Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

e Csütörtök, 1978. március 9; Kollégiumi konferencia És holnap Bács-Kiskun és Csongrád megye kollégiumi igazgatóinak, nevelőtanárainak és titkárainak területi kollégiumi konferenciát rendeztek tegnap, kedden Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Teleki Blanka Kollégiumában. Dr. Vörös Lászlóné, a területi munkaközösség vezetője, a József Attila Tudományegyetem Móra Ferenc Kiváló Kollégiumának igazgatója és dr. Reisz Béla, a tanárképző főiskola igazgatóhelyettese üdvözölte a megjelenteket, majd Szövényi Zsolt, az Oktatási Minisztérium csoportvezetője tartott előadást Közművelődés és kollégium címmel. Kiemelte a diákotthonok emberformáló, az értelmiségi életformára felkészítő tevékenységének fontosságát, s beszélt a kollégiumok még nyitottabbá válásának szükségességéről. Elmondotta, hogy a közművelődési törvény végrehajtásának az egyetemi-főiskolai hallgatókat érintő részét a kollégiumokban folyó nevelőmunka szakmai, kulturálódási és társadalmi-politikai jellegénex természetes velejárójaként kell tekinteni. Ezt követően Végvári Imre, a KISZ KB egyetemi-főiskolai osztályának munkatársa a kollégiumi nevelőmunkában a KISZ segítségéről beszélt, az ifjúsági szövetség intéző bizottságának 1913-as határozata alapján, amely a felsőoktatási intézmények KISZ-szervezeteinek a kollégiumi nevelőmunkában betöltendő szerepével és a további feladatokkal foglalkozott. Ennek keretében gyakorlati példák segítségéve! áttekintette az azóta eltelt Időszakot, s felhívta a figyelmet arra, hogy az egyes diákotthonok sajátosságait jobban vegyék figyelembe az ei re hivatottak. Végezetül a Teleki Blanka Kollégium kollégiumi bizottsága számolt be a diákotthon életéről és munkájáról. A konferencia hozzászólásokkal és vitával zárult. Forradalmi ifjúsági napok Az elmúlt hét végén több ifjúsági megmozdulás vezette be Csongrád megyében a forradalmi fijúsági napok gazdag rendezvénysorozatát. Évek őta egybeesik a három tavaszra emlékező programsorozat a mozgalmi év értékelésével és az új akcióprogramok kidolgozásával. Szombaton a mindszenti művelődési házban politikai dalfesztivállal kezdődött az eseménysorozat, melyet hétfőn Csongrádon ifjúsági nagyÚj film Egy iskolaigazgató napiója Szinkronizált szovjet film. Irta: Anatolij Grebnyev. Rendezte: Borisz Fnrmin. Fényképezte: Alek szej Ganvarjan. Zenéjét szerezte: Viktor Lebegyev. Főszereplök: Oleg Boriszov, Ludmilla Gurcsenko, íja Szavvina. Bajban a kritikus, kinek is ajánlja ezt a Leningrádi Filmstúdióban készült filmet? Pedagógusoknak? Tizenéves diákoknak? Szülőknek? Tudniillik számomra máig tisztázatlan, mit is akar ez az új szovjet film? Pedagógiai leckét ad nézőknek? Tippeket tinédzsereknek? Könnyű megoldási módokat szülőknek? Mert az Egy iskolaigazgató naplója „közhelyfilm". Teli a pedagógia, a mindennapi élet paneljeivel. Semmivel többet nem tudunk meg sem az életről, sem az ifjúságról, sem a pedagógiáról, mint eddig, akár józan paraszti észszel sejthettünk. Miről is van szó tulajdonképpen?! Egy bajtársi találkozón a negyvenévesek generációjának néhány tagja — évenként egyszer — koccint. Isznak arra, hogy tizenhat éves fejjel katonáskodtak a második világháborúban, majd utána — bár útjaik szétváltak — mindegyik „vitte valamire". Egyikük orvos, másikuk politikai munkatárs, harmadikuk katonatiszt lett. S egyikük a munka melletti tanulás során pedagógussá vált, s egy tízosztályos iskola igazgatójának nevezték ki.,. A film valóban jó néhány, a pedagógiai munkában, az iskolai életben, a család szféráiban megannyi problémát felvet, de egyikre sem ad érdemi választ. A főszereplő iskolaigazgató, aki új, az eddigieknél emberibb módszereket, a megértés szellemét alkalmazza diákjaival, ugyanezekkel a kérdésekkel szembe kerül magánéletében. Vajon hogyan fogadják új módszereit a tanárok, a diákok, s hogyan képes mindezt összeegyeztetni a magánélet tenyérnyi közegében?! Mindezek kérdések, amelyekre a film nem ad megnyugtató választ. Bizonyítván, hogy az iskolaügy, p jövő nemzedékének nevelése mennyire kulcskérdés — s mennyire megoldatlan kulcskérdés! — a szocialista társadalomban is. Ismeretek tömegével tömjük-e teli a diákok fejét, vagy valóban és igazán az életre neveljük őket; a konfliktusmentes, steril pedagógia eszközeit alkalmazzuk-e a felnövekvő nemzedék esetében, vagy tudatosítsuk ifjúságunkkal életünk megannyi bonyolult kérdéseit ?!... Az Egy iskolaigazgató naplója nem igazán jó film? A pedagógusok és középiskolások számára mégis hasznos, mert vitára, vagy legalábbis véleménynyilvánításra ingereL T, L. gyűlés és KlSZ-fogadalomtétel követett. Március 11-én, szombaton Nagymágocson rendeznek ifjúsági találkozót, nagygyűlést és koszorúzást, majd vasárnap, március 12-én Sándorfalván a KISZ szegedi járási bizottsága egész napos ifjúsági napot rendez nagygyűléssel. VIT-selejtezővel és a FIN Kupa sportversenyek lebonyolításával. Március 15-én, az 1848-as polgári forradalom 130. évfordulóján ifjúsági nagygyűlést és koszorúzási ünnepséget rendeznek Szegeden, a Klauzál téri Kossuth-szobornál. A központi ünnepségen Pádár Lászlóné, a Magyar Úttörők Szövetsége Csongrád megyei elnökségének elnöke mond ünnepi beszédet. Március 18-án az Etelka sorő lőpályán rendezik meg a FIN tiszteletére kiírt Ifjú Gárda járási lövészversenyt. Március 21-én, a Tanácsköztársaság 59. évfordulóján a KISZ-isták is részt vesznek Szegeden, a Tanácsköztársasági emlékműnél rendezendő koszorúzási ünnepségen. A szegedi járás községeiben már útnak indult az ifjúsági mozgalom életét és történetét feldolgozó fotódokumentációs vándorkiállítás._ Április 2-án, hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából az Ifjú Gárda megyei lövészversenyt rendez Szegeden. Aznap a színházban megyei díszilnnepseg köszönti felszabadulásunk évfordulóját. Április 4-én délelőtt a szovjet hősök emlékműveinél koszorúzási ünnepségeket rendeznek. „Senkit sem lehet manapság az orránál fogva vezetni. Nem hagyják magukat becsapni az emberek. Városon és falun nem az értelmiségi foglalkozásoknak, hanem az értelmiségi létnek-életmódnak van egyre inkább tekintélye." Aki mondta: egyetemi hallgató. A meggyőződés ereje süt a szavaiból — most jött vissza tíznapos falusi népművelési gyakorlatról. Azt hiszem, tökéletesen tudatában van, milyen fontos dolgot fogalmazott meg. Nem mindegyikük jut el a tapasztalatok általánosításának ilyen szintjére; de a gyakorlatozók — Szeged felsőoktatási intézményeiből összesen 90-en voltak az idén — minapi, tapasztalatokat összegző beszámolója mégis érdekes és tanulságos volt. Ahogy megpróbálták mondatokba önteni a rövid idő alatt szerzett benyomásokat, abból érezni lehetett, nem több és nem kevesebb ennek a gyakorlatnak a jelentősége: az értelmiségi élet mibenlétéről készteti gondolkodásra a fiatalokat. A holnapi értelmiséget. Alakuló, most formálódó nézeteik hasonlítanak az előbb tömören fogalmazott véleményhez. Szerencsére. Legszívesebben őszinte tiszteletemet nyilvánítanám mind a kilencvenüknek, hiszen az üvegfalak mögötti egyetemi élet ellenére jutottak a társadalomban és a társadalomért való gondolkodás szintjére. Vagyis: az értelmiségi életmód közelébe. Ezt a gondolkodásmódot éppúgy jellemzi a kritikus jelleg, mint a felelősségtudat. Amikor például arról beszélnek, hogy többnyire éppen az a korosztály hiányzik a művelődés alkalmairól, amelyik munka- és alkotóképességének a teljében van, óvakodnak, hogy egysíkú, árnyalatlan válaszokat adjanak a miértre. Nem ítéleteket nyilatkoztatnak ki, hanem, mérlegelés után, a valósághoz közelítő helyzetképet festenek. Mert látták, hogy a napi munkában anynyira is el lehet fáradni, hogy utána nem az igény, de a szellemi, fizikai erő hiányzik az önművelésre. Minthogy a mindennapi fiNépművészet — kortárs művészet A fenti címmel nyílt kiállítás Szolnokon, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ Komarov-termében, március 4-én, Pap Gábor művészettörténész rendezésében, 27 alkotó részvételével. Az összes kiállító művészt lehetetlen itt felsorolnunk, de feltétlenül meg kell említeni közülük Bálint Endre, Korniss Dezső. Martyn Ferenc, Schéner Mihály és Veress Pál nevét, jelezvén ezzel mind a tárlat magas színvonalát. mind a már az alkotói gárda összetételéből is adódó sokszínűséget. A hangsúly mégsem ez utóbbin van ezúttal. A kiállítás szervezői nem arra törekedtek, hogy népművészeti hatásokról tanúskodó, vagy a népművészetet utánzó műveket válogassanak. A népművészethez való új viszony — nemcsak a tárlat válogatóelve volt ez, de alapgondolata a megnyitó másnapján zárult kétnapos tanácskozásnak is, melyen az ország számos vidékéről érkezett, különböző művészeti ágakban s a kulturális élet egyéb területein tevékenykedő meghívottak és érdeklődők vettek részt. A Pop Gábor és Zsák IAszló képzőművészeti előadók által szervezett tanácskozás alapgondolata semmiképp sem lehet hatástalan — véljük — művészeti életünkre. Ez a legfőbb elv: a művészetnek új világmodellt kell teremtenie, mely. Pap Gábor szavaival élve, „hoszszú távra érvényes, elvben bármikor és bárhol, bárkik által visszakódolható üzenet". A felszólalók és élőadók többsége a népművészetben látja azt az egyszer már létrejött, teljes világképpel és immanens jelrendszerrel rendelkező modellt, amelynek nem az utánzására kell törekedni, de alapvető szemléleti sajátosságait, kódrendszerét, kommunikatív funkcióit tanulmányozva eljutni egy új közösségi művészet megteremtésének lehetőségéhez. A kétnapos tanácskozás több olyan kérdést vetett fel, mely alaposabb vizsgálódást igényelne. Az előadók olykor túl szabadon kezelték a népművészet. folklór, ősi művészet stb, fogalmakat, de hisz nem is a tudományos- adásával ságon, i hanem egy szemlélet felvázolásán volt a hangsúly. Bő szemléltető anyag szerepelt annak bizonyítására, hogy a népművészet legelemibb, legalapvetőbb és legősibb megnyilvánulásai alapján rekonstruálható világmodell lehet csak példa, nem kiszakított sallangminták, de egy tágabb összefüggésrendszer. mely új egységet hozhatna létre. A7. előadások közül kiemelkedett Pap Gábor A népművészet, mint világmodell, Kövesi Péter fotóművész Kultúránk egysége. Földi Péter festőművész A világfa a népművészetben és a gyermekrajzokban című beszámolója. A társművészetek képviselői közül nagy élményt jelentett Tornai József költőnek a törzsi népköltészet világszemléletéről, Jankovics Marcell filmrendezőnek a népmesék és a csillagászat kapcsolatáról szóló előadása. Városunkat Szőnyl György Endre, a JATE angol tanszékének fiatal oktatója képviselte A népművészet és ai irodalom címet viselő előSzabó László zetett tevékenységek többsége még korántsem alkotó jellegű, szükségszerűen különválik egymástól a kettő: munka és művelődés. Ez utóbbinak a szükségét hirdethetjük, deklarálhatjuk; az élet részévé, s természetessé csak akkor válik, ha kinekkinek a munkája minősül át A fárasztó egyhangúság helyét a manuális és a szellemi készségeket egyaránt igénylő, érdekes, frissítő és teremtő változatosság foglalhatja el. A diákok tudják, hogy ez általában nem holnapi valóság. Csak holnaputáni. De mert errefelé tartunk, jogosnak érzik a kritikát: nem jó, ha az értelmiségi rétegek közül csak azok törekednek általános műveltségre, akiknek ez hagyományosan a „szakmájuk". Jogosnak érzik a kemény szavakat, a „szakbarbárság" ellen; füstölögnek a kispolgári bezárkózás, az „ellátom a munkámat, a többi nem érdekel" felfogás ellen; berzenkednek az úgynevezett „gazdaságcentrikus szemlélet" széltében-hosszában terjedő divatja ellen, amely a téveszmén alapul, miszerint többet, jobbat termelni pusztán szűk anyagi-szakmai kérdés, semmi köze a művelődéshez. A sort folytathatnánk. De enynyiből is látszik, nem oktalanul és nem a pillanatnyilag változhatatlan, mert magasabb gazdasági-társadalmi fejlettséget feltételező) jelenségeket érte itt a bírálat. Hanem azokat, amelyek lustaságra, érdektelenségre, szűk látókörre, gondolkodási hibákra vezethetők vissza. Mindezek után pedig feltették a hallgatók a legkézenfekvőbb kérdést is: hol kell kezdeni a megelőzést? Valószínűleg önmagukra, saját élményeikre gondoltak, amikor válaszolták: a hivatásra készülők, a fiatalok „életesebb" nevelésével. A beszélgetésnek ezen a pontján roppaní érdekes önismereti „vizsga" következett. Vajon önmaguknak, a holnapi értelmiségnek olyan-c az életvitele ma, amelynek lényegileg változatlan folytatása vonzó és példamutató lesz? A kérdés önmagában is sok információt rejt arról, milyennek képzelik, milyennek szeretnék az egyetemisták ezt az értelmiségi szerepet. Benn. foglaltatik például, hogyne., nagy jövőt jósolnak a mai. úgynevezett ..közéleti típusnak". Aki aránytalanul sokat vállalva elaprózza magát, teljesítőképességét. Kényszerből, illemtudásból, gyengeségből halmozza a társadalmi funkciókat. szervez, rohangál, mindenütt „ő" van. Fáradhatatlan — mondják rá, pedig dehogynem fáradt; mindenre és mindenkire áldoz — mondják, legfeljebb csak ő tudja, milyen kár, hogy önmagának és a munkájának a kiteljesedésétől kénytelen megfosztani másokat. (A gyakorlaton járt hallgatók községi pedagógusokat meg népművelöket sorolhatnának ebbe a csoportba.) Nem igy kell — éreztek rá az egyetemisták. A kultúra „templomaiba" a legjobb, legönzetlenebb, jó akaratú szervezéssel, kapacitálússal is legföljebb beráncigálni lehet valakit, ott-tartani nem igen. Művelődé, szokásokra nehéz rábeszéln az embereket. Hanem? A példák, a minták kellenéne Életmód-példák, amelye megfelelnek a társadalom r, ha tetszik, a közről való felelős — vagyis: alkotó, differenciált, kritikus — gond kodásnak. Mondjuk, a községekben, amelyekben viszonylag kevés ilyet láttak i hallgatók. Es a városokban, amelyekben a meglevő példák sem tűnnek föl, hatnak példa-erővel, mert itt meg nem ismerjük egymást... Nyilván ezért is mondták a fiatalok: „társaságibb" élet hiányzik — nekik is, a falusiaknak is. Talán nem kilencvenen, sokkal többen mentek volna gyakorlatra, vagy ami fontosabb, gondolkoztak volna hasonló kérdéseken, ha a tanórán és diszkón kívül is találkozva: ismernék egymást. Vannak csoporttársaik, akiktől öt év alatt senki sem kérdezi meg: szerinted hogyan kell élned, ha „kikerülsz" tanárnak? Orvosnak, gyógyszerésznek, jogásznak, biológusnak, matematikusnak? Értelmiségnek? Ha magától meg nem jut eszébe: nem a foglalkozásnak, hanem az életmódnak lehet presztízse? Sulyok Erzsébet Erdészet, faipar AT. ország területének mintegy 18 százalékát borítja erdő, ennek az 1 650 000 hektár fának a gazdaságitársadalmi szerepe igen jelentős. Az erdővagyonnal való jobb gazdálkodás és a fejlesztés lehetőségeiről számolt be SOŐR Gábor mezőgazdasági- ás élelmezésügyi államtitkár, a szerdán kezdődött kétnapos erdészeti és faipari tudományos ülésen a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A korszerű erdőgazdálkodás — a termelők és a feldolgozó ipar közötti összhang megteremtése — nagyarányú gépesítést igényel. Néhány munkafázisra a legtöbb gazdaság már korszerű eszközöket használ, más folyamatokra azonban — pb sősorban a rakodásra — még nincs megfelelő géppark. Pedig — a mezőgazdaság más ágazataihoz hasonlóan — itt is kialakulóban levő termelési rendszerek csak nagyfokú gépesítéssel valósíthatók meg. A modern technikai eszközök döntő többségét viszont tőkés importból kell beszerezni. ezért most vizsgálják az erdészeti gépek hazai gyártásának lehetőségeit, s a KGST-országok között is megindult a munka a gyártásszakosítás kialakítására. Az erdőtelepítések nyomán növekedett a fakitermelés is. s jelenleg már mintegy egymillió köbméter lombos fát exportálunk évente. Ugyanakkor importra is szorulunk.