Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-15 / 139. szám

Cs0t5rf5k, 1978. június 15. 3 Egymilliárd csavar! A Csavaripari Vállalat L sz. Gyárában az idén több mint egymilliárd darab kö­tőelemet — csavarokat, csa­varanyákat, szegecseket stb. — gyártanak. A terv telje­sítésének, illetve túlteljesíté­sének egyik biztosítéka, a gyár 48 szocialista és két munkabrigádjának verseny­vállalása. Képünkön: Rész­let az üzembőL Á nevelés gyakorlata — politizáló munka Párttaggyűlés a Móra Ferenc iskolában Több oktatási intézmény — óvoda, általános iskola és nevelőotthon — kommunistái alkotják a Móra Ferenc ál­talános iskola pártalapszervezetét. Mindössze 14 tagot szám­lál, tehát a legkisebb alapszervezetek sorába tartozik. E kollektíva munkája mintegy 50 főnyi tantestület tevékeny­ségére van hatással, s hangolja össze az azonos célú, de más-más személyi vezetés alatt álló intézményekben az oktatást, a nevelést anélkül, hogy bármelyik önállóságát megsértené, avagy egyiket a másik fölé emelné fontosság­ban. A pártalapszervezet egysé. ges a cselekvésben, a közös munkában. Ezt elemzően tárta fel beszámolójában — a tanévet is szinte összefog­lalóan — mostani taggyűlé­sükön Lantos István párttit­kár. Jó jel e pártalapszerve­zet fejlődésére, hogy ezt a taggyűlést tagfelvételi kére­lem elbírálásával kezdték. Egy fiatal, a közösségért minden munkában lelkes, odaadó tanárnő kérte felvé­telét a pártba, amelyet — ajánlói kiállási mellett — egyhangúan elfogadott a tagság. • Áz alapszervezet ideológiai és kádermunkája, az idetar­tozó intézmények gazdasági helyzete, munkaerő-gazdál­kodás, szervezeti élet és párt­építés, az intézmények veze­tőivel való kapcsolat szere­pelt a beszámolóban, és végül a pártmegbízatások el­végzésének értékelése az egész tanévben, személyekre szólóan. Ha valahol, akkor itt van jelentősége a peda­gógiai felkészültséggel azo­nos fokon az ideológiai és világnézeti tisztánlátásnak, amely tanárnak, nevelőnek egyaránt alapvető, legyen párttag vagy pártonkívüli. Szeged sok általános iskolá­jának sorában nem előkelő, de annál fontosabb szerepet tölt be a Móra Ferenc álta­lános iskola és mellette a Londoni körúti és a Rigó ut_ cai nevelőotthon. Ezt érzé­keltetni elég annyi, hogy az iskola tanulóinak 30—35 szá­zalékát olyan gyermekek al­kotják, akiket szüleik elhagy­tak, veszélyeztetett környe­zetből kerültek ide az ország különböző részéből. Velük foglalkozni, teljes értékű és megbecsült oktatást, nevelést adni nekik intézményesen és egyénileg is nehezebb, mint bármely más általános isko­lában. Nem szólva arról, hogy Móraváros munkáslak­ta városrész, következéskép­pen a munkások gyerme­keire megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani. miatt —, mint amennyien szeretnének. Ezért is szer­veztek itt ebben az oktatási évben politikai vitakört, amely minden alkalommal és mindvégig sikeres volt. Ren­dezvényeikre meghivtak jól felkészült előadókat is, akik élménybeszámolót tartottak külföldi tapasztalataikról. A politikai vitakör sikeré­re alapozva döntött az alap­szervezet vezetősége úgy, hogy a soron következő ok­tatási évben szintén szervez politikai vitakört azért is, mert a pedagógusok ideoló­giai továbbképzésének ügye napjainkban még nincs megoldva. „Márpedig — hangsúlyozta beszámolójá­ban a párttitkár — a peda­gógia a politikával szorosan összefüggő tudomány, a ne­velés gyakorlata politizáló munka. Társadalmi, közéleti érdeklődés nélkül senki nem lehet ma jó pedagógus. Cse­lekvő tenni vágyó, politizáló fiatalokat csak aktív, politi­záló pedagógusok tudnak ne­velni." Az alapszervezet vezetősé­ge káderpolitikai munkáját is ennek a tételeknek a tük­rében vizsgálta. Sajnálkozás­sal állapította meg a beszá­moló, hogy az itt nevelt ká­dereket sorra elvitték más intézményekbe. Ez az élet rendje is. Amennyire sajnál­koznak emiatt, annyira büsz­kék is lehetnek rá, hiszen aki itt megállta a helyét, az magával vitte ennek a kö­zel százesztendős iskolának és öreg nevelő otthonoknak, nem utolsósorban a tantes­tületnek emberformáló, jó hírét, nevét. Különben is: ehhez a pártalapszervezethez tartozó intézmények ellátottsága jó, a sikeres oktató-nevelő mun­kának nincsen semmi aka­dálya, noha vannak gondok is. A Rigó utcai nevelőott­hon például annak idején — 80 évvel ezelőtt — menhely­nek épült A nevelés mai céljaihoz itt nincs kellő szá­mú foglalkoztató terem és mosodájuk szinte életveszé­lyes állapotú. A dr. Boross József utcai óvoda egészség­telen állapotú és korszerűt­len. Nem véletlenül került szóba az sem, hogy a ne­akik ebben a tantestületben velőotthon-hálózatban nincs Itt és ebben van nagy je­lentősége az ideológiai és világnézeti tisztánlátásnak, s dolgoznak, azok ezt tudják is. Az egyetemen vagy főis­kolán szerzett politikai mű­veltségre tovább lehet és kell építeni. Elsősorban egyé­ni tanulással, mert szerve­zett felsőfokú politikai in­tézményben, a marxizmus— leninizmus esti általános ta­gozatán fele annyian s" n még lehetőség a nagyon in­dokolt és szükségszerű diffe­renciáltságra. Ezen a taggyű­lésen hangzott el, hogy mi­lyen nagy szükség lenne Sze­geden is gyermekvárosra. Meglehet, hogy ebben a n^rtalapszervezetben a tag­keltőek, vitára serkentenek, vélemények kicserélésére ösztönöznek. Ez a taggyűlés most ilyen volt, jóllehet egy tanévet fogott át a beszá­moló, s a vitában részt vett Tátrai Sándor, Takó Tiva­dar, Kovács Györgyné, K. Szabó Sándorné, Galambos László, Sütő Péter. Végül az MSZMP Szeged városi bi­zottsága osztályainak véle­ményét tolmácsolta az alap­szervezet tanévet átfogó munkájáról Bárdos Károly­né instruktor. Hangsúlyozta, hogy az itt folyó pártélet rendszeres és egyértelműen pozitív. Pártmegbízatásának min­denki eleget tett, abban helytállt éppen úgy, mint ahogy a tantestületben bár­mely pártonkívüli is az is­kolai és a nevelőotthoni munkában. Lődi Ferenc Népgazdaságunk, versenyképességünk 3. A gazdasági fejlődés hordozói A termelés, az ipar szer­kezete, az egyes ágazatok, termékek, technológiák sze­repe koronként változik. A gyáripar kialakulásakor a textilipar volt a gazdasági fejlődés hajtómotorja. Ké­sőbb ezt a szerepet átvette a vas- és fémkohászat, majd a gépipar (ezen be­lül is a gépkocsigyártás), il­letve a vegyipar. Napjaink­ban az elektronika, a nuk­leáris műszerek, a távközlé­si rendszerek, a környezet­védelmi berendezések és némely vegyipari termék a gazdasági fejlődés hordo­zói. A termékek rangsorolása részben a kereslet-kínálat, részben a műszaki-gazdasági fejlettség függvénye. Így a hűtőszekrény, az automata mosógép, a televízió — a II. világháborút követő kon­junktúra serkentői — pél­dául elvesztették korábbi szerepüket és a legfejlettebb országokban az importlistára kerültek. Másutt, így ha­zánkban is, azért még jö­vedelmező lehet ezek gyár­tása és exportja. Más ter­mékeket viszont nekünk érdemes tartósan importál­gazdasági követelményrend­szer alapján. E módszer lé­nyege a konkrétság: a ver­senyképességet (a sorozat­nagyságot, a termék, a tech­nológia korszerűségét, a termelékenységet stb.), min­dig a versenytársakhoz vi­szonyítva vizsgálja. A Nehézipari Minisztéri­um vállalatai lényegében ezt a módszert alkalmazták táv­lati terveik kidolgozásánál. Közülük a Bakonyi Bau­xitbánya Vállalatéi pél­daként említették a Köz­ponti Bizottság 1978. áprili­si ülésén. A vállalat . ter­veiben előirányozta a ha­sonló adottságú francia versenytárs utóiérését, a je­lenlegi egy főre jutó ter­melés megkétszerezését. Ahány vállalat, csaknem annyiféle felad'at. Az» Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság felmérése szerint az ipari termékek 10—15 százaléka megfelel a nem­zetközi versenyképesség kö­vetelményeinek, tehát fej­lesztésük kívánatos. verr­senyképességük nagy való­színűséggel a jövőben is fenntartható, öt százalékuk olyan nem gazdaságos tér­ni a fejlődő országokból — mék, amelyre társadalmi munkát, anyagot és más erőforrásit megtakarítva. A fejlettségbeli különbségek is serkentik tehát a nem­zetközi munkamegosztást, bár az Integrációnak sok­kal inkább kedvez a szint­beli kiegyenlítettség. Hogyan dönthető el a ter­melési szerkezet fejlesztésé­nek iránya az adott válla­lat. iparág jövője, az egyes gyártmányok, cikkek • sor­sa? Csak komplex módon, az úgynevezett műszaki­igény van és importból nem pótolható. A termékek 10— 25 százaléka az egyértelmű­en kihalásra ítélt A 60—70 százalékból tehát a legszéle­sebb körből — kell kivá­lasztani a viszonylag rövid idő alatt versenyképessé te­hető gyártmányokat, a többi pedig itt is megszüntetesre vér. Más oldalról megközelít­ve ugyancsak bizonyítható, a magyar ipar termékvá­lasztékának jelentős hánya­tanulhatnak. — helyszűke gyűlések mindig érdeklődést Tudományok, a termelés hasznára Vélemények a műszaki hónapról A műszaki emberek para- a MAHART szegedi üzemé­méterekkel mérnek. Nem nek vezetője, a Gépipari Tu­mindent persze: a nemrég dományos Egyesület oktatási befejeződött 18. műszaki hó- bizottságának irányítója: nap sikerének mérésére ők — A gyártmány- és gyár­sem találnak csalhatatlan tásfejlesztésről szóló előadá­módszert. De nem is kell. A sokon bemutathatták volna tudományos egyesületek tag- az új termékeket, vagjt tech­jai voltaképpen elérték cél- nológiákat. Hogy azok is hé­jukat. Ismerkedtek másutt pillantást nyerjenek, dolgozó szaktársaik munka- keveset tudnak róla. módszereivel, a műszaki-tu­dományos kutatások új ered­ményeivel. Nem szerényebb cél érdekében, mint hogy mindezt a termelésben hasz­nosítsák. Akár a korábbi években, vezértémát is lasztottak: az energia daságos termelését és fel­használását. Miért? Mert energiahordozókban sajnos szegények vagyunk. Mi minden történt Szege­den? Az MTESZ Csongrád megyei szervezetének szer­vező titkára, Hunyadi Lász­lóné: — összesen 18 tudományos egyesület 67 előadást rende­zett. A Technika Házában teni? és az üzemekben tartott ese­ményeken majdnem 3 ezer résztvevőt számláltak. Az Országos Műszaki Múzeum Ember-energia-munka című kiállítását 2 és fél ezren te­kintették meg. A látottakról, hallottakról sokat vitatkoztak a szakem­berek. Például a kiállítás­ról. Kevesellték — joggal. Érdekesek az elődök nagy­szerű találmánvai: Csonka János porlasztóia, évszázada készített tott, 100 forintot érő gé­pünkből is újat varázsol­tunk. Néha azonban a jó szándék is kevés. Tavalyelőtt megrendeltünk egy pneuma­tikus egységet, de még min­dig nem érkezett meg. Az Egri Finomszerelvény Gyár az igényeknek felét sem akik tudja kielégíteni. Hasonlóan áll a Danuvia a hidraulikus tápegységekkel. A hazai kevés, a külföldi drága. Nem könnyű a lec­ke. Gondolkodni kell a meg­oldásán. Mit meríthettek a 18. mű­— Mi a teendő? — A GTE-ben fontolóra vesszük ezt a lehetőséget. Jö­vőre élünk is vele. Széli János, a KSZV üzem­vezető mérnöke, a Textil­vá- ipari Műszaki Tudományos szaki hónap rendezvényeiből gaz- Egyesület tagja: az ipari szövetkezetek mér­— Ilyen rögtönzött bemu- nökei, technikusai? Horváth tatókat mi is tarthatnánk. János, a KISZÖV elnöke, az Ha meghívnánk erre a ha- KITESZ megyei szervezeté­sonló profilú vállalatok szak- nek alelnöke jó néhány elő­embereit és azokat, akik az adást végighallgatott. Mit anyagainkat felhasználják, tapasztalt? értékes tapasztalatokat — A szövetkezetiek közül gyűjthetnénk. legtöbben a plenáris ülése­Hogyan lehet a régi. ki­szolgáit gépeket kevés anva­gi ráfordítással korszerűsí­A GTE szakembereit ez a kérdés foglalkoztatta leginkább a 18. műszaki hó­nap során. A pótlólagos au­tomatizálás a műszaki fej­lesztésnek okos, gazdaságos formája. A régi gépváz h!d­raulikus és pneumatikus ele­mekkel fölszerelve lényege­sen olcsóbb, mint az új be­rendezés. De biztosíti a-e a kívánt hatást? Tombácz Jó­zsefnek. az Ikarus szegedi gyára főmérnökének, a GTE vagv az szegedi titkárának már van­gőzgéo. nak taoasztalatai. de nem csupán visszafelé — Az ilyen megoldás ki­keli tekintenünk. Be kellett méli az emberi energiát, volna mutatni a technika csökkenti a mellékidőket. Az úiabb vívmánymt. az emberi Ikarusnál jó eredményeket agy legkorszerűbb terméke- értünk el, de érdemes meg­it is. A műszaki emberek kérdezni a kéziszerszámgyá­úgy gondolkodnak, hogy a tárgyakról nem elég beszél­ni. azokat meg t-eli nézni és körbetapogatni. Ungi Gyula, riakat is. A kéziszerszámgyár osz­tályvezetője. Nátyi Ctsha: — A századfordulón gyár­ken vettek részt. Értékes gondolatokat hallhattak a feladatainkról. A szakmai előadások a műszakiak vé­kony rétegének sokat mond­tak, másoknak jóformán semmit. A mieink inkább az utóbbiak között vannak. Ke­seregtek is. hogy a gvakor­i«ti •mnnkíVinz nem kaptak útmufető-t x+ ben azért nem rendezek ta­nácskozást. me-t egv-egv szövetkezetben kevés műsza­ki dolgozik. — Más észrevétel? — A műszaki hónaD ide­jén országos értekezleteket is tartottak Szegeden, így megosztották a figyelmet. Erre jövőre figyelnünk kell. Vélemények, bírálatok, óhajok. Arra vallanak, hogy a szegedi szakemberek a következő műszaki hónap során még többet akarnak kapni a termelést segítő is­meretekből. Szirák József , da megszüntetésre, vissza­fejlesztésre ítélt. Tízmilliós lakosú népesség nem képes milliónyi árufajtát ver­senyképes színvonalon elő­állítani. Ment nem képes ennyiféle termékhez mun­kaerőt, fejlesztő létszámot, kapacitást (beruházást) biz­tosítani — nemzetközileg versenyképes színvonalon Az erők. az eszközök mai szét­forgácsoltsága nehezíti, le­hetetlenné teszi a felzárkó­zást, a versenyképesség fo­kozását . Legjelentősebb ex­portcikkünk, az autóbusz alkotja a teljes magyar ki­vitel 5 százalékát, az első öt cikk (az autóbusz, a hen­gerelt acél, a növényolaj­ipari takarmány, a közle­kedési eszközök alkatrészei és a kiszerelt gyógyszerek) 15—16 százalékát. Ez az exportarány a hazánkhoz hasonló lélekszámú, de fej­lett tőkés országókban a lis­tavezető terméknél 10—30, illetve az első öt cikknéil40 —50 százalék. A termékszerkezet fej­lesztése közepes- és hosz­szú távú feladat, de elkez­dése nem tűr halasztást. Könnyebb az átállás, az el­avult termékek megszünte­tése ott, ahoJ a kapacitások „konvertálhatók". (Gyógy­szer-, műszer-, konfekció­ipar stb.). Nehéz viszont a manőverezés, ha a technoló­gia egy-egy termékfélére specializált (kohászat, mű­trágyagyártás stb.). Az át­állás ilyenkor hosszabb Időt és több beruházást igényel. De elavult termék esetén sincs szükség mindig átál­lásra, ahol lehet, a mun­kahelyek számát kell csök­kenteni. Azért, hogy a mun­kahelyek és a munkaerő száma összhangba kerüljön. De azért is, mert a leggyor­sabban is érhetjük el a ha­tékonyság javulását (csök­kentjük a ráfizetést). Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1977. október 20-i határozata a hosszú tá­vú külgazdasági politiká­ról és a termékszerkezet fej­lesztéséről megszabja a tennivalókat Kimondja, hogy a „termékszerkezet fej­lesztésére vonatkozó dönté­sek túlnyomó része vállala­ti hatáskörbe tartozik". Fő­ként az előrelépéshez nél­külözhetetlenek a piaci in­formációk, a rugalmas rea­gálások. a helyi kezdemé­nyezések. De abban az eset­ben. ha teljes a visszafej­lesztés, a felszámolással egyenrangú gyökeres az átállás, aligha várhatjuk a vállalattól, hogy önmaga mondja ki és végrehajtsa sa­ját halálos ítéletét Gondol­junk csak a hazai gabona­kombájn. vagy a traktor­gyártás megszüntetésére. Aa elhatározást hiába közölték, és sürgették a végrehajtást, központilag kellett felszá­molni, más nagyvállalatokba beolvasztani, mind aa EMAG-ot, mind a Voröa Csillag Traktorgyárat Régi példák, újakkal nenj szolgálhatunk. Nem ala­kult még ki az életképtelen vállalatok felszámolásának mechanizmusa. Sőt, a szük­séges jelzőrendszer sera működik kielégítően. A nemzetközileg versenyképes és az elmaradott vállalatok jövedelmi viszonyaiban nin­csenek határozott különb­ségek. Tovább kell lépni a szelek" ''ás (válogatás) ob­jektív f Itételeinek meg­teremtése. a gazdasági sza­bályozás, az anyagi ösztön­zés útján. De nem kevés; >4 fontos a szubjektív felté­tel, a társadalmi háttép megteremtése, akár a helyi konfliktusok vállalása árán is. Kovács József (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom