Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

4 Szombat, 1978. június 17. dő szakszolgálatosok többsé­ge tmk-s a gyárban. — Az üzemben is nagyon sok múlik rajtunk. Különö­Szirénaszó után Helytállnak a polgári védelmi alegységek Elébb természetellenes- akarjuk, hogy mindig béke mi baj történne. Bármiféle nek tűnik a jelenet: ár- legyen és nyugalom. baj. nyékban csaknem harminc Egyetértően bólint erre igen, rajtunk múlik. A fok a hőség, hevesen tűz Behány Teréz, szintén az új- dolgozók kezében az ország, a nap a területre, ahol szegedi kenderből, ahol ad- a város, a gyár, a családok, az emberek tetőtől-talpig minisztrátor a cérnázóban. sorsa. Békében és bármiféle felöltöznek. Gumiruhát, gáz- Az egészségügyi szakasz be- veszély esetén — ez a reali­álarcot viselnek, úgy sürög- osztottja. A parancsnok tás. Így véli a másik kábel­nek-forognak a tűző napon. Kissné. gyári is: Szalma Sándor Egyiküket megkérdem: — — Szükséges ez és fontos tmk-művezető, akitől meg­Nagyon meleg van-e ebben — jegyzem az adminisztrá- tudom, hogy az itt serényke­a fura öltözetben? — Volt tornő szavalt —, hiszen bár­már melegebb is az életben mikor és bárhol felhasznál­— jön a válasz a gázmaszk ható az, amit itt tanulunk, * AFT Volt melegebb? Sziréna fülsértő vijjogá- sen a gépállások csökkenté­Bemutató gyakorlatot ren- sa zavarja meg a be- se. Minél jobbak a gépek, dez a Polgári Védelem váró- szélgetést. Kezdődik az ak- annál kevesebb a hiba, és si parancsnoksága Szegeden, ció. Készültségi helyükre az elveszett idő. A nézőseregben üzemi ve- sietnek a szolgálatosok. Per- Haraszti István, az üzem zetők, PV-parancs-nokok, az eek múltán éles dörrenés, iparszervezési előadója, és önvédelemben Illetékes em- majd dühösen felszökő füst- PV-törzsparanesnoka hozzá­berek. A beöltözöttek pedig oszlopok jelzik a csapást, teszi: — A félévi hajrá idő­munkások. Köztük néhányan annak helyét. A gyakorlat- szakában vagyunk, és ml­még azok közül, akik emlé- irányító óráján ellenőrzi, előbb át kell adnunk egy új keznek bizonyos „melegebb" mennyi idő telik el a szak- üzemrészt. Jórészt ez is az Időkre: a háborúra. szolgálat akciójának kezde- itt gyakorlatOzókon múlik. * téig. * Aztán Kovács László őr- A már beöltözöttek közül nagy ismerteti a lénye- Szappanos Lajos alegységpa­get: foglalkozásunk tár- rancsnok, szintén kendergyá­gya a szakszolgálati alakula- ri, megállapítja: — Kaptunk tok felkészültségének bemu- erről előadásokat, de az esz- M4„.í0i:0„lel.íf tatása a gyakorlatban. Cél: közök és a védőanyagok töb^éBük kénflerayárl mun­módszert adni. a foglalkozá- egy részét csak könyvből is- Lásm^ AleEvséeüf nLran™­sok levezetéséhez. merjük. Pontosabban itt ta- \f £JÍ5 A feltételezés, hogy rend- lálkoztunk velük most. . ., kívüli időszak bármikor be- Lám, a gyakorlás mindig mo? rendehtntézen icazel­következhet, elemi csapás, ad újat. S az akció során jót .. lú^J^ mlin, I^IK tűzkatasztrófa. vagy nukleá- megfigyelhető. hogy nem ^ ris csapás érheti az embert, kezdők a résztvevők, akik " ^ Ezúttal az utóbbit imitálják, kora reggeltől, hajnaltól dol- a , v i A Ilyen körülmények között goztak a gyárban, most pe- * la LnkóknrXk Méá kell a PV-szakszolgálatnak dig a PV-alegységekben egé- ItJtJl.n iSMIZ meghataroznia és végrehaj- szen másféle feladatokkal tania feladatát. A kárterü- birkóznak. Kéziszerszámok­leten felszámolni a pusztí- kai semmisítik meg a még „-•,.„ ,, „..,„„ tást. hatástalanítani a még ártalmas anyagokat eloltják An^aér" ártalmas anyagokat, mente- a tüzet, behatolnak a ve- svon sokan eleml ni az embert. szélybe került emberek kö­Az alegységekben nők és zelébe, felnyitják az óvóhe- t„..-v „ . „„— férfiak. Hétköznapi, utcai lyet megkezdődik a legfőbb E ruhában érkeztek a hely- akció, a sebesültek mentése, színre, közvetlenül munka- ellátása, helyükről a napi műszak A vártnál is jobban ha­után. Mielőtt még beöltözné- lad a mentés. A pa­nek beszélgetünk Kiss Ernő- rancsnok is megjegyzi, nével. aki a KSZV újszegedi hogy a résztvevők zö­gyárában keresztorsózó, és me fizikai dolgozó, és köz­mint mondja, sem az üzem- vetlenül a napi műszak után Kiss Ernőné úgy véli: ben, sem otthon nincs prob- Jöttek ide Egyikük, Fcczkó még ütőképesebb lenné a Peter, aki kábelgepesz a ka- vedelem, ha az egészségügyi „Éljünk a mi időnkben" A cím — alapkövetel- el" a legjobb és legaktuáll- bői is talán a legnagyobbat ményt fogalmaz meg. Talán sabb újdonságokat. Legutóbb aratták. Ötletes, szellemes, nem ls annyira ezen, mint Székesfehérvárott, az Ikarus­inkább a fenti címmel htr- gyárban voltak. Most Szege­delett műsor rendezőin akad- den, június 28-án a békés- színvonalasan és hangulato­hatott meg a szemük a Rigó csabai Kner-nyomda követ- san tárta elénk a megzenésí­(Sajnos, kezlk. A műsorvezető József At­ugyanakkor mégis szolid, mértéktartó zenéjük, igen utcában járóknak, nagyobb, az egész városra kiterjedő propagandával nem tila-díjas költő, Bárányi Fe­találkozhattunk. Pedig az renc azzal kezdte mondóká­utolsó mondat „minden iro- ját: kicsit időtlenné kezde­dalombarátot" szeretettel in- nek válni (hadd tett versek világát. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat illetékeset szerint a szegediekre mindig számítani lehet hasonló mű­vitált.) ' Egyszóval a rende- hozzá: szerencsére!) irodal­zők: a Művelt Nép Könyv- mi, könyvészeti ünnepeink. tegyük sorok megszervezésekor. Kü­lön dicséret illeti ezért a vállalat 208. számú Radnóti terjesztő Vállalat, a Csöng- Hiszenaz ide7 ü nnepikönyv- könyves boltjáh s termés/e­rád megyei SZMT könyvtá- hét is véget ért mar, mégis íf86"^,3, ra. a Radnóti könyvesbolt és az ekkor megjelent köny­a Kenderfonó és Szövőipari vekből állították össze a mű­sort. (Ezeket a könyveket le­Vállalat szocialista brigád­klubja. A rosszmájú rögtön hetett kapni az előadás ide­rávághatná: ennyi bába kö­zött könnyen elveszhet a gyerek. Hogy előbb az ifjú jén a KSZV Rigó utcai kul­túrtermében is. Ez is az új így van-e, teremtmény szokásaihoz tar­KSZV szocialista brigádjait is. Ami pedig a rendezőket, szervezőket Il­leti: igaz, valóban furcsának tűnik első pillantásra együt­tesük a plakáton. „Gyerme­kük" azonban nemhogy nem vész el — . hanem igen jó kell szemügyre venni. teremtményt tozik.) Így többek között egészségnek örvend, s úgy Moldova György. Karinthy tünlk; semmi akadálya zu Mint a gyakorlat sike­re is. A parancsnok elis­merését nyilvánítja az akció befejeztével. Különösen az dicséri, vartalan, további tejlődésé­rw„„f „ Frigyes, Karinthy Ferenc, .. , ... , ­Mert a teremtmény — vVeöres Sándor Váci Mihály nek' novekedesenek. Vagyis rendszeresen tartandó zenés műveib61 szavaltak-mondtak komolyra fordítva a szót: a irodalmi delu an, Pagyüze- cáfolásig megtelt terem munkásművelődés ­yfloban ifju' -Ta- közönségének a közreműkö- ^^ valy született, erre az evre d5k. Hüvösvölaui Ildikó kezd felcseperedni. A Mű- ^rénpí Judit Győri ffi veit Nep negyedevenkent, ügyének újabb, hatásos és igényes formáját tapasztalhattuk a Rigó utcában. Az ötlet ki­dolgozói és megvalósítói hfl­ml a megjelenő könyvekhez íiska- Bodor Tibor- Kovács ek a címhez: étnek - a kapcsolódva különböző vldé- p József — és a Kaláka időnkben. „viszi együttes. Akik a nagy siker­kl városokba élőben D L. emelni kell a tudást. Minden családban legyen értője az önvédelemnek, főleg az első­gyon sokan elemi hozzáér téssel sem rendelkeznek pél­dául áramütés esetén nem tudják, hogy nem elég hívni a mentőt, hanem az áram sújtotta emberen mestersé­ges légzéssel segíthetünk. Ehhez lakozik az igényhez csat­több résztvevő. léma, legfeljebb az. hogy be,műVekben_ azzal mutat- alegységekbe körültekintőb­sok a tennivaló, de a társa- kozlk be, hogy a délelőtti ben válogatnák ki az embe­dalmi közreműködők tábora műszakban alaposan ráhúz- reket. — Ha akarja Is, nem lehetne nagyobb, mert igen­igen sok Jut egyre-egyre. — Ráadásul még a PV­gyakörlat? — kérdem meg­értően, de elhárítja meg­jegyzésemet. — Ez más, Sokan mond­ják, hogy minek ez, hiszen tak. — Az eredményem negy­venhárom mázsa íélkészhu­zal. — Jó eredmény? mindenki bírja ezt. A Sérült ember látványát nem min­denki tudja elviselni, A munkások másik javas­lata a gyakorlatot követő rö­Elfelejtett szegedi művészek Taiszer János emlékére Száz évvel ezelőtt, 1878. június 17-én született Tai­szer János (1878—1951), a két világháború között Sze­geden működő érdemes szob­rászok egyike. Neve éppúgy feledésbe merült, mint több helyi művésztársának emlé­ke. Közéjük tartozik a har­minc éve elhunyt Vigh Fe­renc (1881—1948) ls, aki lé­lektelj es portréival és kis­plasztikáival Szegeden kívül külföldön is szerepelt. Nem is gondoljuk, hogy sokan já­runk el Taiszer János mű­vei mellett., melyeknek je­lentősebbjei, mint Vörös- Taiszer János panteonban le­mart.y Mihály éremformájú vő Vitéz János-portréja bronz domborműve (1930) és Döhm Károly szintén ekkor­' tájt készült bronz mellszob­béke van. Csakhogy mi azt tudni, mit tegyünk, ha Vala­— Megfeleltem a várako- vld megbeszélésen az. hogv zásnak. a szervezők tegvék vonzób­— És itt? A gyakorlat is bá az előadásokat, okkor megfelelő? maid nagyobb lesz az érdek­Rajtünk múlik ez is. Jó lődés Kaczúr István mellképét geometrikus vo­nalú keretben láthatjuk. A kiemelkedik kora szokvá­nyos 1 hazai arcképtömegéből. Mint a kódexekben levő dí­szes iniciálék, úgy hat ez a tüzes koloritú. reneszánsz szellemiségű plasztikai mű Nemzeti Emlékcsarnokunk nagy emberek portréitól gaz­dag együttesében. A törökbálinti származású Taiszer János tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, csakúgy mint a ki­lencven éve napvilágot látott Csáky József (1888—1971). Indulásuk abban is hasonló volt, hogy átmenetileg mind­ketten a pécsi Zsolnay-g,vár­ban dolgoztak. Azonban amíg Csáky szobrászat* a későbbiek során Párizsban Gémes Eszter: Mindig magam 52. Ha észre nem vettük, az ágy alá is befe­küdt éjjelre, hát ezt nagyon dajkálta apósom. Az meg mindenütt a nyomóban, sem előbbre, sem hátrább. Különösen ezt traktálta nagyon. Egyszer indul kifelé, kezében a sapkája: — Nézd, úgy csapom be az Oreganvót, a sap­kába belefogom a kinyeret, csak addig mög né torpedózzon. még az ajtón kiérök, aztán mán Csikasz eltűnik a kihyérrel. Csakhogy meg lett ám torpedózva, anyósom elcsípte a házajtóban, lett olyan parázsveszekedés, még Csikasz is üvöl­tött. Még azon a napon történt. Azt mondta anyó­som, ha a kopasz nyakú megtojik, be kell hozni a tojásokat, már tíznek kell lenni! Jól van! — mondom. — Ahogy ott teszek-veszek a gangon, meglátom. Csikasz ballag az udvaroh keresztül, tojás a szájában. — Üristen! Apám, nézze a Csikaszt! — Hogy a szájába illik neki! — feleli. — Csak anyám meg ne lássa. — Elnyeli azt Csikasz, mire anyéd előbotor­kál! De nem úgy lett ám, mert már anyósom egy félméteres, vastag bottal olyant húzott Csikaszra, csak úgy gurult a tojás. Ordított a kutya, jött volna be apósomhoz, de anyósom elterelte a ko­csiszín felé, beszorította, verte, a kurta keze­bellvel. Oda apósom: — Te vén boszorkány! Ha azonnal abba nem hagyod az ütlegölést, kihozom a puskát, aztán agyonlüllek! Ilyen cirkuszt csinálni? Egy tojásé? De mar Csikasz ott kúszott apósom lábánál. — Ezt az ártatlan kutyát! Egy tojásé? — öregapád ... tízet övött mög! — Elvötted a klnyerit. vén sátán. Ehös szögén. Még képes volna az ilyen jószágot ártatlanul agyonverni. — Tégtiap nyolcat lopott ki a tyúk alul, má­ma tizet, mög a fene tudja mönnyit szöd össze naponkint — mondja anyósorrt. Ahogy nézett Csikasz rám, azt hittem, bocsá­natot kér, de másnap csak megkereste a tojá­sokat. Nem volt más megoldás, Csíkasz lett meg­kötve. Hajnal járt szabadon. Nappal anósom mindig vezetgette kötélen magával. Ez volt apó­somban a megbecsülendő, hogy nem volt ke­gyetlen. Amikor az esküvőnek vége lett, apósom meg­mondta, jószagtartás nincs, a házasok jószágot külön nem tarthatnak, mert a fatty elhúzza a tőkét. Ért az esküvőmre kaptam egy malacot, csak elvittük. Valóban igaza volt apósomnak, hogy ellepi a fatty a tőkét. Akkor Etel azt mondta: ha Bandiéknak jár. nékünk is jár. Mis­ka bérmélkozott, kapott Ágnes néniéktől egy malacot ajándékba, igy szólt: ha Jóskának, meg Bandinak jár a jószág, nekem is jár, én is úgy dolgozok, ahogy azok. Mindnyájunk malaca hathónapos korára hasas lett. A tőkének is volt három fias disznaja, sül­dők meg magkan. Mi aztán, mikor hathetesek lettek, eladtuk a malacokat. Miska nem adta el. Már harmadíziglen fialtak a fiak is, úgy áttere­lődött a disznófajta a Miska állományára, hogy az öregeknek a maguk fajtájából egy fias volt csak, Volt már hat hízó (200 kiló), öt süldő, meg malacok. Következett a kisteleki vásár. Ahol sok volt a disznó, bementek a vásárba, kihívták a kereske­dőt, otthon rakták kocsira. De divat volt csürhé­sen hajtani is, ezeket hajcsároknak hívták. Előt­te héten mondja Miska az' apjának: — Apám! Üdőben van, hogy a disznóállomá­nyom eladjam. — Hát milyen disznóállománya van kendnek? Ha a gyereket kendezte az apja, akkor már búi volt, ' A a1a#f Hunyadi családdal rokonság- nyert kiteljesedes, cs a ra a panteon arkadjai alatt ban á„ó) Mótyági kiráuyó Szajna-parti bábel végleg vannak elhelyezve. választásában nagy szerepet magához kötötte, addig Tal­FigyelmUnket azonban ke- játszó, humanista bíboros- szet' János Amerikában pró­vésbé e szobrai kötik le, sok- érsek és kancellárt méltó bált szerencsét, ahol pár évig kai inkább az a majölikából módon megörökítő alkotását <1906—09 között) egy chlea­való — 1933-ben létrehozott Taiszer János e::ylk fő mű- 8°' keramlagyárban model­— domborműve ragad meg vének tekinthetjük, A műfa- 'ezöként helyezkedett el. Ha­bennünket, melyen Vitéz jilag újszerűen, majolikában z*térése után, mivel s/ob­Jánosnak profilban ábrázolt megoldott dekoratív portré rászként nem tudott Itthon megélni, hosszú ideig 6 is a MAV-nál teljesített szolgála­tot, mint itteni kortársa, a tápéi parasztokat s környe­zetüket festő, szintén száz éve született Váradi Kálmán (1878—1947). akinek Nyilasy által ihletett piktúráját az ismeretlenség homálya bo­rítja. Szegedi tevékenysége alatl .Taiszer részt vett a Fogadal­mi templom belsőépítészeti munkálataiban. Tőle való az a világháborús Hősi emlék­— A hat hízó, két mázsa körül darabja, nyolc süldő, huszonhét malac, Három év óta mind az én malacom szaporította, — El akar kend innen költözni? — Nem akarok én, de maga Is tudja, hogy ez mind ftz én malacom szaporulatja! — Hány mázsa szömest keresött kend nekik? — Termőit a föld, segítettem munkálni. — Hát kend ezt jónak látja, hogy a többinek égy, mög égy sé, a gazdaságnak is alig valami? — Tuggya, hogy az én malacom eredetje — felel Miska. — Jól Vart! Kiszámítjuk, mit öttek mög, ma­rad is kendnek az árábú, mög nem ls. Mé ezök az én vagyohombú öttek ám! Ezök nem szobrok ám! Addig osztott-szorzott apósom, hogy Miskának egy pár választási malac ára maradt. A kisteleki vásárban fogott Miska kereskedőt, a hízókat meg eladták Bózsó hentesnek, Kistelekre. Egy-egy tyúkalja csirkét tarthattunk a tanyá­ban. szép, magnak valók voltak, kapott helyette másikat, amit eladott. De még kél év múlva is mondta: az is az enyim, amaz is az enyim! Be­szüntették a baromfitartást is. Abban igaza volt apósomnak, hogv elhúzza a tőkét. Mikor én ls tököt vertem széjjel a disz­nóknak, a legérettebbet mindig az enyém elé dobtam. Jóska felesége elszoktatta a kazal mögé, ott kukoricázta. Miska éjjel öntözte kosárazámra a kukoricát az akolba. Neki volt legtöbb közte. Anyósom mindig térítgetett, ne törődjek Ban­dival, csak élvezetül megy rá a föld, rám hagy­ják, ilyen jó föld egy lustát és ügyeset eltart. Ml anyósommal szépen fellépegettük, ennyi jár egynek, ennyi a másiknak, ez a harminckét lánc megy négyfelé, a tanya kettőé, valamelyik majd kihordja a részét a földjére. Szépen eldöntöttük, van iga. van székföld, vannak egvenes. építőfé­nak való nyárfák. Van munkaerő, csak akarni kell. Ha éjjel osztozkodnak, mindnek lesz meg­húzódó helye, később, ha különbet tudnak építe­ni, jó lesz mellékhelyiségnek. (Folytatjuk! mü (1934), amely az újsze­gedi Rózsa Ferenc Szakkö­zépiskola udvarán áll. A Dá­ni utcában levő volt jezsui­ta tem üom homlokzatát dí­szítő Kálvária műkő-kompo­zíciót is ő készítette. Utolsó Szegedi kiállítását, a finom lírai tájakat ábrázoló Sze­menyei Ferenc egykori helyi festővel 1937 őszén rendezte meg. Itt bemutatott érmei közül egyet múzeumunk őriz. Az akkori sajtókritika szerint Taiszer János „ ... naturalista megoldást választó szobrász, keményen kifejező erővel dolgozik, in­kább a visszaadás, mint 02 újraélés a célja". Már elmúH hatvanéves, amikor ő if Pécsre költözött, mint ké­sőbb a Szegeden sokáig ralz­tanar-festőként működő, tíj évvel ezelőtt meghalt Gábor Jenő (1883—1968), aki a ti­szai témákat kedvvel ábrá­zoJta. Nyilván arra vágytak, _ hogy tisztes életművük Után, 1 " fiatalságuk színhelyén huny­janak el. Szelesl Zoltán 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom