Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-20 / 143. szám

ékjrHO VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! la; w k DELMABYAR0RSZA6 AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJ A© 68. évfolyam 143. szám 1978. június 20., kedd Ára: 80 fillér Kádár János fogadta a mongol külügyminisztert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn, tegnap a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Mangalin Dügerszü­rent, a Mongol Népköztár­saság külügyminiszterét Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke ugyancsak hét­főn megbeszélést folytatott a Parlamentben a mongol kül­ügyminiszterrel. A szívélyes hangulatú, ba­ráti találkozókon jelen volt Púja Frigyes külügyminisz­ter, Szerencsés János, a Ma­gyar Népköztársaság Ulánbá­tort nagykövete és Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Nép­köztársaság budapesti nagy­követe. Losonczi Pál találkozott a román parlamenti küldöttséggel Hétfőn délelőtt Losonczi Pál. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke az Országházban fogadta Virgil, Teodorescunak, a nagy nemzetgyű­lés alelnökének, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezeté­sével a hivatalos, baráti látogatáson ha­zánkban tartózkodó parlamenti küldöttsé­get. A találkozón részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapes­ti nagykövete. Képünkön: Losonczi Pál megbeszélése a román parlamenti küldött­séggel. * A román nagy nemzetgyűlés küldöttsége — élén Virgil Teodorescuval — hétfőn el­utazott Budapestről. A delegáció búcsúz­tatására a Keleti pályaudvaron megjelent Péter János, valamint az országgyűlés több más tisztségviselője. rr „Urmérleg" a Szaljuton Hétfő volt az első rendes munkanap a Szaljut—Szo­juz tudományos űrállomá­son: Vlagyimir Kovaijonok es Alekszandr Ivancsenkov munkanapja reggel nyolc órakor kezdődött és a prog­ram szerint tegnap éjjel 11 órakor ért véget. Az űrhajó­sok természetesen még ko­rántsem dolgoztak „teljes terheléssel": világűrbéli tar­tózkodásuk várhatóan hosz­szú időtartama alatt bőven lesz meg idejük a tudomá­nyos kutatómunkára. Az első szakaszban az űr­hajósok feladata az űrállo­más „reaktiválása". Bár a szeptember óta a Föld körül keringő Szaljut Romanyen­ko és Grecsko távozása után sem maradt „tétlen" — au­tomatikus berendezései fo­lyamatosan működtek, adato­kat szolgáltattak a Földre a világűrből, s a földi központ időről időre más berendezé­seket is üzembe helyezett — sok berendezést és műszert kikapcsoltak a háromhóna­pos várakozási időre. Ezeket most folyamatosan működés­be kell helyezni, valamint ellenőrizni kell azokat. Ugyanakkor az űrhajósok­nak el kell helyezniük a ma­gukkal hozott új tudományos műszereket is. Egyet máris munkába vettek, a sajátos „űrmérleget", amely a súly helyett a test tömegének változását méri. Az űrállomás személyzete rendszeres rádió- és televí­ziós kapcsolatban van a Földdel, jelentést ad munká­járól. közérzetéről. Miért kellett egyébként három hónapot várni a két űrexpedíció között? Erre a kérdésre a világhírű űrhajós­tudós, Konsztantyin Feok­tyisztov professzor adott vá­laszt — ugyanazt, amit a szovjet tudósok az előző ex­pedíció visszatértékor is hangoztatták. A Romanyen­ko—Grecsko űrpáros 96 na­pos útjának tapasztalatait előbb teljes egészében fel kellett dolgozni ahhoz, hogy megfelelő felelősséggel és ugyanakkor új feladatokkal lehessen tartós munkára a világűrbe küldeni az űj sze­mélyzetet. Kovaljonok és Ivancsenkov nemcsak foly­tatja elődjei munkáját, ha­nem új feladatokat is meg­old. Ütjük egyúttal alkalmat ad az Interkozmosz-program folytatására is. Környezetvédelem Szegeden Nem véletlen, hogy a kör­nyezetvédelem visszatérő té­ma. Az ipar, a közlekedés, az urbanizáció fejlődésével egyre több nem kívánt ha­tás éri a városban élő em­bert. Szegeden is az utóbbi időben különböző fórumo­kon sok szó esik a víz-, a levegőszennyezésről, a jaj­ártalomról. Tegnap, hétfőn az MSZMP Szeged városi bizottsága mellett működő várospolitikai bizottság ülé­sezett a Kálvin téri székház­ban, és számba vette a leg­fontosabb teendőket, felada­tokat, felmérte Szeged kör­nyezetvédelmi helyzetét. A tanácskozáson Berta István, a szegedi pártbizottság tit­kára, a várospolitikai bizott­ság vezetője elnökölt. A bizottság sorra vette, hogy milyen a víz minősége, a levegő tisztasága, az élő­világ, a táj, a lakóhely vé­delme, mennyire tiszta a vá­ros, a különböző intézmé­nyek, üzemek, vállalatok ho­gyan tesznek eleget a kör­nyezetvédelmi előírásoknak. Bár Szeged levegője tiszta, és ez elsősorban annak is köszönhető, hogy nincs olyan számottevő ipar, ami külö­nösen szennyezne, de ennek ellenére a helyzettel nem le­hetünk elégedettek. A Bel­városban még mindig talál­hatók olyan intézmények, ahol széntüzelésű kazánokat üzemeltetnek. Szélsőséges példaként említhető, hogy egymás szomszédságában van a II. számú városi kórház és a jelentős légszennyezést okozó Szegedi Vasöntöde. Egyébként az ipari üzemek elsősorban porral, valamint a hőenergia-termelésnél kép­ződő kéndioxiddal, szénmo­noxiddal, nitrogénoxiddal szennyezik a levegőt. A széntüzelésű kazánok föld­gázra való átállítása elen­gedhetetlenül szükséges, igaz. ez a folyamat már megkezdődött. A közlekedés is légszennyezést idéz elő, és a jövőben ennek hatása még jelentősebb lesz. Nemcsak a kipufogógáz „mérgezi" a le­vegőt, hanem az is gond, hogy a nem kellően eltaka­rított út porát felkavarják a járművek. A város ivóvize megfelel a higiénés követelmények­nek, de nincs megoldva a szennyvíztisztítás. A terve-, zett szennyvíztisztító telep 1985-re készül el, és korsze­rű mechanikai-biológiai módszerekkel tisztltja, "fer­tőtleníti majd a vizet. A te­lep beruházási költsége elő­reláthatólag 600—800 millió forint. Egyelőre környezeti ártalmat okoz Űjszegeden, a Torontál téri szennyvíz- és csapadékvíz-átemelő. A hely­zet csak akkor változik, amikor a központi telep megépül. Az élővilág és a táj kör­nyezetvédelmi jelentősége közismert. Különösen fontos az erdőtelepítés. Szegeden, illetve környékén azt terve­zik, hogy tíz év alatt 2 ezer hektárnyi területet fásítanak. Különösen indokolt, hogy minél előbb elkezdjék a nyugati iparkörzetben a vá­rostól elválasztó erdősáv te­lepítését. A városban vi­szonylag kevés a zöldterü­let. Az új lakónegyedek ki­vételével parkosításra már alig van területi lehetőség. A parkosítható és parkosí­tott területek aránya ma még. elfogadható az új lakó­telepeken, azonban aggoda­lomra ad okot, hogy az utak bővítése, a garázs és parko­lóhelyek építése miatt csök­ken a zöldterület. Az új vá­rosnegyedekben a parkosí­tást két-három évvel az építkezések befejezése után kezdik el. Így még több a por, és elsősorban ez szeny­nyezi a lakótelepek levegő­jét. A rendezetlen környezet illegális szemétlerakásra „csábítja" a lakosságot. A parképítést, elsősorban a la­kosság társadalmi összefogá­sával lehetne meggyorsítani. A jelenlegi ki jelölt sze­métlerakó hely nem felel meg sem a közegészségügyi, sem a környezetvédelmi elő­írásoknak. Űj telephely kije­lölésére van szükség, és ezt szakszerűen kell üzemeltet­ni. Illegális szemétlerakó he­lyek rendszerint ott kelet­keznek, ahol a szemétszállí­tás akadozik. Nyáron külö­nösen kifogásolható a sze­méttárolók állapota, és a szemételszállítás üteme. A városlakóknak többet kelle­ne törődniük a tisztasággal, a játszótereken és a par­kokban. A hizottsági ülésen többen is hangsúlyozták, hogy a lakosság felvilágosí­tásán túl szükség lenne a szemetelők társadalmi ellen­őrzésére, és ha kell, a bünte­tő felelősségre vonásra. A külterületen a nyilt szel­vényű csapadékelvezető ár­kok gyakran azért nem ve­zetik el a vizet, mert a la­kosság szeméttel, hulladék­kal, törmelékkel eltömi. A dugulás miatt egy-egy na­gyobb esőzés után „belvízi keletkezik. A magas talajvíz miatt külön figyelmet érde­mel a kertes, magánházai területek szennyvízelvezeté­se. A talajvízszennyezés a kerti fákat kipusztítja —• különösen Baktón észlelhető ez. Sok gondot okoz az újr szegedi Holt-Maros, a Róku­si-tó, a Mén telepi-tó, a Ke­ramit- és Sancer-tavak vizé? nek szennyezettsége. A mérések szerint egyes körzetekben a magas zaj-, szint ártalmat okoz. LegkeL lemetlenebb a helyzet a Bel­város közlekedési csomó­pontjaiban. A zajszintet rendszeresen mérik, és ke­resik a megoldást a zajár­talom megszüntetésére. A tegnapi ülésen megálla­pították, hogy a környezet­védelemmel nagyon soj» szerv, sokféle bizottság fog­lalkozik, de munkaprog­ramjuk nincs eléggé össze­hangolva, és ezért jobb együttműködés szükséges. Szeged helyzete a település­és iparszerkezete miatt is kedvező, de ez nem jelenti azt, hogy a környezetvéde­lemmel nem kell a jövőben még alaposabban foglalkoz­ni. Továbbra is megkülön­böztetett figyelmet érdemel a környezeti ártalmak meg­előzése, és természetesen a felszámolása. A városlakók fegyelmezettségükkel, keve­sebb szemeteléssel, társadal­mi összefogással — a park­építésnél — tovább javít­hatják Szeged környezetvé­delmi helyzetét. Közel 9 milliárd forintra lenne szük­ség, hogy 1990-ig a legfonto­sabb feladatokat, mint a szennyvíztisztítás, szemét­égetés, csatornázás megvaló­sítsák. A környezetvédelem azonban nemcsak a tanács, a különböző bizottságok ügye, hanem a vállalatoké, intézményeké, üzemeké is. Hasznos lenne, ha a válla­latok, üzemek a beruházá­sukban, terveikben figye­lembe vennék a környezet­védelmi előírásokat, és biz­tosítanák az ehhez szükséges anyagi fedezetet. KISZ-isták az NDK-ban Berlinben a hét végen meg­tartották a Német Demokra­tikus Köztársaságban dolgozó és tanuló több ezer KISZ­fiatal országos küldöttgyűlé­sét. A küldöttgyűlés értékel­te a Kommunista Ifjúsági Szövetség 1976-ban tartott IX. kongresszusán hozott ha­tározatok végrehajtásának helyzetét az NDK-ban műkö­dő szervezetekben, s megszab­ta az itt dolgozó, tanuló KISZ-isták és szervezeteik 1980-ig szóló feladatait, mun­kaprogramját. Milyen lesz a legnagyobb magyar bauxitbánya ? A Hatimba III.-ró! A közelmúltban — mint is­meretes — a kormány jóvá­hagyta a bauxitbányászat legjelentősebb fejlesztési programját. Eszerint Halim­ba III. elnevezéssel újabb bánya létesül. Milyen lesz, mit ígérnek a készülő ter­vek? — Az 1979 január elsején kezdődő nagyberuházás az 1973-ban elkészült Halimba­bánya tovább bővítése — tá­jékoztatott Nagy István, a Magyar Alumíniumipari Tröszt beruházási főosztá­lyának vezetőhelyettése. — Ez a 240—260 méteres mély­ségben levő mintegy 6 millió tonnányi bauxit kiaknázásá­ra épült, az új bánya az ugyanott 60—70 méterrel mélyebben fekvő, mintegy 11 millió tonnányi ásványva­gyon kitermelésére f létesül. Mivel a meglevő bányák mellé kerül, építése viszony­lag olcsó, nem kell hozzá ugyanis új utakat, közmű­veket és különféle épületeket építeni. E bányában nem lesznek csillék, a bauxitot gumiszalagpályák szállítják majd felszínre. Miniden mun­kafolyamat gépesítve lesz, a szükséges munkaerőt majd a helyi létszámból biztosítják. A Halimba III. építése 79,0 millió forintba kerül, 1982­ben készül el, a meglevővel együtt az ország legnagvobb bányája lesz, s a hazai bau­xittermelés egyharmadát ad­ja majd. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom