Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

MAG; IZIN A k / « 14 Vasárnap, 1978. március 19. g ' ip4 ^^ Két nyúl szalad... Sütő Andrással irodalomról, nyelvről, színházról A s utóbbi ívek könyv- és színpadi sikerei közül ls kiemelkednek a Marosvásárhelyen élő Sütő András művei. Az Anyám köny­nyű álmot ígér. az Istenek és falovacskák, valamint a Rigó ét apostol című könyvek, az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán az utóbbi esztendők legizgalmasabb irodalmi és színházi örömforrósai és vltnalapjal egyszerre. Sütő valami olyat művel frásal­ban, amire oda kell figyelni, ami nemcsak gondolatainkat lendíti to­vébb, de érzéseinket ls megsimítja, nemzeti tudatunkat is mérlegre kényszeríti. A közeli napokban két új drámáját mutatták be Magyar­országon. A Vidám sirató egy bolyongó porszemért című komédiát, jreménységgel, sőt bizalommal indította útjára" a szegedi Kisszínház deszkáin a legfrissebbe bölcseleti magasságokba törő Kőin és Ábelt pedig a budapesti Nemzeti Színház tűzte műsorára. A bemutatókra el­jött közénk az író ls. akivel a szegedi premier előtt beszélgettünk. — Egyik kötetének előszavában IttV <r: „Akárhogyan is faggatom magam: az írás indítékairól a tel­jesség igényességével szólni lehe­tetlen. A legnyilvánvalóbb — s minden tollat ragadó embernél törvényszerűnek mondható — in­díték: a mesterek, a klasszikus nyelvoldó hatása. A klasszikus el­beszélők közül bizonyos Sütő Mi­hály nevezetű írástudatlan irodal­mi cseléd bolygatta meg legin­kább a képzeletemet.' Én mégis tovább fűzném és kérdéssé ka­nyarítanám a gondolatot. Hogyan kapcsolódik egybe a Romániában Hó magyar író életében gyermek­kor. Iráskényszer is történelmi küldetés? — A pusztakamarási gyermek­kor a humánum kiapadhatatlan forrása számára. Semmi nem köl­töztetheti kl az ágyból, hogy he­lyébe feküdjön. Az én gyermek­korom paraszti világában Isme­retlen volt az emberélet torzulása, kegyetlenkedései, szellemi nyo­mora. Azóta ls hiszem és vallom, hogy a humánum az emberiség legszebb megnyilvánulása, az em­beri nem örök fényforrása, ami nélkül elképzelhetetlen társadal­mi rond. egyén és hatalom har­móniája. közösségi lét klulakulása. A szülői ház és a mezőségi kö­zösség meghatározza nemcsak emberi-írói magatartási imat, de Írásaim hangvételét, stílusát, hő­seim jellemvonásait és történe­teim lényegét. Az a közösség, amely önmaga morális forrásaira van utalva, megőrzi ezt a humá­numot. Amikor bomlani kezd a harmónia, a közösség is bomlás­nak indul. A kelet-európai nép­csoportok tragikus konfliktusai történelmi tények. De az én fa­lumban. Pusztakamarás kis kö­zösségében a humánum minden­kor felülemelkedett a történelem teremtette konfliktusokon. Csak egy példa: amikor 1943—1044-ben Horthy csendőrei vonultak be a faluba, a ml padlásunkon bújt el a szomszéd román család, amikor nem sokkal utánuk a román va­sasok lepték el a falut, minket fogadott be a szomszédék padlása, s ők dugták el a padlásra vezető létrát. Meggyőződésem, hogy az írás vágya és a felismert közössé­gi feladat elválaszthatatlan. Szá­momra létkérdés, hogy a közös­ség által felvetett követelménye­ket. feladatokat én meglátom és vállalom. Sajátos helyzetben élek. Nemzetiségem közösségi léte. történelmi közérzete, perspektí­vái. kollektív törekvése sugallatá­ban a saját, egyéni gondom ls benne van. Hitem szerint a kö­zösségi létezés egyben egyéni lé­tezés is. Az én nemzedékem, a mai ötvenesek, nem írásvággyal léptek porondra. Egy faluközös­ség, egy nemzetiségi csoport tör­ténelmi kérdései késztették őket társadalmi cselekvésre, vezették őket az ifjúsági mozgalomba, a politika vidékére, társadalmi fel­adatok vállalására, közéleti rész­vételre. E nemzedék irodalmi fej­lődését meghatározták az úi tár­sadalmi problémák, s minél bő­vebb a tehetség, annél értékesebb és társadalomkőzelibb a megva­lósítás. A műfajok megválasztása is az egyéni szándék mellett függ a történelem szituációtól. Ez utób­bi befolyásolja a műfajválasztást, a hangvételt, a metafornrendszert is. A kezdeti filozofikus-lírai prózát, az indulás hangvételét szigorodás váltotta fel. ennek kö­vetkezménye a dráma felé való közelítés, a műfajváltás. Ez az idő munkája is az emberben. Tapasz­talatok halmozódnak fel tuda­tunkban. más hangvételt követel a kor, a megváltozott környezet, az új szituáció. A kezdeti, anek­dotikus lfral novellákat az Ifjúkor kezdeti lelkesedésének hangvéte­lét a történelem tanulságainak drámai újraértékelése váltotta fel. — A Vidám sirató... szegedi szereplői elmondták, nem volt könnyű feladat birtokba venni Sütő Andrásnak csodálatos nyel­vezetét. A magyar nyelv kérdései különösen erőteljes hangsúlyok­kal vetődnek fel a határainkon kívüli irodalom művelőinél. Kö­zülük is Sütő Andrásnál, aki leg­újabb könyvében, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című. a bibliai idézetre utaló kötetében unokájával járja végig a magyar nyelv birtokba vetelenek stációit. Hogyan kapcsolódik össze mun­kásságában művészi tevékenység és a nyelv, mint a kifejezés esz­köze? — A nemzetiségeknek történel­mi helyzetüknél fogva mélyebb a ragaszkodásuk az anyanyelvhez, a történelmi hagyományokhoz, az ősi szokásrendekhez. A nemzeti­ség jövője azon is múlik, hogy viszonyul múltjához. Erdélyben ennek nemes irodalmi hagyomá­nyai vannak, gyökerei a húszas évek történelmi regényfolyamai­hoz kapcsolódnak. A nyelvvel va­ló bánásmódot az egyéni alkat mellett meghatározza" a mű meg­annyi körülménye is. Természe­tes, hogy egy mai fiatalról Szóló vígjáték nem viselnél el sem n lí­rai hangvételt. sem a drámai nyelvezetet, de a konyhanyelvet, a naturális replikát sem. S ez történelmi méretekben is igaz, Kálvin és Szervét párbeszéde nem függetleníthető á reformáció nyelvezetétől. Az Engedjétek hoz­zám jönni a szavakat című mun­kámban azt Igyekeztem megfo­galmazni. hogy a beszélni tanuló unokámmal hogyan rekonstruál­tam azt a küzdelmet, amit mi folytatunk önmagunk kifejezésé­ért, A filozófusok szerint az em­berré válás döntő pillanata, ami­kor az ember önmagára vissza­pillant. Az már egy magasabb szint, amikor visszapillantva, ezt az eszméletet kl ls tudja fejezni. Nyelv és gondolat, nyelv és em­beri magatartás együvé tartoz­nak, egymástól elválaszthatatlanok. Ahol a nyelv romlik, az eszmélet is árnyékossá válik. Minél töké­letesebben felezzük kl magunkat, annál világosabb az eszméletünk, nemzeti öntudatunk is. hiszen ez létünk és kultúránk letéteménye­se. Sokan kérdezik, romlik-e a nyelv? Nem tartozom az aggályos­kodók táborába. nem vagyok olyan bátor, hogy nyelvromlásról beszéljek. A nyelvet, éppúgy, mint a kertet, művelni, gyomlál­ni, gondozni kell. Ám csontozatá­ban romolhatatlan. — A Vidám stratót... az Igaz Szó drimapályázatára irta. Egyik kritikusa megállapította, ' hogy: »,.,Siitő András régóta hozzászok­tatott már bennünket, hogy akár­mihez nyúljon és bármilyen mű­fajt válasszon is keretül monda­nivalója számára, annak, amit papírra vet, eszmei súlya, gondo­lati mélysége van." Valóban, ez a Vidám sirató.,, nagyon is komoly játék. Hogyan kapcsolódik ez megelőző két nagy gondolati drá­májához és legfrissebb színpadi művéhez? — Tamási Aron mondaná, hogy a Vidám sirató,., amolyan „ve­gyesebb vitéz". Nem tiszta komé­dia, nem tiszta szatíra, nem tiszta dráma. Több színben játszó, több fonallal szőtt drámai szövet. Nem véletlenül. Erről a jelenségről nem lehet vegytisztán beszélni. Egy porszem kevés a tragédiához, ám Eügedes Károly komor sorsa a moliere-i vígjátékot is kizárja. Áttetsző váltásokkal, át- meg át­rezgő hangvétellel fejezhető kl ez a társadalmi eróziós jelenség. Nem vagyok hivatásos színpadi szerző, mindig a mondanivalóm követeli kl magának a drémal kifejezésmódot. Engem egész éle­temben, irodalmi eszmélésemben egyetlen dolog foglalkoztat: az egyén és a hatalom viszonya. Ugyanannak a problematikának más-más megközelítési kísérlete az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, és a közéjük, ékelődött, hét­köznapi ihletésű vidám, zenés Já­ték, a Vidám sirató... Ez az a történelmi tapasztalat, amelyet leglényegesebbnek érzek a magam és a közösség vonatkozásában is. Már első novelláimban a csetlő­botló kisember kálváriáit írtam meg, szembeállítva az ő bizonyta­lanságait a hivatal packázásal­val. Sartre fogalmazta meg, hogy ez az egyén—hatalom problema­tika éppen korunkban lényeges kérdéseit tekintve Kelet-Európa országaira tevődik át. S valóban, szocialista társadalmunknak ez egyik legizgalmasabb kérdése. — Egy héten belül két színpa­di premier, egyik Szegeden, má­sik Budapesten. Mit vár tőlük? — Ha két nyúl szalad, az egyi­ket csak meglövi az ember. XAND1 LAJOS Kolostorból zeneiskola K apujába vésve írás őrzi az * 1879-es árvíz nyomát és * emlékét, mag a templom és a kolostor (ma plébánia és szociális otthon) azonban a még korábbi évszázadok történelmét is idézi. Az alsóvárosi — volt fe­rences — templom, s a késő gó­tikus kolostor Csongrád megye egyik legjelentősebb műemléke, értékét tekintve csak a kiszombo­ri körszentély vetekedhet vele. Hagyományvilága, építészeti rangja révén megkülönböztetett figyelmet érdemel, ez tűnik ki abból a törekvésből Is, hogy Al­sóváros részletes rendezési tervé­nek készítői, a Szegedi Tervező vállalat munkatársai méltó vé­roskéoi környezetet képzeltek el a Mátyás téri műemlék köré. s az épület restaurálásának igé­nye is napjainkban fogalmazódott meg. * Egykori építői egyterű templo­mot alakítottak kl, hiszen a fe­rencesek rendje prédikátorrend volt: egy-egy alkalommal népes hallgatósághoz szóltak a rend tag­Í al, akik általában közadakozás­tól éltek, puritán templomaikat ls á városok széleire telepítették. A kolostorok hátsó kertjeiben gyógynövényeket termesztettek, mert a prédikáláson kívül hivatá­suknak tekintették a gyógyítást ls. Az alsóvárosi templom mai te­repszintje kívül ls, belül ls ma­gasabb az eredetinél, a tervezett feltáráskor tehát számítani lehet értékek előkerülésére, belül Vár­hatóan sírköveket, a külső fal mellett sírokat találhatnak a ku­tatók. Bizonyos forrásokból arra ls következtetni lehet, hogy Dózsa György fajét itt temették volna el. Miután a templombelsőben — elsősorban az oltárok mögött — a mészréteg érintetlen, középkori faliképek felbukkanása sem lenne meglepő, a fal külső oldala pedig — a mai feltételezések szerint — rejtheti a déli, díszes, faragott kőkaput. Az 1710-es évekből va­ló kora barokk berendezési tár­gyakat, a szószéket, mellékoltáro­kat ls érdemes — restaurálással — megmenteni az utókornak, akár csak a templom orgonáját, mely a hazai barokk instrumen­tumok közül szép hangzásával tű­nik ki. Egy 1713-ból fennmaradt alap­rajz és az épület távlati rajza azt bizonyítja, hogy az újjáépítés az eredeti állapoton lényegében nem változtatott, a XVIII. század elejétől megmaradt jegyek pe­dig tulajdonképpen a XVI, száza­di állapotokat tükrözik. * 'Á ma szociális otthonnak bő­rendezett kolostor reneszánsz ko­ri, félköríves dongaboltozata! megmaradtak a cellákban. Ezeket h kis termeket méter vastagságú falak választják el egvmástól. A nyugat! szárny nagvablakos ter­me valaha oktatási, közösségi cé­lokat szolgálhatott, északra vofc a barokk ebédlő. A tervek szerint — körülbelül hét év múlva — a városi kórházba költöztetnék át a szociális otthont, helyét pedig u zeneiskola foglalná el, a kis ter­mek hangszigetelését ugyanis pó­tolnák a vastag falak, a két te­remben pedig házi koncerteket rendezhetnének. A keleti szárny egyházi tulajdonban maradna. • a most raktárakban tárolt gyűjte­ményt a nagyközönség is megte­kinthetné az egyháztörténeti mú­zeumban. Itt teremtenének helyet Bálint Sándor gyűjteményének is. (S talán a ferencesek középkori orvosi könyveket tartalmazó, szer­zetesi könyvtára ls összegyűjthe­tő lenne még az ország küiőnböző gyűjteményeiből.) A kolostor hasznosítása léJ nyegében már megoldott, a zene­iskola tervezett átköltöztetése p«H dig a templom belső és külső te­rének hasznosítására ls ötletei adhat. (Koncertek rendezésére al­kalmassá tehető még az udvar is, olyan elképzelés is van, hogy bo­tanikai lgényességű pihenőkertel alakitanának ki a hátsó kertben.) * A templom restaurálása körül­belül tlz évet venne Igénybe, h» a város, az egyház és az Országos Műemléki Felügyelőség közöse* — úgynevezett költségvetéstől független célhitellel — vállalná » költségeket. A templom méltí foglalata, a Mátyás tér környéke most még csak a tervezők, mű­emlékvédők elképzeléseiben ele* vehedett meg. Olyan, városképi­Jeg. idegenforgalmi] ag is érdekes és egységes környezetet álmodtak meg. mely a kétszintes, tetőtér­beépítéses házak üzletsorával* vendéglőivel a város színfoltja lehetne. (Ide kerülhetne a Vad­kerti téri romantikus, XIX. szá-i zud eleji kálvárlaszobor ls.) A térre vezető Hunyadi Jánoe sugárút XIX. századi, földszintes polgárházai is megérdemelnék a tanácsi védettséget, ami például újrafestésükkor a homlokzati szí­nek meghutározását, s szakértől művezetést tenne szükségessé. A táeabb környezet, a városrész jellegzetes — annak idején típus­tervnek tekinthető egységes el­képzelés alapján megépült — nap­sugaras házal a Nyíl utcában még szerencsésen megmaradtak, a paprikamalmokkal párosítva ezek a házak szabadtéri néprajzi múzeum alapját teremthetnék meg. * Az alsóvárosi templom és ko­lostor hasznosításának múltidéző, napjaink igényeit is megfogalma­zó elképzelései azt példázzák, hogyan lehet hagyományokból, építészeti emlékekből — a város­szerkezeti adottságokat sem sért­ve — olyan — a szó legjobb ér­telmében — látványosságot te­remteni, amely egyedi vonzóerő­vel ajándékozhatja meg Szege­det uniformizálódó városaink so­rában. PALFV KATALIN Géczi János: Könyörgések Minden hántástól megkérgesedve Artástól rontástól kérgesedve Minden harcot magammal vívva Minden harcomban magamban bízva Tűnődöm arcom vizére hajolva Bűvölök oldok arcomra hajolva Mindig csak szépen mindig csak jóban Seholse szebben sohase jobban Szólanék fehér hangokkal szólva Hóhórfehérben pallost megszólva / II. Magamnak intve minden kőtáblámat Dobom inkább vízbe minden kőtábláma Arra a csodára csak én lennék árva Arra a csodára csak én vagyok árva Kezemből karcsú imákra dómot Világszép hitemnek leomló dómot Pedighogy öklős nappal hátba verve Pedighogy csökös holddal mellbe verve

Next

/
Oldalképek
Tartalom