Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-20 / 92. szám

8 Csütörtök, 1978. április 20. w Éljen a szocializmus, a társadalmi haladás, világbéke legszilárdabb támasza, a Szovjetunió! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból.) Megnyílt az SKP IX. kongresszusa # Madrid (MTI) Szerdán délelőtt a madridi Melia Castilla-szálló nagy­termében megnyílt a Spanyol Kommunista Párt IX. kong­resszusa. A Kongresszus küldöttei Sanchez Montero, a KB VB tagja, a KB titkára javaslatára megválasztották a kongresszus elnökségét és díszelnökségét. Az elnökségben foglal helyet Dolores Ibarruri, a párt elnöke, Santiago Car­rillo, a Spanyol KP főtitkára, a párt több vezetője. Melet­tük a díszelnökségben a spanyol irodalmi és művészeti élet sok kiválósága. A KB beszámolóját Carrillo tartotta. A Spanyol Kommunista Párt IX. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség a Központi Bizottság nevé­ben szerdán átadta az MSZMP üdvözletét a spanyol testvérpárt kongresszusának, „Pártunk — hangzik az üzenet — nagyra értékeli a spanyol osztálytestvérek sok évtizedes, az illegalitás súlyos körülményei között folytatott áldozatos harcát a fasiszta uralom ellen, a szabadság és a demokrácia kivívásáért. Örülünk azoknak a sikerek­nek, amelyeket a kommu­nisták, a többi demokratikus erőkkel eg ütt elértek. Az MSZMP úgy ítéli meg, hogy korunkban, amikor a kommunista és munkáspártok önállóan határozzák meg po­litikai taktikájukat és stra­tégiájukat, különösen nagy jelentősége van a marxizmus —leninizmus alkotó alkalma­zásának, a szocializmus épí­tése során felhalmozódott történelmi tapasztalatok, va­lamennyi testvérpárt harci tapasztalatai figyelembevéte­lének. Különösen fontos ez nap­jainkban, amikor a nemzet­közi reakció fokozza táma­dásait a kommunisták növek­vő társadalmi és politikai be­folyásának visszaszorítására. A nemzetközi burzsoázia tö­rekvése volt és marad, hogy megbontsa a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségét, pártjainak összefogá­sát A Magyar Szocialista Munkáspárt szilárd állás­pontja, hogy az osztályellen­séggel szemben az internacio­nalista összefogás erősítése a leghatékonyabb fegyver. A Magyar Szocialista Mun­káspárt minden időben arra törekedett, hogy fenntartsa és erősítse kapcsolatait a test­véri Spanyol Kommunista Párttal. Mindenkor kifeje­zésre juttatta szolidaritásét a spanyol kommunisták nehéz körülmények között folyta­tott harcával. A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége eredmé­nyes munkát kíván a spanyol testvérpárt IX. kongresszusá­nak. Kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a demok­rácia megszilárdításáért, a haladó erők összefogásáért és a szocializmus kivívásáért folytatott küzdelemben. Az igazi célok érdekében végzett nehéz és felelősségteljes mun­kájukban mindenkor számít­hatnak a magyar kommunis­ták internacionalista szolida­ritására." A „feledékeny" Szadat 0 Moszkva (TASZSZ) „Enyhén szólva furcsa színben tünteti fel Egyiptom újkori politikai történelmét Anvar Szadat önéletírása, mely nemrég jelent meg Kairóban" — állapítja meg Jurij Kornyilov. a TASZSZ politikai szem leirója. Az „ön­keresés — életem története" cmű könyv szerzője arra tart igényt, hogy értékelje az egyiptomi történelem néhány legutóbbi évtizedének legfon­tosabb politikai mérföldkö­veit- Csakhogy annyira el­ferdíti a közismert és vitat­hatatlan tényeket, hogy a könyveben leirt események és folyamatok inkább a va­lódi egyiptomi történelem karikatúrájaként hatnak". „Közismert — folytatja Kornyilov —, hogy milyen kiemelkedő szerepet játszott Egyiptom sorsában az ország első elnöke, az arab világ egyik legnagyobb tekintély­ivel rendelkező vezetője, Gamal Abdel Nasszer, aki 1952. júliusában a „szabad tisztek" szervezetének veze­tőjeként az egyiptomi forra­dalom élére állt. Szadat könyvében azonban kő kö­vön nem maradt a jólismert tényekből, hiszen abból az derül kl, hogy maga az ön­életírás szerzője vitte a fő szerepet a „szabad tisztek" szervezet megalapításában és fejlesztésében, s nem más, mint 6 volt az egyiptomi forradalom vezére is". „Szadat átértékeli az egyiptomi forradalom csak­nem összes elvi jelentőségű tényeit is, ugyancsak azzal a céllal, hogy kiemelje saját szerepét. Különösen dühöd­ten támadja Szadat az Egyip­tom politikai és gazdasági függetlenségére irányuló nasszeri haladó Irányvona­lat, azt a törekvését, hogy má« arab országokat is fel­szabadítson a külföldi ura­lom alól, amelyet, Szadat a hirhedett „nyitott kapuk" politikájával váltott fel, megnyitva Egyiptomot a külföldi tőke beáramlása előtt. „Teljesen hamis megvilá­gításban állítja be Szadat az egyiptomi—szovjet kapcsola­tok történelmét — írja Kor­nyilov. — Közismert, hogy a Szovjetunió — békében és háborúban — mindig ts Egyiptom és népe hűséges barátja volt, éppen a Szov­jetunió nyújtott felbecsül­hetetlen segítséget Egyiptom­nak saját gazdaságának megteremtéséhez, és min­dent megadott az egyiptomi népnek? — akárcsak más arab népeknek — amihez szüksége volt az agresszor­ral szembeni hatékony vé­dekezéshez Ezt maga Szadat is több ízben elismerte. Most pedig ő az, aki tökéletasen ..megfeledkezett" korábbi ki­jelentéseiről. Száznyolcvan­fokos fordulatot téve, Szadat nem takarékoskodik sem pa­pírral, sem tintával, hogy minél erőteljesebben elfer­dítse az egyiptomi—szovjet kapcsolatok történetét, befe­ketítse a Szovjetunió egyip­tomi és egész közel-keleti politikáját. re Mindebből ftelve Szadat „önkeresése" — amely nem mentes ktllső sugalmazéstól, s elferdíti Egyiptom 1952. utáni politikai és gazdasági fejlődését, arról tanúskodik, hogy Szadat talán „megta­lálta önmagát", de elveszí­tette minden áttekintését a dolgok valódi állásáról, ön­reklámozással megfűszere­zett önéletírása persze meg­határozott politikai célt kö­vet: Szadat ebben kísérletet tesz arra, hogy egy tolvo­nással áthúzza a múltat, és igazolja jelenlegi, elvtelen, meghátráló irányvonalát azt, amelyet az arab világ jog­gal minősíti az imperializ­mus és a cionizmus előtti megalázkodásnak, az arab egységre mért csapásnak — szögezi le végezetül a TASZSZ politikai szemle­írója. VÉGET ÉRT A 14. ÜLÉSSZAK A 168. plenáris üléssel, amelyen Luc Smolderen nagyikövet, a belga küldött­ség vezetője elnökölt, szer­dán Bécsben befejeződött a Közép-Európában állomá­sozó fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkenté­séről folyó tárgyalások 14. szakasza. BREZSNYEV—BURNHAM MEGBESZÉLÉS Leanyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szer­dán a moszkvai Kremlben fogadta Forbes Burnham guyanai miniszterelnököt, a Népi Nemzeti Kongresszus Párt vezetőjét FRANCIA „N" BOMBA Elsőoldalas szalagcímben jelentette szerdán a Francé Soir című párizsi napilap, hogy Franciaország felrob­bantotta első neutronbombá­ját — a fegyver azonban csak három-négy év múl­va lesz alkalmas harci be­vetésre. Cj SZERZŐDÉS Az amerikai szenátus ked­den, csekély többséggel, tör­vénybe iktatta a Panamával kötött szerződést, amelynek alapján a 2000. évig foko­zatosan panamai igazgatás alá kerül a vízi út és a csatornaövezet. Az Egye­sült'Anamók Így 'fokozato­sán feladja utolsó hivata­los gyarmatát de a tör­vényhozás hozta módosítá­sok lehetővé teszik, hogy Washington még a 21. szá­zadban is beavatkozhassék katonailag a csatorna övezet ügyeibe. SZOVJET—KUBAI TARGYALASOK Szerdán Moszkvában foly­tatódtak és befejeződtek a szovjet—kubai külügymi­niszteri tárgyalások. And­rei Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió külügy­minisztere és Isidoro Mal­mierca Peoli, a Kubai Kom­munista Párt KB tagja, a Kubai Köztársaság külügy­minisztere a teljes kölcsö­nös egyetértés és együttmű­ködés szellemében folytatta a véleménycserét néhány időszerű nemzetközi kér­désről. Brezsnyev-Neto találkozó 0 Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a moszkvai Kremlben fogad­ta Agostinho Netót, az MPLA Munkapárt elnökét, az Angolai Népi Köztársaság elnökét, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. A barátság és kölcsönös egyetértés légkörében lezaj­lott találkozón jelen volt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára. Leonyid Brezsnyev és Agostinho Neto mély megelé­gedettségét fejezte ki amiatt, hogy a Szovjetunió és az An­golai Népi Köztársaság között sikeresen fejlődnek a baráti kapcsolatok, és sokoldalú az együttműködés. Hangsúlyoz­ták, mindkét ország eltökél­ten arra törekszik, hogy to­vább mélyítsék és fejlesszék e kapcsolatokat. Kiemelték, hogy az SZKP és az MPLA Munkapárt közötti kapcsola­tok fontos szerepet töltenek be a szovjet—angplai vi­szonyban. Agostinho Neto tájékozta­tott az MPLA Munkapárt és az angolai kormány tevé­kenységéről, a párt első kongresszusán hozott, az or­szág politikai és gazdasági életének szocialista alapokra történő helyezéséről szóló ha­tározatok végrehajtásáról. Leonyid Brezsnyev további nagy sikereket kívánt az új, kizsákmányolástól mentes, társadalom építésében Agos­tinho Netónak és az angolai nepnek. Arról biztosította az angolai vezetőt, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden eszközzel támogatni fogja Angola hős népét. Leonyid Brezsnyev és Agostinho Neto kölcsönös megelégedettségét fejezte ki, hogy a két ország párt­éc állami vezetői rendszere­sen találkoznak. Ezek hozzá­járulnak a Szovjetunió és aq Angolai Népi Köztársaság közötti kölcsönös bizalom megszilárdításához és a sok­oldalú együttműködés fej­lesztéséhez. Vance Moszkvában 0 Moszkva (MTI) Szerdán este Moszkvába érkezett Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter, aki a két fél között létrejött meg­állapodásnak megfelelően a hét második felében a szov­jet fővárosban megbeszélése­ket folytat a két országot kölcsönösen érdeklő nemzet­közi kérdésekről, beleértve a hadászati támadó fegyverze­tek korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai megállapodás megkötésének problémáit. Az amerikai külügyminisz­tert a repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli. tikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, és más hi­vatalos személyiségek fogad­ták. Jelen volt Malcolm Toon, az Egyesült Államok moszk­vai nagykövete. valamint Anatolij Dobrinyin, a Szov­jetunió washingtoni nagykö­vete. Cyrus Vance Moszkvába ér­liasiflio "ír-.vo* t.ií kezésekor adott repülőtéri nyilatkozatában örömét, fe­jezte ki, hogy Ismét, alkalma nyílt a szovjet fővárosba lá­togatni. Emlékeztetett, arra, hogy az elmúlt másfél év so­rán négyszer találkozott szov­jet kollégájával, Andrej Gro­mikóval, s e találkozók ered­ményeként a két fél jobban megismerte egymás néze­teit, közeledés következettbe az álláspontokban. Bár a SALT—2 megállapodás meg­kötésének még vannak aka­dályai, a mostani látogatás elősegítheti azt, hogy e téren is előrehaladás következzék be. Az amerikai külügyminisz­ter kijelentette: véleménye szerint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak együtt kell működnie a vi­lág békéjének megszilárdítá­sában, meg kell találniuk an­nak módját, hogy rendezzék vitás kérdéseiket. Á mezőgazdaság állami támogatása A magyar mezőgazdaság fejlődése az elmúlt évtizedben nemzetközi méretekben is figyelem­re méltó volt Nemcsak azért, mert. a termelés növekedési üteme igen magas és az időjárási tényezők ingadozása a korábbiaknál lényegesen kisebb mértékű, hanem arról sem szabad meg­feledkezni, hogy a gyors technikai fejlődés az iparszerű termelés térhódításával és a gazda­sági kapcsolatok új szervezeti formáinak (a horizontális és a vertikális integrációk) szé­les körű elterjesztésével a mezőgazdasági munkavégzésben, továbbá a mezőgazdaság népgazdasági helyzetiben olyan jelentős válto­zást okozott amire az előző ötven-hatvan esz­tendőben nem volt példa. Az 1968—78 közötti évtized egyben az indirekt gazdaságirányítás, tehát a közgazdasági eszközök uralkodó szere­pere támaszkodó állami szabályozás működésé­nek az első évtizede is. Bár a népgazdasági és ágazati terveknek alárendelt és rendszert alko­tó gazdasági szabályozó eszközök (árpolitika, jövedelemszabályozás, értékesítés stb.) szerepe igen számottevő az ágazat fejlődésében, mégis annak egyes elemeit tekintve vitatható vagy helytelen társadalmi megítéléssel is találkozunk. A szabályozók közül mindmáig a mezőgazda­sági üzemeknek a költségvetésből folyósított állami támogatások megítélése és értékelése a legkevésbé egységes. Egyes nézetek napjaink­ban is ideiglenesen alkalmazható társadalmi segélynek minősítik az állam pénzügyi támoga­tásait, mások pedig újabb és nagyobb mező­gazdasági dotációkkal kívánják megoldani a gaz­daságok üzemen belüli problémáit is. E szélső­séges és helytelen megítéléseknek az a magya­rázata, hogy a közvéleményben (s esetenként tudományos körökben sem) nem tisztázott az állami támogatások közgazdasági tartalmának változása és azon fontos funkcióknak a lényege, amelyet a jelenlegi irányítás rendszerében a különböző támogatások általában betöltenek. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság lét­rehozásának, s a termelőszövetkezetek megszi­lárdításának időszakában az üzemeknek jutta­tott anyagi és pénzügyi eszközök valójában olyan, ideiglenes segítségnyújtást jelentetlek, amelyek révén a mezőgazdasági ágazatban több nemzeti jövedelmet használhattak fel a jövő­beli fejlődés megalapozása érdekében, mint amennyit ott megtermeltek. A nagyüzemi gaz­dálkodás megszilárdulása, fejlődése során az állami támogatások közgazdasági tartalma tel­jesen átalakult. Az 1968-ban bevezetett irányí­tási rendszerben, amelynek elvei jelenleg is meghatározók, az állami támogatások már el­vesztették társadalmi segélyjellegüket és olyan tervezett szabályozó eszközzé alakultak át az állam kezében, amelyek az ágazaton belül meg­termelt nemzeti jövedelem átcsoportosítására, az árakban és az adókban elvont jövedelem egy részének célhoz szabott visszajuttatására szol­gálnak. Ezért a „támogatás" szó hétköznapi ér­telemben helytelenül, félreérthetően fejezi ki e pénzügyi kategória már megváltozott közgaz­dasági tartalmát. (Ebből kiindulva, egyes köz­gazdászok más elnevezéseket is javasoltak: pél­dául árkiegyenlítés, jövedelemkiegyenlítés stb. E kifejezések is pontatlanok, így jobb elneve­zés hiányában továbbra is megmaradunk a tá­mogatás kifejezés vagy annak szinonimái mel­lett.) A mezőgazdasági támogatások tartalmának megváltozását több tényező bizonyítja. Egy­részt a hetvenes évek elejétől kezdődően a nagyüzemektől adó formájában elvont jövedel­mek egyre növekvő mértékben meghaladják a támogatások összegét. A negyedik ötéves tervben a költségvetési elvonás átlagosan 35 százalék­kal haladta meg a támogatásokat. Másrészt a teljes értékkapcsolatok egyenlegének meghatá­rozásához és a helyes értékeléshez szükséges a ráfordításoknál alacsonyabb mezőgazdasági árakban burkoltan elvont jövedelmet és a köz­vetett, tehát, a mezőgazdaságon kívüli ágaza­tokban megjelenő (például termelőeszköz-ár­kedvezmények) támogatásokat is figyelembe venni. Az így számba vett elvonások-juttatá­sok egyenlege — a különböző számítások eltérő adatai ellenére is — azt mutatja, hogy a me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom