Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

2 Csütörtök, 1978. április 27: • Hétköznapok A lámpa szára A kutyás hölgy cibálja a lanyszerelő, és úgy hagy­kutyáját. Neki adná a Pa- ta? Látok másikat, dróttal radicsom minden fáját, kötötték át. A „házilagos" hogy kedvére emelgesse a megoldás azt mutatja, a lábát, csak azt az egyet, szándék teljes, a lehetőség azt ne bántsa. Szagot vett adott: rossz lehet a zár. a kutya, nem tágít. A ku- Egynek se szabadna nyit­tyai lelkek kutatói bizto- va maradni, mert a vil­san tudják a vonzalom lányhoz értő szakemberek okát, a hölgy csak azt szokták kiírni, hogy a ve­tudja, hogy az utcai lámpa zetéik érintése halálos. Any­beton szára alul nyitott, nyi csupasz vezeték látszik és benne kábelek meg biz- itt-ott, aki tudja, hogy fe­tosítékok vannak. Erős a lében nem fut áram, az is csábítás, nagy a veszély: fél. Ha szerencséje van a ez a lábemelés végzetes le- gyereknek, azt fogja meg, het. amelyik még nincs bekötve. Kutyamagassagban gye- Otthon a konnektort is be­rekek is járnak. Nekik is dugják előle, riogatják, ott a lámpa szára, nekik is semmihez ne nyúljon, az nyitva van a titkos szek- utcán a fele drót azt bizo­rény ajtaja. Okos ésszel ki- nyitja, nem üt a vezeték, találták, hogy zárni lehes- Jaj, ne higgye el a gyerek! sen, nem tudni miért, még- Ne próbálja sorba! A ku­se zárták. Szaladt a vil- tyáért is kár lenne. A tér száraz fái Nagy a titok, csak felét ják, a száraz fákat szám­merem elmondani. Az lálgatják. Nagy volt az egyik utcában hatvannyolc öröm itt is, amikora , Jog­gesztenyefát ültettek a híjakat" beültették. Nagyon földbe. Nézegetik és mé- okos gondolat volt, hogy regetik a háziak, meddig nagyobbacska fákat hoztak, er majd, ha megnő, az övék érnék utol minél hamarabb lesz-e szebb, vagy a szóm- a régieket. Azóta valame­széd ablaka alatti, és ha- lyik szemlebizottság észre­vá veti árnyékát, ha tűz vette, hogy jó néhány nem a déli nap. Szemük is ki- eredt meg, festett is rá pi­éhezett a látványra, azt ros örvet, ha jönnek a a néhány hársfát meg nyomolvasok, tudják, me. egyetlen nyárfát, amelyet lyik a száraz. Vagy nem az építkezés vihara megőr- jöttek, vagy eltévesztették zött, az autókencék mérge a nyomot Pedig amíg ki ölte ki. Fátlan utca — si- nem vágják a szárazat, vár utca, igy mondogatták, újat illtetni nem lehet, és és attöl tartottak, hogy az amíg másikat nem ültet­utcák késve induló kereszt- nek, bántja a szemet Hiá­szülői erről a nevezetesség- ba ép valakinek harminc­ról adják a nevet. Minden egy foga, és csak egy hi­aggodalom egycsapásra eL bás, elő], a „kirakatban", oszlott, teljes az öröm, itt mindenki azt veszi észre, a hatvannyolc fa, és mind Hársfák és platánok most bontogatja a rügyeit. zöldülnek, most kezd lát­A nagy örömről jut szani, elkéstünk a pótlással, eszembe mások bánata. Akik a Széchenyi teret jár- Horváth Dezső Makói árvízhistória „Valaki rátekint ezen Írá­somra, ! Fordítsa szemeit Makó városára / Édes hazám, Makó, de gyászba borul­tál! ! Számtalan károkat viz által vallottál" E versszak­kal kezdődik Gilirte István: V Makó varosának viz által ténetnek lehet hir_ való pusztulásáról című his- _apv-r naraszti köl_ tortája. Az 1821. július 3-i a<k,s a paras>ztl koL" rartáritPt teszet múltjáról is. : lakot árvíz történetét egy telkes parasztgazda szedte \ ersbe, a szemtanú hiteles­ségével, meglepő drámaiság­gal — jóval a reformkor, majd Petőfi fellépésével megkezdődött népies költé­szet fellendülése előtt, an­nak egyik legelső, máig ke­lessé ismert vidéki repre­zcntásaként. Gilitze István Makón született, s a Makón élő emb*r azonosulásával, a 1 árosáért aggódó ember lo­kálpatriotizmusával számol be a nagy, tragikus esemény­ről. Romlatlan paraszti be­csületesség, igazságszeretet é3 őszinteség jellemzi. Mű­vének sorsa is — a népi al­kotásoké. Gilitze nem volt igazi his­tóriás, költői magatartásával müköltők modorát veszi kölcsön. Műfaja így inkább históriás ének, s a nép szó­beli hagyományaiban él to­vább. Tápén 27 évvel ez­előtt akadták rá a „makai árvíz nótájára" — három­négy generációval Gilitze é'ete és alkotása után. Egye­dülálló és igen sokat mon­dó dolog ez a tiszavirág­életű, ponyván árult histó­riák sarában. A gyomai Kner Nyomda betűivel készült, a szintén makói Jámborné Balog Tiin­d • ba tikjaival illusztrált rep­rezentatív fakszimile-kiad­vány nemcsak a makói és a Csongrád megyei helytör­D. L. A TÖT elnökségének ülése A mezőgazdasági termelő­szövetkezetekben az elmúlt években javult a munkavé­delem, de még nem olyan arányban, mint amilyen mértékben növekedett a technikai színvonal. A javu­lás viszonylag lassú folya­mat, annak ellenére, hogy a munkafeltételek és a mun­kakörülmények javítására korszerű gépekre, valamint a veszélyforrások megszünte­tésére évente több mint egy­milliárd forintot költenek a közös gazdaságok — állapí­totta meg szerdai ülésén a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksé­ge. A termelőszövetkezetek gazdálkodási színvonalában mutatkozó különbségek jól lemérhetők a munkavéde­lem területén is, számos nagyüzemben túlságosan nagy a balesetek száma. Fi­gyelemre méltó azonban az is, hogy a legkorszerűbb technológiákat alkalmazó üzemekben is adódnak sú­lyos balesetek, főként azért, mert a gazdálkodás színvo­nalának emelésével új ve­szélyforrások alakultak ki, s ezekkel nem mindenütt szá­moltak. A helyzet ismeretében a TOT elnöksége ajánlást foga­dott el a tsz-ek munkavédel­mének javítására, ezt az út­mutatást valamennyi gazda­ságnak megküldik. (MTI) Távlatok a mezőgazdaság előtt A lakossag jobb élelmi­szer-ellátása érdekében a mezőgazdasági termelést 3,5 százalékkal növelik 1978-ban az NDK-ban. Fokozatosan áttérnek az iparszerü nagy­üzemi mezőgazdasági terme­lésre, s e célra az állami költségvetés 2,3 milliárd márkát bocsát rendelkezésre. 25 évvel ezelőtt egy ter­melőszövetkezet területe mindössze 200 hektár volt. Jelenleg átlagosan ötezer hektáron termesztenek kü­lönféle növényeket a gazda­ságok. A megnövekedett fel­adatok kielégítő elvégzésével együttjárt a termelőszövet­kezeti parasztság életszínvo­nalának az emelkedése is. Ma már a tsz-tagság ugyan, olyan szociális juttatásokban részesül, mint a városi üze­mi dolgozók. Építési lehetőség kiilterületen t A külterületek általában ladó alapterületű gazdasági gok) a tájvédelem követei­mezőgazdasági rendeltetésű- épületet és abban foglalko- ményeire figyelemmel, az ek. Itt sem lakóépületet, sem zásra való tekintet nélkül, építésügyi hatóság határozza nyaralót nem építhetünk, vi- egy 12 négyzetmétert meg meg. szont a mezőgazdasági mű- nem haladó alapterületű, csu- Külterületi földrészleten veléshez szükséges építmé- pán ideiglenes tartózkodásra tehát (1974. október 1-től) nyeket igen, ezt is csak kor- alkalmas helyiséget, továbbá csak gazdasági épület épít­látozott méretekben és eset- azzal egybeépített árnyékszé- kető. A gazdasági épület és ben. ket, valamint a gazdasági a pince építéséhez pedig az A nagyüzemi mezőgazda- ^J^?!. egybeépített vagy építésügyi hatóság engedélye sági művelésre nem alkal- a"61 ^kmalloanepdeUelo- szükstges. mas. úgynevezett zártkerti tér nelkuU pincet szabad el" Építési tilalom alatt álló földeken — a tulajdonostár- helyezni. lakóépület csak 25 négyzet­sak számára tekintet nélkül, Építkezés állami tulajdo- métert meg nem haladó be­legfeljebb egy — a földrész- non: Magánszemély által bé- épített alapterülettel bővít­let megműveléséhez szüksé- relt külterületi állami föld- hető, feltéve, hogy annak kö­ges 12 négyzetmétert meg részleten is csak a fentebb vetkeztében műszakilag ön­nem haladó alapterületű egy- közölt nagyságú gazdasági álló új lakás nem jön létre: szintes gazdasági épületet épületet és pincét szabad el- Az alapterület-korlátozás szabad elhelyezni, de csak helyezni. Az ilyen földrészle- céija az, hogv az építési tila­abban az esetben, ha a föld- teken azonban csak ideigle- jom a)att álló lakóépület tu­részlet (telek) 720 négyzet- nes jellegű épületek létesít- lajdonosa <a lakóépületét csak méternél (200 négyszögölnél) hetők, kivéve azokat a terű- azokkal a helyiségekkel bő­nagyobb. Itt jegyezzük meg, leteket, ahol még az ilyen V1-tse amelyek annak rendel­hogy zártkertben ez év ja- épület építése is tilos. Ezek- tetésszerű használatát előse­üü?*™ znn0 négyzetm®íerT ről a területekről az építés- gítik. kfsebb teriUetek" nemZ alaMC ügyi hatóságok adnak felvilá- Az építésügyi hatóság ese­hatók ki. A Balaton-felvidék gosítást. tenkent hatarozza meg, hogy gerincvonalától a tó felé eső A tartós használatba adott a kisajátítás várható Idő­Ífe3ítóketerÍ!!ezö^zdMági telken <íöldön) vató építke- pontjára tekintettel indo­deu!t<£ük£Ik°ga:Zmegdfelelőem zésre is érvényesek az itt kö- kolt-« a bővítésre - kárta­elsősorban szőlőművelésre zöltek attól függően, hogy lanitasi igény kizarasaval kell felhasználni, s e célból belterület, vagy külterület vagy anélkül - epitesi en­védelemben kell részesíteni (zártkert) került ilyen mó- gedelyt adni. őket Zártkerti földeken üdü- don tartós használatba. Az Tetőtér-beépítés és az ol­lőtelepeket létrehozni a jö- 'tt épült épületek tulajdoni dalkert: A tetőtér beépítését vőben nem szabad. viszonyaira a március 1-ével az oldalkert méretének meg­A zártkertben felállítható hatályba lépett módosított állapítása szempontjából nem gazdasági épület szer- P°l8ári törvénykönyv rendel- kell figyelembe venni, ha a számkamra, présház, pince, kezései vonatkoznak, ame- tetőhajlás vízszintesen bezárt gyümölcstároló — nem bont- lyek biztosítják az építkező szöge 45 foknál nem na­hatja meg a táj képét, abba részére a tulajdonjogot a rá- gyobb és a tetőtérben kiala­bele kell illeszkednie Az építés szabályai szerint. kított helyiség ablaka csak árnyékszék a gazdasági épü- A zártkertben és ezen ki- az elő és hátsó kertre néz. lettel egybe, a pince egybe, vüli külterületeken magán- Ha azonban a tetőhajlás en­de külön is építhető, előtér személy tulajdonában vagy nél nagyobb, vagy a tetötér­nélküL A pince alapterülete haszonbérletében levő föld- ben kialakított helyiség abla­nines korlátozva. A föld tu- területen létesíthető gazdasá- ka az oldalkertre néz, a tető­lajdonosának Indokolt szük- 8> épület es pince elhelyezé- tér-beépítés külön szintnek séglete szabja meg a nagysá- ^^ módját, és feltételeit számít, és így adott esetben (például a földrészlet határ- az egyszintes épületre élőírt A zártkerten kívüli külte- vonalaitól mért távolsága, ti- 3 méteres oldalkertszélesség rületeken csak a szőlő és pusa> Külső kialakítása, az helyett 5 méter oldalkert­gyümölcs művelési ágú föld- alkalmazható építési anya- szélességet kell betartani, részeken lehet gazdasági épü- . letet építeni, ha annak nagy­sága a két (2) ezer négyzet­métert (556 négyszögölet) meghaladja.. Ha ezek a fel­tételek fennállnak, akkor a földrészleten — a zártkert­ben létesíthető módon, tehát egyszintesen, a tájba illően —, a mezőgazdasági műve­léssel élethivatásszerűen fog­lalkozó személyek alapterüle­ti korlátozás nélkül, egyéb foglalkozásúak pedig 30 négyzetmétert meg nem ha­Világbajnok juh Mongóliában, az Altáj- megtisztelő kitüntetésben hegységben, a Dél-Góbi he- volt része magyar és olasz gyeiben él a világ egyik leg- kiállításokon is. ritkább állata, a vad hegyi A ritka vadat rejtő mon­juh, mongol nevén arkhar. gol erdőket szívesen keresik Súlya eléri a 170 kilót, fel külföldi vadászok. Az Szarva igen becses vadász- ország nyugati és déli ré­szén kilenc vadásztábor szol. trófea. A jugoszláviai Újvi­déken, a Nemzetközi Va­dásztrófea Kiállításon világ- Sál elhelyezésükre. (BUDA­bajnoki diplomát kapott, de PRESS — MONCAME) Gémes Eszter: Mindig 13. Még egy erőteljes nyomás, és röccs-röccs, az egész gunyhó a földön szépen ellapult. De már akkor Pista közel volt, szaladtam, ő utánam, de nem ért utol, be nem mert jönni. Aztán én nem hajtottam arra, ha a boltba küldtek is, kerültem a sorompót. Egyszer elcsípett volna, de én oda­szegődtem a tanítóhoz, így nem mert bántani. Üzente a testvérétől, hogy hajtsak arra, a rossz ház felé. törjön el a keze, ha rám üt. Hittem neki. mert ha megátkoztuk magunkat, meg is tartottunk. Itt, a rossz háznál is jó legelő, meg elhagyott gyümölcsös volt. Egyszer mind ott le­geltettünk, a rámpán jött a rossz ház gazdája, mindnyájan elébünk kaptuk a jószágot, hajtot­tuk el onnan. Öcsém pulykákat legeltetett, azok szépen felültek a rossz ház meg a nádtető lécé­re. Mikor odaért a gazda, azt mondja: — Te már nem mégy onnan, mit bámulsz itt? — Pulykák nélkül nem möhetök! — feleli az öcsém. — Hát hun vannak azok a pulykák? — Ahol a'. Ott ülnek sorban. Szidta a gazda, de meg nem verte. Otthon megmondtuk, hogy Sándor nem mer a pulykák nélkül hazajönni. Hívjuk haza! Nem jön az a pulyka onnén lé, még nem indul délután priics­kölni — mondja apám. Így jött haza öcsém, de bőgve, mert félt, hogy megverik. Én is örül­tem, hogy szent a béke Pistával. Volt egy darab föld parlagon, de ott annyi volt a királydinnye­tüsök, hogy semmiféle jószág rá nem ment. Azt mondja Pista egyszer: — Látnátok csak ott a nyúllábasban, van egy fürjfészek, már tollasok a kisfürjek, de olyan aranyosak. — Nézzük mög! Mutasd mög! Mentünk vagy hatan. A királydinnyés mellett el kellett menni. Mikor odaértünk a legsűrüjére, engem elkap Pista, egyet söndörít rajtam, bele­vágott a tüskésbe. Kezem, lábam, minden ré­szembe beleszúródott a tüske, mivel úgy söndöri­tett, hogy elestem a talpamba így nem ment. Or­dítottam : — Azt mondtad ugye, hogy száradjon el a ke­zed, ha rám ütsz! — Nem is ütöttem rád, te hülye, csak meglök­telek. Megyek befelé. — Anyám, tele, vagyok tüskékkel, Pista bele­lökött. — Ó, ja zakasztófára való! Maj adok én an­nak! Hozd ki, Mári, a varróskosarat, benne van­nak a tűk. Ketten is piszkálták kifelé, végig a lábam szára, karjaim, még az arcomban is volt. Anyám évelődik, szidja, átkozza Pistát. Jön arra apám. — Nézze kend mán-é, az a bitang gyerök be­lelökte ezt a szegény lánt a tüsökbe. — Mié lükött bele? — Mit tudom én. Pista nagyon rossz gyerök. — Mári! Mié lükte Észtéri a tüsökbe? — Azért, mert betopogta a házát! — mondja Mári. — Befelé verjétek a tüsköket, ne kifelé szed­jétek! Ne ordíts, mert én még többet adok! A kész munkát lerombolni? Erre volt eszed? Még most is emlögetjük Pistával ezt az esetet. Mi, a családnak az eleje, nem sok szeretetei kaptunk a szülőktől, csak abban nyilvánult meg a szeretetük, hogy gondoskodtak rólunk. Néha megdicsértek valamiért bennünket. Ez a dicséret a munkára serkentett Anyám nem is ért rá ben­nünket szeretni. Tizenhét év alatt tíz gyermek. Sokszor mondta: — Ha nem szoptatok, terhes vagyok. Sokszor elmesélte, kint a gyepen vergődött az utánam következő lánnyal. Én meg mindig tola­kodtam az ölébe, nem győzött onnan lökdösni. Nem volt ideje, hogy mind szeresse, csak az ap­raját... Mivel négy lány született egymás után. apámnak segítsége nem volt. A legöregebbet oda adták varrást tanulni, a második lett anyám se­gítsége az aprók körül, így lettem én apám segít­sége. Annyira igyekeztem a munkámmal kedvébe járni, hogy mindent a legügyesebben csinálok. Mikor vetegettünk, alig emelte fel a kapáját, én már becsúsztattam a magot, nem kellett a földet tartogatnia kapán, amíg meg a mag után koto­rásztam, úgy örültem, ha mondja: Eszter jön ve­lem vetegetni. Fűrészelésben is engem hívott, a keresztvágó fűrészeléshez is, meg gödörből tök­mnjfogú fűrésszel dolgoztunk. Ha a gyalupadba szorított be fát. ott is segítettem. A földön ül­tem, a rámás fű "észt fogtam, és húztam lefelé. Nem rángattam, érzéssel húztam, és neki is sok­kal könnyebb volt a fűrészelés. A hosszabb fák vége alá iancsibakot tett. Az méteres hosszú bot­fa volt. fejetlen szeg volt a végibe verve, erre koppantotta a fűrészelendő fa végét és az szi­lárdan állt, nem ingott és könnyebb volt a fű­részelés. Az ilyen fákból már szerszámok készül­tek, nagy gereblyefej. kapa-, kasza-, villanyelek, fogak, rámák, dongók, suturácsok. sok minden. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom