Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Hétfő, 1978. április 3. 21 Történelmi tavasz FÁSZTOR GÁBOR; EMLÉKEZZÜNK (LITOGRÁFIA) Václ Mihály Édes hazám (Részlet) « i « Édes hazám! te kitelelt vetés, térdet elöntő jövendő, szárba szökkent élet-tejizű maggal édes, májusi meleg esők szerelme — példás palánta ágat lehúzó virágzás, tomboló termés, töved közt fészkeltem, gyökeredhez közel, elleptem ágaidat, — virágfakadás előtt fészket szőttem ágaid közére. Szeretlek hódítók erejével. hódolók hűséges alázatával, szeretlek, mint hempergő csikók háta a pázsitot. ölelkezők bőre a csókot — édes teiet a bárány, friss házasok az ágyat, vének a szél enyhében a napfényt Szerelmem tartománya, hűségem televénye, ege magasságaimnak, örvényem mélye. ifjúságom halhatatlan ideje, folytonos születésem, hitem ösvényes tája, férfikorom kőtáblája, szegények küszöbe, bolyongó hadnak tornác, világ kilincse, biztonság kulcsa, otthoni Magyarország, rokoni jószág, kerített udvar, tisztességünk telke, körülült tűzhely, testvérek portája, eleség asztala, bölcsőnek óvhely, nem várt örökség, reánk szállott jövendő. Szeretlek múltam felmagasztalója, napjaim rangja, méltósága jövőmnek. Tarts meg homlokod magasában: — legyek tekinteted minden belátó fénye, lássam patavert utadat a sztyepoéktől idáig, kirántott kardiaid. letarolt lobogóid, eltiport forradalmaid üszkös fekélveit — édes! Sebekkel ékes! — kínnal koszorúzott. Hasztalan hullás mezeje, halál-homloka ország! Lássam betemetett kútját forrongó erőknek. Verj szerelemmel. — halni, hallgatva hullni ne hagyj! Szememen pilla te légy — patkóval vert ménes szivemen. Örömöd legyen végrendeletem. Méltók közt egynek fogadja el: — méltasd szolgálatra [szerelmem. S légy méltó új fiaidhoz, kik megtanultak élni is érted! levgenyii Vinokurov Nefelejcsek Elnyűtt rongyos katonaköpenybt Lábbeli nélkül En emlékszem a njezőn a hullán Meghajolt az arca körül A véres nefelejcsek sokasága. A halott feküdt mozdulatlanul. Meredve. I Heg van tétovázik a távolban a kánya... S vértelen kariára rejtve Egy név volt tetoválva: „NÁGYA". • (Krémer József fordítása) N

ekünk, magyaroknak a tavasz nem egyszerűen évszak, hanem szimbólum. Ami szép és nagyszerű ebben a kis országban, az mind a tavaszhoz, a léi dermesztő hidege után újra kezdődő élethez fűződik. Az 1848—49-es szabadságharc az utolsó volt az akkori Európa nagy forradalmai sorában, de az egyetlen akkor, amely a nemzeti lobogó mellé — mint Petőfi irta — „a szent világszabadság" vörös zászlóit is kitűzte. Évszázadunkban Magyarország újra a haladás élvonalába állt: 1919-ben, amikor a világon elsőként követte a Nagy Október példáját, kikiáltva a Magyar Tanácsköztársaságot. Végül is végérvényesen 1945 óta, a Szovjetunió oldalán hazánk a szocialista világrendszer tagjaként a társadalmi haladás éleniárói közé tartozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fénye világította és világítja be utunkat, a Szovjetunióval való barátság és szövetség felemelkedésünk legbiztosabb alapja. Ez a történelmi tény mély gyökereket eresztett a magyar közgondolkodásban. Számunkra történelmi jelentőségű esemény volt, amikor 1948 kora tavaszán, február 18-án a két ország kormányai aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely hazánk legújabb kori történelmének első, valóban egyenjogú kapcsolatokon nyugvó nemzetközi szerződése. Ez a harminc évvel ezelőtti tavasz indított el bennünket új típusú kapcsolataink útján, azon az úton, amely a szabadságot, a függetlenséget, a szocialista építést, a felemelkedést jelentette és jelenti a magyar nép számára. Méltán hangsúlyozta Kádár János elvtárs: „Népünknek a szabadságot, az új élet lehetőségét a Szovjetunió felszabadító hadserege hozta el, és a szovjet nép segítőként azt követően is velünk volt, jóban és rosszban, harcban és építőmunkában egyaránt." A két nép közötti internacionalista kapcsolatoknak történelmi gyökerei vannak. A Nagy Október győzelméért százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert. A magyar nép örök hálával gondol azokra a százezrekre, akik a szovjet hadsereg tagjaiként magyar földön áldozták életüket a magyar nép szabadságáért, jelenünkért és jövőnkért. A magyar dolgozók a háború véres poklában az első baráti szót, az első darab kenyeret éppen a felszabadító szovjet katonáktól kapták, a német megszállók és magyar fasiszta szekértolóik által kifosztott országunkban az újjáépítés, a termelés csakis szovjet segítséggel indulhatott meg. Pedig akkor a szovjet népnek is óriási erőfeszítéseket kellett tennie, akkor kezdte újjáépíteni szétrombolt hazáját. A gazdasági vérkeringés, a közlekedés, a szovjet hadseregtől kapott járművekkel indulhatott meg: szovjet segítséggel kutatták fel és hozták vissza Magvarországra a nyugatra hurcolt közlekedési eszközöket, hajókat, vasúti kocsikat és mozdonvokat: szőriét segítséggel sikerült helyreállítani mintegy ezer kilométer hosszúságú vasútvonalat: szoviet közreműködéssel indult meg a magyar folyami és a Duna-tengeri hajózás. Gazdasági helyzetünk megszilárdításában nagy szerepet játszott a forint megteremtése 1946ban. Az új pénz árufedezetének megteremtéséhez a Szovjetunió előszállításokkal járult hozzá. A háborús jóvátételi kötelezettséget . 1946-ban, illetve 1948-ban mérsékelte, és ez is hozzájárult az új pénz és a magyar gazdasági élet megszilárdításához. A példákat hosszan lehetne sorolni, a példatár jóformán kimeríthetetlen, egyre gazdagabb. Az együttműködés kerekében a Szovjetunió ie'entős mértékben részt vett Magyarország szocialista Irta: Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkásbárt Politikai Bizottságának tagia, az országgyűlés emöke nagyiparának megteremtésében. A Dunai Vasmű terveit a Szovjetunió készítette, berendezéseinek túlnyomó részét szállította; a magyar golyóscsapágy-gyártás meg'eremtésében is a szovjet iparra támaszkodhattunk. A Székesfehérvári Könnyűfémmű tervei, gépei szintén a Szovjetunióból érkeztek. Szovjet segítséget kaptunk a magyar villamosenergia-ipar korszerűsítéséhez, az inotai hőerőmű építéséhez, a budapesti metró megferem'éséhez. Hasonlóan nagv hordereiű a magyar lakásépítési program szempontiából a magyar és a szovjet építőipari ágazatok közti együttműködés. A Szovjetuniótól vásárolt házgyárak segítségével évi 14—15 ezer lakás épül Magyarországon. A mezőgazdaság szocialista átszervezéseKor, az 1960-as évek elején, az égetően szükséges gépek, traktorok ezreit szállította a Szovjetunió. Ilyen rövid idő alatt és ilyen mennyiségben egyetlen országtól sem kaphattuk volna meg ezt a műszaki segítséget, még kevésbé ilyen kedvező feltételek mellett. Az országaink közötti mezőgazdasági együttműködésnek egyre jelentősebb eredményei vannak. A hatvanas években a korábbi árucsere-forgalmi megállapodások mellett mindinkább teret nyertek az ötéves terveket összehangoló koordinációk, megállapodások. Nagyszerűen bevált a timföld- és alumíniumegyezmény, a közúti járműipar együttműködését szabályozó hosszú lejáratú egyezmény, a számítástechnika és a gyógyszergyártás területén született kooperációs megállapodás, az olefin- és a Zsiguli-program. A szovjet szállítások nagyobbik része energiahordozókból és más nyersanyagokból áll, amelyek elengedhetetlenek a magyar népgazdaság fejlődéséhez. A magyar—szovjet együttműködésnek csak elnagyolt részleteit említve: az utóbbi másfél évtizedben a kölcsönös árucsereforgalom évente 16 százalékkal nőtt. Magyarország ma teljes külkereskedelmi forgalmának egyharmadát a Szovjetunióba szállított, illetve onnan érkező áruk teszik ki. Az országaink közötti külkereskedelmi forgalom tavaly már elérte a négymilliárd rubeles értékét, ami hússzorosa a negyvenes évek végén, s az ötvenes évek elején lebonyolított évi áruforgalomnak. A magvar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés közel három évtizede alatt óriási anyagi értékkel gyarapodott a magyar gazdaság, ezzel párhuzamosan pontosan fel sem bcsülhető szellemi kincs is felhalmozódott babánkban. Ma mán n»^éz áHekin'oni. há"v ponton érintkezik a maf»"ar és a S'0"iet t>rió_ sok. mé-nökök ki'to*óm"nkóía. Félo-rö- rtpcfv-thb rit+nlácí és feilec^tp^i t^rrőn do'oo'oak együtt különböző szakterületeken. Széles körű tudományos programok kialaKulásáoan közrejátszott az is, hogy az oktatásban és általáoan a szakemberképzésben számottevő együttműködés alakult ki. A ma dolgozó, alkotó magyar értelmiségiből kereken 6000en tanultak a Szovjetunióban. Évente ma is 200—240 fiatal kezdi tanulmányait szovjet egyetemeken és főiskolákon, termelési gyakorlatra pedig évente átlagosan 1400 fiatal utazik. A felszabadulás óta eltelt harminchárom évoen a kulturális együttműködés is töretlenül fejlődik. Ki ne emlékezne a Szvesnyikov-kórus első budapesti szereplésére, amikor a még fűtetlen színházteremben összezsúfolódó közönség első izben találkozott a világhírű szovjet korusművészettel? Emlékezetesek az Alekszandrov-együttes nagyszerű magyarországi fellépései; szállóigévé váltak Magyarországon Raj kin szatirikus mondatai, kiemelkedő művészi események voltak Ojsztrah, Gilelsz koncertjei, amelyekhez hetekkel előbb már nem lehetett jegyeket kapni. Számos magyar balettművész tanult szovjet mesterektől, több magyar világsiker fogant a Bolsoj-Tyeatr balett-termeiben. Harminc év alatt 700 irodalmi művet fordítottunk le Magyarországon a Szovjetunió népeinek irodalmából magyarra, mintegy 20 millió példányban. Sokat jelent az Európa-szerte társtalan magyar nyelvű irodalomnak, hogy a Szovjetunióban 130 magyar író 810 művét adták ki, 30 millió példányban. Ezek a számadatok, eredmények örömteliek. Ezekben testesül meg a mindennapokban országaink internacionalista alapokon nyugvó együttműködése, szoros szövetsége. Szoros kapcsolatunk a védelmi célokat szolgáló Varsói Szerződésben, a gazdasági együttműködés szervezetében, a KGST-ben és mindenekelőtt pártjaink és kormányaink tevékenységének minden területén. A proletár internacionalizmus, a Szovjetunió iránti barátság politikánk alania. „A magyar nép — mondotta Kádár elvtárs — mint igaz barátiára, és hatalmas szövetségesére tekint a Szovjetunióra. A magyar —szovjet barátság népeink legiobbiainak a szocializmusért közösen vívott harcaiban s'ii'efett, erősödött; eszménk, érdekeink, céUaink azonosságán alapszik, és örök időkre szól." Ennek a barátságnak ápolója a, Magyar—Szovjet baráti Társaság is, amely 33 éves múltra tekinthet vissza. Első csoportjai már akkor megalakultak, amikor Budán még dörögtek a fegyverek, országos szervezete 1945 júniusában jött létre. Először mint művelődési társaság működött, amelynek feladata volt az eddig tiltott, elnyomott, s így ismeretlen szovjet xkulturálip értékek — irodalom, zene, film, művészetek közvetítése a magyar néphez. Csakhamar politikai tömegmozgalommá alakult, amely a két nép közötti barátság szolgálatában állt. Leonyid Iljics Brezsnyev, amikor Budapesten látogatást tett a Barátság Házában, így értékelte az MSZBT munkáját: „A szocialista és kommunista építés minden szakaszában a párt olyan munkaformákat választ ki, amelyek megfelelnek a dolgozók és a nép érdekeinek. A baráti társaságok e formák egyike. Tevékenységükkel a párt eszméinek közvetítőivé válnak. És ebben rejlik a lényeg: ebben van ezeknek a társaságoknak nemcsak a politikai érte'me, hanem a politikai értéke is." ' A magyar—szovjet barátság jelen van az egész magyar társadalomban. Ennek a kapcsolatnak szakadatlan feüesztése legfontosabb nemzeti és nemzetközi érdekünk.