Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

Ml DM 110 Vasárnap, 1977. december lí; r ipi iii— >!• • u— i i Állatorvos a tanyán S

zabadkozott, amiért csak a verandára hívott be. Abban a pillanatban érkezett a tanyáról, egész nap beteg állatok között dolgozott. A szag beleveszi magát a ruhába, bolha is kerül egy-kettő, mire befejezi a munkál A foglalkozásával jár, ott nem lehet kényeskedni. Ruhát kell váltani, erősen lefürödni, anélkül nem szivesen megy a szobába. Rögtön oldódott a hangulat, amikor a munkájáról kérdeztem. Előre kiagyall provokatívnak szánt kérdéssel kezdtem: — Ha egy állatorvos lelkiismeretesen dolgozik, azt mondják az emberek, még nem gazdagodott meg eléggé, azért töttet annyira. Mesélik, megérkezik a kezdő állatorvos a körzetébe egy ócska biciklin, pár év múlva két autója is van, egyiken disznót oltani Jár, másikon üdülni. Nem vette a lapot, csak legyintett, nem komoly beszéd az ilyen. — Rosszindulatú ember mondhatta, aki ráadásul a munkánkat sem ismeri. Mérhetetlenül sokat kell a mi szakmánkban dolgozni, gyakran végzünk piszkos, visszataszító munkát. Fizetni meg másutt is fizetnek. Nem gazdagodtam meg, a munkámat fizetik meg, se többel se kevesebbet. Anyagi gondjaim nincsenek, de ez csak azért fontos, hogy nem takarják el a lényegei a munkám örömét A mi mesterségünkben napról napra megmérheti magát az ember. Ha meggyógyul a beteg állat azonnal látjuk az ember értékét értelmét annak, amit elvégeztünk. Ezek a sikerélmények éltetnek egyik napról a másikra. Ilyenkor nem számít mennyire piszkos a munka, csak az eredményt nézzük. Ha valaki szereti amit csinál, és napról napra látja, hogy másnak is haszna van belőle, akkor nem állhat olyan jól anyagilag, hogy ennek az öröméről lemondhatna. Borzasztó nagy dolog, ha bíznak az emberben, ez az én felfogásom. Látszik, magának többször megfogalmazta már ezt mégis mintha attól tartana, másnak elmondva, leírva közhellyé, magamutogatássá válnak ezek a gondolatok. — Azt mondták az állattartók a körzetében, azért kedvelik magát mert nemcsak kezeli a jószágot hanem meg is magyarázza a gazdának, mi baja. hogyan nevelje. mit adjon neki, hogy máskor elkerülje a betegséget Kampánykifejezéssel úgy logalmaznám, nemcsak állatgyógyászat hanem egyfajta közművelődés is az, amit végez. Van-e valami haszna, váltoa|k-e tőle a tanyaiak gondolkodásmódja, vagy csak jólesik nekik az emberséges hang? — A kisüzemi állattenyésztésben is sok minden változott az utóbbi időben. A fiatalokkal könnyű, fogékonyak az újra. Csakhogy a tanyán egyre kevesebb a fiatal. Az idősebbek meg bizalmatlanok, gyanakvóak. Sokat tapasztaltak, sok mindenki prédikált már nekik, nem is mind volt igaz. Azt csinálják, amit megszoktak, gyakran a korszerű állattenyésztéshez szükséges minimális ismeretekkel sem rendelkeznek. Csak úgy kezdenek el valamit ha látják, hogy a szomszédnak már sikerült, sok pénzt keres vele. * Egyszerű dolgok ezek. Például minél fiatalabb egy állat, annál kifizetődőbb elkezdeni a táppal való takarmányozást ugyananynyi táptói többet gyarapszik a fiatal jószág. Kismalacnak már kéthetes korában lehet poros tápot adni a szoptatás mellett. Amikor vemhes a jószág vagy szoptat, akkor nem szabad fukarkodni a fehérjedús takarmánnyal, mert leszívják a malacok, elsatnyulnak. Elválasztás után egy-két hétig ne tömjék a kismalacokat mert nem tudnak hirtelen átállni, bélgyulladást kapnak, elhullanak, mire az orvos odaér. Megbízhatnak az önetetőben, önita tóban, többet ér, mint amennyibe kerül. Keskeny vályúból etessék a csirkéket, befelé görbüljön a széle, ne tudjon a lábával beleállni, ne kanarja a drága tápot a trágya közé. Apró jótanácsok ezek, de folyton mesélni, duruzsolni kell az emberek fülébe, hogy megragadjon belőle valami Télen, amikor kevesebb a munka, egy-két előadást is tartok a körzetemben. — Milyen perspektívái vannak a háztáji állattenyésztésnek az állatorvos szerint? — Az állami dotáció mértékétől, a felvásárlási áraktól függ. De még így sem egyforma. A szarvasmarha-tenyésztés a nagy támogatás ellenére éppen csak szinten maradt. Faluban könynyebb ..sertést nevelni, nem kell neki szálas takarmány, lehet önetetövel, önitatóval tartani. A tehenet fejni kell, ez nehezebb, több rendszerességet kíván. Ha a tanyai ember megöregszik, többnyire vágóhídra megy a tehene. Bikaborjúnak van ára a vásárokon, de üszőt még vemheset se nagyon keresnek. — A gyakorló állatorvos milyen kapcsolatot tart fenn a szaktudományával? — Megvásárolom, ha új szakkönyv jelenik meg, járatom az Állatorvosok Lapját De ilyesmire télen jut több időm. Havonta egyegy járási és megyei értekezlet van, ahol központi előadók tájékoztatnak a mindennapos gyakorlatba átültethető újdonságokról Szakmai szempontból ezek a továbbképzések jelentenek a legtöbbet. — Nem gondolt még arra, hogy tudományos tevékenységet végezzen, publikáljon? — Időm sincs elég, talán az ambícióm is kevés volt Egyszer akartam tanulmányt írni a szarvasmarhák A-vitaminnal való kezeléséről, azzal pedig megelőztek. Talán műtéti megfigyelésekről tudnék valami újat mondani. — Műtéteket is végez? — Bendőmetszést, daganatok eltávolítását császármetszést Ezek itt a tanyán kevésbé gyakori, látványos, eredményes beavatkozások. — Ez is kötelessége, vagy paszszióból csinálja? — Sok jószágot megmenthetek így. Ha kényszervágásra küldöm őket az nagy kár a gazdának. Ha beutalom a megyei állatkórházba, akkor meg sokba kerül a szállítás. — Hogyan telik egy átlagos napja? — Reggel kimegyek a rendelőmhöz. Ott felírják, hol van beteg állat Ezeket sorra kell járni. Nyáron sok a tömegmunka, preventív oltások lépfene és egyéb betegségek ellen. Sokat járok a tanyavilágban, nagy a kerület — Mivel jellemezné a körzetét? — Az állatok számával 750 szarvasmarha, kb. 3000 sertés, 200 ló tartozik a felügyeletem alá. — Mit csinál a szabad idejében? — Nyáron több a munka, nincs szabad időm. Az estéimet a családdal töltöm. Éppen, mert keveset vagyok velük, ezt a rövid időt nagyon megbecsülöm. Télen jut időm szakirodalomra, újságolvasásra is. — Milyen a kapcsolata a kollégáival? — Mindenki sokat és elszigetelten dolgozik a körzetében. Egykét kollégámmal emberi, baráti kapcsolatot is tartunk, a többiekkel csak a kötelező értekezleten találkozom. — Erkölcsileg mennyire becsülik meg az állatorvost? Milyen helyzetben van a falusi, tanyai értelmiség más elemeihez viszonyítva? — Mi nem lakunk a tanyán, a helyi közéletről az itt dolgozó más értelmiségiekről csak annyit tudunk, amennyit munkánk közben az emberek elmesélnek. Azt, hogy a tanító vagy az agronómus hogyan vélekedik erről, nem tudnám megmondani. De a tanyai emberek jó része az állattenyésztésből él Szerencsés helyzetben van az állatorvos, mert segíteni tud rajtuk. Jó adag megbecsülés a foglalkozásunk jellegéből következik. És ha az állatorvos emberi hibákkal lelkiismeretlen munkával el nem játssza a bizalmukat, nagyon előkelő helyet foglal el az itteni emberek érték-. rendjében. TANACS ISTVÁN N

em tudom, ml az igazi nevem, és pontosan azt sem, hogy mikor születtem. Lehetek huszonkét éves, ugyanúgy, mint huszonöt. Adataim váltogatták egymást, mint más a kabátját. A születésem körüli köd következménye ez. De szólítson csak egyszerűen Görögnek. Azelőtt is csak így hívtak. A nyakam miatt, mert görögös. — Az intézetben más törvények jártak. Keményebbek, edzettebbek. Aki nem védte magát, az elveszett. A gyanakvás belém vésődött, összehúztam magam és ha felém nyúltak, úgy pattant az öklöm, mint a rugó. Ütni kellett, megelőzni mindenki mást. Ha szépen szóltak, akkor is reflexszerűen mozdult a kezem. Hamar megtanultam: csak akkor maradhatok állva, ha védeni tudom magam. El sem lehet képzelni, hány pofont kap egy intézeti gyerek, mire felnő. Sebekkel cseperedtem. Egyedül a világban, mint akinek se istene, se máriája. Idővel megszoktam. És már nem vártam senkire. Kidörzsölődtem, kicsiszolódtam. De a helyem sehol sem találtam. Látja? Rajtam nincs tetoválás. Ez pedig ritka az intézetiek között. No nem azért, mert féltem. Nem vagyok ijedős. Egyszerűen nem akartam megjélölni magam. Nem akartam, hogy lássák törzskönyvezésem. Ügyis messziről megismertek bennünket, ha kimentünk. A ruhánkról Kerültek, mint a leprásokat. Akkor spkat bőgtem. Később megkeményedtem. Mint a kő. Mint a gyémánt. Utoljára negyedikes koromban sfrtam. Elemeltem az egyik önkiszolgáló boltból egy tábla csokit és rajtakaptak. Kiállítottak az ajtóba, nyakamba akasztották a táblát. Ráírták: „Vigyázz, lopós!!!"... Velünk akkor mindent lehetett. Nem védett meg senki. Ezt nem azért mondom, mintha orrolnék érte. Nem. Egyáltalán nem! Ennek köszönhetem, hogy azóta nem loptam. Ma hálás vagyok érte. mert nem jártam meg a börtönöket, mint társaim közöl sokan. Azóta nem sírtam. Gyengeségnek tartom a sírást. Odabent tiszteltek ezért. Csinálhattak velem bármit a könnyeim nem indultak el Ha jól körülnéz, Itt nálunk az építkezésen divat a sírás, a siránkozás. Igaz nem a kiszolgáltatottság, hanem a haszonszerzés érzése tánlálja. Azért ellenszenves annyira számomra. Pedig nem sírni kellene, hanem tenni. Házakat tiprunk építés közben a földbe, és házhelyek maradnak üresen, mert nincs ez. nincs az. Tudom, nem erre kíváncsi... Szóval az intézetben sok mindent megtanultam. Mégis, amikor szabadultam nyolcadik után, úgy szakadt rám a szabadság, mint másra a csikós ruha. Nem tudtam mihez kezdeni. Idegen volt a világ. Elbizonytalanodtam. Mire felocsúdtam, már szorított a bilincs. A társak, a nők, a könnyű élet bilincse. Belekerültem a forgatagba. Megszédített a pénz, a szabadság. Nem dirigált, nem parancsolt senki. Azelőtt még aprópénzem sem volt, akkor meg csak úgy jöttek a százasok. Aztán meg mentek! Még ha a gyorsvonat hordta volna, akkor se lett volna elég. Megismertem az alvilágot. Nem dolgoztam. Ez már a következmény. Csavarogtam, lógtam. Éltem súlytalanul a levegőben. Kiríttam a rendes emberek közül, mint búzából a pipacs. Hány munkahelyem volt? Nem tudom. Ha például nem tetszett valahol otthagytam csapot, papot, szedtem a sátorfámat Egyetlen munkahelyen sem fordultam meg kétszer. Kivéve ezt a vállalatot. Ezt is a makacsságomnak köszönhetem. Az úgy volt; véletlenül idetévedtem, az építőiparba. Újsághirdetés alanján. Betanítottak szigetelőnek. Kezdtem nagyszerűen érezni magam, de az ördög fúrta az oldalamat. Azt szerettem volna tudni: kl fia borra vagvok? Nagy nehezen megtaláltam anyámat. Letagadott. Erősködtem. Megállt az eszem, mert mondtam én mindent, csak azt nem. hogv édes. Rámps-ftoJta az ottlevő'-et: ..Sze~"fotón huligán!" '?7na<-"an elvertek. De nem az fáit. hanom az. hogv nem hitt nekem senki. Csak azt vették szentírásnak, amit ő mondott. A férie. a mostohaaeám, meg ennél a cégnél dolgozik. Szerencsére nemsokára megiött a behívóm. A cuccomat otthagyA kakukkfióka tam az egyik lánynál meg a bevonulási segélyemet, és a zsebrádiómat is. Hogy majd vigyáz rá. Mondanom sem kellene, lelépett. Azóta nem láttam sem őt, sem a pénzem. A sereg után elhatároztam, visszajövök. Azért is visszajövök és megmutatom a mostohafaternak. meg anyámnak is: engem nem lehet csak úgy eltemetni! Aztán egyszerre valahogy más lett minden. A nagy változások mindig észrevétlenül jönnek. Mire feleszméltem, fordult egyet a világ. Ilyen még nem volt! Lassanként hosszú évek után kezdtem megérteni: más törvények is vannak, nemcsak az enyémek. Űj területre mentem, nagy a vállalat, ahol senki sem ismert. Hétvégeken felszívódtam, és azt mondtam: hazamegyek. Máris egyenrangúnak éreztem magam. Sokáig dúlt bennem a válság. A régiekhez már nem tartoztam, újakat még nem találtam. Az ünnepek voltak a legrosszabbak. De én többet akartam! Többet, hogy megmutathassam. Akkor vak hittel és vak buzgalommal kezdtem újra mindent Azt hittem, nem győzhet le senki! Elindultam egyedül, kihúzott nyakkal. kézfogás nélkül Ma már tudom: az is hiba volt. Kevés az egy ember. Bármennyire is erősnek véli magát, kevés. De elkezdtem, hát be is fejezem. Egyedül! Beiratkoztam gimnáziumba. Levelezőre. Leérettségiztem. Bementem a cég központjába, és elmondtam: egyetemre szeretnék menni, jogra. A felvételhez kellett volna a javaslat. Eltanácsoltak. Nem fértem bele a keretbe. Azt mondták: nem diákra, hanem munkásra van szükség. És főleg nem jogászra. Pedig lemondtam a kedvezményekről is. Ügy sem javasoltak. Idelent persze ezt nem mondtam. A kudarcokat jobb. ha magának tartogatja az ember. Elmenni nem akartam. Ideköt a csakazértis. De megint kezdett összejönni minden. Hogyan tovább? — Munkásszállón laktam, nem messze anyáméktől Ez is a véletlen játéka volt. Megtudtam, hogy van egy húgom. Nanonta láttam. Szőke, majdnem fehér haja van. Mellettem. állt a villamoson. Pörgött a világ. Felhív Sara telefonon. Szóba sem állt velem. Nagy ritkán ma is látom. Megerősöd tem. Megizmosod tam. Az idő felnőtté gyúrt, de belül még gyerek vagyok. Sokszor sírhatnékom van, mégsem engedem el magam. Jó lenne egyszer szabadon lélegezni, és még a gyengeséget sem titkolni. Komolyan mondom, néha én sem értem. Honnan az erő? A brigádban otthon vagyok. Ügy teleszívom magam erővel, mint a sivatagi növény eső idején. Meg ha én hinni kezdek valamiben, akkor arról a világ összes pénzéért sem mondok le. Az egyetem első évét már elvégeztem. Anélkül hogy itt valaki sejtené is. Láttam anyám házát lebontani, és lehet, hogy én is dolgoztam abban az új lakásban, amelybe beköltöztek. A legcsodálatosabb elégtétel! Nemde? A munkahelyemen szeretek lenni. Az emberek kezdenek hinni nekem. Politikában, miegymásban. Kérdezgetnek, válaszolokRém okosnak tartjinak. és azt mondják, fogalmuk sincs, hogv csöppenhettem közéjük. Hozzájuk tartozom! Kimondom, amit ők is kimondanak! Kimondom, amit ők is kimondanának, ha meg tudnák fogalmazni. Belecsimpaszkodom az igazságba, foggal körömmel, mint terelőkutya a tehén farába. Hogy nem nézek az ön szemébe? Nem bírom a tekinteteket elviselni. Ami odabent van, az az enyém. Ezt valami belső ösztön mondja. Pedig nem vagvok kétszínű. Janus arcú ember. Tulajdonképpen nincs okom panaszra. Elismernek a szakmában. Oklevelek, kézfogások. Higgye el nekem, ez a pénznél Is többet jelent. Bár az sem kevés, ha hajtok. > Néhány év múlva befejezem az egyetemet. Nem tudom, hogy elmegyek-e innen. Azután a nősülés. a család ... Azt hiszem nem bántam meg semmit! Legfeljebb az elfecsérelt éveket salnálom. De hát annak is megvolt a maga haszna. Csak idő kérdése, hogy mikor érek haza. Mert hogv hazaérek. az biztos. Holtblttos. BARTHA SZABÓ JÓZSEF Lődi Ferenc Torzó Ffű kékmadarad fél szárnnyal repülne, ha élne még, de jelkép csak szegény. Egyik szemére vak — nem anya szülte egyetlen lábbal —, fején kelevény. És tolla színe nem az égnek kékje, pokol lidérces lángián át repült: s zúzottan. törve, kínok közt megégve a tenyeredben végképpen megült Ne ilyen torzót adj magadból át ne ilyen csókot, amit e madár lehel magából, mint a döghalál. Csak följajdultam, mint ki messzi lát és mennék már, ha lenne út hová. Hátamon csattan sorsom ostora. S>mai Mihály Szerkezetek egy vasdarab hogy rezgeti mélyében szárnyát az anyag üveghang-tisztán hallani így veri a vas a vasat egy kék kristály a szerelem talán legtisztább vázlata milyen zárt! mégis végtelent sugárzik minden vonala egy páncélszárny az Ismeretlen bogár emlékműve a fény tovább növeszti át is rebben a hegyek késéi-peremén egy rőt levél miniatűr napkitörés a szív alakja tűzzel megkoronázva már az isten sem segíthet rajt; rezgőspirál kívül-belül az egyetemes kuoolá*an most-velük s örök-egyedül világolsz világ a világban.