Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

4 Szerda, 1978. janttdr 4: A magyarországi délszláv családnevek keletkezésérő! „Névtelenül érkeztek ha­zánkba a török elől menekü­lő délszláv családok" — erre a következtetésre jutott ku­tatásai . során Sarosácz György mohácsi múzeum­igazgató, a délszláv nemzeti­ségi élet ismert kutatója. 1389 és 1526, azaz a rigóme­zői csatavesztés és a mohá­csi vész közötti — csaknem másfél évszázados — idő­szakban sok ezer szerb és horvát települt át menedé­ket keresve Magyarország­ra. Ezeknek az embereknek akkor még csak keresztne­vük volt A magyar jobbá­gyoknál viszont erre az idő­re gyakorlatilag már lezaj­lott a családi névadás, oly módon, hogy a gyerekek örökölték az apjuk nevét, amit külsejük, foglalkozásuk, születési helyük stb. után kaptak. Sarosácz György a levél­tárakban őrzött egykorú összeírások alapján délszláv névelemzést végzett, s en­nek alapján kiderítette, hogy a magyar földre érkezett szerbek és horvátok többsé­ge földrajzi nevet kapott csa­ládnévül. A „keresztelést" a földesurak hajtották végre. A legegyszerűbb megoldást választották: vagy a balkáni . származási helyük, vagy a magyarországi illetőségű he­lyük délszláv változatával ruházták fel névtelen jobbá­gyaikat. Így lett a boszniai eredetű család Boszanácz, a hercegovinál Herczegovácz és a szerémi Szremácz. S ilyen alapon születtek a ha­zai eredetű délszláv család­nevek, például Balatinácz (balatoni), Osztrogavácz (esz­tergomi), Kaposvarácz (ka­posvári) vagy Budánovics (budai). Sok délszláv eredetű család ma is a 400—500 évvel ez­előtt kapott nevét viseli. Maga a kutató is — Sarosácz ugyanis nem más, mint a dél-baranyai Sáros falu dél­szláv megfelelője. A bara­nyai délszláv nemzetiségű családok névsorában szinte az összes olyan falu neve fellelhető, amelynek lakói most is többnyire szerb­horvát anyányelvűek. Példá­ul: Birjanovácz (birjáni) és Szemelyácz (szemelyi), vagy Szalancsanin (szalántai) és Mohacsanin (mohácsi). A családnevek eredetének elemzése fontos adalékot szolgáltat a magyarországi délszláv népszokások múlt­beli alakulásához. Mesterséges enibólia Az A. Visnyevszkij Sebé­szeti Klinikán M. Kuzin aka­démikus vezetésével sebész­professzorok csoportja me­rész műtétet végzett. A sú­lyos állapotban levő, tüdővér­zéses beteg vérzését a tüdőt ellátó erek embolizálásával állították meg. A mesterséges embolusok»t — a maguk nemében dugó­kat —, különleges katéterrel juttatták a hörgőkhöz vezető erekbe. A .dugók megakadá­lyozták a további vérzést. — A mesterséges embólia előidézése — mondotta M. Kuzin, a klinika igazgatója —, új lehetőséget teremt a tüdővérzés gyógyítására. Munkatársaink most dolgoz­nak az eljárás finomításán és kialakítják a rutinműtéti technológiát, hogy az ország más klinikáin is biztonsággal alkalmazhassák. (APN) Az odesszai Sztarosztyin Nehézmérleggyár útnak in­dított a dunaújvárosi oxigé.n­korverter üzem részére négy automata mérlegberende­zést, melyek ömlesztett anya­gok és fémötvözetek méré­sére alkalmasak. A berende­zések továbbítására hat te­hervagonra volt szükség. Az odesszai üzem dolgozói szo­ros kapcsolatokat tartanak fent magyar kollégáikkal. Odesszában nemrég szeminá­riumot rendeztek, melyen a mérlegek használatának kér­déseit tárgyalták; az ott föl­lépő magyar- mérnökök az elektromérlegek kohászali és építőipari alkalmazásáról tartottak előadást. A A Fekete-tengeri Hajózási Társaság „Kun Béla" nevű hajóján a KMP egyik meg­Beszélő pecsétek A pécsi levéltár gazdag pecsétgyűjteményt őriz, amelyben több mint félszáz baranyai falu XVII—XIX. századi pecsétjének viasz­nyomata található. A haj­dani községpecsétek történe­tét és jelentését évek óta kutatja Bezerédy Győző helytörténész, akinek mun­kássága nyomán újabb és újabb — korábban ismeret­len — viasznyomok kerül­tek elő. Feliratuk többnyire latin vagy magyar, illetve a nemzetiségi falvakban né­Pályázati felhívás A Csongrád megyei tanács és a Szeged megyei városi tanács vb művelődésügyi osztályai, a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszer­tani Intézet, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága, a Magyar Peda­gógiai Társaság Csongrád megyei tagozata, valamint a Tudományos I smeretterj esz­tő Társulat megyei szerve­zete az 1977—78. tanévre pályázatot hirdet az alkotó, újító jellegű oktatási és köz­művelődési tevékenység ösz­1 önzésére, az ezzel kapcso­latos új módszerek és tapasz­talatok összegyűjtésére és terjesztésére. A pályázat kiírásának cél­ja a gyakorlati nevelő­oktató munkában elért ered­mények, a közművelődés te­rületén alkalmazott módsze­rek közreadása — elsősorban a félnőttek ismereteinek bő­vítése, a szocialista tudat formálása érdekében. Haladó kulturális hagyományaink felkutatásával, összegyűjtésé­vel és az ifjúság nevelésé­ben, valamint a továbbkép­zésben és a murikásművelő­dés fejlesztésében történő alkalmazásával a pályázat az oktatási és közművelődési párthatározatok és irányel­vek végrehajtását kívánja segíteni. A pályázaton részt vehet mindenki, aki Csongrád me­gyében és Szegeden alsó-, közép- és felsőfokú oktatási­nevelési, illetve közművelő­dési intézményben, politikai­. társadalmi, vagy művelődés­ügyi szakigazgatási szervnél dolgozik. Egyéni és kollektív pályamunkák egyaránt be­küldhetők. A dolgozatoknak meg kell felelniük a tudó. mányos munkákkal szemben támasztott tartalmi és for­mai követelményeknek (iro­dalomjegyzék, hivatkozások sorszámmal történő megje­lölése, másfeles sortávolság, négycentiméteres margó, stb.). A minimális terjedelem 16, a maximális 64 gépelt oldal. A dolgozatokat közvetlenül a Csongrád megyei Tovább­képzési és Módszertani Inté­zet címére (6725 Szeged, Áp­rilis 4. útja 26—28.) kell be­küldeni, két példányban. A pályázat jeligés, a dolgoza­tokat név és aláírás nélkül kell elküldeni, s ezzel egy időben a pályázók zárt borí­tékban kötelesek közölni a pályamű címét, a szerző vagy szerzők nevét, iskolai vég­zettségét, munkahelyét és beosztását, valamint munka­helyük címét (Több szerző művénél pontosan fel kell tüntetni, hogy melyik részt, fejezetet ki dolgozta féL) A pályázaton csak eredeti, te­hát nyorfitatásban még meg nem jelent dolgozatok ve­hetnek részt. Beküldési határidő: 1978. március 31. A pályázat eredményeit a pedagógusnapi ünnepségeken hirdetik ki, előreláthatólag két 4—4 ezer forintos első, négy 3 ezer forintos második, hat 2 ezer forintos harmadik és kilenc darab ezer forin­tos negyedik helyezés, eze­ken kívül különdíjaik kerül­nek kiosztásra. A pályázat további felté­teleiről az ajánlott témakö­rökről és minden további részletről a Csongrád me­gyei Továbbképzési és Mód­szertani Intézetnél kérhető felvilágosítás. , met vagy horvát. A viasz­képeken valósággal meg­elevenedik a régi baranyai jobbágy fal vak élete. A leg­több pecsét ugyanis jelleg­zetesen egyéni ízű: magán viseli a tervező (bfrő, jegy­ző, esküdt, tanító) fantázia­gazdagságát és a kivitelező (többnyire valamelyik tehet­séges kovácsmester) kézje­gyét A régi községpecséteknek ugyanaz volt a szerepük, mint a mai bélyegzőknek: a hivatalosság bizonyítása, igazolása. Amíg azonban a mai közigazgatási bélyegzőn elegendő a hivatalos kép — a népköztársasági címer — és a megfelelő felirat, a feudális korban az írás ke­vés lett volna. A lakosság túlnyomó része ugyanis nem tudott olvasni. Köztudott, hogy a rajz minden korban az írástudatlan emberek ol­vasókönyve volt, ezért töre­kedtek a falusi elöljáróságok is arra, hogy egyéni rajzo­latú — a község jellegzetes­ségeit feltüntető — pecsétet készíttessenek. Am a legtöbb településre a mezőgazdaság volt a legjellemzőbb, ezért a bevésett jelek között igen gyakoriak a mezőgazdasági szerszámok és termékek: ekevas, csoroszlya, kasza, sarló, gereblye, kapa, búza­kéve, cséphadaró, oltókés, szőlőtőke stb. Számos sajátos ízű pecsét maradt fenn. Sósvertike község 1726-os keltezésű le­nyomatán például barázdált szántóföld látható, rajta jár­mos eke, mellette csaholó kutya Hatvan (ma: Somogy­hatvan) 1724-es pecsétjén két ökör hatalmas vasboro­nát húz, amelyen a gazda áll ostorral a kezében. Szin­te korabeli metszet erejével hat Ócsárd község pecsétje 1726-ból: a képen három ember sarlóval aratja a bú­zát, mögöttük egy negyedik a markot szedi és kévébe kötözi, felettük madarak szállnak. Baranya bortermő megye, ennek megfelelően több pecséten is fellelhető a szőlő. A német falvakén (például Bár, Gödre) karó­zott, a magyar falvakén (például Tésenfa) karózatlan tőkék láthatók. Ez is meg­erősíti azt a gazdaságtörté­neti tényt, hogy Baranyában az odatelepült németek ka­rózták először a szőlőt. A tőrök hódoltság után sok helyütt erdőirtással nö­velte a lakosság a szántó­területet. Ennek is láthatók emlékei a hajdani pecséte­ken éppúgy, mint az erdei favágó munkának. A hajdani vésnökök kép­zeletgazdagságára vallanak az úgynevezett beszélő pe­csétek. Bár a viasznyomő köriratába belefoglalták a község nevét, ezt rajzban is ki akarták féjezni. A néhány éve kihalt Gyűrűfű falu pe­csétjén például az eke mel­lett ott a gyűrű is. Szajk faluén a fészkén ülő szajkó, Oroszló faluén pedig egy ágaskodó ló. A legszebb pecsét Duna­szekcső és Baranyabán köz­ségben készült. A minia­tűr tájképnek is beillő vé­seten Dunaszekcső teljes panorámája látható a falu felett magasodó várheggyel és az alatta kanyargó Du­nával együtt. A baranyabáni pecsét pedig olyan pontos és részletes, hogy még az egyes házak építési stílusát is fel lehet ismerni rajta. A szakmai felkészültség ellen­kező példája: a Büdösfa (ma: Rózsafa) község pecsét­jét, készítő mester még azzal sem volt tisztában, hogy a feliratot a tükörírásnak meg­felelően kell bevésni a nyo­móba. Emiatt a betűk for­dítva látszanak — így hasz­náltáka a pecsétnyomót majd száz esztendeig. Talán észre sem vették a hibát, lévén írni-olvasni nem tudó em­berek. A viasznyomatok képeinek alapos vizsgálata számos ér­dekes adalékkal szolgálhat a feudális kori közigazgatást, gazdálkodást, néprajzot, épí­tészetet, nemzetiségi életet stb.-t tanulmányozó szakem­bereknek. Bezerédy Győző közigazgatástörténeti szem­pontból fontos felfedezése Viszló (ma: Diósviszló) 1607­ből és — az azóta megszűnt — Hernádfa 1671-ből, azaz a török hódoltság idejéből származó pecsétje. Ez a tény ugyanis arra vall, hogy a török hatóságok engedélyez­ték vagy legalábbis eltűrték a magyar falvak közigazga­tási szerveinek működését. I. Z. Népdalgyűjtés Vietnamban A hanoi konzervatórium hallgatói népdalgyűjtő kör­utakat szerveztek. 150 nép­dalt vettek fel magneto­fonra és jegyezték le dal­lamát. Hatvan dal az or­szág déli részén élő nem­zeti kisebbségektől szárma­zik. A déli terület népmű­vészetét eddig szinte egyál­talán nem tanulmányoz­ták. míg északon a nép­hatalom éveiben ötezer dalt. legendát, néptáncot gyűj­töttek össze és dolgoztak fel. Jelenleg a zenetudósok Közép-Vietnam hegyi la­kóinak folklórját vizsgál­ják. alapítója és vezetője, a ma­gyar és nemzetközi munkás­mozgalom kiemelkedő veze­tője emlékének szentelt mú­zeumot létesítettek. A mú­zeumban bemutatott anya­gok Kun Bélának a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején végzett tevékenységét Ismertetik; látható itt Lenin­nek 1919. március 23-án Kun Bélához küldött távira­ta másolatban, és arról a Vörös Zászló érdemrendről készített fényképfelvétel, mellyel a magyar forradal­márt a szovjet kormány ki­tüntette. A hajómúzeum szá­mára értékes kiállítási tár­gyakat küldött Kun Béla Budapesten élő családja. A Az odesszai főiskolákon és egyetemeken több száz kül­földi diák tanul. A tengerész­mérnöki főiskolát, a felsőfo­kú tengerész-mérnöki iskolát és középfokú tengerészeti szakiskolákat negyedszázad alatt 812 — szocialista és fejlődő országból érkezett — diák végezte el. A Vietnami Szocialista Köztársaság számára az odesszai főiskolák 600 szak­embert képeztek; 35 vietna­mi aspiráns kapott it kandi­dátusi tudományos fokozatot, egy pedig a biológiai tudo­mányok doktora címet. v A Az odesszai terület könyv­táraiban 13 millió 375 ezer könyv található; napjaink­ban mindegyik falusi könyv­tárban átlagosan 9 ezer könyv van, a járási könyvtá­rakban 32 600, a városi könyvtárakban — Odesszát nem számítva — pedig 23 500. Évente mintegy félmillió könyvvel gyarapodik a könyvállomány. Átlagosan minden olvasóra 11 könyv jut. 1980-ra befejeződik a könyvtári kiszolgálás centra­lizálásának folyamata; a könyvállomány pedig eléri a 15 milliós példányszámot. A A Fekete-tengeri Hajózási Társaság állományában egész flottányit tesz ki a hős komszomolisták nevét viselő s hírei hajók száma. A „Zója Koz­mogyemjanszkaja", „Alek­szander Matroszov", „Parfen­tyij Grecsanij*', „Izgutta Aj­tikov", „Unan Avetifczjan", „Jon Szoltisz" hajókon em­lékfalakat képeztek ki, me­lyeken a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett komszo­molisták életét és hőstetteit mutatják be a Nagy Honvé­dő Háború éveiben. Megta­lálhatók itt az elesettek ro­konainak és a hősök nevét viselő úttörőcsapatoknak levelei is. A Az SZKP KB és a Szovjet­unió Minisztertanácsa „A Fe­kete. és Azovi-tenger me­dencéinek beszennyezését megelőző intézkedésekről" szóló határozatában előirá­nyozza a ballasztvíz tenger­be ereszfésének teljes meg­tiltását 1985-től. A tizedik ötéves tervben 11 milliárd rubelt fordítanak tisztítóbe­rendezések építésére. Ennek az összegnek egy részét Odessza vidéke kapja. Két hatalmas szennyvíztisztító létesítését tűzték ki célul: az „Északi" biológiai. víztisztítót napi négyszázezer köbméte­res kapacitással és a „Déli" víztisztítót napi százezer köb­méter teljesítménnyel. Már meghonosították a víz. visszanyerő berendezések mű­ködtetését és a szennyvíz tengerbe eresztésének teljes megszüntetését a legnagyobb odesszai üzemek, mint az „Epszilon", „Centrolit", „Bol­sevik", a Lenin nevét viselő konzervgyár, az olajfinomí­tó és a Hajózási Társaság számos hajója. A Az odesszai szuperfoszfát­üzem rendszeresen szállítja „vitaminkészítményeit" Uk­rajna és Moldavia vetéseire. A vállalat dolgozói kötelez­ték magukat, hogy terven felül 16 ezer tonna szuper­foszfátot állítanak elő. Ezzel a műtrágyamennyiséggel mintegy százezer hektár szántót lehet „feljavítani". Az odesszai sajtóból össze­állította: Mihail Iljas . • • Üdítő üdítők Az üdítő italok egyre nép­szerűbbek. Megfigyelhető, hogy az ivóvfz a különböző fertőtlenítő kezelések hatá­sára mindinkább veszít az él­vezeti értékéből. Tekintettel arra, hogy ezzel párhuzamo­san az alkoholizmus is ag­gasztó mértékben tért hódít, felmerül a kérdés, hogy az emberek mit igyanak a szom­júságuk oltására. A válasz kézenfekvő: olyan üdítő italokat, amelyek meg­felelő élvezeti értékkel és frissítő hatással rendelkez­nek. Ebből mindjárt követ­kezik, hogy az üdítő italok­ban nem, vagy csak nagyon kevés mennyiségben kell je­len lenniük azoknak a táp­anyagoknak, amelyek a napi szükséglet ^fedezésére kelle­nek, hiszen azokat az élel­miszerekkel, illetve folyé­kony formában a gyümölcs­ös zöldséglevekkel vesszük magunkhoz. Fontos követelmény, hogy az üdítő ital ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek az egészségre nézve ártalmasak. A legértékesebb üdítőital­alapanyag a természetes gyü­mölcslé, illetve annak kon­zervált, sűrített formája. Amennyiben, az üdítő italok ezekből a nyersanyagokból készülnek, akkor a csekély biológiai értéken kívül még jó ízzel és természetes ere­detű aromával is rendelkez­hetnek (például narancs, sző­lő). Az üdítő italokat ezen­kívül ízesíthetik természetes eredetű, az egészségügyi ha_ tóságok által engedélyezett yümölcsaromákkal, növényi kivonatokkal (például Cola­félék) is. Az üdítő italok másik fon­tos alkotó pésze az édesítő szer, amely az esetek döntő többségében répacukor szo­kott lenni. A hazai üdítő ita­lok 8—11,5 százalék cukrot tartalmaznak. Ez a mennyi­ség viszonylag sok, mert így egy adag (2—2,5 dl) üdítő ital körülbelül 100 kai. bevi­telt jelent, amely a napi energiaigény 3 százaléka. Az italok ízét, üdítő hatá­sát nagymértékben befolyá­solják a jelenlevő szerves sa­vak és a szénsav. A savak jelenléte fokozza az üdítő ha­tást, mérsékli a cukrok túl­ságosan édes ízét, megfelelő mennyiségük jó ízharmóniát biztosít. Szervetlen savak, például a foszforsav jelenlé­te az üdítő italokban egyes szerzők szerint káros, mivel fogszuvasodást idézhet elő. Ennek ellenére foszforsav használata Cola-italokban megengedett A széndioxid­dal túltelített üdítő Ital nem csupán kellemes frissítő ha­tású,. hanem a buborékok mozgásának látványa kelle­mes pszichikai érzetet kelt. Ma már a tudomány egyér­telműen elutasít minden olyan nézetet, amely a szén­dioxidnak valamilyen egész­ségügyi károsító hatását té­telezi fel. Az üdítő italokban ezenkí­vül még számos idegen anyag található, melyek faj­táit és mennyiségét a szab­vány, illetve egészségügyi előírások szabályozzák. így például az italokat megfestő színezékek mind általánosan használatosak az élelmiszer­ipar területén, tehát a hazai fogyasztónak nem kell tar­tania az úgynevezett kátrány­festékektöL

Next

/
Oldalképek
Tartalom