Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-15 / 88. szám

4 Szombat, 1978. ápriffs 15. a Tudnivalók a gyújtógyertyáról A benzinmotor hengerében ösgszesíirített levegő-benzingőz keveréket a gyújtógyertya csúcsai között útugró nagyfesztül &égü szikra gyújtja meg. Egyszerűsége ellenére szerfölött kényes feladat a Jó gyújtógyertya előállítása, üzem közben ugyanis jelentős hőingadozást kell elbfrnia. A gyertya külső vége 60—80, a gyertyatest 250—300 a hengerbe nyúló rész pedig körülbelül 600 C° hőmérsékletet ér el. A gyújtógyertyák legfőbb jellemzője a hőérték, ami azt fejezi ki, hogy milyen mértékben távozik a gyertyából a meleg. Minél nagyobb szám a hőérték, annál gyorsabban adja le a gyertya a meleget. A kisebb hőértékű gyertyából lassúbbon távozik a hő. A lassú járású, kis sűrítési nyomással dolgozó motorokban alacsony hőértékű, a nagy sűrítési nyomású és magas fordulatszámú motorokban pedig nagy hőértékű gyertya kívánatos. A gyárak minden autótípushoz előírják a gyújtógyertya hőértékszámát amitől nem ajánlatos eltérni. Nagyobb baj az, hogy több külföldi gyertyamárkánál nincs feltüntetve a számszerű hőérték, csak egy típusszám található rajta; ilyenkor összehasonlító táblázat segítségével történhet meg az azonosítás. Ha motorunkban az előírtnál alacsonyabb hőértékű gyertyát használunk, akkor a szigetelőtest száraznak és világos fehér színűnek mutatkozik, a kivételnél, az elektródák pedig érdes felületűek és erősen beégettek. Ha viszont gyertyánk magasabb hőértékű a kelleténél, akkor a szigetelőtest és a gyertyahüvely nedvesnek, kormosnak és olajosnak mutatkozik. A helyesen megválasztott gyertya szigetelőteste barnás színű, tiszta. Az a szabály, hogy a használatba vett gyertya hőértéke inkább valamivel kisebb legyen, mintsem nagyobb. Azt is szem előtt kell tartani, hogy négyütemű motoroknál a gyújtógyertya átlagos élettartama 15 000 kilométer kétüteműeknél 7—8000 kilométer. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt követően a gyertyák már nem adnak szikrát, hanem az öreg gyertyákkal való üzemeltetétikor csökken a motorteljesítmény, nő az üzemanyag-fogyasztás. Nem egyszer megesik, hogy a gyertyák cseréje után szinte .szárnyakat kap" a kocsi. A rendszeres gyertyacserét tehát éppúgy be kell kalkulálni, mint mondjuk a szűrők cseréjét. A gyertya elektródjai fokozatosan elégnek és rövidülnek. Normális használat esetén körülbelül 2000 kilométer megtétele után ajánlatos ellenőrizni, utánaAllítani az elektródok közötti rést, nem szemmértékkel, hanem meghatározott vastugságú hév.agmérővel, amely rendszerint a kocsik tartozéka. Az előírtnál nagyobb hézag ért a gyújtóberendezésnek és a gyertya szigetelésének, mert a szikra létrehozásához nagyobb fe. szültségű áram kelL A kisebb hézag viszont gyenge szikrát eredményez, ami bizonytalanná teszi a robbanást, tökéletlenné az elégést. A hézag ellenőrzésekor a gyertyák megtisztításáról se feledkezzünk meg, drótkefével távolítsuk el róluk az esetleges lerakódásokat, de csak a fémrészekről, a szigetelőkő felületének felsértése csökkenti a gyertya élettartamát. Inkább ellapított drótvéggel kotorjuk kl a kormot u gyertyatest bemélyülő, elszűkülő részéből. Vannak, akik benzihláhgban való klégétéssel szokták eltávolítani a gyertyára rakódott kormot, ami semmiképpen sem ajánlható eljárás. A tisztítás utáni beszereléskor nem szabad „pattanásig" meghúzni a gyújtógyertyá menetét, elég csak olyan szorítást biztosítani, hogy a tömítő gyűrű jól zárjon. A gyújtógyertya porcelán testét óvjuk a szerelés közbeni koccanásoktól és feszültségéktől, mert a repedt gyertya alattomos módon rontja a motor üzemét. U.L Halászat műholddal Xz északi népek halászatában — a heríngfélék után — a tőkehalfélék családjába tartozó halfalók a legfontosabbak. Évente összesen mintegy 6 millió tonnát fognak kl belőle. Ezzel a menynvtséggel a tőkehalak a tengeri halfogás második helyén szerepelnek. amely az egész tengeri halzsákmány 13 százalékát tette kl. összehasonlításul: a heringzsákmány ugyanakkor 14 millió tonnára rúgott, amely Földünk haltermelésének a 32 százalékát tette ki. A tőkehalak az Atlanti-óceán északi részétói a Jeges-tenger déli vidékéig terjedő vizekben élnek. Az óceánban, meg a tengerekben hosszú vándorutakat tesznek meg a táplálékszerzés közben. és akkor, amikor az ívóhelyeket felkeresik. Az ívúhelyeken es a tengerek egy-egy kedvező, bő táplálékot adó övezetében hatalmas tömegekben gyűlnek össze, így ezek A területek a fő halászati helyek. Ilyen terület például a Norvégia északi partvidéke és a Lofoten-szigetek környéke. Az ottani vizek fővenypadjalra járnak ívni a tőkehalak. Messzi vizekről még a téli hónapokban indulnak el. és hatalmas tömegekbe verődve, valóságos úszó „halhegyékként" érkeznek meg. Már Norvégia őslakossága megfigyelte ezt az évről évre ismétlődő szokásokat, és azóta — ma is ezer halász lesi — ilyenkor a tengert. felkészülve fogadásukra. A megfigyelés azonban pusztán érzékszervekkel nem lehet elég pontos. Elmés szerkezetek készültek. amelyek már nagyobb távolságról jelzik a közeledő halcsoport helyét és mozgásuknak irányát. Ultrahang-hullámokat bocsátanak ki. és a halrajról viszszaverődő hullámokat észlelik a műszerek, és ebből számítható ki a csapat helyzete. Űjabban a mesterséges holdaknt is „bevetették" a halászhajók célravezetésére. A műholdak hatalmas tengerrészeket képesek áttekinteni, és a halrajok helvét ily módon jelzi a műhold a földi állomásnak. Bejelölik a megfelelő helyeket a térképre, és ennek alapján indulhat a flotta a biztos zsákmány után. A baj csak az. hogv a halak szaporodóképessége nem áll arányban a technika fejlődésével. Képünkön: Indul a halászflotta. Megkönnyített nyomozás A súlyos bűnügyekben való nyomozáskor, ha a tanúk, s netán maguk u sértettek is, jószemeiyleirast tudnak adni az elkövetőkről, úgynevezett mozaikképek elkészítésével igyekeznek gyorsítani a tettesek kézre kerítését. Régebben rajzolók készítették el a képek egész sorát a tanúk által elmondott jellegzetességek alapján majd kiválasztatták velük a leginkább hasonlót. A tökéletesedést a fotótechnika fejlődése és az embertan kutatóinak, az antropológusoknak a segítsége lette lehetővé. Az Utóbbiak segítették felvázolni » külpnböző férfi- és nőtípusok lehetséges arcváltozatait. E képvarláclók mindegyikét azután hét vízszintes sávra — úgynevezett szelvényre — osztották és szabdalták tol. Így végül is sok száz homlok, illetve haj. szemöldök, szem, orr, száj, fül és áll seelvénykép került, diapozitív formájában a gyűjteménybe, amelyhez egy különleges vetítőgép is tartozik E vetítőgépbe egyszerre hét diapozitlvot lehet betenni, s azok tetszés szerint cserélgethetek, aszerint, hogy az elemekből összeálló mozaikkép melyik rész. Jetén akarnak változtatni. A fejformák nyújtására vagy kerekítésére optikai úton van lehetőség. Ha uprólékos és türelmes munkával a szelvényekből sikerült összehozni egy olyan áreöt, amelyet a tanúk elfogadhatónak találnak, még működésbe lép a rajzoló ts: ő alakítja ki az elmondás szerinti bajuszt, szakállt vagy különleges frizurát, amit azután rákopíroznak a mozaikképre. Tanulni természetfői Az Eiffel-torony szerkezete elvileg hasonlít a magasabb rendű emlősök sípcsontjúm&k felépítéséhez. A korszerű repülőgépek szárnyprofiljta a tok-halaik formáját utánozza. Az üreges, eső alakú építmények pontosan követik a növények szárának szerkezetet Seámtu-lan példát sorolhatnánk még fel arra, hogy a mérnökök — maguk sem sejtve — sokszor a természet megoldásait másolják. Az utóbbi évtizedekben világossá vélt a kutatok előtt, hogy ez élő természetben rengeteg olyan „találmány" rejlik, amely jelentősein meggyorsíthatja a korszerű műszaki eszközök, mechanikai berendezések, rádióelektronikus műszerek, kibernetikus rendszerek megalkotását. Ezek felkutatását és Samuiménywáeát ma már önálló tudományág, a bionükia. végzi. Ezt a biológia és a technika határán kialakult új tudományágat a gondolkodás frissesége jellemzi. • A bianika számtalan eredménye arról tanúskodik, hogy a természet rendkívül gaadng konstrukciós „ötletekben". Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb használható ötletet a rovlarvilág tagjainak tüzetes tanulmányozása révén szerezheti a tudomány. Ebből kiindulva a Szovjetunióban új kezdeményezés látott napvilágot — és részben már meg is valósult a gyakorlatban —, hogy az iskfűai oktatásban, a saakköri foglalkozásokon a rovarokat százszoros nagyítású képeken mutassák be fi tanulóknak. A test minden részletét pontosan ábrázoló képek tanulmányozása során ugyanis sok olyan ötlet születhet, amely átültethető a műszaki gyakorlatba. A repülőgéptervezők figyelme az utóbbi években egyre inkább a rovarok félé fordul, miután a madarak repülési technikájának titkait mar meglehetősen jól ismerik. A helyből való felszállás, a villámgyors manőverezési képesség megoldását bizonyéra a szárnyas rovaroktól fogják ellesni. Képünkön: százszoros nagyítású rovarképek egy szovjet iskolában. Fogpótlás fémvázon A fogazat részleges vagy teljes elvesztésekor károsodik a rágó. képességünk, sorvadni kezd a fogínyünk és az állcsontunknak n fogakat tartó része, az elülső fogak elvesztésekor pedig zavar támad a hangképzésben. De nem elhanyagolható az az esztétikai hátrány sem, amit a fogatlan száj látványa kelt. Régóta foglalkoznak az elveszített fogak pótlásával. Próbálkoztak fából és csontból faragott fogak beerösítésével, sőt még gyöngy- és üvegfogakkal is kísérleteztek. Ezután jöttek a különleges fémből, majd porcelánból készített pótfogak. Jelentős előrelépést és részben megoldást jelent a fémvázbeültetés módszere, mert ahhoz, hogy a rúgás elfogadható legyen, a fogaknák jól rögzített, stabil alapra van szükségük. A fémváz rögzítésére két mód is kínálkozik. Lé. hetőség van a felső vagy az alsó állcsontba hofgonyzásra. ami azt .ieléhtl. hogy a csontba csak a íogmflből kinyúló, s azt rögzítő műgyökeret (csapokat, csavarokat stb.) erősítik be. A gyakoribb megoldás az, amikor a fémvázat nem erősítik bele az állcsontba, hanem pontosan ráillesztik, mégpedig úgy, hogy a csonthártya kívülről befedje. Ebben az esetben tehát egy — a csonthártya és az állcsont kö2ött nyugvó — vázszerkezetet alakítanak kl. A műtétet úgy végzik, hogy a beteg ínyét érzéstelenítés után felvágják és az így szabaddá tett felső vagy alsó állcsontról gips/vagy különféle műanyagok segítségével lenyomatot vesznek- tíz" használják fel a fémváz elkészítéséhez, amelyhez elsősorban kobaltkróm ötvözetet használnák, mert az egyrészt rozsdamentes, korrózióálló anyag, másrészt elektromosan semleges hatású, vagyis — szemben a vassal irieg a rézzel — közötte es a szövetnedvek között nem lép fel feszültségkülönbség, s így nem keletkezik az élő szövetekre káros hatású bioáram sem. A kobaltkróm mellett molibdén é6 nikkel ötvözeteket is használnak fémvázak készítésére. Képünkön: a fémvázbeültetés műtétjének a tervezése egy cseh. szlovák klinikán.