Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

Környezet véde lem és nevelés Beszélgetés dr. Stefanovits Pál professzorral Vasarnap, 1978. jumus 18. MA ^ESSSIK DM = Kóouivtnttk — = EpulÓ K4old|»trt»ti Eiiien»czetek Foldgd/ve/ítíV Szállítás a föld alatt K

önyvekkel, folyóiratokkal, jegyzetekkel zsúfolt, a mennyezetig futó polcsorok, tágas, világos, szép dolgozószoba Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Itt fogad dr. Stefanovits Pál professzor, a talajtan világhírű tudósa, tanszékvezető egyetemi tanár. — Az egyetem fiatalabb oktatóinak, tanársegédeinek tartottam tájékoztatót az UNESCO Tbilisziben rendezett környezetvédelmi konferenciájának munkájáról, a magyar részvételről — újságolja, ahogy helyet mutat a kényelmes ülőgarnitúrán, egy halom UNESCO-kiadványt téve a kis asztalkára. Stefanovits professzor az UNESCO „Bioszféra és ember" magyar nemzeti bizottságának elnöke, a 60 ország részvéteiével rendezett tbiliszi konferencia egyik főreferátumának előadója, a magyar küldöttség vezetője volt. — Azzal kezdeném, hogy Tbiliszi szerves folytatása volt az ENSZ és az UNESCO sok éves, főleg az 1972-es stockholmi konferencia óta igen intenziven folyó környezetvédelmi tevékenységnek. Jelentős új kezdeményezés elindítója is volt azonban: a nevelést állította a középpontba, jelölte ki a környezetvédelmi tevékenység következő láncszeméül. — Egy indiai környezetvédőnél olvastam: hiába nevelik a gyermeket már az óvodában a fák védelmére, ha azt látja: az édesanyja ebédfözéshez kivágja a gyenge csemetét is. Mit tehet hát a nevelés a környezetvédelemért? — Éppen ezért fontos a nevelés! Mostafa Tolba, az „ENSZprogram a környezetért!" főigazgatója mondotta Tbilisziben: az emberiség számára élet-halál kérdés. hogy előmozdítsuk, fejlesszük a környezeti nevelést. És ez nem túlzás. A levegő és a viz szennyeződése, a növényzet, főleg a fák pusztulása, a nyersanyagokkal való rablógazdálkodás, a talaj kizsarolása ma világszerte olyan • méretű, hogy komolyan veszélyezteti az emberiség létfeltételeit. Égető szükség van hát arra, amit Amadou Mahtar M'Bow, az UNESCO főigazgatója, megnyitó beszédében így fogalmazott meg Tbilisziben: planetáris, egész Földünkre kiterjedő méretű környezetvédelmi lelkiismeretet kell felébreszteni az emberekben, beléjük kell plántálni a veszély tudatát, rá kell ébreszteni őket, hogy kellő szellemi fölkészüléssel és tettekben megnyilvánuló akaraterővel a veszély még elhárítható. — Te/iát új tantárgy minden iskolában: a környezetvédelem? — Nem. A Tbilisziben elfogadott deklaráció nagyon helyesen kimondja: a környezeti nevelésnek permanensnek kell lennie. Már az óvodában el kell kezdődnie, de az egyetemmel se érhet véget, végig kell kísérnie az embert egész életén, minden tevékenységében. És nem külön tantárgyként kell oktatni, hanem be kell építeni a biológiába, a kémiába, a földrajzba, minden tárgyba, minden szakmai oktatási anyagba a környezetszennyezési veszélyek és a környezetvédelmi teendők tanítását. De minden hivatalban, minden munkahelyen, minden intézményben, hriinden társadalmi szervezetben is állandó oktatási, nevelési fc-.adai^ k-U tenni a környezetvédelmet, szervezni a veszélyek elhárítására, a már okozott károk pótlására irányuló tevékenységet. — Van-e már magyar programja ennek a munkának? — Igen, van. Persze nem befejezett, még fejleszteni, tökéletesíteni keil. Ismeretes, hogy államunk a világon az elsők között hozott környezetvédelmi törvényt. Ez az oktatásról is intézkedik. A mi egyetemünk, a mi tanszékünk kapta a feladatot, hogy a felsőoktatás számára tananyagot dolgozzunk ki és ezt már el is végeztük. Hazánkban minden mezőgazdasági egyetemen, de a kertészeti és az erdészeti főiskolán, sőt a műegyetemeken is folyik már környezetvédelmi képzés. Gödöllőn — de most már a budapesti műegyetemen is — szakmérnöki képesítést is lehet szerezni környezetvédelemből. Nálunk az idén fejeződik be már a második, kétéves szakmérnökképzés, ahol diploma után szakosod hatnak környezetvédőkké az agrármérnökök: velük együtt már 80 ökológus diplomást adtunk az országnak. Az Országos Pedagógiai Intézettel együtt folyik a munka, hogy az alsó és középfokú oktatásba, de a szakoktatásba is beledolgozzuk egyes tantárgyakba a szükséges környezetvédelmi ismereteket. — Mivel járult hozzá a magyar küldöttség Tbiliszi munkájához? — kérdem befejezésül Stefanovits professzortól. — A szállítás környezetszennyezéséről tartottam referátumot. A víz, a levegő szennyezéséről elég sok szó esik. Magam a talajjal is foglalkozom. Szerettem volna azonban a világ figyelmét fölhívni arra: milyen súlyos környezetszennyező például a szállítás. Vegyünk egy közismert példát: a tankhajókkal való olajszállítást. Gyakran olvashatunk, róla, hogy összeütközéseknél, más baleseteknél mennyi olaj jut a sérült tankhajókról az óceánokba. Nem ez a fő szennyezési forrás. Hanem az, hogy a kikötőkbe érkezett óriási tankhajókat, miután leszivattyúzzák belőlük az olajat, vízzel kell feltölteni, amikor visszafelé mennek, különben üresen felborulnának a tengeren. Újratöltésük előtt a vizet le kell engedni belőlük. Ez persze olajjal szennyezett Kiszámítottam: ilyen módon évente 5 millió tonna olaj kerül az óceánokba. — Gondolom, nagy figyelmet keltett Tbilisziben? — Meglehetősen — mosolyog Stefanovits professzor. — De hát az lenne a fontos, hogy foganatja is legyen, intézkedések szülessenek a hatására. Megköszönöm a tájékoztatást, s azzal a tudattal jövök el Gödöllőről: büszkék lehetünk tudósaink felkészültségére, felelősségérzetére, fáradhatatlan és áldozatos munkájára. HOMOR0D1 JÚZSEF E

urópában jelenleg a legnagyobb földgáztávvezetéképítés Orenburg és Ungvár között folyik. Ez a vezeték 2750 km hosszú és évi 28 milliárd köbméter földgáz szállítására lesz képes. Épül napjainkban egy nagy vezeték Észak-Afrika és Szicília között is, a „Transmediterán" — 2500 km hosszban, évi 11,5 milliárd köbméter hordképességgel. S épül egy kisebb vezeték Trieszt és Karlsruhe között, a „Mokka", 650 km-es hosszban, 6 milliárd köbméteres kapacitással. 2 millió km hosszú cső A világban jelenleg működő nemzeti és nemzetközi szénhidrogén, illetve vegyipari termékvezetékek hossza már megközelíti a 2 millió kilométert. Az USA-ban például a 70-es évek közepén már 420 ezer km földgáz, 160 ezer km kőolaj és 110 ezer km termékvezeték létezett. A Szovjetunióban a földgáz-távvezetékek hossza meghaladta a 100 ezer km-t, az NDKban a 14 ezret, Csehszlovákiában a 8 ezret, Romániában a 7 ezret, Magyarországon a 6 ezret. A kőolajvezetékek hossza általában mindenütt a földgázvezetékek hosszanak 30—40 százalékát teszik ki. A jelenleg szállított földgáz és kőolaj mennyiségét, a mai távolságokra mással, mint zárt csővezetéki rendszerrel gyakorlatilag nem is lehet eljuttatni. Az utóbbi két évtizedben a földgázfelhasználás világméretekben jelentős növekedése a csővezetékes szállítás kifejlesztése nélkül be sem következhetett volna. A hagyományos szállítási módokhoz képest a csővezetékes szállítás üzembiztonsága óriási, amit az utóbbi években rohamosan kifejlesztett csőszállítási automatika rendszerek tovább növeltek. Nagy előny még, hogy az effajta szállítást nem befolyásolja az időjárás, nem gátolják a forgalmi dugók, s nem szennyezi a környezetet. Egy lakosra 1000 kg kőolaj Az utóbbi két évtizedben a magyar népgazdaságnak kevés ágazatban sikerült úgy követni a nemzetközi fejlődési folyamatokat, mint éppen az energiaszerkezet átalakításában. A magyar népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítési terve, s ezen belül különösen a földgázprogram — másfél évtized eredményei tanúsítják — a legmegfelelőbb időpontban, és a magyar gazdaság lehetőségeit tekintve a leggazdaságosabb fejlesztési irányokat jelölte meg. Ennek eredményeként a 70-es évek közepére már a hazai energiamérlegben is a szénhidrogének vették át a vezető szerepet. A kőolaj-felhasználás 10 év alatt hazánkban több mint a háromszorosára nőtt: az egy lakosra jutó kőolaj fogyasztás az 1965. évi 360 kg-ról 1000 kg fölé emelkedett. E növekedés alapját természetesen főleg a kőolajimport bővítésének lehetősége teremtette meg, hiszen a hazai termelés, a rendelkezésre álló készletek miatt, különösen nem bővíthető. Az importált olaj túlnyomó része a Szovjetunióból, a Barátság vezetékrendszeren érkezik. Az 1962 szeptemberétől működő Barátság I. és az 1972-ben üzembeléptetett Barátság II. vezetéken eddig, együttesen kb. 60 millió tonna olaj érkezett hazánkba. A hazai kőolajipart kiszolgáló, kiépült rendszerbe kapcsolódik most majd be az új nagy teljesítményű. nemzetközi importvezeték, az Adria, évi 10 millió tonnás kapacitással. (Ennek fele tranzit lesz Csehszlovákiának, Százhalombattán át a jugoszláviai Krk szigetétől, ahová a közel-keleti olaj majd befut.) Az ország többi kőolajvezetéke (az Algyő—Százhalombatta, a Százhalombatta—Szöny, a Bázakerettye—Csepel, az épülő délzalai vezeték, s még néhány kisebb ág, főként Nyugat-Dunántúlon) a szállított mennyiségeket tekintve nemzetközileg nem jelentősek ugyan, de ma már. egymással összefüggő rendszerré kapcsolva a hazai olajipar, korszerű, a termelés biztonságát és gazdaságosságát egyaránt elősegítő halúzatát adja. Kényelmesebb életvitel A hazai földgázvezeték-hálózat (a felhasználói kör sokrétűségéből adódóan iS) a gerincvezetékekkel, a leágazó és elosztó rendszerrel együtt ma már túllépte a 6 ezer km-t. E hálózat kiépülése tette lehetővé, htígy ma már csaknem 200 település, ezen belül mintegy 50 nagyváros bekapcsolódhatott a vezetékes gázszolgáltatásba. A háztartások 70 százalékában, (a pb-gázzal együtt) már ott a gáz. Ennek hallatlan előnyeit a gazdaságos és kényelmes életvitel szempontjából aligha szükséges hangsúlyozni. A földgázfogyasztás Magyarországon ma mar meghaladta az évi 6 milliárd köbmétert. 1980-ig a IV. ötéves tervhez képest, legalább 70 százalékkal több földgáz kerül majd a fogyasztókhoz. Ennek éVdekében veszünk részt az orenburgi távvezeték építésében is. Rövidesen befejeződik a Testvériség harmadik szakaszának bővítése és az orenburgi rendszerrel való összekapcsolása; elkészül továbbá mintegy 1000 kilométernyi újabb elosztóvezeték. 1980-rá a magyar népgazdaság kőolaj-, földgáz- és termékvezeték-bálózatának kiépítése, az első korszerű, átfogó vezetékrenuszer létrehozása befejeződik. A felhasznált földgáz teljes mennyiségét, a kőolaj 98 százalékát és a kőolajtermékeknek mintegy a felét már hazánkban is csővezetékek szállítják majd a fogyasztókhoz. GERENCSÉR FERENC E

gy szép napon, amikor James B. Sophead segédrendező megérkezett a filmgyárba, észrevette, hogy két fiatalember éppen a névtáblát szereli le szobájának az ajtajáról. A helyiség üres volt. Még a telefont is elvitték. James B. Sophead megértette, hogy kidobták az állásából. Megpróbált beszélni valakivel a fejesek közül, de mindenki éppen ülésen volt, és így nem maradt más választása, mint hogy sarkonforduljon és hazaballagjon. Másnap megkapta a filmgyártól a végkielégítést. Előbb úgy döntött, hogy golyót röpít a tejébe — de aztán mégis meggondolta magát. A végkielégítés egy ideig elegendő volt a megélhetéshez, és így a hirtelen ölébe hullott szabad időt a bensejében tajtékzó bosszúszomj kielégítésének szentelhette. Betért egy üzletbe, kék munkaruhát, álbajuszt, csavarhúzót vásárolt, és másnap besurrant a filmstúdióba. Tudta, hogy az osztályvezető, Édes a bosszú aki kimarta innen, reggel tíz óra tájt szokott megjelenni. És abban a pillanatban, amikor gyűlöletes alakja felbukkant a lift kinyíló ajtajából — James B. hozzálátott, hogy eltávolítsa a főnök névtábláját tartó facsavarokat. Fojtott hörgést és egy zuhanó test tompa puffanását hallotta a háta mögött. A főnök elájult. „Most majd megérted — gondolta kárörömmel James B. —, hogy ez miféle érzés." Amikor a főnök felocsúdott, valamit habogott, James B. azonban elváltoztatott hangon közölte, hogy ő nem tájékozott az ügyről, itt bizonyára valamilyen fafejű alak csücsült, akit már régen ki kellett volna ebrudalni, valamilyen semmirekellő naplopó, akinek fogalma sem volt a munkáról. A főnök támolyogva és a falba fogódzva, kifelé ballagott, James B. pedig lecsavarta a névtáblát, és sürgősen visszavonult, mielőtt az orrára koppinthattak volna. Éppen ebben a pillanatban 'óriási ötelete támadt. A gondolatot tett követte: megalapította „A főnökök névtábláinak eltávolítása" céget Cége ajánlattal fordult azokhoz, akiket hasonló szerencsétlenség ért: akik munkahelyükre érkezve, asztalukat üresen találták, névtáblájuk pedig eltűnt. James B.-nek hamarosan már négy alkalmazottja volt, aki azzal foglalkozott, hogy végigjárta a hivatalokat és az alkalmas pillanatot kilesve, előzetes igénylés alapján lecsavargatta a gyűlölt főnökök névtábláit Mivel pedig — mint a nyájas olvasó bizonyára tudja — ilyenekben egyetlen hivatalban sincs hiány, James B. cége virágzik, jómaga pedig mindmáig élvezi bosszúját... UNGE KLAUSSON )