Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

12 Vasárnap, 1978. április 23. Csalódás Drága kis barátnőm! Most. mikor el­mész tőlem, őszintén megmondom; re­ménykedtem. Reménykedtem abban, hogy talán az utolsó percben meggondolod ma­gad. Reménykedtem véleményed megvál­tozásában és hittem önmagad megválto­zásában is. Tudom, minket most már egy szakadék választ el. de mégis... Reménykedtem, hogy egyszer majd anyává tehetlek és bíztam, hogy egyszer majd gyermekeid apja lehetek. Remény­kedtem, de ez a remény most már sem­mivé vált. Eloszlott, mint a köd. felszívó­dott. mint a hajnali harmat és beborult, mint a viharos éjszaka. Lelkem és gondo­latom szomorúságát az sem enyhíti, hogy az a bizonyos szakadék, mely minket el­' választ, talán még áthidalható. Talán nem is olyan széles, tán még nem is olyan mély. Sóvárgásom bármilyen nagy, mégis ígérhetem, nem fogok nosztalgikus verse­ket írni, nem fogok kiskocsmák füstös he­lyiségei után a detoxikáló állomás fehér falai közé zárkózni. Még kevésbé teszek kísér'etet életem lángjának kioltására. Sőt. azon leszek, hogy e tüzet, melyet nem csak érzelmeim, hanem józan gondolataim is táplálnak, oly magasra srófoljam, hogy melegségét ne csak te érezd, hanem min­den felebarátom, aki áldozata lett a női emancipáció olykor félreértelmezett, kusza szövevényeinek. Tudom, mást vártál tő­lem. Tudom, mássá lettem, mint amit te elképzeltél rólam, de a sors kívánta így. Nem vagyok showmann és nem vagyok milliomos. Nem tudlak elkápráztatni szel­lemiségem túlszárnyalhatatlan voltával, és nem tudlak mélybe rántani a romantika gyönyörűségével. Nem bírom az éjszaká­zást. nem szeretem a mulatók szemet ron­tó, színes fényeit. Utálom a whiskyt és konyak helyett is szívesebben iszom oly­kor kávét. Szeretek olvasni csendes szobá­ban és szeretek beszélgetni a világ dolgai­ról. Imádom a gyerekeket. Tisztelem az anyákat. Te egyenjogú, egyenrangú és mo­dern nőnek tartod magad. Szüleid jóvoltá­ból tanulhattál, és mindent megkaptál, amire csak szükséged volt. Nem kellett várnod rá, nem kellett dolgoznod érte. Te a mának élsz. s csak ritkán gondolsz a holnapra. Azt csinálsz, amihez éppen ked­ved van. Alaptermészeted a vidámság, a könnyelműség. Lelkedet nem nyomasztják érzelmek. Problémáidat megoldják bará­taid; a férfiak, kiket megszédít mosolyod biztatása, bohémságod ritkasága. Szabad vagy és független. Nem kötődsz semmihez. Nem akarsz kötődni senkihez. Csak ön­magadra gondolsz, soha senki másra. Te, aki megmosolygod a gyermekeit cipelő anyát, te. aki elegánsan és lezserül élsz, neked vannak-e vágyaid? Hoznál-e áldo­zatot valamiért vagy valakiért? Gondol­tál-e már arra, hogy a szórakoztató kis­szerűségből átlépsz a hétköznapi nagysze­rűségbe, ahol ember lehetnél kis és nagy közösségért, családért, társadalomért. Reménykedtem. Bevallom, reményked­tem, hogy hatással lehetek rád. Bíztam szemléleted és életviteled megváltozásá­ban, úgy látszik, hiába. Most. hogy visszajöttél, megnézlek, meg­csodállak. de elküldelek. Azt kérdezed — miért? Hát. mit mondjak? Csak. Goldingcr Sándor DM röviden Ma, Kisteleken Ifjúsági szolidaritási nap Megyei ifjúsági szolidaritási napot rendeznek ma, va­sárnap délután több száz fiatal részvételével Kisteleken. A KISZ megyei és szegedi járási bizottsága rendezésében dél­után 2 órakor ifjúsági nagygyűlés lesz a községi sportpá­lyán. ahol dr. Vastagh Pál. a KISZ KB intéző bizottságá­nak tagja szól a fiatalokhoz. A nagygyűlést követó fakul­tatív programok során filmvetítés, külpolitikai fórum, ku­bai élménybeszámoló és külföldi diákok folklórműsora kö­zött válogathatnak a résztvevők. Fél 6-tól a sportpályán a KISZ Központi Művészegyüttesének folkpódiuma közremű­ködésével szolidaritási koncertet rendeznek, a nagyszabású programot tábortűz zárja. 15-20° Koszorúzás Tóth Béla emlék­táblájánál Koszorúzás! ünnepséget rendezett tegnap, szombaton az MSZMP városi bizottsága Tóth Béla, a munkásmozga­lom régi harcosa születésének 75. évfordulója alkalmából. A Belvárosi temető díszfalán levő emléktáblánál ott volt az 1977-ben elhunyt veterán családja is, s a rokonok, is­merősök, harcostársak, cipő­gyáriak adóztak tisztelettel emlékének. Mgjoros József, a cipőgyár pártvezetőségének titkára méltatta Tóth Béla életútját, majd Rigó Szilvesz­ter, a városi pártbizottság osztályvezetője elhelyezte a pártbizottság, Tóth József, a III. kerületi hivatal vezetője a tanács koszorúját a veterán emléktáblájánál. PROPAGANDISTÁK KÖSZÖNTÉSE Pont az évad végére Heuréka, repdes a szív, megtaláltuk Feydeau-t! Nem­hiába érte annyi macera utóbb a mi kis színházunkat. Többek között azért. hogy kössön magához végre stabil szerzőt, aki megszokik és megszoktatja a nézőt, mai életünk, gondjaink, napi va­lóságunk színpadi letétemé­nyese, rólunk tud szólni és nekünk, izgalmasan, politiku­sán, elkötelezetten (miként az írva vagyon színházunk programnyilatkozatában), lm a háziszerző: Georges Fey­deau. A megtalált ember, a boldog kiválasztott, az egyetlen tollforgató tűnt évadok sárguló színlapjairól, ki visszatért dicsőségesen: a Bolha a fülbe emlékezetes sikere után pénteken este látványosan bekopogtatott megint. Ezúttal Zsákbamacs­kát hozott. m Tegnap, szombaton délelőtt az MSZMP szegedi járási VÉRADÖK Az elmúlt napokban a Vö­rosKereszt szegedi belvárosi « szegem jaras Varható időjárás vasárnap tartott v^radá bizottságán bennsőséges ün estig: Már csak legfeljebb "n j^O^n jelenlek meg A népségén köszöntötték a já­egy-két helyen záporeső zi- ZöLDÉRT™llpen ^sban tevékenykedő propa­vatar, hajnali párásság. Nap- y l úiszeeedi sző gandistákat. Elismerő ok­közben kissé megélénkülő kétsSfí iTZ levelet adtak át a tíz, tizenöt szél. Kellemes kiránduló idő. 0 . 7 és húsz éve dolgozó Diooa­A legmagasabb nappali hó- autójavítónál százegyen ad- eve aoigozo^propa mérséklet vasárnap: fok között. 15—20 tak közel kilencven vért. liter gandistáknaik jó munkájuk­ért. Várakozás — Miért nem ment még férjhez a maguk Evikéjc? — Mert az ideális fér­fit várja. — Melyik az ideális férfi? — Az, aki elveszi őt. SZLOVÁK EST ELŐADÁS A FŐISKOLÁN A KÜLPOLITIKAI A Juhász Gyula Tanárkép- KLUBBAN ző Főiskola szlovák tanszé­ke holnap, hétfőn este 7 A megyei és városi nép­órakor a főiskola disztej-mé- frontelnökség Béke és Ba­bon (Április 4. útja 6.) szlo­vák nemzetiségi estet ren­dez. LOTTÓTAJÉKOZTATÓ CSIKÓS ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA Csikós András fiatal vá­sárhelyi festőművész alkotá- termében' saiból nyílik kiállítás Buda­' pésten, a Hírlapkiadó Válla­A 16. játékhétén öttálála- jaj. klubhelyiségében (Blaha tos szelvény nem volt. Négy- Lujza tér 3.) holnap, hétfőn találatos szelvénye 77 foga- délután 4 órakor. A tárlatot dónak volt, nyereményük Loeonczi Miklós művészet­egyenként 99 573 forint. Há- történész nyitja meg, mely rom találatot 6403 fogadó május 6-ig látható, ért el, nyereményük egyen- _ ként 599 forint. A kéttalála- SZERVEZÉSI tos szelvények s2áma 195 340 ANKÉT darab, ezekre egyenként 20 . . . . , ÍTS ÍTSt^Sa SSÍ-JSa *33£Ji jellegűek. rátság külpolitikai klubjában holnap, hétfőn délután 5 órai kezdettel dr. Keszthelyi Béla tart vetítettképes előadást „Pillanatképek az Egyesült Államokból" címmel a nép­front városi székházának (Vörösmarty u. 3.) földszinti Visszajött tehát Feydeáu, illik szemrevételezni köze­lebbről is, mi szél hozta ezt a színházi piéce touchée-t. A világot jelentő deszkák meg­érintett sakkfiguráját, akivel más honi teátrumok lába­nyomán sürgősen lépni kel­lett ahhoz, hogy hódolni le­hessen a szeszélyes publi­kumnak. Pályafutásáról keveset tu­dunk — életrajza példának okáért a televízió Mindenki iskolájának tantervében sem szerepel —, majdnem csak annyit, amennyi hazánk földjére is beszüremkedő, nem kevés számú bohózatá­ból áttételesen kiolvasható. A mi Dzsordszink sikeres re­gényírónak, Ernest Aimé Feydeau-nak édesfia, szül.: 1862. dec. 8. Párizs, megh.: 1921. jún. 5. Rueil. A világ­irodalmi lexikon leírása sze­rint első darabjával már ti­zenegy éves korában bemu­tatkozott, ám szerencsecsilla­ga igazándiból csak a század­végen kezdett fölragyogni. „A párizsi vaudéville (értsd: bohózat — a szerk.) műfajá­nak legünnepeltebb művelő­je lett. Darabjaiban a bo­nyolult és leleményesen ki­dolgozott cselekmény való­szerűtlenségét szellemes rep­likák és pergő bonyodalmak álcázzák." Ennyiben méltatja a friss papírszagú lexikon. Vígjátékait magyar színpado­kon a Vígszínház gondozza hagyományosan, s vállalko­zott Feydeau újjászületésé­nek bábájául is a hatvanas évek második felétől. Feltá­madásának ürügyén egyebek között Lux Alfréd méltatta a vaudeville-t (Nagyvilág, 1972. 10.), s a Bolha a fülbe sike­reinek fényében nagyjából­egészében helyére is tette a Feydeau-dossziét. Hernádi Oszká r felvétele Nagy Anikó (Julié), ifj. Űjlaky László (Dufausset) és Ferencz É va (Susanne) 2. Piéce bien faite — mondja a francia, azaz: jól megcsi­nált darab. Ennek a scribe-i iskolának (jó)neveltjeként villog a szegedi kisszínházi deszkákon is a Zsákbamacs­ka Feydeau-ja, ama közkele­tű recepttel, hogy mindenki csak addig tartózkodik a színen, amíg félreértik vagy maga ért félre valakit. A jobb sorsra érdemes szabad­kai vendégrendező, Szabó István, azáltal igyekszik le­leményes lenni, ha nem na­gyon tolakszik a fércmű sejt­jeibe, s a jól megcsináltat — „jól csinálja meg". (Testvér­lapunkban oda nyilatkozott: szívesebben rendezett volna a jugoszláv vagy a ju­goszláviai magyar iroda­lomból — ami mellesleg tö­kéletesen illenék színházunk fentebb idézett programter­vébe, az úgynevezett poli­tikus színházkoncepcióba, de hát a jelek azt mutatják, a tézis mára csak papíron ér­vényes.) Vehetné persze Sza­bó végletesen groteszkre is, miután ez a matéria tartal­mában rrteglehetősen silány. Amiről szó van (egy tenoris­tának majd impotensnek vélt jurátus kalandjai a Pacarel­házban, eltévesztett légyot­tokkal, szerelmes levelekkel, flörtökkel és harisnyatartók­kal) említésre sem méltó, mindössze a bonyolítási tech­nika kínál valamit. Szabó István akkor van elemében, mikor röpke másodpercekre fölpörgeti a játékot — sajna, ritkán teszi. A papirosfigurákból Nagy Zoltán Landernau doktora nemcsak termetével, hanem sajátosan groteszk stíluscsi­holó képességével nő a töb­biek fölé, az évad valameny­nyi, prózabemutatójának fő­szereplője, ifj. Üjlaky László fáradékonyán is tehetséggel szolgál rossz ügyet. Lörinczy Évát láthatóan földobja, hogy az évad végére neki is jutott szerep, az ütődött arisztok­rata maszkokkal régóta pórá­zon tartott Király Levente utolsó gegjeit árulja. Ferencz Éva kissé ízléstelen jelmezé­ben cserfes pikantéria buj­kál, Nagy Anikó és Szendrő Iván komolyabb meggyőző­dés híján is tud még lelke­sülni; Herczeg Zsolt inas­orcáján előbb tortahab csat­tan, majd a szobalány Rónai Beáta csípős tenyerese. Gyar­mathy Ágnes gusztusos szo­babelsője sikerültebb az öl­tözékeknél; a sarokba süly­lyesztett pianínó mellől Do­rogi György asszisztál mó­kásan. zetek Csongrád megyei Szö­vetsége küldöttközgyűlésének .. . szervezési bizottsága és a ANKÉT Faipari Tudományos Egyesü­A Hazafias Népfront vá- let megyei csoportja rendez, rosi bizottsága és az Értei- A szegedi Technika Házában miségi Klub „Feszültségek az holnapután, kedden 10-kor egészségügyben" címmel an- kezdődő ankétot követően a kétot rendez kedden délután szakemberek a Szegedi Bú­!7 órakor a városi népfront toripari Szövetkezet üzemei­fczekházában. be látogatnak. Vitaminszezon Az első nagy tömegben Néhány nap múlva újabb megjelénő tavaszi primőr, a vitaminidény kezdődik: a napfényenergiás, vagyis hí- szabadföldi saláta kerül pi­deg fóliás termesztésű korai acra az elmúlt évhez képest retek szezonja végéhez köze- csaknem kéthetes késéssel. A ledik. A Csongrád megyei felvásárlási szakemberek a ZÖLDÉRT Vállalat eddig fö termőhelyen, a Tisza—Ma­mintegy 8 millió csomót for- ros-szögietben, elsősorban galmazott és még körülbelül Deszk térségében megtekin­másfél milliót vásárol fel tették az ültetvényeket. A Szeged-Mihálytelek és Rösz­meteorológiai előrejelzések ke körzetében. A szeszélyes, napfényben szűkölködő idő- alapjan felmelegedesre lehet járás, az éjszakai fagyok visz- számítani, és így a jövő hét szavetették a korai zöldség- végén, a kettős ünnepre lesz félék fejlődését, és Piros re- mar szabadfödi sa­tekből a tervezettnel lénye­gesen kevesebbet értékesíthet lata a piacokon, az uzletek­a vállalat. ben. 3. Most, hogy pont került a színiévad bemutatóinak vé­gére, néhány mondatot idéz­nénk a Délmagyarország 1960. június 12-i számából, Lőkös Zoltán—Simon István cikkéből: Merre tart a sze­gedi Színház? „Még súlyo­sabb a helyzet a Kamara­színház esetében, melynek a színház igazgatósága eredeti­leg azt a szerepet szánta, hogy igazi politikus színpad­dá váljék, ahol a mai éle­tünkkel foglalkozó darabok k&pnak fórumot... Különö­sen bántó az, ami az új ma­gyar darabok bemutatásával történt, illetve évek.óta tör­ténik. Idén mindössze egyet­len újnak mondható magyar darabot mutatott be a szín­ház ... Az nem igaz, hogy nincs új magyar darab, hi­szen a fővárosi színházak egymás után produkálnak bemutatókat magyar szer­zőktől, de még a vidéki szín­házak is megelőzték ebben Szegedet bátorságukkal.. Tudomásunk szerint ma sem foglalkoznak érdemlegesen a mai írógenerációval, nagyon keveset tesznek annak érde­kében, hogy az írók a Sze­gedi Nemzeti Színháznak is felajánlják darabjukat... Meggyőződéssel állítjuk azt is, hogy egy-egy darab mű­sorra tűzésénél személyes ér­dekek is közrejátszottak. Volt olyan dráma, amelyet egy­egy művész kedvéért tűztek műsorra, a jó szerep, vagy a jónak vélt rendezési feladat miatt. Ilyen, a régi magán­színházak gyakorlatára em­lékeztető, helytelen szem­pontok azonban nem Irányít­hatják ma már hazánkban egyetlen színház vezetését sem, mert a közönség szín­vonalas szórakoztatása és a szocialista színházi kultúra kialakítása érdekében áldoz milliókat államunk egy-egy színházra... A dolgozók igé­nyének és művészi, eszmei­politikai nevelésének szolgá­latában tervezni és játszani — ez a legfontosabb és leg­időszerűbb kötelesség... Ha a párt művelődéspolitikai irányelveit komolyan veszik a színnázban — márpedig ez kötelesség, itt tartósan erről letérve dolgozni nem lehet! — akkor az új évadban is­mét vissza lehet állítani a Szegedi Nemzeti Színház te­kintélyét, Szeged és az or­szág szemében, a közvéle­mény előtt." Ma, tizennyolc évvel ké­sőbb, sincs sok új a nap alatt... Nikolényi István DELMAGYARORSZÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottságának napilapja Főszerkesztő: F. NAGY ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: SZ. SIMON ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal • 6740 Szeged. Tanácsköztársaság útja 10. - Telefon: 12-633 Felelős kiadó: KOVÁCS LASZLO A lapot nyomja: Szegedi Nyomda Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 23. Nyomdaigazgató: DOBÓ JÖZSEF Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési d(j egy hónapra 20 forint - Index: 23 033 ISSN: 0133-023 x

Next

/
Oldalképek
Tartalom