Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

12 Vasárnap, 1978. január 22. lfedett népi műemlékek Baranyában védelem alá kerültek a népi építészet legértékesebb emlékei, hogy megőrizzék az utókor számára a hajdan élt tehetséges falusi építőmesterek szép alkotásait. Az Országos Műemléki Felügyelőség eddig 44 épületet — lakóházat, gazdasági épületet, falusi műhelyt, egyházi építményt — nyilvánított védetté, s további 33 épület védelmét Javasolták a szakemberek. Valamennyi a szépet szerető magyar, német vagy délszláv parasztember harmónlaérzékét dicséri, játékos díszítőkedvét őrzi. Ba. ranyában — az ország más tájaitól eltérően — nem alakítanak kl skanzent, ahol összegyűjtenék a népi építészet fennmaradt emlékeit, hanem saját környezetében és eredeti formájában műemlékként védik meg. A 150 —300 éves épületeket helyreállításuk után, mai funkcióval kapcsolják be falujuk életébe. A népi műemlék többsége lakóház, ezek egy része — belső korszerűsítéssel — továbbra is az marad, másik részét megvásárolják a tanácsok és a Jellegükhöz leginkább iltő kulturális intézményt helyeznek el bennük: tájházat, könyvtárat, múzeumot, klubot. Mecseknádasdon például német nemzetiségi tájház, Bakócán pedig Sáfrány Géza népi fa. zekas múzeuma kapott helyet, míg órfün, az Idegenforgalmi hivatal rendezkedett be, a szép régi parasztházakban. Kivételt jelent két kisméretű szabadtéri múzeum létrehozása, ahol olyan építészeti emlékeket gyűjtenek egybe, amelyeknek megóvása eredeti helyükön nehezen, vagy egyáltalán nem oldható meg. A Mecsekben levő Orfün, a hegyvidék népi ipari műemlékeit mutatják be: vízimalmot, olajütőt stb. Az ormánsági Sellyén egy paraszti portát állítottak fel, ahol a tájegység jellegzetes építészetének utolsó darabjait helyezték el: tal. pasházat, hombárt, méhest, gémeskutat, patkolóműhelyt, haranglábat (MTI) Elhunyt dr. Szabó Dénes 1978. január 21-én, 76 éves korában elhunyt dr. Szabó Dénes egyetemi magántanár, a Kórház sebészeti osztályának nyugalmazott főorvosa. Erdélyben, Kőrispatakon született. Parasztszülők gyermeke volt. Orvosi diplomáját Szegeden 1929-ben szerezte. 1944. október 15-től, a város felszabadulásának kezdetétől állt a kórház sebészete élén, az igazgatóhelyettesi teendőket Is ellátva. Orosz, lánrésze volt abban, hogy a kórház igen nehéz viszonyok között — már kinevezésekor — megkezdhette munkáját. Tevékenysége a gyógyító munkán kivül kiterjedt a fiatalok szocialista szellemű nevelésére, részt vett az orvostanhallgatók oktatásában. Éveken át elnöke volt az orvosetikai bizottságnak. 1956-ban „Kiváló Orvos", majd 1960-ban „Munka Érdemérem" kitüntetést kapott. Nyugdijbavonulásáig tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottságának. Temetéséről később történik Intézkedés. Szeged megyei városi Tanács V. B. Egészségügyi Osztálya Vigyázat, elágazás! (4.) Magyarországon jelenleg körülbelül háromszáz szakember foglalkozik hivatásszerűen a pályairányítással, a pályaválasztással. A Csongrád megyei és Szeged megyei városi Pályaválasztási Intézet munkatársa, Wolford József mondja: — Csodákat mi sem tehetünk. Igyekszünk használható tanácsokat adni, segíteni. Vizsgálódunk, figyelünk, felméréseket, propagandaanyagokat készítünk. Könyvjelzők. Egyiken a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat emblémája. A szöveg: „SZÖVÖ. A szövet két fonalrendszer kereszteződése útján jön létre. Az egyik a szövet hosszirányában, a másik erre merőlegesen — a szövet szélessége Irányában halad. A szövő szakmunkás pamut-, kender-, len-, gyapjú-, selyem és műszálfonalakból különböző típusú gépeken szövi a kelmét. Legtöbb helyen egyidejűleg több gépet kezel és munkáját a technológiai előírásnak megfelelően önállóan végzi. Tevékenysége mind a szövőelő. készítőben, mind a szövődében gépbeállító, folyamatirányító, gépkiszolgáló és ellenőrző jellegű. FORDÍTS! SZAKMUNKÁSKÉPZÉS: 640-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Szeged, Tolbuhin sugárút 87. A képzési Idő: két év. A jelentkezés módja: az általános iskola osztályfőnökeinél a jelentkezési lap kitöltésével. A KENDERFONO ÉS SZÖVŐIPARI VALLALAT VARJA A FIATALOK JELENTKEZÉSÉT!" Hasonlók fonóból, szakácsból és élelmiszer-eladóból, órarend-formátumban is — háromezer példányban. De egy-egy évben eddig készültek nagyobb prospektusok is, idáig a DÉMASZ, a KSZV és a DÉLÉP részére. 1975-ben végzett pályaorientációs felmérés, a hetedikes tanulók pályaválasztási elképzeléseiről. -Rögtönzött válogatás: az elképzelt foglalkozás jellegét tekintve igen nagyok az eltérések annak függvényében: fizikai vagy szellemi foglalkozású szülők gyermekeiről van-e szó. A fizikai dolgozók gyermekei 35,7 százalékban képzelnek maguknak szellemi pályát, az értelmiségiek fiailányai 16,8 Kázalckban készülnek fizikai foglalkozásra. S még valami: „Megállapíthatjuk, hogy a realitásokhoz a fizikai foglalkozású szülök gyermekeinek választása áll közelebb." Nyilvánvaló tehát, hogy az értelmiségi szülők gyermekeinél érezhetők legerősebben a szülői hatások, s bizony gyakran a mutatott tanulmányi eredménynél Jóval magasabb az önbizalom, ami a továbbtanulási igényeket illeti. Régóta nagyon elterjedt a „négyéves pályahalasztás", azaz a gimnáziumokba jelentkezés, hiszen köztudott: ez az iskolatípus egyetlen szakiránynak sem jelent elkötelezettséget. A megkérdezettek 12 százaléka a pályaválasztás kérdéseível csak nyolcadikban kfván foglalkozni. Legnagyobb határozottsággal azoknál a tanulóknál találkoztak, akik a két szélsőséges szintet: az általános iskola utáni szakmatanulást, illetve egyetemifőiskolai végzettséget igénylő pályát választottak. — Következtetések? — A hiányszakmákat mi magunk hozzuk létre. A hetvenes évek elején a szobafestő még hiányszakma volt, ma már divatosnak számit. A munkaerő-utánpótlás nagy gondjai sajnos, egyre inkább megkövetelik a pályaválasztási szabadság bizonyos irányú korlátozását. A kiskapukra gondolok. Azt kellene elérni, hogy tervszerűen felépített előkészítő folyamat eredménye legyen a pályaválasztás. A szülőket nemcsak az anyagi hátrányok, a „maszekolhatóság" hiánya, de különféle kényelmi tényezők is taszítják: a munkahely körülményei, a három műszak, a térbeli távolságok. A lehető legrosszabb, ami történhet: a pályatévesztés, az, amit szaknyelven úgy neveznek: „pályakorrekció". Roppant tanulságos könyvécskét nézegetünk, cime: Pályakezdő szakemberek munkahelyi beilleszkedése. A kiindulópont az volt, hogy a pályaválasztás az iskola elvégzésével, az első munkába állással nem tekinthető lezártnak. Tizennégy szakma egy-, két- és ötéves munkaviszonnyal rendelkező képviselőit kérdezték meg, mind a hiány-, mind a divatszakmák köréből. A pályát elhagyók, Illetve eleve rosszul megválasztok cselekedeteinek rugóiról: a vizsgált fiatalok 47,3 százaléka első munkahelyének elhagyását az anyagi megbecsülés hiányával, magyarul a kevés fizetéssel indokolta. A végzettségnek megfelelő munka, illetve a szakmai perspektívák hiányára hivatkozott 19,5 százalék, saját bevallása szerint elidegenedett a szakmától 9,3, nem tudott beilleszkedni 7,5 százalék. Míg egyéves munkaviszony esetén 77,4 az élete első munkahelyén dolgozó fiatalok aránya, kétéves munkaviszonynál ez már csak 57,3, ötéves után pedig csak 49,4 százalék. Logikus tehát, ha az első két évet tartjuk kritikus időszaknak. Remélhetőleg ezt az üzemekben is tudják. Domonkos László (Folytatjuk.) Árvízi emlékmű Szegeden Szeged árviz utáni újjáépítése közelgő centenáriumának megünneplésére irányuló előkészületekről e lap hasábjain többször jelent meg híradás. Ezek között szerepelt az a néhány soros hir is, hogy a város életében sorsdöntő eseménynek emlékmüve lesz a Tisza-parton. A terv jövő tavaszra megvaiásul. Az emlékmű tervezésére meghirdetett pályázat a múlt év nyarán lezárult, Segcsdi György szobrászművész — a pályázat nyertese — azóta a mű kivitelezésén dolgozik. A nagy vállalkozás kezdeteiről, a pályázat lezajlásáról és a megvalósuló emlékműről szeretnénk a város lakóit ezúton tájékoztatni. „Kihelyezett" ponyvagyét A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat termékei, műszaki szövetei, ponyvái iránt növekszik a bel- és külföldi kereslet, amelyet a meglevő üzemekkel, berendezésekkel már nem győznek kielégíteni. Most a Baranya megyei Mázaszászváron ponyvagyárat létesítenek, itt főként a bányászfeleségekre számítanak. Gyárépületként egykori bányászati, illetve erőmüvi épületeket használnak lel, gépek egy részét pedig a pécsi fonó- és szövőgyárból telepítik át. Egyelőre öt cérnázógépet és 24 szövőgépet szereltek fel, amelyeknek megkezdődtek az üzempróbái, a jövő hónapban pedig hozzáfognak a rendszeres termeléshez, Körülbelül 100 dolgozóval évente 600 000 négyzetméternyi ponyvaszövetet gyártanak majd, amelynek a konfekcionálását is ugyanott megoldják. Az árvízi emlékmű hírének hallatán megfogalmazódhat a kérdés, indokolt-e ilyet felállítani, hiszen az árvíz pusztítását feledtetni tudó emberi összefogásnak, újjáépítésnek méltó emléke maga a virágzó, dinamikusan fejlődő, duzzadó népességű I város. Talán van némi Igazság az érvelésben, de az csak 1970-ig lehet érvényes. Ami akkor történt, arra mindenki emlékszik: országrésznyi terület sorsa volt a tét. Ha az ország egész népe nem küzd vállvetve Szeged megmentéséért, akkor megismétlődhetett volna a katasztrófa a száz év előttinél is nagyobb pusztulást hozva. Nyolc évvel ezelőtt az egész ország gazdasági ereje, technikai felkészültsége mellett százezrek mozdultak egy emberként védeni a várost, a Tisza-völgyet, védeni a gátakat Ha a történtekből csupán az emberi összefogás erejét, mint közösét emeljük ki, már önmagában is elég lehetne, hogy emlékmű hirdesse a mának és a jövőnek. Ez a város, mely létét köszönheti e küzdelemnek és köszönhette 1879 űtáírüs — ügy véljük, jogot formálhat egy méltó emlékműre'.'" Az árvízi centenárium e ' szándéknak vissza nem térő aktualitást teremtett. Az Országos Vizügyi Hivataltól indult javaslat a város vezetőinek készséges egyetértésével találkozott, útjára lehetett indítani a pályázatot. A pályázatra felkért művészektől az árvízi védekezés hősies küzdelmének, az emberi összefogás erejének, a város és a Tisza együttlétezésének jelképes, művészi megfogalmazását vártuk. Az Árvízi Emlékbizottság döntése nyomán a pályázat meghirdetését, a költségek biztosítását Szeged város tanácsa, az Országos Vízügyi Hivatal, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vállalta. Az emlékmű tervezésére tíz, többségben élvonalbeli művész kapott felkérést, Engclsz József, Kiss Nagy András, Kovács Ferenc, Kő Pál, a szegedi Lapis András, Melocco Miklós, Segesdi György, ifj. Szabó István, Varga Imre és Vigh Tamás. Közülük Kiss Nagy András, Varga Imre és Vígh Tamás nem tudta vállalni a részvételt, visszalépett a pályázattól. A hely kiválasztásánál természetes volt, hogy a mű mindenképpen a Tisza partjára kerüljön. A megoldást éppen a partfal építése sugallta, az épülő partvédelmi mű déli végén ugyanis még mód volt a kiviteli tervek megváltoztatására, így az emlékmű végleges helyét a Lenin körút déli végződésében, a Belváros területén, Szeged déli, víz felőli kapujában kapta meg. A bírálatra beadott művek alapvetően két csoportba sorolhatók; figurálisak, valamint elvontabb, vagyis jelképi szintű alkotások. A figurális müvek közül ifj. Szabó István terve érdemel figyelmet. Pályatervén az összefogódzó emberek sora egyszerre idézte a Tiszának ellenálló embert és művét, a gátat. Alakjai erőteljesen megformáltak, de kissé sematikusan elnagyoltak. A mű döntően vízszintes tagolású kompozíciója nem tette lehetővé a helyszín és a partfalból kialakított terasz adottságainak kihasználását. Lapis András terve — mely a szegedi szfneket kénviselte a pályázaton — feltűnést keltett merész megoldásával, értékes gondolatiságával. Tervének jó kiindulópontja volt, hogy meszszlről is jól érzékelhető formát, két félgömböt választott a közelről szemlélhető, részletesebb kidolgozású kompozíciós elemeknek, melynek egyrészt a város jellemző motívumait, az újjáépítés mozzanatait, másrészt pedig az egykor bekövetkezett tragédiát idézték. Ez a „kétlépcsős" megoldás jó oldalai ellenére sem tudott meggyőző jelképpé válni. A nagyon sok gondolati társítást lehetővé tevő értékes kompozíció, bár megnyerte a lektorok — különösen a szegediek — tetszését, nem szerveződött egységes szemléletű művé. Lapis András pályaműve mégis annyi értéket sorakoztatott fel, hogy a bírálat során sokáig versenyképes maradt a pályázat nvertes művével. költői ihletésű, kicsit a chagalli világot idéző tervet készített a szoborötleteiről ismert Kö Pál A három, egymáshoz tartalmilag kapcsolódó részből álló mű: ti. medence vízköpőkkel, művészlen megformált házfalrom és az erről felröppenő hatalmas mesemadár hátán a ház-jelképet tartó anyókával — olyan intim világot tárt fel, mely példa nélkül álló a hasonló, monumentális igényeket tükröző emlékműszobrászatbnn. Meseszerűsége elbeszélő jellege miatt az egész kompozíció eltávolodott az emlékművel szemben támasztott elvárásoktól. Problematikus pontjai mellett is a pályázat egyik finom költőiséggel megoldott kiemelkedő műve volt. A figura nélküli pályaművek között a merész, vérbő szobrászati gesztusairól ismert Melocco Miklós pályaműve egyetlen tartalom: az árvíz romboló, katasztrófa-jellege kifejezésének szolgálatában állt. Egy modern, vadonatúj szerkesztett építmény — talapzat — és az árvízi pusztítást idéző változatos formavilágú épületrom egymásbakomponálásával oldotta meg feladatát. Ez a sajátos motívumegyüttes azonban kevésnek bizonyult a műtől elvárható tartalmak közvetítésére. Engelsz József a tőle megszokott szakmai műgonddal megformált dekoratív alkotást készített, amely azonban olyan mértékű átírást valósított meg, amely már megkérdőjelezte a mű közérthetőségét is tervezett méreteiben. A terv, kisplasztika nagyságú méretben viszont értékes alkotásnak bizonyult. Hasonló kifogások miatt kellett eltekinteni Kovács Ferenc három kőoszlopának árvízi emlékműként történő megvalósításától is. A szépen. jó ritmikával megformált és vízjátékkal is változatosabbá tett terv abban a méretben hatásos alkotás, amelyben a művész a pályázatra benyújtotta. Sokkal inkább lehetne esztétikus tárgy a parti sétányon, mint grandiózus árvízi emlékmű. A nyertes művet, Segesdi György szobrászművész alkotását az első oldalon képen is bemutatjuk. A pályázat valamennyi alkotása között egyedül ez a mű volt képes meggyőző erejű, tisztán plasztikai nyelvezettel operáló megoldással, jelképi szinten összegezni a pályázaton meghirdetett követelményeket. „Hullámvonalai a támadó természeti erőket, függőlegesei az emberi akaratot, helytállást sugallják. Szigorúan mértanias, fegyelmezett formarendje zökkenők nélküli" — idézhetjük a szakmai véleményt. Merész vállalkozás egy nem eredeti léptékű művet tervméretben elemezni, hiszen mire megvalósul. sok minden megváltozhat rajta. Anélkül, hogy azonosítanánk a tervet a végleges művel, szóljunk mégis bemutatásként néhány gondolatot róla. Ha jobban megbarátkozunk az első látásra talán elvontsága miatt szokatlan tervvel, rájövünk, hogy Segesdi György műve világos, félreérthetetlen jelvény. A műhöz kapcsolódó gondolatok szervesen következnek a plasztika szerkezetéből. Nem tévedünk, amikor a lendületesen egymásnak feszülő hullámvonalakba valóban az árvízzel fenyegető haragos Tisza hullámait képzeljük. Akkor is közel járunk az Igazsághoz, amikor a támadó ívű formák szorításában fenségesen magasba szökő függőleges lemezkötegekben az elemek pusztító szorításában is talpon maradó várost, ezen keresztül az emberi helytállás rendíthetetlen erejét véljük felfedezni. A gondolatsor tovább bővíthető tetszés szerint. Képzeletünket érdemes tovább tornáztatni. A 10 métert meghaladó kivitelezési méretében az emlékmű további formai és tartalmi izgalmakat kínál. A fényes, krómacél felöletek tükröződésükkel, változatos árnyékhatásukkal, éjszaka pedig ügyes megvilágítással már messziről is hívogató hatással lehetnek a nézőre. Közvetlen közelről szemlélve az egymásba csavarodó formák a magasba felszökő részekkel, a látszattani törvények optikai csalódásaival különleges téri élményt kínálnak majd. Talán paradoxonnak tűnhet. hogy a pályázati kiírásban oly nagy nyomatékkal hangsúlyozott emberi helytállásnak és a többi szépen hangzó gondolatnak éppen egy nonfiguratív, tehát a főszereplőt. az embert nélkülöző alkotás állít majd emléket. Lehet, hogy a hiányzó emberi alakokkal szegényebb ez az alkotás, de az emberi akaratot, alkotóerőt ugyancsak ember alkotta tárggyal — műalkotással — jelképező mű éppen a gondolati háttérben jelenlevő embert állítja a középpontba. Segesdi György műve frappánsan megformált, jelszerű kompozíció, s elvontságában is minden bizonynyal sokak számára érthető alkotás. A jövő év márciusára elkészülő mű Szeged új, jellemző látványossága lehet, méltó emléke 1879. március 12-nek és az utána bekövetkezett évszázados várostörténetnek. Az Országos Vízügyi Hivatal, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus anyagi áldozatvállalásának, Szeged város mecénási szerepvállalásának köszönhetően a mű készítője megkezdhette a kivitelező munkát. A fényes krómacéllemezekkel borított acélvázon nyugvó mű jelentős költséggel valósul meg Hiszünk benne, hogy nemcsak anyagában, de művészi értékében is maradandó alkotással lesz gazdagabb városunk a mű avatása idején. Tóth Attila j