Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

Vasárnap* 1978. február 11. fi fl kaszinó helyén lakóházak Formálódik Kistelek igy embtr t Kistelek nagyközség szem­nek szokott köntösén szinte naponként új meg új színek jelennek meg. Egyik felére épületcsokrot, a másik felé­re járdacsíkot vagy éppen zöld pázsitfoitot varázsol az emberi kéz. Ahol tegnap még nádfedeles, roggyant házak süppedtek a sárba, ott ma már magasföldszintes, nagy­ablakos épületek emelked­nek. Mindez a fejlődés, a jobb utáni vágy velejárója, a gyűjtögetés, a tervszerűség eredménye. A falu köntöse, külső képe nem máról holnapra alakul olyanná, amilyen. Hozzáér, tők már előre látják, évek­kel előtte alakítják, formál­ják. összemérik a valót és a lehetségest, vagyis célokat tűznek a közösségnek, ma­guknak. Az elmúlt másfél évben jelentősen változott Kistelek külső képe. Régi épületeket bontottak le, úja­kat húztak. Gombamód nőt­tek ki az utcákban a házak. Persze ehhez a belvíznek is köze van, de a dolgos em­berek igyekezete a fő moz­gató, a fő alakító. Tavaly eltűnt a főutcáról ja a nagyközséget, s egyet (a Kossuth utcából) a régi lépnek a városba vezető úton. kaszinó épülete, szétzúzták a Az E5-ös műút két oldalára markolók, akárcsak a hajda- terjeszkedik a nagyközség, ni gyógyszertár falait, és még Jobban mondva, terjeszked­néhány elavult lakást. Nem ne, ha lehetne. Amint azt a kell sokáig keseregniük a kis- tanácsházán elmondták, tör­telekieknek, mert az idén vény állja útját Kistelek már újabb, modernebb lakó- jiyen növekedésének. Emiatt házat rakosgat egybe a daru. „em tudják szélesíteni a fa­Az elmúlt év novemberében iut. Holott ezt a tanácstagi alapozták a CSOMIÉP em- beszámolókon többször kér­Molnár József felvétele Épül a bérház Kisteleken végezhetnek. A szakrendelő Felszabadulás és az Ede ut­helyét már kijelölték, szin­tén a főutcán, a régi malom­mal szemben. A több mint 400 négyzet­ca sarkán már kész a terep az űj, 19 otthonos, OTP-ér­tékesítésű lakásnak. Sikerült állandó helyet találni a mű­méter alapterületű, négyeme- 8 J^**?* letes épülettömb és az új régi malom épületét felújít­ják, amolyan pót-művelődési berel a 20 lakásos bérházat, s jövőre átadják a kulcsokat az iparcikk-áruház szom. szédságába költöző lakóknak. Nemcsak embereknek ad majd otthont a most épülő háztömb, hanem két szövet­kezetnek is. A Szegedi Járá­si Ruházati és Szakipari Szö­vetkezet szolgáltató üzem­részlegei és a takarékszövet­kezet ügyfélfogadó irodája költözik a földszintre. Egy helyen találják majd az ér­deklődők a fodrászüzletet, a kozmetikai szalont, a cipész­és a szabóműhelyt. Az eddi­gi számítások szerint 12 mil­lió forintjába került ez Kis­teleknek. Ad pénzt a közös kasszába a két szövetkezet és a KISZÖV is. Minél többen költöznek új otthonba, annál inkább szük­séges a korszerű orvosi ellá. tás is. A húsz célcsoportos tanácsi lakáshoz úgynevezett kapcsolódó létesítményként szakrendelőt is terveztettek a nagyközségiek. Augusztusra ígérték a CSOMITERV terve­zői, hogy az elképzeléseket papírra vetik. A hét munka­helyes szakrendelőben, a „kis OTI-ban" belgyógyász, se­bész, röntgen, szülész és nő­gyógyász, gyermek és fogor­vosi szakrendelésen kívül la­boratóriumi vizsgálatokat is szakrendelő tovább eazdarít- Jpui-muveiuu.» SidKrenueio tuvdDO gazodon- -A77A nlakítíálr Állandó ki ia a na-Tv>nzsócref a oTOPt naZZa aiaKltjaK. AllanOO Kl. állítási terem lesz az első emeleten, a másodikon hely­történeti és dokumentumtár, gyakat őrző múzeum. Itt kapna termet a képzőművé­szeti szakkör és a fotólabor is. Ehhez persze pénzre van szükség, amiből Kisteleken sincs sok, ezért társadalmi munkára is számítanak a nagyközség vezetői. Már a Magyar—Szovjet Barátság Tsz és a nagyközségbe!! kis­ték az ott lakók. Ma még ez nem gond, mert van hova építeni, így a kára. Beszélgető partnerem a Szegedi Kéziszerszámgyárban Deák József üzemmérnök, ötvenkét éves, nős, szakterü­lete a precíziós öntés. — Mióta dolgozik a kézi­szerszámgyárban ? — Ez a gyár még nem is létezett, én már itt voltam. — Furcsa szituáció. Mi a magyarázata? — Elmondjam? — Tessék. „Ezen a helyen hatvan év­vei ezelőtt még harisnyagyór működött, majd a húszas évek elején Kecskeméti An­tal vasszerkezeti üzemet ala­pított. Különféle vasidomo­kat, -elemeket készítettek, általában kisebb folyók, pa­takok hídalkatrészeit. Az ilyen megrendelések hamara­san bedugultak, nagyobb hi­dakhoz nem tudtak szerke­zeti elemeket készíteni, és átálltak üzleti portálok ter­vezésére és gyártására. A tulajdonos családjába benő­sült Barna Endre felsőipar­iskolát végzett szakember, aki üzleti érzékével teljesen megváltoztatta a termék­szerkezetet. Előbb kerékpáro­kat szereltek össze, ök gyár­tották a Via Reggia elneve­zésű női kerékpárt. Persze a Rigó utcai üzemben csak a vázszerkezet készült, a ke­rékpár többi tartozékát úgy vásárolták gyáraktól és a kereskedelemben. Nem volt kedvező a piac, hamarosan fölhagytak a ke­iparosok ajánlkoztak mun- | rékpárral, és elkezdtek zár­l alkatrészeket készíteni, s to­ó a budapesti vasutasoknak Elismerés a szegedi igazgatóság dolgozóinak Tervét 930 000 tonnával túl- hetővé tette, hogy a vasút ki- igazgatójával egyetértésben, teljesítve, az előző évinél 1,3 elégítse a népgazdaság szál- 1977. évi eredményes munká­millió tonnával több árut fu- lítási igényeit. Elismeréssel ja alapján a budapesti • vas. varozott el tavaly a MÁV szólt az előterjesztés a sze- útigazgatóságnak ítélte oda a budapesti igazgatósága, jól- gedi vasutasokról is, akik a Közlekedés- és Postaügyi Mi­lehet a legfontosabb munka- zsúfolt fővárosi pályaudvaro- nisztérium és a vasutasok körökben ötszázzal csökkent kat tehermentesítve, Buda- szakszervezete központi veze­a létszám. pest kikerülésével továbbítót- tőségének Vörös Vándorzász­E sűrített eredmények tak a területükön átmenő laját, míg a szegedi vasút­„-_,„.,„„ vonatokat. igazgatóság munkaverseny­aiapjan javasolta penteKen Az elnükség az előterjesz- sikereit oklevél adományozá­tés alapján, a MÁV vezér- sával ismerte el. (MTI) Szűcs Zoltán vezérigazgató a vasutas-szakszervezet el­nökségének, hogy legyen a vasútigazgatóságok tavalyi munkaversenyének győztese a MÁV budapesti igazgatósága. A vezérigazgató beszámolt arról, hogy a vasút 1977-ben a tervezett 132 millióval szemben 133,8 millió tonna árut szállított el. A rekord­teljesítmény igen nehéz fel­tételek között született, a ki­magasló eredményekhez nagyban hozzájárult a vasút­igazgatóságok hagyományos versenye, amely a dolgozók jubileumi munkaverseny-kez­deményezéseivel párosulva le­Befejezitek a magyar-líbiai gazdasági tárgyaiások Pénteken Budapesten be­fejeződött a magyar—líbiai gazdasági együttműködési ve­gyes bizottság negyedik ülés­szaka. A tárgyalásokon át­tekintették a magyar—líbiai gazdasági együttműködés ed­Hagymatermesztési tanácskozás Makón A mezőgazdasági könyv­hónap országos rendező bi­zottsága, a Magyar Agrártu­dományi Egyesület Csongrád megyei szervezete és Makó város tanácsa közös rendezé­sében országos hagymater­mesztési tanácskozás zajlott le tegnap délelőtt Makón, a városi tanács dísztermében. Dr. Szalai Ferenc, a kecske­méti Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet makói hagyma­nemesítő állomásának veze­tője tartott előadást. A mi­nőség javításáért folyó ku­tatómunkában a makói állo­más foko.^.tabban vesz részt. Különösen a jó fajták fenntartásában, valamint a korszerű termelési, technoló­giai folyamatok kidolgozásá­ban szeretne a kutatóállomás újabb eredményeket elérni. Csak így nyerheti vissza a híres fűszernövény a régi rangját. Holly Sándor, a HUNGA­ROFRUCT főosztályvezetője a makói hagyma szerepét és jelentőségét értékelte külke­reskedelmi vonatkozásban. Tájékoztatta a hallgatókat, hogy az utóbbi években a vöröshagyma exportjában nagy a konkurrencia. A vi­lág számos országában nőtt a hagymatermesztés. Nehezí­tette a helyzetünket, hogy a konkurrencia még a gyen­gébb minőség mellett is előnyökhöz juthatott velünk szemben a szállításokban ta­pasztalható bizonytalanságok miatt. Ezért, ha nem aka­runk végképp lemondani a nagy múltú fűszernövényünk exportjáról, sürgősen meg kell oldani a feldolgozás technológiai feltételeit és be kell tartani a szállítási ha­táridőket digi eredményeit, és tovább­fejlesztésének lehetőségeit, elsősorban a hírközlés, a köz­lekedés, a vízügy, a mező­gazdaság és a műszaki-tudo­mányos együttműködés terü­tén. Kereskedelmi forgal­munk az elmúlt, öt év alatt mintegy két és félszeresére emelkedett és 1977-ben el­érte a 27,6 millió dollárt. 1977. évi kivitelünk 65 szá­zalékát élőállat- és hússzál­lítások, 20 százalékát pedig textíliák alkották. Fontos ex­portcikkeink továbbá az ipa­ri fogyasztási cikkek. Mű­szaki-tudományos együttmű­ködésünk keretében jelenleg 173 magyar szakember dol­gozik Líbiában. A tárgyalások befejeztével a két delegáció vezetője: dr. Eíró József külkereskedelmi miniszter és Abu Bakr Ali el Sherif kereskedelmi mi­niszter a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírta az ülésszak jegyzőkönyvét. A líbiai minisztert fogadta Szekér Gyula, a Miniszter­tanács elnökhelyettese és Púja Frigyes külügyminisz­ter. (MTI) Nemzeti Vállalat. Majd ké­sőbb a tíz főnél több alkal­mazottat foglalkoztató üze­mek is állami tulajdonba kerültek, és ezzel megszapo­rodott a vállalat telephelyei­nek a száma. Idekerült a Tárkány-féle véső- és gyalu­vas üzem, Boda Kálmán puskaműves üzeme, ahol már . , , . . . kezdtek kombinált fogókat is szerszamlakatos mesterseget, ártani Sok kerüit nt f ic movoHr a navAC cf\/íir_ . vább csinálták az üzletek portáljait. Ezek a c.kkek sem tutottak sokáig, a záralkat­rész különben sem ütött be üzletileg. Űj terméket ke­restek, és a késnél kötöttek ki. Most kell visszakanya­rodnom az én családomhoz. Apám Budapesten, a Ganz Danubiusban tanulta ki a s ott is maradt a neves gyár­ban. A Tanácsköztársaság le­verése után azonban nem jutott munkához, s kényte­len volt vándorbotot venni a kezébe. A világhírű Solin­geni Acélárugyárban talált munkaalkalmat. A késes és műköszörűs, pályán szerzett kitűnő gyakorlatot, mesteri bizonyítványt, ami azt jelen­tette, hogy legalább hat szakmát kellett ismernie. Ügymint a szerszámlakatos, a kovács, az acéledző. a csi­szoló, a galvanizáló és a fa­megmunkáló (szaru- és mű­anyag megmunkáló) mester­séget. Amikor visszatért Ma­gyarországra, Szegeden pró­bálkozott állást szerezni. Bel­ler István késesmester alkal­mazta, akinek a Kossuth La­jos sugárúton volt műhe­lye. A kialakult, hagyomá­nyos szegedi késgyártást las­san modernizálta, a solingeni tapasztalatok alapján gépe­sített is. Talán maradt volna apám ennél a mesternél, ha nem kap jobb ajánlatot a Barna­féle cégtől, amelynek igen hangzatos volt a megneve­zése: Barna Endre Kés-, Acél- és Fémárugyára. A cégtulajdonosoknak pénzük volt, de nem tudtak megál­lapodni egy jól menő ter­méknél. Apámat fölkérték, legyen náluk művezető, és szervezze meg a késgyártást nagy szériában. Elfogadta az ajánlatot, és 1936-ig a Bar­na-féle gyárban dolgozott, majd saját műhelyt rende­zett be a mai Marx téren. Két alkalmazottal és a család tagjaival dolgozott. Magam, mint iskolás gyermek ismer­kedtem meg a szakmával, és 12 évesen jó segítővé váltam. Iskolába menet előtt és ta­nítás után naponta körül­belül 4 órát dolgoztam. De térjünk most már vissza a kéziszerszámgyárhoz, és a saját munkaviszonyomhoz. Barna Endrét a háború utolsó esztendejében munka­szolgálatra vitték el, ahonnan többé nem került haza. Így a fölszabadulás idején a gyá­rat az elhagyott javak kor-* mánybiztossága vette át. A munka nehezen indult, az eladósodott gyárban nem volt nyersanyag, a bevétel­ből alig tudták a villany­számlát kifizetni. Az úgyne­vezett Sarajevo bicskákat 4 fillérért árusították, de a hagymapucoló késekért sem adtak többet, mint egy vil­lamosjegy ára. A munkások kézzel hajtották a prések excenter kerekeit. A lehe­tetlen helyzetből az államo­sítás vezette ki a gyárat 1948-ban. Elég nagy volt a zűrzavar, kevés a szakember. Az ak­kori iparügyi miniszter apá­mat kérte föl, vállalja el a gyár műszaki vezetését. Mű­helyünket átvették a volt Barna-cég javára, alkalma­zottakkal együtt, a szerszá­mok és gépek árát betudták adóhátralék fejében. Ekkor alakult meg a mai üzem he­lyén a Szegedi Késárugyár 1950-ben a gyárhoz, a Túri­és Brinzen-, a Fejős-, Beke-, Kókai- és Haramász-féle műhelyek, még a mai vas­öntöde elődje is hozzánk tar­tozott, sőt Vásárhelyen és Kecskeméten is voltak tele­peink, mert közben megala­kult a Szegedi Fémipari Egyesülés, amely területi alapon fogta össze Dél-Ma­gyarország vasasüzemeit. Eb­ben az évben, 1950. május elsején lettem a gyár alkal­mazottja, előbb telepvezető, majd később termelési osz­tályvezető. A nagy területre kiterjedd egyesülés hamarosan felosz­lott, és létrehozták a Kézi­szerszámipari Trösztöt, amelynek a szegedi Rigó ut­cai üzem is egyik szervezete lett. Valójában ekkor alapoz­ták meg a szegedi kéziszer­számgyárat. A kisüzemekből ide koncentrálták a kombi­nált fogók gyártását, ami iránt abban az időben igen nagy volt a kereslet. Válto­zott a termékszerkezet, a késgyártást leadtuk egy sopronlövői' üzemnek, majd a soproni tűgyárnak. A bics­kagyártás lassan visszaáram­lott a kisiparosokhoz, mivel a nagyobb gyárak nem akar­tak bíbelődni vele. Azt hi­szem, most már érthető, ho­gyan kerültem a kéziszer­számgyárba, mielőtt az még meg sem született." — Ez egy igazi gyártörté­net, nem gondolt arra, hogy megírja a szegedi szerszá­mok nacionáléját? — Erre nem biztatott éa nem kért föl még senki, — Ne várjon rá! Hosszas beszélgetésünk során elmondta Deák József, hogy egyetlen hobbija a ké­ziszerszámok gyűjtése, de több újítása azt is bizonyít­ja, hogy maga is alakítja, formálja a szerszámokat. A precíziós öntés, amely szak­területe, sok gonddal is jár, de egyre szebb öntvényeket készítenek saját gyáruk és partnereik részére. Szakmai tudását ismerték el avval isfi hogy amikor Indiában. Bom* bayben a magyar külkeres­kedelmi cégtől precíziós ön­töde létrehozását kérték, Beák József is ott volt a bábáskodók között. Azt mondja, hogy nem gyűjt semmire sem, minden félre­rakott pénzen külföldi or­szágokba utazni.': feleségé­vel. A turistautakon nem ruhaanyagokat és ékszereket vásárol, hanem kéziszerszá­mokat. Kétszer kapott Ki­váló Dolgozó kitüntetést, s Kiváló Újító elismerést. Azt mondja, hogy a hosszútávfu­tók közé tartozik szakmájá­ban. Végül egy obligát kér­dés: — Hogy érzi magát? — Jól. Mint kiderült, 33 éve dolgozom a kéziszer­számgyárban, szakmai ta­pasztalatom negyvenéves. Munkámat elismerik, s ne­kem ennyi elegendő. Gazdagh István Bankkölcsön A Magyar Nemzeti Bank arab, japán, hongkongi és pénteken Londonban 100 millió USA-dollár összegű kölcsönmegállapodást írt alá közép- és távol-keleti ban­kokból szervezett bankcso­porttal. A kölcsönnyújtásban iram bankok vesznek részt. A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönt exportkapacitásokat bővítő beruházások finanszí­rozására használja fel. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom