Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

4 (Csütörtök, 1978. február 92. 3 Merre halad a Tejútrendszer? Minden mozog Vera C. Rubin amerikai csillagász megvizsgálta ha­talmas csillagvárosunknak, a Tejútrendszernek mozgását — a környező világszige­tékhez (más csillagrendsze­rekhez) viszonyítva.' A mé­rési és megfigyelést adatok szerint, a Galaxis sebessé­ge a kozm'kus környezethez képest. 450—470 kilométer másodpercenként. Csillag­városunk a térnek abba az irányába halad, amerre az égbolton a Perseus csillag­képet látjuk. E felfedezés jelentőségét talán akkor ért­jük meg, ha visszalapozunk a csillagászat történetének könyvében* hogyan is is­merte fel az ember a he­lyét a végtelenben, hogyan határozta meg a Föld és a Nap helyét és mozgásait? Szökik a Sirius Panta rhei — minden mo­zog (szó szerint: folyik), az­az változik és fejlődik — tanította Herakleitosz görög filozófus két és fél ezer évvel ezelőtt. Ez az örök érvényű állítás mindenre: atomra, csillagra, élőre és élettelenre egyaránt vonat­kozik. A korai görög ma­terialistáknak ezt az állítá­sát — eleinte — nehéz volt bizonyítani, hiszen az ato­mok láthatatlanok. Látszó­lag a Föld is mozdulatlan­nak tűnt, csupán az égi ..szférák" forognak körülöt­te. Sokan sejtették a Föld forgását, sőt a Nap körüli keringésre is „gyanakodtak". Mindez azonban ellenke­zett a látszattal és a Föld­közepű, ptolenvaioszá világ­képpel. A Föld igazi — számsze­rűen is kifejezhető — moz­gását, keringését csak Ko­pernikusz, Kepler és New­ton törvényalkotása utón ismerhettük meg. A Föld keringési sebességét és pá­lyájának hosszát csak akkor tudták meghatározni, ami­kor a Naptól való pontos távolság mérhetővé vált. Az év időtartama 365 nap 5 óra, 48 perc, 48 másod­perc. Csakhogy panta rhei — így az év hossza is vál­tozik. A csillagászat ezért — jelenleg — az 1900­as évet tekinti alapnak, en­nek időtartama 31 556 925, 9747 másodperc. A Föld­pálya hossza 942 millió ki­lométer. A Föld sebessége minden időpillanatban más és más lesz. Ennek az örö­kös „játéknak" is egyszerű a magyarázata. A pálya nem kör. hanem ellipszis ala­kú. Perihéliumban — nap­közelben — (január 2-án) a sebesség 30,276 méter má­sodpercenként. Fél évvel ké­sőbb aféliumban — naptá­volban — a Föld keringé­si sebessége 29,271 méter­re csökken; ezután ismét gyorsulás következik. Az előzőekben láttuk, hogy a tudomány a Földet ..egy­szerű bolygóvá alacsonyí­totta", elvette a világ kö­zepéről. A dogmatikus, or­todox szemlélet ekkor a „Napba kapaszkodott", azt állítván, hogy a bolygók ke­ringenek ugyan, ám a Nap már nem mozog, egy hely­ben áll — természetesen a világegyetem közepén. Ed­mund Halley (1656—1742) angol csillagász — a róla el­nevezett híres üstökös fel­fedezője — ütötte az első rést ezen az ósdi elképze­lésen. Kereken 260 évvel ez­előtt új csillagtérképet ké­szített, s ezt összehasonlítot­ta a régi ókorlakkal. Ész­revette, hogy a csillogó Si­rius (a Föld égboltján a legfényesebb csillag) el­mozdult a környezö csilla­gokhoz képest. A Sirius egy-; szerűen „nincs a helyén" — másfél telihold átmérővel, azaz másfél fokkal tovaha­ladt az égbolton.' Halley feí­fedezése megszüntette az évszázados „állócsillag" fo­galmát. Egy évszázad sem telt el a Sirius „szökésének" fel­fedezése után, amikor Wil­liam Herschel (1739—1822) angol csillagász az egyik leg­nagyobb felfedezéssel lepte meg a világot: bebizonyí­totta a Nap mozgását. Pon­tos megfigyelésekkel kimu­tatta, hogy a mi csillagunk másodpercenként 19,5 kilo­méteres sebességgel halad a Herkules csillagkép felé. A Nap mozgásának irányát apexnek nevezzük. Apex irányban a csillagok szó­ródni, egymástól távolodni látszanak. Ha visszafelé né­zünk — amerről Jöttünk —, abban az irányban a csil­lagok sűrűsödni látszanak. Ez a híres alagúthatás. Merre halad a Nap? A Nap Herschel-féle moz­gása csak afféle lokális — helyi — jellegű, azaz a kör­nyező és viszonylag közeli csillagokhoz viszonyított. A fizika törvényei szerint az „abszolút" mozgást kimu­tatni egyszerűen azért nem lehet, mert a Világegyetem­ben nincs „fix" pont, ami­hez a mozgást viszonyíthat­nánk. Most már csak az a kér­dés, van-e vagy lehet-e a Napnak valami másfajta, esetleg jellemzőbb, „maga­sabb rendű" mozgása? Ha ugyanis a Nap a Herkules csillagkép felé halad, akkor fel kellene tételesni, hogy mozgása valamilyen egye­nes vonallal írható le. A haladó tudománynak itt ismét a visszahúzó erőkkel kellett megküzdenie. Sokan úgy vélekedtek, hogy a Nap végeredményben a Tejút­rendszer középpontjában van. J. C. Kapteyn (1851—1822) holland csillagász volt az első, áki érdekes rendsze­rességet vett észre a csil­lagtenger látszólagos rend­szertelenségében. Érdekes, hogy ez az egyetlen felis­merés elég volt, hogy a káoszból kiutat találva fel­építsék a csillagok „hierar­chiáját". Kapteyn megvizs­gálta az összes — akkoriban — ismert mozgású csilla­gokat, s üj észlelési adatok­kal egészítette ki a listát. Feltűnt neki, hogy valá­mennyi csillag besorolha­tó két — egymással el­lentétes irányú — csillag­áramlásba. Nem káosz te­hát, ha egyik csillag köze­ledik, a másik meg távolo­dik (a Naphoz viszonyítva), hiszen éppen ez n rend, a törvényszerűség bizonyíté­ka. Jan Oort holland és Bertil Lindblad svéd csil­lagász mondta ki először: valamennyi ismert (és is­meretlen) csillag egy hatal­mas csillagrendszer, a Ga­laxis (gravitációs) közép­pontja körül kering. Ezt a fontos jelenséget később így fogalmazták meg: a Tejútrendszer forog, azaz ro­tációs mozgást végez. Csillagvárosunk spirális szerkezetű, a csillagok egy része spirálkarokba tömö­rül. (Egy-egy spirális ágat láthatunk a téli és nyári ég­bolton, ezt népszerűen Tej­útnak nevezik.) Több tíz­milliárd csillag alkotja a a Galaxis magját, centru­mát (amely a Földről néz­ve a Snglttartus — Nyilas — csillagkép irányában van). A százmilliárd csillag alkotta Galaxis átmérője 96—100 ezer fényév, a Nap a „város peremén", halad, a központtól való távolsá­gunk körülbelül 30 ezer fényév. Egy fényévnyi út a honfoglalás óta Ha Napunk mozgását nem a környező csillagokhoz, hanem a Tejútrendszer kö­zé ppont jához viszonyítjuk, fontos adatokat kapunk. Ál­la Maszjevics szovjet csil­lagász számításai szerint a Nap sebessége a centrum­hoz képest 250 kilométer másodpercenként, egy ke­ringése — a Nagy • Kozmi­kus Év — 210—230 millió év. A Nap pályája ellip­szis alakú, hossza 200 ezer fényév. A Nap a születése óta, tehát 20—25 keringést végzett. A magyar honfogla­lás óta a Nap mindössze 1 fényévnyi, a civilizációk ki­alakulása óta 6 fényévnyi, az ember születése óta pe­dig 2000—4000 fényévnyi utat futott be. A Föld szá­mára tehát a jelenlegi Nagy Évnek az utolsó „hete" na­gyon mozgalmas volt... Az ember, mint láttuk, a mozgások tanulmányozása révén ismerte fel, helyét a végtelenben. Az immár klasszikus felfedezésekhez most már újabb mérföld­követ illeszthetünk: a Tej­útrendszer (relatív) mozgá­sának felfedezését a kör­nyező galaktlkákhoz képest. Gauscr Károly I vár másik oldala Téglát hordanak a szeke­rek a fölsővárosi rezervá­tumba. A panelházak között megmaradt földszintes vagy egyemeletes házak kis cso­portját mondja rezervátum­nak az itteni beszéd, és ezen mindjárt kettőbe is hasad a közvélemény. Az egyik fele azt mondja, ha nem akar­lak kiköltözni belőlük a tu­lajdonosok, a maszekok, oda kellett volna állítani „ lánc­talpas traktorokat a ház sar­kához, kertet, házat majd simára borotválták volna azok. A másik felekezet nem híve az erőszakos cselekmé­nyeknek, a hernyótalpasokat látni se szereti, ha emberi sorsokat és állásfoglalásokat akarnak eldönteni, és kü­lönben is azt mondja, jó ez a rezervátum. Kert is van benne, diófával, cseresznyé­vel, tavasztól őszig legalább zöldet lehet látni. A város­építészet gazdasági számítá­sait ők nem nagyon veszik figyelembe. Azért mondom hosszan a bevezetőt, mert csupa ilyes­miről akarok most beszélni. Lehet valamit így is nézni, meg ügy is. Sárból veregetett kis házat rogyasztottak ösz­sze a nyáron, helyébe hoz­zák a téglát. Fölrakják a közterület és a magánövezet natárán hatalmas rakásokba, de ne zavarjon senkit, hiszen a játszótér felét legalább két éve sóderből és marosi homokból rakott buckák bo­rítják és dacolnak az idővel. A felnőttek azt mondják, jobb lenne bokor, de még­inkább fa a helyükön, de a felnőtt önző, és nem veszi észre, micsoda fergeteges Vizsgahumor Ismét véget ért egy vizs­gaidőszak egyetemeinken, íme legfrissebb „borzalmai­ból" egy csokorra való: Több órás vizsgáztatás után a tanár az utolsó vizs­gázóhoz: — Vázolja kérem a törté­nettudomány sajátosságait, különös tekintettel... hm ... különös tekintettel az ide­geimre. Keresztkérdés államvizs­gán: — Hogyan állapítja meg a gyakorlatban, hogy jól vé­gezte-e el a műveletet? — Megkérdezem u főnö­kömet? — És ha nem lesz ott a fönöké? — Akkor minek végezzem el a műveletet? — Kati, légy szíves, fi­gyeld, mikor forr feli — azzal elszáguld. Amikor visz­szatér, a rezsón feketére ég a tej a lábason. Felsikít: — Kati! Kértelek, figyeld, mikor forr fel! Mire szobatársa könyvébe1 fel sem nézve, angyali nyu­galommal közli: — Évikém, én figyeltem. Közlöm veled, hogy ponto­san kilenc óra tizenegykor forrt fel a tejed! Díákbölcsesség: Az a vizsgázó, aki nem a felelőnek ad igazat, részre­hajló! Tankönyvben -olvastuk: „Az alkohol alig tekinthe­tő ma már gyógyszernek..." Tanári vélemény egy vizs­gázóról: — Maga olyan, mint egy összekötő láncszem. — És mit kötök össze? — Az állatvilágot a gépi mechanizmusokkal. Párbeszéd: — És mondja, kolléga, mi­kor folyhat a vezetékben áram? — Ha belül üres... A zárthelyi dolgozat ered­ményhirdetésekor a gyenge jegyek miatt elkomorodó hallgatókat a tanár imígyen vigasztalta: — Ne keseredjenek el, jobb. ha tudják, hogy az én mércémmel mérve az abszo­lút helyes megoldás csak az lehet: amit én személyesen csinálok meg. A várakozók faggatni kez­dik a vizsgáról kilépőt: — Na, milyen a tanár? — Magas, fekete, szikár... Kissé hosszúra nyúlt vizs­ga vége felé a jegyen medi­táló tanár megkérdezi a diá­kot: — Mondja, kolléga. mit szeretne? — Enni! — Jellemezze a dicián gáz fizikai tulajdonságait! — Színtelen, szagtalan, Íz­telen ... — Hát, nem egészen ízte­len. — Evett már keserű man­dulát? — Igen. — És milyen ízű volt? — Nagyon finom! VizsgaidŐ6zaki eset: A kollégista lányok a tea­konyhában is tanulnak. Be­rohan Éva, u rezsóra teszi kis lábaskában a tejet, oda­szól tanulótársának: Januári visszhang: — Mi a pedagógia fogal­ma? — ... alma, alma, alma ... Szabó Magdolna harci játékok zajlanak a ku­pacok két- oldalán. A homok természetesen fogy, mert ru­hában-cipőben fölviszi a gye­rek a lakásba, eldugul tőle a mosógép csöve, de ki számol­ná meg a homokot, mennyi fogy, és mennyi marad? Amiótf, a bozótot kiirtották, Doberdóra emlékeztetnek a sóderból rakott kupacok. Jön a sok tégla, sokkal jobb mint a sódor. A kocsis még a kanyarban lehet, a rakás tetején már nyüzsög a gyerek. Tervrajzuk nin­csen, ennélfogva engedélyük sincs, olyan szabályos várat építenek belőle napestig mégis, megfutna tőle a tö­rök bizonyosan, A likacsos téglákból mellvédet raknak, lőréseket hagynak, és termé­szetesen bástyákat is igazí­tanak. Mit ér a lőrés, ha ágyú nincsen? Padlószőnye­gek gurigáiból ittmaradt pa­pírhengerekből olyan hosszú­csövű ágyúk lesznek, ha gó­lyót találnának, talán el is sülne mind. Az Illúzió a fontos, nem baj, ha golyó nincsen. Most kezd ketyegni a szülők feje. Ne menj oda, édes fiam, mert a fejedre esik egy tégla! Magva van az aggodalomnak, nincs ko­ponya, amelyik ezt a téglát kiállná. Legföljebb a tulaj­donos beszélne másképp, és neki is igaza van. Mert az a tégla, amelyik melléesik, összetörik, és olyan házépítő nincsen, amelyik az apró téglát többre becsülné, mint az egészet. Olyan is van, aki hosszabb pányván futtatja az eszét, és a példával meg­kontrázza az okosok nézeteit. Azt hallotta valahol, ne szid­juk gyermekeinket, amiért ilyenre sikerültek, Inkább szálljunk magunkba: ugyan kitől tanulták ezt vagy azt? Azt mondja a kontra, ne tartsunk bűnbánatot, nem tanul el tőlünk mindent a gyerekünk. Meglehet, hogy építőiparban dolgozik a vár­építők felének az apja. On­nan tehát ezt a nyüzsgést nem tanulhattak el. Úgy dolgoznak, mintha háromszo­rosára emelték volna a nor­mát. Mit tesz az apa az építő­iparban? Tesz mást is, aki­nek nem inge, ne vegye ma­gára, de ott van az is, aki kiírja az új ház ajtajára, hogy brigádtársaival a ki­iencórás nyitásra elment a Kék Golyóba. Ne kajtasson utána, aki netán a fizetését hozza. Köztük lehet annak a gyereke is, aki az új lakás szőnyegpadlóján hasal és sakkozik. Annyian hasalnak mellette, ahányan odaférnek. Megint optikája válogatja, ki mit vesz észre ebből? Van, aki azt mondja, kell az a nehezék az új padlón, talán így oda ragad. A másik meg azt mondja, jó jel kérem, nagyon jó jel, ha hasalnak rajta. Bibircsókos némely szőnyeg alatt a beton, ak­kora púpok maradnak rajta, hogy fölbukik, aki nem vi­gyáz. Az ilyen padlóra ter­mészetesen nem hasal le sakkozni az építő. Amelyikre ráfekszik, az a padló tehát kibírja a garanciát. Kell-e még győzködnöm* hogy nem mindent tanulnak el tőlünk a gyerekek? Nem mennek el bambit inni, nem kezdenek sakkozni, amikor olyan szoros a határidő, hogy bármikor Itt teremhet a téglák gazdája. Áll is a vár, mondom, irigyelni lehet. Azt már tőlünk tanulhat­ták, ha elérik a falegyenest, hozzák a zöld ágat. Lehet, hogy abból sem áldomás lesz, csak álcáznak vele. Szép zöld karácsonyfákkal ültetik be február első napjaiban a vár tetejét. Szeretik a szé­pet, mondhatnánk erre, szemük éhes a zöldre, de mást is mondhatunk. Fon­dorlatos módon kerülhettek ide a fenyők. Kiszolgálták a karácsonyt, egy hónapnál több is eltelt azóta, és leve­lüket még mindig nem hul­lajtják. Amit az állami ke­reskedelem hivatalosan ho­zott, félig megkopaszodott már karácsony első napján. A gyerek ha levett egy sza­loncukrot, édesanyját kirázta a hideg. Az öröm karácso­nyát a bosszúság fája alatt ünnepelte sok ezer ember. Másik tégtórakást is horda­nak a szekereit, abból lesz az ellenség vára, zöld fa ter­mészetesen arra is jut. Test­vériesen osztozkodnak a szembenálló felek. Kukacos ember ebben is azt látná, hogy valakiknek valahová már régen el kel­lett volna takarítaniok a karácsonyi fákat, de olyan hiábavaló beszéd ez, kár szót vesztegetni rá. Ágyúcső se lenne, ha valaki valahová minden szemetet elvinne. Soká lesz még, amikor a kint sé'á'gató merint telles hittel mondhatja: Szeged vá­ros tiszta város. ÜJkorl várépítőink előtt én tehát kalapot emelek. Te­hetem, mert az én gyerekeim már kinőttek az ilyen ambí­ciókból. Nagyon sajnálnám természetesen, ha munka­helyi baleset származna, de úgy látom, téglára ls. egy­másra ls vigyáznak. Egyet­len ődöngő kölköt láttam csak, aki akkor mászol föl a vártára, amikor a várvédők az iskolában tanulták Bor­nemissza Gergelyt. Nézelő­dött jobbra-balra, meglökött egy bástyát, és megnézte, le­esett-e. Nagy boldogság önt­hette el lelkét. Azért tehette, mert ahol ő lakik, nincsen rezervátum. Horváth Dezső divatközpont A CNSM-kezdőbetűkről ismert bolgár intézmény, a Divatáruk Szófial Központja számos szakértő bevonásával, valamint széles körű nemzet­közi kapcsolatok kiépítésével segíti az öltözködési kultúra fejlesztését, a mindennapok esztétikájának kialakítását. A dtvatközponlnak több kísérleti részlege van, s hoz­zá tartozik a legnagyobb bolgár divatház, a LADA. A CNSM-nek vidéki kísérleti műhelyeiben próbálják kl az új anyagokat, többek között a hazai textíliák alkalmazá­sának széles körű lehetősé­geit. A műhelyekben terve­zett modellek alapján dolgo­zik a konfekcióipar is. Az öltözködés mellett a lakás­kultúra kialakításán is fára­doznak. Az egyik kutatórész­leg azzal foglalkc^ik, hogyan alkalmazható az Üveg és a porcelán a mai otthonokhoz. A szófiái központ a közel­múltban együttműködést szerződést kötött szovjet, és magyar dlvatezervezetekkel, s hasonló kapcsolatok kiala­kítására törekszik az NDK, Lengyelország és Csehszlo­vákia Jivatlrányítólval. A nemzetközi kapcsolatok bő­vítését szolgálják a CNSM külföldi szereplései is: eddig Bécsben, Oslóban, Kölnben, Párizsban, Tokióban rendez­tek bemutatót egy-egy bol­gár divatkollekcióval. (BU­DAPRESS—SOFIAPRESS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom