Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

12 Vasárnap, 1978. február 19. Szekér Gyula hazaérkezett Moszkvákéi Szombaton hazaérkezett Moszkvából Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGSTképviselője, aki részt vett a KGST Végrehajtó Bizottságának 84. ülésén. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje'ent Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ott volt Nyikolaj Oszipov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa. (MTI) Kevesebb influenzás Erőteljesen csökken az Influenzások száma SzabolcsSzatmár megyében. Legutóbb — a korábi hetek 14—35 ezer betegével szemben — tízezret sem érte el az egy hét alatt újonnan megbetegedettek száma. Arányosan kevesebb a szövődményes is. A megye több mint 80 ezer lakóját érintette eddig a járvány, a minden száz szabolcs-szatmári közül átlagban 14 betegedett meg influenzában. Borsod megye északi részén szintén csökkent a megbetegedések száma, míg a déli járásokban és Leninvárosban most „tetőzik" a járvány. Az influenza több mint négy hete Szabolcs-Szatmár felől „lépte át" a megye határát, az első megbetegedéseket Tokajban, Tállyán és Ózdon észlelték. A legutolsó felmérésig itt is több mint 80 ezren kapták meg az influenzát: egyaránt okozott megbetegedéseket az A—1 és az A—2 vírus. — Az idei járvány számos vonatkozásban rendhagyó — mondotta dr. Dömök István, az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi és mikrobiológiai főosztályának vezetője az MTI munkatársának. — Az A-járványok „robbanni" szoktak, azaz az ország különböző területein egyidejűleg okoz megbetegedéseket az influenza A-vírus. Jelenleg viszont a keleti megyékben már csökkenőben van a járvány, a nyugati megyékben viszont növekszik. Az A—1 tehát valósággal végigvonul az országon és ezt a tendenciát lehet érzékelni nemzetközi viszonylatban is. Ez a „vég-'gvonulás" a B-vírus okozta járványokat szokta jellemezni. Görbe bot a fogaso n Aki azt szereti, ha értekezletek végére vélemény és ellenvélemény szépen, élére vasalva kisimul, a pénteki mórahalmi egész napos kiadós tanácskozást akár eredmény, telennek is mondhatja. Többféle vélemény hangzott el, mindnek volt annyi igazságmagva, hogy nehéz lenne megcáfolni, hiszen annyiféle a mostani tanya is, minden gondját egy értekezletbe nem lehet belesűríteni. Az ÉVM munkatársa mondta, nyolcszáz kérdésre adott sokszornyolcszáz felelettel készítették elő egyetlen gond, a tanyai építkezés rendeletét, mégsem biztos, hogy mindent figyelembe tudtak venni. Tanyakérdésünk szálaira a csomókat történelmi korszakok kötötték. Ha ezeket egy-egy értekezlet úgy ki tudná bogozni, hogy a görcsök helyén is szépen omló selyemkánt futna tovább a szál — fölösleges ábrándozás. Mondott valaki valamit pénteken, könynyen támadt, aki az ellenkezőjét állította, legalább olyan tiszta meggyőződéssel. Esti tanyalátogatás A mórahalmi házigazdák azzal kedveskedtek a messziről jött idegeneknek, hogy esti tanyalátogatást szerveztek. Hadd beszélgessenek a tanyáról tanyaiakkal is. Az egyik csoport a Krisztin család vendégszeretetét élvezte, ide csatlakoztunk mi is. Száz dologról beszélgettünk volna, valójában mégis az értekezlet gondolatsorát folytattuk. Borral és étellel vártak bennünket: hagyományos szokás tanyán is. Mindenki asztalhoz ült, csak a háziaszszony nem — ez is igy volt régen is. Az egy vágányon haladó logikus okfejtést józan paraszti észnek mondjuk, ezzel is találkoztunk. Amit ezelíen kivül láttunk és hallottunk, a belénk kövesedett régi tanyai képtől messze járt. Krisztin István végigülte velünk a reggeltől estig tartó tanácskozást, és végig figyelt. A maga asztala mellett azt mondta, nagyon örül, hogy foglalkoztunk velük. — Mi haszna lehet belőle? — Mondja a rádió, ha én minden rovart agyonpsrmctezek, elpusztul tőle a madár is. Fölborul a biológiai egyensúly. Ha a tanyákat leradíroznák a homokról, itt is megszakadna az egyensúly. — Sokah beköltöztek már. — Nem vagyunk egyformák. Biztosan jól járt az is, aki bement, különben nem lépett volna utána a másik, de aki itt akar maradni, nem biztos, hogy rosszul cselekszik. A benti is fölkel akkor, amikor én. Mire ő végez a ház körül, és kiér a földre, én már javában dolgozom. Ügy gondolom, a mezőgazdaságnak szüksége van rá, hogy én reggeltől estig sokat dolgozzam. — Kanyarodjunk vissza. Miért jó, ha ötven ember egy napig beszél a tanyákról? — Azt érzem ki belőle, rájöttek, más lett a tanya. Aki a régit akarja konzerválni, nagyot vétkezik. A tanya fejlődni akar. Bent arról is be. szél tek, hagyni kell, amelyik fejlődik. Miért jobb kint? Ez a tanya, amelyikben most vagyunk, beállhatna a szegedi házak sorába, városképet javítani. Mondhatná az olvasó, kár folytatni, a javát választották ki, ebből általánosítani nem érdemes. Nem is akarunk, csak azt mondjuk el, amit egymás között beszéltünk. — Miért jobb kint? — Akkor kelek, amikor bírok, és akkor feleszem, amikor tudolc. — Mikor kel? — Tavasztól őszig három és négy között. Este tizenegy, amikor ágyba kerülök. Két irányit proliit áttörni a Ssomíoll froiiMís! Szombaton délután már több mint ötven órája dolgoztak a mentőcsapatok a robbanás 'sújtotta tatabányai 12/A aknában, de még nem sikerült eljutniuk az omlás alá került kilenc bányászhoz. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes, a munkát irányító kormánybizottság vezetője a következő tájékoztatást adta a mentési munkálatok állásáról: — Szombat délután a beomlott * 11 i III \ A NYÍRBÁTORI GYEXI'YAUYARBAN. Hazánk egyetlen gyary agy árában, a nyírbátori Növényolaj- és Mosórzer^yár ó Vá'la'a'nál c ről évre m'nd nagyobb mennyiségben önie-ck kü ön'c c "-yrr'y.'k-t. J978 ban mi' több m'nt 1300 trnna hagyom'->vo-, dLz- és tor'agyc-'ya készül. Képünkön: a gycriyagyárló képsor frontfejtés mindkét bejáratánál nagy erővel dolgozta',: a bányamentő rajok, hog, áttörjék az omladéktömegeh Először a frontfejtés egyik bejáratánál a megfelelő légcsere biztosítása után a robbanás és az omlás által felhalmozódott kőzet-, szén- és anyagtömegen akartak áthatolni. E próbálkozás eddig nem járt sikerrel. Ezért a szombat reggeli órákt 51 olyan módon kísérleteznek célhoz jutni, hogy az omlásos szakaszt megkerülve, viszonylag ép szénfalon át egy kisebb szelvényű vágatot építenek ki. Remélik, hogy ezen át gyorsabban elérhetik szerencsétlenül járt társaikat. Ugyanakkor a front másik bejáratához vezető szakaszon, egy másik vágaton is megkezdődött a mentési munka. Itt szombat délután azt a' csővezetéket építették ki, amellyel ebben a térségben megteremtik a folyamatos mentési munkához szükséges friss levegőt. A légáramlást biztosító csövek beszerelése után kezdik meg az omlás átbontását. A szerencsétlenül járt kilenc bányász a két bontási pont közötti szakaszon, vagy ezek közelében lehet. A mentés műszaki feltételeit tovább javították. Ugyanakkor változatlanul nagy erőfeszítést kíván az, hogy a kibontásra kerülő anyagot kézről kézre adva kell a helyszínről elszállítani. Biztonsági okok miatt ugyanis az egész bányát áramtalanították, így nem használhatják a munkát könnyítő, gyorsító gépeket szállítóberendezéseket — mondotta Kapolyi László. — Ennyi munkát bírósági ítélettel sem szabnak ki mostanában. Arról is volt szó bent, hogy embertelen a tanya: inaszakadtáig dolgozik, aki lakja. Mi hajtja? — Behozni a lemaradást. Legyen házam, ahol lakom. Legyen olyan, mint bárki másnak lehet. Legyen autóm. Agyonnyomna ez a világ, ha nem mozdulnék ki belőle. Legyen olyan gépem, amivel dolgozni tudok. Árut adok érte az államnak. Jól jár velem a szakszövetkezet, jól jár az állam, mert neki adom a portékát. Mindig új Ha ni Gazdaságszervezőinknek tanulságos lehet, ami most következik. — Menjünk lépésről lépés, re: mennyi tejet fej? — Semmit. Amikor jött a progresszív adó, még az istállót is lebontottam. Az ólakat is. Disznót nem hizlaltam, magunknak is úgy vettük. — Jött ez az adó, de el is ment. Már nincsen. — A tehén akkor sem jön vissza. Nincs helye. Hízóra viszont szerződtem, minden évben húszra. — Szőlő? — Kidöntögettem. Sok volt a boradó. Bánom, mert ez az adó is elmúlt, most telepithetek megint. — Barack? — Háromszázhatvan fám volt, kivitte a belvíz. Kezdett rosszul menni a barack, csak annyit ültettem, hogy lopni ne kelljen, ha megkívánom. — Alma? %— Megritkítottam, felét kivetettem. Kell a hely a szőlőnek. — Akkor miből él? — Csak abból, amiből meg lehet élni. Ha lehúzzák valami előtt a redőnyt, azonna1 abbahagyom. Fűszerpaprikából nekem 110 mázsa termett egy ho'don, amikor a nagyüzemi átlag még csak 45 má••sa volt. Nem hitték el, hogy dupla annyi trágyát vittem a földre, jól megadóztattak érte. Azért fizessek, mert több terem? Büntetni akarnak érte? Hallom, hogy kel. lene, mondják, hogy kevesebben szerződnek. Megégette egyszer a szájamat, nem vágok bele megint. A vágyak ára Itt van velünk a falu patikusa is, receptről látja, ki mennyit dolgozik. Meddig bírhatja a munkát, aki enynyire hajtja magát? — Most ötvenhárom éves. Szívós fajta, még talán tíz évig. — Mi lesz a földdel azután? — Megy be a szakszövetkezetbe. Két lányomnak hagyok annyit az öt holdbó1 amennyi a ház körül kell. — És a házzal? — Férjhez mentek a lányaim, az egyik itt maradt családostól. Együtt maradunk. — Tehát még tíz év kemény hajtás? — Azt hiszem, most jutottunk el oda, hogy nem gya. rapodni kell, hanem élni. Megnézzük a lakást, nagyon szép. A ház asszonya mondja: — Harminc éve vagyunk házasok. Harminc évünk ment rá, hogy ilyen lett Jó erős görbe bot lóg a fogasról. Sétabotnak a könynyébb változat való, de az sem tanyai portéka. Kié lehet? A „keménykötésű", s szívós fajta" Krisztin István 'útja. hogy kézbe veszem. — Amikor lerobbanok, ne;em kell. Férj-feleség teljes élete vágya, álma áll itt házzá válva. És a görbe bot. Horváth Dezső Szellemi tartalékaink S

oha annyi szó nem e~ett munkaszervezésről, tartalékok fe'tárásáról, munkaintenzitásról, termelékenységről és hatékonyságról, mint manapság. Nem varázsszavak, nem slágersorok, hanem szorító-sürgető ..eladatok ezek. Munkaerő-tartalékaink kifogyóban, életmódunk változásnak indult, s már pusztán helyzeti energiájánál fogva is újabb és úíai b. mind ta-talmasabb. szoriaMsta vonásokkal gazdagodó igényeket ébreszt, szélesedő és mé'yülő demokráciánk valóságunk és lehetőségeink térképének eddig csak sejtett magasságait fürkészi. „A széliért) napvilága" iránti \ágy, gondolkodás iránti igény jólétünk lendítő ereje, taliesedő életürk motorja. A gondolkodás nem luxus, nem kiválts'g és nem védőpáncél, hanem mindannyiunk joga és kötelessége. Egy nagyüzem szalagrendszerű gépsora mellett dolgozó negy.enes betanított munkás széles mosollyal mond La, hogy azért szereti ezt a munkát, mert emellett nem kell gondolkodni. Mechanikusan, szinte gép módjára, kiszámítottan, gazdaságosan, a lehető legkisebb erőceíekíetéssel mozuumak .sgjai, felmentve őt a „fejfájdító gondolkodás" alól. Arra már nem adott választ ez a riportalany, egyáltalán forog-e agya kereke a munkahelyén eltöltött nyolc, minden bizonynyal kemény óra alatt. Nem szükséges bizonygatni, hogy a szalag mellett nem nagyon, jut idő Laráti csevegés-e. elnyúló uzsonnákra, mi több, kocsmai villámlátogatásokra. Csak elég-e a munkahelyen testünk ereje, betanult mozdu'ataink koreográfiája, fogásaink állandóan ismétlődő ritmusa? Nem gyümölcsözne-e, ha összekapcsolnánk kezünk és agyunk idegpályáit?!... Egy másik riport fiatalasszonya őszintén bevallja: ez Ideig nemigen törődött azzal, hogy a génies napi munka hogyan, miért így. jól van-e?... A tar rögén mellett begyakorlott mozdulatokkal vezette az anyagot, közben az esti vacsorafőzés, a bevásárlás rapi gondja, a gyerek, meg a takarítás motoszkált a fejében. Ám mióta rávették, hogy iratkozzon be a szakközépiskola levelező tagozatára, egyremásra azon kapja magát, hogy a munkáján, a gyári dolgodon töri a fejét. Felszakítottak egy szűk horizontot, egy számára eddig érdektelen világ megismerésének és becserkészésének igényével oltották be. Szinte pirulva vallotta be. azóta két javaslatát vezették be az üzemcsarnokban — nem nagy dolgok, nem komplikált újítások, csupán praktikus változtatások, egyszerű módosítások — mindkettő az ">tt dolgozó nők kényeimát és a termelés fokozását szolgálja. Nem világraszóló újításokról van szó — el is hárítja a dicsérő szót —, csak megmozdult a fejéhen valami, csak gondolkodni kezdett, csak ötletei lettek, csak élt demokratikus jogaival, és ^lmondta elképzeléseit. sőt, emberi kötelességének érezte, hogy gondolatait megossza másokká1, megméresse a közösség bölcsességének szigorú, de emberi mérlegén. Valahol itt. van a kutya elásva... Határozat, utasítás rögzíti, hogy a tudomány fürkéssze, keresse kapcsolatát a gyakorlati élettel, rövidítse meg az utat egy-egy új találmány, gyakorlati bevezetéséhez. Ám nemcsak a tudomány magas szféráiban, de a mindennaDi életben is szükség van arra, hogy a termelésben részt vevő munkások sokasága odafigyelien arra, amit csinál, gondolkozzon, mtrje föl te\ ékenységét, s tapasztalatait, rutinját, elképzeléseit kamatoztassa. A gondolkodás hasznának felismerése, felismertetése és inspirálása életünk minden területén egyre inkább létkérés, mindinkább fejlődésünk egyik záloga. Gondolkodásunk szélkakasa társadalmi méretekben je'zi feltámadó igényeink széljárását éppúgy, mint gondjaink viharait, megelégedettségünk vrgy épp tunyaságunk szélcsendjét. A gondolkodás nem öncél, nem e!erántcsonttoronyba zárkózó magányos remeték agytornája. A társa'"almi méretű gondolkodás igényének fölszítása, szellemi kapacitásunk növelése ré'.enünk leggazdaságosabb hajtóanyagának ígérkezik. A gondo'kodás rem egyesek joga és kiváltsága, hanem mindnyájunk joga és kötelessége. A munkamegosztás minden szintién jéghegyek módjára szunnyadnak szellemi tartalékaink. A munkaszervezés nem pusztán tudományos kutatás felmérés konstruált modellje, hanem a mindenraoi munka gyakorlati tapasztalatainak összegzése, elemrése és alakítása is. A termelékenység fokozása nem csupán vállalati és üzemi vezetők gonddá, a siker záloga a munkások, a termelésben közvetlenül részt , evők aktív gondolkodásának fölszítása. A hatékonyság növelése nem egyszerűen közoontl feladat, hanem a mindennapi munkában reahzá'ódó plusz. Mindez pedig felíéte'ezi a leghumánusabb tevékenvsíget,, a friss, dinamikus, céltudatos és diaiektikus gondolkodást A tapasztalatok összegzését, a megciUott f-ladatók élesre ál'ftását. a jó és hasznos eredményt ígérő irányok ldjelölését. Nem véletlenül szorga'mázzuk hazánkban az úiítómozgalmakat, az alkotó ifjúság pályázatokat, a fia'al szakmunkásokat. mérnököket, közgazdászokat csatasorba állító akciókat."* Arra igyekszünk ösztönözni mindenkit, hogy szellemi energiájával is járuljon hozzá ahhoz, hogy a tartalékról nagyobb sebességre kapcsolhassunk. Külön szólni kell ennek a, ma még sajnos nem elég termísz'tes. tevékenységnek elismeréséréi. T egendásan hervasztó példákat számosat idézhetnénk kiváló magva- újításokról. A sikereknek ma még kevesebb a visszhangja... „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek" — idézhetnénk a költő szavait. Nagv dolgok várnak rá"k, kell hozzá a gondolkodás bátorsága és a tett vállalása is. A

szunnyadó szellemi energ'ák felszabadítása és lendületbe hozása még óriási tartalékokat rejt. Ezt fölismerve fordítunk mind több pénzt és energiát az általános és szakmai műveltség fejlesztésére. A kultúra évi 5 milliárd forintja egyénekre lebontva ugvan nem égbekiáltóan nat*y összeg, mégis tisztes summa, mely ió beosztásra' sokat kamatozhat. Megtérülési Hetének lerövidül é-e hatvá nyozo'.t eredményekkel kecsegtet. Ennek az 5 milliárdra' iclertés része a felnőttoktatást, a szakom1 e-kénzést és -te vábbkénzésl szolgálta. Távlataiban igen alacsony munka kultúránk emelkedését. A eondolkodás joga és felelőssége ma a legnemese' lehet'ségek és feladatok egvike. Iránytűié a szebb holna a gazdagabb jövő felé mutat. Mcr'ük hát vállalni ember pormáló ősi kivált-águnkat, a kollek'ra gondolkodásának é munkáiénak erejét, szellemi ta-talékaink min'1 te1fereb' kiaknázását — valamennyien valamennyi :,nk ér 1 ebében! TANDI LAJOS