Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

29 Vasárnap, 1978. május 7. A Csongrád megyei Közleke­désbiztonsági Tanács feb­ruári tanácskozóülése óta megyénk lakossága előtt is ismert, hogy az elmúlt évben elég jelen­tós mértékben emelkedett a köz­lekedési balesetek száma közuta­inkon. A növekedés okait a me­gyei rendőr-főkapitányság, vala­mint a megyei KBT is vizsgálta. Első ténymegállapításaink után úgy tűnik, hogy a balesetmegelő­zésre fordított nagy anyagi és emberi energia nem hozott kel^j eredmgnyt, hiszen a szeméig sé­rüléses balesetek száma «jz 1976 évi 730-ról 1977-bei^ rrt2-re emel­kedett. A harre,rt£ napon belüli serule3kime,«etaeket leszámítva pedig p^ kell megállapítanunk, á halálos balesetek száma Ír5 százalékkal nőtt, s 20 százalé­kos lett hozzávetőlegesen a gyer­mekbalesetek növekedési aránya. Az 1978. év első negyedévének tapasztalatai szerint, a súlyossági fok emelkedésének tendenciája tovább tart. Mindezt viszonylag kevés Idővel az új KRESZ bevezetése után ta­pasztalhattuk, amikor szinte or­szágos kampányt sikerült kibon­takoztatni a közlekedési szabá­lyok újratanulására, és most, a biztonsági öv kötelező használa­tának bevezetését követően — amikor más európai országok ta­pasztalata alapján — éppen a balesetek súlyosságának nagyobb arányú csökkenését reméltük el­érni. így szinte kétszeresen sür­getőnek éreztük a baleseti okok feltárását, hiszen ezeknek meg­szüntetése, vagy legalábbis visz­szaszorítása halaszthatatlannak tűnő közérdeknek mutatkozik. Bár napilapjaink — a Csongrád megyei Hírlap és a Délmagyaror­szág — a KBT tanácskozóülésé­ről készített tudósításaikban be­számoltak a tavalyi statisztikai adatokról, most mégis vissza kell idéznem azokat, hogy az össze­gezésre kerülő következtetések is mindenki előtt egyértelművé vál­janak. Alapvető megállapításunk, hogy a közúti közlekedés bizton­ságának javításában továbbra is a legnagyobb gondot jelenti, hogy a motorizációs folyamat ugrás­szerű növekedésével nem növek­szik párhuzamosan a közlekedési fegyelem és kultúra. Ezt bizo­nyítja, hogy emberi gondatlanság miatt történik a balesetek 98 szá­zaléka. Sőt, nem egyszer emberi tragédiák jönnek létre a szabá­lyok esetenkénti, tudatosan vál­lalt megsértéséből is. Végered­ményben négy alapvető közleke­dési szabály be nem tartása miatt történik közutainkon a balesetek 72 százaléka. Ezek: a gyorshajtás, a szabálytalan kanyarodás, az elsőbbségi jog meg nem adása és a gyalogosok szabályismeretek nélküli haladása az országutakon, városainkban, falvainkban, első­sorban az utcák kereszteződései­ben, illetve azok közelében. Ha az egyes szabályszegéseket mélyrehatóbban vizsgáljuk, ak­kor azok összetettebbek, mint egyszerű megnevezésük. A gyors­hajtás alatt — mint baleseti ok — nem az a magatartási forma húzódik meg alapvetően, amit a megengedett sebesség túllépésén értünk, mert ebből viszonylag kevés baleset következett be. Ezen a területen a legnagyobb gondot az okozza, hogy a gép­járművezetők egy része a KRESZ­ben megengedett határokon be­lül nem a biztonságos közlekedés feltételeinek megfelelő sebesség­gel közlekedik. Tehát a gyors­hajtás itt relatív, vagyis a gép­jármű sebességét nem a látási, forgalmi vagy útviszonyoknak megfelelően választják meg. Ezt egyértelműen bizonyítja, hogy a balesetek okaiban ez a magatar­tás első helyen van és fokozato­san emelkedő tendenciát mutat. Az 1977. évi 832 balesetből 203­nál a sebességgel kapcsolatos szabályok megsértése volt a köz­vetlen ok, és ebből 14 eset volt „csak" olyan, amikor a szabá­lyokban megengedett sebesség túllépéséből jött létre a baleset. Ennek a negatív magatartásnak a visszaszorítása fontos feladat, de nehezíti, hogy helyszínen, rend­őri intézkedéssel nem befolyásol­ható, mert ez akkor válik sza­bály-értéssé, amikor már baleset­tel párosul. Kedvező változás crak a génjá-művezetők elővi­g'-hatos vazeiésétől vári tó. A szabálytalan kan-'arodás, ir v-> -vá'tozta'ás következtében 174 bale-et történt az elmúlt év­ben. Ezeknek jelentős hánvadát kerékpárosok idézték elő. Közle­kedésükre jellemző a hiányos szabályismeret, amelynek követ­keztében az esetek jelentős részé­ben először kanyarodnak, vagy irányt változtatnak, és csak utá-. Megyénk közúti közlekedésbiztonságának aktuális kérdései Irta: Dr. Kelemen Miklós vezérőrnagy, Csongrád megyei rendőr-főkapitány ladási irá- sáerendiét fisvelembe véve is. zók. kerék na teszik ki kezüket haladási irá­nyuk jelzése céljából. Azt hiszem, nem kell bizonyí­tani, hogy ha ilyenkor egy fék­távolságon belül haladó gépjár­mű közlekedik utána, elkerülhe­tetlen a baleset. A gépjárműve­zetők legtöbbször a balra ka­nyarodás szabályait sértik meg. Még mindig sokan vannak olya­nok, akik csak az irányjelzést alkalmazzák, de nem győződnek meg, hogy másik jármű már nem előzi-e őket bal oldalról. Ennek betartása is sok súlyos kimene­telű balesetet előzne meg. A közúti közlekedés biztonsá­gát befolyásoló szabálysértések közé tartozik az elsőbbségadási kötelezettség be nem tartása. 1977-ben emiatt 174 baleset tör­tént, ami az előző évhez viszo­nyítva 27 százalékos emelkedést mutat. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ezzel kapcsolatos szabályaink egyértelműek, ugyan­akkor útkereszteződéseink több­sége táblákkal is szabályozott, akkor nehéz magyarázatot talál­ni arra, hogy mégis növekszik az ezek megsértéséből eredő balese­tek száma. Az is tény, hogy a járművezetők ezeket ismerik, be nem tartásuk oka így elsősorban gondatlanság, nem a szabályis­meret hiánya. Ez a gyalogosokkal szembeni magatartásban is pél­dázható, hiszen részükre az el­sőbbség megadása, gyermekek és idősek esetében pedig a megfele­lő körültekintés, elővigyázat nem egyszerű, szabályt betartó maga­tartás, hanem egyik fontos muta­tója a kulturált közlekedésnek, a közlekedési erkölcs színvonalának. Tapasztalatunk szerint a jármű­vezetők döntő többsége ezeknek az elvárásoknak megfelelően közlekedik, azonban találkozni még erőszakos, agresszív veze­tőkkel. akik úgy közlekednek, hogy veszélyeztetik a gyalogosok testi épségét. Ennek legsúlyo­sabb formája, amikor a kijelölt gyalogátkelőhelyen közéjük haj­tanak. Természetesen az elsőbbségi szabályokat nem csak a gyalogo­sokkal szemben sértik meg, mert jelentős az útkereszteződésekben történt gépjármű-összeütközés is. Az ilyen balesetek vizsgálatainak tapasztalata szerint a gépjármű­vezetők döntő többségben egy, minden útkereszteződésre vonat­kozó, alapvető szabályt nem tar­tanak be. Mégpedig azt, amely kimondja, hogy „útkereszteződést járművel csak olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy a ve­zető eleget tehessen elsőbbség­adási kötelezettségének és e te­kintetben másokat a jármű se­bességével ne tévessze meg". Ha ezt mindenki betartaná, jelentő­sen csökkenne ezekkel az okok­kal összefüggő balesetek száma. A közúti közlekedés biztonsá­gának alakulásában már nagy­ságrendjét figyelembe véve is, jelentős a gyalogosok közlekedési fegyelmének helyzete. 1977-ben 97 balesetet okoztak, ami 11,5 százalékkal több az előző évinél. Az elmúlt években megyénk vá­rosaiban, de különösen Szegeden, a forgalomirányító lámpák üzem­be helyezésével a nagy forgalmú csomópontokban biztonságos lett a gyalogosközlekedés. Tapasztala­taink szerint az állampolgárok döntő többségének szabályos, kö­rültekintő közlekedése mellett még elég gyakori a szabálytala­nul közlekedő gyalogos. A leg­gyakoribb szabálysértések közé tartozik: forgalomirányító lám­pánál tilos jelzésben való áthala­dás, amiből a közelmúltban is több, súlyos sérüléses baleset történt; kijelölt gyalogátkelő­helynél az „elsőbbség" kierősza­kolása; az úttesten való szabály­talan közlekedés, amelyből külö­nösen veszélyes az álló jármű­vek — főleg autóbuszok — előtt, vagy mögött, takart helyzetből, a forgalmat keresztezve áthaladni. Természetesen a gyalogosok közlekedését sem szabad csak egysíkúan vizsgálnunk, hiszen közlekednek gyermekek, idősek és betegek is. Döntő többségük­ben már nem, vagy még nem tudnak a közlekedési szabályok­hoz alkalmazkodni, magatartásuk váratlan, és annak következmé­nyét előre nem látják. A közle­kedők közül legnagyobb veszély­nek ők vannak kitéve, amit bizo­nyít az is, hogy az elmúlt évben 70 gyermek és 196 hatvan éven felüli, idős személy szenvedett sé­rülést közlekedési balesetben, úgy, mint annak részese, vagy mint okozója. Az ő biztonságuk­ra — függetlenül attól, hogy ki milyen minőségben közlekedik — mindenkinek ügyelnie kell, de kiemelten vonatkozik ez a jár­művezetőkre, akik részére ezek­ben az esetekben a KRESZ is különös gondosságot ír elő. Megyénk közlekedésbiztonságá­ra potenciálisan is — természe­tesen morálisan is — károsan hat az ittas járművezetés, amit az ed­digi erőfeszítések ellenére sem sikerült visszaszorítanunk. Szo­morú tényadat^ hogy minden ne­gyedik balesetnél megállapították helyszínelő rendőreink az alko­holfogyasztást, vagy a baleset okozójánál, vagy szenvedő része­sénél. Ezek súlyossági foka igen magas, 16 százalékuk emberéletet is követelt Nyilvánvalóan követ­kezik ebből, hogy egyik legfonto­sabb feladatunk az alkoholizmus visszaszorítása, illetve az ittas járművezetők forgalomból való kiszűrése. A már számokkal kifejezett balesetemelkedés 14 százalékos romlást fejez ki a megelőző évi­hez képest Ezt többnyire ma­gángépkocsi-vezetők, motorkerék­párosok, kismotorokkal száguldo­zok, kerékpárosok és fogathajtók okozták. A gyalogosokat is hozzá­véve. ők idézték elő a balesetek 86 százalékát A járműállomány gyors ütemű növekedése követ­keztében a vezetők számottevő hányada nem rendelkezik megfe­.lelő vezetési gyakorlattal. így je­lentősen nőtt az általuk előidé­zett balesetek száma. Figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy a járművek által okozott esetek 7 százalékában a vezető egy hó­napnál nem régebbi jogosítvánv­nyal rendelkezett Ez arra utal, hogy részükről nagyobb gondos­ságra van szükség, a gyakorlattal rendelkezők pedig nagyobb ud­variasságot tanúsítsanak a „T" betűvel jelzett gépjárművek ve­zetőivel szemben. A köztudatban az él, hogy a balesetek bekövetkezésénél dön­tő szerepet játszik a vezetés kö­vetkeztében fellépő fáradtság, ami a figyelem lazulását a reflexek lassulását idézi elő. Ennek a vé­leménynek ellentmond a gyakor­lat mert a járművezetők hibá­jából bekövetkezett balesetek 55 százaléka fél óránál nem hosz­szabb idejű vezetés után történt Különös figyelmet érdemel, hogy a balesetek 22 százaléka az indu­lást követő 10 percen belül kö­vetkezett be. Ez inkább a türel­metlenségre, az úticél minél ha­marabbi elérése érdekében vég­zett, nem körültekintő manőve­rek végrehajtására, az indokolat­lanul alkalmazott sebességre utal, és nem a fáradtságra. Fokozza a balesetveszélyt a nem megfelelő helyisróeret is. Ezért a baleset­mentes közlekedésben jelentős, hogy a veszélyesebb, forgalma­sabb útszakaszokon, keresztező­déseknél — de egyéb esetekben is — ne rutinból, vagy éppen az elöl haladó jármú mozgása alap­ján közlekedjenek. Csak körülte­kintő vezetéssel lehet ellensú­lyozni a helyismeret hiányát, és ezzel sok balesetet megelőzni, mert az 1977-es évben a bekö­vetkezett esetek 64,6 százaléká­ban a járművezetők a baleset helyéhez viszonyítva nem helyi lakosok voltak. Érdemes odafigyelni megyén­ken belül is a balesetek területi megoszlására, már csak azért is, mert az egyetlen nagyvárosias forgalmú Szeged, s a szegedi já­rás területén az emelkedés „mindössze" 4 százalékos volt. Vannak tehát városaink, járása­ink, ahol mintha az elmúlt évben ütöt.t volna ki a motorizációs be­tegség, oly nagymérvű lett a bal­esetnövekedés. Így Csongrádon például 45. Szentesen és járásá­ban pedig 37 százalékkal volt több baleset tavaly, mint 1976­ban. A legnagyobb járműforgalom nyilvánvalóan nem tevődött át a megyeszékhelyről Csongrádra, vagy a szentesi járásba. E terü­(toto; or. Somogyi Károlyoé) letek motorizációs fejlődése in­kább most jutott el oda, hogy a mai járműszám és átmenőforga­lom mellett már nem lehet eze­ken. az aránylag kisebb forgalmú utakon sem figyelmetlenül, vagy másként fogalmazva: felelőtle­nül közlekedni. A baleset-növe­kedéseknek e területeken is ha­sonlóan szubjektív, emberi okai vannak, s ngm útviszonyoktól vagy mástól eredő objektív okai. A megye közúti közlekedésbiz­tonságának helyzetét figyelembe véve, alapvető problémának tartjuk a közlekedő emberek gondolkodásában, magatartásában meglevő negatív tulajdonságokat. Sokan nem tudnak azonosulni a kialakított, szabályozott forgalmi renddel, ezért közlekedésüket sa­ját, az adott esetben uralkodó érdekeik motiválják. Ezek tükrö­ződnek a legközismertebb köz­lekedési szabályok gyakori meg­sértésében, a durva és erőszakos közlekedési magatartásban. Ezek közül is kiemelkedik az, hogy a gépjárművezetők a forgalomirá­nyító lámpa piros jelzésére egyre gyakrabban hajtanak be keresz­teződésbe. 1977. novemberében egynapos ellenőrzésnél 550-eh, e* év márciusában mintegy 310-ea sértették meg ezt a szabályt. A gyalogosok körében is elter­jedt ez a nagyon veszélyes ma­gatartás. Az ide vonatkozó sza­bályok betartását azóta ls foko­zottan ellenőrizzük, de lényeges javulás nem tapasztalható, pedig, ha ez a helyzet sürgősen nem változik, akkor a lámpák által irányított kereszteződések lesz­nek megyénk legbalesetveszélye­sebb közlekedési csomópontjai. Itt egy általános állampolgári fe­gyelmet tükröző jelenségről van szó, melynek megváltoztatása már nem is annyira hatósági, mint társadalmi feladat. A területi közlekedésbiztonsági tanácsok mindenütt a helyi viszo­nyoknak megfelelő intézkedése­ket dolgoznak ki a közúti közle­kedési morál javítása érdekében. A társadalom anyagi erőforrásait figyelembe véve, megfelelő intéz­kedések történtek a közlekedés biztonságának további szilárdítá­sáért, hogy a közlekedésnek ez az ágazata is megfelelhessen a tár­sadalmi elvárásoknak. A bizton­ságot befolyásoló három tényező közül tovább korszerűsödött me­gyénk úthálózata. Sok helyen ke­rült sor útszélesítésekre, burko­latfelújításokra, jelentós szám­ban gyarapodtak megyénkben a jelzőeszközök, berendezések, el­sősorban a jelzőtáblák, s a kor­szerű optikai vezetősávok. De tudnunk kell azt is, hogy útjaink jelentősen terheltek, s ez az át­menőforgalom növekedésével hatványozottan érezteti hatását. Megyénkben jelenleg 85 ezer 152 gépjárművet tartunk nyilván, de ez a szám évente, csak a sze­mélygépkocsit véve is alapul, legalább 3500 darabos számnöve­kedést mutat. A két Csongrád megyei határátkelőhelyen — Röszkén és Nagylakon — a ki- és belépő járművek száma máris el­érte az évi 800 ezret. És már elő­revetíti a forgalomsűrűség-növe­kedést a többi, ma még kevésbé nagy forgalmú útjainkon is. A már említett gépjárműmennyiség mellett mintegy 120 ezer kerék­pár, s közel 50 ezer kismotor is közlekedik rendszeresen ugyan­azon az úthálózaton, mint a gép­járművek, s még 12 ezer lovas fogat jelenlétével is számolni kell mindennap. Ez utóbbiak nagy tö­megükkel és nehézkes helyzet­változtatásukkal különösen meg­nehezítik a dinamikus gépjármű­forga'.om végleges térhódítását Közúti forgalmunk e vegyes ösz­szetétele jelentősen növeli a ve­szélyforrásokat. Mindezekből kitűnik, hogy a közúti közlekedés biztonságának szilárdításával kapcsolatos fel­adatok további erőfeszítéseket igényelnek, de minden anyagi ál­dozat mellett is legfontosabb, hogv a kor követelményeinek megfelelően, megtanul junk udva­riasan, kulturáltan közlekedni. Ez természetesen csak akkor valósul meg, ha nagyon céltudatos mun­kát végzünk ennek érdekében. Ugyanakkor nem képzelhető el a közlekedők aktív segítése és tá­mogatása nélkül sem. A május 3-a és 14-e között megrendezésre kerülő „közlekedésbiztonsági hét" rendezvényeinek is az a cé'.ia, hogv a köz'ekedők segítségével, aktív részvételükkel egvütt hoz­zájáruljunk a közlekedési kultú­ra feilesztéséhez, a biztonságos köz'ekedés elősegítéséhez. Kérek minden közlekedőt, a közúti közlekedés társadalmi ak­tivistáit, hogy a közös ügyünk érdekében végzendő munkákat továbbra is segítsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom