Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

Szerda, 1978. március 8. 5 Magyar ksnyvláriatok Jugoszláviában Mintegy félezer gyermek­és Ifjúsági kötetből különbö­ző szaktudományok kézi­könyveiből és házi kertek­kel foglalkozó, a közelmúlt­ban megjelent mezőgazda­sági szakkönyvekből rendez kiállításokat a közeljövőben a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a horvátországi Magyarok Szövetségének felkérésére Jugoszláviában. Az első könyvtártat március 10-én nyílik Vörösmarton. Porszemsirató játék Magyarországi Sütő-bemutatóra készül a Kisszínház Több külföldi fogyasztási cikk Minden eddiginél több dl­vatinget, eredeti márkás far­mernadrágot. cipőt, bőrka­bátot és szafarikat, valamint ajándékárut importál ezek­ben a hetekben a Konsu­mex Külkereskedelmi Vál­lalat. „Porszemsirató játékomat vidámnak kereszteltem el. Taián ösztönös védekezés­ként. Hiszen emberi szoká­sunk: a visszafogott aggo­dalmat — mosolyba göngyöl­ni" — írta Sütő András a Vidám sirató egy bolyongó porszemért című komédiája marosvásárhelyi előadásának bevezetőjéül a múlt év őszén. Majd így folytatta: „Akár egy maréknyi sós tengervizet: úgy merítettem e farsangi játék témáját a mezőség pangó vizeiből. Hogy ujjaim között a kor­tyintásnyi, üdítőnek látszó csillámlás szertefolyt: tenye­remen maradt a só, a vidám­ságnak álcázott anyag kese­rű kicsapódása." Néhány hónappal a ma­rosvásárhelyi ősbemutató utón magyarországi bemuta­tóra készül a Szegedi Nem­zeti Színház társulata. Sütő András komédiáját Léner Péter állítja színpadra. 0 mondja: — Sütő András minden Színpad, legföljebb két szentélyre Kopogtak a Juhász Gyula Művelődési Központ irodá­jának ajtaján. Két színész lépett be, Koltai János és Ti mar Béla. Udvariasan kö­szöntek, bemutatkoztak: jöt­tünk az előadóestreI Könnyű kézitáska náluk, Tímár Bélá­nál egy gitár. Bepakoltak, azután — kötelező kávé, Márka vagy Cola és bájcse­vegés nélkül — felmentek a színpadra. Megnézték fönt­ről és megnézték lentről, méricskélték szélét-hosszát. Kípróbálgatták a reflektoro­kat. Azután az ismeretién ókból a színpadon felhalmo­aott fehér kockákból, egy asztalból, térítőktől, néhány székből és cserepes virágok­ból — színpadképet vará­zsoltak. A „művész urak" ci­pelték a székeket, forgatták a virágcserepeket. Koltai Já­nos odaszólt a statisztáló új­Bágírónak: — Az volt a kérdése, mit jelent nekünk egy előadóest1 Hát figyeljen: ezt! Azután persze a műsort. Nézze meg! Mert a többi, az esztétizálás, tnagyarázgatás, túró! Nemsokára — telt ház előtt — megkezdődött az előadóest, „Ember 1.., Ez gyönyörű" címmel. Afféle kétszemélyes színpad. Kü­lön-külön beszéltek, dialógu­sok hangzottak el, énekeltek is együtt. Amiről pedig mindez szólt: két ember (sa­ját bevallásuk szerint nagyon jó barátok, megegyező Ízlés­sel) vllágképének-világnéze­tének, egész univerzumának felvillantása. Nézeteik, em­beriségről, politikáról, sze­relemről, hitről, — irodalmi alkotásokba és zenébe ágyaz­va. — A válasz a miértre ezer­féle lehet — mondják. — Kevés színház, sok színész. Nem jut mindenkinek fősze­rep, így vélik ambícióikat kiéíhetőnek. Anyagi okok. Egyénieskedés. Meg a többi. Nekünk külön mániánk, hogy saját ízlésünk szerinti össze­állításban igyekszünk felmu­tatni az életet, a maga sok­színűségében, ahogyan mi látjuk és érezzük. Ketten. * Nagy Attila egyedül járja az ország művelődési házait. Szegeden az elmúlt hét pén­tekjén, a November 7. Mű­velődési Központban mutat­ta be „Élni az embernek ke­vés" című műsorát. — Magyarországon ma so­hasem látott kultusza van a vers. és prózamondásnak — kezdi. — Annyiban számít ez reneszánsznak, hogy a két .világháború között a művé; szí politizálás egyik formája volt, most pedig talán egy­egy színész önállóságának reprezentálása is. Serkenti az a tény, hogy egy túlzottan rendező-centrikussá változott színházi világban az önmeg­nyilatkozás korlátlanul sza­bad lehetőségét biztosítja. Egyre többen készítenek, ját­szanak monodrámákat, de kétszemélyes darabokon is törjük a fejünket. — A jövő? — Nemsokára újfajta szer­ződtetés! rendszer lép életbe. Január végén a Színházmű­vészeti Szövetségben az elő­adóművészekkel foglalkozó szakmai vitát tartottak. Meg­állapodtak abban, hogy a nö­vekvő népszerűség miatt meg kell teremteni a műfaj szak­kritikáját, elméletileg jobban megalapozottá téve ezt az előadóművészeti formát. Még az idén, novemberben a Kul­turális Minisztérium, a Szín­házművészeti Szövetség és a Magyar Rádió Győrött két­napos előadóművész-feszti­vált rendez. Itt az illetéke­seknek alkalmuk lesz fel­mérni a jelenlegi helyzetet, a szinvonalt, s így kiindulási alap teremtődhet a további munkához Minderre szerin­tem azért van szükség, mert a konjunktúra sok esetben egy zavarbaejtö, felhígulási folyamatot ls eredményezett. Rendet kellene teremteni az anarchiában. — Mire gondol? — Nagy a kereslet Jóma­gam havonta egyszer-kétszer tudok vidékre menni, a töb­bi színész sem gyakrabban. Ugyanakkor a rejtélyes mű­ködési engedéllyel rendelke­ző, teljesen ismeretlen nevű „szavalóművészek" szabadon tobzódnak itt is, ott is. A kóklerek, a csepűrágók ellen szükséges a rend. Hogy tisz­tán, összességében lehessen látni a meglevő értékeket. — Az előadóművészei fel­lendítésében döntő szerepet a fővárosi művészek játszottak — vidéken. Az ellentét ős­régi: hát a vidékiek? — Talán erre is lesz meg­oldás ... Egy premierpódiu­mot terveznek a Nemzeti Galéria kupolacsarnokában, minden hét végén pénteken, szombaton és vasárnap len­nének előadóestek A folya­matosság, az egymásutániság révén lehetővé válna az ösz­szehasonlítás, az elemzés — s a vidéki színészek is beje­lenthetik fellépési Igényei­ket. Ha sikerülne, ez lenne a legrugalmasabb színház Magyarországon. Domonkos László prózai írása és minden drá­mája filozofikus-költői vilá­got tár elénk. Az a néző, aki megváltja jegyét egy Sütő­darab előadására, ezt tudja róla, ezt várja el a produk­ciótól. Most eddig kevésbé ismert arcát mutatja be. A Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darab a paraszti komédia világába vezet el bennünket, de a komédia sajátos elemei kö­zött sem tagadja meg gon­dolati tisztaságát, filozofikus mondanivalóját. Mi elsődle­ges feladatunknak tekintet­tük, hogy a bemutatón és az azt követő estéken kellemes szórakozást nyújtsunk néző­inknek. Színes, mulatságos, dévaj estét. Természetesen az intellektuális betétek ma­radandó szellemi élményt is tartogatnak, hiszen Sütő eb­ben a darabjában is a ko­média elemelt gondolati szálra fűzi. Mindezek ellené­re hadd mondjam ki, első­rendű feladatunk a szóra­koztatás. — Sütő András eddig ná­lunk megjelent műveiben különös, szinte archaikus nyelven fogalmaz. Mit je­lentett ez a rendezőnek és a színészeknek a műhely­munka heteiben? — Nem kis küzdelmet je­lentett Sütő sajátos nyelvi anyagának birtokbavétele, amely egyúttal gondolkodás­módot, etikai tartást is ki­fejez. Sütő nemcsak szépen ír, de szépen is gondolko­dik. Ennek a szövegnek rög­zítése és interpretálása már önmagában is valami művé­szi stilizáltságot feltételez. Az író ezzel éri el, hogy csak lábujjhegyen érinti a való­ságot. A vígjáték, a komé­dia csak akkor igazán az, ha természetes közegben, testközelben, konkrét világ­ban játszódik. Ha gyökereit kutatjuk, a református is­kolajátékokig, a vásári ko­médiákig és Illyés Gyula újabb népi komédiáiig jut­hatunk el. Sütő ezt a vona­lat folytatja vidám siratójá­ban. Világa egyszerre vaskos és költői, földhözragadt és szárnyaló, e kettősség szét nem választható szintézise. — Mit jelent a rendező­nek kortárs író müvét szín­padra állítani? — A színház őszinte szán­déka, hogy szorosabbra igyekszik fűzni kapcsolatalt a kortárs magyar drámairo­dalommal. Ennek első jele a múlt évadban Marótl La­jos: Egy válás története cí­mű drámája volt, most a Sü­tő-darabot mutatjuk be, a jövő évadban pedig a fia­tal magyar író, Czakó Gábor új drámájának bemutatására készülünk. A kortársakkal való közös munka feltéte­lezi a színpadra állítás fo­lyamán a korrekciókat, mó­dosításokat, állandó kapcso­latot, konzultációt. így tör­tént ez Sütő Andrással is. Darabjának ez már az ötö­dik, öntörvényű variációja. Sütő András komédiáját március 10-én, pénteken es­te 7 órakor mutatják be a Szegedi Kisszínházban. A főszerepeket Paláncz Ferenc (később Mentes Józseffel fel­váltva), i/j. Űjlaky László és Vajda Márta alakítja. Díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Ágnes, zenéjét szerezte Selmeczi György. A szegedi premieren valószínű­leg köszönthetjük a darab szerzőjét is, aki Romániában éh T. L. láncolnak még az orvostanhallgatók Próbaruhábaa Amatőr filmesek találkozója Székesfehérvárott talál­koznak április 6—9. között a legjobb hazai amatőr filme­sek: Fejér megye székhelyén a megyei művelődési köz­pont ad ugyanis otthont eb­ben az évben az országos amatőrfilm-fesztiválnak. A négy napig tartó rendezvény­sorozaton fekete-fehér, il­letve színes technikával ké­szített filmeket mutatnak be. A fesztivállal egyidőben érdekes kiállítás is nyílik, megrendezik a fesztiválra beküldött filmek plakátjai­nak a tárlatát. A kiállítást az teszi majd érdekessé, hogy a plakátokat nem hivatásos szakemberek, hanem maguk a film alkotói tervezik és készítik el. Orvosbál, gyógyszerészbál, gólyabál — a nyitótáncot mindig ők járják; alkalman­ként fellépnek a különféle intézményi kulturális este­ken; néha vidéken, ha hív­ják őket. Ma, szerdán Zen­tára utaztak, nőnapi ünnep­ségen szerepelnek. Április elején Szarvason rendezik az országos egyetemi és fő­iskolai folklórfesztivált, a zentai vendégeskedés után arra készülnek. A Szegedi Orvostudományi Egyetem néptánccsoportjáról van szó, szép hagyományok­kal és folytonos gondokkal megáldott-megvert, lelkes kis csapatról. Mostanában rend­szeresen próbálnak, gazdál­kodva az idejükkel meg a pénzükkel. Először az idő­ről: nincs még egy felsőok­tatási intézmény Szegeden, melynek hallgatói annyit panaszkodnának a túlterhe­lésre-ldőhiányra, mint az or­vosegyetemisták. Való igaz, háromszor annyi órájuk van, mint például a jogá­szoknak, de az is tény, hogy néhányuknak ugyanúgy Jut idő, energia a tanuláson kí­vüli művelődésre, mint mondjuk egyes bölcsészek­nek. ök mondják: nem any­nyira az Idővel, inkább az érdeklődéssel, meg az egye­temi kulturális szervezéssel van baj. A néptáncosok pél­Szélsőséges február B napsütéses órák száma mindössze 47 volt A tél utolsó hónapja rend­kívül változékony időjárást hozott: kemény fagy, közle­kedési gondokat okozó hó­fúvások és április elejének megfelelő enyheség váltogat­ták egymást A hónap első napjainak mérsékelten enyhe időjárása után 7-én ismét visszatért a tél s elsősorban az ország déli-délkeleti területein ki­adós havazások léptek fel. Ezt követően 11—14-e között átmeneti erős enyhülés kö­szöntött be. s az enyheség és országos esők csakhamar el­olvasztották a hótakarót. Az idei tél legkeményebb roha­mára a 17—19-i közötti or­szágos havazások után került sor. A viharos széllel hulló bőséges hó elsősorban a Du­nántúlon jelentős hóakadá­lyokat emelt az utakon, s 20-ra a Dunántúl délnyugati területein 20—40 cm-es, másutt 8—20 cm-es összefüg­gő hótakaró alakult ki. A nyugalomba jutott hideg le­begőben a hótakaróval vas­tagon borított felszínek fö­lött szélsőséges lehűlések jöt­tek létre, így 21-én hajnal­ban a Dunántúl déli felén —18, —24 C-fokos, az ország többi részén —15, —18 C-fo­kos fagyokat mértek, ami ezen a napon országos hideg­rekordot jelentett. A zord téli időjárás sze­rencsére csak rövid ideig tartott, az Atlanti-óceán fe­lől nagy sebességgel közele­dő igen enyhe légtömegek már 24-én elérték hazánkat. Hamarosan az ellenkező idő­járási végletet tapasztalhat­tuk: 26-án már országszerte 12—19 C-fokos felmelegedé­seket regisztráltak. A leg­szélsőségesebb hőmérséklet­változás a Dunántúl délnyu­gati részén lépett fel, ahol 21-én hajnalban még —24 C-fokon, 26-án délután már 19 C-fokon állott a hőmérő higanyszála, 5 nap alatt tehát 43 fokos felmelegedés követ­kezett be, ami példátlan idő­járási szélsőség! A szélsősé­ges hőmérsékletjárás a havi átlaghőmérsékletekben meg­lehetősen kiegyenlítődött, s az ország túlnyomó részén néhány tized fokkal a meleg javára billent a mérleg. A hónap csapadékellátott­sága a normális szint körül alakult, az ország délnyugati és keleti területein mérsékelt csapadékfölösleg, másutt eny­he csapadékhiány mutatko­zott. A hónap során kétszer kialakuló, de el is olvadó hótakaró a talaj felső réte­geinek már kellő vízután­pótlást adott, de a mélyebb talajrétegek még február vé­gére is eléggé szárazak ma­radtak. így például a Dél­Alföldön a 0—50 cm közötti talajréteg víztartalma a maximális vízbefogadó ké­pesség 95—97 százaléka kö­zött váltakozóit, de az 50— 100 cm mélységű talajban még mindig csak 20—25 szá­zalék közötti víztelítődés volt észlelhető. A Dél-Alföld csapadék­viszonyairól a következő né­hány adat tájékoztat: Bács­almás 32 mm (91%), Kiskun­halas 23 mm (74%), Szentes 33 mm (100%), Szeged 24 mm (71%), Mezőhegyes 54 mm (164%), Orosháza 37 mm (120%). Mint látható, Mezőhegyes környékének ki­vételével sem jelentős csa­padékhiány, sem jelentős csapadékfelesleg nem mutat­kozott. Szegeden a havi közép­hőmérséklet 0,3 C-fok volt, a sokévi átlagnál 0,3 fokkal alacsonyabb. A hőmérséklet mélypontja —18,2 C-fok volt, 21-én észlelték, o legmaga­sabb hőmérséklet 16,6 C-fok 28-án következett be. A hó­nap során 11 napon borította városunkban hóréteg a talajt, maximális vastagsága 20-án 9 cm volt. A napsütéses órák száma mindössze 47 volt, ami a sokévi átlaghoz viszo­nyítva igen jelentős (48 szá­zalékos) hiányt mutat. Dr. Pcczely György egyetemi tanár dául — az intézmény leg­életképesebb kulturális cso­portja — mindössze két pró­bát hagytak ki a vizsgaidő­szakban, többen közülük visszautaztak vidéki gyakor­latról, ne „álljanak" miat­tuk a többiek. Nem a fellé­pések miatt csinálják (min>-. hogy az egyetemi kultúros? csak ritkán látják, nincs is, aki szervezze számukra fr szereplési alkalmakat), ha­nem a táncért-mozgásért, azért a műveltséganyagért, amit a tánc, a zene mellé itt szerezhetnek, meg hoRy legyen némi tapasztalatuk: mi van az életben — a szak­mán kívül? Nyugodtan mondhatjuk; ők így is, így jobban készülnek jövendő hivatásukra. Persze, van aki segít ne­kik. Kapnak évi húszezer fo­rintot, ebből fizetik a próba­terem bérét a vasutas mű­velődési háznak; a táncok­tatóét, meg a 1 zenészekét (Nagy Alberl, az ÉDOSZ együttes művészeti vezetője vállalta néhány éve a tán­cos hallgatók szakszerű irá­nyítását, a zenekarban is ÉDOSZ-tagok muzsikálnak, mert csak egyetlenegy or­vostanhallgató találtatott, aki „elbir" a hangszerrel). Ru­hára egyáltalán nem (a fel­lépésekre az ÉDOSZ-tói kap­ják a drága kosztümöket, köszönömért), „csizmapatko­lásra" néha futja abból, ami ezután a húszezerből meg­marad. A gazdasági hivatal mellett Szilágyi Margit, a dékáni hivatal vezetője Istá­polja kitartóan a csoportot, ha végképp nem tud hatha­tósabb segítséget, legalább ott van minden megmozdu­lásukon. KISZ, kulturális bi­zottság? Egy alkalommal táncházat rendeztek az egvetem klubjában, megfi­zettették velük a tagsági dí­jat... A köreikből válasz­tott vezetőről, a negyedéves Avramov Katalinról mond­ják: kétszer annyi ideje megy arra, hogy intézze a csoport apró-cseprő ügyeit, mint amennyi időt „eltán­col', Ha már olyan kevesen vannak ezen az egyetemen, akiknek a tanuláson kívüli értelmes foglalatosságokra, kulturálódásra is futja, ta­lán nem lenne túl nehéz legalább rájuk jobban figyel­ni. S. E. Halászat Vizre szállt a már teljesen jegmentes tavon a balatoni halászflotta. A keszthelyi, a fonyódi, a balatonszemesi, a siófoki és a tihanyi brigád gondosan előkészített hajók­kal, hálókkal kezdte meg a tavaszi halászatot t

Next

/
Oldalképek
Tartalom