Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

4 Szerda, 1978. április 26. 4 • Permetezések virágzásban A gyümölcsösökben a pá­rás, ködös Időjárás miatt meg kell ismételni a gombaölő szeres kezeléseket, tájékoztat a Csongrád megyei Növény­védelmi és Agrokémiai Állo­más. Ügyeljünk azonban a méhekre, a virágzó fákat és földiepret rovarölő szerrel ne permetezzük! A bimbós földiepren a le­vélfoltosság és a sodrómolyok kombinált védekezést tesznek szükségessé (pl. Orthocld 50 WP-fDitrifon 50 WP). Virág­zás kezdetétől legfontosabb feladat a szürkerothadás fer. tőzésének tnegelőzése. A be­tegség a virágot és a termést egyaránt elpusztítja, különö­sen a talajhoz közel fekvő növényi részeken. Jó hatású az Ortho-Phaltan, vagy a Fundazol 50 WP, melyekből 3, illetve 1 dekagramm szük­séges 10 liter vízhez. A rügypattanás állapotában tevő szőlőkben — elsősorban homokos területeken — ész­lelték a kendermagbogár ká­rosítását. A barnás színű or­mányos bogár kirágja a sző­lő és a gyülmöcsfák rügyeit, de gyakran megtámadja a földiepret is. Ellene alkal­mazható a Satox 20 WSC, az Unitron 40 EC, vagy a Ditrl­ton 50 WP, az előírt adago­lásban. Megjelentek a szőlőlevélat­ka és a szőlőgubacsatka lár­vái Is, a most elvégzett per­metezés megakadályozza a későbbi felszaporodásukat. Jó eredményt csak a speciális atkaölő készítmények adnak (pl. Pol-Akaritox). „A férj elment vadászni, teg időt, fáradságot kíván, s kismamák dolgát a készen a vadat meglőtte, hazavitte, ahogy mondani szokás: csép- kapható bébiételek is köny­a feleség megsütötte, az asz- pet sem hálás, csak akkor nyítik, noha még sokszor tálra feltálalta, a család venni észre Igazán, ha nem hallani: nincs elegendő — megette." Az önkényesen csinálják. a fejlődés vitathatatlan. A megváltoztatott mondókát Főzés, mosás, takarítás: bébi-ételkonzervek 1970-ben még folytatni lehet — fel- nlr. ' ,. , . még nem szerepeltek a FŰ­téve, ha elegendő ujja van ^^ ^ SZÉRT kínálatában, tavaly hozzá, az embernek. A fele- nrat felemésztő munkák. A már 201 tonnát adtak el. ség még — „hátébés" vagy háztartásra fordított idő Ezúttal talán nem érdekte­dolgozó nő — elmosogat, ma már lényegesen lerövi- len tovább böngészni a szó­rendbe teszi a lakást, ta- dílhető: segít a Patyolat, a mokat: tavaly 1090 mázsa karit, mos. gyermeket ne- takarító szolgálat, könnyfte- mirelit konyhakész húské­vel. gondoz, gyógyít, inté- nek a munkán a kész- és szilményt forgalmaztak a zl a család ügyes-bajos dol- félkészételek, a konzervek, a megyei élelmiszerüzletekben, gáit... Ma már lényege- befőttek, a mirelitáruk, a több mint nyolcszorosát a sen kevesebb a ..hátébés", különböző háztartási gépek, hét évvel ezelőttinek. A mi­mint mondjuk tíz-húsz év- Már a „mintafeleséget" sem relit gyümölcsökből, fűzeié­vel ezelőtt — a társadalmi igen marasztalják el, ha kékből, ételkonzervekből ha­munkamegosztásban a nők mondjuk vasárnap nem áll sonlóképpen lényegesen töb­is elfoglalták az őket meg- fözőkanállal a tűzhely mel- bet adtak el. illető helyet, nem „csak" ott- lé, s inkább a bisztróból g^ .háziasszony, ha ven­hon dolgoznak — a dicső- hozza el az ebédet, vagy ha déget vár különösen igyek­ség többnyire mégis csak a étterembe megy a családja- szik kitenni magáért- süt-fóz „vadászé". val. Egyre kedveltebbek a munkaigényes ínyencségek­Immár nem ritkaság, ^"^nvhnf kel elismerést szerezni, hogy felelősségteljes állá- "^SSSSSL. S^T ' E tóren még kevés a válto­sokat nők töltenek be. Vál- ? . 'ÍT l ^L* ™s< a szcmlélet nem követte lalatigazgatók, orvosok, ku- ^fí' ló^L ^^ kellőképp a valóságot. A hí­jak alá a szamok is. A valkodó trakta felesleges — Csongrád és Bacs megyek nmcs is rászorulva senki, 90, ta- jóllakni ma már nem „té­tatók, mérnökök — sorol­hatnánk tovább — egy-egy születésnapi köszöntő, nyug­díjazás. vagy nők napja al­FÜSZJÍRT 1970-ben valy már 111 tonna leves- ma» _ a készen, 8 ma már társadalmi Intézkedések min dennapi életüket is köny­nyíteni igyekeznek. kalmából el ismondják ró- ^ ^ választékban kapha­tók: munkájuk, életművük ^^L^L^SLS ^ 10 hidegkonyhai termékek­egyenrangú a férfiakéval, w-n kel' süt6iPari arukkal Sokuk tevékenységét magas ^ ^V^ töK^t ull sae''űsíthetó a vendéglátás, kitüntetésekkel, jutalmakkal itwL wt' künnyithető a háziasszony is honorálják, a különböző nttónn ^"'í' dolSa- Az otthon elkészített Otthon tésztát gyurm, súte- vendégváró falatok mind­ményt készíteni aligha en ^^ 20—30 százalékkal ke­meg: mindez készen is: meg- rülnek kevesebbe, mintha _ vásárolható. A FÜSZÉRT ta- ^t a Csongrád megyei A férfiakéval egyenértékű valy 3634 tonna édesipari vendéglátó Vállalat üzletei­munkát végezni másképpen lisztesárut forgalmazott - ben vásárolnánk meg, a aligha lehetne: a nok ugyan- majd 500 tonnával többet, megspórol időről és fárad­is - még ha nincs is a sze- mint 1970-ben - szárai ságról nem is szólva. A ven­mélyi igazolványukban — tésztából tobb mint 700 ton- déglató hidegkonyhai üze­részben „hatébések". A ház- nával többet értékesítettek, méből tavaly majd 3 millió tartási munka pedig renge- 3812 tonnát. A gyesen levő rorint értékű különböző ké­szítmény került az üzletek­be, a termékek népszerűsé­gét a kóstolóval egybekötött bemutatók sikere, s a nem­rég megnyílt Korzó-Imbisz forgalma is bizonyítja. A Szegedi Sütőipari Vál­lalat második műszakot könnyítő áruinak már ko­rábban sikerült az előítéle­tek gátjain túijutniuk. Hogy egyre kevesebb nő választja az otthoni süteménykészítést, azt a számok is mutatják: tavaly majd 5 millió darab dúsított péksüteményt ad­tak el, óriási választékban. Kapósak a torta- és a kré­meslapok, a félkész vajas tészták is. A nők, ma már nem a háziasszonyi érdemekkel akarnak elismerést szerezni maguknak. Az édesanyánk korából ismert sütést-főzést­takarítást dicsőítő, jelmon­datokkal hímzett konyhai ía'védőket elvétve, ha lehet látni. S nemcsak azért, mert kimentek a divatból. Eltűné­sük a szemlélet, a nők hely­zetének változását jelzik. Az asszonyok nem bánják, ha a házimunkában a gépek, a tisztító- és a mosószerek veszik át a főszerepet. Ladányi Zsuzsa Ki után jár házastársi pótlék? B. M. szegedi olvasónk jassal együtt élő házastárs csak akkora összeg álla­három éve nyugdíjas. Je- 1978-ban az 57. életevét be- pítható meg, amely a nyug­lenleg 1340 forint össze- töltse, vagy munkaképes- díjat 1790 forintra kiegészíti, gü nyugdijat kap. Amikor ségét 67 százalékban elve- A házastársi pótlék megál­nyugdíját megállapították, szitse, nyugdíja, keresete, lapitása mindenkor kére­felesége utón házastársi jövedelme 1978-ban 850 fo- lemre történik. A házastársi pótlékot nem állapítottak rintot ne haladja meg. pótlék megállapítását a meg részére, mert akkor A rendelet szerint nemcsak nyugdíj igénylésekor a 1&­felcségc 53 éves volt. OI- a házastárs Után lehet há- kóhely szerint illetékes tár­vasónk arra kíváncsi, hogy zastársi pótlékot megállapí- sadalom biztosítási szervtől most.'amikor felesége már tani. hanem az élettárs után kell kérni. Ha a házastársi betöltötte az 55. életévét, is, ha az illető az előbb fel- pótlékot a nyugdíjjal együtt mint nyugdíjas kaphat-e sorolt, illetve előírt feltéte- nem állapították meg, ak­háaastársl pótlékot, s ha lekkel rendelkezik, és a kor azt később a Nyugdíj­igen, honnan kérje azt? nyugdíjassal legalább egy év folyósító Intézettől kell kér­óta megszakítás nélkül ni. A kérelemhez csatolni Olvasónk kérdésére először esyutt él. Nem részesülhet kell a házassági anyakönyvi ís tisztázni kell. hogy ki házastársi pótlékban az a kivonatot. valamint egv után jár házastársi pótlek. A járadékos, akinek a házas- együttélési nyilatkozatot, 'ársadalombiztositasi tör- társa, vagv élettársa munka- amely a házastárs keresetére, vény rendelkezései szerint képtelensegi, vagy öregségi jövedelmére, esetleges nyug­házastársi pótlék annak az járadékban részesül. Házas- dijára vonatkozó adatokat öregségi, rokkantsági, vagy társi pótlékot megállapítani — összegszerűen — is tar­baleseti rokkantsági nyűg- rsak akkor lehet, ha az talmaz. díjasnak jár, akinek a nyűg- igénylő az ismertetett vala- Olvasónk fentiek szerint dija 1978-ban a havi 1790 m{.nnyi követelménynek felesége után jogosult házas­forintot nem éri el, s nyűg- megfelel. A házastársi pót- társi pótlékra. Igényét a fen­díját teljes hónapra korlá- lók összege 360 forint. A tiek szerint a Nyugdíjfolyó­tozás nélkül folyósítják, és havi 1430 forintot mégha- sító Igazgatóságnál terjesz­az öregségi, munkaképtelen- ]adó összegű nyugdíj eseté- sze elő. öégi járadékosnak. ben házastársi pótlékként A rendelkezés — különbö- ­Dr. V. M. Tavaszi madárvonulás a Fehér-tón Ragyogó, derült áprilisi Északi-tenger „madárszige­reggelen járjuk a szegedi teit" juttatva eszünkbe. Fehér-tó gátjait. A hullám- Észak-afrikai telelőhelyükről barázdáktól szabdalt tó vize igyekeznek keleti-tengeri ha­szürkén csillog. Éles ellen- zájukba. Nagy termetű ro­tétet alkot a vízszegély avas konuk, az ezüstsirály igen nádasának kopott szalmasár- szép, nászruhás példánya ha­ga színével. A szélben millió lászgat a mély víz fölött, és millió nádbuga hajladozik. Függögetve lebeg, majd le­Élénk szél fúj, és ez rányom- csap a víz felszínére, apró ja bélyegét a madarak visel- halat ragadva ki onnan, kedésére. A szél csendesül. Sok ma­Az egyik, vízcsere alatt dár jön elő búvóhelyéről, a álló tómederben csak tenyér- nádasból. Kialakul a tavaszi nyi víz van. Sok száz gázló vonulás csodálatos kavalkád­madár tartózkodik itt. Mind- ja: a legkülönfélébb alakú egyik szembefordul a széllel, szinű, hangú madarak fut? hogy tollazatát a felborzolás- nak, úsznak, röpködnek kö­tői, megtöréstől védje. A rülöttünk. Leengedett vizű mintegy 300 madárból álló tómeder iszapjában bíbicek) godacsapat felvonuló dárdás partfutók, cankók szedeget­sereghez hasonlít. A sűrű tö- nek. Időnként szinte vezény­megbe zsúfolódott madarak szóra a pajzsoscankók, godák mind egy irányban — szél el- százas, félezres csapatai kel­len fordulva — állnak, nek szárnyra, hogy nem Hosszú csőrüket, „a dárdá- messze újra letelepedjenek, kat" is szinte egyforma fer- A mély vizű tavakban, ka. deséggel tartják. csacsapatok tartják nappalt Több száz pajzsoscankó pihenőjüket. Még itt látunk kutatja táplálék után az isza- néhány fekete-fehér színű —• pos vízfeneket. Barna sere- a vonulásban késlekedő —, gük között fehéres, nagyobb nálunk téli vendég kontyos madarak tűnnek szemünkbe, récét, Észak-Európa fészkelő Távcsövünk közel , hozza madarait. A barna-fehér ba. őket: gulipánok. „Megjöttek rátrécék, meg a sokszínű, a gulipánok!" — hangzik a tarka kanalas récék. böjti kiáltás. (Olyan kedves, bízta- récék még csapatokban ús» tó megállapítás ez a szikes- kálnak. A tőkés récék mái pusztát járó madarász szá- párokra szakadoztak. Itt-otl mára, mint amilyen örömmel búbos vöcskök bukdácsolnál* hallja az erdőket búvó va- a víz alá. A nádszegélyben dász a hírt: „Megjöttek!" 6zárcsák sürgölődnek. Tudja, hogy csakis a nehe- A gát alján számos szürke­zen puskavégre kapható vo- gém és néhány nagy kócsag nuló szalonkák érkezését je- álldogál. Utóbbi nagy, fehér lentheti e tömör kifejezés.) gázlómadarunk újra fészkel a A fekete-fehér tollruhájú, Fehér-tón. A természetvédel­felfelé görbülő csőrű gulipá- mi szervezet nyugalmat és nok megérkezése a sokféle védelmet biztosít költéséhez, vonuló . sziki madár derék- A t6 fölött> nyílegyenes alak. hadanak jöttét jelzi. Előt- .. , , , . . . tünk most 34 példány tapo- zatban kanalas gémek iz­gatja görbe csőrével a víz al- nak. Megkapó kép a ragyogó ját. Csak átmeneti vendégek a kék ég alatt röpülő nagy, fe­Fehér-tavon. Addig tartóz- hér madarak látványa. Al­kodnak itt, amíg sekely vi- , .. zet, tocsogókat találnak. lando a madarssivaj. A na­Fészküket majd a Dél-Alföld dasok kis énekesei, a cinkék* szikes tavain, meg a Horto- Poszáták, füzikék tavaszi da­bágyon építik. lukat éneklik. A víz fölött Egyik tó vizéből hosszú, csapongó csérek, sirályok, bí­lapos zátony emelkedik ki bicék élesen rikoltoznak, csé­néhány centiméterre. Nagy, rognak, a godák keréknyikor. barna ragadozó madár tar- gáshoz hasonló hangot ad­tózkodik rajta. Fehér fejéről, nak. Megnyugtató a piro6 lá­világos alsó oldaláról azonnal bú cankó dallamos hangja, felismerjük: halászsas. Dol- Riadószerü egy-egy átrepülő mányos varjú száll melléje, zöld küllő fel-felhangzó kürt­Törpe az óriás mellett. És szava. mégis: addig futkároz, csa- Mindez együtt a madárvo­pong, károg a nagy madár nulás évenként megújuló, szi­körül, amíg az, a nyugtala- vet melengető „tavaszi zson­nítást megunva, szárnyra kel. gása". Még négy halászsas tartóz- Kifelé tartunk a halastavak kodik a tavon. Közép-Euró- területéről. Gólya repül fe­pában ma már ritka faj. A jünk fölött. Méltóságteljes Fehér-tavon, vonulási időben szárnyalással tart fészke fe~ kis számban rendszeresen lé. Ennek tatarozása, fiókái megjelenik. „otthonának" biztosítása a fő Meredek falú, magasabb feladata most. Ez mér a nyár szigeten világos tollruhájú, ígérete, viharsirálycsapat pihen, az Marián Miklós zö jogviszonyok alapján szerzett jogosultság szerint — eltérő feltételeket ír elő. Így: a munkaviszony alap­ján megállapított nyugdíjak eeetében előírja, hogy a nyugdíjassal együtt élő há­zastárs az 55. életévét be­töltse, vagy munkaképes­ségét 67 százalékban elve­szítse, nyugdíja, keresete, jö­vedelme ne haladja meg 1978-ban a havi 940 forin­tot Kisiparosként, magánke­reskedőiként, vagy munka­viszonyban nem álló előadó­művészként, művészeti ok­tatóként szerzett idő alapján megállapított nyugdíjak ese­tében a nyugdíjassal együtt elő házastárs az 55. életévét betöltse, vagy munkaké­pességét 67 százalékban el­veszítse, továbbá a nyugdíja, keresete, jövedelme 1978­ban a havi 800 forintot ne haladja meg. A mezőgazdasági szakszö­vetkezeti tagsági idő alapján megállapított nyugdijak ese­tében pedig, hogy a nyugdiV Gémes Eszter: Mindig magam 12. Templomba télen-nyáron együtt jártunk. A két Siska, a két Bujtor meg a szomszédok. A Siskák meg a Bujtorok polgári iskolába jártak Szegedre, kötelező volt a misehallgatás. A pap aláírása kellett az igazoló lapra. Negyedik osz­tálytól kezdve a prédikációt el kellett mondani, ha nem is szóról szóra, de konyítani kellett hoz­zá. Nagy kedve volt a népnek a hajnali misékre járni. Üveg burkolatú lámpatartóba volt téve faggyúgyertya, vagy pisla. Elöl meút egy em­ber, lóbálta a mécstartót ide-oda, utána mentek n felnőttek, hátul egy sereg gyerek ricsajozott. A vezető meg a gyermekek szülei hátra-hátra szóltak, de a viháncolás nem szűnt meg. Valaki azt mondta: — Kata néni! Kezdje kend az éneket! Vége lett a zsivajnak, mert énekelni mindenki szere­tett. Megemlítem, egy igen jeles gazdaember fia volt. Kakuszinak hívták, szép. derék fiú, mint a nótánál szokás volt a kezdő soroknál „Sejde!". Például: „Sejde mennyből az angyal..." Nótánál szokás volt ezt előre mondani, de éneknél meg­botránkoztató volt. A vezető embert nagyon bántolta, mert egyébként gyönyörű hangja volt, és tudta is a dallamán. Valahogy meg kellett ne­ki mondani, de senki sem vállalkozott rá. Egy alkalommal Szenlkútra mentünk, a lányok már elfáradtak a lobogóvivésben, a legények felvál­tották. Kezdte mondani a vezető az éneket: „Boldogasszony édes..." Kakuszi mondja: „Sej­de, Hozzád száll az ének...!" Azt mondja a mel­lette való lobogóvivő legény: — Komám, ne mondd előtte, hogy sejde! Azt csak a nótánál szokás mondani. Télen este is bejöttek a Siskáék, meg a Buj­torék, hozták a könyveket ls, ott tanultak. Én is oda füleltem hozzájuk. Egy kis verset meg is tanultam, ahogy ők mondták: „Füver uresz esz domusz. Hanghabitét judénusz. Hábet polykhém polyélám. Nomine nomine Rabekám!" Lehet, hogy az olvasónak derültséget okozok e kis versikémmel, de így jut eszembe. A gunyhó. Nagyon jó legelő volt a Jószág­nak, eltaláltuk, hogy építsen mindenki magá­nak házat. Tehettük, mert a jószág a jó Jegelőn úgy legelt, mintha odacövekelték volna. Falut Csináljunk. Mi legyen a neve: Tarlófalu. Kimértük mindenkinek egyformán a portát. Közösen felszedtük a házsor előtt a tarlót. Az volt az utca. Mindenki épített, ahogy tudott, az út menti fákról vagdaltunk anyagot. Volt Ott kemence is, kút is, ól ls, kert ls. Még máig sem tudom. Pista honnan szerezte be a méteres hosz­szú csikófarkkórót. Nem mondta meg. A mi há­zunk csak elvetélt volt az övé mellett. Méghoz­zá csúfolódott: az enyim kastély, tik meg a zsel­lérjeim vagytok! Négy is elfért az övében. Pista bement, ebédidő volt, azt mondja Salgó Béla: — De szép ennek a Pistának a háza! — Toszok rulla, hogy né lögyön szép — így magamban. Mindenki bement, a Tarlóíalu egye­dül volt. Mink is ebédeltünk, utána mindenki le­pihent. Két szózat veszekedett bennem, fneg«+­gyem — ne tegyem? A rosszabb győzött. Sompolygok kifelé a tarlófaluhoz. Hozzánk is olyan távolságra esett, mint Siskáékhoz. Elszán­tam magam: „Mögsemmisítöm én! Ne nyíljék a pofája, hogy dicsérik. Ügy ám, várkastélyos úri A zsellér lázad." Nehezen tudtam a tetejére fel­mászni, no de fent vagyok, fel is álltam, gango­san. De hiába huppogtam rajta, még csak nem is reccsent, valóban erős volt. „Észter!, az ördög bújjon beléd, letakarodj onnan!" (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom