Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

2 Csütörtök, 1977. december 22: Tünemezelők I A pedagógusok A hulladék — világprobléma. Kutatóintézetek, szakemberek hadserege töri a fejét, mit leheitne csinálni a lassan „nyakunkig" érő fölösleges dolgokkal. Ettől a gondtól a szegediek sem mentesek. Az évszázados múltra visszatekintő kenderfeldolgozó-ipar a kenderkócot kárhoztatja. Fonalnak már nem megfelelő, de mi legyen a tonna számra tornyosuló anyaggal? Eddig szemétre került, vagy eltüzelték a kazánokban. De a kazánok is átalakultak gáztüzelésre. S akkor jött a mentő ötlet: dolgozzák fel a hulladékot is használható termékké. Ausztriában, Szovjetunióban és az NDK-ban, de Csehszlovákiában is nemezelőgépek ették meg a kenderhulladékot. Űjra használható anyag készült a korábbi tűzravalóból. A szegedi kenderfonógyár is vásárolt 1972-ben egy tűnemezelő berendezést. Abból indultak ki, hogy a fonalnak már alkalmatlan kender-, len- és műanyag hulladékból valamit csinálnak. Más országokban a nemezelőgéppel készített filcet az építőipar használta föl, hangszigetelőnek kitűnően bevált. Nálunk azonban mindenki idegenkedett a nemeztől, a hatósági előírások, elsősorban a tűzrendészét minősítette alkalmatlannak, de az építőIpar is „mosta kezeit", mondván, drágább lesz a lakás. A szegedi gyárban eleinte alig tudták kihasználni a gépsort, egy műszakban dolgozott. Aztán megjelent egy újsághír: az NSZK-ban vasúti pályák alá raktak nemezeket, majd autóutak alá is, mert kitűnően átszűrte a vizet, és az iszapot nem engedte megtelepedni. Űjra egy műszaki hír, de ez már hazai keletű: a pécs—villányi vasútvonalat gyakran megroppantotta a talajvízzel felgyülemlett iszap, ezért a MÁV műszaki emberei nemezfóliát, mint szűrőlapot helyeztek a vasúti pálya alá. Megint az érdeklődés középpontjába került a kender- és műanyag hulladékból készített nemez. A szegedi gyár fölajánlotta, bármilyen használatra gyárt tűnemezelő gépsorán szövetet. Ha kell kevert anyagokból is, fele ltenderkóc, fele polipropilén, vagy tisztán, bármelyik hulladékból. A kenderfonógyárban dr. Vikor Sebestyén főmérnök és Miklós Mihály termelési osztályvezető szívesen bemutatta a nemezelő gépparkot. Azt is elmondták, hogy ma már elégedettek a technikával, sőt eljutottak odáig — mint mindenütt a világon —, hogy a hulladékfeldolgozásra beállított masináktól egyre több új terméket, újabb lehetőségeket várnak. Eljutunk addig az ilyen megoldásoktól, hogy ez is beáll a csatasorba, s hulladékot hagy maga után, az eredeti hulladékfeldolgozó után újabb hulladékfeldolgozó berendezéseket kell majd kitalálni. Ez is világjelenség. Ma már nem kell győzködni a vásárlókat, jönnek maguktól is, és kérik a nemezt. Különösen építmények aljazatába igen kiváló és nélkülözhetetlen. Hang- és hőszigetelésre egyenesen kitűnő. S végül is, igen egyszerű ez a berendezés. A kenderkócot — hogy maradjunk a hazai hulladéknál — apró tűhegyei összekuszálják, a szakállas tűk helyre billentik az arányt, és horgaikkal, keresztszálakkal jó párnát készítenek. Már az építőipar sem mondja, hogy drágít, a tűzrendészet is megnyugodott. A gyár eleinte reklámáron, az önköltség alatt számlázott, 20 forintot kértek négyzetméterenként. Jelenleg a faipar ls vásárlóvá vált. A Somogy megyei Erdőgazdaság szalagparkettái alá igényli a nemezt, de a bútorgyárak ls rájöttek a hasznosságára, különösen a kárpitosipar, afrik helyett teljesen megfelel, sót annál és a közélet Ács S. Sándor felvétele A kenderkócból kitűnő nemez születik. A gép fölött porelszívó berendezés még jobb is. Ha erősebb anyag kell, azt is szolgáltat a gyártócég. Ha a tűzés nem segít, akkor erős alapszövetre kócolják a kender- és műszálhulladékot. Kiderült, hogy a hulladék földolgozására konstruált gépek a legkitűnőbb szűrőszöveteket gyártják a cukoriparnak. Az út- és vasútépítő vállalatok ma már nem is nélkülözik az alátétlemezeket. melyek szűrőszövetként kerülnek az építmények alá. A következő lépés nem is lehetett más, mint az, hogy szakban dolgozik a tűnemezelő gépsor. A munkások is megszerették a berendezést, jól keresnek mellette. Nézzük egy ideig a kissé ugyan poros, de kitűnő porelszívóval rendelkező csarnokban a gépek munkáját. Hihetetlenül okos ez a berendezés, a hajdani tűzrevalóból keresett termékeket gyárt. A gyár vezetői mégis azt mondják: — Nem a nyereségre megyünk rá, hanem elsőrendű célunk, hogy a hulladékot ne szaporítsuk, mentsünk meg minden kiloa szegedi kenderfeldolgozó- gramm kócot a népgazdaság gyár újabb gépsor megvásárlására gondolt, szélesebb gépekkel — öt-hat méter kelmeszélességgel — kíván a vásárlók rendelkezésére állni. De ez a berendezéshálózat már nem csupán hulladékot dolgozna föl, hanem a megrendelő kívánsága szerint érdekeinek, mert mindazok a termékek, amelyeket ezeken a tűnemezelőkön készítünk szükségesek, hasznosak. A gépek mellett dolgozó szakmunkások és műszaki szakemberek örömmel keresik az újat, várják a következő berendezéseket, hogy bármilyen anyagból, bármi- valóban hasznára legyenek a lyen minőséget szállít. A népgazdaságnak, mindannyiszegedi gyárban sem panasz- unknak. kodnak: ma már három mű- G. L Biztonságos ércbányászat automatával A Moszkvai Bányaipari Intézetben befejezéséhez közeledik a „Masszív" automata rendszer kidolgozása. A berendezés a kőzetek ellenőrzésére szolgál, lehetővé teszi az ércfejtés hatékonyságának növelését, biztosítja a bányászok munkájának biztonságát. A „Masszív" mérőberendezést már sikerrel kipróbálták a Dzsezkagani Bányászati és Kohászati Kombinát rézbányáiban. A tervek szerint a rendszert 1980-ban a Szovjetunió több üzemében bevezetik. Napjainkban az ügynevezett kamara-pillérfejtési módszert alkalmazzák az ércbányászatban. Az ásványkincseket nem a fejtéshomlok teljes hosszúságában, hanem az egyes, különálló kamrákból termelik ki. rádióhullámok szabadon eljutnak az aknában a vevőregisztráló készülékig. A kőzet mozgásának megfelelően az önírókészülék tolla alatt a vezérlőasztalon megváltoznak a vonalak. Amikor a rétegek mozgásának sebessége eléri a kritikus határt, az impulzátorok működésbe hozzák a vészjelző berendezését, így a bányászoknak elég idejük marad ahhoz, hogy elhagyják a veszélyes helyet. A „Masszív" nemcsak a hatékony biztonsági rendszer megszervezését teszi lehetővé, de segíti a bányamunka tervezését és irányítását is. Az elektronikus modellezés segítségével lehetővé válik, hogy a rétegek állapotáról egy napra, egv^ hétre, sőt egy hónapra Igy a föld alatt üres kam- előrejelzést készítsenek. rák keletkeznek, amelyeket a boltozatot tartó áthidaló pillérek választanak el egymástól. A földeiomlás elleni biztosítás céljából ezeket az áthidaló pilléreket igen masszívra alakítják ki, s a pillérekben jelentős mennyiségű érc marad. Ahhoz, hogy a „támfák" méreteit az emberek biztonságának veszélyeztetése nélkül csökkenteni lehessen, állandó információra van szükség a pillérekben végbemenő folyamatokról, a rétegek mozgásának irányáról, sebességéről, a keletkező feszültségekről. Az akna és a pillérek főtéjébe fúrt lyukakba nagy frekvenciájú impulzátorokat és saját áramforrású rádióadó készüléket helyeznek, amely egy telies évig üzemel. A mérőfejek elektromos jeleket küldenek a rádióadó készülékhez, e jelek periódusszáma a rétegek mozgásától függ. A furatból kiálló antenna segítségével a Az elektronikus számítógép minden aknának, felszíni fejtésű bányának kiadja a munkagrafikont, hogy milyen irányban végezzék a vágathajtást, mennyi robbanóanyagot helyezzenek a furatba, a kamrák között milyen vastagságú pillért hagyjanak ahhoz, hogy maximális mennyiségű ércet termeljenek ki és ugyanakkor a bányászok biztonságát is biztosítsák. (APN—KS) A

tanár, a tanító hivatásából adódóan is fogékony a közösség, a társadalom gondjai iránt. Történelmünk koráb'bi korszakaiban is jellemző sajátossága volt e rétegnek, hogy nagy számban voltak soraiban a nép sorsának jobbításán fáradozók. S ez a tradíció — új tartalommal — tovább hagyományozódott a mába. A hatvanas évek végéről származó országos szociológiai felmérés szerint a vidéki pedagógusok jelentékeny része folytat közéleti tevékenységet, s a jelen évtizedben ez a szám bizonyára nem csökkent, sőt tovább fokozódott. Miként nem egy örvendetes és kedvező folyamatnak, ennek is akadnak azonban bizonyos vadhajtásai, kedvezőtlen kihatásai. Jelen esetben e tevékenység mértékével vannak gondok. Itt is tetten érhető az az igazság, hogy ha mértéken felül túlhajtanak egy folyamatot, akkor annak hatása a célzat ellenkezőjébe csaphat át, s jó következmények helyett immár rosszak származnak belőle. Már pedig nem egy pártszervezet, társadalmi szervezet túlzottan is épít a pedagógusok társadalmi cselekvőkészségére, s aránytalanul nagy terheket ró vállaikra, illetve ösztönzi, kezdeményezi, helyesli, engedi ezek vállalását. Oly mértékben, hogy az már az iskolai munka rovására megy, s az oktató-nevelő tevékenység vallja kárát. Rangos párttestület ülésén támadt vita a közelmúltban erről a kérdésről. Az iskolai pártmunkát tárgyaló napirend vitájában némelyik hozzászóló annak a véleménynek adott hangot, hogy az adott területen szükség lenne a pedagógusok közéleti aktivitásának további erőteljes fokozására. A vita más résztvevői viszont — éppen ellenkezőleg — úgy foglaltak állást, hogy ebben a tekintetben immár nem a növekedést, hanem a csökkenést kellene előirányozni, célul tűzni. Példákkal támasztották alá. hogyan akadályozza egyik-másik tanár iskolai tevékenységét a folytonos más irányú igénybevétel, s miként okoz gondokat a túlzott közéleti megterhelés némelyik tantestület munkájában. A vitában végül is ez az utóbbi állásfoglalás bizonyult meggyőzőbbnek, s az elfogadott határozat a mértéktartásra, a megterhelés csökkentésére utasította az érintett pártbizottságokat, pártszervezeteket. Természetesen, szó sincs arról, mintha az iskola falai közé zárkózó, a szélesebb közösség ügyeitől elhúzódó tanár, tanító lenne most már az ideálunk, s a pártszervezeteket ezután az ilyen magatartás népszerűsítésére biztatnánk. Ellenkezőleg, az iskolai falak kitágítása, az iskola és a társadalom sokrétű kapcsolatainak további szélesítése alapvető feltétele a hatékony nevelőmunkának. Hiszen a tanulóknak az „életre", a fejlett szocialista társadalom építésére való felkészítése lehetetlen a tantestület sokrétű társadalmi tapasztalata nélkül. Nem készíthet fel jól a jövendő társadalmi feladatokra az a pedagógus, akinek a dolgozó ember kizárólag mint „X. apuka", vagy „Y. anyuka" jelenik meg, aki más összefüggésben nem ismeri életét, tevékenységét, problémáit. De szélesebb értelemben véve, a társadalom, a párt sem mondhat le a különböző politikai, ideológiai, közművelődési feladatok megoldásában a jól felkészült, hozzáértő kommunista és pártonkívüli pedagógusok közreműködéséről. E közügyek intézésében részt venni nemcsak belső kötelezettség, de természetes — a szocialista demokráciából fakadó — jog is számunkra. Nem e jog korlátozásáról van szó, s nem a szocialista emberre jellemző közéleti tenniakarás fékezéséről. Hanem arról, hogy a politikai szervezetek szemléletében sehol ne következzen be torzulás ebben a kérdésben. Vaeyis értsék világosan az iskolai munka, a tanítási órák fontosságát, s azt ne tekintsék másodrendűnek különböző más akciókhoz, rendezvényekhez viszonyítva. Legyen egyértelmű számukra, hogy — az MSZMP Központi Bizottsága ez év júniusi ülésén elhangzott előadói beszéd szavait idézve — „a pedagógusok társadalmi szempontból legfontosabb tevékenysége az iskolai munka színvonalas ellátása". A? egyéb irányú társadalmi tevékenységei úgy kell szervezni, hogy az ne keresztezze hanem előmozdítsa e feladat megoldását, a pedagógusok munkaköri, hivatásbeli kötelezettségeinek teljesítését. Erre meg is van minden lehetőség. Csupán nem szabad engedni a legkönnyebbnek tűnő út csábításainak, az olyan gondolatoknak, hogy bármely feladat esetebe: a legkönnyebb az iskolákhoz fordulni, hiszen ott — úgymond — úgysem esik ki az az idő a termelésből. Sokat segíthet a feladatok arányosabb megosztása. Nemegyszer tapasztalható, hogy míg egyesek hat-nyol< tisztségnek is gazdái, más tanárok, tanítók hiába kérnek megbízatásokat. Amellett a? értelmiség egészén belüli kötelességmegosztás arányosítása is kínál lehetőségeket A közművelődési párthatározat megszületése után számos pártszervezet fogalmazta meg feladatként, hogy a pedagógusok mellett más értelmiségi rétegeket is az eddiginél jobban be kell vonni a műveltség terjesztésébe. Vitathatatlanul születtek is ebben eredmények, ám az előrehaladás még határozottan fokozható lenne. A köz ügyeiben fáradozó pedagógusokat ott találjuk a politikai, társadalmi. kulturális élet valamennyi fontos területén. Közös érdek — és a pártszervezetek felelőssége! —. hogy energiájuk ésszerűen hasznosuljon, közösségi fáradozásuk ne menjen hivatásuk teljesítésének, szakmai tevékenységüknek a rovására, hanem legyen közöttük megfelelő, ésszerű összhang. Gyenes László Munkaversenygyőztesek Az orenburgi aázvezeték építésén dolgozó szovjet, magyar, lengyel és NDK-beli fiatalok szocialista munkaversenyének győztesei kedden Kijevben, az Ukrán Komszomol Központi Bizottságának székházában eszmecserét folytattak. A résztvevők a lengyel munkásfiatalok javaslatára elhatározták. hogy 1978-ban, a szovjet Lenini Komszomol megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére újabb munkaversenyt indítanak az épülő vezeték valamennyi szakaszán. Az 1977. évi munkaversenyben kimagasló eredményt elért fiataloknak kedden átadták az ukrán ifjúsági szervezet elismerő oklevelét. Épíil-e naperőmű Magyarországon? A néhány héttel ezelőtt energia-termelés jelentékeny helytől, évszaktól, valamint a megtartott isztambuli energe- növekedésére lehet számíta- napszaktól függően is váltotikai világkonferencián meg- ni. Mindinkább előtérbe ke- zik, így naperőművek telepi, állapították, hogy a világ rül azonban a környezetkí- tése elsősorban ott gazdasáenergiaigényei 1990-ig évente mélő energiaszolgáltatás is. gos, ahol a napfényes óráit 3,3 százalékkal növekednek. Noha a világértekezleten él- száma különösen magas. Ez elmarad ugyan az elmúlt hangzott vélemenyek szerint Hazánkban széles körű kuévtized évi 6 százalékos nö- a megújuló energiaforrások tatómunka folyik a megújuló vekedési ütemétől, az összes — például a nap-, a szél-, a energiaforrások hasznosításátelhasználás azonban az ez- geotermikus energia — csak vaj kapcsolatban a Villaredfordulót megelőző évti- a század végén játszhatnak mosipari Kutatóintézetben a zedben még így is kétszerese jelentős szerepet az energia- napenergia hasznosításának lesz az 1970. évinek. gondok megoldásában, több lehetőségeivel is íoglalkozAz energiatermelés jelen- °rsfgbaI! T*. nak' Az intézet munkatarsai tékeny növelésében a követ- gyakorlati megvalósita- a közelmúltban készítettekei kező évtizedekben is első- ^ Ku'°j?ösen a Nap su- ket egységből álló, egyenként sorban ma ismert, hagyomá- gárzó energiájának kiakna- 40 watt teljesítményű, szilinyos energiahordozókra kell l"dullak meg az ero" cium alapanyagú fotóvillatámaszkodnunk; természete- leszueseK- mos (napenergiát villamos sen az atomerőművek háló- A naP«"gárzás ^J™*'10- energiává alakító) aramforzatának további bővülésével sara Jelenleg két kmálko- rást. Jelenlegi kutatásaik a a nukleáris eredetű villamos. " , Af. egyito anyao0K tel- nagy hatékonyságú napelemelegítése kisebb-nagyobb mek gazdaságos előállítására területről optikai uton össze- iranyulnak. A feladatok sigyűjtott sugárzással. A má- keres megoldása már csak sik: a villamos aram eloalli- azé[i is előnyösnek ígérkezik, tása közvetlenül a Nap su- mert a napeiemek exportjára garzást energiájából is iehetóség nyílik. Bár náA fényelemek fejlesztésé- lunk a2 éghajlati adottságok nek az urkutatas nagy lökést miatt nem tűnik gazdaságosadott s néhány konstrukció nak naperőmú építése, ez már jol bevált energiaforrás- azonban nem ^ annak ként A fejlődést igazolja az lehetőségét, hogy a legtöbb a tény is, hogy e keszulékek nap{ényt élvez6 városainkban hatásfoka a kezdeti néhány (pi. Kecskemét, Szeged, Pécs) százalékról napjainkra mint- M ezredfordulón már kísér egy 10—15 szazalékra nott. leti naperómű üzemelhessen: Mivel azonban a napsugárzás intenzitása a földrajzi Garaacsy Mihály