Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

4 Pcntek, 1978. május 26. postaláda társszerzőnk az olvasó A héten igen sok levél foglalkozik városunk tisztaságával, a környezetvédelemmel. Valamennyien gyakran foglalkozunk ezzel a témával — elméletben. De — mint majd a levelekből kiderül — nem ártana a lakosságnak, minden egyes embernek és az intézményeknek olykor önvizsgálatot tartani: vajon a gyakorlatban is megtettek-e mindent? Június előtt Komoly Pál gyakran küld levelet szerkesztőségünkbe, s ügy tűnik, igen szívesen böngészget ' a könyvtárban, levéltárban. Ezúttal Június havának jellemzőiről, az elnevezés eredetéről ír. „A régi római naptárban június, a római istennő Junótól kapta nevét. Junó istenről tudjuk, ő volt az asszonyok es anyák, a házasélet és az éllamrend védője. E hónap 2l-e körül a leghosszabbak a napok. A Nap eléri a Rákteritőt, amikor beáll a nyári napforduló, és ekkor kezdődik a mi naptárunk szerinti nyár. Medárd-napi csepp, negyven. napig csepeg, vagy ha Medárd napján esik, utána még 40 nap fog esni. Ha 1'áLnapja szép és tiszta, jó esztendőt lehet remélni. Ha János napján esik, kevés dió lesz. Régebben az volt a megállapítás, amilyen június, olyan lesz december. Olyan megállapítás is van: ha a macskák nagyon nyalogatják magukat, rossz időjárás következik. Ha János bogara (ez a szentjánosbogár) nagyon fénylik, úgy jó idő várható. A Csongrád megyei levéltárban elfekvő iratok szerint 100 évvel ezelőtt Szegeden a június havi időjárás viszonyai néhány utolsó napot kivéve szárazak, szelesek és változó hőmérsékletűek voltak. A hőmérséklet 10—24 fok között volt. Tiszta, naJ pos idő volt 16 napon át, változó i, borús és kissé esős 3 napig, és 3 napon át esett az eső. Környezet, békával Több levelet ts kaptunk a héten, amelynek írói környezetük védelmében emelnek szót. Tóth István né (Bérkert tt Í17/A) többek között azt írja, hogy a Holt-Maros rendezésére költött 10 millió forint ..kidobott pénz". A csatorna környéke ugyanis most épp olyan rendezetlen, mint annak előtte volt. Azt a bizonyos tisztítást, kotrást végignézték a környék lakói; egy nyáron át figyelték a gépekkel, lakókocsikkal, családostól érkező kis csapat napjait, igen keveset látva az eredményből. Távozásukkor a víz hínáros, habos, pocsolyás volt, és elviselhetetlen szagol áraszt azóta Is. „Jó lenne, ha az egészségügyi szervek vízmintát vennenek olykor, mert biztos, hogy megfertőzheti a környék lakosságát. Szúnyogtenyészete sem elhanyagolható. Munka után jó lenne húsölni a szabad levegőn, de amióta itt lakunk, egyszer sem sikerült a sok szúnyogtól, és a csatorna bűzétől sem." Olvasónk azt is szóvá teszi, hogy a „rendezés" után a parton maradt a szemét, és a lakosság — gondolva, az én szemetem nem sokat ront már ezen a látványon — továbbra is gyarapítja. „Az utóbbi időben rádióban, sajtóban, egyéb fórumokon, sokat foglalkoznak a környezetvédelemmel, a környezet tisztasásával. Ezért örömmel vettük, hogy a népfront Újszegeden is lomtalanítási akciót szervezett" — írja Prakna Jánosné dr., a Szövetség utcából. De azt is írja, hogy a 7-ére, 8-ára hirdetett akcióból utcájuk kimaradt Pedig ezen a környéken igazán indokolt lenne a fölösleges holmik elszállítása, s olvasónk is a Holt-Maros környékét hozza föl bizonyítékként. A pocsolya és a sok szúnyog azonban nemcsak Újszegeden ellensége az embernek. Tarjánban is hadiállapot uralkodik miattuk — és a békák miatt Méghozzá egy bölcsődében. Levelet is kaptunk, személyesen is panaszolták a szerkesztőségben, hogy a VIII. ütemben az egykori, már kiapadtnak hitt tó ismét föltűnt, a békacsaládók visszaköltöztek, mit sem zavarja őket, hogy bölcsőde épült a közepébe. A gyerekeket és a felnőtteket azonban annál inkább bugtaatja a sar, és a kü— lönféle hívatlan, kellemetlen állatok társasága. Nem kétséges: ez a feltöltés az épület körül nem volt elegendő. „Talán még idejében szólunk, s intézkedni lehetne addig, amíg a munka garanciális, is az átvevőnek lehet élnie a minőségi kifogással" — Írja V. J. levelében. Eredményes környezetvédelemről nem beszélhetünk fásítás nélkül. Simkó Elemér (Felsőváros 129.) képet is küldött a nyugdíjasház környékének sivárságától. „Kis parkot lehetne itt létesíteni, akár csak jegenyefákat elültetni, hogy a port és a kipufogógázokat megszűrjék. A Csillagtér öt út kereszteződése!" Egyik olvasónk a tarjáni 808-as épület mögött egy buszsofőr manőverezésének volt tanúja. A panorámás busz számára szűknek bizonyult a hely a megforduláshoz, ezért nem is próbálkozott sokáig, fölhajtott a füvesített parkba, .kidöntött egy kizöldült kis fát — és továbbállt. Olvasónk fölháborodásában teljes mértékben osztozunk, s szívünk szerint közölnénk is az autóbusz rendszámát S hogy miért nem tesszük? Mert a levél névtelenül érkezett. Igazságtalanság lenne vádolni valakit, ha a vádló ismeretlen. A jelenség azonban elítélendő, s kérünk minden Járművezetőt, óvják azt a kevés zöldet, amit sok harccal, pénzzel és munkával már megteremtettünk magunk körül. Becsületes megtalálók Mosonyi Ferencné ezt Írja: „Május 16-án a reggeli órákban vásároltam a 48. számú élelmiszerboltban. Pénztárcámat az árudában felejtettem, de erre csak az esti órákban jöttem rá." Olvasónk már nem bízott abban, hogy meglesz az erszénye, fiát mégis elküldte érdeklődni. Az elórusitók azonban eltették a pénztárcát, így tulajdonosa visszakapta. Ezért a becsületességért, lelkiismeretességért mond köszönetet olvasónk. Miskolcról kaptunk levelet Anerwald Lászlótól. Városunk vendége volt, mint társadalmi erdei és környezetvédelmi aktíva, az ország különböző részeiből érkezett társaival együtt. Megtekintették Öpusztaszert, ahová busszal utaztak. Később jött rá levélírónk felesége, hogy szemüvegét a presszóban hagyta. Az autóbusz vezetőjének segítségével azonban még aznap előkerült az elveszettnek hitt, nélkülözhetetlen holmi. Ezt köszöni meg ezúttal is miskolci vendégünk. Válaszol az illetékes Május 5-i Postaládánkban jelent meg észrevétel Hirdet, nem hirdet címmel, ameljh-e a Dél-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóhelyetlese, dr. Szabó László válaszolt. „A Pók divatáru-szaküzlet áruajánlatára vonatkozó hirdetést — o Komplett Ruházati Vállalattal közös üzemelésű lévén — a RÖV1KÖT Nagyr kereskedelmi Vállalat adta fel. A hirdetés azonban nem olyan félreérthető, ahogyan azt Sz. Gy.-né kedves olvasó írja, viszont más félreértés kapcsolódik hozzá. Nem volt célunk — és bármikor távol áll tőlünk — "lóvá tenni« d kedves vásárlót. Szocialista kereskedelemben ez nem engedhető meg. A pamut pólókat, tréningruhákat utazáshoz, nyaraláshoz ajánlottuk, és ettől teljesen függetlenül, a hirdetés alsó sarkában jegyeztük meg, hogy »Legújabb modellek 30 százalék árenFehér bottal Világtalanok. Valljuk be: sokszor az élet diktálta nagy tempóban észre sem vesszük a figyelmeztető fehér botot, s mögötte a világtalant. Az alábbi példa éppen az ellenkezőjét bizonyítja. S mi több: az egyszerű, ám érzelmileg annál jobban megfogható történet szereplői jelen esetben nem felnőttek, hanem gyermekek. Diákcsoport az Aradi vértanúk terén. Általános iskolások. Ügy húsz-huszonöten. Leányok-fiúk. Vegyesen. Zsibongó kis társaság. Fehér bottal idős, fekete fejkendős néni lép a fehér csíkos zebrára, topogó, határozatlan lépteivel. Jobbrabalra néz, pedig csak az ösztöne diktálja így. A hangulatos, népes csoportból a helyzet felismerésének kis ideje alatt egy kislány és egy kisfiú gyermeki fürgeséggel a nénihez szalad. Egyikük jobbról, másikuk balról megfogva karját vezeti ét a zebrán a Hősök kapuja felé. A járdára lép. Minden rendben. Most már biztonságban érzi magát. Egy szusszanásnyira megáll, majd tovább indul. Botjával maga előtt kopogtatja az utat. Majd a két kisgyermek, körültekintve, visszamegy a zsibongó csoporthoz. Hogy mit érezhetett az idős vak néni? Ezt csak ő tudta volna megmondani. Egyet minden bizonnyal, a meleg, segítő kezek szorítását, fogását. A parányi kis kezekét, amelyek abban a pillanatban nagyon erősek voltak. Biztos támaszok. Ml is köszönjük, gyerekek. Barna Péter, Ságvári Endre u. 13. gedménnyel.-" Ugyanakkor kedves vásárlónk — lehet, hogy éppen bosszúságában, hogy a tréningruhára nem vonatkozott az engedményadás — minden bizonnyal félreérthette a bolti eladó válaszát, mely szerint »nincs is leértékelés«, hiszen sokféle cikket hoztunk forgalomba árengedménnyel, de a tréningruha nem volt ezek között. A bolti eladó válasza erre a cikkre vonatkozhatott." Hozzáfűznénk ehhez azért a tanulságot: nem árt, ha egy hirdetés szövege egészen egyértelmű. Ez nem volt ilyen. Május 12-én jelent meg Postaládánkban Szabó Imréné panasza: a tévéadásokat nem tudja élvezni; valami zavarja a hangot. A DÉMÁSZ-tól Hörömpő József üaemigazgató-helyettes válaszolt. „Szabó lmréné panaszát a posta zavarvizsgáló küldöttével és a vízmű vállalat energetikusával kivizsgáltuk. A zavar az eddigi vizsgálat alapján nem DÉMÁSZ eredetű, hanem valószínű a vízmű vállalat szivattyújának zavartatásából ered. A vizsgálatot és mérést a vízmű és fürdők vállalat végzi saját mért berendezésén, és arról a DEMÁSZ-t értesiti." Máris megérkezett a válasz a Szegedi Vízművek és Fürdőktől is, Szilléry László főmérnök aláírásával. „A posta zavarvizsgáló üzemével, a GELKA-val és a DÉMÁSZ-szal közösen vizsgáltuk a zavarforrást már a cikk megjelenése, feltételezzük, hogy megirása előtt is. A zavarforrást azonosítani tudtak. A keletkezés okát azonban eddig nem tudtuk felderíteni, így a megszüntetés módját sem tudtuk meghatározni. A vizsgálatot, méréseket tovább folytatjuk. Mivel a vizsgálatban résztvevők által ismeretlen jelenségről van szó, és az importgépek üzemével kapcsolatos, ezért a zavar megszüntetése hosszabb időt vesz igénybe, várhatóan néhány hónapot. Ezen gépek folyamatos üzeme a város vízellátásának fontos, részei, ezért azokat teljesen leállítani nem lehet. Jelenleg csökkentett számú gépegységet üzemeltetünk, így a zavar is csökkent. A végleges megoldásig a környék lakóinak megértő türelmét kérjük." Május 19-én írtunk a Kígyó utca 2. szám alatti ház udvarán kidőlt fáról a Postaládában. Dr. Kutiván Rezső, az Állami Fejlesztési Bank területi fiókjának igazgatója válaszolt. „Mint részbeni illetékes, szeretnék a cikkhez hozzászólni. Az esemény május 14-én délután 15 órakor történt. Ez bőven számítva is tehát 5 nappal, és nem 15 nappal ezelőtt történt. Az intézkedés azonnali volt, miután Vasvári lakótárs a lakásomon felhívott telefonon és közölte, hogy a garázsra — amely a bank kezelésében i van — szép lassan rácsúszott az udvar közepén levő fa, és semmilyen károsodás nem történt. Tehát nem zuhant! Az udvarban kazánház nincs, a szomszéd udvarban ugyan van egy, de az eseménytől távol, így a kazánra nem zuhanhatott. Felhívásomra az IKV munkatársai hétfőn megjelentek, és a szükséges intézkedéseket megtették." összeállította: Chlkán Ágnes Textilváros A textiliparnak jelentős hagyományai vannak Vietnamban. Az üzemek mellett a kisárutermelők is részt vesznek a különféle textilipari termékek előállításában. Ho Si Minh-város magánszövödéiben például ebben az évben 5000 millió méterrel több textíliát szőnek, mint 1977ben. A szövők többsége a város Tan Binh kerületében él és dolgozik. A családok tulajdonában Itt 3,5 ezer szövőszék van. Nemrégiben 900 szövőszéket felújítottak, mert az a céljuk, hogy még több textíliával járuljanak hozzá az ország exporttervének teljesítéséhez. Még ebben az évben meg akarják kétszerezni az exportra készülő textiláru mennyiségét. (BUDAPRESS — VNA — APN) „Legefőt" keresnek méheknek A Dél-Alföld korán virágzó akácosaiban: a séndorfalvi, az ópusztaszeri, a rúzsai, a kelebiai erdőkben — becslések szerint — mintegy hetven százalékos virágkárt okoztak a tavaszi fagyok. Ezért a Csongrád megyei méhészek igyekeznek az ország más részein felkutatni a nektárgyűjtő helyeket a több rpint húszezer méhcsaládnak. Helyeztek el azonban kaptárakat az erdőknek azon a részein, ahol a viszontagságos időjárást kevésbé sínylették még a fák, A sovány „legelőkön" azonban egy hétnél nem tarthatók tovább a méhek, ezért utaztak méhészeti szakemberek az ország északibb fekvésű tájaira, bízva abban, hogy a később szirmot bontó akácosok jobban átvészelték a mostoha természeti körülményeket és május végén megkezdődhet a vándoroltatás. Az akácosok elvirágzása után a kultúrnövények nektárjának a korábbiaknál tervszerűbb összegyűjtését határozták el. Kapcsolatot teremtenek azokkal a nagyüzemi gazdaságokkal, amelyek kiterjedtebb területen termelnek lucernát, napraforgót, dinnyét, vöröshagymát, mert ezeknek virágjából ls jó minőségű mézet hordanak a zümmögő családok. A gazdaságoknak ls előnyt jelent odatelepítésük, hiszen a tökéletesebb beporzás révén növekednek a terméshozamok. Már •néhány termelőszövetkezet felismerte ennek jelentőségét. A pusztamérges! Rizling Tsz például tavasszal száz méhcsaládot fogadott be virágzó almáskertjébe, vállalva az odaszállítást és utána repceföldjére való átköltöztetést is. Gémes Eszter: Mindig 34. — Úgy néztem, Sanyi mögcsókolt! — Mög ám! — mondják a lányok. — Ezé nem mégy té sénkihön sél? Pejig nem csinálok belületök öreglán-csordát! Itt mönni köll! Ű nem nősülhet! Állása sincs! Még a húgaji möddig járnak oskolába!? Itt a húgod, miinne, három éve vár rá a legén! Té mög útytyába vagy! — Mönnyön! Tűlem möhet, amikó kedve tarti! — Mögmondtam mán százszó, sarjút anyaszéna előtt nem vágunk! Avva csak té lönné léküssebbítve! Nem éröd fő ésszé? Egy ismerősünk Kistelekről hozott egy főmolnárt. Nem mentem, nem ls mehettem. Nekem minden pillanatban, minden szívem dobbanása az övé volt. Megtörtént, hogy bálban voltunk, sűrű néptőmegben, én úgy éreztem, egyedül vagyok, csak zsivaj van körülöttem. Nagy rész. 1924-ben anyám elszegődtetett aratni, nagy részbe. A nagy rész olyan volt, hogy 15 hold esett egy kaszára. Ha nem jött közbe eső, húsz nap alatt lement. De nagyon kívánja az arató az esőt, mert egy kicsit pihenhet. Harminc hold esett két kaszára. Az én kaszásom nagy erejű ember volt, és féllépéssel szélesebb rendet vágott, mint a másik. Az én soromban három-négy kévével több volt, annyival nekem több kötelet kellett vinnem. Hajnali két órakor keltünk kötelet csinálni. A búzát tövestül föltéptük, marokkal vettük, úgy határoztuk meg, mennyi kell egy kötélre. Kétfelé vettük, csavarintottunk a kalászos végén, a két szár közé csavartuk a kalászos fejet, kész volt egy kötél. Huszonkettesével raktuk, az volt egy keresztre való. Annyi kötelet hánytunk, amit gondoltunk, hogy elég egy napra. Amikor a renden végighaladtunk, a sarlónkat odaadtuk a kaszásoknak, mi meg terítettük a kötelet, abba raktuk a kévéket. Napáldozatig vágtuk, aztán az emberek kötöttek. Mi meg a társammal hordtuk a kévéket rakásra. Aztán ők kereszteztek, mi meg kapartuk a tarlót. Tizenegy óra előtt lefekvésről szó sem lehetett, de már két órakor talpon voltunk. Következett péntek. Akkor még nem ették a zsírosat pénteken. Frustokra szilvalekvár volt. Ebédre lekváros tészta. Forró meleg volt, sok kútvizet Ittunk, úgy, hogy bennem felforrt a lekvár, hasmenést kaptam. Nem bírtam dolgozni, hasgörcsöm lett, minden percben szaladnom kellett. Azt mondta a kaszásom: betegön nem dolgozhacc, mög lllen betegön, illen munkát nem lőhet végezni. Hazajöttem. Ami járt bérem, csépléskor megkaptam. Hogy Szegedre bementek Bujtorék, még nagyobb összejárás lett velük. Az asszony is kijött a lányokkal, lekvárokat főztek, paradicsomot. Ha ml mentünk piacra, ml ls elmentünk hozzájuk. Ha rokonoknál volt búcsú, disznótor, bármi vendégség, mindig jött velünk Sanyi. „De velünk!" Nem ám velemI így is nagyon jó volt Egy csepp hely nem volt másnak bennem, se szülőnek, se testvérnek, se barátnak, minden gondolatom az övé volt. Egyfelől a szerelem gyötört, másfelől a féltékenység. Most bekövetkezett a betegség. Hatvannyolc kilóból negyvennyolc lettem. Soha nem nevettem, elfelejtettem, hogy kell. Éppen úgy, mint az írást Első tanuló voltam, 30 évig nem írtam, amikor negyvennyolcban hozzákezdtem írni, ugyan meggondoltam, ml után milyen betű következetik. Még ma is a gy, ny, ty gondolkodóba ejtenek, hová rakjam. Azért hibás is az Írásom. Az éjszakák arra valók voltak, hogy sírjak. De volt is miért. Itt álltam éretten, asszonyi sorsra hivatást érezve, és így sínylődtem a java koromat. Egyszer azt mondja anyám: — Észtér! Tán tégöd nyom a boszorkány, szömlátomást fogysz! Maris azt mondja, mindég mocorgó mellette. Valami nincs röngyibe körülötted! Fűzzé hét glrlzd fokhajmát, osztán akaszd a nyakadba, annak a szagátú étávolodik. Kisebb baja is nagyobb annál, hogy engem nyomkodjon. Csak nem nyugodott bele a sorsomba, el kellett vele menni Kistelekre az orvoshoz. Szegény még ott is mondta: Doktor úr! Nem a boszorkányok nyomik ezt a lánt? — Nyavalyát nyomik!? Hol állunk már attól? Nagyon tüzetesen megvizsgált az orvos, azt mondta: férjhez kell a lányt adni! — Ajis lössz belüle! — feleli anyám nagv vígan. íFolytatjuk.)