Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-25 / 21. szám

31 Szerda, 1978. január 23; Konténerek, terminálok somogyi Kiroiyné felvétel* Aj Ady Endre brigád tagjai jól elsajátították az új gépek kezelését Egy kiváló brigádról sze­retnék írni. Ezzel kerestem föl Kovács Józsefet, a Gyu­faipari Vállalat szegedi gyá­rának üzemvezetőjét. — Nálunk minden brigád kiváló, amit az is bizonyít, hogy 1977-ben elnyertük a Kiváló Vállalat címet. A nemrég átadott üzem­csarnokban Tamaskó István művezető kalauzol. Itt dol­goznak az Ady Endre brigád tagjai. — Nagyszabású rekonstruk­ción estünk át — mondja a művezető, aki egyben a bri­gád patronálója. — Új mun­kahelyek jöttek létre, meg­változott a brigádok összeté­tele is. Ebbe a szép, világos csarnokba a legjobb dolgo­zók kerültek. A tizenöt tagú Ady Endre szocialista brigád egy éve — az új üzem átadásakor — alakult. Tamaskó Istvánt éá Ménich Mátyás lakatost ki­véve mindannyian betanított munkások. Többségük a már­tó-töltő gépeket kezeli. Ta­valy napi 192 ezer doboz gyufa gyártását vállalták. Ezt a mennyiséget az idén napi 3 ezerrel akarják túl­teljesíteni. Társadalmi mun­kát 384 órát végeztek az el­múlt évben. — Ennek a gépnek az elődjén 32 ember dolgozott — mutatja Tamaskó István, a JUL—2 nevű svéd auto­mataberendezést. — Napon­ta egymillió háromszázezer beldoboz készül rajta, és csak négyen kezelik. A modern gépek munkába állításával, az új technológia bevezetésével csökkent a munkaerőhiány. Javult a minőség is. Kevesebb lett a törött fejű, törött szálú gyu­fa, csökkent a hiányos toité sű dobozok száma. Sovány Mihályné gyufa szálakat számol egy kis asz­talkánál. — Ezt milyen műveletnek hívják? — Száltartalom ellenőrzés­nek. A szabvány 48—52 szá­lat ír elő dobozonként. Ezek­kel a gépekkel könnyebb tel­jesíteni az előírást, mint a régiekkel — mondja, és az ellenőrzés eredményét beírja a füzetbe. — Ez nem lehet nehéz munka — jegyzem meg. — Én masszás vagyok. Egyéni vállalásom, hogy a gyermekgondozási segélyen j levő kismamánk helyett — 1 aki szintén brigádtag —, el­végzem a számolást. A brigád tagjai több gép kezeléséhez is értenek, bár­mikor helyettesíteni tudják egymást. Tóth Bálánét az előbb a küldobozgyártó auto­matánál láttam. Most a do­bozszállító és -ellenőrző pá­lyához hívták: brigádvezető­jét váltja le. Munkájáról fag­gatnám, de ő nem szeret magáról beszélni. Inkább megmutatja, amit csinál. A gyors automaták foko­zott figyelmet kívánnak ke­zelőiktől. Az egész brigád látja kárát, ha megáll a szalag. Lévai Gézíné tíz éve vesz részt a brigádmozgalomban. Tavaly — jó munkája elis­meréseként — Moszkvában töltött hat napot, öt válasz­tották az Ady Endre brigád élére. Egy félreeső sarokban ülünk le beszélgetni, távo­labb a gépek zajától. A mun­kahelyi légkörről, az emberi kapcsolatokról kérdezem. — Igazolatlan mulasztás, fegyelmezetlenség nem tör­tént, baleset sem. Amint lát­hatta a naplónkban, a fő hangsúly a munkán van. Az új gépek új munkamódsze­reket követeltek. Ennek meg. tanulása, megismerése éppen elég feladatot jelentett a mi kis közösségünknek. Üjak az alapanyagok is. A dobozokat pé.dául karionból gyártjuk. Ezt is nehéz volt megszokni. A megalakulá­sunk óta eltelt évben jól el­sajátítottuk a gépsorok keze­lését, teljesítményünk 105— 106 százalékos. Büszke va­gyok a kollektívánkra. — Milyenek a munkán kí­vüli kapcsolatok? — Brigádunktan tizenkét nő dolgozik, mindannyian barátnők vagyunk. Érthető, hogy legelső a család. Ha valaki eljut moziba vagy színházba, itt a gyárban me­séli el az élményeit. — Mikor van erre lehető­ség, hiszen a szalag nem áll­hat meg? — Szakítunk rá időt a reggeli szünetekben, az öl­tözőben, vagy éppen hazafe­lé menet. Ma például az űr­hajósokról beszélgettünk. Még a faliújságon van a legutóbbi kommunista szom­bat értékelése. Október 8-án több mint 214 ezer doboz Béke gyufát gyártott az Ady Endre brigád. Az idei év vállalásait ha­marosan elkészítik. A tervek: további minőségjavítás, fo­kozottabb takarékosság a drága importalapanyagokkal. R. L Ujabb számítóközpont Másodpercenként 300 ezer müvelet Másodpercenként 300 ezer tudományos és adatfeldolgo műveletet végez, központi zó munkára egyaránt, alkal­memóriaegységében 250 ezer mas — számítógép működik. Évente számtalan szak­mai tudományos konferencia foglalkozik a nehéz fizikai munka gépesítésével, mert annak az egymillió körüli anyagmozgatónak —, aki a népgazdaság legkülönbözőbb területén dolgozik — már alig, vagy szinte nincs is utánpótlása. A teendő: a komplex gépesítés, a ter­meléstől a szállításon út a fogyasztóig. Nem ilyen egyszerű azon­ban a probléma, hogy egy mondatban megfogalmazható legyen. Olyan széles körű, összehangolt munka szük­séges, amely nagy anyagi ráfordítást és komoly szer­vezést követel. Az érdekelt ágazatok idáig is tettek már intézkedéseket, de nem ele­get, hogy az élőmunka-hi­ányt pótolni tudták volna. A korszerű szállítások szer­vezésével eddig elvégzett kutatási eredmények már részben tartalmazzák a leg­fontosabb szervezési, fej­lesztési témaköröket, de gyakorlati végrehajtásukban megfelelő hatékonyság még nem mutatkozik. adatot, illetve utasítást tá­rol, egy Időben 500 millió, számjegyet, illetve jelet tud ' „visszakérdezni'' az a KGST­országok berendezéseiből ál-', ló számítógéppark, amely a Komárom megyei számító­központban kezdi meg mű­ködését. A Komárom megyei Alla­mi Építőipari Vállalat most; kezdte meg Tatabányán az | új központ építését. Ez lesz. a KSH Számítástechnikád és Ügyvitelszervező Vállalatá­nak a 14. megyei székhelyű • üzeme. Eddig már töbi. mint harminc — műszaki, Elméletben lehetséges egy szintetizáló módszer, de ha­tását csak úgy tudjuk bizto­sítani, ha kidolgozzuk a résztvevők számá­ra egyaránt kedvező egyesítő módszereket. Ezt az egyesítő módszert nevez­zük komplex szervezésnek. A műveleti sor akkor haté­kony és korszerű, ha az át­fogó szervezés és gépesí­tés a teljes szállítási lánc hosszában megtörtént és ez­által a legminimálisabb az élőmunkaerő-ráfordítás. Ha a vasúti és közúti szállítás, valamint a vállala­tok belső szállításainak több százmillió tonna nagyság­rendű anyagmozgatását vizs­gáljuk —, látjuk a követke­ző évek feladatait. Az el­múlt 10—15 évben a tömeg­áruk mozgatását majdnem teljes egészsében biztosítot­tuk, az egységrakományok képzésében is jelentős lé­péseket tettünk. Gondolok itt elsősorban a kavics, zú­zott kő, szén és a cukorrépa fuvarozására. Az építőipar házgyárainak több millió tonna kavics szállítását kell végezni. A berakó és ki­hordóállomások magas fokú gépesítése és a vasúti szállí­tás fordavonatokkal történő szervezése, hasonlóképpen a cukorrépaszállítás szerve­zése már a teljes láncolat A hagyományos építőanya­gok: tégla, cserép, mozaik­lap rakodólapos szállítását a feladók megoldották. A fo­gadó vállalatok egy része azonban nincs felkészülve az egységrakományok kira­kására és továbbszállítására, a rakományokat megbont­ják, kézi erővel végzik az anyagmozgatást. Az üveg­gyárak, valamint a kon­zervgyárak és borpalackozó üzemek rakodólapos szállí­tása példaszerűen megol­dott. Nem ilyen egyértelmű a fejlődés az égetett mész, öm­lesztett műtrágya, terméskő és egyéb kereskedelmi áruk fuvarozásánál. Az égetett mész még mindig nélkülöz­hetetlen anyaga a hagyomá­nyos és a családi házak épí­tésének. A Cement és Mész­művek géppel végzi a vas­úti kocsik berakását, de a kirakodóállomásokon prob­léma, hogy kézi erővel kell a kocsikat kiüríteni. Külö­nösen nyáron megy vonta­tottan az égetett mész ki­rakása, mert az egészségre is rendkívül káros, ezért felemelt munkabért, sokszor még kocsiálláspénzt is kell fizetni. A meszes és mű­trágyával szennyezett kocsi­kat a vasúti mosótelepeken kell tisztítani, ami több nap veszteséget jelent. A kísérlet az égetett mész szállítására könnyű gumi­kor.ténerekben megkezdő­dött, de a konténerek be­szerzési árában — ami kö­rülbelül 5—6000 forint — az érdekeltek nem tudtak meg­egyezni. A műtrágyaszállí­tás a zárt rendszerű me­zőgazdasági termeléshez speciális vasúti kocsik be­szerzését igényelné. A nát­ron- és a fóliazsákba cso­magolt műtrágyát és ce­mentet pedig szabvány ra­kodólapon lehetne fuvarozni és raktározni. A teljes ra­kodási láncolatot itt is biz­tosítani lehetne. és importforgalomnak 10— 40 lábas (tonnás) konténe­rekben való lebonyolításá­hoz. A konténerizációból nyerhető előnyöket még nem tudtuk kellően kihasználni, mert a forgalom beindításá­nak feltételeit még nem mindenhol biztosították. Tengerentúli forgalomban pedig már majdnem teljes a konténerizagió. Ha kiépülnek az ország különböző részein a rakodó­berendezések (terminálok), akkor már semmi akadálya sem lesz esetleg a kontinen­sek közötti háztól-házig for­galom kialakításának. Itt megjegyzem, hogy a most tervezés alatt álló és épülő nagyraktárakat rakodópar­kosan kell kiképezni, mert az iparvágányos és közúti gépi árukezelésnek ez a leg­fontosabb feltétele. A belföl­di 5 tonnás közepes kon­ténerforgalom jól bevált, év­ről évre emelkedő tendenci­át mutat. Ennél a nagyság­nál is bizonyos specializá­lást kellene végezni, mert bizonyos iparcikkek szállí­tását csak ezzel lehetne biz­tosítani. (MTI) megvalósítását jelenti. A kereskedelmi áruk gyors, pontos és kármentes eljuttatása a felhasználó vagy a forgalmazó vállala­tokhoz jelentené a komplex gépesítés legmagasabb fo­kát. A MAV tagja az In­terkonténer és a KGST­konténer társaságnak. Ez le­hetőséget biztosít az export­A' cukor, liszt, só, konzer­vek, gyümölcs, kenyér stb. szállításához hasonló bolti konténerek további beve­zetése, mozgathatóságának és gépesíthetőségének foko­zása sok nehéz fizikai mun­kától menthetné meg az egyes szakmákban dolgozó­kat. Szabad-e ilyen helyzet­ben a munkaerő jogtalan igénylését elfogadni? A lé­nyeg az, hogy minden költ­ség, amit a rakodás fejlesz­tésére fordítunk, a másik oldalon megtakarításban — főleg élő munkaerőben rea­lizálódik. Az egész rakodás­gépesítés ma már olyan szerteágazó téma, amit e cikk keretében nem lehet részletesen ismertetni. Az egyes iparágak belső és kül­ső anyagmozgatásának ma­gas szintű megszervezése — esetleg már számítógépes vezérlése — mind külön té­mát jelentene. A cél végső soron az. hogy az érdekeltek bevoná­sával tovább lépjünk, mert erre az élet, a fejlődés úgy­is rákényszeríti a vállalato­kat* Vajda Sándor Fórum az üzemi demokráciáról Gyufagyári asszonyok | rakodásppesítés jövője A Csongrád megyei Hírlap és a Dálmagyarország párt­szervezeteinek rendezésében politikai fórumra került sor tegnap délután a szcgr-ii Űiwtgiró K'ubban. Dr Agos ton Józre? a Szakszerveze k Csongrád megyei Tanácsá­nak vezető titkára az üzemi és munkahelyi demokrácia ak'uális kérdéseiről, tovább­fejlesztésének soron levő feladatairól tartott vitaindító előadást, majd válaszolt a hallgatóság — a Lót napilap, valamint a megyében megje­lenő üzem! lapok és híradók munkatársai — által feltett, több tucatnyi kérdésre. Szovjet légibusz MÍJIci 1üd"tl a Voronyezsi Repülőgép yár sorczalban gyártóit il—86-os légióit, szaln-k a kipróbálása. Az új óriás utásszá ító rcü'őgép 350 utast szállíthat, leszál­lás nélkül 4—5 ezer kilométert képes meg :mL Utazósebessége 900—950 kilométer óránként, -ep"léd ontM'gi 9—10 ezer méter. A repülőgép tervezői és kivitelezői gon " skodt-k az utasok és a kiszolgáló sze­mélyzet imximílis kénve'méről. Ez->k a r'pfllőgépek tökéletes aerodinam'kai ké. pességrk'-el rendelkeznek és navigációs be endezéseik lehetővé teszik, hegy gyakor. la'ilag bármilyen időjárási viszonyok között repülhessenek. Képünkön: az IL—86-os légibusz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom