Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

Szerda, 1977. december 5. 7 Szegedi hármaskép (1.) 8S Intarziavirágok Három kiállítás látható a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. A kiállítóhelyiségek három szintjén három szegedi képzőművész rendezett önálló tárlatot. A három alkotó három műfajt képvisel. A hely és idő egyezése öszszevetésekre, kapcsolatot keresésére is alkalmat nyújt. Az utóbbi idők legizgalmasabb és legmagasabb színvonalú kiállításait láthatja, aki betér a Képtárba. T. Nagy Irén mástél évtizede jegyezte el magát — most úgy tűnik, már véglegesen — az intarzia műfajával. A szobrász szakon, Borsos-növendékként végzett alkotó a tér problémáit fölcserélte a sík kérdésének vizsgálatával, és a követ, bronzot, agyagot a csodálatos erezésű, gazdag színárnyalatú falapocskákkal. Az intarzia ősi műfaj, legmagasabb szintre a reneszánszban ért. Elsősorban funkcionális tárgyak, bútorok díszítésére szolgált. T. Nagy Irén az intarzia reneszánsz felfogásához kapcsolódva tehát (funkcionális szándékkal) a műfajt újraértelmezve, sajátosan eredeti vállalkozásba kezdett. Ennek a művészi kiteljesedése jól követhető mostani tárlatán. T. Nagy Irén első lépésként az intarziát önálló műfajjá, a táblaképekkel egyenértékű, környezetformáló, hangulatteremtő művészetté nemesítette, majd ennél is továbblépett. legújabb munkáin már tudatosan keresi az intarzia helyét az épített emberi környezetben. Ott, ahol nemcsak esztétikus jelenség, hanem harmonikusan kapcsolódik a funkcióval. így születnek falitékái, -órái, ládái, tükörkeretei, mennyezetei, falburkoló elemei. T. Nagy Irén művészetének lényege a falapocskák színében, erezetének játékában megbúvó életnek és az általa szerkesztett szigorú logikai rendnek harmóniája. Az épített rend, a rendszerben való gondolkodás, a sorozatokban való fogalmazás, az azonos motívumokbál kialakított, szinte zenei rím- és ritmusképletek hallatlan finomságot és gazdagságot teTIT-évfordnió előtt Jövőre ünnepli újjáalaku- sen emlékezünk meg üjjálásának 25. évfordulóját a szervezésünk óta eltelt 25 évTudományos Ismeretterjesztő ről, amelynek történetét saTársulat. Az évforduló kap- ját kiadványban is megjelencsán Kurucz Imre, a TIT fő- tétjük, titkára az MTI munkatársának elmondotta: — Negyedszázada alakult újjá a természet- és társadalomtudományi ismeretterjesztő társulat, amelyben először & Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai jelentették a TIT bázisát. 1953 szeptemberétől megalakultak a TIT központi szakosztályai, majd később a megyei és városi szervezetei is. 1954-ben a TIT keretei között merőben új tartalommal kezdődött meg a szabadegyetemi oktatás. Oly nagy volt az érdeklődés, hogy a várt néhány száz jelentkező helyett több mint 6800-an iratkoztak be. Az 1956—57-es tanévben a szabadegyetem nyelviskolája Is megkezdte oktatását, mintegy 3100 hallgató részvételével. A TIT tevékenységét hathatósan elősegítő állomás Volt az 1958—59-es tanév, amikor a művelődéspolitikai határozat szellemében kezdtünk dolgozni. Ettől a tanévtől kezdve működnek munkás- és téeszakadémiálnk is. Társulatunk taglétszáma napjainkban meghaladja a 27 600-at. Arra törekszünk, hogy a tudományos ismeretterjesztést állandóan továbbfejlesztve, lépést tartsunk a változó és növekvő társadalmi igényekkel. Nemzetközi kapcsolataink az egész világra kiterjedtek. Nem akarjuk magunkat ünnepélni. Csupán egy kibővített országos elnökségi ülé„ remíenek minden egyes alkotáson. Tévedés azt hinni, hogy néhá-iy lapján pusztán érzéki csalódásokat kelt a nézőben. Ezekben a geometrikusán komponált, szigorúan szerkesztett lapokban ott szunnyad az alkotó etikai tartása, ott él és munkál az egyéniség varázsa. Nagyfokú intellektus, önmaga által vállalt szigorúság, pontosan körülbástyázott műfaji határok között is meg tud szólaltatni filozofikus tartalmakat, egymás ellen feszülő mondanivalókat. Épp a természet végtelen gazdagsága és az emberi értelem szigorú logikájának találkozásával. A biológiai anyag érzelmi fűtöttséee és az alkotó intellektuális szigora egy magasabb rendű művészi megnyilvánulásban találkozik. T. Nagy Irén művészi törekvései bizonyítják, hogyan kapcsolódhat egy következetes alkotói világ egy tágabb köteghez, jelen esetben az építészethez, miként teremthet egy önmagával szemben szigorú művész sajátosan egyéni, újraértelmezett műfajt. Építészekkel • közösen megvalósított munkái (a vásárhelyi tanács mennyezete, az új véradó állomás halijába készülő nagyméretű faliképe) bizonyítják, hogy magaválasztotta útja helyes, szándékai mind több megértésre és jogos elismerésre találnak. Tandi Lajos egy primadonnára Rövid gyászközlemény adta hírül, hogy meghalt Radnóthy Éva, dr. Fálfy Györgynek, Szeged város volt polgármesterének özvegye, a Szegedi Nemzeti Színház egykori tagja, ismert színművész. A negyvenes években került Szegedre primadonná- j nak, s egymás után aratta a' joggal megérdemelt sikereket. a közönség kedvence lett. A Víg özvegy, Marica grófnő, a Szibill, a Mosoly országa, a Csárdáskirálynő, és még sok más nagy sikerű operett primadonnaszerepében lépett föl. Első kirobbanó prózai sikerét a Kaméliás hölgy címszerepe hozta meg számára, s ettől kezdve mint prózai színésznőt is elismerték. 1953-tól már csak ilyen szerepeket játszott, s bizonyította, hogy nemcsak primadonna, de kiváló színésznő ls. mintaképe a fegyelmezett és lelkiismeretes színművésznek, akiről minden pályatársa példát vehetett. Amilyen szerény és feltűnés nélküli volt magánélete, úgy búcsúzott a számára oly sok sikert hozó színpadtól, a megérdemelt nyugdíjba, a magánéletbe. Az élettől való búcsúja is ugyanilyen csendes és feltűnés nélküli volt. Akik ismerték és szerették, fájó szívvel búcsúznak tőle, aki az élet színpadán is kiérdemelte a barátok, az emberek megbecsülését és szeretetét. Emlékét a régi közönsége megőrzi. Jenő István Áz NSZK-ban járt az egyetemi kórus A helyi sajtótörténetben sokáig emlékezetes lesz az a szám, melyet cikkünk homlokára írtunk: Csongrád megye két politikai napilapja, a Csongrád megyei Hírlap és a Délmagyarország együttes példányszáma 1977 decemberére, a sajtó idei ünnepére elérte a százezret! Újságírók, szerkesztők, nyomdászok lapterjesztők régi álma valósult meg ezzel, hiszen, ha tovább számolunk, ez mír majdnem azt jelenti, hogy megyénkben valamennyi család asztalán ott van nap mint nap a helyi pártlap — a szülőföld, az ország és a világ legfrissebb híreivel. Hosszú évek sok-sok erkölcsi és szellemi energiája, befektetése él ebben az eredményben. Talán nem lenne szerénytelenség fölemlegetni, hogy az újságírás és a lapszerkesztés közelebb került az élethez, a dolgozó emberek érdeklődéséhez és problémavilágához; a nyomdászok egyre nagyobb figyelmet fordítottak arra, h"~y ezzel az öreg technikával is igényes és szép kivitelű lapokat nyomjanak; a posta lapterjesztői hálózata, ezer terhe és gondja ellenére, mind nagyobb figyelmet fordít a pontos és időbeni kézbesítésre. Nem lenne szerénytelenség — mert ez ls igaz. A százezres példányszám azonban mégsem elsősorban ebből a magból kelt. Politikai napilapokról, pártlapokról lévén szó, sikerük elválaszthatatlan a politikától, amelyet szolgálnak. Népszerűségük, olvasottságuk, vonzásuk á politika népszerűségéből és vonzásából fakad. Abból az egyszerű tényből, hogy pártunk maga mö^é tudta sorakoztatni az egés2 népet; hogy politikai céljaiban minden dolgozó osztály is réteg felismerte érdekeit; hogy a szocializmus természetes, elfogadott és felismerten magasabb rendű életelemévé vált nemzetünknek. Az újság kapocs ebben a folyamatban: a szándékok megértetésének és megvalósításának szolgálója, az elképzelések demokratikus kimuijkálásának és a megvalósítás kollektivitásának segítője, demokratikus fórum, amelyen át áramlik a szüntelen j/éleményf&ere. A rilí^iyar sajtó napja minden evztendő'oen alkalmat kínál s^rsi. hogy áttekintsük az olvasóinkhoz fűződő kapcsolatainkat is. A százezres példányszám meggyőző erővel bizonyjí ja, hogy közös ügyünkben, a .szocializmus építésében egymásra talált az olvasóközönség és a pártsajtó. Olvasóink Javaslatok, kezdeményezések tömegével fordulnak a helyi pártlapokhoz, segítő és tájékoztató észrevételeikkel részt vesznek az újságírás és a szerkesztés munkájában, gyakran kérnek tájékoztatást és eligazítást közérdekű ügyekben. A szép kerek szám illik a sajtó ünnepéhez. Mégsem szeretnénk annak bűvöletében maradni, mert nem ez a lehetőségek legfelső határa. Igaz ugyan, hogy Csongrád megye lakossága az elsők között van a lapok olvasottságában, de még újabb ezreket lehet megnyerni a központi és a helyi pártla. póknak a szerkesztőségi munka színvonalának emelésével és a lapterjesztés korszerűsítésével. A napokban érkezett haza NSZK-beli koncertkörútjáról a 70-tagú Szegedi Egyetemi Énekkar. Az élmények még frissek tehát, melyekről Szécsi József, a JATE-kórus vezetője számol be: — Dr. Rácz János rektorhelyettes vezetésével álltuk körül Kleve városában a kórusunkat Köszöntő polgármestert, aki az alábbiakkal fogadott: azt várjuk a zene követeitől, amiért ma még a politikusok is küzdenek, a népek baráti összefogását. Utunk első állomása a Stuttgart melletti kertváros, Sindelfingen volt. A helyi Mercedes gyár énekkarával tartottunk közös koncertet, ezt követően, baráti találkozót, ahová eljöttek azok az ismerőseink is, akikkel együtt versenyeztünk még 1973-ban Montreux-ban. Vendégül látott bennünket Kleve városi vegyeskara is, az az együttes, mely a tervek szerint nyáron látogat majd el Szegedre. Jó 1700 kilométeres utazást követően ismerős arcok fogadtak: Herbert Krey, Kleve zeneiskolai igazgatója, oratóriumkórusának karnagya és Béla Lajos zenetanár, akik még áprilisban vendégeskedtek nálunk, ök készítették elő a Ságvári gimnázium kórusát és az egyetemi énekkart Orff oratóriumának, a Catulli Carminának előadására: az emlékezetes aulai koncerten, melyről annak idején a Délmagyarország is beszámolt, Herbert Krey dirigálta az együttesünket Kölcsönösen tetszettünk egymásnak, hiszen ekkor ajánlotta fel a karmester kórusaink cseréjét. Elvitte hírünket az NSZK-ba, minek következtében nagy várakozással fogadott az 50 ezres Kleve zeneszerető közönségé. Pureell, Bach, Beethoven, Verdi és Kodály műveket szólaltattunk meg, valamenynyit eredeti nyelven, s koncertjeinkről nagy elismeréssél szólt a helyi sajtó is. Majd négyórás rádiófelvételre utaztunk Kölnbe, ahol utunk befe:ezéseként a kölni egyetem és főiskola zenei tanszékének vendégszeretetét élvezve fiataloknak adtunk koncertet. Hangversenyeinken orgonán és zongorán Bottka Sándorné Égető Mária valamint Tóth Edit működtek közre, énekes szólistáink Szécsi Éva, dr. Zámbó Géza és dr. Szüts István voltak. Kertész Lajos utódaként éppen tíz esztendeje áll a Szegedi Egyetemi Énekkar élén Szécsi József, akinek vezetéséve! a kórus igen szép sikereket éit el. 1973-ban a montreux-i nemzetközi kórusversenyen jubileumi nagydíjat nyertek, akkor jártak először külföldön, ezúttal másodszor. Ezüst-, majd aranyéremmel végeztek a fölsőfokú intézmények hazai kórusversenyein, Keszthelyen, illetve Egerben, s tavaly az országos kórusminősítésen a legmagasabb fokozatot kapták: fesztiváldiplomát. Fölléptek a szegedi egyetemi délelőttökön a Pál Tamás vezette szegedi szimfonikusokkal, a tavalyi filharmóniai évadban pedig a színházban Wagner A nürnbergi mesterdalnokok harmadik felvonásának koncertszerű előadásában. Hogy arról a pótolhatatlan szolgálatról ne is beszéljünk, melyet a szegedi operajátszásnak tesznek, ezekben a hetekben: a színház Borisz Godunov előadásának kórusát egészítik ki. Az országosaajtókritikák egybehangzó véleménye szerint is — elsőrangúan. N.L Megemlékezések a magyar sajtó napjáról ötvenkilenc évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság. Az évfordulón, amely egyben a magyar sajtó napja, kedden délelőtt ünnepséget tartottak a Magyar Sajtó Házában. Ezután koszorúkat helyeztek el a Vörös Újság márvány emléktábláján. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Fodor László osztályvezető-helyettes és Németh Jenő alosztályvezető; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevében Várkonyi Péter államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke és Lengyel László elnökhelyettesre Népszabadság szerkesztősége részéről Rényi Péter és Szamosi Károly főszerkesztő-helyettes; a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének, továbbá a művészeti szakszervezetek szövetsége nevében Kimmel Emil és Vas Imre főtitkár; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében Király András főtitkár, Komját Irén és Pethó Tibor alelnök helyezett el koszorút. A kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a sajtónap alkalmából fogadást adott a Magyar Sajtó Házában, amelyen részt vettek a lapok és a sajtószervek vezető munkatársai. Áz Arany Orfeusz Párizshói Pe'rovics Emil Kossuthdíjas zeneszerző Lisistraté című koncert-vígoperájánalc hanglemezfelvétele — amely Lehel György vezényletével, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, valamint Kincses Veronika, Kalmár Magda és Palcsó Sándor művészek előadásában készült — Párizsban elnyerte a vokális művek egyik legrangosabb díját, az Arany Orfeusz nagydíjat T

elefon a lakásszövetkezet irodájába, aztán a MÉSZÖV központjába. Kilincselés a DÉLÉP. garanciális ügyeket intéző részlegénél. Futás a távhőszolgáltatás tarjáni irodaházába. Kétségbeesett levelek, Postaláda címzéssel. Leírni könynyű, a valóságban bejárni az utat — legalább két nap. „Győződjenek meg róla: 15 fok van a földszinti lakásokban. Es nemcsak most, hogy fagypont alatti a kinti hőmérséklet" — ennyi a panasz lényege. Felsővárosi lakók számolnak be ezekkel a -.zavakkal fűtésgondjaikról. Egyikük így fogalmazott két „segélykiáltás" között: „csak aztán meg ne magyarázzák, attól ugyanis nem lesz melegebb a lakásokban". A panaszos — kisgyermekeivel — ft€sak í$i&€| ti©magyarázzák! i* r más megoldás híján beköltözött a nagyszülők cserépkályhás otthonába. Miért lett fűthetetlen,'vagy a szabályosnál jóval hidegebb a felsővárosi lakások egy része, a becslések szerint vagy 150—200 család otthona? Nem magyarázatul, csak az oknyomozás eredményéül: a másfél évvel ezelőtt átadott lakások közös kazánháza hiba nélkül működik. ám a 22, úgynevezett házi hőközpont műszaki átadására a hét elejéig nem került sor. A DÉLÉP — úgy hírlik, alkatrészhiány miatt — nem készült el a hőközpontok beszabályozásával, s így az üzemeltető, a városgazdálkodási vállalat távhőszolgáltatási főosztálya nem veszi át a rendszereket. Kísérletezgetés, alkalmi szabályózgatás nem vezetett megnyugtató eredményre — noha ezek a hőközpontok már tavaly télen is üzemeltek! Másfél év kevés a hiányzó alkatrészek beszerzésére — mert a gyártó vállalat nem igazolja vissza időben a megrendelést, vagy talán túl későn indul útjára a megrendelő levél? Ennek eldöntése most már azoknak a dolga, akik a felelősséget vállalni kénytelenek, s akiknek valamiféle megoldást kell találniuk. M

ert átmenetileg ugyan albérletbe, ismerősökhöz költözhetnek a felsővárosiak, de azért ez mégsem válhat gyakori gyakorlattá. A lakásnak, a fűtésének is — ára van. Enyhén szólva luxus, hogy ma, december 6-án, másfél évvel a beköltözés után sorra költöznek melegebb helyekre a magyarázatban nem szűkölködő. de legfeljebb ettől kimelegedő családok. Készséggel adnánk helyet a kivitelező, a tervező, s a felügyeleti szervek véleménvének, hogy tudniillik szerintük miképpen lehetne gyorsan és véglegesen meleg vizet önteni a felsővárosi fűtőtestekbe? p-k. t