Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

4 Szerda, 1978. május 17. Költségek és kérdőjelek A testvérváros hírei Régi szólás tartja: a nagy­kapu mellett mindig ott van a kicsi is. Érvényes ez a mára? Sajnos jó néhány esetben igen. Vannak példá­ul olyan szövetkezeti veze­ték, akik az amortizációs költség felhasználásánál szeretnének egy újabb „kis­kaput". Magyarországon t966-!g a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben nem volt amortizációs alap. Ennek oka az árutermelés viszony­lagos fejletlensége, s az alacsony felvásárlási ár. 1966 után is csak kizárólag gé­pekre vonatkozott az amor­tizáció, később terjesztették Id azt az ültetvényekre és az épületekre A jelenleg alkalmazott, de már módo­sított rendszer azonban eltér a vállalatokétól, üzemekétől. 1971-tól megfigyelhető, hogy , egyre jobban a vállalatszerű gazdálkodás formái alakul­tak ki a mezőgazdaságban, ezért némi közeledés érez­hető az amortlzáclóképzés­ben la A szövetkezeteknél azonban ez az összeg önálló pénzalap és kizárólag beru­házásokra használható fel. Tehát a vállalati rendszer­től eltérően az amortizációt nem fordíthatják készletfel­halmozásra, esedékessé váló letelek visszafizetésére. A szövetkezeteknél tapasztalt kötöttségek azonban a haté­konyabb termelésre ösztö­nöznek. Eredményesebb gazdálkodásra serkentenek: a gazdaságok arra kény­szerülnek, hogy csak olyan beruházást valósítsanak meg, amely többletjövedelmet is biztosít az amortizáción kí­vül, ami már fedezetet nyújt a fejlesztési hitelek vissza­fizetésére. Hazánk mezőgazdasága — még nemzetközi mércével niérve is — lendületesen fejlődött. Gyarapodtak a termelőeszközök. Megvál­tozott a termelőerők össze­tétele. Csökkent a művelt földterület, de jelentősége nőtt A nyugdíjkorhatár le­szállításával, valamint a mezőgazdasági dolgozók egy részének átáramlásával az iparba, kevesebb lett a mun­kaerő. Szükségessé vált te­hát hogy javuljon a terme­lőszövetkezetek anyagi és műszaki felkészültsége. Az állóeszközök egynegyede ma már gép, berendezés és jár­mű. A mostani tervidőszak végiére várhatóan a gépesí­tés részaránya megközelíti a 60 százalékot 1976-ban Csongrád megye termelő­szövetkezeteiben és szak­szövetkezeteiben 7,8 milliárd forint értékű állóeszközt tar­tottak nyilván. Ebből több mint 5 milliárd jut ingat­lanokra, másfél milliárd a gépiekre és majdnem egy­milliárd forint a járművek­re. A munkafolyamatokban, vagy egy árucikk megter­melésénél a gépi munka százalékos aránya nőtt, a kézi munkáé csökkent. 2. A mezőgazdaságra egyre Jellemzőbb, hogy komplex gépsarok ós nagy értékű be­rendezések vesznek részt a termelésben. Tulajdonkép­pen ezért vált szükségessé, hogy 1976 márciusában mó­dosítsák a mezőgazdasági üzemekben majdnem tíz éve változatlan amortizáció rend­jét és normáit. Az alapiéi vek nem változtak meg, csak a szabályozást korrigálták, kor­szerűsítették. A korábbi nor­matívák ugyanis nem fe­jezték ki az állóeszközök lényleges élettartamát. Igaz, a megváltozott leírási kulcs­százalék többletköltséget je­lentett a mezőgazdasági üze­meknek. Megyénkben példá­ul 1975-ben a termelőszövet­kezetek és a szakszövetkeze­tek 269 millió forint amor­tizációs összeggel rendelkez­tek. 1976-ban ez már 319 millió forint volt, ami tavaly tovább növekedett, ezt rész­ben az új beruházások, rész. ben a bevezetett normavál­tozások okozták. Vajon mit eredményezne, ha a jelenlegi amortizáció felhasználási gyakorlata megváltozna a mezőgazdasá­gi szövetkezetekben, a kis­kaput követelók nyomására? Csökkentenék a további be­runazásokat és üzemviteli célokra, esetleg munkabér kifizetésére használnák fel az amortizációt Kétségtelen, hogy átmenetileg ez egy újabb lehetőség a szövetke­zetek megerősödésére. De ha ennek ellenére néhány év alatt sem javulna a gaz­dálkodási eredmény, a hi­telképesség megszűnne, és a szövetkezet könnyen eladó­sodna. Tehát a változtatás csak átmeneti időre oldaná meg a problémáikat. A je­lenlegi hatékonysági követel­ményrendszerben nagy, és nem biztos, hogy hasznos en­gedménynek számítana egy ilyen módosítás. A szanálás esetén többnyire elmarasz­talják a vezetőket, de az állam visszatérítendő és vissza nem térítendő támo­gatást nyújt a veszteséges termelőszövetkezeteknek, ami a kockázat nélküli megerő­södést. teszi lehetővé. Ehhez azonban ésszerűbb gazdái­kodusra van szükség. 3. Város a lakatlan A kietlen és ezért lakatlan Mangi&lak-félszlgeten a geo­lógusok olaj-, gáz-, kobalt-, mangán-, barnaszén- és réz. lelőhelyeket fedeztek fel. Ez­után a félsziget benépesült. Központja a Kaszpi-tenger partjára épült Sevcsenko vá­ros lett A településen és kör­nyékén sem hagyományos energiaforrások, sem édesvíz nem volt Ezért elkészítették (i várost és az egész ipari kör­eetet elektromos és fűtőener­B ával, továbbá édesvízzel el­tó rendszert, amelynek szí­ve a gyorsított neutronokkal működő atomerőmű. A város sótalanftó telepe a világ leg­nagyobbjai közé tartozik. A Kaszpi-tenger sós vizéből nyert édesvizet nehéz meg. különböztetni a másutt meg­szokottól. Sevcsenko 1963­ban kapta meg a városi ran­got. Az Építészek Nemzetközi Szövetsége Sevcsenko és Na­vol városoknak ítélte a Pat­rlck Albercromble díjat, me­lyet a különleges építészeti környezetben felépült város­részek legjobb építőinek ítél­nek oda. Tavaly az építeszek és építők egy csoportja a Szovjetunió Állami Díját ls megkapta. A város 10—15 ezer lako­sú, úgynevezett mikrorajo­nokra oszlik, ahol az összes szükséges szolgáltató létesít­mény megtalálható: óvoda, bölcsőde, iskola, sportterem, művelődési központ, üzletház, szolgáltatóház. A lakásokat és a gyermekintézményeket mt^dig egyszerre adják át, mert a lakótér ára a gyer­mekintézmények, mozik stb. beruházási költségeit is tar­talmazza, Sevcsenkót kezdetben 180 ezer lakosúra tervezték, a rajzasztalokon készülő tervek viszont már egy 300 ezer la­kosú város kép>ét vetítik elénk. Jelenleg 111 ezren él­nek itt A távlati fejlesztési tervek lehetővé teszik, hogy előre lássák a majdaft fel­épülő városközpontot anél­kül, hogy megsértenék a la­kótelep arányos fejlődését. (APN) Á ma még gyenge terme­lőszövetkezeteknek ipkább a meglevő gépeik jobb kihasz­nálására kellene törekedni. Üzemeltessék nagyobb fi­gyelemmel gépeiket, fordít­sanak több gondot a kar­bantartásra, javításra. Nem mindegy az sem, hogy a gé­pek állandó és folyamatos üzemeltetésük mellett mi­lyen teljesítménnyel dolgoz­nak. Van-e éjszakai mű­szak, mennyit töltenek a gé­piek a munkahely megköze­lítésével, hány óra esik ki a termelésből piéldául munka­és anyaghiány miatt. A gazdaságok ne a jelenleg ér­vényben levő szabályozók­ban keressék a hibát. Ezért érdemes leszögezni: hiba volna, ha a gazdaságok — ahelyett, hogy a terme­lésre koncentrálnának — kiskapukeresésre fecsérel­nék az időt Radics Ferenc Az odesszai „Tovariscs" háromárbocos vitorlás Euró­pa körüli úton van. Fedélze­tén az odesszai Tengerhajó­zási Főiskola navigátort ka­rának másodéves hallgatói folytatnak gyakorlatot. Kö­zöttük kqiföldi diákok is vannak Magyarországról (Kanos János és Üjvári Zsolt), Csehszlovákiából és Peruból. A vitorláshajó nemcsak tanulmányi célokat szolgál, hanem a baráti kap­csolatokat kívánja erősíteni az útba eső országokkal: Portugáliával, Belgiummal, Norvégiával. i * A polgárháború legendás hőse, Kotovszkij tiszteletére emlékmúzeum nyílt Csa­bankában, ahol életének utolsó éveit töltötte. A Ko­tovszkij életútját, a harcok­ban való dicsőséges részvé­telét bemutató kiállítás há­rom teremben látható. A tárlókban fényképek, doku­mentumok, oklevelek, kitün­tetések, harci zászlók, fegy­verek a polgárháborúból, Kotovszkij életéről szóló könyvek, halotti maszkjának másolata, díszfegyvere és ki­tüntetése láthatók. Kotovszkij élete emlékeze­tes marad mindenki számá­ra. Nevét több város és ki­sebb település; száz kolhoz és állami gazdaság, üzemek, hajók, parkok, utcák és út­törőcsapatok vették feL A múzeum alapítói a to­vábbiakban még két termet fognak berendezni híres föl­dijük tiszteletére. Odessza egészségügyi In­tézményeiben a legmoder­nebb berendezések találha­tók. A sebészeti osztályon új reanimációs osztály nyílt, ahol a súlyos betegek foga­dására minden feltételt meg­teremtettek. A reanimációs teremben, a speciális kórter­mekben és a laboratórium­ban a legújabb diagnosztikai és gyógyászati berendezést, a legpontosabb orvosi műsze­reket használják. A Filatov nevét viselő szemészeti és szövetterápiai intézetben a lézersugár energiáját hasz­nálják fel gyógyításra. A tu­dósok és mérnökök új típu­sú lézerkoagulátort fejlesz­tettek ki. Segítségével már több. mint ötezer beteget kezeltek. Megnyílt Odesszában a ve­terán autók klubja. Tizen­hat tagja és hét ősautójavan, közöttük egy Buick, egy Paccard. egy FIAT 500, egy Mercedes-Benz 230 és egy Aero. Ez utóbbi a legöre­gebb, 1927-ben gyártották. A klub katalógusába már kb. 100 különbözö típusú autót jegyeztek fel (1944-ig), tu­lajdonosuk nevével és pon­tos címével együtt. Nemrégi­ben rábukkantak egy első világháború előtti gépkocsi­ra, egy négyüléses, nyitott tetejű, faküllős Hudson-re. A klub tagjainak feladata: felkutatni és helyreállítani a veterán gépkocsikat, könyve­ket, prospektusokat, folyó­iratokat és fényképeket gyűjteni, melyek a kutatás­ban és helyreállításban nagy segítséget nyújtanak. Má­jusban megnyílik a klub gyűjteményének első kiállí­tása. * / A Tenyiszta utcában lát­ható az ország egyedüli tu­rista. és kirándulástörténeti múzeuma, melyet az odesz­szai diákok hoztak létre. Fel­keresték az Országos Prole­tár Természetjáró Szövetség tagjait, és segítségüket kér­ték. A szövetség 1930 óta áll fenn. A múzeumban orosz utazók felfedezéseírói szóló könyvek, útikalauzok, díjak, zászlók, jelvények, fényké­pek láthatók. Értékes kiál­lítási tárgyak a legnagyobb tudományos jelentőségű al­pinista expedíciók résztve­vőinek hátizsákjai és jég­csákányai. * A Szovjetunió gyermek- és ifjúsági sportnevelésónek ha­tékonyságát kívánják emelni az általános iskolákban spe­ciális sportosztályok létreho­zásával. Odesszában jelenleg már húsz ilyen osztály mű­ködik, és újabb húsz nyílik meg az új tanévben. Az egész országban rövidesen ötvenezerre nő számuk. Így újabb lehetőség nyílik arra, hogy a már gyermekkorban reményt keltő teljesítményt nyújtó gyermekek tervszerű sportképzését hatékonyabbá tegyék. Az odesszai sajtóból ösz­szenllította: Mihail n.jas „Opálerdő" a vulkáni hamu alatt Mostani felfedezés Gazdag zsákmánnyal tér­tek vissza zempléni kutató­gyűjtő útjukról a Komárom megyei Művelődési Központ barlangkutatói. Az ország északkeleti csücskében meg­búvó kis hegyi falucska, Pá­nyok körzetében a tatami cso­port geológus stábja egy sok millió éve kővé vált mocsár, illetve erdő sziklatömbökbe zárt maradványaira bukkant. A felfedezés szenzációja, hogy az eddig ismeretlen lelőhelyen olyan fatörzs és faágdarabokat is találtak, amelyek a hajdani geoké­miai folyamatok révén fe­hér és halvány rózsaszínű, üveges szövetű opállá ala­kultak át Mint a kutatók megálla­pították, a Pányok környéki faopál mintegv 10 millió éve lezajlott drámai termé­szeti jelenségnek köszönhe­ti születését. Abban az idő­ben aktív vulkánok ontot­ták ezen a területen a lá­vát és a hamut. E giganti­kus „tűzijáték" következmé­nyeként a lelőhelyet alkotó völgyszakasz egykori mocsa­ras erdővilagát vulkáni ha­mu temette maga alá. A kitörések megszűntével, a vulkánosság utóhatásaként forró vizű források törtek fel a mélyből, helyenként meleg vizű tavak keletkez­tek. A forró oldatok gazdag kovasav tartalma átitatta, impregnálta, megkövesítette a vulkáni tufarétegek bör­tönébe zárt szerves anyago­kat. A természet boszor­kánykonyhájának szeszélyes játéka, hogy egyes szaka­szokon nemcsak az elkövc­sedés, hanem az opélosodüa folyamata is megindulhatott A jelek szerint később újabb kitörések zajlottak le ezen a területen, s ekkor andezitláva öntötte el a tu­fa alatt rejlő mocsár- és erdővtlógot. Évmilliók tel­tek el, süllyedt-emelkedett a tűzhányók teremtette hegy­vidék, majd a jégkor hajna­lán megkezdődött az utolsó kitörések lávatakarójának lepusztulása, feldarabolódá­sa. Napjainkra a roppant idő hegybontó munkája be­fejezte művét, és spontán, tárta fel a kővé, opállá vált növényzet maradványait. Az opálosodott, évgyűrűiket is megőrző fatörzsek, ágak, nád_ és sáskövületek gaz­dag lelőhelyévé vált a te­rület A mostani felfedezés — az újabb gyűjtőexpedfeió tervén kívül még hosszú Ideig munkát ad a kutató­csoportnak. Rövidesen meg­kezdődik az anyag tudomá­nyos feldolgozása, annak meghatározása, hogy milyen jellegű növényzet alkotta egykor a terület flóráját. E vizsgálatokból a későbblek­ben a sok millió évvel ez­előtti éghajlati viszonyok is felderíthetők lesznek. A be­gyűjtött anyag legszebb da­rabjai a tatai Művelődési Központ ásvány és barlangi kristálymúzeumának tárlóit gazdagítják. Gémes Eszter: Mindig 27. — Mit tudok? Hogy tudja a gólya, fecske, mer­re menjen? Meg mikor? Miért ismerjük meg hangjáról, ha beszél, nő-e vagy férfi? Ha millió­nyi embert látunk is, miért nincs bennük telje­sen egyforma, még testvérekben sem? Valami különbség van köztük. Ilyen és ehhez hasonló viták napirenden vol­tak. Nem engedtem neki. ö sem engedett, úgy éreztem, hasadás állt be közénk. Feszültség, tá­volság. Addig kísértett az ördög, megadtam ma­gam. Legyen úgy, ahogy ő mondja: még az Is­tenem is megtagadtam, a nagy, mindent átfogó szerelme miatt. Templomba mentem, úgy, mint azelőtt, de nem hittel, csakhogy ne vegyék észre távolodásom. Férfi győzedelme rajtam! Szégyenletes! Zajlott a gondolatom, nyugalmam nem volt! Péter. A legöregebb testvérem 1919-ben ment férjhez Csengelére. Egész a szentlészlói határba. A csengelel állomáshoz hat kilométerre laktak. Mikor az állomáson leszálltam, ahogy az irányt magyarózták, úgy indultam. Mivel én még soha nem voltam náluk, nem tudtam tájékozódni. Meglátom, hogy egy gunyhó előtt áll valaki. Bi­zony az árendásaknak nagyon lós hitvány. zsupp, vagy szalma- vagy gaztetős házuk volt. De ez a gunyhó egy nagy darab kukoricásban volt. Tudniillik, a csengelel erdők tele vannak varjakkal, Ilyenkor tavasszal költik a kicsinyei­ket. Éhesek, ahogy elvetik a kukoricát, bokorról bokorra kivésik, kiszedik a földből. Később az­tán rájöttek, hogy ásóval vetették, még húsz centire is leesett a mag. De azért még így is vi­gyázni kellett, mert a varjú képes volt órák hosszat elvéskélni, hogy kivegye. Ilyen gunyhónak irányítottam én. Nagyon erős, pirospozsgás koma állt a gunyhó előtt. Kö­szönök. Egy jó nagy makkfaderék volt a gunyhó előtt, szék helyett. Nem várja meg, hogy szóljak, ő mondja: Üljék le! Nem ülök lel Hanem legyen szíves mondani, messze vannak-e még Kakuk Fercsiék? Sógorom megmondta, hogy csak ezen a csúfnéven keressük, mert ott az írásos néven meg nem találjuk. — Itt a másik dűlőben van az a fás tanya. Köszönöm! Már mentem is. Utánam szól: — Ha mög nem sértőm, klje magának Ferenc bácsi? — Dehogy sért! — szabadkozok. — A feleségé­nek a testvérje vagyok I — Este a lovakat mellettük szoktam legeltet­ni, be-be szoktam menni, majd estére is beme­gyek. — Jó, csak gyűjjönl — felelem. El is jött, a lovakat béklyóba rakta, bejött be­szélgetni. Tóth Péternek hívták, nem volt szé­gyenlős, olyan humorosan vette körül a monda­nivalóját, amely ízt adott a beszédének. Közbe a kalapját hol Jobbra, hol balra, hol meg a feje búbjára lökdöste. Elbeszélgetett, úgy tíz óra fe­léig. Amikor elmegy, mondom sógoromnak: — Milyen ízösen tud ez a Péter beszélni I Azt mondja sógorom: — De aki beszéd közben mindig a kalapját Igazgatja, az sokat hazudik! — Akár hazudik, akár Igazat mond, a beszédje üdítő! Én is észrevettem, hogy sokat hazudik, mese­szerűen, de nem vét vele senkinek,. Anyám sokszor kiküldött hozzájuk, vagy en­gem, vagy húgomat, segíteni. Péter járogatott oda, felhozta az első találkozást ls. Tegeződtünk is már. Azt mondja: — Mikor először meglátta­lak. azt gondoltam, én lennék a legboldogabb ember, ha ez a lány hozzámjönne. Szerelmes nem voltam bele, de Jól éreztem magam vele. O lett volna a férjem, ha Sándor nincs! Húgom megismerkedett a cimborájával, Kun Szabó Jenővel, férjhez is ment hozzá. Ritkán be-bejöttek a bálba. Búcsú volt Csengelén, bál délután. Sok ven­dég volt a testvéreméknél, mind mondja: gye­rünk a bálba! Nem akartam menni, nekem itt­hon járt az eszem. Ahogy odaérünk, Péter is ott van, el is hívott azonnal táncolni. Testvéremék másik szomszédja igen veszeke­dős férfi volt. Elkért Pétertől, ha visszakértek, újra elkért, már kötözködéssé fajult a táncos kérés. Megjegyzem: én ezzel a legénnyel még soha nem beszéltem. Kiállhatatlan is volt előt­tem, de semmi haragot nem mutathattam neki, mert az ilyen legény hamar kimuzsikáltatta a lányt. A kimuzsikálás úgy történt, a muzsikáso­kat maga mellé vette, a lányt táncoltatta addig­addig, amíg az ajtóhoz nem ért, ott meglódította úgy, hogy csak úgy Röpült. Szerencséje volt, hogy el nem esett (FolytatjukJ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom