Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

e Csütörtök, 1978. március 9; n kultúra távolságai Milyen messze van egy-egy áz igények, mit vigyünk ki, ennek, s egyben kiindulás a üzem egy-egy művelődési központtól? A távolság nem térben, nem kilométerekkel mérhtő. A munkásművelődés kérdésében a „kivihetőség" gondjairól ezúttal — a mű­velődési házak illetékesei válaszolnak. 0 mit szeretnének! Sok-sok még magasabb szint felé. Ha összetevője van a dolognak: a munkás azt látja, hogy a helyi kultúrfelelősök kép- „előadnak" neki, lehet, hogy zettsége, lelkiismeretessége ott marad, kényszerből vagy (jó néhány helyen nem áll- jóakaratból, de sohasem ér­nak feladatuk magaslatán!), deklődik, hidegen hagyja az a most alakulgató közműve- egész. Az a legnagyobb él­lődési bizottságok munkája mény, s talán a legnagyobb és az, hogy eredendően ér- eredmény is, ha utána együtt dekeltté tudjuk tenni a akar be is ülhetünk valaho­munkást a kultúra elsajátí­tásában. A munkásművelő­dés alapjait csak az üzemek­ben lehet lerákni! Madurka Györgyné, a Ju­hász Gyula Művelődési Köz­pont igazgatója: — Kétélű dolog ez. Nyolc óra ledolgozása után termé­szetes, ha menne már haza a munkás, elege volt a gyár­ból akkor ls, ha máskülön­ben szereti. Ugyanakkor az kásművelődési előadója: s Pacsika Emília, Bartók Bé­la Művelődési Központ, mun. is Igaz, nem szívesen jön be munka után a városba, mondjuk a Budapesti úton levő tejipari vállalattól. Az üzemek, vállalatok anyagi lehetőségei viszont jóval szerényebbek a közművelő­dési lntémények kereteinél, ha a kultúráról van szó. Mit lehet tenni? Felmérni a te­repet, hová milyen progra­mot érdemes vinni. A kiállí­tások például általában „be­jönnek": március 16-án Mun­kások között címmel annak az öt szegedi festőművésznek nyílik tárlata a Juhász Gyu­lában, akik két éve szocia­lista szerződéseket kötöttek helyi üzemekkel, vállalatok­kal. Az üzemekben a vetél­vá, meginni valamit. S nem a mi kitalációink alapján rendezünk bármit: csak az izgatja őket igazán, ami kö­zelít az ő igényeikhez, gond­jaikhoz. Az út pedig a kis­csoportos, embert megfogó, a legjobb értelemben vett sze­mináriumszerű közös mun­ka, türelem — és leszállás a magas lóról! — Nekünk egészen más a helyzetünk, mint a Juhász Gyuláé. Teljesen más jelle­gű, tanácsi művelődési köz­pont vagyunk. Három válla­lattal — az öntödével, az Ikarus szegedi gyárával és az algyői olajosokkal — van kapcsolatunk, jgyjehát^^ , ü lő^b mint Sarnyainé Busa Györgyi, a November 7. Művelődési Központ előadója. — Egy nő, tapasztalataim szerint százszor többet ér a kevesebbet alaposabban kell végeznünk. Ügy gondolom, rendezvénye ket az üzemekbe kivinni maximum a miatt érdemes. De van-e en­nek értelme? Egészen másra van szükség, másképpen. Egyféle közös „kutatómun­kára". Folyamatos, szoros, teljes mértékben az emberi kapcsolatokra apelláló peda­egy férfi. Hogy miért, azt nem tudom, de eredmények engem igazolnak. Az üze­szórako'ztatás mekben első a termelés, a szórakoztatás vezetők általában nem fog­lalkoznak érdemben a mun­kásművelődés ügyével. Ha kell, kiteszik a kirakatba, de amikor a hétköznapok erő­feszítésire lenne szükség, ak­kor a termelőmunka minde­kedők bizonyultak legsikere- gógusmunkára. Együtt dol- nekje.le"\ Alapjában véve sebbnek. Általában úgy gon- gozni csakis úgy lehet, ha tme? 1Jfhet> meg ke" dolom, a gyárakban rende- rengeteget beszélgetünk, vi- te™» • • • a f", , zett kulturális események a tatkozunk, konzultálunk ve- művelődért előadók helyzete, munkásművelődés megalapo- lük. Vagyis megnyerjük őket. Nmcsenek szabályok nin«e­zásához nélkülözhetetlenek. Az öntödében tavaly rende- , ,, ™ , xa­Ott az üzemi könyvtárak zett Mit kel! tudni a Szov- Pálunk, kutatgatunk mit példája. A kultúra, ezen be- jetunióról? — vetélkedő ar- lehet csinálni, hogyan lehet­lül is az olvasás ízét ott is- ról győzött meg, hogy bár­merhetik-tanulhatják meg. melyik jól sikerült vetélke­Csak ezután következhetnek dés csak betetőződése mind­Ujjlenyomatok a gyógyászatban Az ujjlenyomatoknak nem­csak a bűnügyi szakértők vehetik hasznát, hanem az orvosok számára is értékes információkkal szolgálhat, nak. Dr. Mark Schwartz amerikai kardiológus az ujjlenyomatokból következ­tetni tud a szívbillentyűk elégtelen fejlettségére, ami főleg a fiatal nőknél jelent­kező betegség. A kutató azt vizsgálva, hogy ez a betegség örökölhető-e, megállapította, hogy az embriók szívbillen­tyűi ugyanakkor fejlődnek ki, amikor az ujjbegyek. Amikor pácienseinek ujjle­nyomatait ellenőrizte, észre­vette, hogy azokon egymás­hoz hasonló, de egyébként igen ritkán előforduló gör­bületek vannak. Most azt akarja megállapítani, hogy ezzel a módszerrel lehet-e egyéb betegségeknek is nyo­mára jutni. Történelmi műemlékek ősi német városokban Ha történelmi műemlékek- ban, a német klasszika köz­ről beszélünk, elsősorban pontjában, a humanista tra­három nevet kell említe- diciók élő tanúbizonyságait nünk az NDK-ban: Mühlhau- jelentő emlékeket, Görlitzben sent, Gotha-t, Potsdamot, a későgótika és a reneszánsz Mühlhausenból indut el 1525- polgári városépítészetének ben a parasztfelkelés. Tho- remekeit óvják féltő gonddal, mas Müntzer itt fogalmazta S még hosszan lehetne so­hires cikkét. Lakóháza, a pa- rolni, mi mindenre terjed raszti élet egykori emlékei ki a műemlékvédelmi ható­— ma muzeális értékek, ságok gondoskodása az év­Gotha-ban volt 1875-ben az századok kincseinek, emlé­eisenachiak és a lasalleanu- keinek megóvásában, újra sok egyesülési kongresszusa életre keltésében, a „Tivoli" vendéglőben. Itt —, 1954-ben emlékhelyet avat­tak, 1961-ben a kongresszusi termet korhűen restaurálták. Potsdam Cecilienhof kastélya volt a színhelye annak a konferenciának, amelyen 1945. júlhis 17-től augusztus 2-ig a hitlerellenes koalíció nagyhatalmai: a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia képviselői tanácskoztak. A termek — eredeti berendezé­sükkel — történelmi műem­lékek. A történelem emlékeit természetesen híven őrzik az ősi német városok másutt ls szerte az országban. A tör­ténelmi városmagokat sorra restaurálják az egykori Han­za-városokban, a Ilarz-hegy­ség, Thürlngia városkáiban és olyan nagyvárosokban, mint Erfurt. Mngdeburg és Neubrandenburfr JVeimar­ne jobban és többet A DÉ­LÉP-pel 1976. óta van kultu­rális együttműködési szerző­désünk. Ez az egy név csak látszólag kevés. Óriási cég, csak a házgyárban 50 szo­cialista brigádban 1100 em­ber dolgozik. Ott a Kossuth Lajos sugárúti munkásszállás is. Nagy sikernek számított tavaly a házgyárban rende­zett Vallástörténet. — vallás­kritika című előadássorozat. Rendkívüli volt az érdeklő­dés, érdekes, merész — jó kérdések hangzottak el. Ugyanakkor a brigádok még meglehetősen heterogén ösz­szetételűek. Különös figye­lem és gond kell a kinti programok lebonyolításának előkészítésekor. Mégis mond­hatom: hívnak, várnak ben­nünket. Csak az a szomorú hogy sok kár származik a vezetők rossz alapállásából. Itt a tavalyi munkánkról szóló jelentés. íme egy mon­data: „... ezeket sajnos konkrét dolgokkal lehet alá­támasztani: kiállításunkat két nap után lebontották, tudtunk nélkül, az előadásra érkező művészettörténészt kizavarták a gyárból, stb." Azt hiszem, erre is jobban kellene ügyelni, ha a „kivi­telről" beszélünk... * Eddig a művelődési házak három képviselőjének mono­lógja. Legközelebb a másik felet, az üzemeket kérdezzük meg: milyen messze van egy-egy művelődési központ az üzemtől? Mert a távolság — nem térben, nem kilomé­terekkel mérhető. Domonkos László Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára 8 Gárdonyi Géza említi, • hogy elemi iskolásko­rában távoli országok, a „tigrisvadászat" foglalkoztat­ta képzeletét. De ez sem tarthatott sokáig. Apja ha­lála után hamarosan „kere­sőre" fogták. A nótaköltő maga említi kurta életrajzá­ban, hogy Erdélyi Náci — elhalt apja kívánságára — vagy két hónapon át taní­totta hegedülni. Ez a rövid­re fogott kurzus legföljebb arra volt elég, hogy a he­gedülés művészete kitöröl­hetetlenül vésődjék a ci­gányfiú lelkébe. Felületes életrajzgyártói, mint Gárdonyi József is, szeretik hangoztatni, hogy Erdélyi Náci elzavarta a fiatal cigánygyereket a vá­lyogvetőkhöz, mint tehetség­telen kölyköt. Erre nincs bi­zonyíték, nem tudjuk, hon­nan veszik. Erdélyi Náci, a családnak jótevője volt, azon­kívül, ismerve jellemét, a fiatal cigányokhoz fűződő kapcsolatát, a durva eluta­sítás mindig távol állt tőle. Jól hegedülni nem tanul­hatott meg Pista, az bizo­nyos, ha később is, játszott, mint fiatal prímás — mint azt kortársai egybehangzóan állítják — a „lelkéből" ját­szott, s ha ezt a nagyközön­ség nem is. de a beavatot­tak megérezték minden bi­zonnyal, s méltányolták ben­ne. A másik, ami maradandó, az a könyv szeretete volt nála. S itt szeretnénk hang­súlyozni ezt, szemben sokak­kal, akik a nótaköltőben a tudatlan, a kottához sem ér­tő „vadzsenit" látták meg. (Erről még szó lesz a ké­sőbbiekben!) Vajon melyik cigány dicsekedhetett azzal, sőt állítjuk, nem cigány, hogy fiatal korában Du­mas, Victor Hugó, ICoch Pál műveit, vagy egyenesen Jó­kai regényeit olvasgatta. Jókai regényei ragadták meg különösképp tetszését. Eze­ket eleinte kölcsönkérte is­merőseitől, nagyobb diákok­tól. Később, mikor módjá­ban állott, meg is vásárol­ta azokat. (A csengődi em­léktárgyak közt ma is egy szekrényre való könyvet őriznek a dalköltő hagyaté­kából. Köztük a százkötetes Jókai-regénytárat, s nagyon sok dedikált könyvet kor­társaitól. tisztelőitől.) De az éhező szájakról gon­doskodni kellett, kevés tu­dományát hamarosan kraj­cárokra váltani. Inkább ez volt az ok, hogy nem foly­tathatta Erdélyi Nácinál „ta­nulmányait", nem is a he­gedűkirály állítólagos mér­ge. Akkoriban nagyon ke­resték tanyahelyen az olcsó muzsikusokat s így lett Dan­kó „kutyúprímás", ún „ma­lacbandát" verbuválva ci­gánytársaiból. Így került Szatymazra, életének máso­dik állomására (persze más­hova is, a környéken), ahol az ottani földbirtokosok, töb­bek közt Zsótér Andor ta­nyáján is játszott. Szatymazra vonultak kl nyaranta a városi szenáto­rok s egyéb urak, jobbmó­dú polgárok, ahol, mint Tö­mörkény frja: „...sajátsá­gos élet folyt. Mulatós éle­tet éltek egynéhány vidám tanyán. Még az elnyomatás idejéből maradt meg a borús" hangulat, hogy bor és mu­zsika mellett sírva vigad­tak, bár már abban az idő­ben alkalmasabb lett volna egy kissé dologhoz is látni. Duhaj mulatósok jártak oda­kint, nem tartozott a ritka­ságok közé, hogy a cigá­nyoknak az udvarban az eperfára kellett fölmászniok s onnan muzsikáltak; még nevezetesebb hangverseny­nek tekintődött az, mikor a prímást a vödörben le­eresztették a kútba, s on­nan muzsikálta föl a szo­morkodókhoz a hallgatót." Szatymazon minden ta­nyán ismerték a kutyúprí­mást, a lakodalmakon, disz­nótorokon pénzért, egy kis harapnivalóért, vagy hor­dócska borért muzsikáló ci­gánysihedert. Sorsdöntő változást az 1879-es esztendő hozott, ami­kor a városban elnémultak a hegedűk s mint menekültek, Dankó Jakab, Pista apjá­nak öccse, Erdélyi Náci bandájában a brácsás, Dan­kó Jóska prímás, s unoka­öccse, a későbbi dalköltő, csónakon érkeztek meg a tanyára. Előbbiek Király Mátyás szatymazi asztalos, Pista fiú pedig Báló István tanyájának vendége lett. Több mint egy évig tartóz­kodott itt, jó barátságot kö­tött ifj. Báló Istvánnal, aki­nek az apja jómódú ma­lomtulajdonos, egyben föld­birtokos volt. Itt kapta éle­tében az első új ruhát és cipőt. A cimbora, Báló Pis­ta bácsi 80 éves korában (1941) úgy emlékszik vissza a nótafára, mint csöndes, ál­modozó fiúra, aki szerette a hegedűjét, és soha nem fo­gyott ki a nótából. Kedvel­te a természetet, a madár­éneket, sokszor .,... álmából riadt fel, s elkezdett hege­dülni." Csongor Győző Á testvérváros hírei • •> r • rr rr r •« t Új VÍZI eromu epul Vietnamban A Vietnami Szocialista két ország szakemberei nem­Köztársaság egyik legfonto­sabb feladata a villamos­energia-termelés fokozása. Bár az ország északi felé­ben a termelés ötszörösére nőtt az elmúlt tizenöt év alatt, ez mégis kevés. A vietnami erőművek többsége elavult, teljesítményük ala­csony. Ezért ls olyan nagyjelen­tőségű a Vörös-folyó mel­lékágán. a Fekete-folyón szovjet segítséggel felépíten­dő Hoa-binh vízi erőmű, A rég fejezték be az előkészí­tő munkálatokat. A vízi erő­mű a Vörös-folyó deltájában levő települések energiael­látásának javítása mellett védelmet nyújt majd a gya­kori árvizek ellen is­Szintén az ország energia­ellátását segítik majd a Knuan-gninh és Bakhtai tar­tományokban végzendő kő­szénfeltárások, s az ország északi és déli részén levő kőolaj kitermelése. (VNA) Odesszában elhatározták, hogy állami történelmi és irodalmi múzeumot létesíte­nek, melyben Ukrajna déli részének anyagait dolgozzák föl. 22 termében bemutatják Dél-Ukrajna Irodalmának történetét 1780-tól nap­jainkig, a forradalom előtt! orosz és ukrán irodalmat, a szovjet korszak irodalmát, külföldi kapcsolatainkat, az irodalom és kultúra hazánk népeire gyakorolt kölcsönha­tását, valamint a köztársa­ság déli részének színi- és zenetörténetét. A múzeum­ban tudományos és mód­szertani részleg ls fog mű­ködni és lesz egy tudomá­nyos-információs könyvtár részleg. A 350 főre tervezett nagyteremben irodalmi fel­olvasó esteket tartanak majd. iparuk hírét. A vásárokat új kapcsolatok szokták követni. Az odesszai üzemeit leg­újabban mozambiki, portu­gál, argentin, brazil. uru­guayi, bolíviai, salvadori, pe­rui és laoszi cégek megren­delésének tesznek eleget. gét és kalóriaértékét. Ame-' nüt néhány másodperc alatt összeállító gép száznál löbb orvos értékes idejét szaba­dítja föl gyógyászati munka végzésére. A jubileumi 1977-ben a hős város mintegy 8000 csa­ládja tartott lakásszentelőt a 400 ezer négyzetméter lakó­területű 73 új házban. A tavaly átadott házak közül tizenkettő 16 szintes. A há­zak korszerű beosztásúak, a konyhák, előszobák méreteit növelték, minden lépcsőház­ban két lift működik,— sze­mély- és teherszállító — és majdnem minden szoba, sőt még a konyhák is loggiával készültek. A nemzetközi kereskedelmi fórumokon Odessza üzemei már régóta részt vesznek. Az odesszai termékeket ez év­ben is sok nemzetközi vá­sáron láthatják majd. Brnó­ban és Zágrábban bemutat­ják a legújabb munkagépet, a számítógépes program ve­zérlésű „feldolgozó közpon­tot"; radiálfúrógépeik a bu­karesti, szaloniki. teheráni, bagdadi vásárokon öregbítik Ez évben Odesszában a következő létesítmények vár­nak átadásra: egy középis­kola, öt — egyenként 1400 férőhelyes — gyermekkom­binát; az onkológiai szűrő­és gyógyító hálózat 120 ágyas épületszárnnyal gazdagodik: kórházközi gyógyszertár, nyolc üzlet, két kávéház, tíz komplex szolgáltató ház, az építészmérnöki főiskola és egyetem új tanépületei, a hidrometeorológiai obszerva­tórium kiszolgáló épülete, •180 fős turistaház, a .,Ku­jalnyik" gyógyszálló ezer személyes üdülőterme, 352 ezer négyzetméter lakóterü­let (A Szovjetunióban ebbe a számba csak a lakószobá­kat számítják be), közöttük 68 ezer 16 szintes házban lesz. Megkezdődik, Hl. foly­tat ódik a város több más objektumának építése. A vá­rosi tanács ülésszaka jóvá­hagyta az 1978-as költségve­tést, ami 109,2 miUió rubelt tesz ki. • Az odesszai tudósok és mérnökök elektronikus szá­mítógépet szerkesztetlek mely­nek segítségével a város sza­natóriumaiban gyógykezelt sok ezer beteg heti étrendjét állítják össze. A gép elektro­nikus „memóriájába" a szak­emberek kétezer ételt táplál­tak be, s figyelembe, vették a beteg égész napi fejadag­ját, az orvos által javasol! táplálkozási normákat, a táplálék; biológiai értékessé; Ebben as évben ünnepel­ték az első odesszai lap, az Odesszai Hírlap első száma megjelenésének százölvene­dik évfordulóját. Az újság nem csupán a gyorsan fejlő­dó város igényeit elégítette ki, hanem a Novorosszijszki­nek nevezett dél-oroszorszá­gi terület igényeit is. Köz­leményeit gyakran átvették a fővárosi sajtóorgánumok is. Az odesszai városi telefon­hálózat Oroszországban is az elsők között létesült. 1882­ben épült a moszkvai, pé­tervári, rigai és odesszai táv­beszélő központ. A százéves jubileumra a városban be­kapcsolt készülékek számát 110 ezerre növelik. Tavaly októberben az Odessza területi Barátság Hét idején Szegeden járt Ju­rij Mlhajlik költő és újság­író. Hazatérve cikksorozatot közölt az odesszai sajtóban, a testvéri Szegedről és Csongrád megyéről. Beszá­molt az itt lakó emberek szívélyes, barátságos, ven­dégszerető voltáról és írt egy versciklust „Magyar he­gedűk" címmel, melyben Szegedet, Hódmezővásár­helyt, Öpusztaszert, a kör­nyék tájait és lakóit énekeli meg. Az odesszai sajtóból összeállította: Mihail Iljas

Next

/
Oldalképek
Tartalom