Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

/ AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁG Á N A K LA P J A 68. évfolyam 79. szám 1978. április 3., hétfő Ara: 1,50 forint Eh VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DÉLMAG Díszünnepség a Szegedi Nemzeti Színházban Életünk szépsége, nyugalma Á tavasz minden évben újat. a frisseséget, az élet igenlését hozza magával. Ta. vasz és béke van. Harminchárom éve minden tavaszhoz a béke biztonsága kapcsolódik. 1945. április 4-én hazánkban elhallgattak • a fegyverek, és ezzel Magyarország számára Európa történelmének legszörnyűbb háborúja véget ért. A tavasz így minden évben kétszeresen jelenti a megújhodást. az újjászületést. ízlelgetem a szót. A jólétet, a nyugalmat, az általános jó közérzetet idézi. Hozzátartozik ünnepés hétköznapjainkhoz. Mint a levegővétel, az élet. 1945. április 4. ma már történelem. Az esztelen szovjetellenes háborúba kényszerített, a fasiszta német és nyilas terror atótt nyögő magyar népnek a szovjet hadsereg hozta el a szabadságot. A váltakozó hevességű és szünet nélküli harcok több mint fél évig dúltak hazánk földjén, pusztítva embert és az általa alkotott, gyakran pótolhatatlan értékeket. A hadműveletek során földünkön a szovjet hadseregnek mintegy 150 ezer katonája halt hősi halált. °úlyos veszteségeket szenvedett a magyar kommunista párt. a magyar antifasiszta és UenáUási mozgalom. Sok vért áldoztak a azánk fel-zabadításában részt vett bolgár, •goszláv és román csanatok is. A harc és z áldozat nem volt hiábavaló. Űi történeli korsók kezdődött, úi. sohasem ismert ; remélt lehetőségekkel. A küzdelem ónban nem ért véget, ahogv erről Nagy ujos megrendítő ,.Pincenapló"-ia tanúsodik: „Elvégeztetett! Véne a háborúnak, ige a pincének, a hallgatásnak, a lapumnak. Minek is van még vége vajon? Kell, hogy vége legyen az. eddig volt, ezer • tartó világnak ... Megmaradtunk. VéleUenül.' Ezer veszély közt És most az a anúm. hogy nem farsang következik, anem úi harcra kell készülnünk. Csakqy ezqi'i'ii kedvezőbb feltételek közt arcclunk. Még é' az a szellem, és az az •.••„: „.- amelyből minden szenvedésünk " ' adt." A szabadság biztosította, a feltételeket, mind az anyági, mind a fejekben és szívekben történő építkezéshez. Az épületek, hidak, városok, az ország újjáépítése mellett új hitet kellett adni az embereknek: a szebb, a jobb jövő lehetőségét. A feladat óriási volt. hisz egy tönkretett ország becsapott, félrevezetett, emberségéből kifosztott népe ekkor kezdett újra járni, felemelte a fejét a fény felé. Darvas József, az akkori állapotokról így ír: „Ám söse szabad elfelejtenünk azt sem, hogy milyen rettentő mélységből indultunk el a szovjet népek testvéri segítségével. S csak az nem felejt, aki azt is méri. honnan indult el, és csak az nem téved el, aki sose felejt." 1945-től egy fél emberéletnyi idő választ el bennünket. Azóta megszületett, s a felnőtté válás útián elindult egy embercsoport, amely együtt született a szabadsággal, s még ma is viseli a fiatal jelzőt. A lakosság 53 százaléka hazánkban 30 éven aluli. Ez a háború utáni generáció már nem rendelkezik közvetlen élményekkel. Beleszülettünk az új rendbe, s minél későbbi a világra csodálkozásunk, annál kedvezőbbek tapasztalataink, annál szebb, fej. lettebb ez az új társadalom. Ez a tény korosztályunknak természetes is. A szüléinktől, ismerőseinktől hallott történetek közben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a mesélőnek ez az időszak élethalál kérdést jelenthette. Olvassuk Darvas Józsefet, Déry Tibort. Nagy Lajost, megrendülünk a „Hétköznapi fasizmus" filmkockáitól. de még mindig nem érezzük eléggé, hogy ami 1945 előtt történt ebben az országban, azt az itt élő emberek többsége nem akarta. Az uralkodó osztály belesodorta őket ebbe a tragédiába úgy. hogy e közben e nép ellen cselekedve a nép érdekeire hivatkozott. A felszabadulás utáni generáció tagjainak többsége mindezt leckeként felmondja, mintsem átéfezné. hisz ki-ki a maga jelenét éli. Ismeretlen számunkra az a politika, amely népellenes, a harcnak azokat a formáit sem ismerhetiük. amelyeket az előttünk iáró generáció akarva akaratlan megtanult. A mi forradalmis-^gunk a mi hősiességünk már korántsem olyan mint az övéké volt. A feladatok persze nem kisebbek, mégcsak nem is könnyebbek, mint az övéik. Mások. Bonyo(Folytatás a 2, oldalonj Az MSZMP Szeged városi és szegedi járási bizottsága, Szeged megyei város tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága hazánk felszabadulásának 33. évfordulója tiszteletére tegnap, vasárnap este díszünnepséget rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban. A színháztermet munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, az üzemek, intézmények képviselői, társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a forradalmi munkásmozgalom veteránjai, az évforduló alkalmából kitüntetett dolgozók töltötték meg. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt Tóth Szilveszterné, az MSZMP KB tagja, dr. Petri Gábor, az Elnöki Tanács tagja, a megyei pártbizottság képviseletében dr. Komócsin Mihály első titkár, Szabó Sándor titkár, a Szeged városi és járási pártbizottság képviseletében Török József első titkár, illetve Jáhni László első titkár. Kovács Imre általános elnökhelyettes a megyei tanács, Papp Gyula elnök, a városi tanács, dr. Kiss Imre elnök, a szegedi járási hivatal képviseletében, továbbá Bibók Istvánné országgyűlési képviselő, Bódi Ágnes, a KSZV Vörös Vándorzászlóval kitüntetett KISZ-bizottságának titkára, Csernus Sándor, a JATE Vörös Vándorzászlóval kitüntetett KISZ-bizottságának titkára, Darázs Sándorné, a Szegedi Konzervgyár igazgatója, dr. Dékány Klára, a KISZ Szeged városi bizottságának első titkára, Dudás Imre, a bordányi Munkásőr Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, dr. Fülöp János, az MSZBT országos elnökségének tagja, Gyólai István, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosa, Ju. ratovics Aladár országgyűlési képviselő, Kajdi Ferenc, a szegedi honvéd helyőrség parancsnoka, dr. Kelemen Miklós vezérőrnagy, a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság vezétője, Kovács Sándor, az SZMT titkára, Kulcsárné Kiss Piroska, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, Nagy Károlyné, a Mező Imre általános iskola igazgatója, Réti Csaba, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, dr. Székely Sándor, a JATE pártbizottságának titkára, Takács Imréné, a Textilművek pártbizottságának titkára, dr. Török Judit, a Vöröskereszt megyei titkára, Wolford Lajos, a CSOMEGA munkása, szocialista munkaverseny győztese, valamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok meghívott képviselője, továbbá dr. Morodan Ilié, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a Temes megyei pártbizottság titkára, a Temes megyei néptanács alelnöke. Az ünnepség nyitányaként a Szegedi Szimfonikus Zenekar a magyar és szovjet himnuszt játszotta, majd Szögi Béla, a szegedi járási pártbizottság titkára, az ünnepség elnöke köszöntötte a meghívottakat. Ezután Berta István, a szegedi pártbízottság titkára mondott beszédet. A megemlékezés első része az Internacionáléval végződött, majd művészi emlékműsor következett. „Szabadság napjai" címmel a Zenebarátok Kórusa, a Bartók Kórus, az Általános Munkáskórus, á DÉMÁSZ Kórus, a MÁV Hazánk Munkáskórusa, a rókusi és az I. számú gyakorló általános iskola gyermekkórusa a felszabadulásról, az építőmunkáról, a szabadságról szóló kórusműveket adtak elő. Közreműködött a Szegedi Szimfonikus. Zenekar Pál Tamás vezényletével, valamint a Szegedi Nemzeti Színház énekese, Vághelyi Gábor, verseket mondtak Kovács János, 'Nagy Zoltán, Rácz Tibor, Vajda Márta színművészek. Az emlékműsort Jachinek Rudolf rendezte. Berta István beszéde Az ünnepség szónoka elöljáróban szólt arról, hogy április 4. sorsdöntő fordulata történelmünknek, mert anynyi sok-sok próbálkozás, vereség, bukott forradalom után ez az első vörösbetűs nap népünk, hazánk naptárában. A szabadságvágy mindig erős volt, az áldozatkészség mindig nagy volt népünkben, saját erőnk mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy végleg megszabaduljunk az elnyomástól. A népek szabadságának legkövetkezetesebb harcosai, Lenin fiainak hadserege segítette végleg győzelemre a magyar szabadságot. A harcok során jó fegyvertársra találtak a román, jugoszláv, bolgár, szlovák csapatokban és a magyar ellenállási mozgalom harcosaiban. A továbbiakban megállapította: — Alighogy megvirradt, az elnyomás sötét éjszakája után pártunk legjobbjai, a forradalmárok már ébresztgették népünket, hirdették, hogy -lesz új tartalma életünknek és munkánknak, lesz újjászületés. A gondokkal és nehézségekkel terhelt körülmények között programot dolgoztak ki a károk helyreállítására, tervet készítettek. a termelés beindítására. Hirdették, hogy a megelőzőnél boldogabb, emberibb és független Magyarország megteremtése következik. — Városunknak történelmi szerep jutott az újjászületés megindításában, 1944, október 17-én megalakult a kommunista párt szegedi szervezete, november 5-én itt alakult meg a Magyar Kommunista Párt legális központi vezetősége és 1944. december közepéig innen irányította a párt az újjászervezést a felszabadított területeken. Itt fogalmazta meg a Magyar Kommunista Párt azt a programot, amely a népi demokratikus átalakítás megindítását tartalmazta. — Pártunk az osztályharcban bebizonyította — mutatott rá —, hogy eleget tud (Folytatás a 2. oldalon.) Somogyi Kéro'yné felvétele A díszünnepség elnöksége. Berta István, a szegedi partbi riság titkára beszédét mondja f *