Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

3 Szerda, 1978. május 10. Lehetőségek a mezőgazdaságban JK PCIOCI 8

Hozzáértő emberek el• ső szóra megmondják, milyen mélyen kell szántani, mikor kell vetni, és mikor aratni, hogy bő termésünk legyen. A közbeeső időszakot is beosztják, szinte napokra, megmérik mennyi tápanyag kell, tudják, mennyi esőre és mennyi napsütésre lenne szükség — de ki mondja meg, mekkorát kell előbbre lépnünk a szocialista demokrácia útján? Messziről látszik, ha az egyik szövetkezet kevesebbet termel, mint a szomszédja, de nehezebb észrevenni, ha a szövetkezeti egyetértés tájékán az egyikben félreértések adódnak. Könnyebb eltakarni ezeket a félreértéseket, vagy százféle magyarázatot lehet rájuk keresni. Csakhogy nem olyan kifelé mutogatás játék a szövetkezeti demokrácia, hanem a legalapvetőbb és legbelsőbb ügyek egyike. Nem fölleié kell bizonyítani, jelentésekben összegezni, benne kell élni. És hogy benne élhessünk, meg kell teremteni; ha megvannak az. alapjai, tovább kell építeni, hogy aki „lakja", még jobban érezze benne magát. A Központi Bizottság márciusi ülésének közleményében aláhúzásra kínálja magát ez a mondat is: „Határozottan fel kell lépni a szövetkezeti demokráciát lebecsülő nézetek és a gyakorlat ellen." Nézet is van tehát, és gyakorlat is, itt-ott, amely egyszerűen azt mondja, más a termelés, és más a demokrácia. lít. Érzékeny szerkezet, a túlterhelést is, meg az üresjáratot is észreveszi. Van vezető, amelyik azt mondja, csak kolonc a nyakában az egész, és egyébként is a bizalmatlanság jele. Ha őt megválasztották, mert érti a dolgát, akkor hagyják rá, és ne beszéljenek bele. Ha viszont nem érti, vagy úgy látják, hogy nem érti, váltsák le. Kevés az ilyen vezető, egyre kevesebb, pedig egyre több jó szakember kerül vezetői székbe a szövetkezetekben. Azt is mondhatnánk, vezetői intelligencia kérdése is. hogy valaki valamilyen elképzelt hatalom emberének tartja magát, vagy a szövetkezeti demokrácia igen fontos fogaskerekének. Valóban más? Tervek írják elő, miből mennyit kell termelni. Nem érzelegni kell, nem magyarázgatni, nem bocsánatot kérni sűrű kézdörzsölgetések között, hanem keményen dolgozni — mondja a vezető. Abban igaza van, hogy a demokráciát nem a munka helyett találták ki. Aki csak „dumálni" szeret, és nem dolgozni, aki százszor elsírná vélt igazát és elképzelt sérelmét, csak dolgoznia ne kelljen, annak legalább annyira semmi köze nincsen a szövetkezeti demokráciához, mint annak a hatalmaskodó embernek, aki mindent félkézzel söpör le az asztalról, ha nem őt dicsőítik. A szövetkezetnek lételeme, világrahozója és fönntartója a demokrácia is, meg a munka is. Ha mindkettőt komolyan vesszük, egyikkel szemben soha nem játszhatjuk ki a másikat. De külön lapra sem írhatjuk föl a kettőt, annyira összetartoznak. A szövetkezeti demokráciának fórumai vannak. Lehet, hogy elég, lehet, hogy kevés, de tény, hogy ezek a fórumok ritkán élnek lehetőségeikkel. Megint arra a példára utalok, hogy egyik szövetkezetben a tagok leváltották az elnöküket. Nagyon elmérgesedett a helyzet, akkor már más megoldás nem volt. Előtte sem lett volna? A sok fórum közül egyik sem mondta meg az elnöknek időben, hogy álljon meg, és a szövetkezet nem rendszabályozta meg saját vezetőjét. A mulasztás legnagyobb sárát maga a szövetkezet látta. Sokszor hallani egyik-másik bizottság beszámolójában, hogy munkaterv szerint végezték munkájukat, ennyiszer meg ennyiszer1 üléseztek. Fontos állomása a bizottság munkájának az ülés, hiszen itt foglalják össze tapasztalataikat, de beszámolni mégis-, csak a munkáról magáról kellene. Erről, sajnos, ritkábban esik szó, olyasféle megfontolások alapján, hogy nem jó fölkeverni a kedélyeket. örüljünk, hogy túl vagyunk rajta. Hányszor megbízhatná a közgyűlés az ellenőrző bizottságot rögtön, amikor a hajszálrepedések először láthatók, hogy járjon a végére, és előzze meg a nagyobb bajt, ha akár a hajszálrepedéseket is megmutatnák. Hatalmas erő van a demokráciában. Ha van, úgy működik, mint a páternoszter: fölfelé is, lefelé is szál. A „tehén farától" nem lehet látni a szövetkezet szövevényes ügyejt — János bácsi, a tehenész tehát ne szóljon bele? A traktor kormányától sem látszanak a piaci viszonyok, és az állami ösztönzők — a traktoros se beszéljen? Valóban nem a tehenész dolga eldönteni, menynyi sárgarépát termeljenek, és valószínű, hogy a traktoros sem tudja megmondani, milyen legyen az abrak a göbölyök előtt, de legtöbbször nem is akar egyik sem belebeszélni a másik dolgába. De a magáét tudja. Rettenetes nagy önteltség kellene azonban azt hinni, hogy a tehenészek és traktorosok dolga fölülről, a vezetői posztról látszik legjobban. Aki lemond arról, hogy a legilletékesebbek segítségét igénybe vegye, kimondhatatlanul sokat veszít. Láttam elnököt, aki elindult valahová, de igen ritkán ért oda. Minden táblában megállította valaki, mindenki mondott valamit, arra válaszolnia kellett, vagy legalább meghallgatnia. Ez a dolga az elnöknek, vagy az, hogy mindig ott legyen, ahol leginkább szükség van rá? Ez is, az is. Csakhogy ez az elnök hamarabb elhasználódik, mint az, amelyik asztal mellett ül, és a messziről jött emberekkel hosszan elbeszélget. Rosszul dolgoznak idegpályáink, ha a szövetkezeti demokrácia hallatán mindig az elnök jut eszünkbe. Oka van persze ennek is, hiszen a „páternoszter" lefelé szálló ágán úgy tűnik, nincs is szükség demokráciára. A munkát el kell végezni, dolgozni kell, egyszerűen utasítás dolga, hogy a parancs célba érjen. Minden év első nagy nekifutása az aratás. Napokkal mázsákat lehet nyerni. Meg kell mondani, melyik gép hol dolgozzon, ismerjük a teljesítő képességét, előre ki lehet számítani, mikor fejezzük be. Mégis az tapasztalható, ha nem futár jön, és parancsot hoz, hanem minden gondot megbeszélnek kezdés előtt, több szem kerül a magtárakba. Sok múlik azon, ki kinek a váltótársa, figyelni kell rá. Bonyolultabb szerkezet az ember, mint a legmodernebb gép, éppen rá ne figyelnénk? Azt hiszem, itt a lényeg. Ha egy ember azt gondolja magáról, hogy fontos — mert meggyőződött róla —, rögtön másképpen dolgozik. Márpedig ha dolgozik, akkor fontos! Akármi a dolga, akkor is. Ne kerülgessük, mondjuk ki, gazdasági érdeke is a szövetkezetnek. hogy a demokrácia kibontakozzék. Aki tehát csak forintokkal és mázsákkal tud mérni valamit, az is vegye észre. Van azonban másik oldal is. Olyan finom szerkezet az ember, dolgozva is, pihenve is szereti jól érezni magát. Pár évvel ezelőtt még azt hallottam, nem a demokrácia kell ide, hanem a pénz. Tőlem azt várják — mondta a vezető —, hogy sok pénzt kapjanak. Sokat változott a világ, aki dolgozni szeret, a jó pénzt máshol is megkapja. Odébb áll, ha nem érzi jól magát. Ebben a sorozatban említettük, felelősségre vontak egy tehenészt, mert durván bánt az állatokkal. Kiabált velük. Ennyire finomodnak az állattartás módszerei. Kevesebb tejet ad a tehén, ha rosszul bánnak vele. Ennek a felismerésnek az árnyékában kimondhatatlanul időszerűtlen figura, aki embertársaival szemben akar durva lenni. Várospolitika tanárszemmel Miért olyan fontos, hogy mindenki jól érezze magát? Munkája arányában természetesen. Azért, mert hiába hirdetjük országosan az igét, hogy ennyit fejlődtünk, anynyit léptünk előre, ha valaki a saját bőrén nem érzi. Arra megy ki a játék régóta, hogy a társadalom minden tagja magáénak érezze az országot, rezervátumként sem maradhatnak olyan zugok, ahová a nagy széljárás, a tiszta levegő nem jut be. Horváth Dezső Két és fél órát beszélgettünk a Tömörkény gimnázium néhány tanárával. A téma — várospolitikai célkitűzéseink és az értelmiség — a jelenlevők mindegyikét szólásra bírta, de úgy tűnt, részleteiben nem ismerik a megoldásra váró problémákat. Ennek oka pedig az, hogy náluk esetleges az információ. Főleg a pártonkívüliek teszik ezt szóvá, akik a pártnapokon, a testületi értekezleteken kívül alig hallanak a város gazdagodásának lehetőségeiről. A rádióban, tévében meghallgatnak minden Szegedről szóló adást, mivel azonban ebből nem láthatják azöszszefüggéseket és az egész koncepciót, néha tehetetlennek érzik magukat, s egy kicsit illetéktelennek a beleszólásra. A beszélgetés alaphangja: Szegednek nincs szégyenkeznivalója, a hasonló nagyságú városokkal állja a versenyt. Ebben nyilván szerepe van annak az 1800 műszaki és agrármérnöknek, a közel 400 közgazdásznak, a 3580 pedagógusnak, a több mint 1200 orvosnak, az 1140 jogásznak, a 140 különféle művésznek stb. A lakásgondok enyhítése érdekében kifejtett erőfeszítés messzemenő elismerést vált ki az értelmiségiek körében is, de azt megkérdőjelezik: szükségszerű-e, hogy a járulékos beruházásokkal, a bölcsődék, óvodák építésével, a kulturális intézmények fejlesztésével hosszú évek óta lépéshátrányban vagyunk. Mivel a városban kevés a mozi, Újszegeden és Tarjánban is nagyon hiányzik, többen fájlalják a Szabadság mozi bezárását. Tudják, értik, hogy a színház felújítása, a jó hírű operatársulat működtetése érdekében aligha volt más lehetőség, ez mégis minduntalan fölvetődik. Ügy vélik, egy-egy konkrét várospolitikai kérdésben gyakrabban kellene összegyűjteni az értelmiségiek véleményét, saz életrevaló ötleteket felhasználni. Senki nem sértődne meg, ha ugyanakkor megmondanák neki: javaslatai irreálisak, megvalósításukra nincs pénz. Elhangzott: Szegeden is több egészségügyi dolgozóra lenne szükség, a Tömörkényben mégiscsak egy szakközépiskolai osztályt oktatnak. Az érdeklődést jól érzékelteti a kétszeres túljelentkezés, miért nem lehet tehát több fiatalt képezni? örvendetes — húzták alá —, hogy az értelmiség belső struktúrájának megváltozása következtében a megyében több mint 300 százalékkal nőtt például az agrárértelmiségiek száma. De mintha az öntudat és áldozatkészség nem állna ezzel arányban. A falvakban még mindig a pedagógusok vállalnak többet a közművelődés, a lakosság érdeklődésének állandósítása érdekében, ilyen irányban is tevékenykedő agronómust alig látni. Ez igaz. A szocialista életmódra és önzetlenségre a pedagógusok sok szép példát adnak, munkájukat jó szívvel, elsősorban a diákok hálájáért látják el. Tudnak arról a Tömörkény gimnáziumban is, hogy más értelmiségiek körében olykor elhangzik a vád: a pedagógus „szemellenzős", nem érdekli az ország, a város helyzete, bezárkózik az iskola falai közé. Ez ellen élénken tiltakoztak. Ha ők elfordulnának a külvilágtól, ha nem tartanának lépést a hazai és a nemzetközi kérdésekkel, ha közömbösen szemlélnék a várospolitikát, akkor önmagukat tennék lehetetlenné. A pedagógusnak jól tájékozottnak kell lennie annál is inkább,, mert a diákok záporoztatják a kérdéseket, s azokra rögtön válaszolni kell. Tökéletesnek mondható tehát a szegedi várospolitika? Nem valószínű, hogy erre akár a tanácselnök is igennel válaszolna. Minél szebbé, vonzóbbá formálódik a város, annál rohamosabban növekszenek az igények, annál jobban halmozódnak a föladatok. Aki ma kétszobás lakásban lakik, annak holnap háromszobás kell, ha jelenleg megfelelő a tömegközlekedés. a jövőben bizonyosan bővítésre-javitásra szorul, esetleg szükség lesz a gyakran emlegetett trolibuszok beállítására is. A népes diákseregnek még jobb otthont kell itt kialakítani, például jégpályaépítésse'., még több sportolási lehetőség megteremtésével. Persze, hogy vannak fogyatékosságok. A beszélgetés során azonban világossá vált, hogy az értelmiségiek zöme tudja: a hiba nem annyira a vezetésben, sokkal inkább a végrehajtásban, a hanyag, rossz munkában keresendő. A város vezetőitől azt várják, hogy megfelelő intézkedésekkel tegyék lehetetlenné a fegyelmezetlenséget. Végül hangsúlyozták: a várospolitika megvalósításának legfontosabb föltétele a bizalom, a jó-közhangulat és politikai légkör. Ez pedig a Tömörkény gimnáziumban is megvaa F.N.L Véradók kitüntetése Távlati vízrendezési terv A Magyar Hidrológiai Társaság — a műszaki hónap keretében — Szegeden, a Technika Házában tartott összejövetelen megvitatta Csongrád megye vízrendezésének helyzetét és a távlati terveket. Dr. Pálfai Imre többek között elmondotta, hogy a megyében 1975-ben 740 millió forint kárt okozott a szántóföldön a belvíz. Mind-* ez csupán a közvetlen kár, nincs benne az, mely közvetve jelentkezett Ugyanekkor a belterületen több mint 4 ezer épület rongálódott meg. Szükségessé vált ezért egy hosszú távú, 15 éves terv készítése, amely többek között meghatározta a munkák sorrendjét, továbbá azokat az eszközöket, amelyekkel a víz gyorsan a folyómedrekbe továbbítható. A Magyar Vöröskereszt Szeged városi vezetősége tegnap, kedden délelőtt a városi tanács dísztermében rendezte meg a többszörös véradók és véradó szervezők kitüntetési ünnepségét. Dr. Várkonyi László, a városi szervezet elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük az elnökségben helyet foglaló dr. Schmidt Józsefet, a városi pártbizottság munkatársát, Szalma Gézánét, az SZMT főmunkatársát, dr. Török Juditot, a Vöröskereszt megyei titkárát. Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese mondott ünnepi köszöntöt. Szólt arról, hogy a véradás a vöröskeresztes mozgalom humanitásának egyik legjobb kifejezője. Szegeden a mozgalomban részt vevők számszerű növekedése mellett különösen jelentős a Kétmillió tulipán, együttműködéssel A csepeli Duna Kertészeti Mgtsz-ben holland—magyar kooperációs megállapodás alapján foglalkoznak tulipánhagyma-termesztéssel. A szövetkezet az idén tavasszal szabadföldi kertészetében több mint kétmillió szál tulipánt nevel szaporításra, holland hagymákból. véradás körülményeinek javulása az új vérellátó állomáson. 1973-ban Szeged lakóinak öt, 1977-ben már 6,3 százaléka tartozott a térítésmentesen vért adók táborához, s ebben a mozgalomban a szocialista brigádok, s a kisebb lakóhelyi közösségek segítsége a leginkább számottevő. A Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese, dr. Gyűszű Miklós orvosezredes az ünnepségen kitüntetéseket adott át. Kiváló véradó szervező lett Juhász Géza, Polák Zoltán, Franyó József, Juratovics Aladár, Takács Imréné, Vrbán Laios és Gera Imre. ötven alkalommal adott vért, s a Kiváló Véradó kitüntetés arany fokozatát kapta Gregus Imre, harmincszoros véradásért tüntették ki Dold Ferencvét, Lajkó Sándort és Elekes Mihályt, s huszonnyolcan kapták húszszoros véradásért kitüntetést. A városi Vöröskereszt elnökségének elismerő oklevelét és ajándékát tizenöten vették át. Az ünnepség második részében betegtársai nevében mondott köszönetet az önzfetlen segítségért Varga István, aki szívműtéten, Gallov Sándor, aki érműtéten esett át, s Látó Ferenc, akinek egyhónapos gyermekét mentették meg a véradók. Köszönő szavaikhoz csatlakozott dr. Gál György egyetemi tanár, a vérellátó állomás vezetője, a megyei Vöröskereszt elnöke is. A véradók és vért kapott betegek találkozója délután a szegedi vérellátó állomás megtekintésével folytatódott, majd a Szegeden szükséges vérkészítmények biztosításáról és felhasználásáról folytattak beszélgetést a találkozó résztvevői. NEB-iilés Szegeden A Szeged megyei városi és szegedi járási Népi Ellenőrzési Bizottság, tegnap, kedden Szegeden, a járási hivatal épületében Kalmár József elnök vezetésével ülésezett. A testület megvitatta és elfogadta a lakosság sportolásának. testnevelésének helyzetéről, a balástyai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet állatforgalml tevékenységéről szóló jelentést, valamint megtárgyalta a Szegedi Építőipari Szövetkezet Makón végzett szolgáltató tevékenységének vizsgálati programját, amelyet jóváhagyott. A szegedi vizsgálat a minisztertanácsi utasítás alapján beindult tömegsport, valamint a tavaly megkezdett Edzett ifjúsásért elnevezésű lümegsporlmozgalom eredményeit és hiányosságait tárta fel. A felmérés során 25 népi ellenőr felkereste a tanács, a járási hivatal illetékes osztályait, általános és középiskolákat — Szegeden, Kisteleken és Balástyán —, valamint az üzemek közül a Szegedi Ecset- és Seprűgyárat. a gumigyárat, a kábelgyárat, a vas- és fémipari szövetkezetet. A népi ellenőrök megállapították. hogy a tömegsportra fordított összegek növelését szorgalmazni kell. A tömegsport lehetőségeit minden korosztály részére meg kell teremteni. A vállalatok nagy részénél a KISZ- és a szakszervezet támogatja a mozgalmat, de több üzemnél ez a téma helytelen szemlélet miatt háttérbe szorul.