Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

DMJEH Hétfő, 1978. április 3. 24 te -ft Nem! Non! No! Nein! Nyet! M

iben hasonlít egy korsó sör felhajtása és a neutronbomba robbanása? A korsó mindkét esetben megmarad — ezt a keserű, kegyetlenül Ironikus vi-cet még csak élezte, hogy egy neves nyugati politikus mondta pártjának kongresszusán. A karikaturisták eeruzahegyén is megszülettek az N-bomba szatirikusán figyelmeztető képel, megtervezték feltalálójának szobrát (a talapzaton csak egy szemüveg és egy kalap látható), s megjelenik a modern háláitáncvízió — épen maradt városok épületeinek erkélyén, gyárak gépel között, robogó autók volánjánál csontvázak... Az új, úgynevezett „tiszta bomba" gyártásának terve világméretű tiltakozóhullámot váltott kl az emberek millióinak körében. Utcai plakátok, nagygyűlések, tiltakozófelvonulások, milliókra rúgó aláírások, felhívások sora mond nemet a „tisz i bomba" piszkos szándékaira. Ennek a világméretű folyamatnak részeként rendezték meg a közelmúltban Amszterdamban azt a nemzetközi tlltakozófórumot és nagyszabású tömegdemonstrációt, melyen a magyar küldöttséget dr. Antalffy György egyetemi tanár, a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora vezette. (— Az elmúlt iv őszén egy mmszterdami egyetemista kezdeményezésére neutronbomba-elleni akció kezdődött Hollandiában, mely rövid időn belül népmozga lommá terebélyesedett. majd nemzetközi politikai fórummá nőtt. Az amszterdami tanácskozás ci demonstráció központi gondolata éi a „minden ország népeihez és kormányaihoz'' intézett felhívás lényege: Állítsátok meg a neutronbombát! Ezen a lavina módjára gyorsan terebélyesedett nemzetközi akción huszonhét ország ét kilenc nemzetközi szervezet 1500 delegátusa vett részt. Nem képviseltek pártokat, szervezeteket. a küldöttek egyéni véleményeiket mondták el három nagy témakörben a plenáris üléseken és a szekciókban. A három téma — a neutronbomba és a fizika. orvosbiológia; a neutronbomba és az erkölcs, etika, valamint a neutronbomba hatása a nemzetközt kapcsolatokra — a tudományos munka, a felvilágosító tevékenység és a tiltakozás legfontosabb területeit ölelte föl. A nemzetközi fórum mellett nagyszabású tömeg felvonulást is rendeztek (képünk ezen az amszterdami tömegtüntetésen készült.) A hét kilométeres úton mintegy ötvenezres tömeg gyűlt össze. A szervezett tömegmegmozdulás, a spontán tiltakozás és szolidaritás a legkülönfélébb módokon nyilvánult meg. Sok ezren figyelték a felvonulást az utak mentén, a környező házak ablakaiban. Mindenütt plakátok, szellemes is kegyetlenül mellbevágó rajzok, a tiltakozás és meghökkentés eredeti formái. Nem véletlen ez. Az utca emberét megdöbbenti a neutronbomba oyártásit kiagyalók cinikus felelőtlensége, foglalkoztatja az új fegyver veszélye. Idegesiti és feszültséget kelt. aggódást szít — s elemi erővel tör fel bennük a tiltakozás.) Az új fegyver dossziéjára közel húsz éve került fel az N betű. A Pentagon tudósai azóta dolgoznak az új bomba tervein. Neutronfegyver egyelőre nincs, de a tervek készek. A „tiszta bomba" képmutató cégére mögött cinikus kegyetlenség lapul, mert „a neutronfegyver nem hagy maga után vért", csak csontokat s az épületek, utak, ipari objektumok sértetlenek maradnak. A „leghumánusabb fegyverként" reklámozzák, hiszen csak az embereket pusztítja el, akik nagy kínok között, lassan halnak meg. A hidegháború új hullámának ábécéjében az N az A és a H után következik. A hagyományos atombomba esetében a magok belsejében levő „elektromos rugók" külső hatásra hatalmas erővel és energiát felszabadítva szétfeszítik a magot: a hidrogénbombánál az tamomagot sajátos égésre késztető hidrogénburok veszi körül: neutronbomba robbanásakor sejtromboló, elektromos töltés nélküli neutron, és gammasugárzás hat. amely áthatol az anyagon anélkül, hogy annak energiát adna le. tehát kizárólag az élőlényeket pusztítja. Nem véletlenül nevezik ezt az új fegyvert felelősen gondolkodó közéleti személyiségek. kiváló tudósok, neves művészek, egyházi személyiségek, az Ifjúsági mozgalom vézetől „a józan értelem hajótörésének", „az emberi gondolkodás erkölcsi torzulásának". „bűnnek az emberiség ellen", melyre „nincs boosinat"! (— A második világháború óta nem fenyegette az emberiséget a neutronbombához hasonló veszély. A plenáris ülésen elhangzott hozzászólásomban elmondtam, hogy ez a terv semmibe veszi azokat a hatalmas nemzetközi politikai erőfeszítéseket, amelyek a fegyverkezés ellen, a leszerelésért és enyhülésért szálltak sikra, s lassan, de mind bizonyosabban eredményekkel kecsegtetnek. Katonai szempontból az új fegyver felbillenti a patthelyzetet, alacsonyabbra állítja a hagyományos és az atomháború közötti küszöböt, súlyos erőfeszítésekre készteti azokat az országokat. amelyek ellen a fegyver irányul. Természetesen az erkölcs, az etika és a jog nevében is tiltakozunk a neutronfegyver ellen, mely nélkülöz minden felelősséget, s cinikusan ..tiszta bombaként", „humánus fegyverként" emlegetik az N-bombát. Hangsúlyoznunk kell a tudósok felelősségét. Aki méltó erre a névre, annak korunkban — amikor milliók halnak ében, világméretű járványok pusztítanak, mind több a környezetszennyezési ártalom, amikor fogyóban a világ energiakészlete — az emberért. az emberiségért kell dolgoznia. A nemzetközi jog a 103 éve született Háaai Egyezmény értelmében megtiltja biológiai fegyverek, mérges gázok, s más, olyan tömegpusztító fegyverek alkalmazását, melyek a sebesültek szenvedését súlyosbítják, halálukat elkerülhetetlenné teszik. Véleményem szerint a Hágai Egyezmény konvencióiba a neutronbomba is bevonható. Amerikai tudósok ennek ellent mondanak. Ha az ő álláspontjuk győzne, akkor most kell kidolgozni új, kötelező érvényű nemzetközi szabályokat-a neutronfegyver alkalmazása ellen. Az N-bombaval kapcsolatos minden döntésért a személyi, erkölcsi felelősséget nem lehet áthárítani tanácsadókra, testületekre, bizottságokra, személyen kivüll tényezőkre.) A neutronbomba-elleni világakció a békemozgalom három évtizedes történetének egyik legnagyobb vállalkozása. Nemrégiben Romes Csandrának, a Béke-világtanács főtitkárának javaslatára az 1978-as évet az N-bomba betiltásának évévé nyilvánították. Nem lehetünk közömbösek, elnézőek akkor, amikor napi egymilliárd dollár fecsérlődik el a földön fegyverkezésre, amikor a nukleáris fenyegetés árnyéka vetődik mindennaojainkra. amikor a felhalmozott tömegpusztító eszközök képesek lennének többszörösen ls elpusztítani az egész emberi civilizációt. Tiltakozásunk abból a humánus alaotörvényből sarjad, hogy nálunk legfőbb érték az ember! A béke építőinek, harcosainak és védelmezőinek, a tiltakozók millióinak szótárában a neutronbombával kapcsolatban minden nyelven az N az első betű: Nem! Non! No! Nein! Nyet! TANDILAJOS Béke velünk! Szeretné az emberiség az ágyúgolyót? Soha ennyit nem gyártott belőle. Hány ország van a világon, ahol éhség emészti meg az embereket? A nagy statisztikák megmondják. Hiányzik kenyérből az a falat, ami egy nappal további életet adhatna, de fegyverből ott sincs hiány. Földbe harapnak az emberek, mert éheznek, vagy azért, mert golyót kapnak a hátukba. Fegyver és kenyér? Egyik ellene van a másiknak. Nálunk béke van. Ágyúgolyót mondtam az előbb, de rosszul mondtam. Az elszabadult pokol lett a lehetséges hadviselés eszköze. Hozzá képest az ágyú akár a béke múzeumába is bekerülhetne. Mióta mondjuk, hogy annyi robbanóanyagot gyártott már ez a század, annak is az utolsó három évtizede, hogy az egész földet el tudná pusztítani. Azóta nem számoljuk, hányszor lenne elég a teljes pusztuláshoz, mert a hideg számítás itt bolond észre vall: amit egyszer elpusztítottak, még egyszer úgysem lehet. Nálunk béke van. A gombnyomásos háború árnyékában és elhárításénak reményében élünk. Hétfejű rakéták léptek a mesék hétfejű sárkánya helyébe. Ha tüzet fújnak ránk. kő kövön nem marad. Hadúr elméje annyira elborult, megváltónak már azt hirdeti, aki egy suhintásra úgy tudja emberek millióit a földre dönteni, hogy a házak épen maradnak. Neutronglóriával rajzolhatnánk az úi megváltót véres száj nélkül, romok nélkül. A puszta léttől, az életben maradás fáradalmaitól akarnak megváltani bennünket a hamis próféták, amikor elkezdik humánus fegyvernek mondani, amihez a legvadabb barbár nem merne hozzányúlni. Nálunk béke van. Nincs ember, aki ennek az egy szónak — BÉKE — a súlyát és értékét meg tudná mérni. Harminchárom évvel ezelőtt azt jelentette. hogy hazánk földjén lövészárokban nem lapulnak emberek, nem üvölt sziréna. Aki följött a pincéből, a nap felé fordíthatta arcát. Most? Űj generáció nőtt föl, a minden idők legnagyobb háborújáról személyes élménye nincs, de a kilotonnák rémét ki tudja számítani. Boldog generáció! Harminchárom évet élhetett háború nélkül. Apáink-nagyapáink legszebb álmukban sem hihették. hogy gyermekeik-unokáik napi szókincséből kikopik a hadiárat, és hogy a puskához odafagyott embert azért nem tudják elképzelni, mert az átlőtt ember képét is kombinációs ésszel szerkesztett műsorok hozzák csak eléje, és azt ők fotelból nézik, ha izgalomra éheznek. Aki a Don-kanyarban, esetleg Győr vagy Budapest bombázásánál ezt jövendölte volna, a még élők lázas fejű népbolondítónak tartották volna, és nem biztos, hogy élni hagyják. Himnuszt, hozsannát kellene kiáltanunk, ha mindezt végiggondoljuk. Azért nem kiáltunk, mert ahogy a gyermek természetesnek tartja, hogy fölnő, ugyanúgy tartja természetesnek a társadalom is, hogy eddig eljutottunk. Legalább egy évben egyszer, április első napjaiban nézzünk vissza, és lássuk njeg. honnan indultunk. Akkor is, ha azt mondjuk, lehetetlen. hogy Ilyen mélyen lehetett valaha ésszel élő ember. Hogy volt kor, amikor az ember annyira aljasult hogy seregestől irtotta társait. Honnan jöttünk és mivé Tehetnénk — ez a két tétel foroghat eszünkben, ha mostani helyzetünket fölmérjük. A sötétből jöttünk, ahol az emberség gyönge lángját ls erőszak fújhatta el, és a még nagyobb sötétbe mehetnénk, ha nem tudnánk megállni két lábunkon. Sem a volt-nál. sem a Ichct-nél nem beszélhetünk csak magunkról. Sorstársunk lett az is. akit kontinensek választanak el tőlünk, az is, aki más istent imád, az is, aki más elméletre esküszik. Nálunk béke van. mert megtanultuk. hogy nkarni kell a békét. Megtanultuk, hogy egy lépést sem engedhetünk ott ahol kemény kiállásra van szükség, és mindenképpen engednünk kell. ahol a józan ész azt kívánja. Szélcsendben élünk, szoktuk mondani, mert napról napra látjuk, máshol a viharok máig zúgnak. Kicsi lett a világ, de nincs olyan perc. hogy valahol ne dühöngne az aljas erőszak, és ne pusztulnának azok, akiknek a mi nyugalmunk elérhetetlen ábránd. A történelmi napok emléke mindenkit arra késztet, vegye észre, mekkora utat tettünk meg. és hol vagyunk most. Ne csak kifelé nézzünk azonban, nagy előrelépésünk regisztrálása mellett vegyük észre azt is. mi magunk hol állunk. Tudunk békében élni földrésznyi szomszédainkkal, de mindig teljes a béke lépcsőházi szomszédunkkal ls? Tudunk áldozatot hozni az egész nemzet nyugalmáért de föl tudjuk-e függeszteni munkatársaink idétlen- nyomorgatásét? Lemondtunk az erőszakról, de el tudjuk-e viselni, hogy valami nem úgv történik, ahogy mi akarjuk? Annyi lehetőség nyílt ki előttünk, választani alig tudunk, miért költöztetjük be akkor családunk körébe a félelmet? A sok nyitott ajtó közül miért éppen a kocsmáajtón lépnek be annyian, olyan gyakran és olyan tartósan. hogy generációs gondunk lett az embert silányító, emberséget mocskoló alkohol? Futószalagon mondják ki bíróságainkon a válást, mert fölégetjük magunk mögött a hidat. A béke várva várt állapotában elkezdünk állhatatlanok lenni magunk korábbi választásához? Elterveztünk valamit — családi békénket —. és nincs türelmünk megvalósítani? Ha a világ legnagyobb politikusainak egyetlen leckeként azt adjuk, hogy józan fejjel gondolkodjanak, és higgadtan döntsenek iövönkről. ehhez kellene igazítanunk^a magunk fejét is. A kis atom és a nagy kozmosz ugyanolyan természeti törvények szerint mozdul, a nagy emberiséget és a hozzá képest igen kicsi egyént ugyanaz a törvény kormányozhatja. Egyetlen célunk lehet, hogy a tiszta eszme, a humanizmus igazgassa földünket. Tartós béke csak így lehet. Ugyanez a humanizmus segíthet hozzá bennünket ahhoz, hogy kicsiben is. otthonunkban is béke legven velünk. Harminchárom évünk legnagyobb belső aiándéka. hogy ez a lehetőség is előttünk áll. Akinek ereje van hozzá, boldog lehet. Rajtunk múlik, hogy béke és boldogság együtt járjon. HORVÁTH DEZSŐ