Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

3 Péntek, 1978. március 10. Több mint ezer szakszervezeti sportaktíva Papp László élménybeszámolója A Közelmúltban alakult míK a DÉLÉP SC ökölvívó-szakosztálya. A sport vezetői úgy elöntötték, hogy a sportág egyik tegnagvobb egyéniségének meghívásával teszik emlékezetessé az eszményt. Papp Lá~z!ó, háromszoros olimpiai bajnok és profi Európa-bajnok ökölvívónk raárrlus 18-án. szombaton filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tart a vállalat munkásszállójának nagytermében. (Kossuth Lajos sugárút 72®). Az élménybeszámoló kezdési Időpontja: délután 8 óra. Jegyek elővételben kaphatók a DÉLÉP Bocskai ntral központjában a szakszervezeti bizottság I. emeleti Irodahelyiségében. Diákjegyek A-a 11 forint, mfg a felnőtt belépőket 21 forintért árusítják. Nyílt túra A városi sportfelügyelőség és a Kolacskovszky Lajos természetbarát egyesület nyílt túrát rendez március 12-én, vasárnap öpusztaszerre, a Nemzeti Emlékparkhoz. A résztvevők vasárnap délelőtt U órakor találkoznak a Marx téri autóbuszmegTúravezető: Bódy A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa testnevelési és sportbizottsága tegnap az SZMT székházában tartotta kibővített ülését. Értékelték az 1977. évben végzett munkát, majd megjelölték 1978. főbb feladatait. Faragó István, a sportbizottság vezetője többek között elmondotta, hogy sikerült maradéktalanul végrehajtani a SZOT 1975. április 28-1 határozatát, amely előírta, hogy a sportegyesülettel nem rendelkező munkahelyeken 3 tagú sportbizottságot kell alakítani. Megyénkben valamennyi munkahelyen megvalósították ezt, amelyet az elért eredmények is bizonyítanak: több ezerrel növekedett a szakszervezeti sportmozgalomban résztvevők száma, s egyben emelkedett a sportrendezvények mennyisége is. Valamennyi szakmai szakszervezet és szakszervezeti bizottság szívügyének tekintette az Edzett ifjúságért mozgalom támogatását, szervezte a dolgozók tömegsportját, turisztikáját, s megfelelő programmal várta a fiatalokat és idősebbeket a sportpályákra. Azonban a rendszerességgel még baj van. A sportrendezvények még mindig kampányjellegűek. Sok helyen gondot okozott a koordinálás hiánya is. A szakszervezeti sportmozgalomban igen sok lelkes sportaktíva tevékenykedik, akiknek a száma már meghaladta az ezret A jövőben is számítanak segítségükre és lelkes szervező munkájukra. A jövő évi feladatok közül kiemelték a szakmai sportünnepélyeket, az OSN és a munkahelyi spartakiád rendezvényeit Bajnoki rajt előtt a Volán SC kézilabdásai Első mérkőzés idegenben a Csömör ellen állónál. László. RODNYTNA TIZEDSZER . . . Ottawában a műkorcsolyázó és Jégtánc világbajnokság második versenynapján a szokásoknak megfelelően a négy szám köztll elsőként a párosoknál avattak bajnokot. A 28 éves Irina Rodnylna 1873-as aranyérmével 10. világelsőségét s/erezte. A páros műkorcsolyázás 1978. évi világbajnoka: Irina Rodnylna. Alekszandr Zajcev (Szovjetunió) 2. Mager, Beyersdorf (NDK), 3. Babilónia, Gardner (Egyesült Államok). MEGEGYEZÉS Frankfurtban megegyezés Jött létre a nyugatnémet és a szovjet labdarúgó sport vezetői között, hogy a két ország válogatottja legközelebb 1978. november 21-én találkozik Moszkvában. PORTISCH—HORT DÖNTETLEN A jugoszláviai Bugojnőban folyó nemzetközi sakktornén Portlsch Lajos sötéttel szerepelt a versenyben éllovas csehszlovák Hort ellen. A magyarok nemzetközi nagymestere döntetlent ért el, és ugyanilyen eredménnyel zárult a világbajnoki címvédő Anatollj Karpov és a szintén szovjet ex-világbajnok Borisz Szpasszklj összecsapása. Karpov vezette egyébként a sötét bábukat az ..álompartlban". Az állás: Szpasszklj, Hort, LJubojevlcs. Tlmman 6—6, Karpov, Tal 5—5, Portlsch, Gllgorlcs, Ivkov 4,5—4,5. Egy „eredménytelen" szakosztály OB l-es bajnokságban vesznek részt a SZEOL AK Sl női tornászai Megalakulása — 1973 — óta bizonytalanság veszi körül a SZEOL AK Sportiskolájának tornaszakosztályát. Évenként visszatérő kérdés, megszűnjön, átadja másik egyesületnek, vagy továbbra is megtartsa-e a klub? Létjogosultságáról az év elején ismét vita alakult ki, érvek, ellenérvek csaptak össze. Végül kedvező döntés szüleitett: a SZEOL ezután is foglalkozik a megyében kiemelt, alapsportágként számbavett tornával. Érdemes felidézni, miért ez a huzavona, miért kezelik mostohagyerekként a tornasportot a SZEOL AK-nál? Az indok: nem eredményes a sportág! Kérdezhetnénk: mitől és hogyan legyen eredményesebb? Mert a jelenlegi, enyhén szólva nem a legideálisabb körülmények között elértekért sem kell szégyenkezniük a kék-feketék ifjú tornászainak. Persze megfelelő feltételeket teremteni sohasem tartozott a könnyű feladatok közé, az akadályok leküzdése helyett olykor kézenfekvőbbnek látszik a megszüntetést előtérbe helyező gondolatokat szorgalmazni ... Pedig még azt sem lehet mondani, hogy fenntartása sokba kerül az egyesületnek, hiszen évente mindössze húszezer forinttal járul hozzá a szakosztály éves költségvetéséhez... Ha már szó esett az „eredménytelenség"-ről, nem lehet figyelmen kivül hagyni, mit is értek el tavaly a szegedi tornászlányok? Vella Mária, Halász Andrea és Farkas Erifca meghívást kapott a bővebb válogatott keretbe, a legjobbakkal készülve tanulhatták, tökéletesíthették a mesterségbeli fogásokat. A klubnál mindezt elfelejtették tudomásul venni... Az országos úttörő-olimpián Farkas egyéniben második, öszszetettben a negyedik helyen végzett; az országos seregszemlén Vetla harmadik. Farkas negyedik, Halász pedig ötödik helyezést ért el; közülük Halász, Mészáros Márta és Farkas aranyjelvényes minősítést szerzett. Közeleg március 18., az első osztályú női csapatbajnokság kezdési időpontja. Az ország legjobbjainak mindig színvonalas küzdelmet hozó vetélkedőjében — ezúttal először — részt vesznek a SZEOL AK Sportiskolájának lányai is. Egyik esti edzésükön látogattam meg őket, milyen előjelekkel várják a debütálást? Forgószínpadhoz hasonlított a Bebrits Lajos Szakközépiskola tornaterme. Szinte minden fél négyzetméter foglalt volt Az előkészítő csoporttal az egyik sarokban Stefanik Margit, az utánpótlást jelentő 8—10 évesekkel Bélteki Pál, Nógrádi László és Kovács Dorottya, míg a „nagyokkal" Budayné Kormos Erzsébet, a sokszoros volt válogatott tornásznó és lvanics Géza foglalkozott. Hajdusits József vezető edző éppen Halász Andreát gyötörte a felemás korlátnál. Andreának többszöri nekirugaszkodás után sem sikerült hibátlanul megcsinálni a gyakorlatot, pattogott is ezért edzője. Rövid pihenőt engedélyezve az egyébként ügyes versenyzőnek, kicsit büszkén, kicsit bosszankodva mutatott maga köré. — Ez van! Hatvan gyerekkel foglalkozunk, kellene foglalkoznunk, örökös helyés időhiánnyal küszködve. Mindössze napi két órát gyakorolhatunk, holott legalább hármat kellene. Hiábavalónak bizonyul minden erőfeszítésünk, edzésidőnket képtelenek vagyunk növelni. A teremgondok mellett korábban az edzőkérdés sem volt megoldva, nem is beszélve a különböző tornaszerekkel való ellátottságunkról. Az utóbbi időben valamit javultak feltételeink, elsősorban technikai téren, de még niindig két-három évvel elmaradunk az ország többi egyesülete mögött. — Óriási nyereség a szakosztály számára, hogy januártól Budayné személyében női edzőnk is van. Igaz, ő mint edző a szárnybontogatásnál tart, sok-sok éves tapasztalata viszont rövidesen kamatozhat, nem is akárhogyan. — Figyelembe véve a lehetőségeket, nem lesz túl magas az országos bajnokság színvonalának mércéje a SZEOL AK fiataljainak? Nem válaszolt azonnal, töprengő arckifejezésén látszott, nem először teszik fel neki e kérdést. Megfontoltan mondta: — Coubertin szavaival élve: számunkra egyelőre a részvétel a fontos! Akkor sem lesz miért csüggednünk, ha a tizenkét csapat között az utolsók leszünk, kiesó ugyanis nincs. Kötelező az indulás, mivel január 1-től leszállították a korhatárt, 14 éves koruktól a felnőtt korcsoporthoz tartoznak a lányok. Egy bajnokságban szerepelni a válogatottakkal rangot jelent, közvetlen közelről nézni mozdulataikat, gyakorlataikat, mindenképpen hasznos, tanulságos lehet a szakosztály jövője szempontjából is... Györki Érni A Volán SC NB l-es kézilabdacsapata a balszerencsés lódzi KEK visszavágó-mérkőzés után megkezdte felkészülését az április 9-i bajnoki rajtra. A KEK-mérkőzések tapasztalatairól, a bajnoki szezonra felkészülés munkájáról kérdeztük Kővári Árpád vezető edzőt. — Tudomásul kellett vennünk, hogy nem sikerült a Kupagyőztesek Európa Kupájában a négy közé kerülni* habár a tapasztalatok bizonyították, hogy a játékosok képesek lettek volna erre a bravúrra is. A körülmények azonban másképp alakultak. A továbbiakban a fizikai erőállapot megtartásával, jobban kell koncentrálnunk a minőségi munkára. Nem lehet a végtelenségig szerencsével játszani. Egy gólon műit bennmaradásunk két évvel ezelőtt, egy góllal nyertük meg az MNK-t, két góllal jutottunk tovább az FC Barcelona ellen — most viszont egy gólon múlt a KEK legjobb négy csapata közé kerülésünk. A csapat menedzselésére is nagy szükség lesz, hiszen az ilyen szintű minőségi munka már megköveteli a jó menedzselést is. Be kell látni, hogy az a minőségi szint, amely eddig elég volt, az holnap már kevés lehet. Ez pedig mindenképp erkölcsi és anyagi áldozatot követel. Egyébként a játékosok erkölcsi hozzáállásával elégedett vagyok, ha azonban nem tudjuk átvinni mindezt a felkészülés időszakára és a bajnoki szezon mérkőzéseire — gondjaink lehetnek a későbbiekben. — Egy hónap van még a bajnoki rajtig. Milyen program vár a játékosokra? — A lódzi KEK visszavágó-mérkőzés után 3 nap pihenőt kaptak a játékosok. Csütörtöktől kezdve az erőfejlesztés mellett, a fokozatos formába hozás következik. Március végén NDK-beli túrát tervezünk, ahol élvonalbeli csapatokkal mérkőzünk. A bajnoki szezon előtt még szeretnénk Romániába is ellátogatni, hiszen az aradi együttes kitűnő edzőpartnernek bizonyult. — Mi a véleménye a sorsolásról, eldőlt-e már, hogy az NB l-es mérkőzéseket csak teremben lehet játszani? — A tavaszi szezonban hatszor idegenben, öt mérkőzést pedig hazai pályán játszunk. Hazai ellenfeleink: Bp. Vasas, Szondi SE, Ferencváros, Rába ETO, Pécsi MSC. Az április 9-i bajnoki rajton idegenben, Csömörön mérkőzünk, ráadásul szabadtéri pályán. Két csapat ugyanis (Csömör, Debreceni Dózsa) engedélyt kapott a Magyar Kézilabda Szövetségtől, hogy szabadtéren rendezze hazai mérkőzéseit — A KEK-mérközések során Noel és Várhegyi alig szerepelt a csapatban. Mi a terve, számit-e játékukra a bajnoki mérkőzések során? — Mindkét játékosnál akarati tényezők gátolták a jobb teljesítmény elérését. A bizalomhoz ugyanis minőségi edzésmunka szükséges. Mindkét játékosban benne van az a plusz, amely NB l-es játékossá teheti őket. Rajtuk is múlik, hogy a bajnoki mérkőzéseken helyet követeljenek maguknak. Bízom benne, hogy mindkettőnek sikerül. — A KEK-mérközések tapasztalatából kiindulva változik-e a Volán SC taktikája az új bajnoki szezonban? — Régi elképzelésem szeretném valóra váltani. Ez pedig a két beállós játék, hiszen a kézilabda szebb és látványosabb lehet két beállóval. Barabás és Baráth személyében az embereket is. megtaláltam. A négy átlövő (Buday, Noel, Lele, Várhe. gyi) és a három szélső (Dobó, Lesti, Lukács) közül a legjobb formában levők játszanak majd. A nagy játékintelligenciával rendelkező Oláh Bélát pedig nemcsak irányító középjátékosként, hanem jobb és bal kettőben is tudom foglalkoztatni. Ha pedig a védők és támadók egy az egyben maradnak, sok keresztmozgással próbálunk rést találni az ellenfél védőfalán. A szűk keret kiváló adottságú kézilabdásokból áll. Csak sérülések ne zavarják a munkát — Mi a véleménye a Békéscsabáról igazolt Barabáa Jánosról? — Komoly felfogású, jó képességű, magas szintű elhivatottsággal rendelkező ember. Él-hal a kézilabdáért Ügy érzem komoly eredmények elérésére lesz képes. — Milyen eredményre számít. a bajnoki mérkőzések során? — A csapat játékosainál érzelmi telítettségre lesz szükség, hogy mindig nyerni akarjanak, bárki ellen lépnek is pályára. Ebben az évben az én célkitűzésem, az 5—6. hely megszerzése. Tudom, nagy erőfeszítést követel az előkelő helyezés elérése, de az eddig végzett munkánk alapján méltán számit hatok erre az eredményre. Bagaméry László Tömegsportpályák Létesítésükkel eltűnnek a testedzés fehér foltjai A társadalmi sportpályaépítés ma divat, de mellékízei között ott van a mulandó fellobbanás, az átmenetiség is. Néhány esztendeje, amikor a párt- és kormányhatározatok sürgető szavára megkezdődött a társadalmi mozgás egy valóságos magyar tömegsportmozgalom létrehozásáért, már akkor is találkoztunk építési divathullámmal. Csak az még más volt... Alig több, mint pusztán annak bizonysága, hogy a különböző szervek, intézmények, téeszek, gyárak és vállalatok vezetői akartak tenni valamit a tömegsportért. Pedig már akkori is léteztek nyitott sportlétesítmények, amelyek befogadták volna a sportolni vágyókat, s léteztek erdei tornapályák, kirándulóhelyek, vagy akár egy-egy szabad, zöld tér, amelyet — ma már tudjuk — valóságos sportparadicsommá képes varázsolni egyetlen jó ötlet is... Könnyebb volt azonban a kézzel fogható anyagiakban keresni a megoldást, mintsem felkutatni, és szervezni, mozgósítani a meglevő energiákat. Ma már valóságos mozgalommá nőtt a pályaépítés. Napjainkban ember legyen a talpán, aki az ország valamennyi pályaépítési akcióját számon akarja tartani, kezdve a Szabolcs-Szatmár megyei fiatalok nagyszerű vállalkozásától —, hogy sportudvarral gazidagítsák megyéjük valamennyi, általános iskoláját —, egészen a művelődési házak átalakításának legendás ózdi példájáig. A másik viszont... Most talán azt kérdezik: van-e másik, egyáltalán? Számos olyan létesítmény készül társadalmi munkában, amely a sokféle társadalmi hatás nyomán már kialakult sportolási igényeket igyekszik kiszolgálni. Ahol már kialakultak a viszonylag rendszeres testedzés keretei, a versengés formái —, és ahhoz kívánják idomítani az új létesítményt. Mert a résztvevők eljárnak — addig is eljártak — egy távoli pályára az egészséges szórakozás kedvéért, az építés szándéka azonban abból fakad. hogy miért ne legyen közelebb, miért ne legyen mindenkinek még könnyebben elérhető. Akár üzemben, akár a téesz-iroda mellett. akár a vállalat központjában. De hogy a sporttól ne kanyarodtunk meszszebbre: a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal udvarán is megszületett egy tollaslabdapálya, nem mintha a fővárosi sportvezetőknek amúgy nem lenne hol játszaniok, csakhogy. így nagyobb a lehetőségük. A magyar tömegsport fejlődése éppenhogy nem a stadionok, sportcsarnokok és luxuslétesítmények számának gyarapodásán múlik, hanem a kellő helyen felkínált. a hétköznapi környezetbe simuló, szerény, de célszerű sporttereken, az olyanokon, amelyekbe lépten-nyomon beleütközik az ember. És amelyek, persze, mindamellett tiszták és esztétikusak, hogy igazán vonzanak, s állják a versenyt, az ultramodern eszpresszókkal, éttermekkel és mozikkal. Siófokon, a balatonújhelyi strand mellett például tiszta és egyszerű úszóstég épült a Népsport és a Magyar Hírlap tavalyi — és 1978ban is folytatódó — Hajrá, Balaton! akciója keretében, s itt a fiatalok százai tanulnak meg úszni. Márpedig e puritán stégrendszer alapja ifazában nem volt más, mint a magyar tenger vizének utolérhetetlen nyári vonzása —, és az egész legfeljebb annyiba került, mint egy igazi nagy betonuszodának a bejárati lépcsője ... A pálvaépitési akciók nyomán, amelyhez persze országos pályaépítési kedv és lendület is kell. talán már hamarosan eltűnnek a testedzés fehér foltjai. De nem érhet véget a folyamat, hiszen az igények egyre növekednek. Sz. L