Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

Szombat, 1978. január 7. 3 Milliárdok, utakra Minisztériumi tájékoztató Gazdasági szabályozók '78 Dolgoznak a Betonútépítő Vállalat gépei a Budapest—Gödöllő közötti szakaszon A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium pénteki sajtótájékoztatóján elmon­dották: A KPM útfóosztálya az idén mintegy 7,3 milliárd fo. rintos beruházással számol. Pontosan a tervidőszakra előírt ütem szerint — 1,2 milliárd forint felhasználá­sával — folytatják az autó­pálya-építési programot forgalomba helyezik az M3­as autópálya Budapest—Gö­döllő közötti 23,5 kilométeres szakaszát, és a2 átadás ide­jére a fővárosi -náccsal együttműködve biztosítják a budapesti bevezetés feltéte­leit is. A Tatabányát elkerü­lő szakasz építésével haladt előre az Ml-es út beruházá­sa. az M3-ason Hatvan irá­nyába. Az M5-ösön pedig Budapest—Kecskemét között a földmunkákkal és a mű­tárgyak kialakításával foly­tatódik az autópálya-építés. Az 1,4 milliárd forintos út­korszerűsítési programban például a 7-es sz. főút, za­márdi—balatonföldvári sza­kaszát négy nyomsávosra építik át. Összesen 800 kilo­méter hosszban szélesítenek útburkolatot, és ezer kilo­méternyi utat tesznek teher­bíróbbá aszfaltszőnyegezés­sel. A folyamatos karbantar­tás során 6,5 millió négyzet­méter útfelületet borítanak le bitumennel. Több mint 200 millió forintot költenek 54 kisebb-nagyobb híd át­építésére, korszerűsítésére, s csupán a főútvonal-hálózaton 60 közúti-vasúti keresztezést biztosítanak automata jelző­lerendezéssel. A közúti biz­tonságot szolgálja 35 jelző­lámpás csomópont kiépítése is. A KPM a KRESZ-szel kapcsolatos rendelkezések végrehajtására tovább foly­tarja az úthálózaton a for­galmi rend felülvizsgálását és kialakítását A közúti igazgatóságok 3,5 millió négyzetméter útburkolati je­let készítenek, s mintegy 35 ezer közúti jelzőtáblát cse­rélnek ki. Erősítik az útel­ienőrző szolgálatot, s az utak megóvása érdekében követ­kezetesen érvényt szereznek a túlsúlyos járművek közle­kedéséi korlátozó rendelke­zésnek. Minden megyében oéldául hordozható mérleget helveznek el a túlsúlyos jár­művek ellenőrzésére. (MTI) Egy műszak egy brigád A verseny Se gyen verseny A számadás ezekben a na­pokban készül. Megméretik a gyár. A pozitívumok közé bizonyára odakerül majd, hogy a dolgozók többször vállalták a túlmunkát, hogy be lehessen tartani az ex­portszállítások határidejét. Gyártottak vezetéket, hulla­dékanyagból, kommunista műszakkal segítették a gyer­mekintézmények építését. — És mi kerül a mérleg másik serpenyőjébe? A Szegedi Kábelgyár ver­seny felelőse, Sastyin Béla mondja: — Változtatunk a munka­verseny feltételein. Már év­közben is láttuk a bajokat; a legtöbb brigádvezető gép­nél dolgozik; nem tudja megfelelően irányítani és összefogni a közösséget. Többször előfordult, hogy megbontották a brigádokat, tagjaikat másik műszakba heiyezték át Emiatt nehéz volt a kollektívák munkájá­nak értékelése. A brigádnap­lókat sem vezetik pontosan. — Ezeken a dolgokon könnyű volna segíteni... — Ezeken igen. Az igazi gondunk más. Eddig munká­sainknak még a fele sem vett részt a munkaversenyben. — Kevésbé zárt munkahe­lyeken. például az építőipar­ban is jobb az arány... — Nálunk két oka van a szervezetlenségnek. A koráb­bi vállalati szabályozások túl szigorúak voltak, ezért sok orlgczó nem felelt meg a követelményeknek. A jól összeforrott brigádok félnek egyik-másik kívülállótól. Nem akarják, hogy romolja­nak eredményeik. — És az üzemi érdek? — Éppen azt próbáljuk egyeztetni a dolgozókéval! — Milyen intézkedések előzték meg az átszervezést? — A hibákat a Magyar Kátelmüvek központjában ú Ismerték. Sokat vitatkoztak arról, hogyan célszerű foly­tatni a versenyt. November­ben én is tagja volt az NDK-ban járt hattagú kül­döttségnek. A Berlini Kábel­művekben arra voltunk kí­váncsiak, mit csinálnak job­ban nálunk. A tapasztalata­inkat figyelembe véve, a SZOT és a KISZ KB állás­foglalása alapján átdolgoz­•uk a vállalati versenysza­ba.yzatot. A kísérletre a sze­gedi! gyár közössége vállalko­zott. Az üzemekben minden műszakban összevonjuk , a brigadokat egy-egy szocia­lista közösséggé, amelynek lug.ai maguk választanak rezetőt. Célszerű, ha a mű­vezetőt választják, de termé­szetesen mást is lehet. Ha az irányítónak túl sok a felada­ta, részteendőket másra bíz­hat. A közösségek befogad­nak olyan dolgozókat is, aKik most még nem vesznek részt a versenyben. Így kí­vánja az érdekük. Minden kollektíva a legsikeresebb brigád fokozatát tartja meg. — így jó néhány brigád­vezető elveszíti tisztségét... — Beszélgettünk vala­mennyiükkel. Ügy tűnik, nem érte őket csalódás, tet­szik nekik az elképzelés. Máskor is bizonyították, hogy szeretik az újat. Ha­mai osan üzemi osztályveze­tői értekezleteket tartunk, •naid termelési tanácskozáso­kat. Január végéig befejez­zük az átszervezést. — Milyen szempontok sze­rou értékelik a versenyt? — A munkakollektívák, vagyis a műszakok között, a minőség, az egy dolgozóra jutó félkész és késztermékek, a munkaidő kihasználása, valamint a társadalmi mun­ka alapján határozzuk meg a sorrendet. A dolgozók táb­lán láthatják előző napi ereuményeiket, és összeha­sonlíthatják másokéval. Így a koiiektívák valóban ver­senyeznek egymással. Az üzemek közül az az első, amelyikben legjobban telje sitik a tervet, kihasználják a munkaidőt, és kevés lesz a hulladék. A versenyt ne gyeciévente értékeljük. A győztes kollektíva vándor­zászlót és pénzt kap. De csak akkor, ha üzeme is el­ső. Érdemes tehát együttmű­ködni a többiekkel. Várható­an gördülékenyebbé válik a rnűszakváltás is. A SZOT és a KTSZ KE tavaly decemberi állásfogla­lásában olvasható: „Fokozott figyelmet érdemelnek a munkaszervezést fejlesztő kezdeményezések, a minősé­get javító, a termelési és munkaidő-veszteségeket csökkentő intézkedések..." A kezdeményezésre keveset keiiett várni a szegedi ká­belgyárban. Szlrák József A gazdasági szabályozórendszer elsőd­leges feladata, hogy a gazdálkodó egységeket a népgazdasági terv tel­jesítésére ösztönözze. 1976-ban a legutóbbi szabályozómódosítás célja az volt, hogy a megváltozott világgazdasági feltételeknek megfelelően segítse elő az V. ötéves terv valóra váltósát. A bevezetett módosítások általában kedvezően hatottak: felgyorsult a gazdasági növekedés üteme, nőtt a mun­katermelékenység és ennek nyomán a tisz­ta jövedelem, a gazdálkodó egységek bát­rabban nyúltak tartalékaikhoz és takaré­kosabban gazdálkodtak. A pozitívumok mellett azonban tapasztalható volt. hogy a gazdálkodó egységeknél az előirányzottnál nagyobb pénzeszközök maradtak fejlesztési célokra, ami a beruházási piac feszültségeit növelte, a szabályozás nem ösztönözte kel­lően a minőségi fejlődést, s nem csökkent kielégítő mértékben a gazdaságtalan ter­melés. A gazdálkodó egységek nyomására engedve bővültek az egyéni támogatások és kedvezmények. Az idén a gazdasági szabályozórendszer kisebb mértékben ismét módosul. Ezeket a módosításokat, legalább is azok lényegét, a gazdálkodó egységek már 1977. októberében megismerhették, az OT hivatalos lapja is közölte, s így az 1978. évi vállalati tervek kidolgozásánál a módosításokat már fi­gyelembe vehették. Elsőként említendő a vaskohászati ter­mékek és a villamos energia termelői árá­nak átlagosan 22, illetve 25 százalékkal tör­tént felemelése, azt a cél szolgálja, hogy az árarányokat is javítva, ösztönözzön a takarékos anyaggazdálkodásra. Az árnöve­kedést elsősorban a vállalati gazdálkodás­sal kell ellensúlyozni, s csak szerény mér­tékben lehet továbbhárítani. Ez utóbbit is előzetesen be kell jelenteni az Országos Anyag- és Árhivatalnak. A külkereskedelmi szabályozásban két változás van: a nem rubel viszonylatú ex­portban csökken az állami visszatérítés azoknál a vállalatoknál, amelyek a szak­ágazati átlagnál magasabbat élveztek a múltban. Ennek célja, hogy a vállalatok csökkentsék a gazdaságtalan termékek ki­vitelét. A másik módosítás, amelyet a szo­cialista szerződéses árak fokozatos növe­kedése tett szükségessé: a transzferábilis rubel forint árfolyamának csökkentése. A szocialista külkereskedelemben, mint isme­retes. 1975 óta a szerződéses árakat éven­ként felülvizsgálják, a megelőző öt év tő­kécpiaci árainak figyelembevételével. Ily módon a szocialista külkereskedelmi árak és árarányok folyamatosan közelednek a világpiaci árakhoz, eközben azonban kül­ső árfeszítő erőt jelentenek, aminek ésszerű csökkentésére esetenként szükség van a transzferábilis rubel árfolyamának módo­sítására. A mostani árfolyamváltozásnak kettős hatása lesz: csökkenti a szocialista import költségét, a kivitelnél pedik az ex­portáló vállalatok forintbevételét. Az ár­folyammódosítás várhatóan szocialista vi­szonylatban is az exportstruktúra átalakí­tására ösztönöz-kényszerít. Az 1978. évi szabályozómódosftásn'; egyik fő célia: a vállalati fejlesztési források képződésének mérséklése. Közvetett módon a termelői árváltozás és a árfolvamcsök­kentés is ilyen hatást vált majd ki. Et­től függetlenül, egvéb intézkedések, módo­sítások — a különféle mentesítések és ked­vezmények szűkítése — is mérsékelni fog­ják a vállalati beruházási vásárlóerő nö­vekedését. A bérszabályozásban nincsenek alanvető vábozássk. azok kiigazító jellegűek. A ter­melőszövetkezetekre érvényes szabályozó­rendszerben is csak kiigazító jellegű mó­dosítások léntek életbe Ezek között sze­repel a bruttó jövedelem adómentes ha­tárának a felemelése. S a gazdasági szabályozók 1978. évi módosításait általánosságban tehát az jellemzi, hogy az alapvető elő­írások. szabályok csak kevéssé változtak. A gazdaság egészét érintő ár- és árfolyam­változások mellett elsősorban az egyedi szabályozók — a pénzügyi kedvezménv»i és mentesítések — módosultak, és pedig azokon a területeken, vállalatoknál, ahol a gazdálkodás valóságos feltételei a számí­tottnál kedvezőbbek. Kétségtelen, hogy a módosítások egyrészt, szigoritták a válla­lati gazdálkodás feltételeit, másrészt vala­melyest növelik matd a költségvetés ré­szesedését a fejlesztésre fordítható pénz­forrásokban. A szabályozómódosítások nép­gazdasági összhatását ma még nem lehet pontosan és konkrétan felvázolni. Való­színűsíthető azonban hogy a gazdálkodás és a nyereségrealizálás szigorúbb feltételei — paradox, de érthető módon — növelik, erősítik a vállalatok anyagi érdekeltségét a hatékonyság javításában, mert csak ezen az úton haladva biztosíthatják a megfelelő nyereséget. A hatékonyság növelése viszont hozzá'árulhat a külgazdasági egyensúly javításához, az életszínvonal tervezett nö­veléséhez. W.t A hídépítés közi, en Dereglyét Jéieíf a cölöpverő Husliszt, tojáspor Jut exportra is Az idén húslisztüzemmel, kat. Az újabb üzemrész — övőre tojásporítóval bővül amely 1979-ben kezdi meg a a Kecskeméti Baromfiféldol- termelést — az iparágon be­gozó Vállalat. Az előbbi 1U1 országos feladatot lát el: évente 2700 tonna húslisztet ide érkezik porításra a tö­termel, ez év első negyedé- rótt, a szállításra kevésbé al­tén kezdi meg próbaterme- kalmas vékony héjú tojás a lését társvállalatoktól is. Előrelát­A termék csökkenti majd hatóan évi 150 millió forint a takarmánygyártáshoz szűk- értékű tojáspor készül majd séges húslisztimportot. A itt a hazai tésztagyártáshoz, vállalat tojásporító üzem- a vendéglátóipar részére, il­mel* folytatja a beruházáso- lelve exportra. (MTI) A Tisza alsó szakaszán rok eszközei a mai legmoder­csaknem másfél ezer éve nebb technika vívmányaival, átkelt germán harcos nem A Hídépítő Vállalat dolgo­sejthette, hogy vízbe ejtett zói nem nagyon örülnek az lándzsája a XX. század em- ilyen „találkozásoknak", hi­berének acélszerszámával, szsn kisebb-nagyobb mun­egy colöpkészítö berendezés kakiesést jelentenek. A sze­fárdjával akad össze. Az ed- szélyes Tisza áradásai amúgy Jig ismeretlen korban elsüly- is sok gondot okoznak. A lyedt dereglye kormányosa szokatlanul hosszú, ' három­sem gondolhatta, hogy vízi- hónapos magas vízállást is iárművét eev későhhi kor- elmaradás követte a munká­jarmuvet egy későbbi kor- ban_ Aztán a cölöpfúró 18 ban is meglékelik, mégpedig méternyi mélységben elakadt lent a folyó iszapjában. A a lándzsában, amelynek ere­szegedi Tisza-híd építkezése detét geometrikus karcolat­közbén találkoztak most így díszítéséről és egyéb jelek­bol szegedi muzeologusok al­ossze régmúlt történelmi ko- lapították meg. A hidászok i^^^mmmmmmmmmmmtmmmmm^mm közben olyan műszaki fel­adatot oldottak meg, ami­lyenre nem volt példa a ha­zai hídépítés történetében: 3ikeresen befejezték az sgyetlen vízipillér alapozását, iineiynél nuium, először al­kalmazták a víz felszínéről történő cölöpkészítést: az eh­hez Olaszországból impor­tált különleges fúróberen­dezést katamaránra, vagyis kettős hajótestre szerelték, onnan hatoltak a fúróval a "olyó medre alá. Csak ehhez ÍZ egy pilléralaphoz tizen­nyolc, egyenként 40 méter hosszú fúratot készítettek, s ezeket betonnal kitöltötték. Ezekből a betoncölöpökből kialakított alapra kerül majd a pillér hatalmas betontömb­je. Keszonmunkára ehhez sem lesz szükség. A területet ugyanis a mederbe levert acéllemezekkel, vagyis víz­hatlan Larsen-fallal veszik körül, majd a vizet kiszi­vattyúzzák, hogy „szárazon" dolgozhassanak a betonozás­nál. A napokban az egyik ilyen Larsen-lemez leveré­sekor támadt az újabb aka­dály: egy rég elsüllyedt de­reglye — kisebb méretű fa­hajó — került az acéllemez útjába. Azonnal búvárokat küldtek a mélybe, s drótkö­telek, illetve úszódaru segít­ségével részben kiemelték az iszapba merült régi vízijár­művet. A több mint ezer méter hosszú híd építkezésének to­vábbi fontos feladataként hozzáfogtak a szegedi oldalon a felső acélszerkezet szere­léséhez. Ezt a munkát egy­előre állványokon végzik, majd később úgynevezett szabadon szerelt technológiá­val, vagyis állványok nélkül folytatják. Most sem nagyon kedvezőek a munkafeltéte­lek. Gyakran 10—12 Celsius­fokos hidegben, a vízen úszó Jégtáblák támadása ellen is felkészülve folytatják a küz­delmet a hídépítő, a Ganz­MÁVAG és sok más vállalat dolgozói. A nehézségek okoz­ta elmaradást megszüntetve, azon fáradoznak, hogy a hi­dat 1979 végén átadhassák a forgalomnak. Dobé Balázs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom