Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

2 Kedd. 1978. április 25. Elkészült a röszkei „ hal raktár" A félijitenzív gazdálkodásról intenzív tenyésztésre tért át a Tisza Halászati Termelőszövetkezet a röszkei holt ágban. Ez a 98 hektáros m'zfelület tavaly kerek számban száz tpnrto zsákmánnyal fizetett, csaknem fele annyi termelési értéket adott, mint a Tiszának Alpáriéi a déli országhatárig terjedő, valamint a Maros egész magyarországi szakasza. A lehetőségek azonban ennél is nagyobbak, érdemes tehát teljesebb kihasználásra törekedni, feltárni a rejtett tartalékokat, hiszen a befektetett forintok sokszorosan megtérülnek. Ezért határozott úgy a szövetkezet, hogy tárojét, illetve teleltető kis tgvakat képez ki- 15 ezer köbméter föld megmozgatásává! elkészült a „halraktár", amelynek töltések MM fogott területe 20 ezer négyzetméter, Benne 150 tonna hal tárolható. A szállítások megkönnyítésére aszfalt útat építettek és a nyári hónapokban elkészül a szociális épület öltözővel, zuhanyozó, vaja, mint étkezőhelyiségekkel, raktárral. A villanyt is bevezetik a szociális épületibe, javítva mindezzel a vízi emberek munkahelyi körülményeit. Az új gazdasági óv nagyobb feladatainak teljesítésére, a termelés növelésére a röszkei, az atkaszigeti, valamint a Szentes és Csongrád környéki áUp vizekbe minden korábbinál nagyobb mennyiségő: 116 tonna pontyot, növényevő hálát telepítettek. Negyven-ötven dekás, kétnyaras ivadékokat helyeztek ki, amelyeknek súlya aas őszi lehalászások idejére megháromszorozódik. Portré és csoportkép A portréfilm nemcsak divat, szükségét is mindinkább felismerik a televíziósok, igénylik a nézők. Az elmúlt két hétben jó néhány pqrtréfilmmel örvendeztettek meg bennünket, s szinte fölsorakoztatták ennek a sajátos műfajnak több megvalósítási lehetőségét. Gondoljunk csak a Benedek Istvánról, a Mqriássy Juditról, a Vilt Tiborról, a Hatvany Lajosról és legutóbb vasárnap, a szegedi körzeti stúdió kamerái előtt Raffai Saroltáról készített portréfilmre. Az aroképvázlattól a vallomásig, a beszélgetéstől az illusztrált találkozóig elég széles skálát rajzoltak fel az alkotók. Jogos és örök kíváncsiságból fakadó igény, hogy a nézők, olvasok, érdeklődők ezrei, akár a televízió képérnyóje segítségével is, személyes kapcsolatba kerüljenek azokkal, akiknek eddig csak nevét és műveit ismerték. A müvek mögött szeretjük tudni az alkotót, a sorok, képek, szobrok, tudományos muhT kák mögött szeretjük megismerni a létrehozó, alkotó embert. Az arcvonásokat éppúgy, mint a személyiség megnyilvánulásait, a mozdulatot és a mosolyt, a töprengést és az eJlágyylóst, és természetesen a környezetet, ahpl élnek. Többek között ez utóbbival maradt adósunk a szegedi stúdió Raffai-portréja, melyet „Nem egyszer élünk,.." címmel sugároztak vasárnap, A rendező, Radó Gyula néhány hete a Film, Színház Muzsikában már kifogta a szelet a kritikusi vitorlából, mondván, hogy a műsorban készülő portréfilmnél jobban szereti a filmszalagra rögzítettet, mert az „intimebb" műfaj, a közvetlenebb kapcsolat teremtésére alkalmas. Ám mégis a stúdió beépített díszletei és a szűkös technikai lehetőségek szabtak meg Raffai Saroila írónő televíziós portréjátSzínezték ugyan műveinek részletei, versek és drámatöredékek, a legfontosabb mégis az őszintén kitárulkozó, vallomástevő jrénő. Ilyenkor rádiófigyelő Csurka minden mennyi Az Illyés Gyula által megfogalmazott „ötágú sípos" magyar irqdalomban a közfigyelem gyakran az egyik legszebb hangúnak tartott hangezerre, az erdélyi magyar irodalomra koncentrálódik. A jugoszláviai magyar nyelvű literatúra olykor elintéződik azzal, hogy kedveli a groteszkek az abszurdot, a bizarrt. Hogy a fenti sommás minősítés déli szomszédunk irodalomkedvelőinek sem elég, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az újvidéki rádió és a Magyar Rádió immár nyolc éve tartott közös műsoréi, ahol legutóbb, múlt héten kedden a magyarországi irodalom volt a főszereplő, nem először, Csút'ka István neve kínálkozna újabb bizonyítékul: talon nem volt véletlen az. újvidékiek .választása, hiszen róla is tudott dolog, hogy sziveseri kacérkodik bizarr ötletekkel- Mostani, Létezéstechnika című estje szerencsére jóv«l teljesebb képet mutatott. Egy órában szinte totális keresztmetszetet kaptunk, sőt újdonságokat is. Az író bevezető monológja o monulóg ellen megérdemli a megkülönböztetett figyelmet, Amit Csurka a beeslelenségről és a gyávaságról mondott, ami társadalmunkban f monológforma „mondom a magamét"-alapállásá» ban a ködösítést, a mellébeszélést szentesítő módszer lett — több mint elgondolkodtató. „A társadalom esak a dialógus kemény tégláiból állhat- A monológ vályog, vagy még ez sem." A tömeg" kommunikáció számtalan előnye mellett sajnos kiváló lehetőséget teremtett a megalázó monologizálások elterjedésére; legnagyobb erénye viszont, hogy — az erre rámutató eiienmonológpkra is. A két színész párbeszédébe épített, játékos, címadó lég, zéstechnika-létezéstephnika „hagyományosnak" számító csurkai megoldásán kívül hallhattuk a moziban nemrég bemutatott Amerikai cigaretta alapötletét adó A járdaszegély mellett című elbeszélést, s részleteltet az Egy fogadó lelkivilágából is — kiváló színészek, többek között Avar István, Renkö Gyula, Major Tamás tolmácsolásában. Az ügető világa, a különc kisemberek univerzuma ós a kíméletlen kritikai hang — a műsor hallatán összeálló kép mai irodalmunk egyik Jelentékeny alakjáról, Lehet, hogy ez az egy óra nem veit (abszolút átfogó jellegű de esurka István újvidéki vendégszereplése „minden mennyiségben" üzenetet is adott: táviratokat a hetvenes évek magyarországi valóságairól. A L. sajnálja a néző, hogy a technikai lehetőségek szűkössége megfosztotta ot egy teljesebb képtől, melyet ma már joggal várhatunk el a kezdeti próbálkozások és kísérjetek Után a szegedi televíziósoktól, Szabó Magda regénye, az Abigél négy este szögezett bennünket a képernyő elé. ÍSsurge Éva kicsit hosszúra nyújtott filmje a második vb lágháború zivataros éveiben egy -=• úgy tűnik —, a Világtól hermetikusan elzárt leánynevelő intézetbe kalauzolt bennünket, Bizonyítván, hogy a hábprú elől nincs hermetikusan záródó kapu, sem a valóságban, sem az emberekben. Igaz, jópofák és kedvesek az intézeti lányok, egyenruhájuk. pörge kiskalapjuk, csínytevéseik, az intézeti élet megannyi apró jelenete. Valóban érdekes, szórakoztató, csak a második, harmadik, negyedik folytatásban már kissé Unalmas. A történet krimigzgia és a történelem valósága kicsit háttérbe szorult az intézetj élet képének felrajzolása mögött, Pedig attól válna ifjúsági regényből készült ifjúsági film igazi tévéalkotássá, ha a műfaj önálló törvényeit következetesebben érvényesítette volnaNéhány kiváló színészi alakításnak örülhettünk, gondolok itt elsősorban a posztumusz produkcióvá vált BéfK Lajos—Torma Gedeonra, valamint a fiatalos kedvességet érett színészi tehetséggel párosító Szerencsi Éva alakítására, Garas Dezsőre Kőnig tanár űr kopptt kabátjában, lógó sáljával és Zsuzsanna nővér szerepében piros Ildikó kikeményített szerepformálására. ?• L. Érettségi vizsgálat Ha m°st hirtelen valaki nekem szegezné a kérdést: azonnal mondjam meg, mire emlékszem a jónéhány éve magam mögött hagyott érettségivel kapcsolatban, először biztosan furcsa dolgok jutnának eszembe. Elmesélném az aprócska tanteremben összetolt padpkbó? készített büféf, ahol egyik osztálytársnőm igen szemrevaló 'mamája vigasztalgatott bennünket sok-sok kávéval és szendviccsel. Elmesélném a szerenádozást, amely kiadós éjszakai szerelmes sétával végződött, ahol végül megigézve néztük a napfelkeltét. Az érettségi bankettet, ahol berúgtunk- S végül a vizsgát magát, bizottsággal, elnökkel, tanárokkal, tételekkel (Bánk bán, a második világháború kezdete és a többiek). Érettségi. Valami nagynagy dolog. Mítoszát öröküj kaptuk! „érettségizett ember", hangzott a jninősítés. A nagy-nagy határkő, valaha keménygalléros tanárok Utolsó érve, s hamvasarcú, éppenhogy pedyhedző állú fiúk első kollektív látogatása a bankett után a nyilvánosházban. „Megértük". „Kilépés az Életbe". Két Kötalin mondja. As első szakközépiskolába jár:' — Az érettségi ma már nem olyan, mint régen. Egyféle minimum, ráadásul úgy, hogy az ember tudja: maximum szinte nem is létezikÖrökké tanulni kelj, pmíg csak erőnk van, Ha érettségi után elmegyek dolgozni, kevesek 1800—2000 íorinlot. Most kérdezzem meg: érdemes? Mégis, az úton ez az első lökés. Szerintem a mai érettségi nem jó intézmény. Valahogyan úgy gondolom, ha négy éven át csak komoly év végi bizonyítvány lenne, mindenki jobban tanulna. De úgy, hogy minden attól az egyetlen alkalomtól függ, idegesen, egyszeri bizonyítási lehetőséggel,., Magyarázkodni nem lehet, aki jól felkészült, nem sokat számit, ha négy évig nem nagyon strapálla magát. Ha pedig valaki szerencsétlenebb alkat, „leblokkol" — akkor ez fordítva is érvényes. A másik Katalin nem enynyjre radikális. Gimnáziumi érettségire készül, S a tanárképző főiskolára, magyarének szakra szeretne menni. Megfosztották régi nimbuszától az érettségit, főleg azok, akik már túl vannak rajta. Én szeretem az ilyen versenyeket, a baj csak az, hogy utána értékelik .,. Nincs túl nogy jelentősége, nem olyan nagy fordulópont, illetve esak egy mondat végén a pont, azután újabb mondat kezdődik. Túl sokan megszerezhetik már, szerintem inkább csalt annak van értéke, ami kevesek birtokában V3n • • • Csak lépcsőnek jó, arra pedig semmi biztosíték nincs, hogy aki érettségit szerez, feltétlenül elég művelt és „érett" is lesz. Nélküle is felnőttek lennénk, csak éppen ... Ha ötvenévesen, ellágyulva viszszaemlékezem majd ré, azt is tudni fogom, mennyit tanultam, izgultam előtte. Furcsán éiezném magam, ha nem lenne, mintha kigsit megfosztottak volna valamitől. A hagyomány miatt van talán. Dg néhány dolognak csak a mítosszal együtt van értelme. Azoknak pedig, akik csak érettségiztek, önbecsülésük alapja lehel: erre vittem ! Ezért is jó ... Csaba fogtephfiikus szeretne lenni, továbbtanulni, legalábbis egyelőre, nem akar. — Van néhány idősebb barátom, akiknek nincs érettségijük. Engem meg tisztelnek azért, Tudom, nem tanultam a legjobban, de ez hitelesít, mégsem telt el hiába négy év. Hozzátartozik a szerenád — lovas kocsival megyünk majd, már nagyon várom —, bankett, a drukk, minden, Érzelmileg viszont — most legalábbis —, nemigen jelent többet számomra, m(nt amikor a rendőr rám fütyül az utcán. Mindennap előfordulhat, az ember felItapja a fejét és vigyáz. Itt arra, hogy becsülgttel fielytáilya' hagyjam ott az iskolák Biztosan úgy fogok rá viszszaemlékezni, hogy az egész érettségi klassz dolux volt. Csabának abban igaza van: bármennyire is elsősorban 8 továbbtanulásra készít fel a gimnázium, érettségi így is, úgy is szükséges, s ennek mítoszára és valóságára, örök ellentétére érdemes felhívni a figyelmet. A most erettségi előtt átló fiataloknak nem lehet feladata a teljesség igényével minősíteni azt, amit jelenleg összehúzott szemmel méregetnek, a jövendő ellenfél elszántságával. Az érettségi gyakorlati-praktikus és érzelmitradicionális oldala esak együttesen lehet a korszerű oktatás részé, és egyben örök fiatalságunk első nagv kollektív élménye. Amire emlé* kezni sokféleképpen lehet majd, de vigyázni rá mindig szükséges. Mítoszát örökül kaptuk, rangját megőrizni jelenkori feladatunk. Domonkos László Jubiláló fodrászok Nyári egyetemek Egyetemként folytatja munkáját ez évtől a miskolci nyári szeminárium. Így júniustól augusztus végéig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak 16 városban 1? nyári egyeteme várja hallgatóit. Idén is gazdag program résztvevői lehetnek az érdeklődők. Elsőként az óvodapedagógiai nyári egyetem nyitja meg kapuit Kecskeméten, jújjius 26-án. A szocialista éietmócj és a művelődés a témája a miskolci előadásoknak, amelyeken szó esik a szocialista brigádok szerepéről is. Ismét várja hallgatóit Gyulán, immár tjzenhatodszpr, az eszperantó egyetem, és huszonkét, tedszer nyílik meg a soproni környezetvédelmi egyetem. Szegeden kettő is nyüik majd: az egyik a rendszerelmélet pedagógiai szerepével, a másik művelöd eselméleli kérdésekkel foglalkozik. Negyedszer fogadja vendégeit a néprajzi nyári egyetem Zalaegerszegen.' A Balaton világáról és Veszprém történelméről szólnak a balatoni egyetem előadásai Veszprémben. Esztergomban a gyermek hallásának ps zenei frás-olvasási készségének fejlesztésével 'foglalkoznak, a Kodály-módszer eszközeivel. Sorozat a múzeumban „Szegedről indultak" Vasárnap tartotta negyedszázados jubileumát a Szegedi Fodrász Vállalat. A Tiszaszállóban rendezett ünnepségen Faragó Aurélné, a fodrász vállalat pártszervezetének titkára köszöntötte a dolgozókat és a meghívott vendégeket, Köztük dr. Veres Ferencet, a városi pártbizottság munkatársát, dr, Kardos József főosztályvezetőt, a Könnyűipari Minisztérium képviselőjét, ott voltak a társvállalatok képviselői isNemes József, a vállalat igazgatója ünnepi beszédében beszámolt az elmúlt 25 év munkájáról. Említette, hogy g vállalat 1933 februárjában, megalakulásakor négy üzlettel ás 43 dolgozóval kezdte a szolgáltatást. Tavaly 175-en 12 millió forint termelési értéket állítottak elő, nyolcszorosát a kezdeti óv összegének. Nyereségük több mint félmillió forint vojt az elmúlt esztendőben. A beszámoló után dr. Veres Ferenc köszöntötte a vállalat dolgozóit, Tóth Mihály, a városi tanács vb ipari osztályának vezetője a Könnyűipar Kivájó Dolgozója kitüntetést adta át Nemes Józsefnek, Poroszlai Rudolfnénak, dr. Sípos Györgynének és Tapodó Jánosnénak. A & eredményes munka elismeréseként tfz szooialista brigádot jutalmaztak, 15 dolgozónak pedig átadták a Vállalat KivaJo Brigád.iu kitüntetést. Az előcsarnokban ugyan tábla fogadta a látogatót -A múzeunj zárva =-, a díszterem mégjs megtelt, fíj sorozatot indított útjára a Móra Ferenc Múzeum, melynek immár nem csupán homlokzati felirata hirdeti: a közművelődésnek ... Vasárnapi matinék, kiállítások, hangversenyek, a szegedi tudományos és kyhuráljs élet „pagy öregjeinek" estjei után mos'. „Szegedről indultak" címmel figtal előadóművészek bemutatkozását segítik elő a sorozat szervezői • Bemutatkozás? Aligha pontos a szó- Hiszen a sorozat indító beszélgetés főszereplőjét, Matuz Istvánt jól Ismerik a szegedi hangversenylátogatók. Zenegimnazistaként itt kóstolgatta a pódiumszereplés ízeit, s főiskolásként is gyakran visszatért a Collegium Artium zenetörténeti estjeire. Aztán egy-egy hír tudósított külföldi meg hazai koncertjeiről, s hogy a mai magyar zene egyik élen járó patrónusa lett a Szegedről elszármazott fuvolistaHogyan alakult pályája, mint vélekedik az új zenei törekvésekről, mit jelent száméra a felnevelő város — ha csak ezekre a kérdésekre kapott volna választ a minapi beszélgetés közönsége, különlegességek. izgalmak nélküli ismerkedés, afféle „tizenkettő egy tucat"-est után tapsolhatott v°lna. Ám ezen a beszél, getésen a hangszerrel is megbarátkozhettak, a fiatal művész útkereső próbálkozásaival, zeneszerzői kísérleteivel is megismerkedhettek a nézők. hallgatok. Matuz István azok közé az előadók közé tartozik, akik a zenét nem csupán kifejezési formának) a hangszert nem csak az interpretálás eszközének tekintik, hanem mindig újabb, a k°r jelenségeit legtökéletesebben visszatükröző mágikus szernek. Csodahangok varázsolódnak, az akusztika — g hangszerakusztika — ez ideig meg nem fogalmazott, s talán fel sem ismert törvényszerűségeiből kijpdulva olyan kísérletezésre ösztönzik a művészt, melyekhez már nem elég „csak" jú muzsikusnak lenni. A beavatott hallgató maga is meglepődik: a rádiót talán eddig kikapcsolta, ha Vidovszky, Bozzau. Sárii műveit konferáltak be. Matuz István értő, s Izgalmas kalauzolása olyan zenének hívéül avat, mely távol esik a hagyományos, a dallamra épülő muzsikától, de elmélyülésre késztet, gondolkodásra sarkall, s valószínűleg forradalmi változásokat éüvefel hangverseny-hallgatói szokásainkban. A „Szegedről indultak"*sorozat következő estjeihez Matuz István — a szó jelképes értelmében — bérietet adott; várjuk a folytatást, Fálfy Katalin