Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

2 Péntek, 1978. június 16. 3 Új paradicsomfeldolgozó gépsor A Szegedi Konzervgyár az idén 41 ezer 695 tonna paradicsom átvételére kötött szerződést a környező nagyüzemekkel, háztáji és kisegítő gazdaságokkal. A régi gépek ilyen nagy mennyiségű paradicsom feldolgozására már nem alkalmasak. Ezért a konzervgyár gyorsított beruházással új paradicsomfeldolgozó gépsort épít, melynek gépeit a Láng Gépgyár készítette el, neve: P—35. A tervek szerint a paradicsomszezon kezdetére elkészül az új üzemrész. Ezzel lényegesen nő a feldolgozó kapacitás, naponta 70 vagonnyi paradicsomot is fel tud dolgozni a Szegedi Konzervgyár. Képünk: a gépsorhoz tartozó csővezeték hegesztéséről készült flklivaértekezlet gazdasági vezetőknek A megye gazdasági vezetőinek részvételévei aktivaértekezletet rendeztek tegnap, csütörtökön délután a szegedi városi pártbizottság emeleti nagytermében. A tanácskozáson részt vett Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára, s ott volt Kovács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese, valamint Prágai Tibor, Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettese is. Dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte a meghívottakat, emlékeztetve a megyei párt-végrehajtóbizottság május 12-i határozatára, amelynek értelmében sor került a tegnapi tanácskozásra. Ezután dr. Kelemen Miklós vezérőrnagy, megyei rendőrfőkapitány, a megyei párt-vb tagja ismertette a Csongrád megyei intézményeknél, vállalatoknál kialakult vagyonvédelmi intézkedéseket, az e téren tapasztalt pozitív és negatív vonásokat. Majd dr. Kereszty Béla megyei főügyész és dr. Kun László, a Szegedi Megyei Bíróság elnöke mondták el a vagyonvédelemmel kapcsolatos ügyészségi, illetve bírósági tapasztalatokat. Mi van a tarisznyában ? Csongrádon Nemzetközi zenei tábor A hagyományos nyár eleji csongrádi zenei tábor, melyet a Nemzetközi Zenebarát Szövetség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya szervezett, idén külföldi művészeket is vendégül lát. Csongrád és Bács-Kiskun megye zeneiskoláinak növendékein, tanárain, a zeneművészeti szakközépiskolás diákokon, a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola néhány hallgatóján kívül ^jelen- van a pozsonyi zenekonzervatórium vonás kvartettje és Jan Pragant hegedűművész, az intézmény professzora is. A most folyó 10 napos kurzuson a zeneművészeti főiskola művésztanárainak vezetésével a különböző zeneiskolák tanárai adják át tudásuk javát a zenei pályára készülő növendékeknek. Az oktatás társas zenei és egyéni foglalkozások keretében zajlik. A tábor vezetője Galli János, a csongrádi ének-zene tagozatú általános iskola igazgatója. A szakmai munkát ismert nevek fémjelzik. A művészeti vezető Weninger Richárd főiskolai tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának igazgatója. A zenei oktatók : Jan Pragant profeszszor, továbbá Onczay Csaba gordonkaművész és Rohmann Imre zongoraművész, a zeneművészeti főiskola tanárai, Meszlényi László és Simon István, a zeneművészeti főiskola szegedi tagozatának művésztanárai. HuÉrdekeltség és felvásárlási ár A cukortartalom szerint fizetnek A répa cukortartalom szerinti átvételére készül fel az ipar; a gyárakban laboratóriumi berendezéseket szerelnek fel, s ezekkel teszik lehetővé, hogy a termelőknek pontosan mennyit fizessenek az alapanyagért, amennyit az ér. A MÉM-ben az új átvételi rendszerrel kapcsolatban előzetesen átfogó elemzest készítettek, amely azt bizonyítja: a várhatóan jövőre bevezetésire kerülő minősítési módszier anyagilag érdekeltté teszi a termelőüzemeket a minőség javításában. A cukortartalom _ nő- • velősében. Elemezték, mit kellett volna fizetni a termelőknek a répáért tavaly és tavalyelőtt abban az esetben, ha az új, minden tekintetben korszerű minősítési rendszerrel értékelték volna a gvárakba kerülő alapanyagot. Az újfajta értékelés szerint mázsánként 3 forinttal kevesebbet kaptak volna a termelők 1976-ban, viszont ugyanennyivel többet számlázták volna nekik az elmúlt évben, igaz, lényegesen jobb minőségű áruért. Tavaly úgy nőtt a cukortartalom, hogy ezzel együtt a termés mennyisége is nagyobb lett, ami azt bizonyítja, hogy a termés két meghatározó tényezője öszszeegyeztethető. helyes agronómiai eljárásokkal úgy lehet növelni a cukortartalmat, hogy közben a termésátlag is gyarapodik. Az értékelés szerint egy év alatt 17 mázsával nőtt hektáronként az átlagos terméshozam, az üzemek csaknem ötöde hektáronként 400 mázsa feletti termésátlagot ért ei, de számos gazdaság 500 mázsánál nagyobb cukorrépa-„tömeget" takarított be minden egyes hektárról. Az új minősítési rendszer, amelynek részletes mutatószámait az arra illetékes kormányzati szervek hagyják majd jóvá, és később hozzák nyilvánosságra. figyelembe veszi a felmérés eredményeit, illetve a hazai cukorrépa-termesztés sajátossásait. szár Lajos, a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola művésztanára. A társas zenei tábor célja többrétű. Az egyéni foglalkozások keretében a zenei pályára készülő növendékeknek jó alkalmat nyújt a nyári munkára való felkészüléshez. A kamarazene gyakorlása közben ugyanakkor megismerteti a fiatalokkal a társas zenélés alapvető játékszabályait. A tábor elősegíti az állandó kamaracsoportok kialakulását az iskolákban, hiszen a zenei nevelés élményekre épül. A legmarandandóbb emléket az együtt muzsikálás adja a gyermeknek. Amire a tanév során kevesebb lehetőség van, azt most 10 nap alatt próbálják meg némiképpen pótolni. A tanárok azt igyekszenek elérni, hogy a közös zenélési kedv a tanév alatt is megmaradjon a diákoknak. A tábor életét előadások és házihangversenyek teszik színessé. Földes Imre, a Budapesti Zeneakadémia tanára például a zenei formálásról és korunk zenéjéről tartott színvonalas előadást a résztvevőknek. A prágai Dolezalkvartett, amely a keszthelyi INTERFÖRUM-on adott koncertet az elmúlt napokban, Csongrádra is ellátogatott. Játékuk a zenei tábor kiemelkedő eseménye lett. Műsorukat a cseh nemzeti zene alkotásaiból állították össze. Rohmann Imre önálló hangversenyén klaszszikus és romatikus szerzők műveit szólaltatta meg. Az idén első ízben megrendezett gyulai szonátaverseny győztsei: a szegedi Fekete Márta és Horti Viktória is felléptek. Kornfeld Zoltán, a zeneművészeti főiskola diplomázó gordonkaművésze önálló estet adott. A tábor közösségéből két zenekart állítottak össze. Az egyiket, amely zeneiskolás növendékekből áll, Hegedűs János tanár vezeti, a másikat, amelyet szakközépiskolások és főiskolások alkotnak Jan Pradant professzor irányítja. A 10 napos kamarazenei tábor két hangversennyel ér véget. Az elsőt pénteken este, a másodikat szombaton délelőtt rendezik. A zenekarok a tanfolyamon tanult műveket adják elő. J. Szúratta Gyula N

apjaink legizgatóbb — egyesek szerint legunalmasabb — beszédtémája a munka, összeáll két technikus és minden másról megfeledkezve részletezik, hogyan sikerült megoldaniok egy föladatot, amelyet pedig lehetetlennek tartottak. Ülésezik a várospolitikai bizottság, és meghányja-veti, mit kell tenni sürgősen a környezetvédelem érdekében. A nagygyűlésen fegyelmezett helytállást hangsúlyoz a szónok, a brigádértekezlet fő témája, hogyan fokozható a termelékenység. Kinyitjuk az újságot, és munkaversenyt, gyártmányfejlesztést találunk benne. A sétány padjain arról diskurálnak a nyugdíjasok, hogyan dolgoztak ők mostoha körülmények között. Fiatalok gyürkőznek a KISZ-ben, majd ők megmutatják, hogyan kell csinálni. Ki szeret dolgozni? A válasz rendszerint humorosan, vagy indulatosan lökődik: én ugyan nem. de muszáj. Van, aki esküdözik, ő szívesen elmenne a munka temetésére, mert ^ki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni. És ez nem igaz. Más a felszínes fecsegés és más a mélyebben rejtőző lényeg. Az ember mindig dolgozott Az ember szeret dolgozni. Az ember jól tudja, hogy a munka tette azzá, ami. Az ember bizonyos benne, hogy csak a jól végzett munka boldogít igazán. Pedig a munka ma még kétségtelenül teher, megerőltetés. A kommunizmusnak, ahol majd olyan szükségét érezzük a hasznos tevékenységnek, mint kisgyermek a játéknak, még csak a körvonalait véljük látni. Odáig „egynéhány csata még hátra van". Viszonyunkat a munkához kétségkívül az határozza meg, hogy milyen környezetből fakadtunk és érkeztünk el a mába. Az ember, amíg rá nem húzzák a földet, magával hordozza gyermekkorát Persze korántsem nyögdécselve és átkozódva, mintha nehéz batyu nyomná a vállát hanem szívesen, biztonságérzéssel, jó illatú kenyerestarisznyaként amelyből falatozhat, új erőre kaphat, ha remegni kezd a szíve meg az ina. Akitől eszméletnyitás idején elzárták a küzdelmes világot, vagyis a széltől épp úgy óvták, mint a gondok, fájdalmak látványától, annak igen hamar kiürül a tarisznyája. Az csak könnyelműen, vagy kín-keservesen tud az életúton végigmenni, ide-oda csapódik az eszmék és érdekellentétek viharában. Másból, mint az emlékképek anyagából, a képzelet nem tud építeni. Ezért vét nagyot az a. szülő, aki csemetéjére a Dárius kincsét is rárakná, aztán diplomát is szerez neki, de az nem megy vele semmire: életismeret hiányában képtelen valami újat, értékeset létrehozni, sőt gyakran arra sincs ereje, hogy jól megállja a helyét a szakmájában. Aki csak gondtalan gyermekkorra tud emlékezni, az képtelen átérezni mások gondját-baját, az nem tud szűk, egyéni érdekein túllépni, nem tud a társadalom boldogulásáért küzdeni. Hosszan idézhetnénk itt jeles koponyák pszichológiai fejtegetéseit, esetleg kissé homályosan, amint azt a tudomány tekintélye megkívánja, de ezúttal hadd támaszkodjunk inkább eleven példákra. A mi rendszerünk tartópillérei az öntudatos munkások. Valószínűleg áldják a sorsot kemény gyermekkorukért, mert szilárdnak érzik lábuk alatt a talajt,' a cinizmus nehezebben fészkel beléjük és ritkán lehet velük a bolondjárt járatni. A munkásember, vagy a dolgos szülők értelmiségi gyereke, ha válságba kerül, csak fölidézi azt a kort, amelyben megtermett és fölcseperedett, s máris olyan, mint a rosta: a legzagyvább szövegből is képes kiszűrni az arany értékű tanulságot. Csak oda kell hallgatnia, mit mondtak erről vagy arról a család fönntartói, a már sírba szállt nagyapák, máris tiszták számára a fogalmak. Kádár János debreceni beszédében hallottuk: „Még gyermekkoromban egy öreg falusi bácsi azt mondta: fiam, tanuld meg, a szegény ember gyerekének mindig dolgozni kell. Így lett ő az én első marxista tanítóm." Dolgozni, dolgozni! A fizikai vagy szellemi tevékenység biztonságot, vagy legalább szűkös megélhetést jelentett annak, aki nem lopom-csalomra, hanem tisztességre alapozta a jövőjét. Akinek nem volt munkája, nyomorultnak érezte magát S ha, mondjuk, egy állástalan diplomás bejutott valami irodára, legfőbb gondja volt hogy panasz ne legyen rá. Munkaadójának véleményétől függetlenül kényes volt arra, hogy kifogástalan munka kerüljön ki a kezéből. Egy nyugdíjas szövőnő mesélte, a szülei annak idején két süldőt adtak azért hogy lányuk bekerülhessen a gyárba. Nagyon megbecsülte magát. A 30-as években a" helyi újságok hetekig vitatkoztak azon, hogy egy Vásárhelyen érettségizett fiatalember elfoglalhatja-e a szentesi városházán éppen betöltetlen egyetlen állást Ugyanebben az időben a falusi munkanélküliek némelyike már 70 kiló búzáért is fölvállalta holdanként az aratnivalót aki pedig gerincesen kitartott az akkor szokásos 80—90 kiló mellett, könnyen kenyér nélkül maradt. A mezőgazdasági munkás gyereke alig nőtt ki a földből, már tudta, mennyiért ad a boltos két deka élesztőt a suszter mit kér a bakancs talpalásáért És ismerte a család összes gondjait naponta hallotta otthon, mily rengeteget kell a pénzért dolgozni. És ha már kisiskolás korában cselédnek adták és rosszul bántak vele, akkor sem a munkára, hanem a gazdára panaszkodott. Bizony, egyszerű életigazság, hogy a munkásember gyerekének mindig dolgoznia kell. De mi kell a suttyó gyereknek ahhoz, hogy dolgos ember formálódjék belőle? Sokan úgy vélik: sok és tartalmas ennivaló, játékok, féltő gondoskodás. A ma ötvenévesek, vagy idősebbek zömének azonban nem adatott meg ilyesmi. Az anyák oltalmazó szeretetét érezték ugyan, a kenyérkosár azonban néha üresen ásított. Tanácselnök ismerősöm mondotta: „Ma is látom anyámat, amikor »éhes vagyok, mit egyek«-kuncogásomra icipicit nevetős szemmel, de kezét tehetetlenül széttárva úgy tett: -egyél meg engem, csillagom-." Ma, amikor szinte főbenjáró vétek emlegetni a gyalázatos múltat, amikor javában hízik az egész társadalom, megkérdezhetné valaki: mire való így visszanézegetni. Csak a mondanivaló megtámasztása végett tesszük, azért tudniillik, hogy bizonyítsuk: csokoládé nélkül értékessé formálhatók az emberpalánták, de tanulásra, munkára fogás nélkül, az életgondok elkendőzésével semmiképpen. Szűkében vagyunk a munkáskéznek, mindenütt az országban, ezért kinek-kinek a maga posztján jobban kellene dolgoznia, mint valaha. De hogyan? Mi módon bírjuk jobb belátásra azokat, akiket az éhség-fegyelem már nem, a szocialistafegyelem pedig még nem köt? Ezerszer, tízezerszer mondottuk már és mondjuk még egymilliószor: a termékeny észt ia egyre intenzívebben kell céljaink szolgálatába fogni, hogy ma egy személy annyit produkáljon, mint tegnap kettő. Senki nem gondol fokozottabb fizikai erőkifejtésre. A munkát könnyíteni akarjuk, nem nehezíteni. Azért vannak a gépek, hogy segítsenek az embernek. Azért alkalmazzák a mérnököt, hogy gondoskodjék a zavartalan, fegyelmezett munkamenetről. De a gépet megállás nélkül kell járatni, a mérnök elvtárstól pedig időnként megkérdezni, hogyan is állunk azzal a gyakran emlegetett üzem- és munkaszervezéssel. A munkásokon nem múlik, ők lényegüknél fogva dolgozni akarnak, erre ösztönzi őket az a belső impulzus, amely gyerekkorukban beléjük rögződött N

ézzük csak, mit mondott erről Kádár János: „A rendes, jói szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert." S akit nem lendít mások példás életmódja és ma* gatartása, saját önérzete, sőt a józan megfontolás se — hát azzal foglalkozzanak a többiek. Embert csak ember nevelhet Amikor csapatban, „egy karra" ment a munka, hogyan is csinálták ősidők óta? Biztatták azt, aki nem fogta rendesen. ' F. NAGY ISTVÁN Nyitnak az építőtáborok Hatvanegy — a tavalyinál 12-vel több — központi szervezésű építőtábor nyitja meg kapuit vasárnap az országban. A fiatalok kéthetes turnusokban táboroznak augusztus 26-ig. Naponta 6 órát dolgoznak, azután pihennek, szórakoznak. A táborszervezők nemcsak kényelmes szállásról, jó ellátásról, hanem szabadidő-programról is gondoskodtak. A központi szervezésű táborok 286 turnusába több mint 800 műsort .szállítanak.". Együttműködés a számítástechnika- fejlesztésében A számítástechnika eszközeinek és alkalmazási lehetőségeinek fejlesztését az ipar és a tudomány együttműködésének erősítésével gyorsítják — erről határoztak az MTA, az OMFB, a KGM és a Videoton vezetői. Szentágothai János, az MTA elnöke, Márta Ferenc, az MTA főtitkára, Pál Lénárd, az OMFB elnöke és munkatársaik,. a Videoton számítástechnikái gyárában Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkárral és Papp István vezérigazgatóval vitatták meg a számítástechnikai ipar további fejlődését szolgáló kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat. Figyelembe vették azt is, hogy hosszabb távon milyen követelményeket támaszthat a számítástechnikai berendezések iránt u hazai és a külföldi piac.