Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-15 / 139. szám

Csütörtök, 1978. június 15. 5 Traumatológusok kongresszusa A balesetet szenvedettek 40 százaléka kézsérülésekkel kerül kórháziba, többségükben munkaerejük teljében levő fiatalok. munkaképes korosztálybeliek. E sérültek gyógyításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik többek között a Magyar Trauma tol ógus Társaság szerdán megkezdődött nemzetközi kongresszusa. A Kereskedelmi Kamara épületeben megnyílt négynapos tanácskozáson —, amelyet a hazai sebész társadalom tudományos szervezete a svájgi, az osztrák es NSZK-beli szakembereket tömörítő német kézsebészeti társasággal közösen rendezett —, a résztvevők több mint 200 előadás keretében cserélik ki tapasztalataikat Autóval Bulgáriába Továbbra is forintért vásárolhatnak benzinjegyet az Ibusz, a Cooptourist és a Volán Tourist irodáinál a Bulgáriát úticélul választó autós turisták — jelentették be szerdán a „Gépkocsival Bulgáriába" címmel megrendezett kiállításom a Gamz-MÁVAG Művelődési Házban. Ilije Mesztorov, a Bolgár Idegenforgalmi Bizottság magyarországi képviselője elmondta, hogy Magyarország és Bulgária között élénkül az idegenforgalom. az elmúlt évben 226 ezer magyar vendég fordult meg a bolgár tengerparton és más tájakan. 3. Változás a címben 7<lt4él , 'KOOÓCA jodafLál"íRówi- Sxxu-dps- U-.Z5 EH®® 'Hi/vkolr. A legföltűnőbb változás, hogy a borítékon vagy levelezőlapon három piros csíkot találunk. Fontos utasítást ad a gépnek a három csík, de külön gondunk ne legyen vele. Filctollal, gumibélyegzővel vagy házinyomdával kár lenne pótolni azon a borítékon, amelyiken még nincsen, mert itt a festék színösszetétele igen fontos. Tehát hiába dolgoznánk. Azt kéri csupán a posta, hogy az irányítószámról soha ne feledkezzünk meg de n« oda írjuk, ahová eddig. A cím végén, külön sorban keresi a gép a számokat, leolvasó szeme csak azt a részt pásztázza, oda kell tehát írnunk. Ha írógéppel írjuk, nincs külön tudnivaló, ha . , azonban kézzel címezzük Sepet, a feladót ezután a bo_ csomagba. Aprócska jellel bele kell írnunk a borítékra ríték, illetve levelezőlap bal viszont fölhívhatjuk a finyomott álló kis téglalapok- fölső sarkába írjuk, mint gyeimét, hogy ez a levél ba. Használhatunk ceruzát Saját irányítószámunk külföldre megy: az irányitótöltőtollat, golyóstollat, filc' természetesen ott is az utolsó szám helyett egyetlen X-et tollat (1 milliméterig), lehet , ^k az utolsó sorba. Ha fekete kék vagy illa. Más Végeredményben csupán kézzel írjük, akkor az első szín a' gépi leolvasást akadál eanyit kel1 tudnunk ahhoz, kis téglalapba, lyozza hogy „kéz alá dolgozzunk", A külföldre küldött levél Ha a féladót ezután is a i,Jetve még néhány ebbö1 1)01 felső sarkába ugyanúgy boríték bal alsó sorába ír- következő apróságot. Fiók- a feladót, mint az ittnánk. előfordulhatna, hogy Jg£ ^"SStot honiakra, csak az irányító. Csupán ennyit változik a címzés L saját irányítószámunk arra a területre esne. amelyiken lyett a Postafiók számát ira gép a cím irányító számát ^ de irányítószám . ezeknél is önállóan adja az keresi. Előadódhatna, hogy utolgó sort Iía ^^^ a kettő közül a miénket vá- küldünk levelet, vigyáznunk lasztaná, és a levél szépen kell. Más szisztémával írják visszajönne a feladóhoz, másutt a címet, azt terméMennyi mindent gondolhat- szetesen nem reformálhatjuk nánk Ilyenkor? Elköltözött meg. Írjuk úgy, mint eddig, az illető, vagy rosszul írtuk csupán arra ügyeljünk, hogy a címet? Sok kavarodás szár- a külföldi irányítószám vémazna belőle, és mindenkép- letlenül se kerüljön az utolsó pen késne a levél. Hogy sorba. Ha ott számot talál a kétes helyzetben rossz döntés gép, hazainak tekinti, és beelé ne állítsuk a feldolgozó sorozza valamelyik itthoni szám elé egy nagybetűs H-t írunk, például igy: H—6723. Horváth Dezső (Folytatjuk.) Vagy ezt, vagy semmit • • • Én ezt a kiállítást már láttam valahol; talán tavaly. talán tavalyelőtt..., de határozottan az az érzésem, hogy láttam ezt a kiállítást. Ismerősnek tűntek a munkaruhák, az overallok, a cipők, a köpenyek. Csak arra tudok persze gondolni, hogy a munkaés védőruházati cikkeket gyártó iparra már nem jellemző a bázisszemlélet, legalábbis ami a választékot illeti...! Évről évre ugyanazokkal a cikkekkel rukkolnak ki. (Már amenynyiben önmaguk ismételgetését lehet rukkolásnak, vagy kirukkolásnak nevezni; hórukkolásnak talán inkább...) Mint később kiderült, valóban jól gondoltam; a Technika házában tegnap nyílt és ma is nyitva tartó munka- és védőruházati kiállítás szinte semmi újat nem hozott. Amit mégis: láttam hegesztőknek való. szikrától óvó sertésbőrből készült védőruhát kétezerkétszáz forintért, világosszürke színben! Lángmentes munkaruhát Ara 833 forint. Sok vagy kevés, lehet vitatni. A többi cikk évek óta forgalomban van. Így a nappából szabott férfi bőrkabát is. melyről itt tudtam meg, hogy tulajdonképpen ez is védőöltözék. Hát engem mindenről meg lehet győzni... A cipők és bakancsok viszont egyenesen megrémítettek. Ha már munkásoknak készült, legyen órmótlan? Ez volt az érzésem ugyanis, no meg, hogy én biztosan fel nem venném egyiket sem. Végezetül még egy apróság. Igaz. hogy a kiállítás csak két napig tart nyitva, igaz, hogy a munkaruha nem szmoking, vagy nagyestélyi, de egy kiállításon azért annyit elvárna a látogató, hogy ne gyűrött overailokban gyönyörködjék ... Az egész dolog persze orvosolható lett volna, mondjuk azzal, hogy valaki fog egy vasalót... De ne ábrándozzunk! Arra kell gondolni, hogy a munkaruhának nem kell reklám. Vagy ezt veszi a dolgozó, vagy nem kap mást. Petri Ferenc Dóctól Hagyartésig Jön a tanyaszínház Nyáron bekopogtat Csongrád megyébe, Szeged járás falvaiba is a tanyaszínház. A megyei tanács hathatós anyagi támogatassal karolta föl az akciót, a Bács megyei művelődési központtal közösen 10—10 előadást terveznek a két megyében. Július 22—31. között este hét órától sorrendben Dócon. Tömörkényben. Pusztaszeren, Ópusztaszeren, Bakson, Csanyteleken, Balástyán, Felgyőn, Nagytőkén és Magyartésen tart előadásokat a fiatal kecskeméti, kaposvári, szegedi színészekből, főiskolásokból, zenészekből verbuválódott lelkes kis csoport Nagyrészt tehát olyan helyeken, ahová a hivatásos színházak tájelőadásai — kellő színpadkörnyezet hiányában — aligha jutnak el. A program technikai részét tegnap beszélték meg Szegeden, a megyei tanács művelődésügyi osztályán, ahol Szendrö Iván színművész az érdekelt helységek tanácsi szakembereit művelődésiott-. hon-vezetőlt is tájékoztatta. A tanyaszínház ötlete jó hét-nyolc esztendeje született, nyári szabadságukat országjárással töltő, autóstoppozó, víkendező fiatal teátristák körében, akik kisebb települések, falvak pedagógusait, kultúrházait, termelőszövetkezeteit keresték föl. Az első előadást éppen Szendrö Iván tartotta egykori évfolyamtársával, Harsányt Gáborral, Balástya környékén, a helyi művelődési otthon nem kevés leleménnyel megáldott vezetőjének, Kiss István nak szervezői segítségével. Kezdetben középkori francia vásári komédiákat adaptáltak, elevenítettek meg. keménv színészi eszközökkel, tehát szókimondóan, ha kell vaskos, életszagú, közvetlen formákat sem száműzve a játék stílusából, nemegyszer ad hoc szövegekkel, aktualizálva, szabadon rögtönözve, amiképpen ez a commedia deli arte évszázados hagyománya. Amihez természetesen nem ártott, ha a színészek már kora reggel nekiláttak begyűjteni a „kiegészítő anyagot" a falusi házak portáin, kapuiban, preszszókban vagy éppen kiskocsmákban. De eljártak anyaggyűjtésre piacokra, vásárokra. s a hallottakat az esti előadásokon rögtönözve beleszőtték a forgatókönyvbe, később hozzáírták. Kecskeméten például akkora sikerük volt a piaci standon, hogy a kofák előadás után étellel, itallal, gyümölcsökkel honorálták a show-t: mert az előadásaik természetesen ingyenesek, így volt ez korábban, hasonlóan lesz ezután. Az első fellépések színhelyein, Bács-Kiskun megyei falvakban, igen komoly népszerűségnek örvendtek a teátristák, nem csoda, ha a megyei és a helyi tanácsi Intézményekben anyagilag is támogatták a csoportot. Az idők folyamán újabb két team-mel bővült a tanyaszínház-akció. A mostani Népszínház fiataljai, illetve a színművészeti főiskolások alakítottak csoportokat, s járták-járják az ország különböző tájainak községeit, falvait, településeit. A „kecskeméti csoport" — Oravecz Marika, Szendrö Iván, Csernák Árpád színművészek, Fehér Anna, Horváth Zsuzsa színművészeti főiskolások, Bese Sándor artista, Lassú Tamás, Balázs János, Rajnai György zeneakadémista! növendékek, a díszleteket tervező Kele Judit, a jelmezes Benyovszki István, a maszkokat készítő Gera Katalin —, mely a Csongrád megyei faluszínházat játssza, eleddig komédiákat, farceokat mutatott be. Idén először tragédiával tesz kísérletet a közönség meghódítására, természetesen nem a hagyományos drámaesztétika „fegyverzetében", hanem vígjátékszerű, bohóctréfás betétekkel, intermezzókkal, rögtönzésekkel. Az előadás címe — Három keresztyén lány — önmagában is alkalmazkodó, variálható. Eredetileg őskeresztény játék, amit többször átdolgoztak, alakítottak, értelmeztek, mikor milyen szempontok szerint elővezetve egy török pasa háremébe került lányok tragikus történetének erkölcstanulságait. Először tehát július 22-én este 7 órától láthatják — a dóciak. N. I. Még két nap. Visszaszámlálás: úgy vagyunk vele, akár katonák a leszereléssel, csak esetleg fordított előjellel. Ennyi van még addig a napig. Bár jól tudom, butaság ebből nagy ügyet csinálni. Túl leszünk rajta és kész. Ha naplót írnék. a mai napot könnyen el lehetne intézni. Fél tízkor kászálódtam föl, a jegyzeteket kábán levertem az éjjeliszekrényről. Megszólalt volna a tudatalatti? Ebéd után csak elővettem azokat, s mielőtt kinyitottam volna az elsőt, már a betűk formáját is előreláttam magam előtt. Becsülettel végigolvastam. Háromszor. Végigolvastam? Átfutottam, átpásztáztam, átszökelltem rajta. Fél négv. A szokásos harmadik kávé. Négy után zene. Az utcáról behallatszik a forgalom. Ekkora zaj van itt? Hogyhogy idáig nem hallottam? Odakint emberek járnak, sietnek, beszélgetnek. Egyetlen egynek sem jelent a világon semmit az a holnaputáni júniusi nap, kétszer 24 óra múlva. Igaz, mór nincs is annyi. Egye fene, elmegyek járni egyet. Űjra otthon, hét óra elmúlt, vacsora elköltve. Tévét kéne nézni. Még egyszer átfutom az utolsó ötven oldalt * .Másnap. Több mint tíz napom volt, ennyire kevés lett volna? Uram, atyám, hiszen én nem tanultam semmit. Próbálgattam reggel kérdezni magamtól egyet-mást. Nem valami jól megy. Üjra a jegyzet, az éhség követelózésére hagyom abba. Délutánig eszelős töprengés. Milyen ember is ez? Amit hallani róla. semmit sem mond igazából, szubjektív ítéletek jobbról-bairól. Különben ls mindnyájan mindent utána mondtak. Ezeket nem lehet számításba venni. Két fél évig tartott előadásokat. Ürlsten, ha ráiön, hogv nem jártam valami sokra ... Próbáljuk csak felidézni, miiven is volt akkor. Tulajdonképpen higgadt ember benyomását keltette, de az a nagy ránc nz orra fölött, az. kegyetlenség jele... Nagv. széles tenyerei vannak, emlékszem, ahogy rátámaszkodott az asztal lapElektronikus mérlegek exportra — Hódmezővásárhelyről Hódmezővásárhelyen, a METRIPOND Mérleggyár az idén ötszázmillió forint értékben készít különböző feladatokra és súlyhatárokra mérlegeket. Gyártmányaik fele korszerű elektromos és optikai mérleg. Termelésüknek hatvan százalékát exportálják. Képünkön: szerelik az elektronikus darumérleg vezérlő berendezését jára. Persze, a holnapi hangulata. Fene tudja, milyen lesz. Hogy engem nem nagyon szeret, ez biztos. Emlékszik rám, hogyne emlékezne. Egyszer dumáltunk hátul, abba is hagyta, a csöndre eszméltem föl, ahogyan csak nézett a szemüvege fölött. Na, kész. Akár el is pakolhatom ezt a sok istenverte papírt innen. A Feri szerint puskázni lehet nála. Most kezdjek neki cetliket firkálni? Mindegy, valamit csak segít. Első, második, ha+nadik, negyedik. Nincs türelmem tovább. Ráadásul nála nem húzni kell, ő adja a tételt. Ha jól a szemébe néznék előtte... A lélektan törvényei szerint ez pillanatnyi zavaró hatást kelt, így úrrá tudnék lenni a helyzeten. Vagy a másik... De uramisten, gyerünk, ne zagyváljunk össze mindent. Igaza van a többieknek, teljesen fölösleges ennyit foglalkozni az egésszel, végtére nem vérre megy a dolog, ha kirúg. kirúg, megyek úvézni. Úgyis azt mondják, nem egyetemista az, akinek enynyi év során nincs legalább egy. Na. ugye. Már sötét van. Csak egy éjszaka, egyetlenegy! Hát, én nem maradok fönt. Hanem holnap... délután! Ez az. Nem csinálunk semmit. Elmegyünk strandra. Moziba. esetleg estére d'seóba. KI a világból. Kocsmába, sétálni. beszélgetni, aludni tizenkét órát. Mindegy. * Itt van hát ez a hodály. Hogy lehet egy „felsőoktatást intézmény" ilyen ronda?... A kávé íze iszonyalusan keserűvé erősödik. Az ajtónál már várakoznak, mit bánom én, hányadiknak megyek be! A halálraítéltnek ia mindegy. Szinte várja, behunyt szemmel, minél hamarabb csapjon le fejére s bárd. A szatyrom tele a papírokkal. Bevigyek va'amlt' Semmi értelme. Ter anl úgy, mintha elaltattak volna bennünket két-három órára... Dél, napsütés, meleg. A sugárúton végigsöpör a harsillat. * — Lementél? Na? — Négyes. Semmi különös. Elég link vizsga volt... Domonkos László