Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

Péntek, 1978. április 14. 3 Tudományos konferencia az egészségügyi oktatásról Az egészségügyi oktatás és ről. S a téma nem a gyógyíaz egészséges életmódra ne- tás, hiszen az csak az orvos velés aktuális kérdései cím- feladata, hanem a megelőzés. mel háromnapos tudományos Márpedig azért az egész tárkonferenciát rendezett a sadalom felelős. Tanulás nélCsongrád megyei egészség- kül azonban nem sajátítható nevelési csoport a Tisza Szál- el a helyes életmód, az egészlóban. Tegnap, az ülés első ségvédelem sem. Az egésznapján. dr. Rózsa József me- ségügyi dolgozók egyben népgyei főorvos köszöntötte a művelők is kell, hogy legyerésztvevőket, és röviden vá- nek, s ebben a munkában eolta a Szegeden már hagyományos konferencia célját A szakemberek: orvosok, pedagógusok, gyógyszerészek, egészségnevelők és -szervenem nélkülözhető a pedagógusok segítsége sem. Az előadások sorát tegnap délelőtt dr. Koncz János, az MSZMP megyei bizottsága zök közös szándéka, hogy titkárának az időszerű oktaösszehangolják az egészséges . kérdésekről szóló » ,, . , , tajekoztatoja nyitotta meg. A eletre neveles egyes felada- kés6bbiekben egyetemi, főtait, módszereit. Előadások iskolai és szakközépiskolai hangzanak el az oktatáspoli- tanárok tartottak előadást az tika, az egészségpolitika, a egészségnevelés időszerű kérnevelés különböző területei- déseiről. az Ml- és az M7-es autópálya közös szakaszát Április 17-től két hónapra lezárják az M7-es autópálya Budapest felé tartó bal oldali szakaszát az Osztyapenkó-emlékmű és a 16-os kilométer között — jelentette be csütörtökön a KPM-ben ren. dezett sajtótájékoztatón Reinisch Egon, az autópályafőnökség vezetője. A lezárást az indokolja, hogy az Ml-es és az M7-es autópálya közös szakaszát az Osztyapenkóemlékmű és a törökbálinti elágazás között kiszélesítik. Az autópálya forgalmának változása figyelembe veszi a balatoni forgalom jellegzetes hullámzását, ezért hetenként háromféle forgalmi rendet vezetnek be. • • Örök hűség Hihetném Jól karban tartott színésznőnek — s minél tovább hallgatom —, szellemét is ápoló tanárnak. A divatos szemüvegkeret mögül először meglepődve néz rám, ugyan mit keres nála, Monori Bélánénál a nyilvánosság küldönce. Amikor elmondom, hogy a munkája érdekelne, hellyel kínáL A konyha egyik sarka a eipészműhely. Kis asztalka, apró szék, néhány polc... A kredencajtó sarkában egy fénykép. — Nem sokkal a halála előtt készült a férjemről. Jóképű, intelligens ember volt, reálgimnáziumban érettségizett, mielőtt cipész lett. Amikor 46 évvel ezelőtt bejelentettem odahaza, hogy férjhez megyek, botrány tört ki, „Pont ehhez a szakmához kötöd az életedet!" — mondták érettségizett, egyetemet járt rokonaim. S hogy milyen igazuk volt, azt csak most, 65 éves fejjel értettem meg. Örök hűséget fogadtam ak. kor a cipészmesterségnek is. Miközben finom bőrű körömcipőt forgat a kezében, bátortalanul kérdezem, tud- tül ténylegesen dolgoztam a na önállóan is lábbelit készí- férjem mellett, teni? — Nyugdíjat nem kapha- nagymamát csodálja, — Négy polgárit végeztem, tott volna? és kereskedelmi szaktanfo- — Sajnos, rövid ideig filyamot. Én voltam a fekete- zeltük a havi 80 bárány a családban. Nem volt annak helye Ta- Fölajánlották nekem azt is. szerettem suliba járni, nulni tanultam, de hogy hát. rátett kézzel üljek órákon ét? Azt nem! Dédelgettem egy gyönyörű álmot; iparművész leszek. Szüleim a művészi pályát komolytalannak tartották. De a kezem használatáról nem tudtak lebeszélni. Szóval az én ipariskolám az a 44 év, amit a férjem mellett töltöttem. Piacra is készítettünk szandálokat, papucsokat, akkor csaknem teljesen elkészítettem egy-egy párat. Azóta, úgy tíz éve — inkább csak javítok. Apró faszögeket nyel el a keskeny cipősarok, s a nagymama, a „várandós" dédike arcán végigfut valami kislányos ihletettség: — Borzasztóan szeretem csinálni. El sem hiszi... Valami rosszból valami rendeset hozok ki. Hát nem művészet ez is? Először azt mondták neki: özvegyi jogon akkor kaphatja meg az iparengedélyt, ha segédet is alkalmaz. — Erre a munkára? — kérdeztem. Ennél jobban csak akkor csodálkoztam, amikor közölték velem: mestervizsgáznom kell. Kéozelje, hatvanhárom éves fejjel! Azt mondtam, rendben van. Állok elébe. Rajtam nem fognak ki. De azt igazán nem gondoltam; ahhoz, hogy cipőket talpaijak, tudnom kell, volt-e és mikor Ugandában kormányválság. Mondtam, jó, majd figyelem a tévében a Kulcsár Pistát. Aztán csak eltekintettek a vizsgától. Igazoltam, hogy éveken kei esz get, el tudtam volna képzelni az életet kezemben két bőrönddel. Mégis kikötöttem egy embernél, egy szakmánál és ez tett boldoggá. Az önállóságról sem mondtam le: okos diplomáciával feleségként is érvényesítheti a nő saját akaratát. — A szeretet jogán mit tanácsol a fiataloknak? — Hogy használják a kezüket, és szeressék a munkát. Leteszi a cipőt, a kalapácsot, s talán az apró konyha szemközti sarkába gyerekeket képzel, nekik mondja: — Megdöbbenek azon, hogy ma mindenki tanul. Elméletet. A kétkezi munka nem elég „előkelő" perspektíva a fiataloknak. Mintha a kettő kizárná egymást. Én nagyon szeretek olvasni. Az ismerősök is tudják rólam, hogy Ady-imádó vagyok. Fiatalasszony koromban vettem meg összes verseit, már sárgák, kopottak a lapjai. És szeretek minden szép, érthető irást, tévéfeldolgozást, igazságot földerítő riportot. A múltkor hallom ám, fiatalokat faggat a riporter. Az egyik fruska a Balaton partján azt mondja: ő csak a hogy ragaszkodik a földhöz, mindig csak a munka, a munforintot, ka...! Sose járt Pesten, még máshol. a Balatonon sem. Súgni szerettem volna a riporternek, R UiajcUliVLLdlY IICACUJ A^L , . , hogy segélyt adnak. Azt fe- ugyan kerdezze mar meg: leltem: köszönöm, nem ké- kinek a pénzéből voltai nya rek. Azt nem. A lányomtól sem fogadok el pénzt. Én szeretek, tudok és akarok is dolgozni. — Mi tartja ilyen fiatalon? Űj cipő után nyúl, megtörölgeti, betegségét kutatja. — A munka és a fiatalság szerelete. Ha később születek, talán ma én éppúgy gondolkodom, mint ők. Szerettem én is a függetlenséralni? Mivé lesztek, ha lenézitek a munkát? És mivé lesztek, ha kihal az idősebb generáció? • Szegeden jelenleg 48 kisiparos javítja az elkoptatott lábbeliket. Valamennyien középkorú és idős emberek. Hat éve egyetlen ifjú sem lépett nyomdokaikba. Chikán Ágnes Magyar-szír gazdasági tárgyalások Munkaprogram 198 O-tg Abdul Hamid Merei terve- külkereskedelmi államtitkár, zési miniszterhelyettes veze Kovács Gyula, az Országos tásével április 6-a és 13-a Tervhivatal enlökhelyettese. között szíriai gazdasági delegáció tárgyalt Magyarországon a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés bővítési lehetőségeiről. A tárgyalások eredménye • ként az 1978—80-as időszakra műszaki-tudományos együttműködési munkaprogramot írt alá Székács Imre, a Teseo vezérigazgatója, és a szíriai tervezési miniszterhelyettes. A delegáció vezetőjét fogadta Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a magyar—szíriai gazdasági együttműködési vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke. Szálai Béla Zártkörű rendezvényi K

özépkorú férfi lép ki a vendéglő ajtaján, felesége már várja a járdán. Majd indulatosan kérdi az embertől: — Mondd, mire jó ez a nagy rongyrázás? Amibe ez kerül, azt is kioszthatták volna. Arról nem is beszélve, hogy a vezetőség, á sok vendéggel együtt, üvegszámra vedelte a konyakot, a vodkát és mindenki előtt a drága külföldi cigaretta. Gondolod, hogy saját zsebből fizették? Többet se jövök el veled, a gyomrom kavargott az egészen. Amíg a férj összeszedte magát, igazgatta kabátját, az asszony tovább szapulta zártkörű rendezvényüket, megjegyezvén, hogy bezzeg náluk, a kórházban, még arra sincs pénz, hogy az idős takarító néninek normális munkaköpenyt adjanak. A férj válaszát már elmosódva hallottam: — Ne morogj állandóan, édesanyám, kaptunk egy gombás sertésszeletet... Este tizenegy óra volt. Nyitnám az ajtót, de a pincér belülről — pantomimszerűen mutogat — tudtomra adja, hogy zártkörű rendezvény van összes termeikben. A főpincér megismer és ajtót nvit. A nagy étteremben, ahol különben háromszázan is elférnek, harminc-negyven ember ételek és italok romhalmazai fölött darvadozik. A főnökség asztaltársasága élénkebb, a titkárnő meglöki az egyik szomszédját, és felém int ök is ismernek, invitálnak, egyek, igyak, ne legyen gondom semmire. A titkárnő mosolyogva mutat egy pakli, kártya alakú „fizetési eszközt", százast ér darabja. Mondom, hogv nem vagyok éhes, s majd a bárhelyiségben megiszok egy konyakot a saját kontómra. Leintenek. A bárhelyiség is az övék, mindjárt átvonulnak oda, tartsak velük, s a konyakom is fizetik, amennyi belém fér. Kérdem, hogy mire föl csinálják ezt a nagy vígságot „Zárszámadás" van, pajtikám, mondják egyszerre hárman is. Az egyik város ipari szövetkezete elismerő oklevelet kapott. A „diplomáért" tízen utaztak föl Budapestre, a központba, természetesen előző este érkeztek. Szálloda, kimaradás, egy kis előzetes dínom-dánom. Odahaza a megbízottak is készülődtek a fogadtatásra, a nagy ünneplésre. Lefoglalták a város legnagyobb éttermét háromszáz főre rendeltek vacsorát s fejenként egy üveg bort. Mondani sem kell, hogy az oklevéllel nem járt egv fillér sem, hiszen eredményeik éopen csak súrolták „a jó napot" értékét. Mégis ünnepeltek világos virradatig. Megúszták egy „ejnye, elvtársak"-kal. Senkinek nem került egy fillériébe sem a zártkörű rendezvény számlája. Vagy mégis? Bizony mégis, hiszen a közös kassza, amint a nevében is szereoel, a közösségé, mindannyiunké. A miénk. Óvni azt és gondos gazda módjára kezelni épDen olyan kötelesség, mint a saiát pénztárcánkat Miért e különbségtétel? Renhagvó eset — az ÉS egyik számában meg is glosszászta valaki — a nagyközség egyik elhagyott éoületét szétcibálták az emberek. Vitte a faanyagot, a cserepet, a téglát boldog, boldogtalan. Odébb egy téglarakás érintetlen maradt Kiderült a csoda titka. Egy kis kartonpapírra ráírta valaki: „Ezt ne bántsák, magántulajdon." Nem bántották, egyetlen tégla sem hiányzott a kupacból. Helybéli eset. A nagyvállalat elnyerte a Kiváló Vállalat címet, amivel szerény pénzjutalom is együttjár. Rendjénlevónek látszik, hogy ilyenkor a vállalat dolgozói ünnepséget tartanak étkezdéjükben, művelődési termükben. A vezetők beszámolnak azokról az erőfeszítésekről, amelyeknek az elismerés köszönhető, számot vetnek a gondokról, teendőkről, s természetesen megdicsérik, jutalmazzák azokat az embereket, akik az átlagosnál is jobban dolgoztak. A kitüntetéssel járó pénzösszegből kitelik egy szerény vacsora, egy üveg sör is. De az már kissé zavaró, hogy az ilyen vállalati ünneDségeken a vezetők oiykor hermetikusan elzárják magukat egy külön tercekbe, ők ott fogyasztják ételeiket, italaikat. Mire való ez a külön ülés. hiszen az nem más. mint elkülönülés a beosztott dolgozóktól. Holott éppen az ellenkezője volna hasznos. A vezetők ritkán találnak olyan alkalmat amikor a kőművessel, a szobafestővel ily közeli kontaktust teremthetnének. Hiszen a mindennapi termelőmunkában erre alig van alkalom, ha akad is. az nem tűnik soha két ember egyenrangú társalgásának, legfeljebb munkaköri kapcsolatnak, ahol utasításokat adnak, eredményt minősítenek. Az egyik munkavállaló főnök, a másik beosztott. Nincsen ebben semmi különös. De a vállalati ünnepségen, amikor mindenki munkaiénak az eredményét értékelik és ismerik el, akkor valahogy közelebb kellene ülni egymáshoz. Elkerülhető volna a megiegy2és is: ők. meg mi, s maradna — mi. Valaki védelmezte a külön ülést, hiszen a vendégekkel is foglalkozniuk kell. Társa válaszolt helyesen: miért, a vendégeknek megártana, ha ők is elvegyülnének közöttünk? Igaza van, nem ártana meg azoknak sem. M" "egvallom őszintén, nem szeretem * zártkörű rendezvényeket. Nem hiszem el. még akkor sem. ha százféle oldalról magyarázzák, hogy a kibérelt éttermekben lehetne legeredményesebben megbeszélni az éves munkát és a feladatokat. Különösen nem hiszem, amikor az italos hangzavar válik uralkodóvá az ilyen összeiöveteleken. Azt pedig egyenesen károsnak tartom, hogy a vezetőség külön asztalnál. háromszor-négyszer jobbat és többet fogyaszt, mint a beosztott dolgozók sokasáea. Az ilyen magatartás és gyakorlat idegen a mi szocialista rendszerünk elveitől. demokráciánktól. Nem szeretném, ha bárki is félreértené megjegyzéseimet, nem az ellen vaevok, hogy ünneplünk, hogv megvendégeljük egymást évente, a számadáskor egy vacsorával, egy üveg sörrel. vagy egy pohár borral. De nem úgy, ahogvan néhol csinálják. Mert akkor na csodálkozzunk, hosv egyeseknek az édes bor is megkeseredik a szálában, s kavarog a gyomra. mi"t a férjét elkí«érő kórházi ánolónőnek. Tartsunk mértéket, s ne tartsunk távolságot. Gazdagh István Nemzetközi információs rendszer Tanácskozás Budapesten — Ma már egyre gyako. jött nemzetközi információs ribb, hogy egymástól távol- rendszer — képviselőinek álló tudományoknak, látszó- csütörtökön, Budapesten vélag össze nem tartozó disz- get ért tudományos tanácsripiináknak kell együttmű- kozásán — mondta Rózsa ködniük egy-egy tudományos György, az MTA könyvtáráfeladat megoldásában. A kör- nak főigazgatója az MTI nyezetvédelem szerteágazó munkatársának adott nyilatfeladatait például csak a ké- kozatában. mikusok, az urbanizációval — Megállapodtunk abban, foglalkozó szakemberek, a hogy ez év júniusában Moszkgazdaságkutatási szakértők vában értékeljük a MISZON összefogásával lehet megolda- megalakulása óta eltelt időni. Hogyan lehet minél job- szak eredményeit, és egyezban, gyorsabban, átfogóbban tétjük az 1979—80-ra szóló informálni a különböző tudo- programokat. Határozat szümányok művelőit a szerte- letett arról is, hogy a MISZON ágazó ismeretekről? — egye. rendszeres információkkal sebek között erről volt szó a gíti a szocialista országok MISZON — a szocialista or- akadémiái között kialakult szágok tudományos akadé- többoldalú, hosszú távú kutamiái között 1976-ban létre- tási programokat. Elektrotechnikai együttműködés Hét szocialista ország elekt- ria, Csehszlovákia, Lengyel- ramban folyik kutatás. Húsz rotechnikai ipari, nemzetközi ország, Magyarország, az tudományos-műszaki együtta^fnterelektróról^ir Pan- NDK- Románia ^ a Szovjet- működési megállapodást írkov a közgazdaság-tudomá unió 1973 decemberében írt tak alá. Ezek többek között nyok kandidátusa az Ekono- alá megállapodást az Inter- a turbogenerátorok, erőeloszmicseszkaja Gazeta legújabb elektro létrehozásáról, amely- tó transzformátorok, villanyszámában. Megállapítja, hogy hez 1975-ben Jugoszlávia is motorok, elektromos szigetea nemzetközi szocialista mun- csatlakozott. lőanyagok, nagy hatékonysákamegosztás előnyeinek ki- Az Interelektro keretében gú világítóberendezések gyárhasználása érdekében Bulgár jelenleg 21 komplex prog. tásáról szólnak. (MTI). Magyarjugoszláv tapasztalatcsere az MHSZ-ben Jugoszláviai látogatók érkeztek megyénkbe tegnap a honvédelmi, hazafias nevelés tapasztalatainak kicserélésére. A küldöttséget, amelynek vezetője Jánosi Jozef, a Népi Technika szabadkai Szervezete Tanácsának elnöke, honi testvérszervezete, az MHSZ megyei vezetőségén fogadta Mihalik Ferenc alezredes, a szövetség Csongrád megyei titkára. Kétnapos itt tartózkodásuk során jugoszláv vendégeink az MHSZ életét, tevékenységét tanulmányozzák. Tegnap a KSZV újszegedi szövőgyárában, majd a 600-as ipari szakmunkásképző intézetben jártak. Ma Csongrádra látogatnak. Kiállítások Az Agromasexpo- és Construma-kiállításokkal kezdődik a budapesti nemzetközi vásárközpont idei kiállítássorozata. A két bemutató csütörtökön délután ünnepélyesen megnyílt Megtekinthető április 14-től 19-ig naponta 9 órától 17 óráig.