Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

6 Kedd, 1978. január 24. A KGST és a környezetvédelem Üj szakaszához érkezett a KGST-országok összefogása a környezetvédelem terüle­tén. A tanács végrehajtó bi­zottsága április közepén hagyta jóvá az Intervodo­ocsisztka, vagyis a vfz- és szennyvíztisztítási együttmű­ködés megvalósítására hiva­tott nemzetközi gazdálkodási társulás létrehozására vonat­kozó javaslatot. A társulás a tudományos kutatás, a ter­vezés és a termelés terüle­tein folyó munkát hivatott összehangolni. Célja víztisz­tító berendezések, készülékek gyártása, meghonosítása és üzembe helyezése. Az Inter­vodoocslsztka az indulás idő­szakában elsősorban azzal foglalkozik, hogy felderítse az érintett országok szükség­leteit ezekre a berendezések­re, továbbá a felmerülő igé­nyek kielégítésének lehető­ségeit. A társulás tagjai az egyez­ményben részt vevő országok (Bulgária, az NDK, Lengyel­ország, Magyarország. a Szovjetunió és Csehszlová­kia) megfelelő gazdasági szervezetei. Ezek a társulás­ban megtartják anyagi és szervezeti önállóságukat, de az Irányítás közös, az ügy­vitelt pedig — a részt vevő országok jóváhagyásával — Bulgária vezeti. Az Intervodoocsisztka élén a részt vevő szervezetek kép­viselőiből alakult tanács áll. Tagjai országonként egy sza­vazattal rendelkeznek. A ta­nács akkor határozatképes, ha minden tagország képvi­selteti magát. Határozatai az érdekelt országok között kö­tött két- vagy többoldali szerződések vagy más, ezek­nek megfelelő egyezmények útján lépnek életbe. Akárcsak a KGST többi gazdasági és műszaki-tudo­mányos intézménye, az In­tervodoocsisztka is nyitva áll a KGST minden, a társulás­ban még részt nem vevő tag­állama számára. Az új nemzetközi gazdál­kodási szervezet előmozdítja a víz- és szennyvíztisztító berendezések és felszerelé­sek kölcsönös szállítását, az ilyen berendezéseket gyártó iparágak termelékenységé­nek, hatékonyságának és technikai színvonalának emelését, a víztisztító beren­dezések gyártásának csök­kentését. A társulás az érde­kelt országok szakemberei között is közvetlen együtt­működést alakít ki. (BUDA­PRESS—APN) I. Vasziljev Fejlesztik a közoktatást Az idei tanévet országszer­te nagy előkészületek előz­ték meg Mongóliában, ugyanis számos új iskola épült a különböző városok­ban. Szeptemberben több mint 500 középiskola nyitotta meg kapuit. Mintegy 45 ezer fiú és lány kezdte meg tanul­mányait, amely lényegesen több, mint az előző évben volt. A XVII. mongol párt­kongresszus döntést hozott a közoktatás fejlesztésére. Az idei tanév fontos szakasz a tervek megvalósításában. A mongol tanárok új tan­terv alapján olyan új tan­könyvekbői oktatnak, ame­lyek jobban tükrözik a tudo­mányos és műszaki forrada­lom eredményeit. (BUDA­PRESS—MONCAME) Kuba és az idegenforgalom Kuba természeti szépsége gyakori témája a népkölté­szetnek és a szépirodalom­nak is. A szigetország ezért mindig sok idegent vonzott, 1959 előtt azonban főleg az amerikai milliomosok para­dicsoma volt. A forradalom győzelme után gyökeresen megválto­zott a turizmus jellege: a kaszinókat bezárták, és be­tiltották a kábítószer-keres­kedelmet. A vezetés most megkülön­böztetett figyelmet fordít a tömeges turizmus fejlesztésé­re. Az ország legfestőibb tá­jain gombamódra szaporod­nak a szállodák. A mérsé­kelt árak Kubát a szeré­nyebb jövedelmű emberek számára is elérhetővé teszik. Az idén már a magyar uta­zási irodák is több turista­csoport látogatását szervez­ték meg a szigetországba, és vendégcsoportokat fogadtak a többi szocialista országok­ból is. (BUDAPRESS— PRENSA LATINA) zenekarok Az NDK-ban mintegy negyven szimfonikus zenekar és 42 színházi szimfonikus együttes működik. Közülük egyes zenekarok már több száz évesek, de az elmúlt év­tizedekben alakult, fiatalabb együttesek is jó hírnevet vívtak már ki maguknak. A hagyományosan magas színvonalat képviselő együt­tesek közül említést érde­mel az 1742-ben alakult Berlini Állami Zenekar. Karmesterei sorába olyan nagy művészeket sorolha­tunk, mint Richárd Strauss, Wilhelm Furtwüngler, Her­mann Abendroth, Erich Klei­ber, Herbert von Karajan és Franz Konwitschny. Világ­szerte ismert a Drezdai Ál­lami Zenekar is, amely 1973­ban ünnepelte 425 éves fenn­állását. A drezdai filharmo­nikusokat olyan nagyságok dirigálták, mint Peter Csaj­kovszkij, Antonin Dvorzsák, Szergej Rahmaninov, Pablo Casals. Az 1743-ban alapított lip­csei Gewandhaus-Orchester koncertprogramjában főleg Bach, Mendelssohn, Bar­tholdy, Mahler, Bruckner és Max Reger művei szerepel­nek. A zenekar Bach-hang­versenyein a Tamás Kórussal működik együtt. A berlini koncertélet fel­pezsdítéséhez számos új ze­nekar is hozzájárul. Ilyen a Berlini Szimfonikus Zene­kar, amely 1950-ben nyert* el jelenlegi státuszát, éd Kurt Sanderling irányítása alatt főleg Beethoven és Brahms műveit tolmácsolja. Az újabb zenei együttesek közé tartozik a Berlini Rá­diózenekar és a Lipcsei Rá­dió Szimfonikus Zenekara, de a vidéki kulturális köz­pontokban — többek között Weimarban, Drezdában, Hal­léban, Schweringben — is több új szimfonikus és ka­marazenei együttes alakult. (BUDAPRESS—PANORA­MA) Vigyázat, elágazás! (5.) Százmillió légi utas egy esztendőben Nem egészen húsz eszten­dőre volt szükség az 1923 februárjában megalakított Aeroflot légiforgalmi társa­ságnak ahhoz, hogy világvi­szonylatban is az élvonalba kerüljön. A negyvenes évek elején létrehozott repülőgép­ipar olyan gépeket adott a polgári repülésnek, amelyek nemcsak hogy nem marad­tak el a legjobb külföldi tí­pusok mögött, hanem jelen­tősen felül is múlták azokat. Andrej Tupoljev, Sz. Iljusin, Nyikolaj Polikarpov és más tehetséges konstruktőrök re­pülőgépei kiemelkedő légl­utakat tettek az Egyesült Ál­lamokba, Európa és Ázsia országaiba. Ezekkel a repülő­gépekkel mentették meg 1934-ben a sarkvidéki jég­táblák fogságába került ..Cseljuszkin" hajó legény­ségét és a tudományos expe­díció tagjait. A légi útvonalak hosszát tekintve a Szovjetunió már 1941-ben az első helyre ke­rült. A repülőgépeket töme­gesen felhasználták a mező­gazdaságban, geológiai ku­tatások és orvosi-egészség­ügyi célokra, továbbá a ha­jók északi-tengeri kalauzo­lására. Amikor a szovjet nép bé­kés munkáját a fasiszta Né­metország támadása félbe­szakította, a polgári repülés számos alegysége csatlako­zott a frontalakulatokhoz. Az Aeroflot pilótái látták el lőszerrel, élelemmel a partizán alakulatokat, a szovjet hadse­reg egységeit, szállították a hátországi kórházakba a sebe­sülteket. A háborút követő években tovább növekedtek a légi szállítások, bővült a repülőgépek népgazdasági alkalmazásának területe az új, korszerűbb gépek — IL— 12, IL—14, AN—2, JAK—12 — üzembe állításával. A polgári repülés fejlődé­sének igen fontos, sőt döntő szakasza volt az első sugár­hajtású, TU—104 típusú sze­mélyszállító repülőgép meg­jelenése 1956-ban az Aerof­lot vonalain. A Szovjetunió a világon elsőként kezdte meg a tömeges szállításokat sugárhajtású gépeken. Más pilótákkal együtt nekem is lészem volt u TU—104 gé­pek berepülésében a belfödi és nemzetközi járatokon. A TU—104 nyomában meg­jelent az IL—18, a TU—124, majd pedig a TU—114 óriás­gép, amely az akkori idők leg­nagyobb légi cirkálója volt. A TU—114 tette lehetővé a leszállás nélküli repüléseket Moszkvából Észak-Ameriká­ba, Kubába és Japánba. Az utóbbi években a szov­jet polgári regülőgép-állo­mány kiegészült a leghosz­szabb útvonalakon használt kényelmes IL—62 sugárhaj­tású gépekkel, a közepes tá­volságú járatokon közlekedő TU—134 és TU—154 gépek­kel, valamint a helyi jára­tokra beállított JAK—40­esekkel, továbbá a MI—6, a MI—8 és a KA—26 helikop­terekkel. De nemcsak a levegőben, hanem a földön is lényeges változások történtek. Több tucat jól berendezett légi­kikötő épült. Üj légi pálya­udvarok vannak Leningrád­ban, Kisinyovban, Volgog­rádban, Magadanban, Tas­kentben, Dnyepropetrovszk­ban, Rigában és Vlagyivosz­tokban. Csupán néhány he­lyet említettem, ahol nem­rég került sor aviatikai „la­kásavatásra". Tavaly az Aeroflot több mint 100 millió utast szállí­tott, az idén pedig 105 millió utassal számolnak. Az 1976— 1980 időszakban több mint félmilliárd személy veszi igénybe a szovjet légi szállí­tás szolgálatait. A Szovjetuniónak mintegy 3600 városa és települése kö­zött vannak rendszeres légi járatok. Egyre kényelmeseb­bé válik a távoli Észak, Szi­béria, a Távol-Kelet váro­sainak és kerületeinek légi összeköttetése az ország kö­zépső területeivel és üdülő­helyeivel. Az Aeroflotnak több mint fél évszázados tapasztalata van a nemzetközi repülés­ben. A húszas évek elején létesítette az első nemzetközi légi útvonalat, és azóta az Aeroflot gépei Európa, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika 78 államának fővárosaiba, illet­ve nagyvárosaiba közleked­nek rendszeresen. Különösen gyümölcsöző módon fejlődnek a Szovjet­unió légügyi kapcsolatai a szocialista országokkal, de jó az együttműködés Fran­ciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Japánnal, a skandináv országokkal is. Fejlődnek a kapcsolatok La­tin-Amerikával és Afrika államaival. 1980-ra, amikor Moszkvában megkezdődnek a XXII. Olimpiai Játékok, az Aeroflotnak már a világ több mint 90 államába lesz­nek járatai. Jelentős válto­zásokra kerül sor addig a seremetyevói repülőtéren, ahol megépítik az új légi pályaudvarkomplexu­mot. A többi moszkvai repülőtér — a vnukovói és a domogyedovói — szintén felkészült a versenyzők és a vendégek fogadására. Üj, ké­nyelmes légikikötőt építenek Tallinban, ahol az olimpiai vitorlázó versenyek lesznek. (BUDAPRESS — APN) BORISZ BUGAJEV légügyi marsall, a Szovjetunió polgári légügyi minisztere vagy pislákoló fények ? A cipőiparban — szorít a cipő. — A hatvanas évek elején még 150—160 ipari tanulónk is volt egy évben — kezdi Kojetinszky Richárdné, a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének pályaválasz­tási felelőse. — Jelenleg hét elsőéves cipőfelsőrész-készítő tanulónk van. Cipőgyártó egy sem. A két szakmában a második-harmadik évfo­lyamon jelenleg összesen 22­en tanulnak. (Közbevetőleg: a gyáregy­ség dolgozóinak száma 630.) — Az okok? Nem megfe­lelő a gépesítés, futószalag, darabbér. Teljesen elnőiese­dett a cipőipar, de újabban már ők se nagyon tolong­nak. Pedig akik szeretik, ko­molyan veszik ezt a szak­mát, megtalálhatják a szá­mításukat. A múltkor jött fel nagy boldogan egy kis­lány, tavaly szabadult: négy­ezer forint körül keresett. S nem ő az egyetlen ... Csak persze nagyon kellenek be­tanított munkások, segéd­munkások is, azok természe­tesen nem kapnak ennyit, így terjed a hír, hogy itt nincs elég pénz. Amiben van némi igazság, de... — Öt általános iskolában szervezünk szakköröket a hetedikeseknek-nyolcadi­kosoknak — folytatja. — Végigvisszük őket az üze­men, könyvjelzőket, óraszí­jat, töltőtoll tokot készítünk nekik... A szülők nagy hi­bát követnek el, hogy min­denképpen többet akarnak a gyerekeiktől, mint ameny­nyit azok valóságos képes­ségei mutatnak. A jobb ta­nulóknak ezért még csak eszükbe sem jut a cipő­gyár ... örülünk, ha kettes, vagy pláne közepes tanul­mányi eredményű gyereke­ket kapunk. Persze elmélet­HAZASSAG I. kerület Szeged: Szalma János és Jetveí Hona, Daakó János Zsolt és Csa­nyavec Judit, Körösi Ferenc és Vojtovics Mária, Jankovics Atti­la és Papdi Ilona, Borbély Zol­tán József és Kiss Zsuzsanna, Duda Gyula és Kiss Etelka, Szél­pál Zoltán és Szabó Klára, Lú­teránus István és Oldal Zsuzsan­na Erzsébet, dr. Tiehy Béla és Orgovány Erika, Bódi Béla és láppal Judit Eva házasságot kö­töttek. n. kerület Szeged: Frányó László és Kiss Mónika, Holhós József és Oláh Aranka Mária, Zsadinyi Gábor István és Böszörményi Rozália, Szabó Bélia István és Juhász Klá­ra, Zsiga László ós Konkoly An­na Mária, Fényes Béla és Rácz Erzsébet Aranka házasságot kö­töttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Császár Lászlónak és Czékus Juliannának Zsolt László, Dombi Ernőnek és Sasvári Etelkának Ágnes, Erdélyi Jó­zsefnek és Szili Rozáliának Vik­tor, Török Lászlónak és Rácz Máriának Krisztián László, Zsol­nai Jánosnak és Zelei Mária Te­réziának János István, Zsolnai Ja nos nak és Zelei Mária Teré­ziának Zoltán Attila, Kunicsaj Sándornak és Tóth Máriának Mónika Csilla. Siklósi András Sándornak és Vass Ildikó Eszter­nek Bálint, Várnai Kálmánnak és Kovács Mártának Adrienn Márta, Kovács Istvánnak és Bar­na Máriának Mónika, Bálint Er­vinnek és Matusztoa Emőkének Szulamit Emőke, Koczka Imre Mihálynak és Horváth Gizella Irénnek István Imre, Miskár Im­rének és Piszmán Irénnek Imre, Egedi József Antalnak és Papp Violetta p.roskának József Gyu­la, Kovács Lászlónak és Deák Juditnak Judit Nóra, Gyuris Zol­tánnak és Nagy Ibolyának Ger­gely, Zádori Károlynak és Nagy­mihály Irén Erzsébetnek Edit, Király-Gyenge Lajos Tibornak és Márton Erzsébet Lídiának Szil­via, Cziner Istvánnak és Hídvégi Erzsébetnek István, Jenei Mihály Vencelnek és Tóth Katalinnak Judit, Németh Lászlónak és Du­dás Juliannának László, Domon­Családi események kos Istvánnak és Berta Ágnes­nek Ágnes, Pár Zoltánnak és Körmöczi Ilonának Zoltán, Zöldi Gyulának és Magyar Piroskának Norbert Gyula, Bárkányi Gézá­nak és Kardos Máriának Géza, Dóczi Lászlónak és Bodó Máriá­nak László, Korom János Györgynek és Gyapjas Margitnak Gyöngyvér, Márfal József Péter­nek és Tihanyi Erzsébet Magdol­nának Csilla Zsuzsa, Kibédi Ádámnak és Való Rózsa Irmá­nak Péter Adám nevű gyerme­kük született. III. kerület Szeged: Dávidházi Sándor Já­nosnak és Csókás! Ildikónak Ri­chárd Sándor, Gábor Andrásnak és Répás Ibolya Juliannának Ani­kó, Tisoczki Istvánnak és Rabi Erzsébetnek Ildikó, Nagy Fe­rencnek és Bakos Piroska Erzsé­betnek Andrea, Dezső Jánosnak és Dékány Erzsébetnek Mónika Zsuzsanna, Nagy Jánosnak és Halász Arankának Beáta Aranka, Jéga-Szabó Gáspárnak és Vigh Erzsébetnek Brigitta, Jenei Ist­vánnak és Juhász Juliannának Andrea, Mari Mátyásnak és Var­ga Etelka Magdolnsnak Ildikó, Túri Istvánnak és Matusik Zsu­zsannának Zsuzsanna, Paronai Jánosnak és Fábián Ilona Máriá­nak Márta Ilona, Varga Sándor­nak és Deme Juliannának Attila. Fodor Istvánnak és SzaJai Ildi­kónak Dániel, Balogh Ferenc­nek és Szilágyi Julianna Klárá­nak Julianna, SzaJai Józsefnék és Barna Máriának Tímea, Sza­bó Péternek és Illés Máriának Péter, Molnár György Sándor­nak ós Bagi Máriának Mária Ka­talin. Hevesi András Istvánnak és Lukács Anna Ilonának Attila Sándor, Czang Ferencnek és La­torcai Klárának Ferenc Péter. Karsai Árpádnak és Bernula Má­riának Endre György. Győri Lászlónak és Sinka Ildikó Má­riáinak Tamás. Balázs Sándor­nak és Juhász Erzsébetnek Mó­nika, Ország-Sugár Imrének és Magyar Erzsébetinek Gabriella, Martos Lászlónak és Czabán Má­riának Marianna, Nagy Ferenc Jánosinak és Blága Lukrécia Ce­cíliáinak Cecília Anno, Jened Bé­lának és dr. Pusztai Juditnak Andrea, Tóth Józsefnek és Mak­ra Ilonának Anita, Makalicza La­jos Ferencnek és Nagy Máriának Ágnes, Sárosi Jánosnak és Sze­keres Katalin Zsuzsannának An­géla Krisztina nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Becsed József, Takács Ferencné Németh Margit, Ko­csis István, Kovács Pál, Molnár Antal, Miklós Pálné KOszó Ilo­na, Sebestyén Istvánné Huszka Erzsébet, Szecsi Illésné Dobó Ve­ronika, Baráth Ferencné Illia Er­zsébet. Thai Teréz, Győrfi Al­bertné Bányász Julianna, Csikós Antalné Hegedűs Erzsébet, Gé­mes Illésné Szepesi Erzsébet, Bán János István, Fodor Jánosné Volford Mária, Komócsin Mihály, Szabó Lászlóné Vidor Anna, dr. Palásthy Pálnó Pán ez él Magdol­na meghalt. II. kerület Szeged: Zsigmond Márton, Horváth István, Kovács József, Nagy Istvánné Vanyo Erzsébet, Berta Sándorné Horesnyi Rozá­lia. Srinberg-er Sámuelné Bíró Erzsébet, Kovács Józsefné Her­czeg Rozália, Sándor György, Tóth István, Fülöp Jeremiás, Bá­lint Andrásné Bóka Terézia, Ko­vács Béla. Szkíva Béla, Baka esi János Andrásné Dékány Rozália, Lakatos Istvánné Túri Erzsébet meghalt, in. kerület Szeged: Demus Józsefné Csa­mangó Rozália, Mangó István, Csollák Gyuláné Márton Rozália, Sándor József Kun Sándor, Pa­taki Józsefné Juhász Anna, Ivé­nyi Lászlóné Báló Terézia, Pó­pity Pálné Bodó Erzsébet, Dobó Antal, Tanács Sándor, Csejtei Istvánné Kocsis Rozália, Tóth Imréné Mészáros Erzsébet, Mezei Péterné Szögi Julianna, Pataki Józsefné Szabó Anna. Fodor An­talné Dancsics Júlia, Verebes Lő­rinc, Kormányos Antal, Módlics Lajos meghalt, i ben így nagyon gyöngék a tanulóink, de ók is tudják, nem is követelnek tőlük so­kat: ne tanulj, nem érde­mes. úgyis átmégy, kell a munkaerő... Legtöbbjük mintha nem is dolgozna elég gondosan, finoman, a szak­ma szeretetéből adódó át­éléssel. Sokan csak kény­szerből jönnek, tudják mennyit ér ... ' — Mit tehetne az üzem? — Zsákutcának tűnik, bár­mit próbálunk. Tavaly nyolc­kilenc gyerek járt ide a ság­váritelepi iskolából. Ézeketa kis cipőket ők készítették. Csak addig jöttek, míg a munkadarabokat be nem fe­jezték. Csak a konstruktivi­tást élvezték... Régebben a Tömörkény gimnáziumban egy teljes osztályt, 37 gye­reket vittek végig úgy, hogy a gyakorlati foglalkozáson cipőfelsőrész-készítést ta­nultak. Megmondták: egyi­kük se akar ide jönni. A felsőrészkészítőknek 280, a cipőgyártóknak 300 forint társadalmi ösztöndíjat adunk. A hét elsőévesből három vette igénybe — nagy kö­nyörgésre. Pedig a három év után már törzsgárdatag is lesz, ezzel plusz pénz is jár, mégsem... Szerintem az üzem többet nem tehet, min­dent megpróbálunk az után­pótlás érdekében. Az igé­nyek egyre magasabbak az iparággal szemben, régi vicc­téma a magyar cipő, az em­berek látják az import da­rabokat ... A cipő tehát nemcsak a cipőgyárban szorít. Család, iskola, üzem: felelősségünk közös, a pályaválasztásban egymáshoz való kapcsolatuk elválaszthatatlan. A képle­tek, amiket róluk külön-kü­lön igyekeztünk felvillanta­ni, talán túl sötétek, nem eléggé átfogóak. Jóllehet, az utóbbi években mintha va­melyest megalapozottabbá, átgondoltabbá, egyszóval korszerűbbé vált a pályavá­lasztási tevékenység Ma­gyarországon. Mégis úgy látszik, az erőfeszítések — pályaválasztási szakembe­rek, pedagógusok, illetéke­sek részéről — mintha na­gyon nem lennének arány­ban a végeredménnyel. Tud­juk: hosszú évek mulasztá­sait kell pótolni, sokszor vaksötét területekre fényt bocsátani. Ha valami elin­dul — s hisszük, hogy igen — ebben a tekintetben, ak­kor a legeslegfontosabb fel­adat az lenne, ha megfelelő átgondoltsággal állandósíta­nák ott, az útelágazások kö­rül a fényeket. Amelyek már pislákolnak — talán. Domonkos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom