Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

2 Szombat, 1978. március 11: Ha jnal Jenő Barátainak. elvtársainak, tisztelőinek jelenlétében pén­teken a Farkasréti temetőben helyezték örök nvugalomra Hajnal Jenőnek, a Vörös Üj­ság egykori szerkesztőjének New Yorkból hazaszállított hamvait. A kommunista új­ságíró kívánságának megfe­lelően — hangsúlyozta bú­csúztató beszédében Vadász Ferenc, a Népszabadság ro­vatvezetője, aki az MSZMP KB központi lapjának szer­kesztősége, a'Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és á Magyar Űjságírók Országos Szövetsége képviseletében szólt az elhunyt életútjáról. Hajnal Jenő, aki a Tolna megyei Hőgyészen született, a nagyváradi szerkesztőség­ből, a holnaposok társaságá­ból jutott el a fővárosba. 1918 tavaszán már a Világ szerkesztőségében dolgozott. Az őszirózsás forradalom nagy reményeket ébresztő el­ső heteiben 5 is felismerte: alapvető változást, új társa­dalmat, jobb és igazságosabb rendet csak a munkásosztály teremthet, ha megdönti a feudális-kapitalista Magyar­ország urainak hatalmát. Ezért lett 1918 végén a Vörös Üjság munkatársa, a kom­munista párt tagja. További életútján is harcosa maradt annak az eszmének, amely­nek fiatal éveiben katonájá­vá szegődött. írásaiban el­szántan ostorozta a népel­nyomó ellenforradalmi rend­szert, leleplezte kíméletlen rémuralmát. A 20-as és a 30-as években cikkek és tu­dósítások hosszú sorát írta az osztrák, német és a cseh­szlovák baloldali lapokban. A fasizmus és a háború nö­vekvő veszedelme, üldözteté­se elől a tengerentúlon ke­resett menedéket. A barátok, a tisztelők ne­vében Vezér Erzsébet iro­dalomtörténész vett búcsút Hajnal Jenőtől. A kolumbá­riumnál koszorúkat helyeztek el a Népszabadság szerkesz­tőségének, a Tájékoztatási Hivatalnak és a MUOSZ-nak a képviselői. Szemorvosok tanácskozása I A látóideg betegségeit tűz­ték napirendre a Magyar Szomorvos Társaság idei két­napos nagygyűlésén, amely pénteken kezdődött meg Bu­dapesten, az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezeté Semmelweis termében. Az utóbbi két évtizedben meg­nőtt a látóideg megbetegedé­sek száma. Ez a jelenség ösz­szefügg az idős korúak ará­nyának növekedésével, az okok között azonban szere­pet játszanak a gyógyszer, valamint a dohányzás okozta ártalmak, a központi Ideg­rendszernek a látóideggel kapcsolatos betegségei, s a daganatok is. (MTI) A fölszólaló Koszorúzás Sugár Andor, a mártír­halált halt kommunista fes­tőművész születésének 75. évfordulója alkalmából ka­szorúzási ünnepséget rendez­tek pénteken, tegnap Buda­pesten a Bajcsy-Zsilinszky út 22. számú ház falán levő em­léktáblájánál. (MTI) A tanár i Leírni lehet, elképzelni jóval nehezebb, mennyire magányos is az az ember ott a katedrán, szemben a sze­retett ellenféllel. Jól-rosszul megtanulta annak idején a tudományok fejbeöntésének csínját-bínját, neveléselmé­letet, didaktikát, szaktárgyi módszertant. Eltelik néhány év, már rutinja is van. Mindezek segítségével — az igénytelenek különösen — nkár évtizedekig elboldogul­hatnak, úgy ahogy. Lehet valaki még „ösztönösen jó tanár" is, elmélyült szaktár­gyi tudás birtokában, tapasz­talatoknak is bőviben — még ennyi sem lehet elegendő manapság. „Az ösztönösség és a rutin azonban csak a megszokott nevelői szituációkban hasz­nálható; nem készít föl az átalakuló és fejlődő iskolá­ban való tevékenységrea tudatosságnak és a rutinnak új ötvözetét kell megtalálni a pedagógusoknak: a peda­gógiai intuiciót." Így a Köznevelés legutóbbi száma. Mi ls hát az a peda­gógiai intuíció? Határozzuk meg előre: a tanári tudatos­ságnak egy igen sajátos megnyilvánulása. Akkor kell jelentkeznie, amikor a leg­váratlanabb helyzetekben a választási lehetőségek alapos áttekintésére és mérlegelés­re nincs idő, amikor csele­kedni kell, legtöbbször rög­tön. Pillanatnyi, maximáli­san talpraesett s ugyanakkor az elsajátított, mély ismere­tekre épülő döntéseket je­lent. — Az első lépés „a téve­dés gyönyörűségének" elfo­gadása. Nagyon sok tanár nem meri beismerni baklö­véseit, képtelen az önkorrek­cióra. A gátlások következ­tében sem a gyerekeknek, sem önmaguknak nem hagy­ják meg a tévedés jogát, le­hetőségét és gyönyörűségét. Enélkül pedig bármiféle 'in­tuíció kizárt dolog, bármi­lyen nyitott személyiség is a tanár. A rosszul értelme­zett tekintélyelv rengeteg kárt okoz — mondja Kovács Miklósné. Tizenöt évet ta­nított általános iskolában és gimnáziumban. — Egyszer egy irodalom­órán Paul Eluard: A sza­badsághoz című versét ele­meztük. Elmondtam, hogyan épít a ki nem mondott „sza­badság? szóra a költő, hogy csak legvégül „dobja be". Az egyik lány jelentkezett: sze­rinte ez lehet szerelmes vers is, mert az utolsó szabadság szó helyébe akármit tehe­tünk. Én vertem a vasat, oda más szó nem kerülhet. Ké­sőbb egy alkalommal abban a szerencsében részesülhet­tem, hogy beszéltem Szabol­csi Miklóssal, a neves iroda­lomtörténésszel. Tőle tudtam meg, teljesen véletlenül: a vers bizonyíthatóan eredeti­leg szerelmes versnek ké­szült ... — Az új tantervek abszo­lút rugalmas tanári egyéni­séget kívánnak. Ha a tanuló egyest kap, és odavágja az ellenőrzőjét a tanári asztalra — baj van az intuícióval, ezúttal nam szaktárgyi, ha­nem általános nevelői szin­ten. Az osztály hangulatának ösztönös érzékelése egy tuda­tosított beleérző vagy ráérző képesség révén alakítható. Az „érzékeny lélek"--éppen ezért szükséges a tanárok esetében. Viszont az is igaz, legyen bármily nyitott és minden változtatásra, új helyzet felismerésére-megol­dasára kész a pedagógus személyisége, csak addig le­het ez döntő, amíg részjelen­ségekről van szó. Amint mo­rális-világnézeti kérdésekké válnak, nincs tovább intuí­ció, csak szilárdság és elmé­leti felkészültség, természe­tesen a többi pedagóguskö­vetelménnyel együtt. N. Z. huszonnyolc éve ta­nít, huszonötöt kollégiumi nevelőtanárként is „lehú­zott". — Általában kedvezőtlen­nek tartják ma az intuitív tanáregyéniségek létét. Biz­tos: csak a szaktárgyi isme­retek alakíthatják ki az in­tuitív tanári alkatot. Enélkül minden csak kóklerkedés, talmi mutatványosság. Ter­mészetesen a nagyobb tudás nagyobb körültekintést köve­tel, de a rögtönzések — csak ismeretanyag-fedezettel le­hetnek hasznosak. — Kiveszőben van napja­inkban a kedélyállapot, a kedélyvilág fontosságának elismerése. Az intuíció any­nyira totális valami, hogy elválaszthatatlan a tanár al­kalmazkodó kedélyétől. Sok függ persze a légkörtől is, h.szen csak az adott közös­ség minősége „hozhatja ki" a váratlan helyzetekben a frappáns döntéseket. Egyik alkalommal gazdasági föld­rajz órán azon keseregtem, miért nem ismerjük jobban Szlovákiát és Lengyelorszá­got, el kéne menni, meg ké­ne nézni. Igen ám, de mivel menjünk? Az egyik „nehéz fickó" benyögte: biciklivel. Ami azután, történt, máig egyik legnagyobb élményem. Egy nagyszerű hónapot töl­tött el 17 gyerek, remek együttes vált belőlük, s a bi­ciklitúra alatt nem is akár­milyen ismeretekre tettek szert. — A kockázat óriási. A tanár alaphelyzetében eg­zisztencialista: végzete és gyönyörűsége is, hogy . ma­gányra kényszeríttetett ott az osztály előtt, s a tanterembe „vetve" állandó döntéskény­szerek között él, dolgozik, el­kerülhetetlenül. Intuitívvá kell válnia. Nehéz helyzetbe kerül: tanári szobák hangu­latainak kiszolgáltatva, oly­kor teljesen széthúzó közös­ségekben valósítsa meg ezt! Ügy, hogy kollégái között vagy előre, vagy hátra kilóg a sorból. — Recept nincs. Talán csak annyi: bármit tanítunk, bármilyen helyzetbe kény­szerülünk, egy magasabb­rendű játékosságban kell megtalálni a lehetőséget a legvéresebben komoly dolgok véghezviteléhez. Azt hiszem, az intuitív nevelői alkat a létező legkomolyabb pedagó­giai játék legmagasabb foka. Domonkos László Minden jó közgyűlés ki­adós párbeszéd. Elmondja a vezetőség nevében valaki — legtöbbször a szövetkezet el­nöke —, mit végeztek és mire jutottak egy év alatt, a tagok pedig hozzáragaszt­ják, amit még hozzá gondol­nak. Sokszor láttam, kegyet­lenül rosszul érzi magát a beszámoló elmondója, ha alig-alig szól valaki utána, vagy' éppen senki sem szól. Aki mondásokkal meg tudja magát nyugtatni, mint beteg ember az idegnyugtatót, úgy veszi be: a hallgatás bizo­nyára beleegyezés. Pedig nehéz azt hinni, hogy a nagy zárszámadás minden mon­datával mindenki egyformán egyetért. És az egyetértés is jobb, ha nem hallgatva mondják ki. csak egy példára hivatkoz­hatom. A közgyűlésen vendégek is vannak, legtöbbször az el­nökség asztalánál ülnek. Előfordul, hogy a hivatalos üdvözlés bemutatás is egy­ben, de vannak évről évre visszajárok, akiket név sze­rint is, közvetlenül is ismer­nek legtöbben. Ügy szokott ienni, hogy a vendégek kö­zül valaki a többiek fölha­talmazását is élvezve kö­szönti a tagokat, gratulál a szép eredményekhez, és to­vábbi jó munkát kíván. Nem akar sokat beszélni, hiszen tudja, hogy a főszereplő itt a tagság és a vezetőség, a lényeg a kölcsönös tájékoz­tatás, a hiteles mérlegelés, ennek pedig közgyűlési esz­köze a párbeszéd. Az elnökség tagjai tehát keveset beszélnek, inkább figyelnek. Ha jó a beszámoló, és sok a hozzászólás, egy­két óra alatt igen sokat tud­hatnak meg a szövetkezetről. Vajon érdekli őket? Mérni lehet, hogy igen. Minden közgyűlésnek van olyan né­hány fordulata, amit vagy homlokráncolással vagy mo­sollyal nyugtáznak, vagy ha­mar fölírják maguknak. Ha nem érdekelné őket, ha olyan valakit küldenének valahon­nan az elnökségbe, akinek minden mindegy, sok kárba­veszett napot kellene a zár­számadó közgyűlések függe­lékébe fölírni. Vezetők szá­jából hallani sokszor akár fél év múlva is, hogy ezen meg ezen a közgyűlésen hal­lottak ezt vagy azt. Tehát nagyon figyeltek. Amiről most akarok beszélni, min­denképpen ritkaság. Valami­kor régebben, amikor még heves viták dúltak itt-ott, és valamilyen fölülről jött ja­vaslattal nem értett egyet mindenki, akkor még gyak­ran előfordult, mostanában Ül az elnökség, és figyel. Meghallgatja, hogy jó ter­mést takarítottunk be búzá­ból, jól fizetett a paprika, még mindig kevés tejet fej­nek, és értékesítési gondok voltak a zöldségtermesztés­ben, Tömörre fogott monda­tokban hangzanak el ezek a tények, nagyjából úgy, ahogy tegnap egy másik közgyűlé­sen is elhangzott. Meghall­gatja a felszólalásokat is, és nyugtázza, nehéz dolga volt az elnöknek a válaszadásnál, vagy nem volt nehéz. Ezt a csöndes nyugtázást idén a szegedi Üj Elet Termelőszö­vetkezetben nem engedte meg a tagság: egyik-másik fölszólaló elkezdte pontosan megmondani, hogy ezt a gon­dolatát kinek szánja az el­nökségben. A háztáji bizott­ság vezetője nem azt mond­ta el, hogy általában milyen eredményt értek el, és áltü­laban milyen gondok nehe­zítik a munkát, hanem való­sággal fejére olvasta az AG­ROKER emberének, hogy nem lehet fókát kapni. Mondhatnánk erre, nem nagy dolog, jobban tudja ezt a kereskedelem képviselője, hiszen neki naponta hetven­szer kell elmondania, hogy sajnos, megint nincsen. Csak­hogy a fölszólaló azt is mondta, ha átmegy Bács­Kiskun megyébe, és ha sze­rencséje van, akkor ott kap. Ha ott van, itt miért nincs? Ha leállt az ipar, miért nem mozdult a külkereskedelem? Tisztesség ne csorbuljon, azt is mondta, ha vezető a ve­zető, teljesítse föladatát, és szerezzen. Lehét, hogy annak az egy embernek melege lett hir­telen, akinek szólt, de az elnökség minden tagja ter­mészetesnek vette, hogy on­nan ide beszélnek. Szóból többet értünk, mint hallga­tásból. A második fölszólaló még nagyobb vendégnek, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettesének címezte monda­tait. Nagy témát vetett föl, a határban húzódó gázveze­téket szeretnék megcsapolni, hogy jusson belőle Mihály­teleknek is. Annyira ponto­san beszélt, szavai után talán a tervrajzot is meg lehetett volna rajzolni. Az elnökség fejbólintásokkal jelezte, hogy érti, miről van szó. A Terv­hivatal elnökhelyettese pedig fölállt, és határozott ígéretet tett, hogy mindkét kérdésre rövid időn belül hivatalos választ ad. Ö is köszöntötte a tagokat, ő is elismeréssel beszélt a jó munkáról, ő is kívánt sok sikert, de hamar kiderült, ennyi szóért ő sem jött volna Szegedre. Beszélt a nemzeti jövedelem emel­kedéséről, arról, hogy élet­színvonalunk ebből eredően növekedhet, szólt a nagysze­rű terméseredményekről, de hosszú mondatokig időzött annál a gondolatnál, hogy a mezőgazdasági termékek minősége nem javult úgy, ahogy kellene. Sokszor a gyönge minőség az oka, hogy külföldi piacon egy-egy ter­mékünk nem állja a ver­senyt Hatalmas gondja ez a termelés szakembereinek is, a tárolás, a földolgozás és a szállítás hiányosságai ráadásként jönnek. Azt is mondta; hogy olcsóbban kell termelnünk, mert ha a több terméssel a termelési költsé­gek indokolatlanul emelked­nek, kevés a haszon, és kevés a tagok jövedelme is. Vitte magával tehát a fó­liázók és a gázra várók gondját, cserébe itt hagyta a maga gondolatait. Nem úgy természetesen, hogy jó, csak mondjátok, majd mondok én is mindjárt olyat..hanem a legteljesebb közgyűlési egyenlőség belső törtvényei szerint. Az elnökség tagjait mindig valamelyik''' fölöttes szerv képviselőjeként köszöntik, vagy a szövetkezettel kap­csolatban álló ipari vállalat küldötteként tisztelik. Mi­hályteleken valóban képvi­selniök kellett küldőiket, szemmel láthatóan szívesen tették. Jó vplt hallani, hogy a párbeszédnek ez a szála éppen olyan természetes egy­szerűséggel, egyenesen futott, ahogy egymás munkáját se, giteni tartozó partnerek kö­zött futhat. A „torony alját" ís úgy emlegették, mintha naponta bejárnának oda. Ha valaki mindezekből azt a következtetést vonná le, hogy Miháiyteleken jól be­olvastak egymásnak a „szem­ben ülő" felek, nagyot té­ved. Annyi történt csak, hogy megbeszélték közös dolgaikat. Szót értett a re­tektermesztő azzal, aki az ország dolgaiból nagyobbat lát. Ugy gondolta, erre is legjobb alkalom a közgyű­lés. Még egy mondat: senki nem beszélt virágnyelven. Horváth Dezső Szegedi diákok sikerei Vihar egy pohár vízben Szokatlanul rövid ideig tartott a film. Mindössze egy óra tíz percig. S ugyan milyen kalandfilm az olyan, melyben nem történik vég­leges leszámolás a . bandi­tákkal, s csak úgy ukk­mukk-fukk eltűnik a ten­geren a hajó, szabvány­befejezés nélkül? „Nyilván­való" a válasz: „szabotázs" történt, a mozi alkalmazot­tai, a „cenzúra" megkurtí­totta a jeles alkotást! Ezért történt, hogy fel­háborodott fiatalok ostro­molták csütörtökön a Fák­lya mozi vezetőit, a Csen­des-óceán kalózai című film befejezése után. Kissé ne­hezen értették meg. mi okozta a félreértést. Mert arról volt szó. A közelmúlt­ban vetítették a mozik a Kaland a szigeten című. a mostanihoz hasonló (iz­galmas kalandfilm!) alko­tást. Ott ls kincs, sziget, banditák — de ott a meg­nyugtató-egyértelmű vég­kifejlet. S mivel a Kaland a szigeten a Csendes-óceán kalózai-nak folytatása, „de önállóan is forgalmazható", a Kétévi vakáció című Ver­ne-regény alapján készült két film azonos szereplői csak tárilálták a felháboro­dást. (Igaz, hibás a MO­KÉP is: ilyesmit illenék je­lezni a plakáton!) Így tör­tént tehát a kavarodás, s kellő körültekintés nélkül így keverhetett néhány for­rófejű ifjú vihart — egy pohár vízben. D. L. Kezdődik az Országos Kö­zépiskolai Tanulmányi Ver­seny, immár rangos második fordulója. Megyénkből 78 ta­nuló vesz részt a középdön­tőben, s ebből 55 tanuló a szegedi középiskolák diákja. A versenyt továbbra is a Radnóti Miklós Gimnázium­ban rendezik meg, éspedig 16-án fizikából, 17-én kémiá­ból, 18-án biológiából, 20-án matematikából, 22-én ma­gyarból, 23-án történelem­ből, 24-én pedig földrajzból. A szegedi középiskolákból a második fordulóba a kö­vetkező diákok jutottak: Magyar irodalom: Lakó Ibolya, Zsoldoá" Sándor (Rad­nóti gimnázium). Magyar nyelv: Narancsik Judit (Rad­nóti gimnázium). Politikai gazdaságtan: Sári Ildikó, Fenyvesi Edit (Kőrössy szak­középiskola). Földrajz: Do­mokos Anikó, Dobay Katalin (Radnóti gimnázium), Dani Csilla (Ságvári gimnázium). Biológia: László Ferenc, Té­csi László, Dulka Tibor. Pá­vó Imre, Fazekas Éva (Ság­vári gimnázium), Herke Pau­la, Kt-enács László, Gehér Pál, Tuksa Ágnes, Dobcsányi Eszter, Huhn Lajos, Túri Klára, Antal Ágnes, Márton János, Szendrényj yilmos, Csókási Zsolt, Báló Mária. Kémia: Balázs Judit, Schül­ler Ferenc, Szekeres Éva, Korponai István (Ségvári gimnázium), Horváth Gábor, Kátay István (Radnóti gim­názium). Fizika: Farkas Fe­renc, Krizsán István, Tűzkő Tamás (Radnóti gimnázium), Magyari Imre (Ságvári gim­názium), Papp G. Sándor (Tömörkény gimnázium). Matematika (általános tan­tervű): Krizsán István, Laj­kó József, Kovács Zoltán. Kátay István (Radnóti gim­názium), Masa István (Ság­vári gimnázium), Hittmann László (Tömörkény gimnázi­um), Téglás János (Rózsa F. Szakközépiskola), Csányi László (Vedres I. Szakkö­zépiskola). Matematika I.: Gulácsi János, Hajnal Péter (Radnóti gimnázium). Mate­matika 11.: Balázs András, Gyuris Zsolt, Kozma József, Szendrei György, Vágvölgyi Sándor (Ságvári gimnázium). Történelem: Bicskei Anna, Zvada Zoltán, Miklós József, Márki Zoltán (Radnóti gim­názium). Az . idegen nyelvi verse­nyek eredményéről a ver­senybizottság későbbi időben küld tájékoztatást,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom