Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

4 Kedd, 1978. január 3t. Közgazdászképzés B Tiszatáj februári száma Szegeden Oj tudományággal gyara­podik megyénkben a felső­fokú oktatás. Február 3-án megkezdi működését a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem szegedi kihelye­zett tagozata, ahol esti tago­zatos oktatási rendszerben 29 első éves Csongrád megyei illetőségű ipari tervező-szer­vező szakos közgazdászjelölt folytatja tanulmányait. Az új felsőoktatási intézményről Balog Istvántól, a tagozat ve­zetőjétől kértünk tájékozta­tást. — Milyen céllal, hogyan jött létre a tagozat? — A Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem szegedi kihelyezett tagoza­tát elsősorban Csongrád me­gye közgazdász, szakember­utánpótlása biztositásának mind sürgetőbb igénye hívta életre. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának meg­bízásából a Magyar Közgaz­dasági Társaság Csongrád megyei Szervezete 1977 jú­liusában a megye közgazda­sági végzettségű munkavál­lalóival és ilyen végzettséget kívánó munkahelyeivel kap­csolatos felmérést végzett. Ebből kiderült, hogy me­gyénkben a munkáltatóknak 1990-ig a jelenleginél 31 szá­zalékkal több közgazdasági végzettségű szakemberre lesz szüksége. A fejmérés szerint a következő tizenkét évben kiképzendő és munkába állí­tandó 473 közgazdász, akik­nek 45 százaléka ipar sza­kon, 17 százaléka pénzügyi szakon. 13 százaléka mező­gazdasági szakon, 25 száza­léka pedig más szakokon kí­vánatos, hogy szakképesítést szerezzen. Ezek az igények in­dokolták azt, hogy megte­remtődjék a közgazdászok képzésének helyi lehetősége,1 aminek keretében később majd a Bács és Békés me­gyeiek számára is biztosít­hatjuk a szakképzést. — Az oktatás személyi és tárgyi feltételei? — A tagozat a József At­tila Tudományegyetem köz­reműködésével végzi tevé­kenységét. A JATE szakem­berei matematikát, politikai gazdaságtant, a számítás­technika alapjait és gazda­ságtörténetet oktatnak. Más szaktárgyak előadói pedig, a Közgazdaságtudományi Egye­temről járnak le a hétvége­ken tartandó órákra. A tár­gyi feltételeket a megyei és városi tanácsok és a szegedi tudományegyetem biztosítják, az oktatás a Bolyai-épület­ben kezdődik. A 29 első éves oktatása mellett valószínűleg mód nyílik arra is. hogy az egyetem megyénkben lakó felsőbbéves hallgatói számá­ra rendszeresen konzultációs Mérnök a társadalomban A civilizáció kiterebélyese­dése alapvetően megváltoz­tatta az életviszonyokat, és bár egyenlőtlenségeket is okozott, mégis a gyorsuló fejlődést szplgálta. Az ipari forradalom civilizációja többszörösére emelte a Főid lakosságát, százmillióknak biztosít megélhetést maga­sabb fokon, a kultúra ter­jesztésének bázisává vált. Az ipari civilizáció megteremté­sének élén a mérnökök mun­kája áll. Nem kétséges, hogy a ci­vilizáció fejlődése számos eltérő problémát vet fel. El­sőként a demográfiai robba­nna említhető, amely a hi­giéniai technika tökéletese­dése révén következhetett be. A fokozódó veszélyhelyzet el­hárítása kettős feladat' meg­oldását követeli. Egyrészt a sokhelyütt elmaradott ag­rotechnikát kell javítani a nagyobb hozamok elérése erdekében, másrészt meg kell szervezni a készletek világméretű elosztását, a szállítás jobb hatásfokát, hogy a javak kellő időben, es mennyiségben jussanak el az éhínség által sújtott te­rületekre. Másik generális probléma a nyersanyagok és az ener­giahordozók iránti igény gyors növekedése, amely az ismert készletek gyors ki­merüléséhez vezet. Itt is a technikának kell segítenie újabb lehetőségek feltárásá­val, új energiaforrások hasz­nosításával. E javak egyen­lőtlen eloszlása növeli a né­pek közötti életszínvonal-kü­lönbséget és fokozza a köz­tük levő feszültséget. Az oktatásban óriási fel­adatok várnak megoldásra. Mindenekelőtt az embert kell a megfelelő intelligen­cia, és szakmai szintre emel­ni, hogy a civilizáció szülte technikát széles körben ke­zelni és alkalmazni tudja. Égető probléma az erőtel­jes urbanizációval összefüg­gő infrastruktúra kiépítése és tökéletesítése, amely óriá­si összegű, de csak lassan megtérülő, mégis nélkülöz­hetetlen ráfordításokat igé­nyel. Végülis ide sorolható a kommunikáció forradalma, amely világrészeket hozott emberközelbe. E fejlődés nemcsak a híradástechnikára vonatkozik. Az utóbbi évtizedekben megváltoztak a feladatok, megváltoztak az eszközök, így hát megváltozott a mér­nöki munka jellege is. A mérnöki tevékenység az ed­digi technológiai-fejlesztési szintről a magasabb színvo­nalat képviselő rendszer­technikához érkezett. Ez utóbbi már számításba ve­szi az átfogó társadalmi és termelési tényezőket, azok egymást befolyásoló hatását, és komplexitásukban, világ­modellek kialakítására tö­rekszik. A hazai mérnöktársada­lomra egy sor speciális fel­adat vár. Ennek okai: kis ország vagyunk, kevés nyers­anyaggal, termelési színvo­nalunk általában elmarad a fejlett ipari országokétól, és e tényezők következtében gazdaságunk nyitott. Első­rendű feladataink közé tar­tozik tehát: 1. termelékeny­ségünk színvonalának eme­lése. Az e téren mutatkozó lemaradásunk a mérnöki munka elégtelenségére utal. 2. Növelni kell termeivé­nyeink minőségét és korsze­rűségét, a versenyképesség érdekében. 3. Nem az im­portot csökkenteni, hanem az exportot növelni kell, de ehhez magas fokú techno­lógia is szükséges. 4. Ter­melésünk fejlesztését komplex ipari infrastruktú­rával kell megalapozni. 5. Nyersanyag-szegénységünk miatt a magas biológiai és élvezeti értékkel bíró élelmi­szerek előállítását kell elő­térbe helyezni, amelyhez adottságaink megvannak, és e termékek exportja minden­kor gazdaságos. A felsorolt számos feladat elvégzése komplex mérnöki­közgazdasági-pszichológiai ismereteket és gondolkodás­módot igényel egyéni és rendszertechnikai szempont­ból egyaránt. A mérnök kötelessége min­dennapi munkáján túl az élet minőségjavulásának szolgálata, a szocialista élet­forma ideáljának mind tö­kéletesebb megvalósítása, a műszaki-tudományos forra­dalom szabta körülmények követelményei között. Bátyai Jenő lehetőségeket teremtsünk, to­vábbi felvételi vizsgára való előkészítést szervezzünk. Az első csoportok számára — összlétszámuk 200 fő — a felvételi előkészítés már meg is kezdődött. — Kik és hogyan jelent­kezhetnek? — Az ötéves képzési idejű ipari tervező-szervező szakra jelentkezhetnek azok a mun­kaviszonyban álló dolgozók, akik a szükséges előképzett­séget — érettségi, illetve ok­levél — a jelentkezés évét megelőző évben, illetőleg ko­rábban szerezték. Űjabb diploma megszerzése céljából csak a képzés szakirányának megfelelő munkaterületen dolgozó, felsőfokú végzett­séggel rendelkezők jelentkez­hetnek, ha a végzettség meg­szerzését a munkaadó szük­ségesnek tartja és azt külön indokolja. A jelentkezéshez legalább kétéves szakmai gyakorlat szükséges. A je­lentkezést a tagozat címére (6720. Szeged, Dugonics tér 13.) keli küldeni úgy, hogy onnan Budapestre továbbít­hassák március 30-ig. Felvételi vizsgát matema­tikából, illetve politikai gaz­daságtanból vagy történelem­ből kell tenni, írásban és szóban, előreláthatólag má­jus 22. és július 10. között. Annak a pályázónak, aki fel­sőoktatási intézményben szer­zett oklevéllel rendelkezik, nem kell felvételi vizsgát tennie, csak úgynevezett „fel­vételi beszélgetésire hívja be az egyetem má.ius végén, június elején. A felvételire vonatkozó tájékoztatást egyébként az Oktatási Mi­nisztérium által kiadott „Fel­sőoktatási Intézmények Tájé­koztató 1978" tartalmazza. Bővebb felvilágosításért az érdeklődők közvetlenül a tagozathoz fordulhatnak. Szabó Magdolna Csoóri Sándor három új versével nyit a folyóirat leg­újabb száma. Az útra induló, a Carmina burana, A hegyi lány ismét bizonyítja a költő szuverén és vonzó líravilágát, versművészetének gazdagsá­gát. „Nem kell már lant, se cimbalom / tornázó vágyak­nak tora, / csak Ady Endre ostora, / csak Ady Endre ostora!" — mondja Farkas Árpád Ostorzúgásban ének című versében. A másik ro­mániai magyar költő. Csiki László művére (a Szilágyi Domokos és Szőcs Kálmán emlékére írott Együtt című költeményre) külön is fölhív­juk a figyelmet. A lap új számában Tandori Dezső, Kiss Dénes, Szepesi Attila, Sárándi József, Tamás Meny­hért és Kántor Péter versei jelentek meg. Két fiatal prózaíró művé­ben két — merőben ellenté­tes — elbeszélői módot ta­nulmányozhatunk. Ha Ester­házy Péter a Krúdy-hagyo­mányt folytatja, Pataki Edit inkább a móriczi úton jár. Beke György írását — nem lévén jobb műfaji megneve­zés — riportként tünteti föl a szerkesztőség. A riport sa­játosságai valójában keve­rednek a lírai elemekkel tar­kított esszével, a történelmi­társadalmi eszmefuttatással Beke mintegy példát mutat itt arra, hogy milyen egy igazi, szerényebb hírlapi tár­saitól különböző irodalmi riport. A nemrég elhunyt ki­váló kolozsvári filozófusról, Bretter Györgyről Tamás Gáspár Miklós „halotti be­szédét" olvashatjuk. A Tiszatáj nem először ad bepillantást a régészek izgal­mas. olykor titokzatosnak látszó munkájába. (Legutóbb az 1976 októberi számban volt régészeti összeállítás.) Az őseink nyomában című tömbben elsőként László Gyula írását találjuk. A Csongrádtól nem messze le­vő Felgyő környékén László professzor és munkatársai egy honfoglalás kori falut ás­tak ki. A beszámolót Móser Zoltán „hangulatfényképei" illusztrálják. Bálint Csanád az eperjesi (Csongrád me­gye) ásatás eredményeiről, egy kora középkori falu fel­tárásáról ir. Kovács László a magyar pénzverés kezde­teiről értekezik Melyik Ist­ván király verette és mikor? című tanulmányában. A Kelet-európai Nézőben Dan Culcer a mai román esszét mutatja be. (Culcer egyébként — miként Borsi­Kálmán Béla írja — a ma­rosvásárhelyi folyóirat, a Vatra egyik szerkesztője.) A bukaresti Huszár Sándor Esős délutánok a Tarka Ökörben című, a Kriterion Kiadónál román nyelven is megjelent elbeszéléskötetéről loan Grigorescu méltatása olvasható. Az elmúlt év egyik könyv­szenzációja volt minden bl­zohnyal Németh László ön­életírása (Homályból ho­mályba). Az önéletrajzról Grezsa Ferenc írása jelent meg a kritika rovatban. A mai magyar líra két jelentős képviselőjének új könyvéről (Lator László: Az egyetlen lehetőség, Kálnoky László: Farsang utóján) Pór Péter és Iszlaí Zoltán ír. Könczöl Csaba és Téglásy Imre Her­nádi Gyula és Oláh János munkáit bírálja. Az ösejnk nyomában című összeállítás­hoz kapcsolódik az a kritika, amit Fodor István tollából közöl a lap László Gyula ré­gészeti tanulmányainak ta­valy megjelent gyűjteményé­ről. Három szegedi képzőmű­vész (T. Nagy Irén, Zoltánfy István és Papp György) ki­állítását értékeli Tandi Lajos a művészet rovatban. A Ti­szatáj februári számában Műteremlátogatás címmel új sorozat indul. Az interjúk elsősorban a Dél-Alföld al­kotóit kívánják bemutatni. Elsőként Horváth Dezső Fo­dor Józsefnél tett látogatásá­ról olvashatunk. A lap új számát is Fodor József mun­kái illusztrálják. — A feb­ruári Tiszatáj melléklete a folyóirat XXXI. évfolyamá­nak tartalommutatója. Vadkan velff nem bécsi ármány Kortársi híradás Zrínyi Miklós tragikus haláláról Értékes, XVII. századi do­kumentumok kerültek a szi­getvári várbaráti kör birto­kába: kortársi híradások a költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1664-ben történt tra­gikus haláláról. Amikor a csáktornyai erdőből szétfutott a gyászhír, itthon és szerte Európában sokakban kétely merült fel a vadászszeren­csétlenség hitele iránt. Azóta is időként fel-felmerült a gyanú, hogy a nagy állam­férfi halálát nem felbőszült HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Kiss László és Szűcs Márta, Ipacs István Sándor és London Katalin, Virág Mihály Joziseí és Darabos Margit, Do­bált Mihály és Szénás! Mária Magdolna, Czirrrver Mihály és Nóvák Mária Magdolna, Lakatos Zoltán Ferenc és Zenian Valéria, Vóna György és Szűcs Mária, Konczos Lajos és' Bozsó Ilona, Soós István László és Spiák Erzsébet, Béres János és Bérűd Zsuzsanna házasságot kötötték. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Gyetvai Gyulátok és Kovács Zsuzsannának Gábor, Berenite Sándor Vilmosnaik és Paplogó Zsuzsannának Krisztina Zsuzsanna, Vass György József­nek és Polyák Editnek Angéla Edit, Szamosközi Ferencnek és Muityán Teréziának Aliz Emese, dr. Ruzsáii Pál Antalnak és Fi­gura Mártának Pál Péter, Zsódos Lászlónak és Illés Idá­nak Krisztina, Gyuris Vencelnek és Gyuris Máriának Tünde, Cserjés Tamás Imrének és Ador­ján Éva Erzsébetnek Eva Ilona, Kiss Sándornak és Karai Évá­nak Andrea, Miklós Ferencnek és Kovács Ilona Rozáliának Zsolt József, Tóth Lászlónak és Antal Máriának Brigitta, Kiss András­nak és Komár Mártának Ágnes, Berta Mátyás Lászlónak és Hizó Ilonának Roland László, Bohák Andrásnak és Szálai Erzsébet­nek Dóra, Megyesl Zoltánnak és Schütt Gabriellának Zoltán, Son­koly Lászlónak és Balla Mag­dolnának László, Deme László­nak és Mécs Zsuzsanna Máriá­nak Zsuzsanna, ördög Istvánnak és Komar Máriának Piroska, Szigeti Józsefnek és Szvéiek Máriának Gábor, Görhöny Kál­mánnak és Vörös Erzsébetnek Norbert Gábor, Paulik István­nak ós Fábián Erzsébetnek Sza­bolcs István, popovlcs Sándor­nak és Nagy Györgyinek Gábor, Somogyi Attilának és Gombos Rozáliának Anikó Katalin, Szabó Istvánnak és Bóka Máriának Krisztián István, Csiszár Árpád­nak és Úrban Zsuzsannának Attila, Kepli Jánosnak és Rutai Ilonénak Zoltán András. Hege­dűs Józsefnek és Marhás Zsu­zsannának Csaba, Tóth Mihály­nak és Huszár Julianna Mártá­nak Mihály László, dr. Dóczi Tamás Péternek éa dr. Prehoffer Eva Mártának Réka Ágnes, Nagy Lászlónak 1 és Kovács Julianná­nak László János, Zocskár And­rás Jánosnak és Bairtal Zsu­zsanna Erzsébetnek Andrea, Varga Imrének és Sánta Mag­dolnának Zsuzsanna, Kis Zoltán­nak és Lőrinc Máriának Zoltán Viktor, Baksa Sándor In irón ek és Széli Györgyi Erzsébetnek Daniella, Horváth Péter István­nak és Jakab Ilona Gyöngyinek Péter, Vidéki Józsefnek és Ácsai Családi események Etelkának Renáta, Ledchter Akos Sándornak és Doktor Anikónak Zoltán, Kispóter Ferencnek és Ba Annának Szilvia, Szandtncr Lászlónak és Dudás Irénnek László Péter, dr. Pintér Ferenc Jánosnak és dr. Czene Klárának Márk, Kassái Lászlónak és Gyöngyi Zsui -c-mnanak Gábor, Komár István Mihálynak ós Du­dás Piroskának Márta Piroska, Boldizsár Dezsőnek és Lakatos Mártának Mária, Srarmkó Jó­zsefnek és Berzeviczi Margit Er­zsébetnek Tibor. Lajkó Ferenc­nek és Tanács Erzsébetnek Dá­niel, Lucz Jánosnak és Kis Mar­gitnak Szabolcs. Daróczi József Istvánnak és Kocsis Julianná­nak Andrea Anikó, Vamyorek Lászlónak és Gamcz Évának László Zoltán, dr. Hampel Györgynek és dr. Apró Katalin­nak János Zoltán,, Tóth István­nak és Bíró Máriának Mária Andrea, Tóth .Istvánnak és VI­dács Annának Mariann, Koródi Istvánnak és Vadlövö Angéla Zsuzsannának István, Szekeres Istvánnak és Teglovics Honának Anita, Tóth Ferenc Imrének és Juhász Eva Mártának Beatrix Éva, Fejcrvárt László Jánosnak és Miklós Ágnes Gabriellának Balázs Zoltán, Horváth Tibor­nak és Burkövics Jozefa Júliá­nak Julianna Petra, Almási Kornél Jánosnak és Fischer Zsuzsannának Kármen Adrienn, Szabó Lászió Györgynek és Ju­ray Sarolta Katalinnak Zsuzsan­na Izabella, Gyenes Gábor Bol­dizsárnak és Tóbiás Ágnesnek Eszter, Fogarasl László István­nak és Domonyi Margitnak Ani­ta, Kun Józsefnek és Ginczingex Ibolyának József , Zoltán, Pelro­vics Lászlónak és Lukovics Évá­nak Zoltán László, Lajkó Jó­zsefnek és Nagy Mária Magdol­nának Andrea Rita, Szűcs Fe­rencnek és Maikra Piroskának Csaba. Katona Zoltánnak és Cse­te Klára Zitának Adrienn Zita. Fövényes Csaba Mihálynak és Szabó Erzsébetnek Attila Zsolt, Lajtár Ferencnek és Németh Zsuzsanna Juliannának Angeli­ka, Kisapáti Józ-sefnek és Pin­tér Gyöngyinek Balázs, Zsoldos Zoltán,nak és Deák Irénnek Éva. Temesvári Sándornak és Faragó Mária Csillának Csilla, öszter­ling Gyula Lászlónak és Kovács Erzsébet Arankának Gyula Zol­tán, Nagy János Attilának és Re kast Eva Katalinnak Endre, Daka Józsefnek és Császár Má­riának József, Trif Lászlónak és Szörényi Rózsának Zoltán, Ma­gyar László Györgynek és Török Mária Annának Mária Csilla, Kálmán Györgynek és Babos Évának Eva. Ildikó, Kalapls Gyulának és Nagy Emmának Zoltán, Széli Mátyásnak és Káity Klárának Krisztina, Kohán Ist­vánnak és 'Vlgh Erzsébetnek Pé­ter, Szász András Józsefnek és Hurkccz Erzsébetnek Attila, Kaufmanin István Lászlónak és Majláth Ágnesnek Udtkó, Paragi Imrének és Mészáros Ágnesnek Szilvia, Mlhalecz Pál Jánosnak és Kuklis Klárának Katalin, Dé­kány Istvánnak és Bakos Zsu­zsannának István, Süli Istvánnak és Tisóczkl Piroskának Erika nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Szélpál Andrásnak és Szabolcsi Juliannának s/abolcs Ábrahám Józsefnek és Mészáros Jolánnak József. Engi Istvánnak és Hódi Jolánnak Ildikó, Ilyés Imrének és papp Rozáliának Il­dikó, Homolya Péternek és Barsi Etelkának Péter Ferenc. Balogh Józsefnek és Hegyi Erzsébetnek József, Csonka Ferencnek és Berta Irénnek Dorottya, Kiss Zoltánnak és Gyuris Ágnes Györgyinek Zoltán István, Szö­gi Istvánnak és Sándor Maria Teréziának Mónika Terézia, Kecskeméti Jánosnak ós Halkó Éva Erzsébetnek Zsuzsámra Ni­kolett, Andula Andrásnak és Mészáros Irén Olgának Zsuzsan­na Beáta nevű gyermekük szü­letett. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Dombi Jánosné Barna Erzsébet, Lichtner Dezső György, Deák Jánosné Kónya Ilona. Széli János, dr. Szabó Dénes, zádari Antal, Nagy Ferenc, Barna István, Makra János, Tóth István, Fehér Sándor, Ha­lasi László, Kővágó József. Czi­rok Mihály, Nagy István. Szabó Szilvessternö Molnár Lídia. Szé­kely Tivadar, Szigetvári Ferenc, Bor Ferencré Ratkl Mária, Gon­da Pálmé Zelenúk Etelka Má­ria, dr. Sillye Béla Sándor, Mé­száros József, Kapás András. Plgniczki József, Majoros Jó­zsefné Répás Veronika, Fehér Ferenc, Kakuszi Istvánná Badé­nyl Ilona. Bozó IstvAmné Csiszár Mária, Csonka Szilveszter meg­halt. III. kerület Szeged: Módra Mátyásné ör­dög Erzsébet, Forgó Istvánná Garas Piroska, Deák Józsefné Szekeres Ilona, Laukó József Bodonl Jánosné Dikomey Amá­lia, Hegedűs Jánosné Nagy An­na, Zu-bek Györgyné Duncsé Margit, Töth-Moinár Ferenc, Bárkányi Mihály, Török Imrene Kis Piroska, Ábrahám József meghalt. vadkan okozta, hanem or­gyilkosság áldozata lett A háromszáz éves doku­mentumok egyértelműen ál­lást foglalnak a történelmi tény mellett, miszerint Zrí­nyivel nem a bécsi ármány végzett, hanem valóban vad­kan ölte meg. Az egyik írás szerzője Leonhardo Frizon francia jezsuita, akit a „Nap­király" — XIV. Lajos — bí­zott meg azzal, hogy gyász­beszédet írjon Zrínyi Mik­lósról. A francia szerzetes megerősíti a vadászszeren, csétlenség hitelességét, és közlését már csak azért is el kell fogadni, mivel a királyi udvarban élt, és a francia uralkodók — köztudottan — kitűnő információkkal ren­delkeztek a magyarországi eseményeket illetően. A be­széd 1665 tavaszán, vagyis a tragikus esemény után alig fél évvel hangzott el Párizs­ban, tehát mint egykorú tu­dósítást foghatjuk fel Zrínyi haláláról. A másik forrásmű egy Augsburgban 1700-ban meg­jelent nagy történeti össze­foglaló, amely az előző fél évszázad európai eseményeit tárgyalja, köztük Zrínyi Mik­lós török elleni hadjáratait éa halálának körülményeit. Ez utóbbiról így számol be: „Mi­dőn egyik vadászata alkal­mával övéitől elszakadva mé­lyen behatolt az erdő sűrűjé­be, egy vadkan, amely ava. dászhálóból szabadult ki és éppen ezért már nagyon fel volt bőszülve, rája rontott és a térdén megsebezte, majd ismételten a földre döntötte úgy, hogy a grófnak nem volt ideje megfékezni. Ezután a dühöngő állat újabb sebet ejtett rajta, mégpedig a fe­jén, és ez halálos volt." Iglói Zoltán Leminváros fejlesztés* Leninváros fejlesztésére az idén 125 millió forintot fordítanak. Az összeg nagy részét lakásépítésre szánják. Az egészségügyi és szociális szolgáltatásban a legfonto­sabb most a kórház beruhá­zási programjának előkészí­tése. A társadalmi munkát mindenekelőtt a tömegsport­telep, az ifjúsági park. az MHSZ-kiképzőbázis további építésére, fejlesztésére, a vá­ros oktatási és kulturális in­tézményei javára koncent­rálják. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom