Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-27 / 73. szám

/ 66 Vasárnap, 1978. március 19. Fogaskerék és hexameter A

hhoz a logikához nem mernék most két szót sem szólni, amelynek a meghatározásához is lexikon kell, a lexikon •zócikkének a megértéséhez pe. dig tudományban jártasság. Amit a magyar szóhasználat a hétköznapi logikán ért, abban benne foglaltatik olyan tudománytalan fogalom is, mint a lóláb. Aki ész. reveszi, mikor lóg ki a lóláb, hol van a kutya elásva, az okos ember. Vág az esze, mint a borotva, egyenes a logikája. Műszaki emberekkel hozott ösz•ze a sors az előző hetekbea Örömöm telt benne, mert sokat vitatkoztunk. Mindig hátrányos helyzetűnek érzem magam az ilyen vitákban, csak azért megyek bele, hogy a hátrányból valamit lefaragjak. A határt mindenképpen tartom, természetadta elmaradásomat hangosan csaholó előnyre átfesteni soha nem akar. tam. Szinte minden szavuk tanítás, hálával tartozom nekik, és tanítómesteremként tisztelném őket, ha ők elfogadnának alkalmi tanítványnak. Amikor én még csak verslábakról tanultam, ők már talán hídlábakat rajzoltak házi föladatként A versláb hajlékonnyá teszi az alkotmányt, a hídláb pedig megmerevíti, a beton korában a betoné az előny. Ha sarokba szorítanának, bizony, gatnám ugyan, hogy a Balassistrófa van olyan leleménye a teremtő észnek, mint a kábelhíd, el ls tart annyi ideig, de a vita soha nem ilyen jámbor lelkeknek való alanyi problémák körül folyik, Inkább az a sarkalatos pontja, minek szól bele a műszaklak dolgába, aki nem műszaki. Hátrányos helyzetemet szégyennel viselem, de hátralavő életemben keveset változtathatok már rajta. Ha megkergetnének, akkor aem tudnék a tűbe lyukat fúrni, a gyakorlat mezején filléres bukásaim csúfságát kellene elviselnem. Legföljebb azt tudom meg. mondani, kicsi az a lyuk, vagy nagy. Ilyen észbeli alapozással fölemlegettem egy sor gondomot — botor ésszel azt hiszem, a másoké Is benne van —, erre jön a műszaki kontra. Tisztelettudó fogalmazásban így hangzik: 1.. minden bizonnyal a legnagyobb jó szándékkal és segíteni akarással, ám az előzetes szakmai tájékozódás teljes mellőzésével íródott — ami íródott. Szakmai hitelemet teszem rá, hogy tájékozódtam. Ahogy illik, több oldalról is. Ott voltam azon a tanácskozáson is, amelyen legalább öt mérnök mondta az igét. Rájöttem most ls, más ez, mint a hexameter, de azért érthető. Kezdtem sok mindent megérteni. mire addig jutottam, hogy azt a bizonyos valamit most már igazán nem értem. Csak az lehet az oka, hogy a logikám hozott anyagból épül. Jóska logikája egészen más lehet, mint Pistáé. Egy darabig elszaladoznak egymás mellett, mint két bakkecske, aztán elkanyarodnak, és a mesebeli pallón találkoznak. Addig öklelik egymást, amíg — ez is megesik — vízbe nem esik ez ls, az is. Vitának mondjuk ezt a játékot, és hirdet. Jük, jogos a vita, amig van ember, aki oda tartja a fejét. Csakhogy a műszaki ember-Tizt mondja, ne beszéljek bele az ö dolgába, mert nem vagyok műszaki. A jogász azt mondja, nem tudok játszani a paragrafussal, tehát hallgassak, sőt hirdessem, úgy van jól, ahogy 6 mondja. A hivatal embere úgy hozzám vágja a rendeletet, ha meg nem hajtom a fejem, eltalál. Mind azt mondja, maradjon mindenki a kaptafánál. Azt mondja az egyik szakértőcsoport, az a valami, ami itt van, nem jó ugyan semmire, de jó, hogy itt van. A magam esze szerint azt hajtom, ha eredetileg arrébb vitték volna, talán jó lenne arra ls, amire való, de Itt meglőnek. Készül már a terv a másikra, meg ls csinálják, mert azt hamarabb meg lehet csinálni. Be. lém bújik az ördög.' kezdem mondani, hogy nem jól van. Állami támogatással épült az első, akárcsak a második. Azért nem használjuk az államilag támogatott első valamit, hogy lehessen aL kalma állam bácsinak a másodikat is megtámogatni? Semmi másról nincs szó, csak más keréken jár a logikánk. Csöndes szóval tovább mondom ugyan, hogy ha állam pénze az, akkor az enyém ls benne van, és ha csak * Ötven fillér esik is rám belőle, akkor is kérem tisztelettel, ne dobják ki az ablakoa A másik oldal mondja, kár rágódni rajta. Ha az elsőt ott akarnák használ, ni, ahol van, legföljebb kétszázezret nyernének vele, de az sem biztos. Olyan tények ezek, nem lehet rajta vitatkozni. Időt viszont sokat vesztünk, mert csak a terv újraigazitása elvinne 150 napot, addig elmennének az építők, és kl tudja, mikor lehetne őketviszszacsalogatni megint. Állom a sarat a másik vágányon, és azt hajtogatom, közel százötven napja, hogy először szóltam, de előtte két évvel már tudni lehetett Azépí. téssel pedig semmi nem történt eddig, csupán a határidőt tolták el még egy negyedévvel. Semmi másról nincs szó, csak más keréken jár a logikánk. A gyalogos észjárás azon kezd rágódni, hogy az egyik már itt áll, a másikhoz ezután vesszük meg drága külföldi pénzen a ce• mentet, a betonvasat, az ilyenolyan gépészeti szerszámokat, és legfőképpen munkaerő kell hozzá. Nem tudom, hány embernek legalább egy teljes esztendő. A munkaerő pedig olyan hiánycikk, mondja ez a csetlő-botló észjárás, még importálni se lehet Ha most nézzük a logikai ütközéseket, hamar észrevesszük, a verslábtól éppen olyan messze járunk, mint a példázatbeli hídlábtól, tehát károsodás egyikünkben sem eshet. Ha a két érv itt sokáig csiszolódna egymáshoz, akár bölcsességgé kerekedhetne. A nagy logikai buktatók vége mindig az, amit józan parasztésznek mond a köznyelv, és büszkén hivatkozik rá a professzor is, meg a piaci kofa ls. A festő életét teszi rá életr nagy művére, mégis kíváncsi rá. mit szól hozzá, aki nézi. Pedig nyilván tudja, mit ér a kép. Most hallottam a rádióban, a drámaíró mondta, milyen aggodalommal figyeli, „veszi-e a lapot" a nézőtér Ott se szakértő mindenki. Másik író életéből adna talán éveket, ha látná, hogy két ember az 6 könyvén vitatkozik Szegedtől Pestig, Csak a műszaki alkotás lenne szent és sérthetetlen? Eszünk járása annyiféle, nehéz lenne mindet egymás mellé te. rolni. Az egyik ott kezd bukni, ahol a másik emelkedik. A kiegyenlítés is vétek lenne, a kicsit ilyen, kicsit olyan jó az öszvérben, de ha háztetőn próbáljuk kl, biztosan beesik az eső. Jól tudom, korunk a műszaki tudományoknak kedvez. Természetesen örülünk neki sokan. A műszaki alkotás is lehet olyan tökéletes, mint a szépen ringó hexameter. Aprócska türelmet mégis kérek azok számára, akiknek más az esze járása. Ha a tű foka gyári technológiájához szikrányi fogalmuk sincs, hadd mondják meg azért, hogy kicsi a lyuk, nehéz bele cérnát fűzni. Legyen fül, amelyik ezt is meghallja. HORVÁTH DEZSŐ Kertész Péter Ágaií őrizd a világnak Magányosság a lélek rákja — megöl, ha már felismered. Gyufáról hitted, égő fáklya — zsugorodik bejárt tered. Mindenki meghat, aki árva, Míg közönyük súlya ereszt, nem nehezül reád a zárka — hisz él az ég fejed felett. A jó fogak még benned rágnak A fémre nézz, milyen kemény. A mankók ls repülni vágynak. vakokat ls éltet a fény. Agait őrizd a világnak, s magához ölel a remény. < RETCH KAROLY GRAFIKA f Rend a lelke mindennek H •ajnalodlk. Az udvaron vadul csahol a korcs, szemesincs szőrpamacs, az éjjeliőr kutyája. A látóhatáron lassan, méltóságteljesen bújik elő a nap. A párás hajnalon a levegődben már tavaszias a föld illata. Ez az a láthatatlan erő, ami a falusi embert ilyentájt nyugtalanítja. Űgy érzi, mintha ezernyi tűvel szúrkálnák, noszogatnák. Az újrakezdés, az újjáéledés örömét így jelzi legkorábban a tavasz. Az éjjeliőr előkászálódik rejtekhelyéről. Álmosan támaszkodik magalaragta botjára, s biccent fejével az érkező traktorosoknak. — Aztán volt-e erre sok fiatal lány az éjszaka. Antal bátyám? — kérdi az egyik behemót fickó. — Hozzám már minek jönnének? — mosolyog az öreg. Aztán még egy Ideig nézegeti a szorgoskodó legényeket. Figyeli, hogyan indítják, túráztatják a traktorokat. Ha valamelyik gép nem indul, a másik segít, behúzza. Kötelet ilyenkor az öreg ad. Élvezi, hogy a néhány perce még mozdulatlan gépek ilyen vezényszóra megelevenednek. Érkezik a váltás is, a nappali őr. Reggelenként keveset beszélnek egymással. A társalgást estére halasztják, amikor az éjjeliőr korábban jön, a nappali meg tovább marad. Közösen nézik a jelenléti ívet; ki hiányzik. — Ez a Kutasi Béla már megint nincs itt. Az éjjeliőr a megmaradt kenyérdarabkákat a kutyája elé veti. Mormog is mellé valamit, aztán megsimogatja a hű barát őszülő szőrét. Elköszön, s megindul a falu felé. A traktorosok felsorakoznak az üzemanyagtöltőnél, Báló Feri bácsi kezeli a kutat. Közelebbi ismerősei öcsi bácsinak hívják. Sorra megtölti gázolajjal a tartályokat. Éopen az utolsó telik, amikor ránéz az óráiára. — Három perc múlva háromnegyed hat. Károlyi Amy Az ardeatini barlang valahol vannak, valahol mint anyjában a gyermek vörös falon, sötét falon valahol dörömbölnek kérik az életnek felét a kétharmadát kérik ml a sötétben va'ahol gyümölcstelen érik éretlen szirom, meg nem élt szín, íz és hang és forma gyűlik és telik valahol a meg-nem-éltek sorsa Régi svájci órája van. Á számlapját alig látni, de a világért sem válna meg tőle. — Ez még most is a legpontosabb — veszi védelmébe. Leül. Van még három perce. Aztán pontban háromnegyed hatkor gondosan visszarakja a mérőműszerre a borítólapot, rákattintja a lakatot. Már elpakolt mindent, mikor észreveszi, hogy egy traktor közeledik sebesen. A vezetőfülke ajtaja nyitva. — Várjon, Feri bátyám! — kiáltja messziről a szőke fejű traktoros. — Holnap az első lehetsz! — s mintha mi sem történne, odaballag öreg 125-ös Csepel motorkerékpárjához. Határozott rúgással indítja, felül, s elpöfög a szitkozódó traktoros mellett * A csavaros észjárású raktárost tulajdonképpen mindenki szereti, tzes parasztember, s ráadásul a környék legjobb szakácsa, ö főzi évek óta a zárszámadásokon a birkapaprikást. Csökönyösen ragaszkodik ahhoz, amit kigopdol, s jónak tart. Valamikor ő Is traktorosként, kezdte, csak később lett raktáros. Saját elképzelése szerint rendezekedett, s új kartonokat gyártott. Rajta kívül csak a főkönyvelő érti az egészet. Rend a lelke mindennek — mondogatja, ha kérdik miért tette. A benzinkutat is ő kezeli. Reggel munkakezdés előtt 5-től háromnegyed hatig tankolhatnak a traktorosok. Aki késik, nem kap > „naftát". Kezdetben sok vita forrása volt mindez. Jó, vagy rossz az ilyen elhatározás? A vezetők is kétféle véleményen voltak. — Aki háromnegyed hatig nem tankol — védi igazát öcsi bácsi —, az hogvan ér ki hatra a munkahelyére? Persze minden csoda három naoig tart. Az eredmény: egyre kevesebben késtek el. Ha valaki mégis háromnegyed hat után jött, az elnöktől kellett engedélyt kérnie. Ám a traktoros nem tette zsebre esvkönnyen, amit ezért az elnöktől kapott. * Éjszakánként nyitva maradnak már a fóliaházak szellőzői, lepedőnyl ajtói. Az éjjeli levegő szabadon járja a házakat, s a palánták már a korai harmattal ismerkednek. A kertészek úgy mondják: ültetés előtt a palántákat edzeni, szoktatni kell. A főkertész aznapra több gépet vár, hogy idejében előkészíthessék a földet, s kipróbálhassák az ültetőgépeket is. Ha valamelyiken a müanyagtárcsa nem jó, ne akkor kelljen cserélgetni, amikor már megkezdődött a munka. A kertészház előtt fél hat körül gyülekeznek az emberek. Szóba kerül ez ls, az ls, és persze az asszonyok ... Hat óra előtt néhány perccel az úton feltűnnek a traktorok. Még a hetvenes árvíz idején hordták el a kilátást akadályozó homokbuckát a Tiszagátra. — Egy traktor hiányzik — állapítja meg rögtön a szántóföldi brigádvezető. — Ku a sí Béla nincs itt — Miért? — Nem kapott gázolajat Bálótől, — Hogy-hogy? — Elkésett- Persze nem árt neki egy kis lecke. •— A múltkor ls én adtam neld. hogy valameddig dolgozhasson —• veszi át a szót másik. — Azelőtt meg Kormányos Laci segítette ki, Legalább most megtanulja, hogy nem érdemes sűrűn elkésni. Felkerekednek. Mindenki indul a dolgára. Az öntöző-brigádvezetó még babrálja egy ideig elnyűtt Rigáját. Felpattan rá, tekeri a pedált, míg be nem ugrik a motor. A kertészház környéke pillanatok alatt kiijrül. * A hoppon maradt traktoros duzzogva száll vissza a fülkébe. Indít, s rögtön sebességbe kapcsól. A traktor — teher nélkül — pattogva halad a göröngyös dűlőúton. Hirtelen megáll. A szőke fej előbújik, megnézi, mennyi üzemanyag lehet a tankban. — Egy órára, ha elég. Kultivátoroznl még addig se bírnék. Űjra indul, s az öntözőraktár felé veszi útját. Napokon belül elkezdődik az öntözés, az ültetéssel egvidőben. — Csak holnap töltjük meg a hordókat — mondja a gépész. — Hát akkor még megpróbálom a csirketelepen — s elköszön. A csikés asszony az ajtó előtt szorgoskodik, mikor a traktor odaér. — No, itt a táp — gondolja először. Aztán látja, hogy téved. — Hát a tápot hol hagytad? — Gázolaj kéne, Pirka néni. Nem tudok addig dolgozni. — Te fél hétkor még itt császkálsz? — nyitja kt a száját a csirkés asszony. — Egy csöpp nem sok, de még annyit sem viszel! Megértetted? Kérj engedélyt az elnöktől, akkor ad neked Báló is. Lógó orral, egyre kisebb reménnyel indul tovább. Nincs más, be ke'l menni az elnökhöz. — Szabad — hallja kopogására a választ. Vár még pár pillantatig, mély lélegzetet vesz, lenyomja a kilincset — Elnök elvtárs — kezdi —, elkéstem és Báló már nem adott gázolaiat. — Micsoda? — emeli fel a hangiát az elnök. — Tudod, mivel jár ez? — Igen. — Apád alapító tag, benne van a vezetőségben ls. Ha még egyszer előfordul... Mindketten tudják a folytatást. Kétórás késéssel végre megérkezik Kutasi Béla is a munkahelyre. A szántóföldi brigádvezető alaoo-.an összeszidja, hogy miatta nem fogiák időben megcsinálni az ágyásokat. Sietve megígéri hát, hogy estére ledolgozza a késést. A traktorosok mosolyogva nézik dacosan dolgozó társukat. Az egyik megszólal: — Azért van esze Balo Ferinek. Jó leckét adott Bélának. Azt hiszem, aligha késik ezután. RADICS FERENC