Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

Péntek, 1978. április 14. 3 Tudományos konferencia az egészségügyi oktatásról Az egészségügyi oktatás és ről. S a téma nem a gyógyí­az egészséges életmódra ne- tás, hiszen az csak az orvos velés aktuális kérdései cím- feladata, hanem a megelőzés. mel háromnapos tudományos Márpedig azért az egész tár­konferenciát rendezett a sadalom felelős. Tanulás nél­Csongrád megyei egészség- kül azonban nem sajátítható nevelési csoport a Tisza Szál- el a helyes életmód, az egész­lóban. Tegnap, az ülés első ségvédelem sem. Az egész­napján. dr. Rózsa József me- ségügyi dolgozók egyben nép­gyei főorvos köszöntötte a művelők is kell, hogy legye­résztvevőket, és röviden vá- nek, s ebben a munkában eolta a Szegeden már hagyo­mányos konferencia célját A szakemberek: orvosok, pedagógusok, gyógyszerészek, egészségnevelők és -szerve­nem nélkülözhető a pedagó­gusok segítsége sem. Az előadások sorát tegnap délelőtt dr. Koncz János, az MSZMP megyei bizottsága zök közös szándéka, hogy titkárának az időszerű okta­összehangolják az egészséges . kérdésekről szóló » ,, . , , tajekoztatoja nyitotta meg. A eletre neveles egyes felada- kés6bbiekben egyetemi, fő­tait, módszereit. Előadások iskolai és szakközépiskolai hangzanak el az oktatáspoli- tanárok tartottak előadást az tika, az egészségpolitika, a egészségnevelés időszerű kér­nevelés különböző területei- déseiről. az Ml- és az M7-es autópálya közös szakaszát Április 17-től két hónapra lezárják az M7-es autópálya Budapest felé tartó bal ol­dali szakaszát az Osztyapen­kó-emlékmű és a 16-os kilo­méter között — jelentette be csütörtökön a KPM-ben ren. dezett sajtótájékoztatón Rei­nisch Egon, az autópálya­főnökség vezetője. A lezárást az indokolja, hogy az Ml-es és az M7-es autópálya közös szakaszát az Osztyapenkó­emlékmű és a törökbálinti el­ágazás között kiszélesítik. Az autópálya forgalmának változása figyelembe veszi a balatoni forgalom jellegzetes hullámzását, ezért hetenként háromféle forgalmi rendet vezetnek be. • • Örök hűség Hihetném Jól karban tar­tott színésznőnek — s minél tovább hallgatom —, szelle­mét is ápoló tanárnak. A di­vatos szemüvegkeret mögül először meglepődve néz rám, ugyan mit keres nála, Mono­ri Bélánénál a nyilvánosság küldönce. Amikor elmondom, hogy a munkája érdekelne, hellyel kínáL A konyha egyik sarka a eipészműhely. Kis asztalka, apró szék, néhány polc... A kredencajtó sarkában egy fénykép. — Nem sokkal a halála előtt készült a férjemről. Jó­képű, intelligens ember volt, reálgimnáziumban érettségi­zett, mielőtt cipész lett. Ami­kor 46 évvel ezelőtt bejelen­tettem odahaza, hogy férjhez megyek, botrány tört ki, „Pont ehhez a szakmához kötöd az életedet!" — mond­ták érettségizett, egyetemet járt rokonaim. S hogy milyen igazuk volt, azt csak most, 65 éves fejjel értettem meg. Örök hűséget fogadtam ak. kor a cipészmesterségnek is. Miközben finom bőrű kö­römcipőt forgat a kezében, bátortalanul kérdezem, tud- tül ténylegesen dolgoztam a na önállóan is lábbelit készí- férjem mellett, teni? — Nyugdíjat nem kapha- nagymamát csodálja, — Négy polgárit végeztem, tott volna? és kereskedelmi szaktanfo- — Sajnos, rövid ideig fi­lyamot. Én voltam a fekete- zeltük a havi 80 bárány a családban. Nem volt annak helye Ta- Fölajánlották nekem azt is. szerettem suliba járni, nulni tanultam, de hogy hát. rátett kézzel üljek órákon ét? Azt nem! Dédelgettem egy gyönyörű álmot; iparmű­vész leszek. Szüleim a mű­vészi pályát komolytalannak tartották. De a kezem hasz­nálatáról nem tudtak lebe­szélni. Szóval az én iparis­kolám az a 44 év, amit a férjem mellett töltöttem. Pi­acra is készítettünk szandá­lokat, papucsokat, akkor csaknem teljesen elkészítet­tem egy-egy párat. Azóta, úgy tíz éve — inkább csak javítok. Apró faszögeket nyel el a keskeny cipősarok, s a nagy­mama, a „várandós" dédike arcán végigfut valami kislá­nyos ihletettség: — Borzasztóan szeretem csinálni. El sem hiszi... Va­lami rosszból valami rende­set hozok ki. Hát nem mű­vészet ez is? Először azt mondták neki: özvegyi jogon akkor kaphat­ja meg az iparengedélyt, ha segédet is alkalmaz. — Erre a munkára? — kérdeztem. Ennél jobban csak akkor csodálkoztam, amikor közölték velem: mes­tervizsgáznom kell. Kéozel­je, hatvanhárom éves fejjel! Azt mondtam, rendben van. Állok elébe. Rajtam nem fognak ki. De azt igazán nem gondoltam; ahhoz, hogy ci­pőket talpaijak, tudnom kell, volt-e és mikor Ugandában kormányválság. Mondtam, jó, majd figyelem a tévében a Kulcsár Pistát. Aztán csak eltekintettek a vizsgától. Iga­zoltam, hogy éveken kei esz ­get, el tudtam volna képzel­ni az életet kezemben két bőrönddel. Mégis kikötöttem egy embernél, egy szakmá­nál és ez tett boldoggá. Az önállóságról sem mondtam le: okos diplomáciával fele­ségként is érvényesítheti a nő saját akaratát. — A szeretet jogán mit ta­nácsol a fiataloknak? — Hogy használják a ke­züket, és szeressék a mun­kát. Leteszi a cipőt, a kalapá­csot, s talán az apró konyha szemközti sarkába gyereke­ket képzel, nekik mondja: — Megdöbbenek azon, hogy ma mindenki tanul. El­méletet. A kétkezi munka nem elég „előkelő" perspek­tíva a fiataloknak. Mintha a kettő kizárná egymást. Én nagyon szeretek olvasni. Az ismerősök is tudják rólam, hogy Ady-imádó vagyok. Fiatalasszony koromban vet­tem meg összes verseit, már sárgák, kopottak a lapjai. És szeretek minden szép, érthe­tő irást, tévéfeldolgozást, igazságot földerítő riportot. A múltkor hallom ám, fia­talokat faggat a riporter. Az egyik fruska a Balaton part­ján azt mondja: ő csak a hogy ragaszkodik a földhöz, min­dig csak a munka, a mun­forintot, ka...! Sose járt Pesten, még máshol. a Balatonon sem. Súgni sze­rettem volna a riporternek, R UiajcUliVLLdlY IICACUJ A^L , . , hogy segélyt adnak. Azt fe- ugyan kerdezze mar meg: leltem: köszönöm, nem ké- kinek a pénzéből voltai nya rek. Azt nem. A lányomtól sem fogadok el pénzt. Én sze­retek, tudok és akarok is dolgozni. — Mi tartja ilyen fiatalon? Űj cipő után nyúl, megtö­rölgeti, betegségét kutatja. — A munka és a fiatalság szerelete. Ha később szüle­tek, talán ma én éppúgy gondolkodom, mint ők. Sze­rettem én is a függetlensé­ralni? Mivé lesztek, ha le­nézitek a munkát? És mivé lesztek, ha kihal az idősebb generáció? • Szegeden jelenleg 48 kis­iparos javítja az elkoptatott lábbeliket. Valamennyien kö­zépkorú és idős emberek. Hat éve egyetlen ifjú sem lépett nyomdokaikba. Chikán Ágnes Magyar-szír gazdasági tárgyalások Munkaprogram 198 O-tg Abdul Hamid Merei terve- külkereskedelmi államtitkár, zési miniszterhelyettes veze Kovács Gyula, az Országos tásével április 6-a és 13-a Tervhivatal enlökhelyettese. között szíriai gazdasági de­legáció tárgyalt Magyaror­szágon a gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés bővítési lehetőségeiről. A tárgyalások eredménye • ként az 1978—80-as időszak­ra műszaki-tudományos együttműködési munkaprog­ramot írt alá Székács Imre, a Teseo vezérigazgatója, és a szíriai tervezési miniszterhe­lyettes. A delegáció vezetőjét fo­gadta Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, a magyar—szíriai gazdasági együttműködési ve­gyes bizottság magyar tago­zatának elnöke. Szálai Béla Zártkörű rendezvényi K özépkorú férfi lép ki a vendéglő aj­taján, felesége már várja a járdán. Majd indulatosan kérdi az ember­től: — Mondd, mire jó ez a nagy rongy­rázás? Amibe ez kerül, azt is kioszthatták volna. Arról nem is beszélve, hogy a ve­zetőség, á sok vendéggel együtt, üveg­számra vedelte a konyakot, a vodkát és mindenki előtt a drága külföldi cigaretta. Gondolod, hogy saját zsebből fizették? Többet se jövök el veled, a gyomrom ka­vargott az egészen. Amíg a férj összeszedte magát, igazgat­ta kabátját, az asszony tovább szapulta zártkörű rendezvényüket, megjegyezvén, hogy bezzeg náluk, a kórházban, még ar­ra sincs pénz, hogy az idős takarító néni­nek normális munkaköpenyt adjanak. A férj válaszát már elmosódva hallottam: — Ne morogj állandóan, édesanyám, kaptunk egy gombás sertésszeletet... Este tizenegy óra volt. Nyitnám az aj­tót, de a pincér belülről — pantomim­szerűen mutogat — tudtomra adja, hogy zártkörű rendezvény van összes termeik­ben. A főpincér megismer és ajtót nvit. A nagy étteremben, ahol különben három­százan is elférnek, harminc-negyven em­ber ételek és italok romhalmazai fölött darvadozik. A főnökség asztaltársasága élénkebb, a titkárnő meglöki az egyik szomszédját, és felém int ök is ismernek, invitálnak, egyek, igyak, ne legyen gon­dom semmire. A titkárnő mosolyogva mutat egy pakli, kártya alakú „fizetési eszközt", százast ér darabja. Mondom, hogv nem vagyok éhes, s majd a bárhe­lyiségben megiszok egy konyakot a saját kontómra. Leintenek. A bárhelyiség is az övék, mindjárt átvonulnak oda, tartsak velük, s a konyakom is fizetik, amennyi belém fér. Kérdem, hogy mire föl csinál­ják ezt a nagy vígságot „Zárszámadás" van, pajtikám, mondják egyszerre hár­man is. Az egyik város ipari szövetkezete elis­merő oklevelet kapott. A „diplomáért" tí­zen utaztak föl Budapestre, a központba, természetesen előző este érkeztek. Szállo­da, kimaradás, egy kis előzetes dínom-dá­nom. Odahaza a megbízottak is készülőd­tek a fogadtatásra, a nagy ünneplésre. Le­foglalták a város legnagyobb éttermét há­romszáz főre rendeltek vacsorát s fejen­ként egy üveg bort. Mondani sem kell, hogy az oklevéllel nem járt egv fillér sem, hiszen eredményeik éopen csak súrolták „a jó napot" értékét. Mégis ünnepeltek vi­lágos virradatig. Megúszták egy „ejnye, elvtársak"-kal. Senkinek nem került egy fillériébe sem a zártkörű rendezvény számlája. Vagy mégis? Bizony mégis, hiszen a közös kassza, amint a nevében is szereoel, a közösségé, mindannyiunké. A miénk. Óvni azt és gondos gazda módjára kezelni épDen olyan kötelesség, mint a saiát pénztárcánkat Miért e különbségtétel? Renhagvó eset — az ÉS egyik számában meg is glosszászta valaki — a nagyközség egyik elhagyott éoületét szétcibálták az emberek. Vitte a faanyagot, a cserepet, a téglát boldog, bol­dogtalan. Odébb egy téglarakás érintetlen maradt Kiderült a csoda titka. Egy kis kartonpapírra ráírta valaki: „Ezt ne bánt­sák, magántulajdon." Nem bántották, egyetlen tégla sem hiányzott a kupacból. Helybéli eset. A nagyvállalat elnyerte a Kiváló Vállalat címet, amivel szerény pénzjutalom is együttjár. Rendjénlevónek látszik, hogy ilyenkor a vállalat dolgozói ünnepséget tartanak étkezdéjükben, mű­velődési termükben. A vezetők beszámol­nak azokról az erőfeszítésekről, amelyek­nek az elismerés köszönhető, számot vet­nek a gondokról, teendőkről, s természe­tesen megdicsérik, jutalmazzák azokat az embereket, akik az átlagosnál is jobban dolgoztak. A kitüntetéssel járó pénzösszeg­ből kitelik egy szerény vacsora, egy üveg sör is. De az már kissé zavaró, hogy az ilyen vállalati ünneDségeken a vezetők oiykor hermetikusan elzárják magukat egy külön tercekbe, ők ott fogyasztják ételeiket, italaikat. Mire való ez a külön ülés. hiszen az nem más. mint elkülönülés a beosztott dolgozóktól. Holott éppen az ellenkezője volna hasznos. A vezetők ritkán találnak olyan alkalmat amikor a kőművessel, a szobafestővel ily közeli kontaktust teremt­hetnének. Hiszen a mindennapi termelő­munkában erre alig van alkalom, ha akad is. az nem tűnik soha két ember egyen­rangú társalgásának, legfeljebb munkakö­ri kapcsolatnak, ahol utasításokat adnak, eredményt minősítenek. Az egyik munka­vállaló főnök, a másik beosztott. Nincsen ebben semmi különös. De a vállalati ün­nepségen, amikor mindenki munkaiénak az eredményét értékelik és ismerik el, ak­kor valahogy közelebb kellene ülni egy­máshoz. Elkerülhető volna a megiegy2és is: ők. meg mi, s maradna — mi. Valaki védelmezte a külön ülést, hiszen a ven­dégekkel is foglalkozniuk kell. Társa vá­laszolt helyesen: miért, a vendégeknek megártana, ha ők is elvegyülnének közöt­tünk? Igaza van, nem ártana meg azok­nak sem. M" "egvallom őszintén, nem szeretem * zártkörű rendezvényeket. Nem hi­szem el. még akkor sem. ha száz­féle oldalról magyarázzák, hogy a kibérelt éttermekben lehetne legeredményesebben megbeszélni az éves munkát és a felada­tokat. Különösen nem hiszem, amikor az italos hangzavar válik uralkodóvá az ilyen összeiöveteleken. Azt pedig egyenesen ká­rosnak tartom, hogy a vezetőség külön asz­talnál. háromszor-négyszer jobbat és töb­bet fogyaszt, mint a beosztott dolgozók sokasáea. Az ilyen magatartás és gyakor­lat idegen a mi szocialista rendszerünk el­veitől. demokráciánktól. Nem szeretném, ha bárki is félreértené megjegyzéseimet, nem az ellen vaevok, hogy ünneplünk, hogv megvendégeljük egymást évente, a számadáskor egy vacsorával, egy üveg sör­rel. vagy egy pohár borral. De nem úgy, ahogvan néhol csinálják. Mert akkor na csodálkozzunk, hosv egyeseknek az édes bor is megkeseredik a szálában, s kava­rog a gyomra. mi"t a férjét elkí«érő kór­házi ánolónőnek. Tartsunk mértéket, s ne tartsunk távolságot. Gazdagh István Nemzetközi információs rendszer Tanácskozás Budapesten — Ma már egyre gyako. jött nemzetközi információs ribb, hogy egymástól távol- rendszer — képviselőinek álló tudományoknak, látszó- csütörtökön, Budapesten vé­lag össze nem tartozó disz- get ért tudományos tanács­ripiináknak kell együttmű- kozásán — mondta Rózsa ködniük egy-egy tudományos György, az MTA könyvtárá­feladat megoldásában. A kör- nak főigazgatója az MTI nyezetvédelem szerteágazó munkatársának adott nyilat­feladatait például csak a ké- kozatában. mikusok, az urbanizációval — Megállapodtunk abban, foglalkozó szakemberek, a hogy ez év júniusában Moszk­gazdaságkutatási szakértők vában értékeljük a MISZON összefogásával lehet megolda- megalakulása óta eltelt idő­ni. Hogyan lehet minél job- szak eredményeit, és egyez­ban, gyorsabban, átfogóbban tétjük az 1979—80-ra szóló informálni a különböző tudo- programokat. Határozat szü­mányok művelőit a szerte- letett arról is, hogy a MISZON ágazó ismeretekről? — egye. rendszeres információkkal se­bek között erről volt szó a gíti a szocialista országok MISZON — a szocialista or- akadémiái között kialakult szágok tudományos akadé- többoldalú, hosszú távú kuta­miái között 1976-ban létre- tási programokat. Elektrotechnikai együttműködés Hét szocialista ország elekt- ria, Csehszlovákia, Lengyel- ramban folyik kutatás. Húsz rotechnikai ipari, nemzetközi ország, Magyarország, az tudományos-műszaki együtt­a^fnterelektróról^ir Pan- NDK- Románia ^ a Szovjet- működési megállapodást ír­kov a közgazdaság-tudomá unió 1973 decemberében írt tak alá. Ezek többek között nyok kandidátusa az Ekono- alá megállapodást az Inter- a turbogenerátorok, erőelosz­micseszkaja Gazeta legújabb elektro létrehozásáról, amely- tó transzformátorok, villany­számában. Megállapítja, hogy hez 1975-ben Jugoszlávia is motorok, elektromos szigete­a nemzetközi szocialista mun- csatlakozott. lőanyagok, nagy hatékonysá­kamegosztás előnyeinek ki- Az Interelektro keretében gú világítóberendezések gyár­használása érdekében Bulgár jelenleg 21 komplex prog. tásáról szólnak. (MTI). Magyar­jugoszláv tapasztalatcsere az MHSZ-ben Jugoszláviai látogatók ér­keztek megyénkbe tegnap a honvédelmi, hazafias nevelés tapasztalatainak kicserélésére. A küldöttséget, amelynek ve­zetője Jánosi Jozef, a Népi Technika szabadkai Szerve­zete Tanácsának elnöke, honi testvérszervezete, az MHSZ megyei vezetőségén fogadta Mihalik Ferenc alezredes, a szövetség Csongrád megyei titkára. Kétnapos itt tartózkodásuk során jugoszláv vendégeink az MHSZ életét, tevékenysé­gét tanulmányozzák. Tegnap a KSZV újszegedi szövőgyá­rában, majd a 600-as ipari szakmunkásképző intézetben jártak. Ma Csongrádra láto­gatnak. Kiállítások Az Agromasexpo- és Const­ruma-kiállításokkal kezdődik a budapesti nemzetközi vá­sárközpont idei kiállítás­sorozata. A két bemutató csü­törtökön délután ünnepélye­sen megnyílt Megtekinthető április 14-től 19-ig naponta 9 órától 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom