Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

4 Szerda, 1978. február 1. A mezőgcazdascg támasza az ipar piaca Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyetfogadta a Központi Sajtószolgálat munkatársát, és válaszolt a mezőgazdaság ipari hátterével kapcsolatos kérdéseire. — Milyen mértékben tud. ja kielégíteni ma a hazai gépipar a mezőgazdaság gépigényeit? — Néhány jellemző adat: az ötödik ötéves tervben a mezőgazdaság gépberuházása ötvenöt-ötvenhat milliárd forintot tesz ki. Ennek mint. egy negyven százaléka a belföldi eredetű gép. A hat. vanszázalékos hányad nagyobb részét szocialista országokból hozzuk be: Az elmúlt évtizedek során kialakult már az árucsere-forgalomnak az a struktúrája, amely lehetővé teszi, hogy a gépek és berendezések nagyobbik részét importból szerezzük meg. A behozatal ellenértékét részben magyar mezőgazdasági gépek és berendezések exportjával egyenlítjük ki. A magyar gépipar az úgynevezett alapgépek Jelentős hányadát sem gyártja, elsősorban gazdaságossági okok. ból. Ez ugyanis, csak akkor lenne kifizetődő, ha a belföldi szükséglet többszörösét gyártanánk. Ennek külföldi értékesítésére azonban nincs reális lehetőség. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mezőgépgyártást nem fejlesztjük. Mostani ötéves tervünkben a mezőgépgyártás nagyjából a gépipar átlagos fejlődésével megegyező ütemben (öt ev alatt 35—36 százalékkal) fejlődik. Előreláthatólag nem lesz a gépipar átlagánál alacsonyabb a mezőgépgyártás fejlesztési üteme VI. ötéves tervünkben sem. — Mennyire kifizetődő a mezőgépgyártás, érdekük-e a vállalatoknak, hogy fejleszszenek? — A mezőgépgyártás általában nem rossz üzlet Átlagos jövedelmezősége nem rosszabb mint a gépipari átlag, de természetesen csak azokon a területeken, ahol megfelelően fejlett gyártmánnyal rendelkezünk, és piaci, valamint technológiai felkészültségünk is megvan a gazdaságos gyártáshoz. Ehhez hozzátenném, hogy az áltálunk exportált legtöbb mezőgazdasági gép és termék exportgazdaságossaga még javítható. Ennek érdekében feltétlenül előbbre kell lépnünk a műszaki fejlesztésben és a nyereség javításában egyaránt. — Milyen erőt, milyen műszaki színvonalat képviselnek ma mezőgazdasági gépgyáraink? — Ezt a témát én viszonylag távolról, mint kívülálló szemlélem csupán, válaszom tehát nem helyettesit! a szakminisztérium állásfoglalását. Szerintem a magyar mezőgépgyártás rendkívül vegyes képet mutat. Korszerűnek nevezhető gyártmányok, és gyártási kultúrák mellett nugyobb hányadban szétforgácsolt szervezet, és inkább elmaradott, mint kielégítő technikai-technológiai színvonal a jellemző. Dolgozunk azonban egy távlat; fejlesztési koncepción, amelynek feladata, hogy megfelelő beruházásokkal növelje a kapacitást és a műszaki szinvonalat. Ehhez szervezeti lépések, profilválloztotások is tartoznak majd. — A távlati koncepció megvalósítása során szándékozunk-e kizárólagos profilú magyar traktorgyárat építeni? — Határozottan kijelenthetem, hogy nem szándékozunk új traktorgyárat építeni. Emlékezetes, hogy a kispesti Vörös Csillag Traktor, gyár (DUTBA) megszűnt, átvette a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, a Rába. Ugyanez az üzem azonban ma már gyárt traktort, de más elképzelések alapján. Mivel a győri gyárban nagy sorozatban készülnek olyan részegységek és alkatrészek, amelyek traktor építéséhez is felhasználhatók, a Rába külföldi kooperációval viszonylag gyorsan ki tudta hozni a közben népszerűvé vált Rába—Stetger óriás traktort. Mivel ehhez megfelelő munkagépeket nem s.került biztosítani, a Rába olyan üzem építéséhez kezdett, amely a nagy traktor, hoz alkalmas munkagépeket gyárt. A Rába—Steiger gyártása folytatódik, a család újabb tagokkal gazda, godik, de — ismétlem — ónálló traktorgyár építésére nem gondolunk. Gondjaink vannak ugyan a nyolcvan lóerő körüli univerzális traktorok beszerzésével, de bízunk benne, hogy ezt a problémát a KGST-keretében meg tudjuk oldani. A legújabb esemény, hogy a Rába átvette a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyára) is. Tudom, hogy ez a lépés az agrárszakemberek körében nagy izgaU mut váltott ki. Ezért szüksége® megemlíteni, hogy a Rába kötelezettséget vállalt: tovább folytatja Mosonmagyaróvárott azoknak a mezőgazdasági berendezéseknek a gyártását, amelyek szállítására a korábbi üzem vállalkozott. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy korszerűsítik, fejlesztik a magyaróvári üzemet. Tanúi vagyunk tehát annak a folyamatnak, hogy a magvar gépipar egyik legtekintélyesebb vállalata, a győri vagon- és gépgyár egyben „mezőgépgyárrá" is változik. Ez azonban így volt a Rába múltjában, és erre sok példát találunk a világ gépiparában. — Ismert a nyomasztó alkatrészhiány. Rá tudjuk-e bírni a gépek hazai és külföldi gyártóit, hogy igényeink szerint szállítsanak alkatrészt? — A választ egy kicsit távolabbról kezdeném, mégpedig a hianypszihózissal. Egy vizsgálat kiderítette, hogy a harmadik és negye, dik ötéves tervben az üzemek az aggodalom hatására a szükségesnél több alkatrészt készleteztek, és végül ennek csak hetvennvolevan százalékát használták fel. Meg kell tehát szüntetnünk a hiánypszihózist. Napjainkban az alkatrészfelhasználás eléri a gépberuházás értékének negyven százalékát. Ez túl magas szám, ami csökkenthető. El kell érnünk, hogy javuljon az új gépekbe épített szerkezeti egységek és alkatrészek üzembiztonsága, élettartama. Meg kell valósítanunk a magasabb színvonalú üzemi karbantartást — pl. diagnosztikai vizsgálatokkal. Végül pedig magasabb színvonalra kell emelnünk a gépkezelők szakismeretét, és csökkentenünk a gépek túlzott leterhelését. Ami a konkrét kérdést illeti. Mint mondottam, a mezőgazdaság gépigényének negyven százaléka belföldi eredetű, de a pótalkatrészigények hetven százaléka származik hazai gyártásból. Ez arra mutat, hogy a KGST-országok közötti alkatrészforgalom még nem elég. fejlett. Nekünk nem érdekünk és nem célunk a hazai pótalkatrész-gyártó kapacitás növelése, bízunk viszont a gyártók (szállítók) nagyobb mérvű alkatrészszállításában. — Térjünk talán át mojt a vegyiparra, ahol a helyzet nem ennyire feszült. Mégis megkérdezném: szándékozunk-e új műtrágyagyárat építeni? — Ezt a témát sokáig vitattuk, végül is az álláspontunk az, hogy 1990-ig nem. 1085 után kerül majd sor két „régi" üzemünk, a BVK és a TVK rekonstrukciójára, egyébként a nitrogén műtrágya igényeket — 19íi5-ben 2,5, 1990-ben hárommilió tonnát — hazai gyártásból és szocialista importból biztosítani tudjuk. A kálium műtrágyát távlatilag is a Szovjetunióból, illetve az NDK-ból hozzuk be. A foszfor műtrágya előállításához nincsenek természeti adottságaink. Ügy tűnik, hogy ezt tőkés relációból kell beszereznünk; nyersanyag, félkésztermék, vagy akár késztermék formájában. A jelenlegi por alakú szuperfoszfát termelésről fokozatosan át kell térnünk a szemcsézett termék gyártására, mert ennek szállítása, tárolása és felhasználása egyaránt kedvezőbb. " — Megfigyelhető, hogy újabban a vegyipar látszólag távoleső ágai (pl. a gyógyszergyárak) is élénken érdeklődnek a mezőgazdaság, mint piac iránt. Mi ennek a jelenségnek a magyarázata és távlata? — Kétségtelen, hogy például a nagyüzemi állattartás fejlődése egyre bővülő, stabil piacot kínál az állatgyógyászati termékek és takarmánykiegészítők gyártása számára. A gyógyszeripar ennek a lehetőségnek a maximális kihasználására tö. rekszik. Maga a tendencia azonban korántsem spontán. Ml az energiafelhasználás számunkra kedvező átalakítására törekszünk. A műtrágyagyártás például rendkívül energiaigényes. Ezzel szemben a már említett állatgyógyászati cikkek, takarmánykiegészítők, és növényvédő szerek gyártására kedvezőbbek az adottságaink. A gyógyszeripar magas fokú felkészültsége kiválóan alkalmas új szerek előállítására és kipróbálására is. A célunk tehát az, hogy exportra is előállítsunk ilyen értékes termékeket, és ezzel is fedezzük műtrágya-behozatalunkat. Számokban kifejezve: előzetes elképzeléseink szerint a hazai növényvédőszer-ipar termelési értéke a várható 198Ő. évi 8.3 milliárd forintról 1985-ig 15 milliárd forintra nő. Ebből a termelésből mintegy 4 milliárdnyi érték szocialista, 2 milliárd pedig tőkés exportra kerülhet. Földeáki Béla Hz „Eirene"bizottság Az eirene görög szó, jelentése: béke. Ez a neve annak a csehszlovák kezdeményezésre 20 éve alakult nemzetközi bizottságnak, amely a szocialista országok antik kultúrával foglalkozó tudományos intézményeit egyesíti. A rendszeres nemzetközi konferenciák alkalmával Prágában „Eirene" címmel folyóiratot bocsátanak ki, s ezt a szaklapot világszerte elismerés övezi. A csehszlovák tudósok — a közös tevékenységen belül — igen nagy figyelmet szentelnek a középkor sajátos fejlődéstanát, s annak eredetét feltáró kutatásoknak. A különböző területeken végzett tudományos tevékenység közös vonása a történelmi materializmus és a történelemtudomány, a művészettörténet új Ismereteinek alkalmazása. A csehszlovák tudományos akadémia tudományos kutatóprogramjában most azokat a témákat helyezi előtérbe, amelyek a görög civilizáció kialakulását, az antik államok szociél-ökonómiai struktúráját és ideológiáját tárják fel részletesebben. Slkerült a szélesebb nyilvánosság érdeklődését is felkelteni. Nemrég 90 ezer példányban, második kiadásban látott napvilágot az akadémiai könyvkiadó „Antik enciklopédia" című kötete, a prágai „Svoboda" kiadó pedig nagy példányszámban antik irodalmi fordításokat bocsát ki. Á Brecht ház Egy újabb emlékhelyet létesítettek a haladó kulturális hagyományok ápolására az NDK-ban. Bukkowban a helybeliek tevékeny közreműködésével eredeti alakjában állították helyre azt a házat, amely 1952 óta a XX. század egyik legnagyobb drámaírója, költője, kritikusa, Bertold Brecht és Helene Weigel lakóhelye volt. Az emlékhelyet a közelmúltban egy műfordító szeminárium megrendezésével avatták fel. A Brecht—Weigel ház nem szoros értelmében vett múzeum, hanem — Brecht szellemében — művészek és írók találkozóhelye, jelentős kulturális események otthona. Itt rendezi meg minden évben a berlini televízió a Brecht irodalmi estet is. A ház nagytermét Brecht özvegye, Helene Weigel által összeválogatott rusztikus bútorokkal rendezték be. Az emeleten a könyvtár van, melyben Brecht-művek kiadványai, filmfelvételek, hanglemezek találhatók. Az egyik kerti házban Brecht-dalok kellékei — köztük a Kurázsi mama híres kocsija — idézi a múltat. II testvérváros hírei A Szovjetunió sokoldalú támogatást nyújt a Jemeni NDK-nak. A Fekete-tengeri Hajózási Társaság hajói építő- és földmunkagépeket, geofizikai, fúró- és szivatytyúberendezéseket juttatnak ebben az országba. A Szovjetunió segít 9 ezer hektár földterület öntözőberendezésének kialakításában, ill. rekonstruálásában. A jemeni állami gazdaságok, mezőgazdasági és termelőszövetkezetek címére Odesszából szállítják a szükséges technikai eszközöket. A Jemenbe induló — odesszai hajókon szállított — áruk mennyisége évről évre nő. A tizedik ötéves terv néhány odesszai adata: a város egy munkanapja annyi, mint 32 új forgácsoló gép, 340 traktoreke, 7671 tonna műtrágya, 610 ezer rubel értékű konfekció, 14 ezer 600 pár cipő, egymilliónál is több különféle konzerv. Csak az 1976—77-es évben a város autóparkja 489 teherautóval, 224 taxival, 140 kényelmes autóbusszal bővült A azovjet Duna Hajózási Társaság korszerű tengerjárókkal rendelkezik. Számuk hatvannál ls több. Közülük is kiemelkedik a neves szovjet írók és művészek nevét viselő hajók csoportja, a „Jakub Kolasz", az. „Ilja Szelvinszkij", a „Nyikolaj Zabolockij", a „Pjotr Lidov", a „Szergej Vasziljev" a „Vaszilij Suksin". Az új sorozat első hajója, a „VasziliJ Suksin" a nemzetközi szabványok szerint készült konténerek, csomagolt és más nagyméretű teheráru, valamint déligyümölcs továbbítására alkalmas. A hajó hasznos térfogata 5590 tonna A dunai hajósok hamarosan további tizenkét hasonló típusú hajót kapnak, melyekre ugvancsak Ismert szovjet írók és művészek nevét festik. A halókat a Volga-parti „Oka" hajógyár készíti. Az odesszai flnomítottcukor-gyár az ország legnagyobb ilyen jellegű üzeme. A gyér termékét a Szovjetunió minden részébe szállítják. Ezekben a napokban folyik a répa feldolgozása — három műszakban, szabad napok nélkül. November 25-én például az Ukrán KP Központi Bizottságának plénuma napján 16 vasúti vagon, azaz 1600 tonna finomított cukrot indítottak útnak Azerbajdzsánba, Örményországba, Grúziába és Ukrajna különböző városaiba. Odesszában 75 gyógyszertár található. Az egyik az 5-ös számú gyermekgyógyszertár. Itt minden a gyermekiek egészségét szolgálja a legegyszerűbb szertől a sokrészből komponált készítKuba fejlődő népgazdasága Kuba öt évvel ezelőtt lépett be a KGST-be, és ezen Idő alatt megháromszorozta kereskedelmi forgalmát az európai szocialista országokkal. Legélénkebb kapcsolatai természetesen a Szovjetunióhoz fűzik, ahonnan energiaszükségletének egynegyedét kapja. Az iparosodás gyorsuló ütemét is a KGST-nek, mindenekelőtt a szovjet partnernek köszönheti: a karib-tengeri szigetország ipari üzemeinek 10 százaléka azovjet segítséggel épült Eleinte főleg mezőgazdasági termékeket — cukrot, déligyümölcsöt — szállított Kuba partnereinek. A kétoldalú, kölcsönösen előnyös szerződések megvalósítása és az előnyös, hoszszú lejáratú hitelek nyomán egyre nagyobb mértékben aknázza kj az ország érckincseit. így több nikkelt, kobaltot szállíthat barátainak. A szocialista integráció keretében új, 30 ezer tonna teljesítményű nikkel- és kobaltüzem épül a Karib-tenger partján. Ezeknek az érceknek a termelése rövidesen megkétszereződik. Az új érclelőhelyek kiaknázása és feldolgozása mellett más Iparágak is fejlődésnek indulhattak. Megkezdődött a cukoripari és mezőgazdasági gépek, továbbá elektronikus műszerek gyártása a kubai üzemekben. Előrejelzések szerint 1990re már kétszerte-háromszorta nagyobb és szélesebb skálájú lesz a Kubából a szocialista országokba szállított termékmennyiség. ményekig. Az újszülöttek minden gyógyszert ingyen kapnak. A kanalas gyógyszerek, a porok és minden receptes megrendelés fél óra alatt elkészül. Ha a szüksé* ges gyógyszer az adott pillta natban nem kapható, azonnal fölhívják a város többi gyógyszertárát ós fölkutatják azt, s ha szükséges, házhoz szállítják a súlyosan beteg gyerekek címére. A több mint harminc éve f önálló Odessza területi szolgáltatói pari. szakközépiskola nem csupán Odessza és vidéke számára képez szakembereket, hanem Ukrajna más városai és falvai részére is. Az iskola igazgatósága azt a célt tűzte ki. hogy komplex szakmai előképzést nyújtsanak a tanulóknak: a szabóipari szakmában egy év további tanulás után a végzős diák szabász szakmai képesítést kaphat; a fodrászok mainikürös képesítést nyerhetnek; az órások minden típusú óra javításának titkait megtanulják, ide értve az elektromos szerkezeteket is; a háztartás! gépek orvosai valamennyi háztartási gép gyógyítását elsajátítják; a rádiószerelők megtanulják a színes tvkészülékek javítási technológiáját; a javitó cipészek elsajátítják a* új cipő készítését; a leendő fényképészek megtanulják a színes fénymásolás technikáját. A kommunista munka szolgáltatóipari szakközépiskolája évente húsz szakmában 700 ifjú mestert képez. Az odesszai központi úttórőházban harmadéve működik operastúdió, melynek foglalkozásalt negyven fiú és lány látogatja. Az ifjú operabarátok M. Karaszev „Masa és a medve" c. operáját hozták színre. Je'enleg J. Vajszberg „Hattyú-libák" és J. Csicskov „Játékok története" c. darabjain dolgoznak. A stúdiót az odesszai opera és balett színház művésze, Paval Petru6zenko vezeti. Az odesszai sajtóból összeállította: Mihail Iljas Épül bolgár köxre* működéssel A bolgár tervezőmérnökök és építészek szakértel. mét szívesen veszik igénybe az úgynevezett harmadik világ országaiban. Bolgár tervek alapján, bolgár szakemberek közreműködésével épül többek közt a nigériai Ilorinban egy hatalmas sportstadion. Líbiában a sejhai nemzetközi repülőteret, valamint orvosi rendelőintézeteket, kórházakat készítenek a bolgár építészek. Afrika legnagyobb színházát Nigéria fővárosában szintén bolgár szakemberek emelték. Számos ipari objektum létesítésében is részt vesznek: terveznek és építenek olajfinomítókat, völgyzáró gátakat. öntözőműveket. Munkájukat a Technoexportsztroj nevű vállalat szervezi amely szovjet partnerével, a Tehnopromprojekttel több közös vállalkozást is indít. Ilyen többek között a líbiai, 200 kilométer hosszú energiavezeték épitése. Űjabban szerelési munkák közös vállalására folynak a tárgyalások nyugatén ropni, japán es amerikai cégekkei.