Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

5 Szerda, 1978. február 8. Kiállítási napló Áz építészethez közeledve Napjaink szocialista mű­vészetének egyik fontog fel­adata. hogy a képzőművészet megtalálja helyét és szere­pét az épített emberi kör­nyezetben, a közösen magas, esztétikai színvonalú közös­ségi tereket hozzanak létre. Mind több alkotóművész — többségük a képzőművészet egyes ágai felől közelítve — keresi építészet és képzőmű, vészét, ipar és művészet, technika és művészi alkotás kapcsolatát Nem véletlenül természetesen! Műveszetpoll­tikánk és szocialista művé­szetünk perspektívái sürgető­en szorgalmazzák az építé­szet és képzőművészet kö­zött valaha megvolt szinté­zis újbóli megteremtését Azt hiszem, ennél szebb és izgalmasabb feladat ritkán adódik a művészek számá­ra. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában vasárnap megnyílt tárlaton Szatmári Béla új oldalról, az építé­szet oldaláról közelít e szin­tézis felé. A 40 éves építész eredeti foglalkozásából kiin­dulva keresi az épített em­beri környezet és a képző­művészet kapcsolatainak le­hetőségét, az építészet által t elhasználható funkcioná­lis ás díszítő alkotások anyagainak, mozgásainak, a korszerű környezettervezés­nek és -alakításnak közös­ségi faladatait. Szatmári Béla Salgótarján­ban él már 17 éve. Vásárhe­lyen született, vásárhelyinek is vallja magát. E két dolog­ból több minden következik. Salgótarján a szocialista vá­rostervezés egyik pregnáns példája, a városközpont sű­rítményét adja városterve­zés és képzőművészet magas szintű kapcsolatának. Vá­sárhelyisége, a szülőföldhöz való vonzódása, a FIM Al­földi Porcelángyárával kötött megállapodásában és a vá­r árhelyi művésztelepen töl­tött két nyarának terméke­nyítő kísérletein teljesedett ki. Kiállításának több tamil­tóga van. Az építészethez kapcsolódó ipari-képzőművé­szeti formatervezés anyaghoz kötött művészet. Ez csak ak­kor érheti el célját, ha a ne­mes anyagokból — üveg, léin, fa, porcelán stb. — ké­szült térformáló, környezet­alakító, épülethez kötődő művek precízek, pontosak, hibátlanok. Ebből a szem­pontból Szatmári tervei va­lóban még csak tervek. A fémlapok nem kellően si­mák és felfényezettek, a mo­bilok súrlódnak, elakadnak, a zománcüvegképek csorbák, pereg a festék róluk, a fa­gömbök pontatlanok, a csa­varfejek bántoak. Tehát a müvek többsége pusztán öt­let! Pedig ezekben az ötle­tekben benne van a köztéri megvalósítás lehetősége. Ezen ötletek ellenére ls hasznos és fontos kiállítás a Szatmári Béláé. Víctor Vasarelyt Idé­ző kompozíciói közül elsősor­ban a FIM Alföldi Porcelán­gyára mártélyi vállalati üdü­lőjébe készített 12 négyzet­méteres zománcüveg kompo. zíciója figyelemre méltó, és szépek a kiállított csempe­rendszerek is. A tér, az arány és a rend­szerben való gondolkodás az a három meghatározó foga­lom, mely eggyé fonja, ösz­szekötl Szatmári Béla mű­veit. A problémák lényege mégis rajzain jelentkezik el­sősorban. Itt ugyanis a ter­mészet organikus formavilá­gát és a matematika, a konstrukció, a komputerlzá­lás geometrikus rendjét szegezi egymással szembe. E két világ katarzisából szület­hetnének eredeti gondolató­kat tartalmazó müvei. Van egy képe, melynek címe ki­állításának lényegét fogal­mazza meg: Hiba a kompu­terben. Az Izgalmas és el­gondolkodtató tárlat üveg-, fa-, fém-, porcelán-, zo­mánckompozíciói, mozgó mo­delljei vázlatszerűségükben is jelzik az építészet és a képzőművészet kapcsolatá­nak még kiaknázatlan lehe tőségeit. Tandi Lajos Elhunyt Nemeslaki Tivadar Zebegényi műhely szegediekkel Budapesten, a Szabó Er­vin Könyvtár 12. Galériájá­ban (Budapest, X., Pataky István tér 7—14.) a napok­ban nyflt meg a Zebegényi múhely kiállítása. A műhely a Szőnyl István Nyári Kép­zőművészeti Szabadiskola hat hallgatójából — Artner Margit, Csipes Antal, Hal­tér Géza, Kürtösi Klára, Sza­bó András és Szél Károly — alakult, egy Ideje rend­szeresen találkoznak Zebe­gényben, é« Kórusz József szakmai irányítása mellett dolgoznak. Közülük ketten szegediek. Szabó András a Tisza-parti Gimnázium fia­tal tanára, Kürtősi Klára pedig a tanárképző főiskola végzős hallgatója. A műhely tagjainak akva­relljein, rézkarcain, monotí­pláin és linóleummetszetein a közös tárlatok sajátja, a tartalmi sokrétűség, a tema­tikai-gondolati változatosság, a formai sokszínűség tükrö­ződik. Az egységes arculatot a művek aprólékos, szakmai felkészültséget bizonyító mí­ves megmunkálása teremti meg. Szabó András lapjai szug­geszti vitásukkal keltenek megkülönböztetett figyelmet. A primér élményekből jszü­1 eteti grafikáit erős érzelmi kötődés hatja át, és nagyvo­nalú, lendületes kidolgozás jellemzi. Meseszerűen anek­dotikusak, cseppnyi iróniá­val áthatott? líralan lágy vallomások ezek, elsősorban önmagáról Kürtösi Klára, a csoport másik szegedi tagja, akva­relljeit mutatja be. Képein a látvány színekre koncentrált, pillanatnyi benyomásalt fes­ti Gazdag, dinamikus szín­világú festményei vibrálóak, bensőséges hangulatúak. A műhely többi tagja tus­rajzokkal, monotípiákkal, rézkarcokkal, akvarellekkel vesz részt a kiállításon. Stépán Balázs Kié, ami közös? Pályázat a debreceni nyári tárlatra A Hajdú-Bihar megyei és debreceni művelődési intéz­mények, a Magyar Népköz­társaság Művészeti Alapja, a Magyar Képző- és Iparművé­szeti Szövetség „Az ember és környezete", valamint „Táb­lakép és kisplasztika '78" címmel pályázatot hirdetett. Ezek anyagából rendezik majd meg a VI. debreceni országos nyári tárlatot. A pá­lyázat mindkét változatára 3—3 művet küldhetnek be az utóbbi két év alkotásai kö­zül a Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapjának, a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetségének és a Fiatalok Stúdiójának tagjai. A határidő: 1978. május 31. Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, kohó- és gépipari miniszter, kedden, 55 éves korában szívroham következtében elhunyt. Nemeslaki Tivadar elvtárs temetése február 14-én (ked­den) 14 órakor lesz a Me­ző Imre úti temető Munkás­mozgalmi Panteonjában. * 1923-ban Tatabányán szü­letett, munkáscsalódban. Elő­ször szülővárosában dolgo­zott mint bádogos és vízve­zeték-szerelő. maid az Al­másfüzitői Olajfinomítóban helyezkedett el. Itt kapcso-| lódott be a munkásmozga-1 lomba. 1943-ban tagja lett a vasasszakszervezetnek, 1944 márciusától bekapcsolódott az illegális mozgalomba, a Békepárt sajtóját és röplap­jait terjesztette. 1949-ben már a párt Köz­ponti Vezetőségének munka­társaként foglalkozott szak­szervezeti kérdésekkel Az 1858-os ellenforrada­lom leverése után a bányá­szat területére küldték. Clyan viszonyok között kel­lett ismét részt vennie a ter­melés megindításában, mint a felszabadulást követő időkben. Többek kőzött Ko­márom megyében szervezte a munkát, 1958 elején pedig e megye pártbizottságának tit­kárává, később pedig első titkárává választották. Az MSZMP VIII. kongresszusán a Központi Bizottság tagja lett. A megyei pártbizottság első titkárának tisztét 1966­ig töltötte be, amikor a va­sasszakszervezet főtitkárává választották. Négy évvel ké­sőbb a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának titkára, 1973-ban főtitkárhelyettese lett 1975 júliusában nevez­ték ki kohó- és gépipari mi­niszterré. I Régem rájöhettünk: a kö­zös tulajdon kétarcú. Attól függően, hogy milyen szög­ből nézzük, más és más a természete. Ha például » közös javak adta előnyökről van szó, magától értetődő­en mondjuk; ami közös, az mindenkié, tehát az enyém is. Ha a közös tulajdon vé­delme, megőrzése kerül szóba, máris módosul a szemléletünk; miért pont én tegyek érte bármit is. Hiszen ami közös, az volta­képpen senkié. Hasonló szemlélettel ta­lálkozunk a parkok és a Játszóterek rongálóinak megítélésében. Gyerekeink leszaggatják a játszótéri hinták láncait, kicsavarják a gyenge, épphogy megka­paszkodott fa törzsét. Jó, ha csóváljuk a fejünket, legtöbbször nem szólunk semmit: hiába, a gyerek csintalan. Természetesen másképp vélekednénk, ha saját kertünk növényeit pusztítanák el, ha a saját kezünkkel ültetett fát tép­nék ki a földből. Máskor éppen ellenkezőleg, nagyon jól tudjuk, a közös a mienk is, jogunk van a haszná­latára. Sőt, « közös tulajdont némelyek olyannyira a ma­gukénak érzik, hogy pél­dául kihasítanak egy jó­kora darabot a lakótele­pek parkosított területéből, s oda gépkocsigarázst tá kolnak. Példát erre többe' is találni, noha a Mnácc pénzbírsággal igyekszik kedvét szegni azoknak, akik efféle ötlettel segítenek ga­rázsgondjaikon. A tarjáni ötös számú bölcsőde köze­lében valaki magántulaj­donná nevezte ki a park egyik sarkát. A füvet ki­gyomlálta, a földet gondo­san ledöngölte, majd lesi­mította aszfalttal, A „csil­laggarázs" helyett kevésbé romantikus, eső és hó ellen is védelmet nyújtó pvc­sútorban tarthatja igy au­tóját. A rikító tórga tákolmány még ott pöffeszkedik a gondozott park sarkában; a II. kerületi tanács március L-ben jelölte meg azt a ha­táridőt, amikorra a tulaj­donosnak le kell bontania. Remélhetőleg nem lesz még késő. Attól tartok, hogy a parkgarázs ötlete más sza­badban parkoló gépkocsi tu­lajdonost is tettre buzdí­tott. Ha a FIAT-osnak lehet, nekünk miért nem? — vé­lekedhetnek. S holnap ta­lán már újabb füves terü­letet találunk aszfalttal bo­rítva, műanyag sátorral fedve Ékes illusztrációja­ként annak: a közös tulaj­don fogalmat némelyek ki­zárólag az „enyém" szem­pontjából értelmezik. L. Zs. Száz diák — népművelési gyakorlaton Ma, szerdán Indulnak a ha­gyományos falusi népműve­lési gyakorlatra Szeged fel­sőoktatási intézményeinek hallgatói. összesen száz egyetemista és főiskolás tíz napot tölt Csongrád, Bács és Békés megye községeiben. A gyakorlatnak kettős a célja: a hallgatók (a József Attila Tudományegyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Szegedi Orvos­tudományi Egyetem diákjai) segítenek a helyi közműve­lődési szakembereknek; ta­pasztalatokat gyűjtenek, ame­lyek nyilvánvalóan hatnak későbbi munkájukra és kul­túrpolitikai nézeteik alakulá­sára is. Az előző félévben speciá­lis kollégiumokon készül­hettek fel a gyakorlatra, megismerkedtek a közműve­lődés elméleti kérdéselveL Most előre meghatározott munkaterv alapján kezdik meg a munkájukat: művelő­dési házakban, klubokban, szakkörökben. Megismerked­nek a termelőszövetkezetek, társadalmi és tömegszerveze­tek közművelődési tevékeny­eégével, általában a falu éle­tével. Szegedi helytörténet Ezzel a címmel indított az ifjúsági könyvtár. Az ős­Szakmunkások vetélkedője Termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok és a szakszö­vetkezetek fiatal szőlőterme­lő szakmunkásainak részvé­telével megyei vetélkedőt rendeznek március 21-éin a Szege 1 Állami Gazdaság asotthalmi kerületében. A szakmai-politikai versenyt a Szegedi Állami Gazdaság KISZ-bizottsága, a KISZ Sze­ged járási bizottsága és if­júsági munkaverseny bizott­sága, a KISZ Csongrád me­gyei bizottsága, a TESZÖV, az Állami Gazdaságok Bé­kés—Csongrád megyei főosz­tálya és a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya hir­dette meg. A verseny célja, hogy a szőlőtermesztésben dolgozó fiatalok gyarapítsák szakmai és politikai ismere­teiket, fokozzák gyakorlati tudásukat Így segítsék elő a termelési feladatok teljesíté­sét A versenyre minden 35 évnél fiatalabb szőlész szak­munkás elküldheti nevezését. A megyei döntőt üzemi és helyi területi vetélkedők elő­zik meg. A döntő résztvevői a válogatón legjobban szere­pelt fiatalok lesznek. A verseny gyakorlati, el­méleti és politikai kérdések­ből áll. A szakmai feladatok a magas és fejművelésű sző­lőtermesztés munkálataival kapcsolatosak. A megyei döntő első he­lyezettje ötnapos külföldi utazáson vesz részt, A má­sodik és harmadik pénzjutal­mat kap. A negyediktől a tizedik helyen végző ver­senyzőknek értékes tárgyju­talom jár. ... a hatrészes előadássorozatot ta­valy, a tanév első félévében Mind így csinálják Az elmúlt hét végén mutatták be a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata a nagyszínházban Mozart Cosi fan tutte (Mind így csinálják) című vígoperáját. Pál Tamás vezényle­tével, Horváth Zoltán rendezésében. Képünkön (Hernádi Oszkár felvétele): a szerelmesek. A vőlegények egymás menyasszonyának teszik a szépet: Fernando (Réti Csaba), Fiordiligi (Bajtay Horváth Ágota), Darabella (Lengyel Ildi­kó) és Guglielmo (Gyimesi Kálmán). Az opera másik sze­reposztása február ló-én, pénteken este 7 órakor mutat­kozik be. A karmester Cser Miklós, a szereplők: Bálint Ilo­na, Badóczy Zsuzsa. Vámossy Éva, Bárdi Sándor. Véghelyi Gábor és Kettesey Gábor. kortól a felszabadulásig ívelő történeti áttekintés közön­ségsikere után most, a má­sodik félévben kultúrtörté­neti témákat tárgyaló előadá­sokat rendeznek. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó két helytörténeti sorozat előadásait neves szak­emberek tartják, a hallgatók elsősorban középiskolások. Többségük kollégista, tehát nem szegedi. Minthogy a vá­rosra vonatkozó helytörténeti szakirodalom nehezen hozzá­férhető, jó részét nem lehet kölcsönözni a könyvtárakból a sorozat sok segítséget ad a diákoknak, hogy megismer­kedjenek Szeged múltjával Az új, kultúrtörténeti „blokk" szintén hat előadás­ból áll Az elsőt holnap, csü­törtökön délután 4 órakor rendezik meg az ifjúsági könyvtárban. Bálint Sándor néprajztudóssal találkozhat­nak az érdeklődők, akt A szögedi nemzet című munká­járól Szeged népéletéről be­szél A későbbiekben kéthe­tenként, mindig csütörtökön rendezik az előadásokat. A város irodalmi hagyományai­val, képzőművészetével, ze­nei életével foglalkoznak majd a szakemberek, végül az itt élt „nagy emberekről" hallhat a közönség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom