Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

6 i Szombat, 1978. április 1: Brigádok a mezőgazdaságban Hagyományosan is lehet jól A sertéstelepen mindig akad tennivaló. Kezdődik hajnalban az etetéssel, foly­tatódik a gondozással, almo­zással, aztán jön újra az ete­tés, takarítás, fertőtlenítés. A kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetke­zetben a hagyományos ser­téstelepen régi, úgy mond­ják „patinás" szocialista bri­gád dolgozik. Tizennégyen vannak. A brigád tagja a raktáros, minden gondozó és kocaápoló, a takarmányfoga­tos, de még a telepvezető is. — Az átlagéletkor nálunk 38 év — magyarázza ízesen, nagy hanggal, széles mozdu­latokkal Papp Ferenc, a szo­cialista brigád vezetője. — Még 1970-ben született az elhatározás, mi is megpró­báljuk teljesíteni a szociális, ta brigádkövetelményeket. Ügy látszik, komolyan vet­tük a dolgot, mert 1971-ben már a bronz, 1972-ben az ezüst, majd ötször egymás után arany fokozatot érde­meltünk. A tavaszi nap egyre erő­sebben süt. Papp Ferenc fél­rebillenti fejét, hogy kalap­jának karimája árnyékot vessen szemére, s folytatja. — De mással is büszkélked­hetünk. öten megkaptuk a Mezőgazdaság Kiváló Dol­gozója miniszteri kitüntetést. A korábbi években Hell Pé­ter, Orosz András és én, ta­valy pedig Horváth Lajos és Lucza József. A sertéstelep udvarán csattog a kancsika, durrog az ostor. A brigád tagjai a mázsára terelgetik a hízó­kat. Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára 01 Annyi bizonyos, ha színműveiben szerep­lő személyek nem is drá­mai jellemrajzok, mégis élő alakok (Tollas Zsiga öreg ci­gányprímás, Dadó Rúzsi a meszelőt készítő cigányasz­szony, vagy Daróczy pusz­tózó csendbiztos, Netúrj Marton dohánycsempész, to­vábbá halászok, halhasító leányok, a falusi kanász, a cigány kisbíró, a legkülön­bözőbb foglalkozású váro­si, tanyai, sőt fővárosi ci­gányok, himpellérek s egye­bek) akik többé-kevésbé sze­repet játszottak a nótaköltő életében, mindmegannyi sze­replői a letűnt Szeged kör­nyéki népéletnek. S aho­gyan ezek beszélnek! Ha­misítatlan környéki paraszt tájszólásban, vagy cigányo­san. (Dankó Pista egyik nyomtatásban is megjelent színdarabjában külön fi­gyelmezteti is a rendezőt, hogy alakjai egy-két kivé­tellel, mind cigányosan be­széljenek.) Szereplői szájába adott közmondások (nyugodtan beszélhetünk példabeszé­dekről is!) talpraesettek Olyan tömkelegét kapjuk ezeknek, s olyan sűrűn, cif­rázva, hogy önkéntelenül is Dugonics András hősnője, az igen ritka magyar kisasz­szony pattogása jut* az eszünkbe. Idézhetnénk sok színi kri­tikát korabeli napilapokból, hogyan fogadták Dankó Pis­ta színműveit. Mindegyik megegyezik alapjában ab­ban, hogy a meseszövés egy­szerű, vonzó, de darabjait igazán kedveltté a zenéje teszi. Cigányszerelem:,,.:: Meséjében van invenció, s ha nem is hibátlan a mese feldolgozása, erényei miatt el is lehet nézni fogyaté­kosságait ..." A búcsúfia: J.A me­se meglehetősen zavaros, s mindvégig a legnagyobb rej­tély borítja a cselekvők szándékait és tetteit. Csak a végén fejt meg mindent egy hosszú magyarázat. De hát nem is annyira a darab kedvéért ment ez a publi­kum, mint inkább Dankó Pista nótáit meghallgat­ni.. Nézzük végül is, hogyan vélekedik maga a szerző népszínműveiről?, Idézzük egy San Remóból írt leve­lét (1899. jún. 1.) a „Buda­pesti Napló"-ból: „...A babér! a babér! Aki egyszer abba belekós­tol, nagy életűvé lesz. Szid­nák is érte tréfából is, ko­molyan is sokan. Miért nem elégszem meg a dallal, a magyar nóta melegével! Miért vágyom a színpadi festett világába? Miért nem hagyom a múzsa egyik or­cáját csókolatlanul? Miért kell nekem ő maga, aho­gyan van egészen? Hát mit tehetek én róla, édes jó is­tenem, aki ott lakozol leg­inkább az én hitem szerint a Tisza parti fűzfák lombjai alatt, hogy az istenasszony olyan szívesen kínálja ma­gát? Bolond volnék, ha ott nem csókolnám, ahol érem. A feleségemtől sem kell fél­nem; megegyeznek ők ket­ten rajtam, hiszen érzem, hogy még fiatal vagyok. Nem mondom, hogy új korszakot alkotok a népszínműveimmel (mert a régit Csepreghy és Tóth Ede bezárták, az új még megnyitásra vár hitem szerint) de a művészet iránt érzett ideális rajongásom annyira fogva tartja a lel­kemet. hogyha festeni tud­nék. festenék; ha színész­tehetség volnék, színész len­nék, ha szobrot tudnék fa­ragni, hát faragnék, mert szép a művészet, határtala­nul szép! De mivel most szerdán színkerülő új háromfelvoná­sos színművemről kellene be­szélnem, aminek a címe: A halász szeretője... mit is mondjak...? Ott sza­kajtottam ezt a szép témát, minden szavát, minden da­lát ott Szeged környékén, a szatymazi tanyák közt rengő kalászokról, nyíló pipacsok­ról. Szeretem ezt a népet, szeretem ezt a földet a lel­kem mélyéből. Ennélfogva azt hiszem, úgy érzem, hogy az Ihlet, amit ez a föld, ez az édes magyar levegő a lel­kembe lehelt, és ami a da­rabomban nyert alakot, szin­tén természetes és szintén magyar. Nem beszélek a da­rabomról többet, csak még annyit, hogy bízik benne a dalköltő az íróvaL Átadom a szót a színészeknek. Az­után beszéljen a ... kö­zönség róla. De csak minél többet és minél jobbat." (A tanulatlan cigányfiún sokat csiszolt a társasága, baráti köre, elsősorban az írók. költők, újságírók. Akik műveletlen, tanulatlan ci­gánynak tartották Dankó Pistát — fentebbi idézetta­lán meggyőzheti az ellenke­zőjéről.) Dankó Pista színműveivel elsősorban a fővárosban, sa vidéken aratott sikereket. Szülővárosában a feledés fá­tyolát borították a színmű­íróra ... Csongor Győző (Folytatjuk.) — Harminc ólban 1400 sertést hizlalunk. Ma elszál­lítás van. A leadási súlyú hízókat két teherautó szál­lítja a vágóhídra — tájékoz­tat tovább a brigádvezető. — A sertéstelep jó eredménye­ket ért el a múlt esztendő­ben. Mindez a brigád mun­kájának érdeme is. Hagyo­mányos körülmények között megpróbáltunk kifizetődőén gazdálkodni. A korszerű te­lepeken sem értek el sokkal jobb eredményeket, mint mi. Nálunk egy kiló élősúly elő­állítási költsége 25 forint 63 fillér. Az eladási ár pedig 29 forint 16 fillér. Tavaly összesen 2816 hízót adtunk át az állatforgalmi vállalat­nak, 105—110 kilós átlag­súlyban. Megérkezik a takarmány­szállító fogat. A brigádveze­tő sietve intézkedik, hova és mennyi takarmány kell még. — Persze, a munka mel­lett sok a társadalmi funk­ciónk is. Rácz Imre brigád­tag az ellenőrző bizottság el­nöke, Domanovics István az ellenőrző bizottság tagja. Hell Péter pártvezetőségi tag és önkéntes rendőr. Jó­magam 15 éve vagyok ta­nácstag. Most a pártvezető­ségbe választottak be. Ha te­hetjük, részt veszünk szak­mai továbbképzéseken is. Rácz Imre és én nemrég Debrecenben, Pallagpusztán jártunk, egy sertéstenyésztő tanfolyamon. Rendszeresen elmegyünk a termelőszövet­kezeti és a községi politikai oktatásokra is. Csak tudja, az állattenyésztésben mindig akad munka, kevesebb ná­lunk a szabad idő. Ahhoz, hogy minden jól menjen, az eredményeink évről évre ja­vuljanak, nagyon gondosan kell végeznünk munkánkat. — Terveink? Vállalása­ink? Az idén 3 ezer hízót akarunk leadni. Szeretnénk csökkenteni az elhullást és a kényszervágást. Az egy kiló hús előállítására jutó takar­mányfelhasználás csökken­tését is tervezzük. Javítani akarunk a gondozási mun­kánkon, aztán jó lenne, ha a korszerűbb technológiából is kapnánk egy kis „ízelítőt". A kocatartó telepen például fel lehetne állítani az úgy­nevezett B battériákat, amit az iparszerű sertéstartó vál­lalat javasol. Ez nagy segít­séget jelentene. A kisteleki Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövet­kezet gazdálkodása fellendü­lőben van, de egyelőre ha­gyományos körülmények kö­zött kénytelenek sertést hiz­lalni. A jó eredmények azon­ban előbb-utóbb lehetővé teszik a fejlesztést. Ehhez jó garancia az itteni szocialis­ta brigád. Radlcs Ferenc Külföldi helyett hazai Szabadalom alkalmazásával és egyetlen fillér beruházása nélkül megoldották a barna színű gyógyszeresüvegek gé­pi gyártását a Tokodt Üveg. gyárban. A kisméretű, 10— 30—100 milliliteres, úgyne­vezett cseppentős üvegeket — évenként 10 millió dara­bot — eddig külföldről sze­rezte be a hazai gyógyszer­ipar, s ezért 500 000 dollárt fizettek. A szakemberek ki­fogástalannak ítélték az új terméket. A tokodiak felké­szültek a sorozatgyártásra is. Országos alkotói és kritikusi konferencia! rendeznek Szegeden Az idén június 5—6-án országos alkotói és kritikusi konferenciát rendez Szege­den, a József Attila Tudo­mányegyetem épületében a Magyar Írók Szövetsége. A konferencia előkészítésére pénteken Szegedre látogatott T. Bíró Zoltán, a Kulturális Minisztérium irodalmi, saj­tó. és tájékoztatási főosztá­lyának vezetője, Fábián Zol­tán, a Magyar Írók Szövet­ségének titkára. Az MSZMP Csongrád me­gyei Bizottságának székhá­zában dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára fogadta a vendégeket, és ta­nácskozott velük a konfe­rencia előkészítésének fel­adatairól. A József Attila Tudományegyetemen dr. Rácz János rektorhelyettes­sel beszélték meg az előké­szítés időszerű tennivalóit. Nyelvünk mai állapota Tájékoztató a magyar nyelv hete programjáról Az idén Csongrád megyé­ben rendezik meg a XII. magyar nyelv hete kiemelt eseményeit, országos meg­nyitóját és záróünnepségét. Az április 10-én kezdődő anyanyelvi hét jelentőségé­ről és programjáról sajtótá­jékoztatót tartottak tegnap Szegeden, a TIT-klubban a '•endező szervek képviselői: Deme László tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Kovács Miklósné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályá­nak csoportvezetője. Molnár Zoltán, a TIT megyei szerve­zetének titkára. Az eddigi anyanyelvi he­tek eseményei mindig egy központi gondolat köré ren­deződtek; az idén ez: „Nyel­vünk mai állapota — és iro­dalmi tükröződése." A téma­választást az is indokolja, hogy áz elmúlt öt évben a nyelvészet témakörei adták az anyanyelvi hetek közpon­ti gondolatait; minthogy a nyelv és az Irodalom szét nem választható, hiszen ez utóbbi anyaga a nyelv, az Irodalmi tükrözés pedig a legfontosabb nyelvi nevelő — az idei központi gondolat ismét fölhívja a figyelmet erre az egységre. Nyelvünk mai állapotáról szólva a „Nyelvében él a nemzet?" szélesebb gondolatkörét is érintik majd az előadásokon. A „soha ilyen rosszul nem beszéltünk" és a „soha eny­nyien nem beszéltünk" állás­pontok vizsgálatával az a szakemberek célja, hogy „ta­nuljunk meg jól beszélni". A nyelvi hét központi gondo­lata az irodalmárokat, a nyelvészeket és a közönséget is arra indítja, hogy új né­zőpontokból közelítsenek az egyes nyelvhasználati té­mákhoz. A két szakma leg­kiválóbb képviselői vállaltak szerepet a magyar nyelv he­tének eseményein: előadáso­kon, vetélkedőkön, rendha­gyó irodalomórákon — ösz­szesen 92 rendezvényen. Az ünnepélyes megnyitó Szegeden lesz, a magyar nyelv hetének országos ren­dezvénysorozatét Köpeczi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese nyitja meg. Az anyanyelvi hét leg­több eseményét Szegeden rendezik, művelődési házak­ban, üzemekben, ifjúsági klubokban, a JATE-n és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A legszélesebb közönség érdeklődésére szá­mítanak a nyelvhasználati témák előadásával, sajátos Igényeket elégítenek ki s közéleti nyelv, a hivatali stí­lus, valamint a pártoktatás nyelvét érintő kérdések tár­gyalásával. Az Idén először lesz téma a magyar nyelv hetén a sajtó nyelve. Külö. nősen sok előadás foglalko. zlk a fiatalok nyelvhasznála, ti problémáival, speciális té­mákról hallgathatnak elő­adásokat a tudományos ku. tatok, a műszaki értelmiség, a pedagógusok. Az előzetes érdeklődés alapján is nyilvánvaló: ma már valamennyi társadalmi réteg figyel a „nyelvi kérdé­sekre". Az ünnepi hét tar­talmas, színvonalas prog­ramja Indítást adhat, hogy a nyelvhasználat minősége, a szép magyar beszéd és írás mindenki „ügye" legyen — ne csak egy hétig. Üzembővítés A Kozmetikai és Háztar­tásvegyipari Vállalat zala­egerszegi gyáregysége terüle­tén csaknem 400 millió fo­rint összegű termelésbővítő beruázás kezdődött a hét má­sodik felében. Ezzel néhány év alatt folyamatosan kiala. kul Zalaegerszegen az or­szág legnagyobb háztartás­vegyipari bázisa. A munkák egy 2000 négy­zetméter alapterületű gyártó­csarnok építésével kezdőd­tek. Ez a munkacsarnok még ebben az évben elkészül, sa technológiai szerelések befe­jezése után Zalaegerszegre telepítik a vállalat fővárosi üzemeiben gyártott több ter­mék, például a mosó-, öblí­tő- és fürdőszerek gyártását,. (MTI) fl Szakma Kivá'ó Tanulóla versenyek dífkiosztó ünnepsége A felszabadulás évforduló­jának tiszteletére huszonhat szakma gyakorlatából és ti­zenegy elméleti tantárgy tud­nivalóiból rendezték meg „A Szakma Kiváló Tanulója" versenyt. Budapesten és a megyei székhelyeken zajlot­tak le a döntők. A díjkiosztó ünnepséget pénteken a va­sasszékházban tartották. Je­len volt Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság tit. káfci is Nagy Sándor, a KISZ KB titkára ünnepi beszédében elmondotta, hogy a szakmát tanuló ifjúság országos ver­senyel 1953 óta áttekintést Virágzó tavaszi tévedések Visszavonhatatlanul ta­vasz van. Mi, szegediek büszkék vagyunk mind szebb, virágzó parkjainkra. Ugyanígy szerették a tava­szi Szegedet egykori íróink, Juhász Gyula és Móra Fe. renc. Magyar László Móra Ferenc életrajzi könyvében elmeséli, milyen sorsdöntő szerepet játszó Forsythián arany virága az író Szegedre „szegődésében". Móra első írása ugyanis erről az arany szirmú bokorról szólt, s Ku­linyi Zsigmond, a Szegedi Napló akkori főszerkesztője ennek hatására fogadta fel újságírónak. Ám a Forsythiá­ról szóló írás soha nem je­lent meg. Talán igaz sem volt. Magyar László legen­daterpmtő sorai, Csongor Győző MŐra visszaemlékezé­sén alapuló véleménye na­gyon is „tudatosak". De mi­ért is beszélünk virágzó ta­vaszi tévedésekről? Városunk tavaszi parkjai­ban nyíló virágok közül a köztudatban — sajnos — többnek is helytelenül ter­jedt el a neve. Móra ked­venc Forsythiáját helytele­nül „aranyesőnek" nevezik, holott ennek a kilevelesedés előtt nyíló, aranysárga virá­gú bokornak igazi neve „aranyfa". Az igazi „arany­eső" (Laburnum vulgáre) akáchoz hasonló, szintén sár­ga, csüngő virágú, de ké­sőbb, kilombosodás után nyíló növény. A tavaszi virágpompa má­sik szegedi nevezetessége a nagy, hófehér, vagy a szir­mok szélén pirosló virágok­kal megrakott magnóliák városháza előtt nyíló bokrai. Ezt igen gyakran tulipánfá­nak nevezik, holott a helyes neve liliomfa. A tullpánfa (Liriodendron tulipifera) gyertyaegyenes törzsű, erő­teljes növésű, magas fa, melynek kívül zöldes virágai csak a kilombosodás után nyílnak, s alig észrevehető­ek. A jezsámen (Philadelphus) erőteljes bokrainak tejfehér virágai árasztják a tavasz talán legjellegzetesebb Illa­tát. Helytelenül jázminnak nevezik ezt nagyon sokan, holott az igazi jázmin (Ja­minum) egészen más család­ba tartozik, s ehhez csak abban hasonlít, hogy virága szintén erőteljes illatú, de alacsony növésű, vékony vesszejű cserje. Talán, ha ezeket a téve­déseket mellőzni tudjuk, még tisztább örömmel kö­szönthetjük a szegedi tavasz virágait. Csizmazia György adnak a szakmunkásképzés fejlődéséről is. A verseny résztvevői ezúttal is szakmá­jukba vágó, népgazdaság ilag is hasznos értékek előállítá­sát jelentő versenyfeladato­kat oldottak meg. Az országos versenyekre az idén mintegy 30 ezren nevez­tek be. Közülük 86-an értek el helyezést. A 26 egyéni el­ső helyezettnek, valamint a győztes ács-, illetve kőmű­vestanuló-brigád tagjainak Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes adta át a Szakma Kiváló Tanulója jel. vény arany fokozatát, az em­lékplakettet, a díszoklevelet és a kéthetes NDK-beli üdü­lésre szóló beutalót. Díjazták a versenyek II. és III. helye­zetten is. Az első helyezést, mint kiemelkedő teljesít­ményt, szakmunkásvizsgának fogadják el. A díjkiosztó ünnepségen megjutalmazták a legjobb eredményt elérő szakmun­kástanulók oktatóit is. Tolnából Tambovba Tolna megyei turistacso­port utazott pénteken a szov­jetunióbeli Tambov testvei­megyébe. Az egy hétig tartó kirándulásra vendégként, fe­leségével együtt meghívták Olcsai-Kiss Zoltán Kossuth­díjas szobrászművészt is, aki 1921-ben az ellenforradalom ellen küzdő internacionalista ezred, azon belül a magyar huszárok komisszárja volt. Olcsai-Kiss Zoltán először jár újra harcainak színhelyén, Tambov tartományban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom