Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

KeíKI, 1978. májos 16. 3 Mindig változtatni Sok újítóval beszélgettem már, de egytől sem hallottam olyasmit, hogy csupán az anyagiak miatt törte volna a fejét valami változtatáson, újításon. Valószínű, hogy csak pénzért nem is lehet kihozni senkiből sem az ötletet, a megvalósítást. Ügy van ez is, mint a humorista szerint az a labdarúgó, aki gyengén foci­zik, s hiába adnának neki több pénzt, a játéka azzal nem változna. Az újszegedi szövőgyárban szervezetten foglalkoznak az újítókkal, bár ennek a területnek is megvan a törzsgárdája, mégis sokan belekóstolnak az újítási mun­kába. Ezt segíti elő a mozga­lom első lépésének számító ötletnapok megszervezése. Az újítok segítője Kotogány Ádámné, aki ugyan kijelenti, hogy ő csupán az adminiszt­rációt intézi, • legfeljebb a gyors ügyintézéssel támogat­ja az újítók tevékenységét. Az újítási előadónak nincs dön­tési joga, az üzemvezetők, a műhelyek vezetői, műszaki szakemberek bírálják el a be­nyújtott javaslatot, majd az egyszemélyi elbíráló mondja ki az igent vagy a nemet Ez utóbbi a szövőgyár főmérnö­ke, Bakó László. Kettőjükkel beszélgettem legutóbb, s ér­deklődtem a gyár újítási ered­ményeiről. Kotogányné föl­ütötte az újítási naplót, s be­számolt a legutóbbi bejegy­zésről. — A X. Pártkongresszus nevet viselő szocialista bri­gád, amelynek a vezetője Ma­kovics István szakmunkás, nyújtotta be javaslatként, hogy a kikészítőben, a pác­főző helyiségben az írfőző ká­dak fölé fix és nyitható fe­dőt készítsenek. Tulajdonkép­pen egy ötletnapon mondták eí javaslatukat, melyet ak­kor díjaztunk is, s javasol­tuk, hogy nyújtsák be újítási javaslatként elképzelésüket — Mit jósol a javaslatnak? — Véleményem szerint el­fogadják, hiszen sok gond van az írfőző kádakkal, sőt ott mérgező hatású gázok is párolognak, s remélhetően az újítók javaslatának bevezeté­se után ezeket a gázokat a munkatérből elvezetik. — Hogyan befolyásolják az újítók munkáját? — A nagyvállalat minden esztendőben kiadja az újítási feladattervet, amelyet mi ala­posan áttanulmányozunk, s kiegészítjük a gyárunkban lé­nyegesnek tartott és újításra, változtatásra váró tennivalói­val. Ezt a gyári feladattervet minden üzemrésznek meg­küldjük, az érdeklődők ren­drikezésére bocsátjuk. A fel­adatterv tartalmazza azokat a gondokat, amelyeken javítani kellene, elsősorban a terme­lékenység, a munkakörülmé­nyek, a nehéz fizikai munka könnyítése, az anyagmozgatás egyszerűsítése, gépesítése és ehhez hasonlóak teszik ki a több célokat. Természetesen nem elégszünk meg azzal, hogy a feladattervet kiadjuk «z üzemeknek, hanem agitá­ciós munkával is segítünk, megkérjük az FMKT (Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa) tagjait és a szak­szervezeti tisztségviselőket, hogy népszerűsítsék az újítási mozgalmat, hívják föl a fi­gyelmet a megoldásra varó tennivalókra. A főmérnöktől kérdezem, hogyan értékeli a gyár újítá­si eredményeit. — Nálunk nem a nagyszá­mú újítások dominálnak — mondja —, hanem a nagyobb horderejűek és jelentősek, amelyeket bevezetünk és érez­zük hatását Évente körülbe­lül 50—60 említésre méltó újítást könyvelhetünk el az újszegedi szövőgyárban. Én azt mondom, hogy nem a da­rabszám a legfontosabb, ha­nem a végeredmény minősít. Olyan ez, mint a piramis, a csúcs értéke többszöröse a széles alapnak. Az ötletnapokat nem ma találták ki, s közismert an­nak mozgósító hatása. Az öt­letnapokon ott vannak a mű­szaki szakemberek és az újí­tással foglalkozók. A pénz is (W. van egy Uaettábaft, s öa valaki elfogadható ötletet mond a zsűrinek, azonnal fi­zetnek 100—300 forintot Ter­mészetesen az ötletet adó ja­vaslatát később kidolgozhat­ja és benyújthatja újításként, vagy akár találmányként is. — Milyen volt a legutóbbi ötletnap? — Igen jónak találtuk — válaszol a főmérnök —, hi­szen egyetlen napon nyolc­vanöt ötletet adtak a résztve­vők. Sokan eljöttek az ötlet­napra, amelyet gondos pro­paganda előzött meg. A szak­értői bizottság 3400 forintot osztott ki az értékelhető ötle­tek előadóinak. Különben a nyolcvanöt javaslatot 31 szak­ember adta elő, s harminc­ötöt azonnal díjaztak. Lénye­gesnek tartom, hogy a díja­zott ötletek közül a legtöbbet újítási javaslatként is ki le­het dolgozni. — Mondjon egy példát. — Például Németh József művezető elmondta, hogy az új francia gyártmányú raga­dókaros szövőgépeknél a ra­gadófejen gyakori a fonalbe­vezető kampójának a törése. Ezt az alkatrészt valutáért kell megvásárolnunk a fran­ciáktól, de a javaslat szerint a gépműhelyben ugyanolyan, sót tartósabb alkatrészt tud­nak gyártani, vagy esetleg ki­javítani a hibásat. Örömmel elfogadjuk újításként javas­latát. A szorgalmas újítókat elis­merik anyagilag és erkölcsi­leg is. A Kiváló Üjító kitün­tetés arany fokozatával tün­tették ki legutóbb Huszta Fe­renc főmérnökhelyettest, ezüst fokozatot kapott Szabó Imre, a TMK műhely dolgo­zója és Kecskeméti György elektroműszerész, a bronz fo­kozatot pedig Ökrös Géza technikus vehette át. Az ada­tok bizonyítják, hogy az új­szegedi szövőgyárban a múlt év kilenc hónapjában 760 ezer forint megtakarítást je­lentett az újítók szorgalma, akik 18 ezer forint újítási díj­ban és 24 ezer forint eszmei díjazásban részesültek. — Kik újítanak, s milyenek az újítók? — kérdeztem a fő­mérnököt. — Általában a szakmunká­sok, a műhelybeli szakembe­rek, technikusok és mérnö­kök. Azok a vérbeli újítók, akiket mindig „mozgat" vala­mi, akik mindig változtatni akarnak, valami újat szeret­nének a megszokott gépeken, munkamozzanatokban, körül­ményekben. Ilyen embernek tartom például Sírván László főművezetőt, aki tavaly is 8, s az idén eddig már 2 újítást nyújtott be. Sirián 30—35 év körüli fiatalember, abszolút hidegfejű, nejn jön ki a sod­rából soha, de nem is nyug­szik meg a gondok láttán. Igazi típusa az újító ember­nek. Vannak nagy újítások és vannak apróbbak. Nyilvánva­ló, hogy a nagy jelentőségűek az érdekesek, de nem becsül­jük le a szerényebb hasznot hozóakat sem. Vannak az újí­tók között nehéz emberek is, persze a jó értelemben mon­dom ezt, ha valami megra­gadja a figyelmüket, bulldog módjára rászállnak a témára és addig nem nyugszanak, amíg eredményt nem émek eL — Elégedett-e a gyár fő­mérnöke az újítási tevékeny­séggel? — Egyértelműen nem va­gyok elégedett Ennél jobbat és többet szeretnénk fölmu­tatni. Talán az eredmények­kel elégedettnek kellene len­nünk, de azt szeretnénk, ha még többen bekapcsolódná­nak a változtatni akarók tá­borába. Igyekszünk a mozga­lom mellé minél nagyobb gazdasági eredményt is bizto­sítani. A változtani akaró emberek köre természetesen csak ak­kor bővülhet, ha a műszaki és gazdasági vezetők is bizr tatják őket javaslataikat gon­dosan és lelkiismeretesen, irigység nélkül fogadják és intézik. Az újszegedi szövő­gyárban erre törekednek a főmérnöktől a művezetőkig. Az eredményt végül a közös­ség érzi. G.L Együttműködési megállapodás A Csongrád megyei tanács vb egészségügyi osztálya és a SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság Csongrád megyei igazgatósága kötött megállapodást tegnap, hét­főn délelőtt a társadalombiz­tosítási igazgatóság székhá­zában. A két szerv között az el­múlt években már számos, a táppénzes helyzetet érintő kérdésekben alakult ki haté­kony együttműködés. Az 1007/1976. (III. 18.) MT szá­mú határozat értelmében a táppénzes helyzet javításáért végzett munka szükségessé tette az együttműködés to­vábbfejlesztését. A megállapodást ünnepé­lyes keretek között dr. Rózsa József megyei főorvos és dr. Nagy Máté, a megyei társa­dalombiztosítási Igazgatóság vezetője írta alá. Megálla­podtak többek között a köl­csönös és rendszeres tájékoz­tatásról, segítségnyújtásról, az orvosok és egészségügyi középkáderek társadalom­biztosítási ismereteinek nö­velését biztosító oktatásról. Várospolitika és közérzet MTESZ-aktívaülés Megteltek a szegedi Tech­nika Háza nagytermének széksorai a tegnapi, keddi aktívaülésen, amelyet az MTESZ Csongrád megyei szervezete rendezett. Ott volt Bányainé dr. Birkás Mária, a szegedi városi tanács el­nökhelyettese is. Érthető az érdeklődés, hiszen várospoli­tikánk eredményeiről, ké­nyelmünket és jó közérze­tünket szolgáló törekvések­ről volt szó. Török József, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára be­szélt minderről. Szeged vá­ros fejlesztésének eredmé­nyei 1977-ben és a jelen fel­adatok című előadásában. A városi pártbizottság első titkára szólt arról, hogy pél­dául a lakásépítési program­ban, a közlekedés javításá­ban, a közművesítésben, kör­nyezetünk védelmében, mű­velődésügyi létesítmények építésében, a szolgáltatások korszerűsítésében és a tudo­mányos élet eredményeinek gyakorlati hasznosításában a városlakók vágyai testesül­nek meg. Nem mindegy, hogy mennyire, hiszen mind­ennek a sikere nagymérték­ben hat a lakók közérzetére, ragaszkodására, így áttétele­sen a város munkaerőhely­zetére is. Érdemes tehát a lakosságot minden eddiginél jobban bevonni a várospoli­tika formálásába. A szocialista építő munka során mindinkább gazdago. dunk; ezzel a vagyonnal • lehető legjobban kell gazdál­kodni. Részletesen beszélt Török József Szeged fejlődésének közelmúltbeli és mostani ál­lomásairól, a lakásépítésről, a kereskedelmi és vendéglá­tóipari hálózat bővítéséről, az útépítésről és a közműve­sítésről, s eme tevékenységek hátteréről: az ipari és a me­zőgazdasági üzemek fejlődé­séről. Odesszai küldöttség Csongrád megyében Tegnap reggel a testvér­megyei kapcsolatok kereté­ben 30 tagú — pártmunká­sokból, szakemberekből, a tudományos élet képviselői­ből álló — delegáció érkezett Szegedre, hogy tanulmányoz­zák a szocialista építés ta­pasztalatait. A küldöttség ve­zetője A V. Varlamov, az Odessza Területi Pártbizott­ság külügyi osztályának ve­zetője. A küldöttséget a szolnoki pályaudvaron dr. Sebe János, a megyei párt­bizottság osztályvezető-he­lyettese fogadta, majd ven­dégeink különautóbuszon ér­keztek meg Szegedre. Az egy hétig nálunk tar­tózkodó odesszai vendégeket szakmai programokon, bará­ti beszélgetéseken az Odesz­sza Terület Csongrád me­gyei testvérüzemei és intéz­ményei fogadják. Vendéget fogadnak a delegációból a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat, a HÓDIKÖT, a Sze­gedi Húskombijnát és Szalá­migyár, a Szegedi Jutagyár, a Szegedi Cipőgyár, a DÉ­LÉP, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat, a Szegedi Konzervgyár, a Szegedi MÁV Igazgatóság és a Szegedi Or-' vastudományi Egyetem. Majd a delegációnak több közö6 — többek között budapesti —» programot is szerveznek. Hétfőn Varlamov elvtárs; a küldöttség vezetője töb­bek között felkereste a Csongrád megyei Hírlap és a Délmagyarorezág szerkesz­tőségét is. Á szülők áldozatai Hogyan vigyázunk gyermekeinkre? A közvélemény — az em­berek természetes, velük született erkölcsi érzékéből fakadóan — rendszerint igen szigorúan ítéli meg az em­berélet elleni bűncselekmé­nyeket. Adódnak azonban esetek, amikor valaki aka­ratlanul lesz más halálának okozója, s legtöbbször figyel­metlenségből. A büntető tör­vénykönyv gondatlan ember­ölésnek minősíti ezeket az eseteket. A gondatlan emberölések jelentős részében kisgyerme­kek az áldozatok, s a szülők az előidézők. Ilyen történetet hallva a legszigorúbb ember is csak annyit mondhat: elég büntetés a szülőnek az, hogy a gyermekét elvesztette. A bíróság is hasonló állaspont­ról ítélkezik, de ez a szülő­nek — olykor a nagyszülő­nek — már nem szolgál vi­gaszul. Most, amikor a Csongrád megyei rendőr-fő­kapitányság illetékes osztá­lyának segítségével néhány tanulságos esetet felelevení­tünk, célunk, hogy figyel­meztessünk; gondosabban óvjuk gyermekeink életét. Több helyütt látni, az em­berek régi bútordarabokat, ládákat tárolnak lakásuk er­kélyén. Vagy éppen pihenés céljára helyeznek el széket, asztalt a loggiára. Ez nem is volna baj, de ha kisgyermek is van a lakásban, e néhány bútor végzetes baleset „oko­zója" lehet. Néhány évvel ezelőtt Szegeden a második emeletről zuhant le egy két év körüli kislány úgy, hogy amíg édesanyja a háztartá­si munkával bajlódott, ő ki­sétált a nyitott erkélyajtón, íetai&zott a loggián torolt heverőre, s kihajolt. Kórház­ba szállítás után életét vesz­tette. önmagára vigyázni képte­len kisgyermeket ne hagy­junk nyitott ajtó, ablak mel­lett a lakásban, mert hason­ló szerencsétlenség bármi­kor történhet. (Vannak, akik — „hadd örüljön a kicsi!" — több emelet magasságban az ablakba állítják a tipegő ap­róságokat. Igaz, biztos kéz­zel fogják őket. s azt gondol­ják, nem lehet baj. Árról azonban megfeledkeznek, hogy így éppen ők maguk, a szülők szoktatják a gyereke­ket az életveszélyes nézelő­désre.) Mások az ülni, járni nem tudó csecsemőt hagyják ott­hon, mondván, a gyerek ki nem mászik az ágyból, nem eshet baja. Sokan. miután gondosan megetették, tisztá­ba tették, elaltatták a kicsit, elmennek otthonról; moziba, barátot látogatni, sétálni vagy szórakozni. Nem egy csecse­mő lett így a szülő áldozata, legutóbb Csongrádon, tavaly szilveszter estéjén. A fiatal anya és apa mulatni ment, s hazaérve megfulladva talál­ták a gyereket. A tej feljött a torkán, s egy kendő a szá­jára tapadt. Ugyancsak szilveszterkor, Csongrádon történt — de ha­sonló megeshet bármikor —, a szülők néhány percre a ház előtt, a babakocsiban hagyták a bundazsákba bu­gyolált gyereket Az erős szél a kocsit elsodorta, s a járdáról leborította. A fel­fordult kocsiban a csecsemő megfulladt. Rendőrségi ész­revételeknek, köszönhetően Egy vendég a testvérvárosból ezentúl a panorámás gyerek­kocsikat is kizárólag csak fékkel lehet forgalomba hoz­ni. Mégis legyünk elővigyá­zatosak, ne hagyjuk magára a kocsiban gyerekünket! A nagyobbacskákra, a ti­pegő gyerekre is számtalan veszély leselkedik. Elég, ha a szülő vagy éppen a nagy­mama csak pár pillanatra fe­ledkezik meg róluk; a nyi­tott ajtón kimennek a lakas­ból. 1976-ban Szentesen, ta­valy pedig Öpusztaszeren és Csongrádon történt meg, hogy a kisgyermekek — két-, másfél, • illetve egyévesek — kisétáltak az udvarról a kö­zeli kubikgödörhöz. Amikor az édesapa, illetve a nagy­mama felfigyelt a gyermek eltűntére, a kicsik már meg­fulladtak a vízben. Másik véglet — de épp­olyan szerencsétlen kimene­telű —, ha a szülők egyedül, a lakásba zárva hagyják a járni tudó kisgyermekeket. Könnyen tüzet gyújthatnak, s megéghetnek. Vagy éppen a lakás egyik bútordarabja fog tüzet a kályha kipattanó szikrájától, ahogyan az idén. Pusztamérgesen történt. Itt egy négy és egy két év körüli kislány halt meg így, füst­mérgezésben. A tragikus eseteket még hosszan sorolhatnánk, az in­tő például szolgáló balesetek­ből mindig akad elég. Ne bő­vítsük a példatárat, ne csak szeressük és féltsük, óvjuk is gyermekeinket! A felidé­zett történetek azt mutatják, hogy a szerencsétlenséget minden esetben könnyűszer­rel meg lehetett volna előzni. Ladányi Zsuzsa t Vitalij Kologyij, az odesszai „Majak" Könyv­kiadó költő-főszerkesztője a következőket mondja az évente nyolcvanféle kötetet megjelentető kiadó terveiről, munkásságáról: — A kiadó három megye irodalmáraival dolgozik együtt és az évente meg­jelentetett kötetek között mintegy 30—35 szépirodalmi mű van. Hajtások címmel nemrégen látott napvilágot az a kötet, amelyben fiatal költők és írók mutatkoznak be az olvasóknak. A kiadó fontos feladatának tekinti a fiatalokkal való törődést és írói pályájuk egyengetését. — Milyen sorozatokra hív­ná fel a figyelrpet? — Mindenekelőtt a Ten­gerész Könyvtár sorozatunk­ra, amelyben minden olyan művet megjelentetünk, amely kapcsolatban van . a tenger­rel. Elég, ha csak Heming­way. PausztovBzkij, Steven­son nevét említem. Az 6 műveik igen magas pél­dányszámban kerülnek ki­adásra és fogynak el napok alatt. Szoros barátság köt minket a testvérvárosi kap­csolatok keretében Várnához is. 1973 óta négy művet je­lentettünk meg. A költők A két hullám című kötetben, az írók a Partok című anto­lógiában jelentkeztek. Bul­gária felszabadulásának év­fordulójára látott napvilágot a Sipka magaslatai című an­tológia, amelyben a két nép kapcsolatairól vallottak az írók. Nemrég jelent meg a Barátság partjai című kötet is. amely viszont a tengeré­szek barátságáról beszél. — Ügy tudom, egy odesz­szai—szegedi közös antológia terve is szerepel a kiadó jö­vő évi programjában. — Olyan reprezentatív an­tológiát kívánunk megielen­tetni Odesszában és Szege­den egy időben, amely mél­tóképpen szolgálja a testvér­városi kapcsolatot és bemu­tatja a két város költőinek legjobb munkáit. Szegedi tar­tózkodásom idején szeretném megbeszélni illetékesekkel az antológia sorsát, hogy tavasz­ra mind Szegeden, mind Odesszában megjelenhessen az a kötet, amely hozzávető­legesen tíz odesszai és nyolc szegedi költő műveivel is­merteti meg a két megye ol­vasóit. Ez természetesen az első lépés, ezt követhetné majd a továbbiakban a pró­zaírók közös bemutatkozása is. Könyveink iránt igen nagy az érdeklődés, kiadvá­nyaink közül tíz az első nemzetközi könyvvásáron is szerepelt Moszkvában és nem egy elismerésre méltó sikert aratott. Apadnak a folyók Szombatról vasárnapra to- szerében első fokúra mérsé­vább apadtak a folyók; ma- kelték a készenlétet. A Tisza sodfokú készültség vasárnap felső szakaszán egy nap alatt már csak a Krasznán volt, a 20—30 centiméteres volt as Tisza egész vízgyűjtő rend­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom