Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

2 Kedd, 1978. március 21: Orszáoos tanácskozás S. Hegedűs Lászlónak, a HHF titkárának nyilatkozata X kis községek jövője, lakóinak életkörülményei az ország népességének majd egyötödét közvetlenül érin­tik. E témakörben az első nagy országos áttekintésre 1975-ben került sor, az el­múlt három év változásait, eredményeit pedig márci­us 22-én, a Zala megyei Len­tiben teszik mérlegre. Az or­szágos fórum előtt S. He­gedűs László, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának titkára nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — A Minisztertanács, a mi tapasztalatainkat is fi­gyelembe véve intézkedett három évvel ezelőtt a kis­lélekszámú településeken la­kók életkörülményeinek ja­vítására. A XI. pártkong­resszus határozata kimond­ta: a falusi ós a tanyai élet­viszonyokat közelíteni kell a városiakhoz. Az olyasfajta elképzelések ugyanis, ami­lyen a községekben élők nagy tömegű be&öltözteté­se a városokba, nyilvánva­lóan kivihetetlenek. Ezért a kis községek fennmara­dásával hosszú távon szá­molni kell, méghozzá az ez­redfordulón is a maival nagyjából azonos számú te­lepülésként. — Az elmúlt évek elem­zései a gazdaságban és a társadalomban bekövetke­zett változások módosítot­ták ismereteinket. Minde­nekelőtt abban, hogy a fal­vakkal nemcsak számolni kell, hanem egyenesen szük­ség van rájuk. A kisebb te­lepüléseken vagy környákü­kön meghonosodott ipar, a mezőgazdaság gyarapodása, az iparszerű termelési mód térhódítása közelebb hozta a falusi életmódot a váro­sihoz. Ma, naponta embe­rek százezreit szállítják az autóbuszok és a vonatok a gyáripart övező települé­sekről a nagy központokba, az egykor elszigetelten élő falusiak fél-, egy óra alatt lljutnak a moziba, szín­tlázba, s a városi bevásár­lás már nem jelent szá­mukra eseményt. A televí­zió és rádió, az újság, a könyv ugyanúgy szórako­zást nyújt legeldugottabb tanyákon, mint mondjuk Bu­dapesten. — A kis lélekszámú tele­pülések mai arculata ön­magában is bizonyítékot je­lent az eddigi megállapí­tások mellett. Az elmúlt években a kis községekben is sorra épültek az új há­zak, megújultak a régiek, szinte kínálva a megállapí­tást: így „feleltek" az ott­lakók a gazdasági és tár­sadalmi fejlődésre. Hozzáte­szem: a népesség gyors gya­rapodása a városoknak amúgy is nagy terhet je­lentene, hiszen kevés a la­kás, és nagyon drága a víz­vezeték-, a csatorna- és a közlekedéshálózat fejleszté­se, fenntartása. Mindez a nagyvárosokban általában aránytalanul többe kerül, mint falun. Lentiben az úgynevezett apró falvas megyék kép­viselőitől kérdezzük meg, mi a véleményük lakóhe­lyük kilátásairól, és hogyan képzelik el saját jövőjü­ket. Minden bizonnyal sz! lesz az ellátási gondokról azokról a kérdésekről, ame lyek tavaly többször is hangot kaptak az ország­gyűlési bizottságok üléscin Mert feltétlenül igaz, hogy sok helyütt a lakóknak a~ alapvető élelmiszerért is sort kell állniuk, vagy ép­pen a szakorvosi ellátásárt 20—40 kilométert kell vo­natozniuk. Annyi már most is megfogalmazható, hogy -» a XI. pártkongresszus határozatának szellemében — 1930-ig s még inkább a következő tervidőszakban, növelni kell a kisközségek fejlesztésére szánt összege­ket. Senki sem gondol ész­szerűtlen, pazarló építke­zésekre, hanem okos, át­gondolt gazdasági és társa­dalompolitikai céljainknak megfelelő gyarapításra. Az országos tanácskozás tanulságait a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is összegezi, s az elemzést követően javasla­tokat készítünk az illetékes szerveknek — mondotta be­fejezésül S. Hegedűs László. Középiskolai kollégium A Közép fasorra néz az és hom Újszegeden, a Bérkert utca és a Közép fasor sarkán ha­marosan megtarthatják a 203 középiskolás fiúnak otthont adó, új kollégium műszaki átadását. A lakószobák és a közös használatú helyiségek berendezése után — még ebben az oktatási évben — át is költözhetnek a felújí­tásra szoruló régi épületből az. Ady Endre kollégium la­kói, akik öt szegedi közép­iskolában tanulnak. össze­hasonlíthatatlanul jobb kö­rülmények közé kerülnek majd a kollégisták, hiszen a 10—25 személyes, emeletes ágyakkal berendezett jelenle­gi hálótermekből négyágyas, kényelmes és tágas szobákba költöznek. A Szegedi Tervező Válla- j lat Takács Jánosné vezette' kollektívája elképzelései alapján kezdték meg a DÉLÉP dolgozói két és fél évvel ezelőtt a paneles épü­let szerelési munkáit. Az öt­szintes épülettel szomszédos, könnyűszerkezetes éttermi szárny — amely a hatszáz­adagos főzőkonyhát és a ka­zánházat is magában foglal­ja — a Fémmunkás Vállalat és a DÉLÉP közös kivitele­zésében később, de még az idén elkészül. A kollégium földszintjén helyezik el az irodákat, rak­tárakat, a három betegszo­bát — elkülönítővel, melegí­tőkonyhával és orvosi szobá­val —, a vendégszobát, ott rendezik be a klubhelyiséget és a könyvtárt is. A négy lakószinten 13—13 háló lesz, melyek berendezési tárgyai, búto-ai az épület szálloda­S'erű hasznosítását is lehe­tővé teszik a tanév utáni nyári szünetben. Itt szállá­solják el maid n-a-a-^n "" egyetemi előkészítő hallgatóit is, az ünnepi hetek idején pedig a város szálláshelyeit bővíti majd a kollégium 203 ágya. Az emeleteken két-két tanulószoba is lesz, a párat­lan szinteken a kollégium tíz új kollégium főbejárata okzata pedagógusának tanári szobá­kat, a páros szinteken pedig ételíárolókat rendeznek be. A kollégiumi összkomfort • hoz természetesen hozzátar­tozik a berendezési tárgyak kényelme, színharmóniája is. Kellemes, meleg színek dí­szítik az épület szobabelsőit, folyosóit, s a külső hornjok­zati panelek világos, úgyne­vezett mosott kőzúzalékos felületét is élénkítették a tervezők, színes üveggel, fes­téssel, • reluxa redőnyökkel. Nagy, összefüggő udvartér ma­radt a telekből a kollégiumi és éttermi szárny mögött, pi­henésre, sportolásra alkalmas terület lesz ez, ha az építők elvonulnak. es orokoso J átékainkban sohasem bukott el az igaz, sohasem győzhetett az álság, a sandaság. Játszottunk háborút, forradalmat, pufíogtattuk dugóspuskáinkat az udvaron. Egy idős ember kiült udvari lakása elé, rágyújtott, s a füstfelhőn át mosolyogva nézett minket. Szólni sohasem szólt, legalább is nem emlékszem rá. De tudom, szere'/ett minket, akik azt játszot­tuk, hogy hősök vagyunk és forradalmá­rok. Sokszor elgondolom azóta; elmúlnak na­pok, hetek, hónapok. Napjaim egyforma szürke rétegekben torlódnak egymásra, mint a folyó hordaléka a parton. Fölkelek, borotválkozom, öltözöm; elindulok a meg­szokott úton, ugyanazokat az arcokat lá­tom nap-nap, teszem a dolgom jól-rosz­szul... Aztán megintcsak este lesz, s kez­dődik minden elölről. Az éjre nap jő, a nanra éj. Talán, ha egy másik korban születek, le­hettem volna hős is, vagy forradalmár. Tűzvivő, bátor és merész. Lehettem volna örökhagyó... Ám én örökösnek születtem, s úgy gon­dolom, hogv szerepnek ez sem sokkal könnyebb. Tudom, hogy a forradalom nemcsak barikád, vér, puskalövések; ha­nem egy új történelmi igazság születésé­nek és cceperedécének kora; tudom már, hogy a hétköznapok is lehetnek forradal­miak. Az örökséget nem szabad elherdálni; őrizni kell és gyarapítani. A mi korunk­nak, a folytonos forradalom korának ez a dcf.ga. Méltónak maradni mindenben a magyar történelem három tavaszának ha­gyományaihoz. Az idős férfiról, aki pipája füstje mögül mosolygott játékainkon, csak jóval később, évtized múlva tudtam meg, hogy 1919 ta­vaszán vörö~kat,ona volt, forradalmár. Ka­maszkorom legviharosabb éveit éltem ak­koriban, nem csoda hát, hogy kicsit meg­döbbentem. Lajos bácsi — ahogy vissza­gondoltam — a bodorodó füstfellegekben, a kissámliján ülve, ahogy ölébe ejtette a kezét, ahogy moco'ygott — nekem csak egy mesterembert formázott. Ilyenek len­nének a forradalmárok? — töprengtem el —, hiszen a Lajos bácsin nem is látszik semmi. Szótalan is, aztán legtöbbet a vi­rágjaival bíbelődik... Aztán végül is, mert ez a dolgok sora, megértettem. Az ő példája segített, hogy a talán legfontosabbat értettem meg: a forradalmiság nem látvány, nem póz; a forradalmiság maga az ember; mert az embert.1 az igazat, a szebbre, a jobbra va­ló törekvés jellemzi. És arra is rájöttem, hogy a forradalmárt azt különbözteti meg a többitől, hogy nemcsak magáért él, ha­nem másokért is. És amikor mindez meg­világosodott; akkor döbbentem meg elő­ször. akkor jutott eszembe, hogy az én ge­nerációm feladata is forradalmi, s az a rákövetkezőé is. Vajon tudják-e a nálam fiatalabbak, hogy örökösök, s vajon ennek szellemében élnek-e? A kérdés — őszintén hiszem! — költői. Minden nemzedék megvívja a ma­ga forradalmát, lcjobbjaiból élenjárók, becsületes munkások, alkotó értelmiségiek lesznek; olyan emberek, akik tudják, hol a helyük a hétköznapok forradalmában. És ez bizonyos igaz a ma felnövőkre is. a legapróbbakra is, akik játszanak, háborút, forradalmat, de játékaiban sohasem bu­kik el az igaz, nem győzhet az álság és sanc'aság. A z igaz nem bukhat el, nem bukott el a Tanácsköztársaság sem. Leverték. A kicsiny ország ellen összefogó nemzetközi reakció verte le, ám csak idő­legesen, mert a haladó eszméket sem le­verni. sem börtönbe csukni nem lehet. Ea a történelem tanúságtétele, a történelemé, amely elérkezett a szocializmus korszaká­hoz. s ame'v nálunk a Tanácsköztársaság 59. évfordulóját ünnepli a mai namn. Petri Ferene Jugoszláv gépipari bemutató Speciális pótkocsik, me­zőgazdasági gépek fotói szere­pelnek azon az előadássoro­zattal egybekötött kiállítá­son, amely hétfőn nyílt a Technika Házában, Buda­pesten, s a jugoszláv UTVA vállalat termékeit mutatja be. A magyar vállalatok már ismerik az UTVA ter­mékeit. Most a kiállításon és az előadássorozaton a ju­gosz'áv vállalat újabb ter­mékei adják le „névjegyü­ket". Köztük az az acélsza­lagokból kialakítható silóto­rony, amely néhány nap alatt összeszerelhető. Kitüntetések a FIN alkalmából Tegnap, hétfőn délelőtt a megyei tanács székházában ünnepélyes keretek között adták át a Forradalmi Ifjú­sági Napok alkalmából ado­mányozott miniszteri kitün­tetéseket az oktatásügy, a közművelődés és az egész­ségügy területén dolgozók­nak. Az ünnepségen megje­lent dr. Tamasi Mihály, az MSZMP Csongád megyei bi­zottságának osztályvezetője, Deák Béla, a városi pártbi­zottság titkára, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács tanács elnökhelyettese, vala­mint Kulcsár Pétar, a me­gyei KISZ-bizottság titkára. Először dr. Müller Józscfné, a megyei tanács vb művelő­Harminc éve államosították a gyárakat Megemlékezések Szegeden Három évtizeddel ezelőtt, 1948-ban államosították a 100 főnél több alkalmazot­tat foglalkoztató iparvállala­tokat Magyarországon. A dolgozó nép vette kezébe a gyárak irányítását, s e föl­adatok végrehajtásában a szegedi gyárak dolgozói élen jártak. Köztudott az is, hogy éppen a nagy múltú Szegedi Kenderfonógyárban alakult meg a fölszabadulás után az első üzemi bizottság. A gyárak államosításának harmincadik évfordulója al­kalmával Szegeden is emlék­ünnepségeket tartanak. Ma, kedden délután fél három órakor a Minőségi Cipőgyár szegedi üzemében dr. ördögh Piroska, a József Attila Tu­dományegyetem docense tart előadást. Holnap, szerdán délután három órakor a Sze­gedi Szalámigyár és Hús­kombinát Maros utcai üze­mében (a Tisza-parti olda­lon levő kultúrteremben) Tá­pai László, a vállalat pártbi­zottságának titkára emléke­zik meg az államosítások év­fordulójáról. Holnapután, március 23­án a Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsának székházában délelőtt kilenc órakor kerül sor központi emlékünnepségre. Az ünnepi ülésen a nagyüzemek álla­mosításának 33. évfordulójá­ról dr. Rácz János, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára emlékezik meg előadá­sában, majd dr. Fehér Ist­ván, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola tanszékveze­tő tanára a Szegedi Kender­fonógyár államosításának történetéről, dr. Dégi Ist­ván, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának archí­vum vezetője a Szegedi Ci­pőgyár és a Szegedi Szalá­migyár államosításának tör­ténetéről beszél előadásában. Az államosítások jelentősége a munkásosztály vezető sza­repének megerősítése cím­mel dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára tart előadást. Csütörtökön délután fél három órakor kerül sor a Szegedi Kenderfonógyárban arra a munkásgyűlésre, ame­lyen visszaemlékeznek a há­rom évtizeddel ezelőtti ese­ményekre. A munkásggyúlés szónoka: dr. Ágoston József. Az emlékünnepségen föllép n Szakszervezetek Szegedi Ál talános Munkáskórusa is. désügyi osztályának vezetőja üdvözölte a megjelenteket, majd Szabó G. László, a me­gyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy mind az oktatás, mind a közművelő­dés és az egészségügy terén végrehajtandó feladatok egész társadalmunkat érin­tik. jelentős mértékben for­málják a közvéleményt. Az ifjúság megkülönböztetett fi­gyelemben részesül a párt és a kormány részéről, s ugyanez vonatkozik azokra az emberekre, akik közvet­lenül foglalkoznak a fiata­lokkal: tanárokra, óvónőkre, közművelődési dolgozókra. Külön elismerés és köszönet illeti meg közülük azokat, akik kiemelkedő munkájuk­kal biztosítják a határoza­tok, a törvények megfelelő végrehajtását. Szabó G. László az okta­tási miniszter dicséretét tar­talmazó oklevelet nyújtott át tizenegy pedagógusnak, a kulturális miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését pedig két közművelődési dolgozó­nak: Szemenyei Sarolta nak, a hódmezővásárhelyi városi tanács vb művelődésügyi osz­tálya közművelődési felügye­lőjének és Doktor Lajosné­nak, a Somogyi-könyvtár gazdasági főelőadójának. Az Egészségügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetésben részesült Somlai Sándor, a makói vá­rosi tanács kórházának rak­tárosa, két egészségügyi dol­gozó pedig miniszteri dicsé­retet kapott. Ezt követően dr. Müller Józsefné gratulált a kitünte­tetteknek, további eredmé­nyes munkát kívánva vala­mennyiüknek. A jutalmazot­tak nevében Pálfalvi Zsolt, a szegedi 600. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanára, megyei szakfelügyelő mon­dott köszönetet az elismeré­sért

Next

/
Oldalképek
Tartalom