Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

4 Vasárnap, 1978. április 16. Szegedi bohémek Kecskeméten Ha énekesnek érdemes va- kor pedig óhatatlanul a ze- elrajzoltatja Horváth Zoltánjaitól apait-anyait beleadni — nekarral veszíti el a kontak- nal a rendezőkönyvét. Mindle! Rendezett, állítólag, ekkép- tusát. Egyszóval a vezénylő- össze annyit jegyeznék meg. pert Benjamino Gigli —, úgy nek akrobatikus kívánalma- hogy néhány fenntartást lea Bohémélet az. S Jóllehet is- kat támaszt a színhely, nyúj- számítva, a néhai Falstaff mert, mondhatni agyonját- tózkodhatott is eleget Pál Ta- kidolgozottságára emlékezteszőtt a darab, hatása alól más: ennek tudható be min- tő, elsőrangú mestermunkája mégsem szabadulhat az em- den bizonnyal, ha az első ez Horváthnak. melyhez Vágber. Kivételes remekmű, amit felvonás még hellyel-közzel völgyi Ilona jelmezei is tetegyetlen szereplője sem „dob- zötyögött. Hanem a csepeli szetősen asszisztálnak.) hat", az eplzódista sem vehet előadáshoz képest, mely az Az énekeseket még a esetéi vállról, ahol egész egysze- emocionális forrpontokon né- peli koncert idején móltatlűen kötelező meghatódni, mUeg hajszolénak tűnt (ne tuk. Egyetlen új szereplő kehabár szentimentális érzel- feledjük persze, más a kon- rün, Karikó Teréz, kinek remekre föl nem kent korunk- certek atmoszférája), ez a pertoárjáról mindeddig hitül idegen az ilyesfajta szín- produkció érett, kiegyensú- únyzott Musette: feltétlenül hazi penzum. lyozott, minden tartozékában jól járt vele, annyi veretes, Már Csepelen sejthető volt megmunkált, nagyszerű nagy formátumú drámai ala(ide exportálta a szegedi tár- együttesteljesítmény benyo- kítás után valósággal hab•ulat tavaly november táján mását keltette. fürdőzött a Bohéméletnek Puccini operájának koncert- Horváth Zoltán rendezése eme legbohémebb ftgurájászerű előadását): az évad leg- hlvalkodásmentesen is lénye- ban. De a többieknek ls — jobb bemutatója lesz a Bo- geis fölfedezéseket tett, fon- ritka szerencse, egyszerre vahémélet Pénteken este Kecs- tos emberi összefüggéseket lamennyülknek — nagyon keméten, az impozáns műve- világított meg a színpadon, testhezálló feladatot juttat lődésí központ színháztermé- Sándor la fos kékbemártottan Puccini. Herdál Valéria Miben, a játék és a képi él- iS ízléses, hangulatfestő dísz- mijének varázslatos légköre mény többletével valóban leteiben kitalálta például a van, Réti Csabának régóta olyan előadás született, ami- lépcsőházsarkot, ahol is a beénekelt szerepe Rodolphe, re sokáig emlékezhet majd darab számára eleddig ha- Gyimesi Kálmán akár juta— az a nagyszerű közönség, nyagolt kis cselekvéseket te- lomjátékául választhatja mely Jeles szimpátiával és hetett láthatóvá. így többek majd Marcellt, Shaunard szókonok hálával honorálta teát- között azt a dramaturgiai öt- iama fekszik Váahelyi Gáírinhelv Th^K^d-emert ^ * bornak. Gregor Józsefénél színhely tehát Kecskemet bekopogtató maganyos varró- " ! ' ' ' volt. A terem enyhén félkör- lány. Mimi, társat keres ka- szebb kabatánat- nem hl" ivre hajló, a mi Klsszínhá- rácsony estéjén, s dehogyis szem, hogy egyáltalán lehet to2bál S^rhereVkí gyufóért k°Pogtat RodolPhe énekelni, sőt a kisebb szerekkel hatSá^al "meg "Ys telt ajtaján, nincs abban szégyen, Pek is ülnek Juhász Józseftisztességesen), széles, de be- szemérmesen fölajánlkozik, nél (Benőit), Kenessey Gáfelé elharapott színpaddal, miután a lépcsőházban maga bornál (Alcindor). túlsüllyesztett, a játéktér alá fújta el a gyertyáját (Az elő- Nincs mit részletezni rajt, adást egyelőre tetszhalálba lélekmelengetően szép esfagyasztják, Szegeden akkor ténk volt 1978 áprilisának 14. látható majd, ha elkészül a napján a kecskeméti művelőSzabadság moziszínház, ha- dési házban. A szegedi színihogy a szólisták is csak ak- szontalan hát ehelyütt és évad idei utolsó operabemukor, ha természetellenes mó- most bármifajta elemzés, az tatóján. don a fej fölött dirigál, Ilyen- új színpad várhatóan úgyis Ntkolény! István Holnaptól A mai magyar zene hete benyúló orcheeterreL Minek következtében a karmesterből semmit sem lát a közönség, kellemetlenebb viszont, Hagyományossá vált ren- Jának kamarakórusa, a Bar- és Matuz István szerzemédezvenysorozat kezdődik tők Kamarakórus és a Sze- nyei hangzanak el. Szegeden holnap: a Magyar gedi Egyetemi Énekkar. A gazdag program pénteZeneművészek Szövetségének Csütörtökön 6 órakor a ken este fél 8-kor a zenedél-magyarországi csopdrtja, múzeum dísztermében „Sze- művészeti főiskola hangvera városi tanács vb művelő- gedről indultak..." címmel senytermében rendezendő désügvi osztálya, valamint a Matuz István fuvolaművész- koncerttel zárul. Szegedi előSomogyi-könyvtár és a szel Wentnger Richárd, a adóművészek — Delley JóKÖTA megyei szervezete Liszt Ferenc Zeneművészeti zsef, Meszlényi László, Sinkó április 17. és 21. között ren- Főiskola szegedi tagozatának György, Szeesődi Ferenc. Keriezi meg a mai magyar zene igazgatója beszélget a mai rek Ferenc, Román Zoltán, jén, vagy az anyád — hetét. magyar zenéről. A műsorban Nagy Imre, Török János,1 ta. Akkor már poikol Évről évre hallhatjuk, egy Jtoey Zoltán, láng István, Hans Held és Király István az életem. Csak álékor merhéten át. ..sűrítve", kórunk Dukay Barnabás, Kalmár — kortárs magyar zeneszer- 'tem hazamenni, amikor Szobák és pofonok Ráncai szigorúak, 78 nyomaival arcán. — Nagy az én szégyenem, nagyon nagy — motyogja félhangosan; és idegesen gyűri kötényét. — Nem a néni szégyene — próbálom vigasztalni. Hasztalanul. Amikor először hallottam H.-né történetét, nem akartain elhinni. Aztán más is mesélte. Így jutottam Bácsév otthon voltak. Tudtam, ilyen- mentem, mert sehol nem volt kor nem bánt a fiam. otthonom. Bácskeiné: — Nagyon sírt, Dr. F. orvos: — A nénin mikor bejött. Lehet már öt látható ütési nyomok voléve ennek. Mutatta a nya- tak. Javasoltam, a látlelettel kát, tele volt vörös meg kék a bíróságra is mehet. De ő foltokkal. A fia tette. Ké- azt mondta, nem jelenti fel sőbb azt mondta, hogy a sé- a fiát. Pedig komiszul bánt rülés miatt a torkát meg vele, ezt én is tudom bizokellett műteni. nyítanl, mert sokáig kezelH.-né: — Csak mi ketten tem. Betegsége miatt villanyvoltunk otthon. Dühősnek Párnára, állandó melegre lett látszott a fiam. Kiabált ve, ... , , ,, , . ,. lem, üvöltött. „Nem megy Í^Y^^LÍ™ *** többet az orvoshoz, hogy megmutassa a nyakát". Ellökött. párnát tett a számra. Alatta kiáltoztam: Fiacskám. anyagyilkos leszel... Felakasztanak ... Gondolj a gyerekeidre... Eldobta a sarokba a párnát, ott hagyott, én meg rémülten kifutottam házába, ahol három éve lakik az idős asszony. Története szívet és öklöt egyszerre szorít össze. Bácskai Lajos: — Régen ismerem öt. Nem messze lakom tőlük Amikor elment a házunk előtt egy-két perc- ud kiáltoztam, re megállt. Mindig erdeklődött, hogy vannak a gyerevolna szüksége. Megvolt ugyan a villanypáma, de a fia a villanyt gyakran kikapcsolta. Sajnos, H.-né esete nem egyedülálló. Hasonló történettel nemegyszer találkoztam már a praxisomban. Csíkosné dr., az Ingatlanközvetítő iroda vezetője: — Bácskaiék olyat tettek, amire nem leltet eléggé meleg szaBácskal: — Kiürítettük az vakat találni. Furcsa dolog tek? Sz'óótorünók iitott, de J^varon a kamrát kipucol- J£«fcor a pénzt említeni de ho«s7ií ideit? nem ran.Wko- tuk. berendeztük néki. Tíz- ls szólni k«!l- En ,s hosszú ideig nem panaszko- ^ ^^ ^^ ^ ^ ^ vettem Bácskaiék háBácskwiné: — A lánvom fogadtuk el. A fiától zárnak a szanálásánál. Tukint dolgozott a kertben. Ott hallotta: Segítség! gítség! H.-né: — Néhány hétre elutaztam Dunántúlra a lányomhoz, segítettem neki, mert kisgyermekük született. Míg oda voltam, a ftam betört a lakásomba, beköüIcapta hogy vegyen magá- dom, milyen sok forinttól esílt nak lakást. Úgy tudom, azért tek H.-nét befogadüldözte el az anyját, mert ták. Szívességből vették oda, azt hitte, szanálják a házat, s mivel a néni elhelyezéséés ha a mama nem la- r6l gondoskodni kell, a „lakik ott, akkor több pénzt kottság" miatt a ház értékékap bői többet vonnak le. DeH.H.-né: - Nem akartam ,ls kaP a tanktól külön én törvény elé menni, isten töztetett egy lakót, aki nála őrizz, hogy a gyerekemmel pereskedjek. Nagyon féltem otthon, de hogy mentem volna a lányaimhoz? A vejeim azt mondták: vegyen a fia költözött hozzá, és a lakását Is átengedte. így az utcára élt. Akkor felajánlotta, men jek hozzájuk és a házában halálomig lesz egy külön kis szoba. Bácskai: — Azt mondta a , , , néni, hogy nem jön ki a fiá- Ia3cást- ha már °da val. Sokat veszekszik az vele, de a menye biztatja ellene. Bácska iné: — A Tiszának akart menni, meg akarta ölni magát. Ügy tudom, egy darabig T.-éknél húzódott meg. Itt. a szomszédban. H.-né: — A fiam írást is adott, hogy egy szoba jár nékem. De kezdettől fogva durva volt hozzám. Egyszer kérte, adjam vissza a papírt. Nem találtam, elfelejtettem, hova tettem. Akkor feltörte a szekrényt, az írást kereste. Először akkor ütött meg. Bácskai: — T.-éknél sem érezte jól magát Ha jól emiészem, két hétnél tovább nem lakott ott Nagyon sajnáltam szegény asszonyt, állandóan sírt, féltettem. Egy nap tényleg a Tiszába ugrik. H.-né: — Csök az unokám szeretett. ö mondta: mama. menjen el, menjen a másik'lányához. Itt nem lesz jó magának. Egyszer meghallottam, hogy a menyem veszekszik a fiammal. Vagy mondvolt A könnyek teljesen eltakarják a ráncokat a néni szorítja, egyre szorítja köténye szélét, és mániókusan suttogja: — Édes fiam. de szerettelek,..! Halász Miklós magyar zenéjét. Képet kaphatunk sajátos, sokszínű világáról: igen fontos koncertek sorozatát jelenti az jdeí így hét is. Fontosakat, mert a legújabb zenei alkotások kapnák fórumot, s az elhangzó művek beépülnek az előadóművészek műsorába, a tanárok oktatási gyakorlatába egyaránt. Így, ezzel válik a kortárs magyar muzsika mindennapjaink részévé: a közönségnek pédig igaz érzések, igaz gondolatok valósulnak meg az új dallamokban. Holnap, hétfőn este 6 órakor a Zeneszerző es közönsége-sorozat keretében Maros Rudolf szerzői estjét rendezik meg a Közművelődési Palota olvasótermében. A zeneszerzővel Vántus István beszélget. Kedden este 6 óra-, kor kórushangverseny lesz a Tisza-szállóban; fellép a rókusi általános Iskola énekzenei tagozatának énekkara, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola l-es számú gyakorló általános iskolájának Bartók C vermekkórusa. a főiskola pői kara, a Liszt Ferenc Zen-művészeti Főiskola szegedi lugoz^tának kamarakórusa, iu. I, László, Dubrovay László — zők műveit adja elő. i mindenki, az unokák is A költészet másnapja A költők szent madara a repülő csikó. Pegazusnak is mondják, és mindig a Parnasszusra száll. Ha a földön Jár, akkor ls ütemesen kocog, vagy időmérték szerint rakja a lábát, de ha tollakból rakott szárnyát mind a nyolcvanat, a, költészet napját csak a költészet másnapján hirdethették. A vers örök, ez az egy nap az idők végtelenjében szinte semmi, az egynapos késést már a holnap megbillenti, majd hasítja a embere sem veszi észre. De levegőt, néha még zúg ls. Késett idén a repülő csikó. A központi elosztóban — úgy hallottuk — nyolcvanat osztottak Szegednek a költészet napjára, négyváltozatú plakát formájában, eba hirdető nem örök, neki vigyáznia kellene erre az egy napra is. Ha drága a plakát, mégtnkább. Ha elvállalta, mentsége sem lehet. Meglehet, egészen prózai körülmények játszottak bői arra következtethetünk, közre, mondjuk elaludt hogy fölment a világpiaci ára, és drága. Négy nagy költőnk szép versét írta a plakátcsináló abraknak a rajzolt csikó elé, hadd olvassa az utca népe, ha akarja, de legalább hadd lássa kezük vonását. Késve érkeztek a szegedi hirdetőbe a plakátok, akármennyire siettek is kiragasztani vagy másnapos volt az istállómester. Csupán azért írjuk föl, hogy tudjuk: késhet a gyorsvonat, az autóbusz. késhet a távirat és a repülő, újabban késhet a szárnyas csikó is. Akár így is mondhatnánk: modernizálódik. Beilleszkedik rohanó korunkba. H. D. Gónres Esxter: Mindig e> — Ha nagyon viszketött az inyöm — mondtam. Azután azt, mondta apám. ha a szám elé kapom akár a kezem, akár a kötényem, nagyot vág a kezemre. De milyen nehezen tudtam róla leszokni! Csak már akkor, amikor meggyőződtem róla, hogy a két nagy fog beleilleszkedik a sorba. Gyerekkorom legmaradandóbb, egyben legkedvesebb emlékei közé tartozik a vízben való pocskolús. Nyári zápor után a víz az udvarunkban összefutott, nem sietett elillanni. Ilyenkor megengedték a pocsogást. Ha meleg volt, még kis esőben is kint lehettünk. Hat lány volt, mindig telt belőlünk, aki poesogott. Kibontottuk a hajunkat, az apróké be sem volt fonva. Mindnyájunknak körfésűje volt, azzal fel volt a hajunk szorítva, a szemet sem árnyékolhatta a haj, sem bele nem érhetett, hogy ne legyen ártalmára. Egymás hajét fésültük, bontogattuk, fontuk és énekeltünk: — Ess. eső, ess! Búza bokrosodjék, zab szaporodjék, az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza, meg annál is hosszabb, mint a világ hossza. A MX8öBfiJáfiJ. cüulouuk- .Jíqpasz elm zeusok!" Ök másképpen mulatták magukat. Abban az időben a tanyai nádtetős ereszek alja tele volt fecskefészkekkel. Itt nálunk is volt vagy száz fészek a húszméteres tanyán, a melléképületeken, még belől, oz ólak gerendájain is voltak, istállókban is. Ennek a gyönyörnek bosszantási oldala is volt. Szépen mésszel bemeszeltük az épületeket, azok meg végigpiszkolták. Ezen az7 tán úgy segített a nép, hogy szalmakötelet font, és végighúzta a fészek alatt. Arra hullott a piszok, és a falat nem érte. De nem üldözték el sehonnan sem őket. Az volt a hiedelem hogy ahol a fecskét ütik, ott a disznók eldöglenek Eső után a fecskék is ott repdestek a víz felett sok szúnyog, moly repkedett ott. ezeket kapdosta az anyafecske. Három-négy kis fecske ls tátotta a szájét, de az anyjuk soha el nem tévesztette, melyik jön sorban. Oly szelídek voltak, köztünk repkedtek, nem féltek tőlünk, soha nem bántottuk őket. A ravasz macskák is lesték őket, volt is rá eset hogy elkaptak belőlük. Leginkább hajnalban, kirepüléskor tudták elkapni a istálló belsejéből röpülőket. Az árván maradt fecskéket megpróbáltuk a többiek közé sorolni, de azok kitúrták maguk közül. Az erősebbeket csak felneveltük valahogy, fogdostunk neki legyeket, de a gyengébbek elveszelődtek. A tanyánk háta megett. méter szélesen, nagyon szép gyep volt. Tanyán szokás volt délre pihenni. Mi gyérekek, elosztottuk a gyepes részt, a ház falára feljegyeztük, meddig a Julcsáé, meddig a Rózáé, meddig Eszteré. Ide. ha akarta, oda engedte a másikat, ha akarta, nem. De azért csak egy bandába voltunk. Anyámék a kisházban pihentek, ennek az ablaka hátranyílt, ahol mi pihentünk. Anyám sűrűn megzörgette az ablaki —- Lányok! Né dunogjatok! Mé én csak humok egy kicsinyég, aztán menyünk dolgozni! De mi azért csak dunogtunk. Tizennégy nagy eperfa volt az udvarban. Ez ls el volt osztva, egyik a másikéra nem mehetett. Az enyém fehér-fekete volt, fele fehéret termett, fele feketét. Apám mindig ojtotta az epreket is. Egyszer ezért is szorultam apámtól. Nem tudtam úgy menni a fán, ahogy akartam volna, nem voltak otthon apámék, fölvittem a kisfűrészt, négy főága volt a fának, úgy kialakítottam rajta a járást, hogy ott is úgy jártam, mint a földön. A fűrésznek négy fogát ki is pattintottam. Ahová lépek, amibe fogódzom, amire leülök, ágról ágra át tudtam lépni. Hogy milyen jó volt ott üldögélni? Annyi fészek volt azokon a fákon, hogy az csodálatos volt, de mindig beszéltek a madarak. Mikor fogócskát játszottunk is, mindenki a maga fájához szaladt. Sok játszócímboránk lett volna, de anyám elküldte őket, mert nekünk mindig volt dolgunk. Kötözés, parészedés. gyümölcsszedés. A század elején igen el voltak szokva Szabadkára, a piacra a népek, az állatpiacra. Bandásan hajtották a jószágot. Egy szomszéd gyerek ls mindig kérkedett. Ügyám! Oda voltam Szabadkán, a vásárban! Té még a bótná tovább nem vótá. Nem is tucc a vásárrú beszélni, te hirös! De én tudok ám! Ettől kezdve éjjel-nappal az motoszkált a fejemben, hogy mehetnék el én a vásárba. Elég lenne, amit látnék, majd kiegészíteném én azt. De hogyan kellene eljutni? Volt hnt szép süldőnk. el kellene adni. Kijött a borakeis is. meg a porciófizetés. Azt mondja anyám: t 1