Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

\ Kedd, 1978. január 17. Kismamaszalag A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében meg az elmúlt évben automa'a szalagrendszert vezettek be. A ter. vek szerint az idén az egész varrodában megszervezik az automata szolagrcndszert. A nők jobb munkakörülményeinek biztosítéré-a kism*m—•>-v'n"->kat alakítottak ki, ahol az elvan anyák dolgoznak, akik több gyermekük miatt nem tudják vá'lalni a több mmzikot. Ezeken a szalagakon az asszonyik egy műszakban dolgoznak. Óriás hevederek A kender- és a gumiipar megállapodása A Taurus Gumiipari Vállalat saját fejlesztési alapjából egymillió forintot utalt át a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi szövőgyárának, hogy elősegítse a korábbinál jobb és kedvez«3bb méretű gumihevederbetétszövetek gyártását. A textilgyár ugyanis eddig legfeljebb 100 méter hosszú hevederanyagot tudott készíteni, ugyanakkor a gumiipar 400 méteres tekercseket is igényelt egy végben. Bányahevedernek például ez felett meg legjobban, szilárdsági szempontból. A szövetvég toldozgatása ugyanis csökkenti a heveder teherbíGyorsabban rakodtak A vasútigazgatóság és az SZMT együttműködése ősszel a mezőgazdasági termények fuvarozása és az exportszállítás gyarapítja a Vasutasok feladatait. A MÁV 6zegedi Igazgatósága tavaly első alkalommal a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának segítségét is kérte C munka sikeréhez. Szeptemberben megállapodást kötöttek; az együttműködést a napokban értékelték. Mindkét fél valóra váltotta ígéreteit. Az igazgatóság kereskedelmi osztálya szeptemberben elküldte az SZMTnek a jelentős szállíttató vállalatok névsorát. Később rendszeresen adott tájékoztatást az eredményekről és a nehézségekről. A kapcsolatot a Vasutasok Szakszervezete szegedi területi bizottságának aktivistái is ápolták. Az SZMT közgazdasági osztálya minden alkalommal kutatta, hogy milyen okok miatt késtek a vállalatok a rakodással. Egy napon belül levelet küldött a vállalati szakszervezeti bizottságnak — szorgalmazva a gyors intézkedést. Erre a TÜZÉP-nél, a Volánnál, a DEFAG-nál, a gumigyárban és a HÓDGÉP-nél volt szükség. Az SZMT. megyei bizottságai útján többször ösztönözte a fuvaroztató vállalatok vezetőit arra, hogy adjanak a rakodáshoz elegendő embert, csoportosítsák át a létszámot, jobban használják ki a munkaidőt, optimálisan gazdálkodjanak a rakodógépekkel Szorgalmaik az exportáruk időbeni indítását, az egységrakományok összeállítását, az anyagveszteség nélküli munkát. Nehéz pontosan meghatározni, mennyit jelentett a szakszervezetek segítsége a vasutasok számára. Tény, hogy a MAV Szegedi Igazgatósága szeptember elejétől november végéig 44 ezer 500 tonnával több árut szállított, mint tavalyelőtt, a hasonló időszakban. Korábban átlagosan 2,84 órát késtek egy vagon kirakásával, most 2,54 órát. Ez eredménynek számít, de az időt tovább is lehetne csökkenteni. Erre van remény — a MÁV Szegedi Igazgatósága és a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa továbbra is együttműködik. ró képességét. Hasonló okok miatt gyakran importra is szorult a gumiipar. Most közös erőfeszítéssel oldják meg a problémákat, á nemrég kötött megállapodás értelmében. A gumiipar anyagi hozzájárulásával úgy rendezik át az újszegedi szövődé gépparkjának egv részét, hogy egyebek között alkalmassá tegyék a kívánt 100 méteres óriás tekercsek kialakítására. A gépek között az eddiginél szélesebb ..utcákat'' nyitnak, hogy elhelyezhessék a saját erőből, házilag elkészített hatalmas feltekercselő szerkezeteket. A 700— 100 kilós szövettekercsek cmelgetésére különleges, ollalvillás emelőtargoncát is be kell szerezniük. Mindehhez a gumiipar anyagi segítsége természetelen nem elegendő, az üzlet azonban megéri a textilipariak, hogy maga is mintegj) kétmilliót áldozzon az át .zervezésre. Ezzej ugyanis lehetővé válik, hogy maradéktalanul eleget tegyen a Taurus évi több mint egymillió négyzetméter műselyem keveder-betétszövet szállításra szóló megrendelésének. A népgazdaság előnye pedig hogy kevesebb ilyen anyagot kell majd nyugati importból beszerezni. Az átalakított el•6 gépcsoporttal már megkezdték az új követelményeknek megfelelő bányahevederek gyártását. D. B. ff Az ipar hátországa ff A

z embert a munka tette naggyá — a korszerű ipart pedig a munkamegosztás. A fejlett ipari országokban azt látjuk — különösen a közepesen vagy a kevésbé fejlett gazdaságokhoz képest —. hogy rendkívül szerteágazó a gyárak közötti szakosodás és magas színvonalú a nemzetgazdaságon, sőt egy-egy iparágon belül is a kooperáció. A hazai iparban általában az összes nagyobb vállalat, amiben csak lehetséges, önellátásra törekszik. Nyugat-Európában viszont ennek éopen az ellenkezője a gyakorlat: a vállalatok, amit csak lehet, mástól vesznek meg. A készterméket kibocsátó vállalatok tulajdonképpen csak összeszerelnek, legteljebb egv-két — fontosabb termékük lényegét hordozó — alkatrészt, főegységet gyártanak maguk. Külföldön nem ritka, hogy egyes ágazatokban — különösen a szerszámgépiparban. a vegyiparban, a textiliparban, éppen a legnagyobb gyárak — még saját karbantartó (tmk-) részleggel sem rendelkeznek. Már a karbantartást is specializált, korszerűen felszerelt, önállósult szakmai karbantartó vállalatoktól rendelik meg. A gyárakban általában nincsenek szerszámkészítő műhelyek sem. Az iparj többnyire ugyancsak az önállósult szakmai szerszámkészítő vállalatok látják el egyedi és univerzális szerszámokkal. Továbbá a szállításban a termelő vállalatok nem vesznek részt, nem tartanak fenn sok tízezres tehcautópariíot (amit nem is tudnának optimálisan kihasználni): a szállítást is önálló. szakosodott cégek vállalják, sokkal olcsóbban, mintha a termelők sajátmaguknak fuvaroznának. Egyszóval, a fejlett Ipari országokban közvetlen termelésnek, önálló, korszerű, szakosodott és mozgékony „hadtáo"-hálózata alakult ki. Ez persze a század elején még nem volt így. 40—60 évvel ezelőtt, a technikai fejlettség, a termelékenység és a szervezettség alacsonyabb szintjén az európai nagyvállalatok többnyire még önellátóak voltak. A fejlődés azonban nem tűrte ezt a „mindent házilag" vállalatszervezési stílust. A gvors fejlődés igénye, a magas minőségi követelmények kikényszerítették a szakosodást, a termelés ellátásával foglalkozó. önálló kisebb-nagyobb vállalatok körének kialakulását. Az ipari fejlődés útján ezt a szakaszt olcsón semmi esetre sem lehet elkerülni. A szakosodott, univerzális alkatrészvagv szerszámgyártás kézenfekvően jobb hatásfokú, mint a minden vállalatnál külön-külön folyó bütykölgetés. Egy-egy központi. ágazati karbantartó vállalat is akkora megrendelésekkel számolhat, hogy lényegesen korszerűbb gépparkot szerezhet be. mint amilyenre külön-külön a vállalati tmk-műhelyek gondolhatnak. Szakosodott nagyvállalatok keretében kevesebb ember, jobb technikával, olcsóbban. jobb minőségű alkatrésszel, szerszámmal és karbantartással láthatná el az ipart, vagy azon belül egy-egy alágazatot. Ezeknek a más üzemek kiszolgálására szakosodott vállalatoknak az érdekeltségük is másképp alakulna, mint jelenleg például a „kebelbeli" szerszámműhelyeké. Ez a jobb érdekeltség megszilárdítaná a szerződéses tegyelmet is, ami napjainkban azért is gyengébb a kelleténél, mert a vállalatok többsége „sok lábon áll". Nem egy valamiből él. hanem 20—30-féle termékből. szolgáltatásból. Ha egy vállalatnak abból kellene megélnie, hogy például vegyipari üzemeket javít, és semmi mást nem csinálhat akkor ez a vállalat odafigyel arra. hogy a szerződéses kötelezettségeinek mindig eleget tegyen, mert az esetleges kötbért nem tudná más tevékenységgel pótolni. Több minden mellett erekre a lehetőségekre is érdemes gondolni, ha a hazai ipar infrastruktúrájának, kiszolgáló „hátországának" fejlesztése szóba kerül. Ennek fontosságát, halaszthatatlan voltát pedig az MSZMP KB október 20-i határozata is hangsúlyozta. A termelő ágazatok infrastruktúrájának korszerűsítéséért vállalati körben is sokat lehet tenni. Lehet kezdeményezni például, hogy 4—5—6 gyár közös karbantartó vagy szerszámgyártó részleget állítson fel; lehet kezdeményezni, hogy valamelyik vállalat — azonos profilú gyárak körében — csak alkatrészt gyártson, ellátva a többit, és így tovább. (Ehhez oersze — egyebek mellett — igazítani kell valamelyest a jelenlegi szabályzókon, hogy a csak alkatrész-előállításra vállalkozó gyár érdekeltsége is megfelelő legyen.) É

rdemes lenne kialakítani egy sor te. rületen az ágazatok közötti pénzügyi együttműködést is. azért, hogy az infrastruktúra gyorsabban fejlődhessen. Például a vegyipar és a kohászat közösen építhetne egy-két nagy teljesítményű oxigéngyárat — a jelenleg épülő 4—5 kis teljesítményű helyett. (Egy óránként 15 ezer köbméter oxigént termelő üzemnek a létszámszükséglete épp akkora, mint egy óránként 50 köbmétert termelőé. Tessék számolni, mit jelent egy nagy gyár felépítése, több kicsi helyett, csak a létszám megtakarításában.) Az bizonyos, hogy az ipar korszerűsítése — a termék- és technológiaváltás — a mainál lényegesen fejlettebb, jobban működő ipari szolgáltatóhálózat megteremtésé) sürgeti. Gerencsér Ferenc Ujján ott csillog a KSZV emblémájával díszített aranygyűrű, a hűség jelképe. Ottlik Józsefné úiítási előadó a vállalatnál, illetve jogelődeinél töltött 37 évi munka után ment nyugdíjba a közelmúltban. — Tizenhét éves voltam, amikor 1910. január 4-én munkába álltam Nagylakon, az akkori lengyárban. Segédművezetőként ott dolgozott az édesapám, de két másik testvéremnek is a gyár adott kenyeret, másik öt testvérem még kicsi volt. de ahogy nőttek, úgy kerültek ők is sorban a gyárba. Négyen még ma is ott dolgoznak... Tizenegy éven át fizikai munkás voltam, az egyik legkegyetlenebb — ma már szerencsére száműzött — kézi Vázpaneles iskola Üj. tizenhat tantermes iskolát avatnak a napokban Békásmegyeren. Érdekessége: nagyon gyorsan készült. Hagyományos módszerrel huszonkét hónapig tartott egy ilyen iskola építése, a középblokkos eljárás ezt az időt tizenhat hónapra csökkentette. Békásmegyer új iskolája viszont nem egészen egy év alatt került tető alá. A rekordgyorsaság a vázpaneles építési módszernek köszönhető. Az új eljárás — a legkorszerűbb külföldi licencek felhasználásával — lehetőséget nyújt arra. hogy amiként a házgyári építkezéseknél is. nagyinari módszerrel. szinte futószalagszerűen szereljék össze a jövőben az ilyen iskolákat, óvodákat. A kormány még 1976 végén megbízott három vállalatot — a 23-as számú AÉV-ot. a Beton- és Vasbetonina n*r"e''et és a F^íér megyei AÉV-ot —, hogy hozzon létre olyan vállalatot, amely iskolákat, óvodákat bölcsődéket, üzleteket, orvosi rendelőket építsen. A kormány több száz millió forintot adott erre a célra. Ennek a törekvésnek az eredménye a békásmegyeri iskola. Az „első fecske", de ... a 23-as számú AÉV — mint az építkezés rendszergazdája. Budapesten 35 óvoda és iskola, sőt ABC-áruház és szolgáltató ház építését is megkezdte vázpanelbőL munkát végeztem: lent és kendert tiloltam, vagy törtem. 1951-ben kiemeltek, Szegedre kerültem a Rostkikészítő Vállalat központjába, személyzeti adminisztrátornak, néhány hónap múlva osztályvezetőnek neveztek ki. Egy kisebb megszakítástól eltekintve, amikor Budapesten a rostipari igazgatóságon végeztem ugyancsak személyzeti munkát, 1956-ig személyzeti osztályvezető voltam. Az ellenforradalom után a műszaki-fejlesztési osztályra helyeztek át újítási előadónak, itt dolgoztam egészen nyugdíjba vonulásomig. — A személyzeti munka után nem volt szokatlan ez a merőben eltérő munkakör? — Nem, hiszen itt is emberekkel kellett foglalkoznom. A szakmai ismeretek hiányát pedig tanulással pótoltam: három újítói előadói és egy iparjogvédelmi szakvizsgát tettem. A szokatlan inkább az, hogy ilyen sokáig, több mint húsz éven át újítási előadó voltam. Sok kollégám, a mi vállalatunknál, de másutt is, felőrlődött ebben a munkában, amely szinte állandó vita az újítókkal és a főkönyvelőkkel. Az újítások elbírálásában és az értük járó díj megállapításában ugyanis a legjobb akarat mellett is sok a szubjektív elem. Az ellentét miatt pedig rendszerint az újítási előadó feje fő. — Hogyan birta mégis ilyen sokáig? — Hagytak dolgozni, el is* merték a munkámat. Ez utóbbit bizonyítja a húsz év alatt kapott két Könnyűipar Kiváló Dolgozója és az egy Kiváló Dolgozó kitüntetés, valamint az, hogy most, nyugdíjba vonulásom alkalmából megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Szerettem ezt a munkát, annál is inkább, mert eredményei forintban is kifejezhetők. 1976-ban például a KSZV-nél 7 millió forint volt az újítások gazdasági eredménye a találmányokkal együtt pedig á Jl milliót is elérte. Érdemes volt hát csinálni! 1949 óta párttag, hosszú időn át tagja volt a Rostkikészítő Vállalat pártvezetőségének. A szakszervezetben a vállalati társadalombiztosítási tanács tagjaként dolgozott, s társadalmi aktívaként az SZMT közgazdasági osztálya mellett működő újítási albizottság munkájában is részt vett. A jelek szerini nyugdíjasként sem fog tétlenkedni: a kerületi párt szervezetben a februárban megválasztandó vezetőség egvik tagjának jelölték... Amíg kikísér, búcsúzóul még megtoldja szavait: — Soha életemben nem voltam háziasszony, egyszerűen nem jutott rá időm. Most pótolom az elmulasztottakat. Nagyon élvezem a házi munkát... Reigl Endre V