Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

Vasárnap, 1978. április 30 — Az ilyen kritikus helyzet minősíti a brigádot igazán? — Talán külső szemlélőnek igen, mi itt azt tartjuk: a hét­Az erdő a földön hever. Hiányzik belőle a madárfütty, az élet. Pontosabban másféle élet költözött a fák közé: emberek munkálkodnak azon, hogy a rön­kök pallókká, deszkákká vagy rakodólapokká váljanak. Fűrész­gépek dohogása és kopácsolás hallatszik mindenfelől — a Dél­alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Tisza-parti üzemének mindennapos zaja. A fatelep — ahogyan legtöbben nevezik — jó­indulattal sem mondható korsze­rűnek, mégis minden a helyén van. Elöl a rönktér, aztán a fe­dett fűrészcsarnok, hátul pedig sorban a deszkarakások. Ott ta­lálok rá Kiss Mihály üzemveze­tőre. — A Május 1. brigád érdekel... — Az asszonyok már az újsze­gedi ládagyárban is rakodólapot szegeztek — emlékezik Kiss Mi­hály —, hat éve jöttek át hoz­zánk, s azóta is nagyszerűen dol­goznak. — Hogyan mérhető le a gon­dosságuk? — A rakodólapok felét nyugatra exportáljuk. Tavaly egyetlen mi­nőségi kifogásuk sem volt a ve­vöknek. — Növekszik-e a brigád telje­sítménye? — Az első években 60—70 ezer raklapot szegeztek az asszonyok. Nagy ugrás következett 1975-ben, műszaki kollektívánk akkor ké­szítette el a szegező géppárt. A következő évben 120 ezer, tavaly pedig 130 ezer lap készült el. Az idén újabb ötezret ajánlottak föl a dolgozók. — A jó munkáért milyen ki­tüntetéseket kapott eddig a bri­gád? — Elnyerte a Gazdaság Kiváló Brigádja címet, a Központi Bi­Akik éppen szolgálatosok az üllési fúrásnál M' • unkások, parasztok és értelmiségiek tízezrei tettek Felajánlásokat Csongrád megyében is a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszte­letére a Csepeli Vas- és Fém­művek dolgozóinak kezdemé­nyezésére kibontakozott mun­kaversenyben. A legjobb vál­lalati, üzemi, szövetkezeti kol­lektívák a munka ünnepének tiszteletére vehették át kitün­tetéseiket. Amint arról már lapunkban beszámoltunk, az MSZMP KB oklevelet kapta a többi között a DEFAG Május 1.. az NKFV RD—31-es, a TBV Gagarln és a Minőségi Cipőgyár ifjúsági szoeialista brigádja. A Csongrád megyei pártbizottság öi szoeialista bri­gádnak adományozott jubileu­mi oklevelet. Ezt kapta a Sze­gedi Ruhagyár Május 1., a DÉLÉP Szántó Kovács, az IKV József Attila, a Panko­tai Állami Gazdaság Hámán Kató és a Komplett Ruházati Vállalat Szorgalom szocialista brigádja, összeállításunkban a legjobb szegedi brigádokat mutatjuk be. Állandó költözködés Tizennégy esztendővel ezelőtt, amikor megkapták az első bri­gádjelvényt Gál Lajosék, aligha gondolták, hogy egyszer majd az egész ágazatban a legjobbak lesznek. Nem is gondolhatták, hiszen alapvető céljuknak ennél sokkal szolidabbat tűztek ma­guk elé. A szélrózsa minden irá­nyából összeverődött olajbányá­szokat akarták egy közösséggé gyúrni. Olyanná, amelynek tag­jai képesek megoldani a napi munkafeladatokat. Mikorra ér­ték el a távolinak tűnő célt? Ma már a legrégebben együtt dolgo­zók sem tudják pontosan meg­mondani. Merthogy nem is lehet. Hiszen ki tarthatná számon: me­lyik napon vált egységessé a sokféle emberből verbúválódott közösség? Fúráspontról fúrás­pontra költözködve ÜUés és a Heves megyei Kömlő között mi tartotta össze a brigád magját? Lehet-e még javítani? Balogh Péter, a korelnök-szak­szervezeti bizalmi ma így véle­kedik: — Dolgozni igencsak mindenki akart. S néhányan azt is tudtuk, hogy az olajiparban a legna­gyobb megtartó erő, az egymás iránti tisztelet, megértés. Ha mindenkinek meg lehet a hite, hogy számíthat a másikra, akkor már rendben mennek a dolgaink. Hát azon munkálkodtunk tizen­egyen, az alapító tagok, hogy kö­rülöttünk ilyen legyen a légkör. Könnyen boldogultunk aránylag, mert jó segítőkre találtunka ve­zetőkben is. Hingl József, az ak­kori műszaki patronálója a bri­gádnak sok embernek magyaráz­ta el pihenőben, hogy a brigád az több, mint néhány ember ösz­szessége. Én ls tőle tanultam el tulajdonképpen, mi is a szoci­alista brigádmozgalom. — Az első brigádjelvényt újabbak követték. 1976-ban már aranykoszorúval ékesített. A tavalyi munkájuk alapján pedig az eddigi legnagyobb siker: az októberi forradalom 60. évfordu­lójára indult munkaverseny leg­jobbjainak alapított oklevél, s vele együtt a szakma kiváló bri­gádja kitüntetés. — És a három héttel ezelőtti kifúvás? Azt nem sorolják az embert próbáló események közé? — De mennyire! Nekünk ez volt az első nagyobb szabású mű­szaki problémánk. 260 atmoszfé­rás nyomással ontotta a gázt a cső. Észnél kellett lennie minden embernek. Igencsak vizes lett az ing mindenkin, amikorra sikerült elzárni a kifújást. Olyan hangja volt, hogy a svéd vattán keresz­tül is fájt az ember füle. Most már persze nevetgélünk rajta mindannyian, de akkor... zottság kongresszusi oklevelét, a Szakma Kiváló Brigádja elisme­rést A csarnok egyik sarkában pi­henőhelyiség — asztalokkal, szé­kekkel. — Ide járnak uzsonnázni? — kérdem Füri Imréné brigádveze­tőt. — Néha igen, de legtöbbször a gép mellett eszünk. Nem na­gyon időzhetünk. Ha folyamatos az anyagellátás, akkor naponta 480 lapot tudunk készíteni. — És ha nem folyamatos? — Az az igazság, hogy nem panaszkodhatunk. Nagyobb za­varra nem is emlékszem. A fér­fiak behozzák a műhelybe a ki­válogatott anyagot és elviszik a kész lapot. — Hogyan fogadták a munká­jukat segítő új gépeket? — örültünk, mert hamar lát­tuk, hogy hasznos. Két hét kel­lett az átálláshoz. — Lehet-e a jó munkán még javítani? — Hát..'. úgy érzem, hogy alig. Egyszer-kétszer a rakodóla­pok talplemezeit lehetett volna pontosabban szögezni, de mosta­nában azzal sincs baj. A brigádnaplóból olvasom a dolgozók névsorát. Füri Imréné, Bakai Jánosné, Balogh Mihály­né. Gazdag Pálné, Haska Jenő­né, Miklós Istvánné, Sári Mi­hályné, Rásó Jánosné, Doktor I.ajosné, Ördög Lajosné és Túri Mihályné után Terhes Jánosné következik, ö most megy nyug­díjba. Kérdeztem a brigád veze­tőjét, gondoskodtak-e már új tagról. Azt mondta, hogy egy éve figyelik a választottjuk munká­ját, s csak azután fogadják be. A Május 1. brigádba kerülni rangot jelgnt. köznapok próbálják igazán a brigádot És hogy ez a brigád már megáll a lábán, arról a ti­zenegy brigádkitüntetés, meg a 62 egyénileg kiérdemelt külön­böző fokozatú kitüntetés meg­győzően beszéL És persze az is, hogy jelenleg például a brigád három tagja: Kiss Ferenc, Fehér György meg Tyukodi József Irakban dolgozik éppen. Gondol­hatják, nem az ügyetleneket kül­dik külföldre dolgozni tőlünk sem. — A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázkutató és Feltáró Üzem egyetlen fúrós brigádját sem le­het megtalálni a munkahelyen ugyanazon a napon. A munka­idő sajátossága ez, így hát Gál Lajos brigádjának névsora áll­jon itt Azok neve, akik a ma­gas kitüntetést magukénak mondhatják: Kiss Ferenc, Gál Lajos, Tóth Imre, Mónus Győző, Losonczi Károly, Méhes Sándor, Bodnár József, Budaházi László, Ocskó János, Geló József, Tyu­kodi József, Vass József, Szabó József, Zsák Sándor, Horváth István, Sólyom Lajos, Balogh Péter, Májer Ferenc, Ábrahám János, V. Tóth Károly, Welsch Károly, Gál Ferenc, Paplógó Mi­hály, Fehér Gyula, Kocsis Antal, Bohos József, Demcsik Károly, Kóti István. Hozzátették persze: nem ez az utolsó alkalom, hogy szóljunk a brigádról. Majd kap­nak még kitüntetést. Hogy le­gyen a fiatalabbaknak, á brigád­ba egy-két éve felvetteknek is mivel dicsekedniük, ha megkér­dezik tőlük, mi újság, olajmun­kások?. Asszonybrigád csúcsformában — Fel tudná-e sorolni a bri­gád kitüntetéseit? — kérdezem Albrecht Apollóniát, a Minőségi Cipőgyár szegedi üzeme cipőfel­sőrész-készítő ifjúsági szocialista brigádjának vezetőjét. — Fejből nem, de itt van óá­lam a brigádnapló. Csak az a kérdés, hogy győzné-e jegyezni? — Attól függ... — 1963-ban alakult brigádunk. Minden évben kaptunk kitünte­tést. Amire büszkék vagyunk, el­nyertük már a vállalat Kiváló Brigádja címet és kaptunk kong­resszusi oklevelet is. A brigádvezető a legrégebbi dolgozó. 1950 óta dolgozik agyár­ban. — Valamennyien letettük a szakmunkásvizsgát s elvégeztük a nyolc általánost. Ebben egy gaj­gonyai tanárnő segített nekünk. Nem a több pénzért tettük, ha­nem a több tudásért. Brigádunk átlagos teljesítése 107 százalék, 2,3-del magasabb, mint az üzem­rész átlaga. A tűzödében dolgo­zunk, felsőrészeket készítünk. A termékből tavaly 7200 párral több került exportra, mint amennyit a vállalat vezetése ter­vezett. Az üzem igazgatója, Gremin­ger Dezső bólogat: — Valóban ők a mi legjobb brigádunk. Mindenben lehet szá­mítani rájuk. — Bár már múlik rólunk az ifjúság — ezt a brigád egyik leg­régebbi tagja, Suvada Józsefné veti közbe mosolyogva. — Bi­zony rég volt már, amikor meg­alakult a brigád, akkor még a Londoni körúti gyárban. Talán ezért is van, hogy felvettük a Jubileum nevet is. Az ifjú meg­szólítás most már inkább a gyer­mekeinknek dukál. — Mondd csak el, mi bánt, most Greminger elvtárs is hallja — biztatja Suvadáné a brigád­vezetőt. — Hát, az a bánatom^ hogy egyszem magam más műszakba kerültem... Az igazgató mosolyog, nem szól, de a mosolyában benne van: rendben, elintézzük, vissza­kerül a szalagra. Albrecht Apol­lónia, a brigádnaplót nézegetve diktálja, kik is a tagok: Csikós Szilveszterné, Gregus Kálmánné, Ivanics Ödönné, Nagy Lajosné, Lővey Attiláné, Seller Edit, Su­vada Józsefné, Kondor Józsefné, Boldizsár Istvánné, Trájer Pi­roska. Egy pillanatra megfelhő­södik a tekintete: — Barta Máriát már nem so­rolhatom, ő volt a helyettesem. Tavaly sajnos meghalt. Betegség vitte el. — Hogyan lehetséges, hogy es az asszonybrigéd úgymond csúcs­formában van megalakulása óta? — Nem tudom, hogy ezt le­het-e csúcsformának nevezni — mondja sajátos németes akcentu­sával Albrecht Apollónia —, én csak azt tudom, hogy igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik. Hogy aztán ez sok-e, vagv kevés? Évről évre tapasztaljuk, hogy van értelme a munkánk­nak, mert mindig honorálják erő­feszítéseinket. Aztán meg, tudja, szeretjük ls egymást, összetar­tunk, jóban-rosszban. Nem is le­het másképp ez egy olyan bri­gádnál, amelynek tagjai tizenöt éve dolgoznak egy műhelyben. Ügy reméljük, hogy ez a kollek­tíva egyszerre jut el itt a nyug­díjig. Mi leszünk a cipőgyár első nyugdíjas ifjúsági brigádja. — Nem lesz csoda — mondja az igazgató. — Ezek az asszonyok örökifjak, s ezt nemcsak az ud­variasság mondatja velem, ha­nem a tények is. Az, hogy fiata­los lendülettel veszik ki részüket a munkábóL A ítjuuxü kiiuuielett asazuujbiiaátíja I /

Next

/
Oldalképek
Tartalom