Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-07 / 81. szám
4 Péntek, 1978. április 7; Sok olyan levél érkezett szerkesztőségünkbe a héten, amely Jóllehet, egyéni tapasztalatokról számol be, mégis közérdekű Jelenségre hívja tel a figyelmet. Szívesen helyt adnnk az ilyen észrevételeknek, hiszen amit egy ember meglát, az szemet zzűrhat tíznek és száznak ls, s ami egy emberrel megtűrtén; k, előfordulhat többel is. És akkor már társadalmi Jelenségről beszélhetünk. Ezt megelőzendő igyekszünk megtenni, ami ránk tartozik: közre adjuk hétköznapi életűnk apróbb-nagyobb szépséghibáit. Kidobott pénz ' Kovács Sándor (Bakay Nándor u. 3/B) a hasznosítható, ám mégis kidobott hulladékok megmentésére igyekezik megoldást találni. Nem egyedül; szerinte helyes lenne vitát indítani erről a kérdésről. „Egyetértek azzal, hogy gyűjtsük egy helyre a papíréi a rongy hulladékot, adjuk át az úttörőknek, hiszen a fiatalokat takarékosságra kell nevelnünk, jó, ha társadalmilag hasznos munkát végeznek, ami még sikerélményt is hoz számukra. De mit tegyünk, hogy ne menjen veszendőbe egyetlen falat kenyér sem?" Olvasónk leírja egyik Lengyelországban járt barátja tapasztalatait. Ott az egyik .Város lakótelepén papírzsákokat akasztottak a lépcsőházban a falra (a ml megjegyzésünk: ez mondjuk nem a legosztétikusabb megoldás.) és ki-ki oda rakta a kidobásra ítélt kenyeret. Az összegyűjtött kenyeret a környék állattartó gazdái elszállították, s cserébe tejet adtak a ház lakóinak. „Nálunk az úttörők segíthetnének ebben is. Az iskolák szerződést köthetnének termelőszövetkezetekkel. Az összegyűjtött kenyérért a csapatok némi anyagi ellenszolgáltatást kaphatnának, ami fedezhetné kirándulások, táborozások költségét." A magunk részéről a nem éppen életképes iskolatejakció fölélesztésének lehetőségét látjuk ebben a javaslatban. Ki szól érte? Ez év januárjában kormányrendelet jelent meg, hogy munkanapokon reggel 9 óráig a vendéglátó helyeken tilos szeszes italt kimérni, illetve kiszolgálni. A rendelet bevezetésének szükségességét nem akarom magyarázni, mindenki tudja, miről vah szó. Vagy mégsem? A járókelő ember egyáltalán nem az utcaképbe illő jelenségekkel találkozik, s ez ma már mindennapossá vált. Megszokottá. Azonkívül feltűnővé. A boltokban a bő áruválaszték mellett zavartalanul lehet vásárolni tömény szeszt, bort, sört. Ki mit kér, azt kap. Mindenkinek kedvére valót. Vásárolják is, különösen a reggeli órákban. Am nem az üzletben isszák meg •— erre rendelet van —, a munkahelyen sem, mert elvileg ott sem szabadna szeszes italt fogyasztani. Egy lehetőség mégiscsak maradt. A bolt előtt. Ott lehet. Kl szól érte? Aki a bolt előtt mégsem akarna feltűnősködnl (Ilyenek ls akadnak), biztos, ami biztos alapon, egy sarokkal odébb áll. Vegyes öltözetű emberek. Legtöbben munkaruhában. Minden bizonnyal munkaidőben. Kis csoportban isznak. Hárman, négyen. Meg még többen ls. A pálinkás üveg, boros üveg kézről kézre, szájról szájra jár. A mindennapos látvány engem elgondolkodtat. Ügy vélem, több ember közérzetére nincs Jó hatással az utcai italozás. A gyermekekre különösen neih. A járdán széthajigált műanyag dugók, kupakok úgyszintén. Az utca sok mindent kibír. Meglehet. De ez már sok. Barna Péter, Ságvári Endre u. 13. Történeti irodafom — történeti publicisztika ségbe A Virág eukrászdá- re. A buszok Jegyautomatáit txm készült beiglik minőse- bíráló levelet a Volán vezegérol szóló levelet és a két ... . . .,, .. . .. boltvezetőre vonatkozó köz- t0lnek továbbítottuk, a 65-os érdekű bejelentést elküldtük busz megszüntetését sérelmea Kereskedelmi Felügyelőség- ző írással együtt Nincsenek magányosok Szegeden? Porfelhőben „Villamoson utazva csak Mzzük a port — és alig láttuk egymást. De meddig? A párost tanács vb szinte minden évben foglalkozik Szeged tisztaságával Jó lenne eldönteni végre, kire tartozik a villamosok tisztántartása és a megállók takarítása, karbantartása" — így kezdi levelét B. T. S nincs okunk föltételezni, hogy tollát nem a városszeretet, a szépítés szándéka vezette. A takarítás mjkéntjén gondolkodva olvasónk fölveti, valószínű van az SZKV kocsiszínjében gumicső, amelylyel kívül-belül le lehetne mosni a kocsikat. „A kocsik padtója poros, piszkos, az ablakon kilátni nem lehet. Pedig itt a tavasz. A nagytakarítások ideje." A Bécsi körúti megállóban várakozók szeme-szája tele lett porral a napokban, amikor a sínek kőzött elszáguldott a szirénázó mentőautó, „Érdemes lenne a külföldi szakemberektől tanácsot kérni, mert Münchenben, Baselben az utcán enni lehet. 1975. márciusban közölték a Délmagyarban, hogy a városgazdálkodási vállalat öt nagy teljesítményű Rapid 15 típusú utcaseprőgépet vásárolt. Hol és mikor sepernek ezek a gépek? A járdaszegélyeknél a finom port porszívózni kellene. Drága pénzen újjáépítették az Április 4. útját — karban kellene tartani. Ha nincs rá ember, a város szocialista brigádjai biztos segítenének" — fejezi be levelét olvasónk. Ml szeretnénk remélni, hogy a gépek mentenek kl bennünket a porból — és a sárból. Még akkor ls, ha ez több pénzbe kerül. Előbbutóbb bizonyára előteremti a város a rá valót.. „Annak idején azzal az indokkal záratták be Szegeden a magányosok klubját, hogy volt, aki italozott, volt, aki tisztességtelenül viselkedett. Hiszen akkor minden szórakozóhelyet be lehetne zárni" — írja V. M.-né. Egyben sok magányos, középkorú és idősebb ember nevében kéri, hogy teremtsen a város olyan klubot számukra, ahol kikapcsolódhatnának, társasági életet élhetnének. „Ne csak akkor gondoljanak ránk, középkorúakra, ha munkáról van szó, amikor ránk számithatnak." Válaszol az illetékes Szolgáltatunk, kereskedünk, közlekedünk Kerekes Károlyné (Szilléri sor 1.) szemében valóságos sorscsapás, hogy elromlott a villanyvasalója. Március közepén elvitte az elektromos szövetkezet szervizébe, ahol 8 napra vállalták a javítását. Ahol két gyerek ls vnn. ott bizony nehezen nélkülözik a vasalót. „Mivel a Tarján 328/A. alatti szerviz csak reggel 8 és 12 óra között van nyitva, nem lehet kiszakítani a munkaidőből ilyenkor fél órát. Így csak 28-án tudtam a vasaló iránt érdeklődni, mert szombaton a szerviz zárva. Megbízottam hiába fáradt, mert a vasaló nem volt készen. Biztatták. 31-én 11 is 12 óra között jöjjön érte. Március 31-én 11 óra 15 perckor a zárt ajtón ezt olimstam: ,A központba mentem: Április 1-én fél 10-lcor zárva volt a szerviz." A továbbiakban eltekintünk a levél idézetétől, ugyanis olvasónk nem dicsérő Jelzőkkel illeti az efféle szolgáltatást. És elvégre a vasaló kálváriája nem is olyan „nagy ügy". Ugyancsak „apróság" Galzó Polyák István (Lenin körül 29.) panasza is, őt azonban igen fölbosszantotta. Olyanynyire, hogy a közeli fodrászüzletbe, mint írja, be se teszi többet a lábát. Hogy miért? Mert egy hajvágás elég ahhoz, hogy emberi mivoltában megsértsék a „kuncsaftot". A kérésre, többet vágjon a borbély a hajából, türelmetlenség, udvariatlanság volt a válasz. Semmiségekért kár tüskét hagyni másokban, különösen a saját vendégben, akiből éppen él a vendéglátó. Hasonló sérelem érte Kovács Jánost (József Attila sugárút 105.) a környéken lakók kis élelmiszerüzletében. Olvasónk és vásárlótársa szóvá tették, hogy piszkosak a kosarak, mire az egyik elárusító visszaszólt: „ha nem tetszik, mossák ki társadalmi munkában, vagy menjenek máshová vásárolni." A panaszos levelek igazi címzettjei mintha nem állnának hivatásuk magaslatán, mintha nem látnák tisztán: a szerviznek, a fodrászüzletnek, az élelmiszerboltnak azért van létjogosultsága, hogy a lakosságot szolgálja. És nem fordítva. Érkezett ezeknél bonyolultabb panasz is a szerkcsztöA városi tanács Városgondnokságáról kaptuk a következő levelet, Serege János intézetvezető aláírásával: „1977. novemberben tájékoztatást adtunk arról, hogy szeretnénk üzembe helyezni ez év tavaszán az újszegedi romantikus díszkutat. Akkor megindítottuk a tervezési és feltárási munkákat, helyszíni szemléket tartottunk. A tervkészítés során azonban kiderült, hogy a díszkút környéke a Vidámpark kezelésében van, így nem áll módunkban a jelentős anyagi ráfordítást igénylő munkákat elvégeztetni. A Vidámpark igazgatójától kapott információ szerint a Vidámparknak nem áll módjában — anyagi fedezet hiányában — a kutat és a területet rendben, tizemben tartani. Véleményünk szerint a területről a szemét és gallyak összegyűjtését, elhordását lehet társadalmi munkával megoldani, de a park rendezése, a növényzet és az értékes díszkút állagának megóvása már szakmunkát és jélentős anyagi ráfordítást igényel, és cz az igény sürgető. Javasoltuk az 1. kerületi hivatal műszaki osztályának, hogy a kezelőt kötelezzék a terület rendbehozatalára." Panasz jelent meg március 17-én Postaládánkban a Szekeres utca közvilágításáról. Hörömpő József üzemigazgató-helyettes és Gazdag János osztályvezető válaszolt a DÉMÁSZ-tól: „Az utcában tíz lámpahely van, a március 18-i vizsgálat alkalmával egy darab .megvakult' fényforrást találtunk, amelyet szerelőink még aznap kicseréltek. Március 14-én érkezett bejelentés, a Szekeres utca egyik lakójától (Sándor Lajos) közvilágításra vonatkozóan, ezt a hibát is még azon a nanorx elhárítottuk. Február hónapban egyetlen bejelentés érkezett hozzánk: özv. Kocsis Istvánné néven (K. l.-ni), mely két darab sötét lámpahelyet jelölt meg (Szekeres u. 1. és 17. szám előtt), amelyet szerelóink kijavítottak. A bejelentett egyedi (fényforráscserére vonatkozó) hibákat nyolc napon belül vagyunk kötelesek kijavítani! A fentiek és szerelőink tájékoztatása alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a közelmúltban a Szekeres utca egészét érintő közvilágítás kimaradás nem volt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy kedves levélíró fogyasztóink nem az áramszolgáltató illetékeseit keresik meg közvilágítási panaszaik orvoslása érdekében. Nekünk kötelességünk a hibák kijavítása, tehát nem ,húsvéti ajándék' a világitóra kicserélt sötét fényforrás! A közérdekű bejelentéseket továbbra is köszönettel fogadjuk." Ugyancsak 17-én irtunk a magnókazetta-hiányról egyik olvasónk észrevétele alapján. A Vidia Kereskedelmi Vállalattól — olvashatatlan aláírásokkal— kaotuk a választ: ,.1977. év végéig a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) és a Polimer Müanyagfeldolgozó Szövetkezet gyártmányai mellett jelentős importáruval elégítettük ki a fogyasztói igényeket. 1978. január 1-től a BRG a kazettagyártást befejezte. Ennek megfelelően a POL1MERtöl lényegesen több kazettát kértünk, mint a korábbi időben, amelyet határidőre teljesítettek is. Az, hogy a fentiek ellenére mégis átmeneti hiány jelentkezik, annak következménye. hogy az I. negyedévi importszállitások nem történtek meg, és várhatóan április hónapban fogják pótolni. A POLIMER Szövetkezet ez év 11. felében új automata gépsort állit üzembe. A szövetkezet Ígéri, hogy változatlan minőségű BASF-szalaggal az eddiginél jobb kazettában és kedvezőbb áron olyan mennyiségű árualapot tud a belkereskedelem rendelkezésére bocsátant, amely a jelenlegi hiányokat megszünteti." összeállította: Chikán Ágnes A Délmagyarország 1978. március 21-1 számában egy kiváló cikket olvashattunk a helytörténetirás feladatairól, és lapunknak, a Délmagyarországnak ebben betöltött szerepéről. A közlemény nagyon sok megállapításával egyetértek. A cikket a helytörténetírás iránti szeretet és megbecsülés hatja át. Csak azokat a megállapításokat szeretném jelezni, amelyeket — úgy érzem — korrigálni kell. Mivel közismert, hogy nincs városunknak, megyénknek helytörténeti folyóirata, több helyi vagy regionális folyóirat, de a napilapok között a Délmagyarország, már sok esetben sorozataival, cikkeivel az ismeretterjesztésen túl is menve, vállalta új eredmények közzétételét. Ilyen adottságok mellett így nem érthetek egyet azzal a felfogással, hogy „az önálló kutatási eredmények szakfolyóiratba valók". A történettudomány művelője és ismeretterjesztője mindenképpen vállalkozhat egyszerre mindkét feladat végzésére. Hivatkoznék itt Berend T. Iván akadémikusra, a Magyar Történeti Társulat elnökére, aki a társulat legutóbbi vándorgyűlésén kifejtette: „A történettudománynak is érdeke az élénk, állandó publicisztikai érdeklődés. A kutató tehát nem „leereszkedik" e műfajhoz, hanem merít belőle". Senki nem vitatta, hogy Kossuth „nem egy szűk helyi közösségé, hanem egész népünké", de úgy vélem, hogy Kossuth „különleges, az ország más vidékeitől eltérő kapcsolatban" is állt többek között természetesen szülőhelyével, továbbá Pozsonynyal. Pesttel, Debrecennel, Cegléddel és Szegeddel, „elárvult hazánk oszlopd"-val. A cikk végén, 48-as dokumentumok közlésével kapcsolatban tett észrevételeket a szerző. Kossuth Lajos 1848. október 6-án kelt levele, továbbá pénzügyminiszterként, 1843. augusztus 10-én és szeptember 6-án kelt levelei, utasításként valóban megjelentek az idézett forrásokban. Bizonyára elkerülte a szerző figyelmét az 1848. május 24-1 Kossuth-levél kiadásmegjelölésénél, hogy a szerkesztő Sinkovlcs István „A Kossuth Lajos 1848/49-ben című forráskiadvány 2. kötetében, az alábbi megjegyzést tette: „Az itt közölt levél Üjbánya városának szólt" — s nem Szegednek. Ez nem jelenhetett meg a Közlönyben sem — a kormány 48-as hivatalos lapjában —, mert annak első száma csak Jóval később, 1848. június 8-án, csütörtökön indult. Továbbá Mészáros Lázár 1848. Június 14-1 levelét az eredeti forrásból, és nem Reiznerből idéztem, ezért derült kl a nemzetőri fegyverzet útba Indíttatásának ideje is. Az 1848. április 23-i dokumentum közlésénél nem írtam, hogy az új, ezt a közlendők közül csak 10-ről állítottam, és továbbiakat jeleztem. Végezetül a leglényegesebb dologra, a szerző cikkének végén közölt „szépséghibákra" utalnék: az említettek „kivétel nélkül megjelentek" — Írja, s ez alapvető tévedése, mivel a hivatkozott cikk nemcsak Kossuth, hanem Szeged 1848—49-es dokumentumairól is szól, ezért a részt jelen esetben nem lehet kiragadni az egészből. A szerző cikkében megjelölt forráskiadványok egyik oldalán sem találhatjuk az alábbi dokumentumokat, mivel ezek először kerültek közlésre, ennek bizonyításaként, továbbá, hogy az újabb nagy szegedi monográfia 48-as fejezetének Írója hasznosítani tudja a teljes anyagot, a lelőhelyet is közlöm. Ebben a cikkben, olvasható először a szegedi tüzérek 1848. október 9-én kelt. Korda Jánoshoz intézett, az igazi hazafiságot jelképező szép levele, mely Szeged Vá. ros Bizottmánya Közgyűlésének irataiban 358/1848. szám alatt található. Ugyancsak először vált ismertté, miért kellett csökkenteni a nagy létszámú hadiválasztmányt — „a harctéri események fokozódása, a kémek szerepének növekedése, a hozott határozatok kiszivárogtatásának kiküszöbölése" miatt — az irat száma 325/1848. Kossuth személyes levélben értesítette a várost — még a Közlönyben való megjelenés előtt — pénzügyi intézkedéseiről, számuk 326/1843 és 333/1848. Nemeskürthy István érdekes munkája kapcsán, megállapításai alátámasztására, először közöltük Csuka ezredes 1848. december 16-án kelt dokumentumát, a közgyűlési iratok között 471/1848. szám alatt található. Sokatmondó Szemere Bertalan 1849. Június 28-án Szeged város bírájához intézett levele a végveszélyről, mely elkerülte Reizner, s más kutatók figyelmét, lelőhelye 198/1849. A szabadságharc bukása utáni rossz szociális helyzetet jól szemlélteti Gajdóczi Teréziának Szeged .város Közgyűléséhez 223/1849. szám alatt írt levele. Végül eddig sehol nem volt olvasható Szilavetzky Ágostonnak, a szegedi nemzetőrök parancsnokának a vároa iránti rajongásét és aggodalmait kifejező szép búcsúlevele, száma 445/1848. Célom a 130. évforduló kapcsán az Ismeretterjesztés, új anyagok közlése mellett, mindenekelőtt — mint a válogatás mutatta — a hazafiság ma is érvényes példáira való hivatkozás volt. A Délmagyarország régóta öregbiti jó hírnevét e téren, s a helytörténeti publikációk helybiztosítása, támogatása terén is. Dr. Pernek! Mihály Új nyomda Guanlanamóban Az amerikai kontinens egyik legmodernebb nyomdája épült fel a kubai Guantanamo városban. Az üzem mintegy 1100 dolgozónak nyújt munkát, és növelni fogja a Guantanamo tartományban élő nők munkalehetőségeit is. A számos segédüzemmel, raktárral rendelkező 23 000 négyzetméter területen épült nyomda 14,5 millió pesóba került. Az üzemet a legmodernebb nyomdatechnikai eszközökkel szerelték fel, és a termelés során ezerfajta különböző nyersanyagot használnak majd. A tervek szerint a nyomda évente 20 millió könyvet, két millió folyóiratot és egymillió prospektust fog készíteni. A modern létesítmény NDK-beli szakemberek közreműködésével épült. A német mérnökök és munkások az üzem beindításában ls segítséget nyújtottak.