Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

Vasárnap, 1977. december 4. 11 Megyei döntö I Munkaerő-gazdálkodás Tíieier munkás vetélkedett Szegeden Az utóbbi években több párt- és kormányhatározat foglalkozott a munkaerő-gazdálkodás lényeges kérdéseivel. A Csongrád megyei pártvégrehajtóbizottság februáriban tekintette át a szegedi munkaerő-gazdálkodás helyzetét és állásfoglalásában meghatározta a legfontosabb tennivalókat is. A szegedi városi pártbizottság nemrégi. ben megvizsgálta, miként hajtották végre az állásfoglalásban fogalinazottakat. A pártbizottság tagjai körültekintően elemezték az eddig végzett munkát, a vállalatoknál megtett intézkedések hatását, s fölhívták a figyelmet a további teendőkre is. I A vetélkedők hasznosak. És nem a vetélkedés ténye miatt azok. Aki felvállalja, hogy egy esztendőn át folyamatosan tanul, hogy megmutathassa tudását, nemcsak az ezzel járó fáradságot vállalja; tanulmányaival több lesz; így hát esztendő múltán, munkája termésének beértekor konstatálhatja: megérte. Hasonló dolgot érezh ettek a Munka és műveltség megyei vetélkedősorozat döntőbe jutott versenyzői tegnap, szombaton, a Tisza-szállóban. Minden vetélkedés „igazságtalan" tulajdonképpen. A döntőig csak a legjobbak, az arra legérdemesebbek juthatnak el. A tegnapi döntőbe — tízezer munkást, vetélkedőt képviselve — tizennégy brigád száz tagja jutott. A zsűri — dr. Sebe János, a megvei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Szabó G. László, a megvei tanács elnökhelyettese, dr. Dobóczky Károlyné, az SZMT titkára és Forgó Pál, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője voltak az elnökei — természetesen nehéz helyzetben volt — a döntőbe jutott 14 brigád tagjai magas fokú tudásról adtak számot. A vetélkedők egy' csoportja A verseny — Várkonyi Balázs, a rádió szegedi tudósítója vezette kifogástalanul — már az első órában, az első kérdéscsoportnál izgalmassá vált. Bebizonyosodott, hogy a munkások politikus emberek; véleményük van a világ dolgairól, s ezt meg is tudják fogalmazni. A bírálók sűrűn osztogatták a maximumnak számító tíz pontokat. Ezután a szakszervezeti kérdések következtek játékos formában. Három feladványt kellett megoldaniuk a versenyzőknek. Tulajdonképpen nem is volt nehéz dolguk, hiszen a Szegedi Nemzeti Színház művészei: Kátai Endre és Kovács János, valamint a Minerva Irodalmi Színnad szinte eléjük varázsolták a helyszíneket. Ez a játékrész bizonvította egyébként a legékesebben, hogy a versenyzők — miután ismerik ezeket — tudnak élni, és élnek is jogaikkal, nemcsak ismerik, hanem fel is használják az üzemi demokrácia fórumait. Lehet-e többet kívánni egy vetélkedősorozattól ? Aligha. Nem volt ennél sikeresebb vállalkozás évek óta: ennyi embert mozgósító vetélkedő pedig soha sem rendeztetett Szegeden és a megyében, ez a nyugodtan nevezhető már mozgalomnak is. A vetélkedősorozat bizonyította, hogy lehet és kell is számítani a szocialista brigádokra: nemcsak jobban akarnak dolgozni, hanem tartalmasabban akarnak élni. Ezt az a kérdéscsoport példázta legjobban. melyben megyénk művészeti életének ismeretéről kellett beszámolniuk a brigádoknak. Színnek szánták a rendezők — nekik volt igazuk —, hogy itt élő írók kérdezték a versenyzőket műveikről. Tóth Béla. Kárász József és Sz. Lukács Imre ugyan megértőbbek voltak, mint a szabályokhoz ragaszkodó zsűri... Persze történt ebben a fordulóban más is. Esett szó a megye képzőművészetéről, s a Szegeden rendezett kiállításokról is. A versenyt végül is az döntötte el, ki hogyan tudott válaszolni azokra a kérdésekre, melyeket a Mindenki iskolája tananyagából állítottak össze a szervezők. Ez 3 legjobban a vasutasoknak sikerült: A MÁV Szentesi Építésfőnökség tervezőcsoport Ifjúsági brigád'a nyerte a Munka és műveltség vetélkedő megvei 'döntőjét, s kapta a tizenkétezer forintos pénzjutalmat. Az úf kid krónikája Á beruházó felelőssége „Kezdetben volt az ősköd, s abból fejlődött ki a beruházó" — tréfás büszkeséggel így magyarázzák foglalkozásuk kialakulását. S úgy értik: iskolában nem taníthatóak szükséges ismereteik. Egy kicsit jogásznak, pénztigvi szakértőnek, pedagógusnak és műszaki ismeretek birtokosának kell lennie annak, aki beruházóként meg akar állni a helyén. Tervezés és ügyintézés, pénzügyi elszámolás és műszaki ellenőrzés. állandó készenlét és előrelátás — ezekkel a fogalmakkal jellemezhető a beruházói teendőkkel megbízottak munkája: a szegedi Tisza-híd építkezésén ezt a fe1 adatot a városi tanácstól a Közúti Be-i'hózási Vá'lalat, vagyis az UTIBER kapta. Az elhatározástól — épüljön második híd a Tisza szegedi szakaszán — az utolsó számla ellenő-zéséig — akkorra már múlt időben beszélhetünk az avatóünnepségről is — kísérik figyelemmel a beruházók a vállalkozást. Tervezőt keresnek és kivitelezőt, szerződéseket és kisajátítási ügyeket intéznek, hogy helyet biztosítsanak az építkezéshez. Tárgyalnak az alvállalkozókkal az útban levő közművezetékek „eltereléséről", a szociális helyiségek biztosításáról, hogy aztán ne legven akadálya az első kapavágásnak. S amint megindul a génezet. afféle élő lelkiismeretté válik a beruházó. Ki-ki a maga szakterületén műszaki ellenőrként lesz az énítkezés részese, vagyis a közműveknek és az utaknak, a hfd építészeti, illetve vasszerkezeti részének felelőseként. „Magunkat is naprakészen kell tartanunk" — állandó jelenlétükkel, a két vállalkozó — a Ganz-MAVAG és a Hídépítő Vállalat — érdekeinek összehangolásával, az elszámolási rendszer kézben ta "••teával. a gyártásközi próh-\k'ral. a vitás kérdések rendezésével. Volt rá oélda hogy a próba eredményével elégedetlenek voltak, megesett, hogy a hegesztési varratokat szétvágatták, előfordult, hogy a leszámlázott tételt nem ismerték el és 4 millió forinttal rövidítették meg a végösszeget, s akadt arra is példa, hogy a tévedésből feleslegesen, vagy nem a térvek szerint elvégzett munkát nem fizették ki. Beruházónak, műszaki ellenőrnek lenni állítólag nem hálás dolog, mimózalélekkel válasszon az ember más beosztást, hiszen százmilliók szabályszerű felhasználása viták és alkudozások nélkül elképzelhetetlen, s a hídépítés ütemtervének érvényesítése sem mindig akadálytalan. Ráadásul nem is látványos ez a munka: a beruházó vállalta felelősség számokkal aligha fejezhető ki. Ügy is fogalmazhatnánk: az UTIBER akkor könyvelhet el munkasikereket, ha a gépezet, melyet mozgat., olajozottan, döccenők nélkül forog. P. K. Megállapították többek között. hogy a sokrétű politikai tevékenység eredményeként Szegeden is kezdeti sikereket könyvelhetnek el a megyei párthatározat végrehajtásában. A központi és a megyei párthatározatok hatására a városi és az üzemi pártszervezetek gazdaságszervező munkájában előtérbe került a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás segítése. A megyei párt-végrehajtóbizottság határozata nyomán a nagyüzemek pártbizottságai, illetve pártvezetőségei — a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál, a Taurus Gumigyárban, a Szegedi Textilműveknél és más helyeken — elemezték, értékelték a munkaerőhelyzetet, és feladatokat határoztak meg a feszültségek feloldására. Egészen konkrét intézkedések is születtek. A szegedi városi párt-végrehajtóbizottság a városi tanáccsal közösen megtárgyalta Szeged város középfokú tanintézeteibe történő beiskolázás 1980-ig szóló arányait. A két testű, let tisztségviselői 45 százalékos gimnáziumi, szakközépiskolai és 55 százalékos szakmunkásképzési arányokat tartanak célszerűnek. A tanulóifjúság szünidei foglalkoztatása is sokat segít a szezonális munkákat végző vállalatoknak, különösen az élelmiszeriparban és a szolgáltatásban nélkülözhetetlen a diákok kisegítő munkája. A Szegedi Konzervgyárban 280, az építőiparban 170, a vendéglátóiparban 50, a kábelgyárban, a cipőgyárban és a vasöntödében 20—30 diák dolgozott a nyári szünetben. Megnyugvással vették tudomásul, hogy a városi tanács a kötelező közvetítéssel és a munkaerő irányításával elsősorban a fejlesztésre kijelölt vállalatok létszámigényét elégítette ki. Az év első felében például a munkaviszonyba lépő 6620 főből 3970 fő, az összes munkába lépő több mint 60 százaléka a fejlesztésre kijelölt gazdálkodó szervezeteknél létesített munkaviszonyt. A kötelező közvetítés és egyéb intézkedések hatására ugyanebben az időszakban a munkahelyre belépők száma' 11,5 százalékkal, a kilépők száma pedig 16,1 százalékkal csökkent A vállalatok és üzemek sorolása elősegítette a munkaerőigények differenciáltabb kielégítését. Az igazgatási és ügyviteli létszám szabályozásával sikerült mérsékelni a nem fizikai területek létszámigényét. Ugyancsak a megfelelő és hasznos munkaügyi intézkedések hatására nőtt a teljesítménybérben foglalkoztatottak száma az újszegedi szövőgyárban, a Minőségi Cipőgyárban és a Szegedi Kábelgyárban. A Gumi- és Műanyagipari Szövetkezetnek a Medikémia Ipari Szövetkezetbe történő beolvasztása, az ÉGSZÖV-nek a Szőregi Építőipari Szövetkezettel történő összevonása szintén hozzájárult a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásához. Nem szükséges bizonygatni, hogy a hatékony munkaerőgazdálkodás egyik alapvető föltétele a jól képzett munkaügyi szakembergárda. Nem lehetünk elégedettek a mai helyzettel. Szegeden a munkaügyben dolgozóknak csak 7 , százaléka rendelkezik felsőfokú iskolai végzettséggel, 73 százalék középfokú végzettséggel, 20 százalék mindössze a 8 általátossal. Októberben tanfolyamot indítottak középfokú munkaügyi ismeretek megszerzésére, százan vesznek részt az oktatásban. A vállalatoknál előrehaladásnak számít, hogy a legtöbb helyen készítettek munkaerő-gazdálkodási programot, de az már baj, hogy lassú a végrehajtás, az eredmény gyengén csordogál. A munkaerőmozgás — bár az utóbbi időben mérséklődött — nagy, s ez további lehetőségeket is kinál. Többségében egy szűkebb munkásréteg jön-megy, a kilépők 40 százaléka egy éven belül, 60 százaléka 1—3 éven belül létesített munkaviszonyt az érintett vállalatnál. Megállapították, hogy a belső létszámtartalékok nagyobb részét a munkaidő-kiesések teszik ki. A szegedi termelőszervezeteknél a munkaidőmérlegek alapján u munkaidő-kihasználás 80,7—86,7 százalék között ingadozik, s ez a kiesés nem termelési okokkal kapcsolatos, hanem az egész és tört napi kiesésekből tevődik össze. A termeléssel kapcsolatos munkaidő, veszteségek jelentősebbek, de ezt a gazdálkodó szervezeteknél alig vizsgálják. Egy alkalommal kilenc vállalatnál végzett elemzés szerint a termelési okok miatt (állásidő, fölösleges munkavégzés, alulfoglalkoztatás, szervezetlenség, anyaghiány, egyenetlenség stb.) 20—25 százalék között rhozgott. Ugyanakkor a magas szervezettséggel dolgozó vállalatoknál, például a szalámigyárban, a textiles, üzemekben és a vasöntödében a termelő területeken a munkaidő kihasználása közel 100 százalékos. szállítást végzők aránya több mint 10 százalék. Ez körülbelül kétszerese, mintamenynyit a szegedi ipar potenciálja megengedne. Több helyütt szeretnének ezen az arányon javítani, így a ZÖLDÉRT-nél, a gumigyárban és az építőipari szövetkezetnél is. Sajnálatos, hogy az Anyagmozgatási és Csomagolástechnikai ,Intézet aktív tanácsadó és propagandamunkája nem hozza meg a kívánt eredményeket, « nem adtak be a vállalatok pályázatot az anyagmozgatás korszerűsítésére. A nagyvállalatok is arra panaszkodnak, hogy szűkösek anyagi lehetőségeik gépek vásarlására. de a gépek választéka, kínálata is gyenge. összegezve, azt állapították meg a szegedi városi pártbizottság tisztségviselői, hogy az erőfeszítések ellenére m megyei párthatározat végre, hajtása a kívánatosnál lassabban halad. Ebben az ÍJ közrejátszik, hogy mind a gazdasági szabályozás, mio<? a teljesítmények növelésében, való érdekeltség még' kevésst ösztönöz, illetve kényszerít t hatékonyabb munkaerő-gazdálkodásra. Ugyanakkor ; gazdálkodó szervezetek indokolatlan munkaerőigényei ét olykor a vezetők szemlél e'bel! problémái jelentős mértékben hozzájárulnak a határozatban megjelölt célok és feladatok gyengébb teli*1 sfléséhez. A városi pártbizottság a megyei állásfoglalásban meghatározott feladatok gyorsabb ütemű végre hajtása érdekében fontosnál tartjg, hogy a városi tanacs és munkaügvi osztálya úiraértékelje a fontos tennivalót. A vállalati pártbizottságok és pártszervezetek is nyújtsanak nagyobb segítséget a leglényegesebb munkaerő-sazdálkodási kérdések megoldásához. Minden bizonnval részletesebben elemzik maid az érdekeltek a következő esztendő tervföladatainak meghatározásakor a munkaerőhelyzetet és az abból fakadó tennivalókat. rí] Szeged iparában reális létszámtartalékok vannak az anyagmozgatásban, mivel a munkáslétszámon belül a Az alapos elemzés a leg. égetőbb föladatokat érintette. Kiderül ebből, hogy a termelés hatékonyságának a javításában a munkaerő-gazdálkodás fontos szerepet játszik. A munkaerő hiányára hiába is panaszkodnak a vállalatok, nehezen lehet új belépőket toborozni, tehát a belső tartalékokat kell mobi. lizálni a termelómunka javára. Ez igen lényeges feladat lesz az elkövetkezendő időkben, ezért is időszerű volt, hogy a városi pártbizottság ilyen gondossággal foglalkozott a kérdéssel. A gyakorlatnak kell majd bizonyítani a hasznot. Gazdagb István Kísérletek faanyagokkal A Faipari Kutató Intézetben fontos kísérleteket végeznek különféle faanyagokkal. A fák szerkezetét., teherbíró kéoességét, szilárdságát speciális berendezésekkel vizsgálják. Figyelmet fordítanak például a tölgyfa hajlítószilárdságának megállapítására is. Szakmáié, pályaválasztó fiataloknak Evenként száz-százhúszezer gyermek fejezi be általános iskolai tanulmányait, s keres választ a kérdésre: „Hogyan tovább?" Hazánkban egyre kedvezőbben alakul a fíyolcadik osztályt végzettek továbbtanulási aránya: nagy többségük — mintegy 97 százalékuk — szakmunkásképző intézetben, szakközépiskolában vagy gimnáziumban folytatja tanulmányait. — Hogyan készítik fel a tizennégy éveseket a pályaválasztásra? — erről nyilatko! zott Brauer Károly, az Országos Pedagógiai Tanácsadó Intézet igazgatója. Elmondotta: la fiatalok 186 szakma között válogathatnak, képességeiknek, igényeiknek megfelelően. Igyekszünk minérbővebb tájékoztatást nyújtani az öszszes szakmáról, hogy a gyermekek lehetőségeik ismeretében döntsenek életük további irányáról. Kiváltképper. fontos az úgynevezett „hiányszakmák" benépesítése; hiszen az öntő, a hengerész, a fonó-szövő munkája éppoly feleiősségteljes és szép, társadalmilag éppoly hasznos, mint az autószerelőé. A közgondolkodást kell tehát átformálnunk ahhoz, hogy minden szakma elfoglalja az őt megillető helyet az emberek tudatabaií