Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

2 Szerda, 1978. április 12i. Népfrontmegbeszélés A Hazafias Népfront buda­pesti székházában kedden megbeszélések kezdődtek a Lengyel Nemzeti Egységfront hazánkban tartózkodó kül­döttsége á3 a HNF OT tit­kárságának tagjai között. Szentistványi Gyuláné, az OT titkára tájékoztatást adott gazdasági, társadalmi és politikai életünk időszerű kérdéseiről, a Hazafias Nép­front működésének rendsze­réről és legfontosabb felada­tairól. A lengyel küldöttség részéről Wit Drapich ügyve­zető alelnök ismertette az LNEF tevékenységét. A minőségért Komputerrel egybeépített minőség-ellenőrző berendezést helyeztek üzembe a Magyar Kúbelművek szegedi gyárá­ban. A beszerzésre fordított hat és fél millió forintos összeg viszonylag gyorsan visszatérül azzal, hogy sok élőmunkát felszabadít. Lehetőségek a mezőgazdaságban A „gazdátlan" gyep A takarmányozásban rejlő tartalékainkról mind több szó esik. Illetve nem is rej­tett, inkább kihasználatlan tartalékról lehet szó. Az el­múlt évtizedben a búza ter­mésátlaga megkétszereződött és fejlődött a kukorieater­mesztés is. faem tartolt vi­szont lépést ezzel a rét- és legelőgazdálkodás. Sajnos, még a 40 évvel ezelőtti ho­zamokat sem érjük el hek­táronként. Pecág a gyepgiaz­dálkodás fejlesztése minden­képpen hasznos a jelenlegi előnyös közgazdasági és többnyire kedvező termé­szeti viszonyok mellett. A mezőgazdasági üzemek így juthatnának a legkönnyeb­ben olcsó, s jelentős meny­nyiségű tömegtakarmány­hoz. Ennek ellenére gyak­ran míg a korszerű és fej­lett nagyüzemekben is el­hanyagolják a legelőkét. „Nincs kiadás, nincs veszte­ség" — mondogatják egyes gazdaságokban. Pedig az in­tenzíven művelt kaszálók­ról évente 100—120 mázsa széna is betakarítható. Az Igaz. hogy a rét- és legelő­gazdálkodás eszközigényes ágazat. A befektetés azon­ban hamar megtérül, mert jó gyephasznosítással gaz­daságosabbá tehető az ál­lattenyésztés. az alacsony termésátlagokon is. A korábbi években a hektáronkénti át'agcs széna­termés* tíz mázsa körül moz­gott. Tavaly rr.ár jobbak voltak az eredmények, el­érték átlagooan 14—15 má­zsát hektáronként. Ez per­sze még mindig rendkívül alacsony. A jelenlegi rét és legelő nagy része egy­szerű módszerekkel elsősor­tan helyes talajerő-gazdál­kcdáesal, szakszerű gyom­irtással és öntözéssel javít­ható, a szénaterrrés rövid idő alatt megduplázható. Jelenleg a szarvasmarha­tartásra helytelen takar­mányozási gyakorlat jellem­ző. A termelőszövetkezetek­ben átlagosan minden te­hén 5 kiló abraktakarmányt kap naponta. Hasonló eset­tel a legfejlettebb mező­gazdasággal rendelkező or­szágókban sem lehet talál­kozni. Nálunk valószínűleg azért van így, mert az ab­rakot korlátlanul lehet vá­sárolni. A gazdaságok tehát nem t^rr'-edmek kellőképpen az olcsóbb tartási techno­lógiára. Pedig öt kiló abrak­fe'lhacználás mellett nem le­het kifizetődő a • tejterme­lés —. rr.ég ártámogatással sem. Az abnaktakarmány is helyettesíthető mással. Bi­zonyítja az 1976-cs aszályos esztendő, amikor a tc'meg­takanráfriyck bsesülete meg­nőtt. Azóri isméit elpártol­tak tőle az üzemek. Va­jon igaz lenne, hogy a ma­gyar mezőgazdaság mostoha gyermeke a gyepgazdálko­dás? Az ország mezőgazdasági­lag művelt földterületének 5,3 százaléka, összesen 357 ezer hektár Csongrád me­gyében található. Ebből szántó 275 ezer. A rét és a legelő a szántóban szerepel, nem minősítik műveletlen­nek még a teljesen elha­nyagolt területeket sem. A „gazdát'an" gyep miatt ke­letkezett veszteségek igen jelentősek. A gazdaságok nagy szántóterületeken szá­las takarmányt termeszte­nek. Megyénkben 62 ezer hektárnyi a rét és legelő, az utóbbi húsz évben azon­ban már 2 ezer 400 hektár­ral csőiéként. Ennek oka a szántóföldi művelés bővíté­se. Főleg a jó minőségű ka­szálókat térték fel a gazda­ságok, s így a leggyengébb területek maradtak továbbra ls gyepnek, A talajtípusok szerint az összes legelő 86,7 százaléka homokos és szi­kes terület, ami meglátszik A javításra feltétlenül szükség van, hiszen az a cél, hogy a gyepre alapo­zott tömeg,takarmányozás minél szélesebb körben el­terjedjen. Indokolják ezt a nagyüzemi tehén- és juh­állományban tervezett lét­számnövelések is. Takarmá­nyozásukat ne a szántóföl­dön megtermettből biztosít­sák nagyobb részt az üze­mek, hanem a természetes legelők fűterméoéből. Már 1978-ra is átlagosan a 18 mázsás hektáronkénti szé­natermés elérését tűzték ki a szakemberek, 1980-ra a 23 mázsát. Ehhez a jó legelő­kön el kellene érni átlago­san a 35—40 mázsás hoza­mokat, a gyenge és rossz kaszálókon pedig a 15—20 mázsát. A gyepagzdálkodásunk fej­lesztése napirenden van. A jelenlegi felmérések szerint 35 ezer hektáron valósítható meg a korszerű nagyüzemi nát- és legelőgazdálkodás. Megállapítható, hogy a gaz­daságok a lehetőségeiket nem minden esetben hasz­nálják ki. Tavaly mindcsz­sze 3 ezer 641 hektárt ön­töztek, pedig 6—7 ezer hek­tár öntözhető. Hasonló a helyzet a kor­szerű legeltetési technológia elterjedésénél is. A megyé­ben összesen 37 ezer hek­táron legeltetnek a gazdasá­gok, tizenegyezer hektár gyepfelületet pedig rendsze­resen kasaálnak. Sajnos, tc-bboégén szabadlegeltetés van, s mindössze 7 és fél ezer h ele táron vannak kor­szerű villanypásztorok. Csongrád megyében mind­össze 93 elektromos harám van, de ebből is e:ak 12 fe­lel meg a követelmények­nek. A gazdaságok 1980-ig újabb 80 villanypásztor vá­sárlását tervezik. Ezzel együttesen is csak 12 ezer hektáron valósítható meg a korszerű irányított legelte­tés. Vajon a többi 23 ezer hektárral mi lesz? A sza­badlegelteí.íst folytatják a gazdaságok? Ismert, hogy a szabadlegettetés mennyire károsítja a fű minőségét. Az állatok letapossák, eltiporják a füvet, a termés jó része el­vész. Az értékesebb fűla­jok hamar kipusztunak. s he­lyükön többnyire értéktelen gyomok nőnek. Sokszor látható kisebb ka­száiéikon. hogy danákig ér. s levénült, va"v már el is száradt a fű. Mintha „senki földje" lenne, oiyan e'ha­gyatott. Pedig ezt a fűter­més-t is hasznosítani lehetne. A gazdaságok a községi ta­nácsokkal együttműködve a háztáji rendelkezésére bo­csáthatnák a nagyüzemileg nem hasznosítható legelő­ket Sajnos, nem új a megál­lapítás, hogy a legelők ho­zamnövelésének egyik leg­főbb akadálya az „elnagyolt" tápanyag-visszapótlás. Az ál­lami gazdaságokban például tavaly 64,6 kilogramm, a téeszekben 25 kilogramm műtrágya-hatóanyag keTült egy hektárnyi legelőre. Nyilvánvaló, a talaj lípusok meghatározzák a műtrágyá­zás mértékét. Egy-egy terü­leten csak annyi műtrá­gyát érdemes kiszórni, ami­nek még gazdaságos ter­mésfokozó határa van. Mind­ezt figyelembe véve is na­gyon kevés az elmúlt évben kiszórt mennyiség. Az or­szágos előírás átlagooan 160 kilogramm hatóanyag egy hektárra. Van tehát me­gyénkbein is elég tennivaló, hogy ezt az értéket legalább megközelítsük. Az elmúlt év őszén hozott központi intéz­kedések eredményeként 7 ezer tonna hatóanyagú mű­trágyát kedvezményesen megvásárolhattak a gazdasá­gok, éppen a rétek és lege­lők tápanyag-visszapótlásá­ra. A terméshozam javítha­tó az újabb gyeptelepítések­kel, ezekhez állami támo­gatást is lehet kérni. Me­gyénkben eddig 6200 hektár szántóföldi legelőt telepí­tettek a gazdaságok. A szántóföldi tömegtakar­mány-termőterület nőtt, a meglevő természetes gyep­terület viszont továbbra is kihasználatlan maradt Az ésszerűség azt kívánta, hogy a jelenlegi támogatási rend­szer megváltozzon. Ez év ja­nuár 1-től csak a meglevő rét és legelő felújítására ve­hető igénybe állami támoga­tás. A mostani ötéves terv­ben 7 ezer hektár felújítása szerepel. Eddig 1200 hektá­ron már elvégezték az al­talajiazítást, tápanyag-visz­szapótlást, felülvetcst Ideá­lis lenne, ha ennél többen vállalkoznának a korszerű és gazdaságos gyepyazdá Ikodí s megvalósítására. Nagy se­gítséget tud rdni ehhez a munkához a Szolnoki Agro­ccop Takarmányozási és Gyepgazdálkcdási Rendszer, melynek 3 megyoi szövetke­zet már tagja, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rét- és legelőgazdálkodási szaktanácsadó szolgálata, a Szentesi Öntözési Kutatóin­tézet és az országos hírű Nyírgyep Termelési Társu­lás. Számos korszerű kísérlet bizonyította, hogy a meg­felelően gondozott rét és le­gelő gazdaságos tömegta­karmány-bázist jelent. Eh­hez azonban az szükséges, hogy a gyepgazdái,kodás ne legyen tovább a legmosto­hább mezőgazdasági ága­zat Radlcs Ferenc KISZ-ajánlással A szokásosnál ünnepélye­sebb volt a Volán 10. sz. Vállalatnál a IV-es, a mű­szaki dolgozók pártalapszer­vezeíéaek mostani taggyűlé­se. Nem külsőségben lát­szott ez, nem a résztvevők öltözetén vagy a tanácskozó­terem dekorációján. A hosszú asztalok mindkét oldalán éppúgy ültek most is, mint máskor, kicsit szorosan is, mert nagy létszámú, 90 párt­tagot számláló ez az alap­szervezet és év végére 100 körül lesz a létszáma. Az ünnepélyesség a taggyűlést megelőző percekben, a vára­kozásban érződött, az arco­kon, a szemek tükrében lát­szott, pedig mindenki tudta, hogy miről lesz szó, a párt­csoportokban jó előre meg­tárgyalták az első naDirendet, amelyben új tagok felvételét terjesztette elő a vezetőség. Nekik szőtt hát az ünne­pélyesség, a KISZ neveltjei­nek, akiket a különböző mun­kahelyek, a szerviz, a futó­javítóműhely, a garázs-szol­gálat kollektívái, munkások és vezetők, párttagok és pár­tonkívüliek egyaránt saját gyereküknek tartanak. Tőlük tanultak szakmát, embersé­get, munkaszeretetet, megíté­lést jó és rossz között és azt a helytállást is tőlük tanul­ták meg, amellyel odáig ju­tottak, hogy kérhették felvé­telüket a pártba, és arra ér­demesnek tartották őket. Farkas Ferenc, Rockov György és Süli József autó­szerelő KISZ-fiatalok tagfel­vételi kérelmét terjesztette a taggyűlés elé Basaméri János párttitkár. Mindhár­muk egyik ajánlója KISZ alapszervezetük vezetősége, a 10 éves Farkas Ferenc eseté­ben pedig a 690-as Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ bizottsága és az intézet pártalapszervezetének titkára, Kéri József, illetve Sipter Lajos. A taggyűlésre meghívták Kéri Józsefet is, aki elsőként állt ki Farkas Ferenc párt­tagfelvétele mellett úgy is, mint volt osztálytárs a szak­munkásképzőben. Elmondot­ta, hogy osztálytársa jeles eredménnyel tett szakmun­kásvizsgát. Részt vett a Ki­lián-köri munkában, a KISZ­ben gazdasági felelős volt. A tanári kar véleménye pedig: a harmadév végén Farkas Ferenc tantestületi dicséret­ben részesült a három esz­tendő alatt tanúsított példás magatartásáért, szorgalmáért. Az ajánlást folytatta Gazsó Pál főművezető, Németh Miklós garázsmester. Domon­kos István pártcsoporlvezctő, Varga Sándor autószerelő, Bán Imre művezető. Farkas autószerelő szakmunkástanu­lóként kiemelt órabért ka­pott, mert pontosan, lelki­ismeretesen dolgozott. Nem kellett noszogatni, hogy nyolc általános iskolájára építsen még. Most gimnázium esti tagozatán tanul. Szerefi a munkáját, munkatársait és tudják róla, hogy he'ytáll majd a párttagsággal járó magasabb követelmények vállalásában. Messziről jött pedig, falu­ról, parasztszülők gyermeke­ként. Munkatársai segítségé­vel gyarapodott, a szemük előtt nőtt fel, vált nagyüze­mi munkássá, mint ahogy társa, Rockov György is, aki Battonyáról került Szegedre, délszláv általános iskola el­végzése után. Anyanyelve szerb, de románul is beszél társalgási fokon. Elvégezte a KISZ titkár-képzőt, politikai vilakört vezet. KlSZ-alap­szervezete rendkívüli taggyű­lésre ült össze, hogv párttag­gá ajánlja a munkában és a mozgalmi életben tanúsított magatartása, politikai érett­sége alapján. A KISZ tag­gyűlés véleményét szóban is megerősítette most Szent­miklósi Imre KISZ-titkár és a szervizüzem vezetője, Krammer Mihály. Domonkos István és Gom­bos József pártcsoportvezető, és Kisjakab Zoltán szerelő csoportvezető szólt még Rockov György tagfelvétele mellett, amelyet a taggyűlés — két tartózkodás ellenében — egyhangúlag elfogadott. Ketten tartózkodtak az előző tagfelvételnél is a szavazás­tói és ugyanennyien a har­madik KlSZ-fiatal, Süli Jó­zsef esetében is. Ennek okát senki sem firtatta, csak sej­teni lehetett, hogy a vélemé­nyekben ez volt: „Gyerekek, más kifogásunk nincs, csak túl fiatalok vagytok még a párttagságra." Mindhárman bizonyítottak pedig, Süli is például azzal, hogy érettsé­gizett autószerelő. Az isko­lában KISZ évfolyam-felelős volt, most pedig vezetőségi tagja alapszervezetének, amelynek taggyűlésén 19-en javasolták felvételét a párt­ba. Solti Antal KISZ-titkár akként jellemezte, hogy olyan pozitív tulaj donságokkal ren­delkezik, amelyeket mind a munkában, mind a mozgalmi éleiben a közösség javára tud fordítani. Ezt hangsúlyozta ajánlásá­val Török László autószerelő, a pártalapszervezet vezetősé­gi tagja is, de Bárányi Géza pártcsoportvezető óva intette őket attól, hogy a párttag­sággal majd a fejükbe száll­jon a dicsőség, elbízzák ma­gukat, megfeledkezzenek a kommunistákat jellemző sze­rénységről, hogy szem elől tévesszék a dolgok mögött az embert, leginkább azokat, akik eddig nevelték, segítet­ték őket. A taggyűlés fóru­mán erről is kellett szólni, a felelősség, a féltés, az aggo­dalom hangján, éppen mert fiatalokról van szó, akik az idősebbek nyomába lépnek, akikről most csupa jót, dicsé­reteset mondtak és nem is ér­demtelenül Az ünnepélyesság ekkorra kicsit veszített fényéből, ahogy mélyültek a vélemé­nyek, majd összegezte a tag­gyűlés munkáját a párttitkár. A felelősségteljes döntés is munka, visszalapozni az alap_ szervezet vezetőségének egy korábbi határozatára, amely kimondta, hogy a KISZ­szervezetek erőteljesebben segítsenek a pártépítésben, különösen pedig az ott dol­gozó kommunisták. A tag­gyűlés egyetértett azzal is, hogy majd tagsági könyvük­kel az alapszervezet soraiba lépő három fiatal továbbra is a KISZ-ben végezzen mozgalmi munkát, és ne fe­ledkezzenek meg gyarapítani szakmai és politikai ismere­teiket sem. Lődi Ferenc Jubileumi ülésszak Alapításának 30. évforduló­ja alkalmából háromnapós jubileumi tudományos ülés­szak kezdődött kedden a Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetemen, az egyetem és a Magyar Köz­gazdasági Társaság rendezé­sében. A megnyitó nyilvános egyetemi tanácsülésen jelen volt — és az ülésszak mun­kájában részt vesz — az európai szocialista országok, valamint Kuba testvérintéz­ményeinek mintegy félszáz képviselője és több neves közgazdász Hollandiából és Nagy-Britanniából Berend T. Iván rektor kö­szöntője után Polinszky Ká­roly oktatási miniszter mon­dott üdvözlő beszédet. Könyvtárépítészet A komplex művelődési in­tézmények építészeti kérdé­seiről tanácskoznak a szocia­lista országok könyvtárépí­tészeti szakemberei Budapes­ten, a Könyvtártudományi és Módszertani Központban. Kedden a megnyitó után bol­gár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szovjet szakem­berek tartottak előadásokat a könyvtárak szerepéről a műve'ődési otthon, a klub, az iskola épüle'együttesében, valamint technikai fejleszté­sük lehetőségeiről Az újseejedi liget pad ait újítja föl három napon át a vá­rosi tűzo'.tó-nare ncsr"kság tíztarú brigádja társadalmi munkában. A tűzol'ók caliaUoz'ak a 10 órát Szegedért mozgalomhoz, és vállalták, hogy a 24 órás szolgálati irton túl hozzájárulnak a város szépítéséhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom